Űrkutatás

NASA nem kéri a Dragon V2 szárazföldi leszállását.

Ettől még SpaceX kifejleszthetné, hisz a jövőben az itt nyert tapasztalatokra nagy szükség lesz.

Nasa nem fizetni? Ne vicceljünk már! Hol van ez az előbb leírt tervekhez képest: Fillléres dolog ahhoz képest, ami ennek a rendszernek a fejlesztése kerülni fog.

Teljesen irreális ezt kifejleszteni 2022-ig. Bocs, akkor már indulnia 2 kettő felszerelésekkel ellátott űrhajónak ( Mit is visz? Azt ki finanszírozza, fejleszti?
Hal enne rá korlátlan pénz, és fél Amerika ezen dolgozna, akkor nagyon-nagyon talán.

És számoljunk azzal, hogy 2022-ben ez a kettő űrhajó, csak akkor jut el, ha LEO pályán jópárszor újatöltik.
Hányszor is? 8-szor daraját?

Aha 2022-ben lesz 18 fellövés az új rakétával.

Esti mese Oscar díjjat érdemel a srác.

Ez az, amitől a NASA tart is valahol. A klasszikus NASA mentalitás szerint nekik kellene mindenhol elsőnek lenniük. Jól látható, hogy noha az tetszett nekik, hogy az Orbital és a SpaceX megoldotta a teherszállítást az ISS-re (CRS tender), de gyakorlatilag csak azt csinálták, amire megkérték őket. Már a CCDev körül egyre erősebb ellenállás volt, mert a NASA-n belül is féltek attól, hogy a Starliner és a Dragon v2 az Orion feladatát is lenyúlhatja. A Boeing nem véletlenül hangoztatta, hogy az ő űrhajójuk csak LEO pályán képes működni, ennél messzebb ők nem vágynak. Persze hogy nem, hiszen ~15 milliárd dollárt kapnak az SLS hordozórakéta megépítéséért, míg a Starliner csak cirka 4-5 milliárdot hozhat. De a SpaceX büszkén állította, hogy ők akár a Marsra is le tudnak szállni a Dragon-al majd.

Van is egy összeesküvés-elmélet, mely szerint nem véletlen, hogy a NASA rászólt a SpaceX-re, hogy márpedig nektek is vízre kell szállnotok, és hogy nem támogatják (anyagilag sem) a hajtóművel való leszállás fejlesztését. Tudták, hogy ezzel kihúzhatják a Red Dragon program méregfogát is. Hogy van-e alapja, nehéz megmondani, de az indíték teljesen reális...

Az ITS / BFR-BFS meg egyenesen egy méretes bakancs, ami széttapossa a lábukat. Feltűnt, hogy Musk egyetlen egyszer nem említette az IAC előadásokon az SLS-t? Se tavaly, se idén...
Utoljára szerkesztette: Cifu, 2017.10.09. 17:44:54

Szegény NASA aszronauták keringhetnek majd a Mars körül és irigykedhetnek a SpaceX marsi falujának kocsmájában szórakozó több száz marslakóra <#banplz>

Elon Musk IAC 2017 előadásának szabados fordítása

Előre vezetném, hogy Musk az egész előadás alatt valahogy még kevésbé volt összeszedve, mint tavaly, sokszor dadogott, megállt, átfogalmazta az elkezdett mondatot.

A videó egészében itt tekinthető meg:

Arról fogok beszélni most, mi kell ahhoz, hogy több-bolygón élő fajjá legyünk. Csak egy kis emlékeztető, hogy miért fontos ez. Úgy vélem, hogy a jövő sokkal izgalmasabb és érdekesebb, ha űrjáró fajjá válunk, mintha nem lennénk azok. Abban hiszek, hogy a jövő az, amit a múltból összegyűjtöttünk, és nem tudok semmi izgalmasabb, mint felmenni (a világűrbe) és a csillagok között lenni.

Ez a tavalyi előadáson bemutatott terv frissítése. Keressük még a megfelelő nevet neki, a kódneve "BFR" (megj.: Big F*cking Rocket ~ Kib@szott Nagy Rakéta - Cifu) A mostani egész előadás legnagyobb kérdése, hogy hogyan (és ki) fizessék ki ezt az egészet. Ugyebár olyan ötletek merültek fel, mint Kickstarter, és "alsógatyák ellopása" (stealing underpants) - de ezek nem működnek.

Tehát egy kisebb jármű kell, amelyet megengedhetnek maguknak, amely felhasználható a jelenlegi járműveik (a Falcon 9 és a Falcon Heavy rakéták illetve a Dragon v1 és v2 űrhajók) helyet. Ha a most ezekre fordított erőforrásokat az új járműre tudják összpontosítani, az elég lehet a megvalósításra.



Milyen lépéseket tettünk már ebbe az irányba? Amit már korábban mutattam, a már megépült 12 méteres oxigén tartályt 2,3 atmoszféra nyomásra tesztelték, az 1000 köbméteres tartály 1200 tonnányi folyékony oxigént képes tárolni. Egy új szénszálas kompozit műanyag mátrixot alkottunk meg, amely sokkal erősebb és ellenállóbb a nagyon alacsony hőmérsékletekkel szemben, mint bármely korábbi.



A tartályt letesztelték a tervezett nyomásra és azon felül (amely fel is robbant ezáltal). Vagy 100 méter magasra repült fel, és landolt az óceánba, úgy horgásztuk ki. Vagyis van már egy egész jó rálátásunk, hogyan is lehet nagy és könnyű, mélyhűtött hajtóanyag tárolására alkalmas tartályt építeni.



A következő a hajtómű. A Raptor lesz a legnagyobb tolóerő / tömeg arányú rakétahajtómű a világon. Már teszteltük is, összesen 1200 másodpercig működött 42 hajtóműteszt alatt, a leghosszabb 100 másodperces volt, ennél sokkal tovább is bírta volna, de a teszthez használt tartályokban ennyi volt. Az időtartam, amit ebben a videóban láthatunk 40 másodperces, ennyi szükséges egy Mars-leszállásnál. Az égőtér-nyomás a teszthajtóműnél 200 bar, a repülésre kész hajtóműnél 250 bar lesz, és úgy hiszem kicsivel 300 bar fölé is tudunk majd menni idővel.



A következő megoldandó feladat a visszatérés, a Falcon 9 mindig egy hajtóművet használt ehhez, és ez nem biztonságos, fontos az esetleges hajtómű-kiesés esetén való biztonságos leszállás. Úgy vélem, hogy a kereskedelmi repüléshez fogható biztonságot tudnunk nyújtani (megj.: azért a mai kereskedelmi repülés biztonsági szintjéig való eljutáshoz sok-sok súlyos baleset vezetett el és az azokból való tapasztalatok segítettek eljutni ide... - Cifu).

