13
Mészáros Márta filmje
-
#13
"csak mostanában átestünk a ló másik oldalára..." ebben igazat adok a kovetkezokben: Metros propaganda a halaltaborokrol, kek polos emberek roplapokat szorva(tudod a Jeruzsalemes) stbstb... meg lehetne sorolni, amennyi bort lehuznak mar arrol a temarol az mar gusztustalan(tokre az ellenkezojet erik evvel el es akkor megint mutogathatnak, hogy te is antiszemita vagy, meg te is...), pont beszeltem legutobb par ismerosommel, akik full semlegesek es kikertem a velemyenyuket, es ez mar nek is sok, ez a propaganda ami folyik itthon, az egy picit shock, tudtommal meg ezt az orszagot Magyarorszagnak hivjak, es naon szomoru vagyok, mert pont a sajat multbeli elnyomasunkat hallgatattjak el, bagatelizaljak le... sorry... peace...
Btw: nemeg szervaltam be a filmet, hetfon megnezzuk a csaladdal, kivancsi vagyok az a kivalo lengyel szinesz mennyire tudja beleelni magat ebbe a szerepbe... kivancsi leszek... -
#12
jézusfan:///// -
#11
OFF:
jesus fan vagyok, de pszt!..Jesus speak: hastalavista satan)))) -
#10
már csak azt kell megfejteni, hogy mért EZ a logod? -
#9
egész pontosan nem személye ellen szólnék, csak mostanában átestünk a ló másik oldalára...
amennyi 56-os hős van manapság, csoda hogy fenn maradt eddig a kommunizmus....
valahogy azok felvételek eltüntek amikor a börtönből kiszabadult volt nyilosok kegyetlenkedtek...
szerencsére netről leszedtem pár fotót, dokumentunot, különben azt hinném hogy hirtelen mindenki fehér bárány volt...és csak álmodtam a civilek, szovjet katonák magyar hozzátartozói elleni atrocitásokat, amiket a "hős" 56-sok követtek el! -
#8
már megint egy hős...
nagy imre futott a szekérrel amíg lehetett....
aztán menekült volna csak nem sikerült...
kissé már heroikus a róla kialakított kép, lassan egyenértékű Istvánnal vagy Mátyással...
csak kinederüljön hogy ő is III/III-volt? -
#7
Megnéztem mert érdekelt és arról a korszakról sokat nem tudok, a film megmutatta ezt egyfajta szemszögböl és nem volt olyan rossz bár olyan túl jó sem. -
#6
hát nem éppen 
-
#5
aszittem valami horror:o -
#4
Olvasd el az 1-es hozzászólást... 
-
#3
lusta vagyok ezt mind elolvasni, miről szól a film?:S -
#2
én a napokba szeretném megnézni -
#1
![]()
hivatalos honlap
Szereplők: Jan Nowicki (Nagy Imre), Moór Marianna (Égető Mária, Nagy Imre felesége), Horváth Lili (Nagy Imre lánya, Nagy Erzsébet), Cserhalmi György (Börtönorvos), Mácsai Pál (Bíró)
Rendező: Mészáros Márta
A TEMETETLEN HALOTT
(filmnovella)
A film bevezető részében híradószerűen felvillannak az 56-os ősz eseményei, Rajk László újratemetése, a forradalom mámoros pillanatai. Látjuk, hogy az utcát ellepő tömeg Nagy Imre nevét skandálja, őt akarják látni és hallani, őt akarják vezetőjüknek. Nagy Imre elvállalja e drámai pillanatokban a nemzeti egységkormány miniszterelnöki posztját. Nagy Imre a forradalom napjai alatt fantasztikus utat jár be, elfogadja a népakaratot, azonosul a legfőbb követelésekkel: a függetlenség, a demokratikus berendezkedés össznemzeti igényével. Szinte napok alatt sikeresen konszolidálja a háborús állapotokat, azonban a birodalom ezt nem tűrheti. Nagy Imre utolsó beszédében a Szovjetunióról mint gyarmatosító agresszorról beszél. Ilyen mondatot előtte kommunista politikus még soha nem mondott ki.
