A jövő katonai tengeralattjárói II.

Skaloz! Tudnál pontos linket küldeni errõl az orosz oldalról? Mert próbálkoztam, de sajnos nem értem a nyelvet, tehát esélyem nem volt. Azért lenne jó, hátha van kép... Vagy ha van, akkor tedd ki kérlek. Köszönöm...

Hm..szép munka.. talán van 1-2 komolyabb levegõ-vízalatti szerkezet??

Ha esetleg van valami érdekes, kéretik egy üzenet. Egy pár hét múlvaq tudok vállalni fordítást.

Nagyon érdekes! <#eljen>
Köszönjük a fordítást, az oldalt én is ismerem, de sajnos csak úgy próbálhatom értelmezni, ha a szöveget lefordítom egy online fordítóval oroszról angolra, majd abból próbálom kisilabizálni az eredeti szöveget. <#szomoru1>

A szovjetek a második vh alatt építettek is repülõ tengeralattjárót. Ha valakit érdekel:

Genagyij Petrov:
A repülõ-tengeralattjáró
Az 1930-as évek közepén a Szovjetunióban megkezdték egy erõs haditengerészeti flotta létrehozását, ami sorhajók, repülõgép-hordozók és más, különbözõ osztályú hadihajók építését igényelte. Ez teljesen új, a megszokottól eltérõ technikai és taktikai megoldások megjelenését segítette elõ. Többek között javasolták egy olyan szerkezet létrehozását, ami a tengeralattjáró és a repülõgép tulajdonságait ötvözi.
1934-ben a Dzerzsinszkij nevét viselõ Haditengerészeti Kutató Intézet hallgatója, B. P. Usakov bemutatta a repülõ-tengeralattjáró vázlattervét, amit a késõbbiekben néhány variációban kidolgoztak a szerkezet elemei terheléseinek és állékonyságának maghatározásához.
1936 áprilisában Szurin I. osztályú kapitány értékelésében rámutatott, hogy Usakov elképzelése érdekes és feltétlen megvalósításra érdemes. Néhány hónap múlva, júliusban, a repülõ-tengeralattjáró vázlattervét megvizsgálta a Haditechnikai Tudományos-kutató Bizottság (HTK😎, és teljes egészében pozitív véleményt alkotott róla, három kiegészítõ ponttal, amibõl az egyik így hangzott: „A terv kidolgozását folytatni kell, hogy a szükséges számítások és laboratóriumi kísérletek elvégzésével eldönthetõ legyen megvalósításának realitása...” Az okmány aláírói között volt a HTKB vezetõje, Grigajtisz I. osztályú kapitány – hadmérnök és a Hadieszközök taktikája tanszék vezetõje, Goncsarov professzor, II. osztályú hajórajparancsnok.
1937-ben a repülõ-tengeralattjáró témáját felvették a HTKB „C” részlegének tervébe, de átvizsgálása után, ahogy azokra az idõkre igen jellemzõ volt, törölték. A terv további kidolgozásának munkáit a „C” részleg mérnöke, B. P. Usakov I. osztályú haditechnikus végezte, munkaidõn kívül.
1938. január 10-én a HTKB második részlegében megtartották a repülõ-tengeralattjáró a szerzõ által elõkészített vázlatainak és alapvetõ taktikai-technikai jellemzõinek az átvizsgálását.
Mit is tartalmazott a terv?