16 sikeres Falcon 9 első fokozat visszahozást sikerült végrehajtani egymás után (megj.: ez csak a visszahozás, figyelmen kívül hagyva a tavaly szeptemberi balesetet). Igazából olyan nagy precizitással sikerül a visszahozás, hogy nem lesz szükség leszállólábakra, közvetlenül az indítóállásra le fogjuk tudni tenni.



Idén összesen 20 indítást tervezünk (az előadás időpontjáig 13 már sikerült), jövőre 30 indítást lesz. Fontos hogy minél több rakéta indítására legyenek képesek, kiemelve, hogy jelenleg évente átlagosan cirka 60 indítás zajlik, tehát ha sikerül a 30 indítást megvalósítani, akkor a SpaceX a világ összes orbitális indításának a felét fogja végrehajtani. ( Nos a valóságban azért csak 2017 szeptember végéig 64 indítás volt orbitális pályára, és idén még tervezve van 30-40, amelyeknek egy része lehet, hogy átcsúszik jövőre. Az évi 60 indítás maximum úgy igaz, ha a "nagyobb" hordozórakétákat vesszük csak figyelembe, de ez már erősen szubjektív meghatározás... - Cifu)



A Dragon v1 teljesen automatikusan képes az űrállomással randevúzni, a dokkoláshoz viszont szüksége van az űrállomás robotkarjára, a CanadaArm-ra, amely elkapja, és a megfelelő dokkolóporthoz mozgatja. A Dragon v2 (amely 2018-ban indulhat) közvetlenül az űrállomáshoz dokkol majd, teljesen automatikusan, emberi beavatkozás és a CanadaArm nélkül.



A SpaceX a Falcon 1-el kezdte, sokan azt látják, gondolják, hogy a Falcon 9 és a Dragon csak úgy hirtelen megjelent, de ez nem igaz, roppant nehéz úton jutottunk el ide. Az elején alig pár ember alkotta a céget, és senkinek sem volt tudta, hogy is építsen rakétát. Nem azért én lettem a fő tervezőmérnök, mert én akartam, hanem egyszerűen nem volt akit erre a feladatra felvegyek. Egyetlen (jó képességű tervezőmérnök) se akart csatlakozni. Így lettem én ez az ember, és az első három Falcon 1 indítás jól eltoltam. De a sors ránk mosolygott a negyedik alkalommal, az volt az első sikeres indításunk, és ma van annak az indításnak a kilencedik évfordulója.



A Falcon 1 egy igazán kis rakéta, cirka fél tonnát tud felvinni. Igen kicsi a Falcon 9-hez képest, amely a 30x akkora teherbírással rendelkezik, és képes az első fokozatát újra felhasználni, ami a rakéta egyik legdrágább eleme. Most jön az áramvonalazó kúp újrafelhasználása, és a végén úgy gondoljuk, mintegy 70-80% újrahasználhatóság elérhető a Falcon 9-el.
Utoljára szerkesztette: Cifu, 2017.10.09. 15:27:46

Remélhetőleg még idén elindulhat a Falcon Heavy, ami sokkal bonyolultabb lett, mint először gondoltuk. Egyszerűnek kellene lennie, mert két további Falcon 9 első fokozatot kötünk az első mellé, és kész. De nem így lett, gyakorlatilag mindent újra kellett tervezni a második fokozatot leszámítva, hogy a megnövekedett terhelésnek és hatásoknak ellenálljon. A végére a Falcon Heavy csaknem teljesen új jármű lett. De a gyorsító fokozatok készen vannak, és úton vannak Cape Canaveral felé.



Tehát elkezdtük tervezni a BFR-t. A BFR teljesen újrafelhasználható, és 150 tonnát képes felvinni. A lényege, hogy teljesen újrafelhasználható.



(Egy pár pillanatra itt a rakéták melletti képen a teherbírásukat mutatták be, a Falcon 9 és a Heavy esetében a teherbírásnál immár nem az újrafelhasználható módban, hanem az egyszer használatos módban elérhető teherbírást mutatva, így a Falcon 9 ugye ~23 tonnát, a Falcon Heavy ~63 tonnát tud felvinni, a BFR esetében egyszer használatos módban a teherbírás 250 tonnás értéket mutat)



Most jön a BFR bemutatása, 31 Raptor hajtómű, összesen 5400 tonnás tolóerővel, miközben a jármű indítási tömege 4400 tonna. A rakéta és az űrhajó átmérője 9 méter (korábban egy tweet üzenetben erre utalt - a 9 méteres átmérő az építéshez használt hangár méretéből fakadó korlát - Cifu). Az űrhajó maga 48 méter hosszú, üres tömege 85 tonna (a terv 75 tonnáról szól jelenleg, de ez mindig nőni szokott, tehát hagytunk 10 tonnát a tömegnövekedésre), 1100 tonnányi üzemanyag mellett 150 tonnányi terhet tud felvinni, és tipikusan 50 tonna terhet tud visszahozni.





Esszenciájában arról van szó, hogy összeépítjük a Dragon űrhajót és a Falcon 9 második fokozatát. Hátul a hajtóművek, előtte az üzemanyag-tartályok, majd a raktér, ami 8 emelet magas. A tavalyi tervhez képest újdonság a kis méretű deltaszárny, amely segít a légkörbe való visszatéréskor. A szárny (és a kilépőélein lévő vezérsíkok) segítenek a légkörbe lépéskor a megfelelő állásszög megtartásában, a visszahozott hasznos tehertől függetlenül.



A túlnyomásos utastér 825 köbméter, 40 kabinnal és nagy közös helységekkel, illetve egy napkitörésekkor használatos sugár-védet óvóhellyel. Az út ugye legalább 3 hónap, de akár 6 hónapig is tarthat, tehát feltehetően mindenkinek egy kabint szeretne, és nem csak egy széket. Egy kabinban 5-6 ember fér el, ha nagyon összepréseljük őket, de kényelmesen 2-3 ember elfér egy kabinban. Ezzel még mindig 100 embert tudunk a Marsra vinni egy úttal.



A jármű közepén vannak tehát az üzemanyag-tartályok, amelyek 240 tonnányi mélyhűtött metánt és 860 tonnányi folyékony oxigént tárol. A mélyhűtés 10-12%-nyi pluszt jelent, ami 40 tonna metánt és 60 tonna oxigént jelent pluszba. A metán tartályon belül van a készenléti tartály, amely a leszálláshoz szükséges, mivel nem hagyhatod, hogy a hatalmas (fő) tartályokban kavarogjon a leszálláshoz szükséges kis mennyiség.



A jármű végén vannak a hajtóművel. A Raptor hajtóművekből négy vákuumra optimalizált és két légköri változat lesz, de mind a hat kitéríthető. A vákuum hajtóművek kisebb mértékben, de a légköri hajtóművek nagy mértékben és nagyon gyorsan. Leszállásnál bármelyik a két légköri változat közül használható, tehát ha az egyik meghibásodik, semmi probléma, a másik redundanciát biztosít. Ezzel a leszállás kockázatát annyira közel szeretnénk a nullához, amennyire lehetséges.