Majd a várakozás feszült pillanatai, végül november 4-én hajnalban megjelennek Budapest utcáin a szovjet tankok.
A voltaképpeni cselekmény a forradalom leverésének pillanatában kezdődik, amikor Nagy Imre és társai a jugoszláv követségen kérnek menedékjogot. A jugoszláv követségen a szovjetekkel kiegyező Kádár emberei próbálják meggyőzni Nagy Imrét, hogy álljon át az ő oldalukra, mondjon le miniszterelnöki posztjáról, tagadja meg a forradalmat, de Nagy Imre és munkatársai erre nem hajlandók. Nagy Imre hallatlanul népszerű ekkor, az utcán még harcok folynak, így szükséges az azonnali eltávolítása.
Példátlan módon az oroszok elrabolják Nagy Imrét és kormánya vezetőit családtagjaikkal együtt, és Romániába szállítják őket. Romániában Nagy Imrét és feleségét leválasztják a csoportról, tökéletesen izolálják őket. Nagy Imre soha többé nem láthatta lányát, unokáit. Az izolált házban belügyesek, őrök figyelik Nagy Imre és felesége minden lépését. Az új, oroszokkal kiegyező Kádár-kormány képviselői óriási nyomást gyakorolnak rá, hogy lássa be, ellenforradalom tört ki az országban, veszélybe került a munkáshatalom, de Nagy Imre kitart a nemzeti forradalom koncepciója mellett. Idős és szívbeteg már, de álláspontját semmilyen nyomás nem ingatja meg. Itt, a romániai Snagovban kezdi el írni önéletrajzi könyvét, visszatér gyermek-és ifjúkora emlékeihez, számot vet azzal, hogyan lett az, akivé lett.
Az önéletrajz szeretetteljes szavai nyomán idézzük meg Nagy Imre szülőföldjét, Somogy megyét, a dombos, lankás magyar tájat, szüleit, gyerekkori emlékeit. Nagy Imre 1896-ban született, szülei apai részről urasági cselédek, anyai részről középbirtokos parasztok voltak. A szülők már elszakadtak a földtől, anyja szobalány, apja kocsis volt. A hagyományos paraszti értékrend szerint a legidősebb gyermek emelkedése fémjelzi a családét is, így kerül Nagy Imre a kaposvári Állami Főgimnáziumba. Nagy Imre nosztalgiával idézi fel gyermekkorát, a földhöz, a paraszti léthez kötődő emlékeit.
Az idillt a snagovi fogság jelenetei szakítják meg: Nagy Imre és Égető Mária semmit nem tudnak a világról, se telefon, se újság, lányukkal, unokáikkal nem találkozhatnak, éjjel-nappal őrök kísérik őket. Erős a kontraszt a házaspárt körülvevő romantikusan szép táj és helyzetük beszorított reménytelensége között. Nagy Imre rendületlenül írja visszaemlékezéseit.
18 éves volt, amikor kitört az első világháború, s egy év múlva már behívták katonának. Az isonzói csatában került először életveszélybe, megsebesül, a hadikórházban meglátogatja őt az édesanyja, és egy marék somogyi földet hoz neki, amely élete utolsó pillanatáig vele marad.
A snagovi száműzetésben látogató érkezik Nagy Imréhez. Kádár egyik kulcsembere próbálja ismét meggyőzni arról, hogy mondjon le miniszterelnöki posztjáról, vállaljon szerepet a kormányban. Nagy Imre nem enged a politikai zsarolásnak, elvi vitát akar.
Folytatja visszaemlékezéseit: 1916-ban, immár géppuskás őrvezetőként került orosz hadifogságba. Oroszország meghatározó hely Nagy Imre életében. Már érett a forradalom, itt indult nevelődési folyamata, az idők szellemének és származásának megfelelően radikális baloldali irányba. A forradalom pátosza - egy fantasztikus társadalmi kísérlet születésének véres és mámoros pillanatainak volt tanúja Nagy Imre, aki éppen ennek a nagyszabású kísérletnek lesz vádlója és áldozata.