A repülõ-tengeralattjáró feladata az ellenség hajóinak megsemmisítése a nyílt tengeren és a tengeri bázisok aknamezõkkel és úszózárakkal védett vizein. A repülõ-tengeralattjáró kis vízalatti sebessége és rövid vízalatti tartózkodási ideje nem jelentett akadályt, mivel nem találva célt a megadott négyzetben (tevékenységi körzetben) a tengeralattjáró maga is meg tudta találni az ellenséget. Levegõbõl megállapítva annak helyzetét, a tengeralattjáró a horizonton kívül – hogy csökkentse az idõ elõtti felfedezés esélyét – vízre szállt, a hajó útjában lemerült, és a cél megjelenéséig stabil helyzetben a mélyben maradt, nem pazarolva az energiát felesleges manõverekre.
Az ellenség helyzetének megengedhetõ eltérése esetén a repülõ-tengeralattjáró megközelítette azt, ellenkezõ esetben hagyta, hogy eltávolodjon a horizonton túlra, felemelkedett, felszállt, és új támadáshoz készült.
A cél ismételt megtámadásának lehetõsége a „vízalatti-levegõ” torpedóhordozó egyik lényeges elõnyének számított a hagyományos tengeralattjárókhoz képest. Különösen hatásos kellett legyen a repülõ-tengeralattjárók csoportos tevékenysége, mivel elméletileg három ilyen eszköz az ellenség útvonalán tíz mérföld széles akadályt képezhetett. A repülõ-tengeralattjáró képes volt sötétben behatolni az ellenség kikötõibe, lemerülni, és napközben megfigyelni a titkos útvonalakat, és kedvezõ esetben támadni.
A repülõ-tengeralattjáró szerkezetében hat különálló rekeszt terveztek, ebbõl háromban az AM-34 típusú, egyenként 1000 Le-s repülõgép motorok helyezkedtek el. A motorokat sûrítõkkel is felszerelték, ami lehetõvé tette repülés közben a teljesítmény fokozását 1200 Le-ig. A negyedik rekesz a háromfõs személyzet elhelyezésére szolgált. Innen történt a hajó vezetése vízalatti helyzetben. Az ötödik rekeszben volt az akkumulátor telep, a hatodikban – a hajócsavar 10 Le-s villanymotorja.
A repülõ-tengeralattjáró szilárd köpenye 1,4 m átmérõjû, szegecselt, 6 mm-es vastagságú, dúralumínium henger volt. A szilárd köpeny rekeszei mellett a tengeralattjáró „nedves” rendszerû pilótakabinnal is fel volt szerelve, ami víz alá merüléskor vízzel telt meg, ekkor a repülési mûszereket egy speciális üregbe süllyesztették.
A szárnyak és a farok vezérsíkjainak borítását acélból tervezték elkészíteni, az úszótalpakat dúralumíniumból. A szerkezet ezen elemeit nem voltak megnövelt külsõ nyomásra tervezve, mivel merüléskor a vízátfolyó nyílásokon keresztül maguktól megteltek tengervízzel. A benzin üzemanyag és a kenõolaj speciális gumitartályokban a centroplánban voltak tárolva. Merüléskor a repülõgép motorok hûtõvíz rendszerének csõvezetékei lezáródtak, ami megakadályozta a külsõ víz nyomása okozta megrongálódásukat. A hajótest korrózióvédelmére a külhéj festése és lakkozása szolgált. A torpedókat a szárnyak alatt elhelyezett speciális tartókra függesztették. A tervezett hasznos teher a teljes felszállótömeg 44%-a volt, ami a nehéz típusú gépek számára szokványosnak minõsült.
A merülés négy etapból állt: a motorterek lezárása, a radiátorok átkapcsolása, a vezérlés átkapcsolása vízalatti rezsimbe és a személyzet átvonulása a kabinból a lakóhelyiségbe (központi irányító állásba).