A hajtóművek ISP-je (üzemanyag-hatékonysága) 330 másodperc tengerszinten és 375 másodperc vákuumban, de ez az első verzió, tehát potenciálisan ez tovább növelhető várhatóan még 5-10 másodperccel, illetve a 250 atmoszférás égéstéri nyomást 300 atmoszférásra növelhetjük majd remélhetőleg.

Az utántöltés a járművek végének összekapcsolásával valósítható meg, az üzemanyag-vezetékek összekötése egyszerű lesz, és könnyedén a tankerből a hajóba tölthető így az üzemanyag. A csatlakozáshoz az első fokozathoz kapcsolódó rögzítőelemeket használnánk fel újra. Az animáció alapján az áttöltés kis mértékű gyorsítással valósulna meg, amelyet a finom pozicionáló hajtóművekkel érnének el (tehát nem szivattyúzás lenne - Cifu).



Ha a rakéták teherbírását nézzük a Falcon 1-től (további konkurens vagy korábbi rakétákkal összevetve) a BFR-ig, akkor a fenti ábra szerinti helyzet van, az alsó végen a Falcon 1 fél tonnás teherbírással, a felső végen a BFR 150 tonnás teherbírással (megj.: az ábráról nagyon hiányzik a Blue Origin New Glenn rakétája és a NASA SLS hordozórakétája - Cifu). Érdemes megjegyezni, hogy a BFR nagyobb teherbírással bír, mint a Saturn V. még teljesen újrafelhasználható módban is.



De nézzük meg az indítási költségeket (itt a kép átrendeződik, a bal oldalon egymás után a BFR, Falcon 1, Falcon 9 és Falcon Heavy következik). Elsőre marhaságnak tűnik, de nem az. ( Itt egy kissé szétesett monológ következett; a fő mondanivaló az, hogy a rakétákat nem újrahasznosítható módban használni olyan, mintha egy Boeing 747 utasszállítót úgy akarnál eladni, hogy minden repülés végén összetöröd, mondván, hogy több utast vihet, ha nincs futómű, nincsenek leszálláshoz szükséges ívelőlapok, és az út végén az utasok majd ejtőernyővel kiugranának - de hát ez őrültség, így senki se venné meg. Tehát a teljes újrafelhasználás esszenciális a jövőben. - Cifu )


Itt azt láthatjuk, hogy a LEO pályára való feljutás után rendelkezésre álló Delta-V (függőleges vektor) és a felvitt tömeg (vízszintes vektor) hogyan arányul egymáshoz, ha nincs űrbéli utántöltés


Itt a második (felső) értékek akkor, ha egy utántöltést hajtanak végre


Ez a teljes feltöltés esetén, a diagram szerint 150 tonna hasznos teher esetén áll rendelkezésre 6km/s Delta-V, ami a tavalyi előadás szerinti Mars úthoz szükséges - de ezen felül kellene a leszálláshoz is tartalékolni...

Szintén nagyon fontos az orbitális pályán való utántöltés. Ha csak simán felküldjük a rakétát, akkor nem sokkal juthatunk messzebb, de ha tankereket küldünk utána, és újratöltjük, akkor 150 tonnát tudsz egészen a Marsig eljuttatni. Ha mindent újra felhasználhatsz, akkor csak az üzemanyagot kell fizetned, az oxigén ára extrém alacsony, ahogy a metáné is. Az automata randevú, dokkolás és újratöltés nagyon szükséges.



Eljutottunk oda, hogy hogy is fizessük ki ezt. Igazából ha nem is áttörés, de egy felismerés, hogy ha egy olyan rendszert építünk, amely kannibalizálja a saját szolgáltatásunkat, és a saját szolgáltatásunk redundáns lesz, ide sorolva a Falcon 9, Falcon Heavy és a Dragon űrhajót is. Akkor jobban járunk, ha egy szolgáltatással szolgálunk ki mindent, és erre fordítjuk az összes erőforrásunkat. A partnereink egy része viszont konzervatív, és először látni szeretné a rakétát párszor repülni, mielőtt megrendeli. Tehát azt tervezzük, hogy előre megépítünk egy adag Falcon 9 és Falcon Heavy rakétát illetve Dragon űrhajtó, készleteket felhalmozva belőlük, amiket újra lehet használni. Majd utána minden erőforrásunkat a BFR megépítésére fordítjuk. Abban bízunk, hogy a műhold-indításból és az űrállomás kiszolgálásából származó bevételünk elég lesz az induláshoz.



Nézzük ezeket. A műhold indításnál egészen új lehetőségeket nyújt egy 9 méter átmérőjű rakéta. Olyan új műholdakat lehet felvinni, amelyek majdnem 9 méter átmérőjűek. Ha egy új Hubble űrteleszkópot akarsz felvinni, akkor lehetőség van arra, hogy felküldj egy olyat, amelynek a tükör területe tízszer nagyobb, mint a jelenlegi Hubble-nak. Mindezt egyben, nem kell kihajtogatni semmit.

Egy úttal több műholdat lehet felvinni, a régi műholdakat be lehet gyűjteni, ahogy az űrszemetet is.



Szintén képesnek az űrállomás kiszolgálására. Tudom, hogy egy kicsit nagynak tűnik az űrállomáshoz képest, de az Űrsikló is nagynak nézett ki, mégis működött. Képes arra, amire a Dragon most képes, tehát ellátmányt vinni az űrállomásra, és arra is, amire a Dragon képes lesz, tehát hogy személyzetet vigyen fel.



Ennél messzebb is mehet, például a Holdra, a Hold felszínére, és mindezt úgy, hogy ott nem szükséges az üzemanyag-áttöltés. Egy magas elliptikus pályán hajtanánk végre az üzemanyag-feltöltést, majd leszállni a Holdon, és onnan visszatérni, úgy, hogy a Holdon nem szükséges az üzemanyag gyártását megoldani. Ezzel létre lehet hozni az Alfa Holdbázist, vagy valamilyen Holdbázist. Azt is sokan látni akarják, hogyan szállítjuk a raktérből a felszínre a terhet, egy daru segítségével. De a lényeg... szóval 2017-et írunk... úgy értem, már kellene egy Holdbázisnak lennie, mi a pokol folyik itt?

És természetesen a Mars. Hogy több-bolygón élő faj messze többet jelent, mint egy egyetlen planétán élő faj. Természetesen az első cél az, hogy leszálljunk a köves / poros talajon, úgy, ahogy korábban említettem. Felküldöd az űrhajót, újratankolod teljesen és elmész vele a Marsra. A Marson kell helyi üzemanyag-gyártás, a Mars légköre szén-dioxidban gazdag, és rengeteg vízjég van, ez CO2-őt és H2O-t ad, amiből gyárthatsz CH4-t és O2-őt. Ez a Sabatier-eljárás, amit már ismerünk.