Fekete autó jelenik meg a snagovi ház előtt, magyar belügyes különítmény tartóztatja le Nagy Imrét. Kezét megbilincselik, fejére csuklyát húznak, így teszik fel egy katonai repülőgépre, ahol találkozik szintén letartóztatott barátaival. A repülő Budapestre szállítja őket a legteljesebb titokban, ahol szigorúan izolált magánzárkákba zárják a rabokat. Az ekkor 61 éves szívbeteg Nagy Imre közel másfél évet tölt a cellában egyedül, embertelen körülmények között.
Egyszemélyes sötét cella, az ablaknyílás pléhszerkezettel elzárva, épp csak beszivárog egy kis fény. A plafonon egy 25-ös izzó, ami éjjel-nappal ég. A fogolynak a priccs szélén kell ülnie, hogy a leselkedőn az őr mindig láthassa. Ekkor kezdődik életének utolsó, legdrámaibb szakasza, az élet bezárul előtte, tisztában van vele, mi vár rá. Elveszik személyes holmijait, az egykori miniszterelnökből rab lesz, akivel felmosatják a cellát, dolgát a büdös kübliben végzi, testét poloskák csípik, tollat, papírt, könyvet nem kaphat. Megkezdődnek a kihallgatások, Nagy Imre képzett operatív tisztekkel vívja reménytelen harcát. Először meg akarja érteni, mi lesz a vád. Amikor rájön, hogy nem politikusként, hanem bűnözőként kezelik, kriminalizálják politikusi létét, megtagadja a válaszadást. A kihallgatást ekkor bizonytalan időre felfüggesztik, marad a zárka reménytelen magánya. Sétát ritkán engedélyeznek, havonta csak egyszer, akkor is a börtönudvar egy külön e célból elkülönített, magas téglafallal körülvett szűk részén, természetesen egyedül. A szűk cellában él Nagy Imre 1957 áprilisától 1958 júniusáig, haláláig.
Ez idő alatt a családja semmit nem tud róla, ők továbbra is romániai száműzetésben élnek. Feleségét, Égető Máriát, átszállítják abba a házba, ahol lánya, unokái valamint a többi feleség és gyerekeik laknak. A férfiakat már mind letartóztatták, csak nők, gyerekek maradtak a teljes létbizonytalanságban. Itt is folyamatos a megfigyelés, belügyesek veszik körül őket.
Mivel a kihallgatások is megszakadnak, a börtön halálos magánya egyre elviselhetetlenebb Nagy Imre számára. Közben látjuk a külvilágot, ahol folyik a korabeli Magyarország konszolidációja, például az 1957-es május elsején félmillió ember ünnepli Kádár Jánost. A várost helyreállították, eltűntették a harcok nyomait, az emberek felejtenek, kiegyeznek a hatalommal, csak hogy élhessenek tovább. Ehhez archív anyagokat, korabeli híradó felvételeket használunk. Az archív híradórészleteken látható Kádár János magatartása óhatatlanul konfrontálódik a börtönben magányosan küzdő Nagy Imre álláspontjával. A börtönök lakóinak sorsa más. Hajnaltól estig élni kell. Még mindig élni - a bizonytalanságban. Hiába nő a bizonyosság, hogy a halál elkerülhetetlen, de az még nem tudható, hogyan és mikor. Újból kihallgatásra viszik, de Nagy Imre hallgat - készül, kidolgozza a védekezés stratégiáját. Nem az életéért küzd, az utókor számára akarja híven megőrizni álláspontját.
Újra és újra visszatérünk a börtöncellába, illetve az ismétlődő kihallgatások helyszínére, ahol Nagy Imre fogoly nem beszél kihallgatóival. Figyeli őket. Ismeri a kommunista perek mechanizmusát. Talán néha bízik a csodában. Majd egyszer megnyílik a cella ajtaja, és újra kiléphet a szabadba, végigsétálhat az Orsó utcán. Ott a ház, a család. De a remény tünékeny pillanatai ritkák a börtönben.