A repülõ-tengeralattjáró repülõ-taktikai jellemzõi:
Személyzet 3 fõ
Felszálló tömeg 15000 kg
Repülési sebesség 100 csomó/~200 km/ó
Hatótáv 800 km
Repülési magasság 2500 m
Repülõgép motorok száma és típusa 3xAM-34
Repülõüzemi teljesítmény 3x1200Le
Megengedett hullámzás:
felszálláskor/leszálláskor és merüléskor 4-5 ball
Vízalatti sebesség 2-3 csomó
Merülési mélység 45 m
Hatótáv vízalatti üzemben 5-6 mph
Víz alatt tartózkodás ideje 48 óra
Hajócsavar motorjának teljesítménye 10 Le
Lemerülés ideje 1,5 perc
Felmerülés ideje 1,8 perc
Fegyverzet:
18 hüvelykes torpedó 2 db
iker-gépfegyver 2 db

Megjelent a www.submarine.id.ru honlapon

A cikket én fordítottam oroszból.

A kavitaciorol:

A hajó által igényelt tolóerõ biztosításához a legnagyobb nyomáskülönbség a cél a hajócsavar két oldalán ezt a szárnymetszet alakjának (íveltségének, vastagságelosztásának) változtatásával el tudjuk érni.
Azonban a nyomáskülönbség növelésének hatása van.
Ha a legkisebb nyomású helyen a nyomás értéke eléri a telített vízgõz nyomását. akkor a vízben gõzbuborékok keletkeznek. Ezt a jelenséget kavitációnak nevezzük.
Tehát a hajócsavar szárnyának szélességét (a szárnymetszetek hosszát) a jobb hatásfok elérése érdekében csak addig csökkenthetjük amíg a megfelelõ tolóerõ biztosításához szükséges nyomása alá, azaz amíg nem lép fel a kavitáció.
A gõzbuborékok a vízzel együtt haladnak. Így elõbb-utóbb olyan helyre keri.ilnek, ahol a nyomás már nagyobb a telített vízgõz nyomásánál. Itt a buborékokat kitöltõ gõz ismét folyékony halmazállapotba kerül. Így a térfogata közelítõen 1/800 részére csökken. E lecsapódás igen rövid idõ alatt következik be. Ha a gõzbuborék a hajócsavar szárnyának felületén omlik össze, a buborék külsõ oldalát határoló vízrészecskék rendkívül nagy gyorsulással haladnak a megszûnt buborék helyén, s nagy sebességgel ütköznek a szárny felületéhez. Ha folyamatosan keletkeznek, s összeomlanak buborékok, akkor a sok egymás utáni ütögetés hatására a szárny anyagok roncsolódik. Ezt a roncsolódást nevezik kavitációs eróziónak.
Nagyobb mértékû kavitáció (az idõegység alatt több buborék keletkezése és összeomlása) esetén elõfordult, hogy néhány száz üzemóra alatt a hajócsavar szivacsos szerkezetûvé vált, s az így legyengült szárny rövidesen eltört.
A gõzbuborékok összeomlásakor keletkezõ erõhatások, az ütögetések a hajócsavar szárnyát rezgésbe is hozhatják. a rezgés fokozott igénybevételt jelent, s így töréshez vezethet.
A hajócsavar szárnyainak rezgése hangjelenséggel járhat együtt. Ilyenkor fütyülõ vagy éneklés-szerû hangot hallhatunk a hajófar közelében. Ez a hangjelenség gyakran csak idõszakosan jelentkezik, például bizonyos sebességgel való fordulás közben.
A hajócsavar kiválasztását kavitációs szempontból is igen körültekintõen kell kezelni. a kavitációt az üzemi paramétereken mûködõ hajócsavar esetén feltétlenül el kell kerülni.

Biztosan az orrába szereltek 1 gyorsforralót..meleg van, nyomáscsökkenést meg csinálnak azzal a forgó izével, azt kész...

Egy kézifegyvert vagy ilyesmit viszonylag könnyen le tudnak másolni, de egy ilyen torpedónál meg lehet azt csinálni, hogy pl beleraksz egy kis fényérzékelõt a belsejére és ha az érzékel akkor bummm az arcába robban az egész. Lehet még variálgatni.

Ez a kavitáció dolog szerinem egyértelmûen az alacso ny nyomásra alapoz. Gondolj bele, egy repülõgépet is az alacsony nyomás tart a levegõben! (Mármint a szárny feletti alacsonyabb nyomás mint alatta.) Szerintem akkor egy nagyon jó kialakítással megoldható a kavitáció.

A másik gondolat az a speciálisan kiképzett orrban kelektezõ turbulencia miatt létrejövõ kavitáció


Az viszont nagyon érdekes, hogy az oroszok szerint nem lehet másolni.. eddig szerintem szinte minden haditechnikát le tudtak másolni..

A VA-111 bizonyosan létezik, nemzetközi fegyvervásárokra vitték ki (1995-ben mutatták be, ha jól emlékszem), az export változatból vásárolt a Francia és az Amerikai Haditengerészet, valamint Kína is. Az oroszok szerint a technológia nem visszafejthetõ, így nem aggódnak amiatt, hogy csak úgy "lekoppintják".