Volt némi kritika, hogy miért használunk égést és rakétákat, amikor elektromos autókat gyártunk. Nincs mód arra, hogy elektromos rakétát gyártsunk, örülnék, ha lenne, de hosszú távon a napenergia segítségével a légkör szén-dioxidja és a víz segítségével gyárthatunk hajtóanyagot. Alapvetően tehát a Holdon és a Marson majdnem ugyanazt csinálnánk, csak a Marson mindenképpen szükség van hajtóanyag-készletezésre, hogy újratölthessük az űrhajót a visszaútra. A Marson kisebb a gravitáció, tehát nincs szükség a gyorsítórakétára, ahhoz, hogy a Mars felszínéről a Föld felszínére utazhassunk. Igaz ehhez a hasznos teher mértéke 20-tól... 20-50 tonna lehet.





Ez egy fizikai szimuláció, elég gyorsan érkezünk a légkörbe, cirka 7,5km/s sebességgel, a Marshoz nem szükséges ablatív (elégő) hőpajzs, tehát az egész olyasmi lesz, mintha csak a tesztálláson állnánk. Ez egy többször használatos hőpajzs, míg a Földi működésnél mindenképpen lesz némi elhasználódás (a pajzs ugye úgy véd a hőtől, hogy a felülete lassan elég - Cifu), a Mars légköre annyival kisebb sűrűségű, hogy itt nincs ilyesmiről szó. A szuperszonikus fékező manőver (sebessége) sokszorosa lesz a Falcon 9-esének, tehát nagyon figyelmesen kell eljárni. A lényeg, hogy a (Marshoz való beérkezés) sebesség(ének a) nagy részét a légellenállással el lehet "koptatni".


(A képfelirat szerint 2022-ben két teherhajó szállna le a Marson, megerősíteni a víz jelenlétét és a veszélyeket felmérni, energiaforrást, bányászati és létfenntartó eszközök az elkövetkező utakhoz.
2024-ben 2 teherhajó és 2 személyszállító hajó, további utánpótlás, a hajtóanyag-gyár felállítása, a kiinduló bázis felépítése)

Ez nem elírás. inkább egy erős kihívás. Tehát mi máris elkezdtük a rendszert építeni, a fő tartályokhoz való szerszámokat megrendeltük, a kiszolgáló épületeket elkezdték építeni. Az első űrhajó építését a következő év (tehát 2018) második negyedévében kezdjük, vagyis 6-9 hónap múlva elkezdjük az első hajót. Elég bizonyos vagyok benne, hogy 5 év alatt sikerül megépíteni és hogy 5 év múlva indításra kész lesz. 5 év elég hosszú időnek tűnik számomra. A (rendelkezésre álló) erőforrások lehetővé teszik, hogy ebben az időintervallumban megvalósítsuk. De ha nem is ebben az időintervallumban, nem sokkal később meg fog, gondolom. A fő cél ugyanakkor a Mars, a BFR segítségével hamarosan városokat hozhatunk létre. Legalább két teherhajót küldünk 2022-ben, további négy hajó, kettő ezekből személyzettel pedig 2024-ben fog leszállni. Az első a küldetéseknek a célja, hogy megtaláljuk a legjobb vízforrást, a másodiknak pedig hogy megépítsük az üzemanyag-gyárat. A hat leszállt űrhajó elegendő terhet vihet, hogy megépítsük ezt a gyárat. Ez a gyár hatalmas napelem-táblákból, illetve a vízjég bányászathoz és víz-feldolgozáshoz, valamint a légkörből való szén-dioxid kivonáshoz szükséges elemekből áll. Ezekből kell előállítani és tárolni a hajtóanyagot.



A város egyetlen hajóból indul, majd egyre több hajóból...



majd a város elkezd kiépülni és bővülni...



egyre nagyobb...



és nagyobb lesz.



Az idő folyamán jön a terraformálás, és az, hogy egy igazán szép hellyé alakítsuk.

Ha képes vagy arra, hogy egy Marshoz eljutni képes űrhajót építs, foghatod azt hajót, és lehetséges a Föld két pontja közötti szuborbitális repülés, amellyel egy órán belül el lehet jutni bárhova. A belső analízisünk erről igen érdekes eredményeket mutatott. Nézzék meg:



És ezzel véget is ért az előadás...
Utoljára szerkesztette: Cifu, 2017.10.09. 15:29:24

Hát, az "okay" feltételen mondjuk szegény Vénusz csúnyán elbukik 😊

Mostanra értem a végére, igen komoly összefoglaló, köszönet érte!

Touché!

Pedig alig pár hete egy beszélgetésben elemeztük, mit is takart Shotwell "closest, okayest planet" kifejezése... <#gonosz3>

"benépesíteni a legközelebbi szomszéd bolygót."

Föld - Mars: 54 Gm - 401 Gm (minimum - maximum)
Föld - Vénusz: 38 Gm - 261 Gm

<#circling>

Nemzetközi Világűr Kongresszus 2017 összefoglaló

Elon Musk-ról sok mindent el lehet mondani, azt nem, hogy hidegen hagyja az embereket. Hogy jó üzletember és kiváló showman, nehéz lenne elvitatni tőle. A tavalyi Nemzetközi Világűr Kongresszuson (International Astronautical Congress - innentől inkább IAC) kvázi robbantott. Hetekig, hónapokig mindenki róla beszélt a szakmai újságokban, weboldalakon, blogokban, fórumokban és Twitter-bejegyzésekben. Miért is ne tették volna - Musk kijelentette, hogy hamarosan viszonylag olcsón a Marsra indít kvázi menetrend szerinti járatokat, és nem csak zászlót szeretnének (elsőnek) letűzni, hanem benépesíteni a legközelebbi szomszéd bolygót.

A Red Dragon-misszió vázlata a tavalyi előadásról - ez már biztos nem valósul meg ebben a formában

Ha kritikusak akarunk lenni, egy évvel később a bejelentéseit már sokkal szkeptikusabban nézhettük az előadása előtt. A bejelentett, 2018-ra és 2020-ra tervezett Red Dragon küldetésekből nem lesz semmi. Az ITS programhoz szánt hatalmas folyékony oxigén tartályát nyomás-tesztelték egy bárkánt, de semmit sem hallani róla azóta, az új Raptor hajtóműről pedig még ennél is kevesebb új információ látott napvilágot - tényszerűen semmi. Nem történtek bejelentések a pénzügyi vagy üzleti támogatásról, sem a Mars-projekt további szereplőiről, holott arról beszélt, hogy ismer ő is olyanokat, akik erre vevők lennének.

Úgy tűnt az idei előadás előtt, hogy Musk 2016-os nagy bejelentése inkább volt egy médiahack, mint valós világmegváltó jövőkép...