Nagy Imre tiltakozást nyújt be az ellene folyó törvénytelen eljárás ellen. Választ természetesen nem kap, egészségi állapota romlik, szívpanaszai kiújulnak. Kihallgatói szembesítik a társak részleges vagy teljes beismerő vallomásával és az "ellenforradalom rémtetteiről" szóló illusztrált újságcikkekkel. Nagy Imre körül bezárul a kör. Ezek a legnehezebb pillanatok. Az árulás pillanatai. Szeretné látni a börtöntársait, de ez - lehetetlen. Tudja, hogy nagy per lesz, föl kell készülnie.
Nagy Imre kihallgatásra jelentkezik. "Úgy érzem, nem vagyok bűnös semmiben, el akarom mondani tevékenységemet." Vallatói csak napok múlva veszik észre, hogy a kihallgatást a fogoly irányítja. Nagy Imre elvi és politikai síkra tereli a kihallgatás menetét, és kifejti elképzeléseit a kommunista vezetés hibáiról, a terrorig vezető túlkapásokról, arról, hogyan vezetett mindez a forradalom kirobbanásához. Éles vitákba keveredik a kihallgatójával, aki újabb és újabb vádakkal áll elő, hazaárulásként értékelve Nagy Imre tevékenységét. Nagy Imre ekkor már nyugodt, tanáros higgadtsággal, folyamatosan érvelve védekezik. Augusztusra elkészül a Moszkvával is egyeztetett vádirat az áruló Nagy Imréről és társairól, akik a hatalom megragadására törekedtek. Nagy Imre már biztosan tudja, nem lesz csoda - meg kell halnia. Utolsó emberi kapcsolata a börtönorvoshoz fűzi, aki természetesen belügyes, mint mindenki a börtönben, de Nagy Imre méltósága, kitartása szimpátiát ébreszt benne. Az orvostól értesül arról, hogy egyik munkatársa a börtönben gyanús körülmények között meghalt. A kihallgatások véget értek, már csak a végjáték van hátra: a per.
A börtöncella megnyílik, 1958. június 8-án Nagy Imrét megborotválják, fürödhet, tiszta ruhát kap, rendes ételt. Csodálatos élvezet ez a törődött, lesoványodott öregembernek. Oka: másnap reggel megkezdődik Nagy Imre és társai tárgyalása a Fő utcai katonai bíróságon, és mivel a tárgyalást propagandacélokból filmezik, a vádlottakat próbálják szalonképes állapotba hozni. A Nagy Imre per vádlottjainak sorsa, álláspontja olyan bonyolult, hogy ebbe a filmbe nem férhetett be, ezért az ő alakjuk csak jelzésszerűen bukkan fel, hiszen külön film lehetne valamennyiük sorsa. Ez a film Nagy Imréről kíván szólni. A per teljesen titkos, sem Magyarország, sem a világ nem tud róla. Természetesen zárt tárgyalást rendelnek el. Nagy Imre elsősorban a per törvénytelenségét akarja kimutatni, társai közül ő figyel a legjobban a formaságokra. Ugyanakkor korabeli filmanyagokon látjuk a pesti utcákat, ahol az emberek mit sem sejtve élik mindennapjaikat. Kezdődik a nyár, új modellek jelennek meg a kirakatokban, a mozik vígjátékokat játszanak.
1958. június 9-én Vida Ferenc bíró megnyitja a tárgyalást. Valamennyi vádlott bűnösnek vallja magát, hiszen ez az egyetlen esély az életben maradásra. Az egyetlen kivétel: Nagy Imre. Ekkor már nem hasonlít arra a pocakos, joviális bácsira, aki egykor volt, majd húsz kilót fogyott a börtönben, sovány, szikár, megingathatatlan. Vidát nem érdeklik a tények, Nagy Imre visszautasítja a minősítéseket, élénk vita alakul ki. Ekkor mondja Nagy Imre: "Én nem vitázni akarok, és nem döntéseket kérek ezekben a kérdésekben, hanem az álláspontomat akarom lerögzíteni. Ezt kérem." De Vida bíró erre nem ad lehetőséget, rendreutasítja, hogy majd az utolsó szó jogán fejtheti ki álláspontját. De Nagy Imre a tárgyalás hét napja alatt folyamatosan érvel, cáfol, hozzászól, pontosít, ragaszkodik ahhoz, hogy a jegyzőkönyvek rögzítsék az utókor számára az igazságot.