Én a csodákkal kapcsolatban elég szkeptikus vagyok. Biztos, hogy létezik ez a "kavitációs" torpedó, nem csak valami kábítás?

Nekem az vele a gondom, hogy kavitáció inkább a torpedó mögött kellene, hogy kialakuljon és nem elõtte. Én egyetlen megoldásként valami olyat tudnék elképzelni, hogy kémiai úton fejlesztett gázt vezetnek ki az orrkúpnál. Azonban ennél a sebességnél valami óriási mennyiségû gázt kellene termelni, hogy a víz ne "fújja le" a felületrõl a gázbuborékokat, meg valahogy azt is meg kellene oldani, hogy a felület mentén egyenletesen oszoljon el, tehát ne maradjanak szabad felületek, ami szintén nem lenne egy egyszerû feladat.
Ha ez a dolog létezik, akkor mindenképpen valami aktív dolognak kell lennie (tehát nem szimplán egy különlegesen kiképzett orr ami szintén elõidézhetné a jelenséget) mert ebben az esetben a kavitáció csak megfelelõ sebesség elérése után alakulhatna ki, egy ehhez elegendõ sebességet pedig nehezen hiszem, hogy a vízben jellemzõ közegellenállás mellett el lehetne érni.

A tengeralattjárós felvetés meg nagyon viccesen hangzik, de akkor valami új hajtási módot is ki kell találni neki, mert a hajócsavar nyilván nem mûködne, még a gázturbina sem. Nincs más hátra rakétákat kell szerelni a teneralattjáróra. Ha én ezt egy többezer tonnás gépre elképzelem!😊))

A második cikk elég érdekes, de ha jól értelmezem, akkor a víz alatti hangsebességet "csak" egy lövedék lépte át, önálló hajtás nélkül. De nagyon érdekes dolgokat írnak. <#eljen>

A lényeg, hogy a torpedó orrán levõ berendezés hozza létre az effektust (valami cuccost nagyon gyorsan forgatnak).

Hmmm... érdekesen hangzik, bár nem tudom, mit forgathatnak ott, a haditechnikai vásárokon kiállított maketteken nem látni semmi ilyesmit...

Ha jól rémlik, sikerült átlépni a hangsebességet is.

?!?!
A vízben a hang terjedési sebessége valami 1400m/s (5040km/h) körül van!

A probléma az, hogy ha a torpedó egy picit is eltér az egyenes iránytól, akkor nekiütõdik a normál állapotú víznek. Ilyen sebességek mellett pedig ez határozottan nem jó dolog. Ezért egyelõre ezek a torpedók nem tudnak fordulni, mint ahogy ebben cikkben is meg van említve.

A VA-111-nek már van irányítható változata, az exportverzió a hírek szerint az indítás elõtt, elõre beprogramozható útvonalon halad végig, és már dolgoznak a drótvezérlésû változaton is a 90-es évek végétõl.

egy gyors keresés, és máris megvan szinte minden lényeges infó:
http://www.absoluteastronomy.com/encyclopedia/S/Su/Supercavitation.htm
http://www.stratmag.com/issueMay-15/page02.htm

A száguldáshoz nem kell tengeralattjáró, elég egy motorcsónak is.

Egy vízfelszinen (vagy ez esetben inkább felette) 200 csomóval haladó hajót kilõni nem túl nehéz a mai repülõgépekrõl indított rakétákkal. Egy 200 csomóval a vízfelszin alatt száguldó tengeralattjárót viszont (csaknem) lehetettlen.

De ha ekkora sebességgel száguld a torpedõ, akkor minek robbanóanyag? A kinetikai energia is megteszi.

Egy egyszerû lyuk a hajótesten nem elég egy nagy hadihajó elsülyesztéséhez, oda bizony többszáz kg-nyi robbanóanyag kell, nézd meg a képsorozatott, amelyen egy Mk.48 torpedó szabályosan kettétöri a hajótestet.