Az IAC 2017 dióhéjban



Az idei IAC-t Ausztráliában rendezik meg, a rendező ország így is szeretne a témában asztalhoz ülni - ha pedig már úgy is volt az alkalom, bejelentették, hogy életre hívják az Ausztrál Űrügynökséget. Nem mintha eddig nem vettek volna részt a különféle nemzetközi űrprogramokban, de azok zömében egyetemek "saját" szakállukra végrehajtott vagy éppen zajló programjai, közvetlen állami ügynökségi támogatás és persze felügyelet nélkül.

Az IAC kapcsán érdekesség, hogy a média szereplői és a fő szervező Nemzetközi Világűr Szövetség (International Astronautical Federation - IAF) között éles és parázs viták zajlottak az internet-hozzáférésről (a helyi Wifi-hálózat gyakorlatilag képtelen volt kiszolgálni a jelenlévő eszközöket) illetve arról, hogy miért nem volt az előadásokról élő webcast valamilyen normálisan megtekinthető formában (Musk és a Lockheed előadását leszámítva a legtöbb előadásról nem volt, vagy esetleg egy telefonnal közvetített, botrányos minőségű webcast-szerűségek akadtak a nézők soraiban ülők). A szervezők egyik reakciója érdekes módon az volt, hogy ha élő adásban megtekinthetőek lennének az előadások, akkor senki se jönne el nézőnek...

Ettől függetlenül, ha valamire jó volt a tavalyi IAC 2016, akkor az, hogy a résztvevők átértékelték a kongresszus fontosságát. No nem mintha a tavalyi IAC relatíve lagymatag lett volna, de a szakmai oldalakon kívül mást nem nagyon érdeklő előadásai után Musk szereplése gyakorlatilag minden komolyabb médiában megjelent. Az idei kongresszustól így sokan azt várták, hogy majd most a többi nagy piaci szereplő komolyabban odateszi magát...

Az első nap alapvetően a nagyobb űrügynökségekről szólt, név szerint az amerikai NASA, az európai ESA, az orosz Roszkozmosz, a kanadai CSA, a japán JAXA, az indiai ISRO és a kínai CNSA. Hogy azonban mennyire nem a bejelentésekről szóltak ezen panelek, arra jó példa, hogy gyakorlatilag az ISS-el, illetve az esetleges utódja kapcsán semmi konkrétumot nem lehetett hallani. Alapvetően azt ismételgették, hogy a 2024-ig (eddig szól a jelenlegi üzemeltetési megállapodás) minél bővebb lehetőségeket kell biztosítani a rajta zajló munkának - említésre csak az volt méltó, hogy a Roszkozmosz vezetője, Igor Komarov elhessegette a korábban emlegetett orosz tervet, mely szerint az ISS életének végével az orosz modulokból egy tisztán orosz űrállomást hoznának létre. Az oroszok egyébként igyekeztek a történelmükre helyezni a hangsúlyt, és az 1957-es Szputynik-1 indítás 60-adik évfordulóját felemlegetni, ahol lehetett.


A nagyobb űrügynökségek vezetői együtt - ritka látvány...

A NASA ideiglenes vezetője, Robert Lightfoot felfedte, hogy a Deep-Space Gateway (DSG) űrállomással kapcsolatos nemzetközi együttműködésre nyitottak, az ezzel kapcsolatos információkat megosztották a partnerekkel, de rögtön hozzá tette, hogy a DSG jelenleg csak koncepció szinten mozog, tehát még korántsem biztos, hogy meg fog valósulni (a médiában néhol úgy jelent meg, hogy közösen a Roszkozmosszal fogják megépíteni, de ez persze barokkos túlzás...).
Utoljára szerkesztette: Cifu, 2017.10.09. 13:22:30

A második nap már ígéretesebbnek indult, leginkább azért, mert a SpaceX talán legnagyobb kihívója, a Blue Origin is ekkor tartott előadást. Viszont nem Jeff Bezos maga, "csak" a cég elnöke, Rob Meyerson. Az ő előadásának keretében viszont kevésbé látványos dolgok kerültek csak napfényre: várhatóan még az év vége előtt megtörténik a New Shepard űrugró jármű következő tesztindítása (már lassan egy év is eltelt az utolsó óta). Ám az első útja emberekkel a fedélzetén leghamarabb jövőre várható csak. Az év vége előtt viszont befejeződik a Floridai gyártóbázis építése, és megkezdődik az első New Glenn űrrakétán a valódi munka, illetve bejelentették harmadik piaci megrendelőjüket, a Thaiföldi muSpace-t. És ennyi. Pedig sokan várták, hogy például a korábban megszellőztetett Blue Moon projektjükről többet mondanak majd...


Blue Origin koncepciója a New Glenn esetére - érdekesség, hogy szemben a BFR / ITS tervvel, itt a második fokozat elvben elveszik, csak az első fokozatot hozzák vissza, hasonlóan, mint a a jelenlegi Falcon 9 rakétáknál

Szintén ekkor került sorra az amerikai ULA egyik "anyavállalata", a Boeing (a másik ugye a Lockheed-Martin, aki trükkösen péntekre tartogatta a puskaporát). Érdemes megjegyezni, hogy nem együtt, hanem külön panelen jelentek meg - úgy tűnik az együttműködésük nem súrlódásoktól mentes.

A Boeing mondjuk elég kevesebbet mutatott, gyakorlatilag csak a fél évszázadnál is hosszabb űripari múltra emlékezett, és a közeli jövőbe tekintett, ott is leginkább a CST-100 Starliner űrhajóra szántak pár mondatot. Amiből leginkább csak az derült ki, hogy nagyon bíznak abban, hogy 2018-ban sikerül a személyzettel ellátott tesztutat is teljesíteni.

A második nap ugyan főleg a kereskedelmi szereplőkről szólt, de egy érdekes panelbe azért "elbújt" az amerikai Légügyi Hivatal ( Federal Aviation Administration - FAA ) űrközlekedésért felelős vezetője, Dr. George C. Nield, aki többek között büszkén jelentette be, hogy az Egyesült Államokban 2 szuborbitális (a Virgin Galactic cég SpaceShipTwo-ja és a Blue Origin cég New Shepard-ja) illetve 4 orbitális (a NASA-féle Orion, a SpaceX-féle Dragon v2, a Boeing-féle Starliner és a SierraNevada-féle DreamChaser) embert is szállítani képes jármű engedélyeztetése van folyamatban. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy jelenleg a legégetőbb problémának az űrbéli közlekedés szabályozását és menedzselését tartja - véleménye szerint egy (feltételezett jövőbeni) nemzetközi ügynökség általi felügyelet a jelenlegi nemzetközi helyzetben nem valószerű, viszont az FAA csak az Egyesült Államokból induló / illetve itteni cégek felett bír bármiféle hatással.