Nagy Imre bírósági tárgyalása elérkezik a vádbeszédhez, melynek legfőbb pontjai: Nagy eltért a párt irányvonalától, tudatosan készült a hatalom megragadására, szervezte a fegyveres felkelést, továbbá szovjetellenesség, hazaárulás. Nagy Imre a hosszú börtönhónapok alatt készül arra, hogy előadja álláspontját, kifejtse politikai végrendeletét. Él az utolsó szó jogával, egy füzetből olvassa fel rövid búcsúbeszédét, amelyben többek között ez áll: "Szerény véleményem szerint a bűnpernek a bűnösség megállapítása mellett az igazság felderítése is fontos feladata. Úgy érzem, eljön az idő, amikor ezekben a kérdésekben nyugodtabb légkörben, világosabb látókörrel igazságot lehet szolgáltatni az én ügyemben is. Úgy érzem, súlyos bírósági tévedés áldozata vagyok. Sorsomat a nemzet kezébe teszem. Védelmemre semmit felhozni nem kívánok, kegyelmet nem kérek." Az ítélet a kihirdetés pillanatában jogerőre emelkedik, így Nagy Imrét már a folyosón elkülönítetik a többi vádlottól, majd egy rabszállító kocsin a Kozma utcai Gyűjtőfogházba szállítják. Utolsó óráit Nagy Imre nagy nyugalomban, írással tölti, bár ezek az írások - talán levelek - sosem kerültek elő. Utolsó éjszakáján egyetlen látogatója a börtönorvos. 1958. június 16-án kora hajnalban Nagy Imrét a börtönudvaron felakasztják. Holttestét a börtön sétálóudvarán ásták el, jeltelenül. 1961. február 24-én titokban kiásták a koporsót, köré kátránypapírt drótoztak, és átvitték a szomszédos Újköztemető 301-es parcellájába, ahol "Borbíró Piroska" név alatt a koporsót ismét elásták.
Magyarország felejtett, de a világ nem.
És nem felejtett Nagy Imre lánya, Nagy Erzsébet sem, aki nemcsak édesapját, hanem börtönben sínylődő férjét is elveszítette. A kivégzésekről, szigorú börtönbüntetésekről az asszonyok Romániában értesültek, ahonnan több mint két év száműzetés után térhettek haza Magyarországra. Nagy Erzsébet egyedül maradt gyermekeivel. Csendes konoksággal mindent elviselt abban a biztos hitben, hogy apja nevét rehabilitálni fogják.
De a Kádár vezette hatalomtól nem kér semmit, amint fogalmaz: gyilkosokkal nem áll szóba.
1988-tól viharos gyorsasággal követték egymást az események: Kádárt elmozdították a hatalomból, megindult a nyomozás Nagy Imre és társai földi maradványainak megtalálásáért és azonosításáért. A megrendítő jeleneteket filmkamera örökítette meg, ebből használunk fel részleteket. Nagy Erzsébetnek jutott a feladat, hogy azonosítsa édesapja holttestét, amelyet a szokatlanul kis lábméret tett lehetővé. A magyar nép ismét forrongott, ismét lázas állapotba került, s a demokratikus átalakulás zászlaján ismét Nagy Imre neve állt. A folyamat betetőzése 1989. június 16-a, a kivégzés 31. évfordulója, Nagy Imre és társainak újratemetése, melyet egyenes adásban közvetített a televízió, és a magyarországi szocializmus végét, s az új Magyar Köztársaság megszületését jelentette. Három héttel az újratemetés után meghalt Kádár János, ugyanazon a napon, amikor a Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette Vida Ferenc ítéletét és rehabilitálta Nagy Imrét.
Most már kijelenthetjük, a XX. század magyar politikusai közül Nagy Imrével azonosult legjobban a népe, amelyért meghalt.
Egyszerű sírja a 301-es parcellában az októberi ünnepnapokat leszámítva elhagyatott, elszáradt virágok takarják.
Mészáros Márta
Pataki Éva