Vaalhol olvastam egy részeltes cikket errõl. Ott volt fénykép, film, meg minden. De sajnos nem mentettem ki.
A lényeg, hogy a torpedó orrán levõ berendezés hozza létre az effektust (valami cuccost nagyon gyorsan forgatnak). Ezáltal gyakorlatilag egy csõ keletkezik a vízben, amiben minimális a közegellenállás. Ha jól rémlik, sikerült átlépni a hangsebességet is. A probléma az, hogy ha a torpedó egy picit is eltér az egyenes iránytól, akkor nekiütõdik a normál állapotú víznek. Ilyen sebességek mellett pedig ez határozottan nem jó dolog. Ezért egyelõre ezek a torpedók nem tudnak fordulni, mint ahogy ebben cikkben is meg van említve. Ugyanezért egyelõre értelmetlen lenne jármûvekbe beépíteni (meg persze nagyon veszélyes is, mert ha bármi elromlik, egy pillanat alatt vége a játéknak).

A száguldáshoz nem kell tengeralattjáró, elég egy motorcsónak is.
De ha ekkora sebességgel száguld a torpedõ, akkor minek robbanóanyag? A kinetikai energia is megteszi.

ha 300-al mész a viz alatt, teljesen mindegy mekkora a hanghatás, hiába tudják hogy ott vagy, ugyse tudnak semmit csinálni 😊

Csak gondolom ott a probléma hogy hogyan gyorsítanak vmit eléggé a viz alatt. Egy tengeralattjátót még a szárazföldön is nehéz lenne ennyire felgyorsítani, pusztán a méretei miatt.

Igen, tengeralattjárók terén ez valószinûleg a fõ probléma, kétségkívûl.

Meg egy ilyen cucc az egész lopakodó képességét elvesztené ami ugye az egyik lényege a viz alatti hadviselésnek.

Pont ez az. Mi van akkor, ha bizonyos harceljárásokban a sebesség fontosabb, mint a lopakodás? Mondjuk egy repülõgép-hordozó köteléket megközelíteni hihetettlenül nehéz, lévén egy egész sereg ASW (Anti-Submarine Warefare ~ Tengeralattjáró-vadász) hajó, helikopter és repülõgép õrködik körülötte. Viszont egy ~200 csomóval vágtató tengeralattjáróval szemben per pillanat tehetettlenek lennének, egyszerûen nem érnék utól a torpedók (persze nem szembõl való indítás esetén...), de még az ASW helikopterek sem. Pillanatok alatt ott lehet a hordozó közelébe, kilõheti a torpedóit, és már tova is száguldott...
Ezért érdekel a dolog.

A kavitáció létrejöttéhez semmi más nem kell (a folyadékon kivül) mint alacsony nyomás (vagy elég magas hõmérséklet). És ha elég gyorsan mozog a test akkor elég kicsi lesz a nyomás...

Csak gondolom ott a probléma hogy hogyan gyorsítanak vmit eléggé a viz alatt. Egy tengeralattjátót még a szárazföldön is nehéz lenne ennyire felgyorsítani, pusztán a méretei miatt.

Azt tudom még elképzelni, hogy egyszerüen nem kell ilyen torpedó (pl. túl drága vagy nem irányítható) és ezért nem csinálják. Meg egy ilyen cucc az egész lopakodó képességét elvesztené ami ugye az egyik lényege a viz alatti hadviselésnek.

Gondolom tengeralattjárónál a kísérõ bazinagy hanghatás miatt nem használják... 😊

Okés, nyilván ezért kell a VA-111-re nyolc nagy erejû, de rövid égésidejû gyorsító rakéta, de önmagában a sebesség elérése elég lenne?
Erõsen kétlem, hogy ilyen egyszerû lenne, mert akkor már a világ nyugati felén is szuperkavitációs torpedókat használnának. 😊

Valami trükknek kell lennie, például valamilyen gázt vagy gõzt préselhetnek a torpedó orránál ki, de ennek a fizikai részéhez abszolute nem értek, ezért csak találgatni tudok.