Ugyan csak egyik volt a sok kisebb szereplő közül, de említést érdemel a The Planetary Society előadása Billie Nye részéről, aki többek között a Lightsail-2-ről beszélt. Az apró kísérleti műhold célja, hogy bebizonyítsák az irányítható napvitorlás életképességét.

A Lightsail-2 bemutatóvideója

A harmadik nap eseményeiből én három dolgot emelnék ki főleg, az egyik a piaci szereplők (legalábbis látszólagos) hajlandósága a jelenleg bevett űr-infrastruktúra átszabására.


Űrvontató koncepció 1970-ből, az űrsikló viszi fel konténerben a terhet, amit az űrvontató kiemel, robotkarjaival rögzíti, majd eljuttatja a célállomásra....

Ez alapvetően az un. Űrvontatók (Space Tug) koncepciójának felmelegítése lenne, ami jó 40-50 éves. A lényege, hogy a műholdakat, de alapvetően minden hasznos terhet a "hagyományos" hordozórakéták csak Alacsony Föld Körüli pályára juttatnának fel, és innen ezek a bizonyos űrvontatók vinnék el az üzemszerű működési helyükre. Az űrvontatók ezek mellett a feladatok széles skáláját hajthatnák végre, ide tartozik a műholdak üzemanyaggal való feltöltésétől és javításától kezdve a tönkrement / elöregedett műholdak deorbitálása (megsemmisítése), az űrszemét kezelésén át a különféle hasznos terhek mozgatása a különféle pályák között. Az űrvontatókat üzemanyaggal újra feltöltve folyamatosan lehetne használni, ami az űrszemét számának indirekt csökkenését is magával hozhatná.


Az Airbus prezentációja az űrvontatóról, bal oldalon a jelenlegi GTO felbocsátás, ahol a rakéta viszi fel a megfelelő pályára a műholdat, jobb oldalt a rakéta csak LEO pályára viszi - onnan az űrvontató viszi tovább

A Sierra Nevada, az OrbitalATK, a Lockheed, a Boeing és az Airbus is mutatott be erre vonatkozó koncepciókat, de a legtöbben csak hozzávetőleges információkat osztottak meg, és például az Airbus prezentációja is csak annyit árult el, hogy most kezdik a fejlesztést, viszont 2022-ben már a GEO pályán keringő műholdak karbantartását / javítását kezdhetik pedig (a prezentáció érdekessége, hogy pirosan kiemelve rajta volt a "Bizalmas" jelző, tehát feltehetően eredetileg nem kívánták őket megmutatni a nagy nyilvánosságnak - amit többen úgy értékeltek, hogy nem terveztek itt előhozakodni vele, viszont reagálni kellett a konkurensek hasonló terveire).


Airbus űrvontató tervek

A másik figyelemre méltó dolog a Hold-Falu Szövetség (Moon Village Association), amely a Holdkutatás és az emberes Hold-bázis létrehozását szeretné előre mozdítani a Mars Society-hez hasonló módon. Az több előadótól is elhangzott, hogy a Hold az utóbbi évtizedekben méltánytalanul kevés figyelmet kapott, gyakorlatilag több erőforrást fordítottak hosszú ideig az űrügynökségek a Mars kutatására, mint a Holdéra, holott utóbbi sokkal könnyebben elérhető.


Fantáziarajz egy Holdon felépítendő kupola-városról

Részben nekik is köszönhetően a Holdról az egész kongresszuson több szó esett, a különféle űrügynökségektől kezdve több cég is megemlítette a Holdat terveiben. Persze leginkább a Moon Village kvázi szülőjének tekinthető ESA részéről volt sok előadás, ugyanis még 2016-ban mutatták be a koncepció lényegét, amely alapvetően nem egy fix program, hanem egyfajta 'közös tudat' szinten működő eszmecsere és kapcsolat, amely a résztvevőket összefogja a Holdkutatás érdekében, miközben igyekeznek lehetőleg minden érdekelt felet bevonni a munkába. Az egész maga pedig csak egy eleme a nagyobb léptékű "Space 4.0" koncepciónak, amely nem csak a Hold, de általánosan a világűrben teendő következő lépést jelentené (1.0 az űrkutatás kezdete, a 2.0 az űrverseny és a Holdra lépés, a 3.0 pedig a ISS űrállomás és az oda vezető út volt magyarázat szerint). Igen, ez első blikkre eléggé... marketing szagú. Meg másodikra is, de inkább úgy lehet tekinteni rá, mint egy keretet, hogy merre szeretne az ESA a jövőben haladni. Errefelé található az ESA bemutatóvideója magyar nyelven (sajnos nem tudom beilleszteni...).


Tervek a Moon Village kapcsán, legalul az olvasható, hogy 2025-ben az első női űrhajós is a Holdra léphet

A fő probléma az egésszel az, hogy noha sikerült 10,3 milliárd eurót összekalapozni a tagállamoktól a cél érdekében (ez nem egy összeg, hanem több évre szóló pénzügyi támogatás), de a konkrét teendők terén finoman szólva is foghíjasak a prezentációk. Például hosszasan ecsetelték, hogy mekkora dolog lesz vagy legalábbis lenne, ha 2025-ben a Holdra szállhatna az első nő - csak éppen a "hogyan", "mivel" és "miből" momentán nem volt igazából kibontva. Márpedig az ESA például nem rendelkezik saját űrhajóval, a NASA Orion űrhajója, ami félig-meddig szóba jöhetne (az ESA megbízásából ugye az Airbus gyártja az Orion műszaki modulját), az pedig épp nemrég csúszott még egy méreteset, mely alapján 2022 előtt nem fog emberrel a fedélzetén elindulni sehova.


Charles Bolden ex-NASA igazgató tart beszédet az IAC 2017-en

A harmadik dolog pedig a margóra illik, de oda vastag betűvel: Charles Bolden, a januárban leköszönt NASA adminisztrátor előadásán a ISS érdemeit méltatta (egyenesen Nobel-békedíjra javasolta) - és úgy vélte, hogy a Kínai űrügynökséget be kellene vonni az nemzetközi űrállomás csapatába, méghozzá minél hamarabb. Egy ilyen kijelentés finoman szólva szembeköpi az amerikai jogalkotók szándékait, akik ugye konkrétan törvényileg tiltották meg azt, hogy a NASA bármilyen szinten is közösködjön a kínai űrügynökséggel, a CSNA-val. Hogy ez mennyire érzékeny téma, jól mutatja, hogy a legtöbb amerikai szakoldal képviselőinek a twitter-oldalán nem is említették meg Bolden utóbbi megjegyzését...

