Blogban vallhatnak az egykori ügynökök

Nem tom mi értelme van az ügynökösdinek. Valaki ügynök volt? És? Annyit mond, hogy de engem kényszerítettek gonosz bácsik, és mindekirõl csupa szépet és jót írtam, senkit se mószeroltam be, úgy bizony. Meg segítettem a rendszerváltozást, mert én kettõs ügynök voltam ám, és amcsiknak is jelentettem, csak arról az amcsik nem adják ki az aktákat, mert 2000 évre titkosították, annyira fontos orosz atomterveket mondtam el nekik. Aztán ezzel el van sikálva a dolog. Mint Ausztrália, ahol mindenki õse börtönõr volt, senkié se bûnözõ.
Ha volna valami szankció - jó, nem biztos hogy 10 deka ólom integrálás, de mondjuk közügyektõl való eltiltás, vagy ilyesmi - akkor volna értelme kutatni hogy ki volt ügynök és ki nem. De a D-209 óta tudjuk - aki ugyebár tiszt volt a titkosszolgálatnál, nem egy beszervezett porbafingó kis senki - hogy ügynökként még miniszterelnök is lehet az illetõ, le se kell mondania, simán kidumálható a dolog. Most akkor meg mi a franc értelme van a múlt turkálásának, ha gyakorlatilag bármi közjogi méltóságot betölthet egy ember ettõl függetlenül? Abszolúte semmi.

Az utéban van egy párbajtõr edzõ, aki mind a mai napig olyan módszereket alkalmaz, mint a régi ügynökök. Ha nem beszélsz a társaid stiklijeirõl elõszedi a te kisebb-nagyobb kihágásaidat és megfenyeget. A végén persze eljátsza, hogy õ segít rajtad és még hálás is lehetsz neki.

Abbahagyhatnák már végre az ügynökösdit!

Volt, elmúlt. Ma már nem érdekes. Annak se számít, akit megfigyeltek, és hát a többieket meg nem érdekli.