Viszont érdekel a téma, mert ettõl függ, hogy adott esetben például egy tengeralattjáró is képes lenne elérni a VA-111-hez hasonló brutális sebességet, ami alapjaiban változtatná meg a víz alatti harcmodort.

viz alatt a tenyered mögött lévõ levegõ nem a kavitácó miatt van ott, hanem az alacsony nyomás beszivja a levegõt a viz alá... ha elég mélyen csinálod akkor nem fog menni.

Bocs csak van egy rossz sokásom... nem tudok olvasni. :-)

ha rájövök sem neked fogom elmondani <#ravasz1>...

De ugy "laikusan" szerintem legfõképp a sebesség függvénye.

A kavitáció pedig nem a magas nyomás hanem a pont ellenkezõleg az alacsony nyomás miatt lép fel.

Tisztába vagyok vele, nyomásváltozást írtam, nem magas nyomást. 😉

De ha ennyi a témában tényleg otthon járó ember látogat ide, akkor segítsetek már légyszives, hogy vajon milyen megoldással érhetik el a kavitáció létrejötték egy, a VA-111-hez hasonló test esetén?
Korábban egy másik fórumban már felmerült a kérdés, és semmire sem jutottunk, a különféle weboldalakon is kerülik a témát (tehát valószinüleg õk sem tudnak róla semmi közelebbit), hiszen valószinüleg hétpecsétes titokról van szó, ez az egész dolog mûködésének kulcsáról, amit nyilván nem kötnek a nép orrára.

Elõször is eddig nem akartam beállni a sorba... de most megteszem. Ha nagyon erõltetik, akkor elmegy a cikk ;-) --- Gratula <#eljen>

A kavitáció pedig nem a magas nyomás hanem a pont ellenkezõleg az alacsony nyomás miatt lép fel. Ugyanis a viz alacsony nyomáson hamarabb felforr. Ki lehet próbálni egy fecskendõvel.

Tényleg roncsolja a hajócsavart, porozussá tesz a legkeményebb fémet is, de csak akkor ha tul gyorsan forog.

Én olyasmit olvastam, hogy a hirtelen nyomásváltozás miatt a víz gõzzé alakul.

Elég buta leírása ez a kavitációnak 😛 A kavitáció pl a hajócsavar mögött jön létre, mivel a víz pl nem tud olyan gyorsan beáramlani mint ahogy a tér keletkezik (remélem érhetõ. Ha mondjuk a kezedet elmozgatod a vízben, akkor ha elég gyorsan teszed ezt, a tenyered mögött pl láthatod, hogy nem lesz rögtön víz. Mert nem áramlik be olyan gyorsan..) a hajó mozgásával, így ott légüres tér képzõdik. Namost amikor ez összeomlik annak hatalmas ereje van, és roncsolja a hajócsavart. Mins sok ezer kis robbanás.

Hm, ezek a csúnya tengeri ragadozók, a néma, de a lehetõ leghalálosabb párbajokkal és a szörnyû véggel, amelyik mindig utóléri valamelyik résztvevõt .. bámulatos, és a cikk is pazar, mint azt megszokhattuk Tõled 😊

De érdekes volt a Vadászat a Vörös Okt-re c filmben, h a kapitány meg nem fogta volna a kormánykereket, inkább odaültette az ami csávót..
Ez vajon mindenütt így van?

Maga a cikksorozat nagyon szép munka, grat!
Csak ez a sok ocsmány fegyver..

Igen, a Convair XF2F-1 Sea Dart. A cél az volt, hogy egy vadászgép képes legyen leszálni a vízre, és lehetõleg képes legyen 20-30 méteres mélységig tengeralattjáróként is üzemelni. A program mérnökei azonban túlságosan is sok problémával szembesültek, így végül leállították. A fõ probléma az, hogy a kettõt nehéz összeegyeztetni, egy víz alá is lemerülni képes jármûnek olyan dolgokat is magával kell cipelnie (pl. akkumulátorok, elektromotor, hajócsavar, stb.), amelyre vadászgépként semmi szüksége, ergo a levegõben jelentõs holt terhet cipel, ez pedig jelentõs hátrány a hagyományos repülõgépekkel szemben.

Azért ezt a tengeralattjáró+vadászgép dolgot már az X-COM második részében (Terror from the Deep) is pedzegették, ott minden jármû ilyen képes volt levegõben és vízben is közlekedni, bár a harcrendszerek, ha jól emlékszem csak vízben mûködtek.