Margó utáni kép: a NASA optikai adatkapcsolat tesztelése, az LCRD program sajnos tovább csúszik, jelenleg 2019-re tervezik, hogy egy 1,244Gbps sebességű
kapcsolatot hoznak létre az űrállomással
Utoljára szerkesztette: Cifu, 2017.10.09. 13:26:22

A negyedik nap legemlékezetesebb pontja talán a Hold bányászatával kapcsolatos kérdéskörrel foglalkozó előadás volt. A különféle startup szereplők, illetve űrjogi szakemberek legérdekesebb reakciója a Hold bányászatának jogi állásával kapcsolatos kérdésre volt. Bizonyos értelmezés szerint ugyanis semmiféle tiltás vagy korlátozás nincs rá vonatkozólag, tehát gyakorlatilag csak elhatározás (és természetesen pénz) kérdésre az, hogy mikor kezdődhet meg a Hold nyersanyagainak kibányászása.



A pénteki nap pedig ügyesen egy Lockheed prezentációval kezdődött, ez a tavaly már bemutatott (na ki hallott róla? Hát igen, így lopta el a showt Musk...) koncepciójának további finomítását prezentálta a Mars-körül keringő "Mars Base Camp"-ről ( hivatalos Flicker Album erre ), amely a NASA számára építendő Orion űrhajó és SLS hordozórakéta köré épülne.


Egy képkocka a Lockheed előadás stream-jéből, a háttérben a kis gravitációjú Mars-holdak egyikére száll le egy űrhajós egyfajta viselhető rakéta-hajtómű-kerettel, mögötte pedig egy Orion űrhajó

A teljes előadás itt megtekinthető, sajnos beilleszthető változatban nem találtam meg. Szóval a Mars Base Camp egy komplett Mars-program lenne, amely egy átszálló űrállomásra épülne, ahova a Földről érkező Orion űrhajókkal az űrhajósok meglátogathatnák a Mars holdjait és később egy fura, függőlegesen leszálló űrrepülőgéppel (Mars Ascend Descent Vehicle - MADV, magyarítani kb. Mars Felszálló-, Leszálló Járműnek lehetne) lehetne majd a Mars felszínére leszállni, illetve onnan visszatérni a bázis-űrállomásra. Maga az űrállomás eleve mindent megkettőzne a biztonság érdekében. Hat űrhajóssal számolnak, akik 3 éves missziót hajthatnak végre a Mars körül 2028-ban, de a leszállásra a következő küldetés szolgálna. Érdemes megemlíteni, hogy a Lockheed kihangsúlyozza azt, hogy ideális esetben ez egy nemzetközi program lenne, hasonlóan az ISS-hez.


A Mars Base Camp lényege, hogy a Mars körül keringő űrállomás szolgálna a jövőbeli robotos és emberes tudományos feladatok központjának

A cég elképzelése annyiból reális megközelítésű, hogy a már rendelkezésre álló, avagy fejlesztés alatt álló és biztosan megvalósuló eszközökre épít, ráadásul úgy, hogy eleve azzal számolnak, hogy a 2028-ra megvalósítható űrállomás elsődleges célja még csak az első leszállás helyének kiválasztása (például a Mars felszínét felderítő robotok közvetlen irányításával), de közben természetesen tudományos kutatás végrehajtása is lehetséges a Mars körül keringve. Az első időkben így legfeljebb még a Mars két holdját (Phobosz és Deimosz) lehet meglátogatni az Orionnal, de később, ha már a MADV is elkészült, akkor azzal elindulhat a Mars felszínének közvetlen meghódítása is. Így folyamatában a fejlesztés / építés / használat terén az SLS / Orion -> DSG -> Mars Base -> MADV egy egymásra épülő, szükség esetén rugalmasan kezelhető elemekből épülne fel, ami a költségvetési pénzek terén lehet jótékony. A Lockheed szintén eljátszik a Mars felszínén való üzemanyag-gyártás kérdéskörével, ám ők csak a vízjégre támaszkodnának, rakétáik folyékony oxigént és folyékony hidrogént használnának hajtóanyagként. Ki kell emelni, hogy a Lockheed nagyon rájátszik a NASA és a Boeing / Lockheed által épített SLS / Orion párosra...



A Lockheed a jelek szerint valóban mindent elkövetett, hogy egy szép (és reális) CGI videóval alátámasztott előadással magukra hívják fel a figyelmet, maga a programjuk sok szempontból megvalósíthatóbb is, mint a SpaceX-é, előadásuk pedig több fokkal hatásvadászabbra sikerült, mint a tavalyi ( ami ide kattintva megtekinthető, ha valaki kíváncsi rá).



Utoljára szerkesztette: Cifu, 2017.10.09. 13:20:05

Nem a tudományos kutatásra gondoltam, hanem hogy hány milliárd dollárt költöttek olyan projetekre, amikből végül nem lett semmi, mondjuk olyan baromságok miatt, mert jött egy új vezetés, aminek más tervei voltak. Vagy, ahogy most is láthatjuk, hogy bizonyos dolgok terén a szükségesnél mennyivel drágábban működtek a monopolhelyzet miatt.

E téren feltehetően a három "nagy" (NASA, ESA, Roszkozmosz) nem áll túl jól, de tudományos eredményesség terén teljesen más lenne a sorrend. A Roszkozmosz például tudományos programok terén szinte csak az ISS-en végzett munkát tud felmutatni, pár évente tudnak egy-egy tudományos műholdat indítani, a Phobosz-Grunt 2011-es kudarca után (a LEO parkoló pályáról egy elliptikus pályára történő manőver nem történt meg, a műhold így nem szakadt el a gyorsító fokozattól, és végül elégett a légkörben) LEO-n túl orosz műhold nem indult, maximum más programokban vettek részt tudományos műszerekkel / indítással. Jelenleg 2025-re terveznek egy új Venyera szondát a Vénuszra és egy Hold-orbitert.

A tudományos kutatást hogy számolod el? Mi a mértékegysége?

A költséghatékonyságról is jó lenne majd egyszer látni egy hasonló statisztikát...

Ismét csak erre tudok reflektálni:



Megjegyzés: az orosz űrhivatal 2017-es költségvetését visszavágták 1,94 milliárd dollárnak megfelelő rubelre menet közben.

"Verseny" az űrhivatalok között nincs, legalábbis emberes űrhajózás terén. Per pillanat a Roszkozmosz és a CNSA tud embert felvinni, előbbi a Szojuz-al, utóbbi a Szojuz Redux SzenCsou-val. Az oroszok Föderáció űrhajója csak csúszik és csúszik, jelenleg úgy tűnik, talán 2024-re elkészül. De ugye eredetileg jövőre repülnie kellett volna. Hordozórakéta terén még poénabb a helyzet, mert a lassan 25 éves múltra visszatekintő Angara továbbra se nagyon halad, de legalább feltűnt a kihívó Szojuz-5 és -6 koncepció. Az ISS új orosz moduljai is csak csúsznak, az MLM Nauka eredetileg 2015-ben indult volna, jelenleg 2019 a céldátum, az új energia- és tudományos modul (NEM-1) pedig épp nemrég csúszott 2019-ről 2021-re. A CNSA ha lassan is, de halad a saját űrállomásával, ám a jövőjük ködös. India talán egyszer elkészül kis saját űrhajójával, ám hogy mihez kezd vele, az irtó jó kérdés (pedzegetik, hogy csatlakoznának az ISS-hez).