Nem tudom, hogy kipróbálták-e valaha is, de a valamelyik fél tervezõasztalán biztosan megfordult a merülni képes vadászgép.

deep angel mellé csak anyi hogy ha jol tévedek az USA már valamikor az 50-es években kisérletezett valami ilyesmivel
XF2Y valami néven (lusta vagyok utána nézni)
mivel a JSF sem ilyen technologiával készült gondolom a legtöbbünk számára nyilvánvaló hogy nem tul sok eredményt tudtak felmutatni

A cikkhez egyébként gratulálok Cifu 😊

csatlakozom azelõttem szólókhoz: jó cikk, grat!

A robbanóanyag egy kis térfogatú helyre van bepakolva. Amikor ez felrobban, akkor kitágul, maga elõtt tolva a vizet, így egy jópár(száz) köbméteres légritka, azaz majdnem légüres teret hozva létre. A vákum pedig igen komoly ellenfél, óriási nyomást fejt ki a hajó gerincére, amikor megpróbálja magába "szippantani". Ha az eltörik, akkor a hajó menthetetlenül elsüllyed.

Kéretik a múlt idõt használni, az orosz 705-ös típus (NATO: Alfa) egységeit 1993-ban tartalékba helyezték, egyetlen kivételel az összeset szétszedték, de valószinû, hogy az utolsó se fog már soha kifutni (12 éve alig törõdtek vele, olyan állapotban is lehet)...

Egyébként a ruszkik alfa osztályú tengeralatjárója merûl a legmélyebbre kb 1km mélyre.

Különbözõ országok speciális alakulatai <#vigyor1>
Vagy valami a lõfegyverekrõl, bár az nem igazán tartozik a tudományos témakörbe, mert nincsenek bennük olyan hi-tech cuccok, mint pl. egy repülõben, vagy egy tengeralattjáróban.
Jah és jó cikk lett <#taps>

Szerintem elõször a nagy nyomás légüres teret hoz létre, aztán a vízet ez a vákum visszaszippantja a hajótesttel együtt..
Zagyván sikerült leírnom, de azt hiszem értem. 😊

A Deep Angel egy Sci-Fi (csapat?), akik egy számítógépes játékot (is) akarnak összehozni, csak kicsit lassan megy nekik. 😊
Az elképzelésük azonban elég vad, ugyanis kombinált levegõben és víz alatt is mûködni képes vadászgépet álmodtak meg, víz alatti városokat, stb. (egyfajta modernebb SeaQuest, ha emlékszik még valaki a TV-sorozatra 😊). Nézd meg linket, és ott a média részleget, nagyon látványosan néz ki, de inkább csak érdekességként említettem meg, ez ugyanis nem katonai fejlesztés, és kissé szkeptikusan állok ahhoz, hogy ilyen szintû dolgokat megcsinálnak az elkövetkezõ mondjuk 50 éven belül.

Az elõzõekhez hasonlóan pazar cikk!
Ezt viszont nem értem: "Hajók esetén az ideális az, ha pont a hajó gerince alatt következik be a detonáció, ekkor a vízben létrejövõ légüres tér miatt szabályosan kettétörik a hajó."
Milyen légüres tér? A robbanáskor a pusztítást (a hõ mellett) nem a hirtelen keletkezõ nagy mennyiségû gáz nyomása okozza? <#confused>

Ez az orosz VA-111 nagyon kemény! Mostanában láttam a spekrumon egy m?sort, hogy ilyesmivel kísérleteznek, de nem nagyon tudják megcsinálni. Az oroszoknak meg már 77-ben volt ilyen...

Nagyon jó lett a cikk! Grat hozzá...
Nem is tudom, van egyáltalán még olyan téma, amit még nem vesézett ki Cifu?

Ezt mindig elmondom én is: jó cikk, grat. 😊

Gratula, ismét szép összefoglaló cikk, köszönjük. Azért a Deep Angel-höz hasonló koncepciókról is lehetne egy folytatást írni (tudom, ne legyek telhetetlen😄).