A NASA-nak lesz 2+1 emberes űrutazásra használható űrhajója (CST-100, Dragon v2 és Orion) van terben, ebből az első kettő ugye külső megbízott alvállalkozó terméke. A DreamChaser talán képes lesz embert szállítani. De nincs saját hordozórakétája.

És ennyi.

Per pillanat verseny a hordozórakéták piacán van, de ott is gyakorlatilag a Blue Origin igyekszik befogni a SpaceX-et. A BO-nak nincs saját űrhajó terve (még). A SpaceX-nek a BFR van a jövőre nézve, de hogy miből fizetik ki, az kérdéses (elvben a műholdas internetszolgáltató rendszerből, de ez nagy lutri). Ennyi.

Az IAC 2017-en is mindenki ötletelt, hogy lehetne a befektetőket, külső pénzeket mozgósítani az űriparba. De valóban értelmes ötletek nem hangzottak el. Az legalább üdvös, hogy az űrhotelek és hasonlóak felhozatalával senki sem próbálkozott.
Utoljára szerkesztette: Cifu, 2017.10.07. 10:22:21

Nyilván, de a több évtizedes álló vizet úgy látom, hogy most több dolog is kezdi fölkavarni egy kicsit, rivalizáló cégek, Kína, India, nem ártana, ha kialakulna egy újabb űrverseny...

Igen, csak a hozzárendelendő anyagi forrásoknak nyoma sincs. Addig ez mind csak fantáziálás, ahogy a Holdra való visszatérés is.

Szerintem a Mars kutatásban a Curiosity után az emberes küldetésnek kell a következő lépésnek lennie. "Nem azért mert könnyű, hanem azért mert nehéz". 15 centi mélyre fúró több milliárdos robot helyett visznek majd magukkal lapátot és ásnak egy méteres lyukat... (jó jó, tudom, egy embert küldeni a Marsra hogy ásson egy lyukat, nagyságrendekkel többe kerül, de akkor is) A robotos küldetéseknek új célpontja pedig az Europa, Enceladus és Titan triónak kell lennie.
Utoljára szerkesztette: Pares, 2017.10.06. 18:49:30

Megvolt tegnap ugye az első ülése az újra életre hívott Nemzeti Űrtanácsnak (National Space Council)...

Tömören:

-Mike Pence bejelentette, hogy Amerika visszatér a Holdra, és azon is túlra fog jutni.
-A bejelentés szerint permanens jelenlétet terveznek, amelynek a célja, hogy tapasztalatot gyűjtsenek a Mars meghódításához.
-Nem történt arra vonatkozóan bejelentés, hogy erre plusz költségvetési pénzt kapna a NASA.
-A NASA-t továbbra is Robert Lightfoot, megbízott NASA igazgató képviselte, a végleges igazgató jelölt, Jim Bridenstine szenátusi meghallgatása továbbra sincs kitűzve. A pletykák szerint a Floridai szenátorokra várnak, akiket most leköt a Floridát ért viharkárok kezelése.
-Többé-kevésbé a korábban már bemutatott ( #5975 ) elképzelést húzták alá, persze azzal, hogy a DSG-ről majd a Holdra kell szállni, és ott egy Holdbázist építeni.
-A tanács foglalkozott az Egyesült Államok űrbéli katonai terveivel is, de ennek nagy része titkosított lett. Alapjában véve ugyanakkor elkötelezték magukat, hogy fenntartják az Egyesült Államok űrbéli elsőségét, a világűr szabad elérését és a nemzetközi kooperációkban való részvételt. Jelentsen ez bármit is...
-A tanácskozáson részt vevő nagy cégek (OrbitalATK, Lockheed, Boeing, SpaceX, Blue Origin) képviselői méltatták a tanács bölcsességét és határozott elképzelését, értelemszerűen az SLS / Orion programban részt vevők (Az OrbitalATK (Northrop), Lockheed és Boeing) pedig egyenesen agyon dicsérték a tanács döntését, e mellett a saját rendszerük minél magasabb szintű kihasználásának fontosságát hangsúlyozták.
-Csak a margóra, 13 éve, 2004-ben jelentette be George W. Bush a Constellation programot.

Saját megjegyzés: Nesze semmi fogd meg jól. Nincsenek konkrétumok, nincsenek keretek megszabva, csak hogy visszatérünk a Holdra, a korábban már felvázolt DSG volt egyedül említve. De ugye arra sincs jelenleg pénz elkülönítve, Hold-lander meg rendesen tervezve sem. Plusz pénz nélkül a NASA-nak 2024-ig nincs kerete erre, 2024 után pedig úgy, hogy az addig az ISS-re költött pénzt fogják a Holdraszállásra fordítani. Vagy a robotos misszióktól vonnak el bizonyos összeget...
Utoljára szerkesztette: Cifu, 2017.10.06. 10:29:45

A konkurensek nyilvánvalóan nem veszteségesek, különben nem csinálnák, de a SpaceX tulajának egészen más a motivációi vannak, mint pusztán a nyereség, és a cég eddigi történetét figyelembe véve én kétlem, hogy jelen pillanatban pluszban lenne (akárcsak a másik cége a Tesla). A kiadásokat is és nem csak a bevételeket kell figyelni, viszont mint írtam, részletes költségvetést - ha akarnánk se tudnák készíteni, leírtam az okokat. Így a további vita értelmetlen.

Ugyebár a biztosítással buheráltak egy keveset, hogy alacsonyan tartsák az árakat.

Nem fordítva? Az ArianeSpace azért tudott még 2015-ben és 2016-ban versenyképes lenni a némileg olcsóbban adott Ariane 5-el, mert a SpaceX rakétáira drágább a biztosítás, vagyis hiába volt olcsó a rakéta, a drágább biztosítás miatt hasonló összegbe kerültek a műholdtulajdonosoknak, mint az ArianeSpace, ahol a rakéta drágább volt, a biztosítás viszont olcsóbb. Mindezt úgy, hogy a SES a SES-8 indításánál 24 milliós biztosítási díjjal számolt az akkor GTO terén kipróbálatlan Falcon 9 indításnál...

És akkor a belső dolgokról, hogy ki dolgozott nekik hitelért, milyen biztonsági előírásokat szegtek meg, hogy tartsák az árakat, szintén nem tudunk.

Ahogy a konkurenseknél sem. Vagy csak ha nagyon nagy már a córesz, lásd orosz rakétahajtómű minőségellenőrzési blama.

Szóval nem, nem látunk a színfalak mögé, de érdekes, hogy te mindent elhiszel, amit mondanak.

Ki is kezdi a személyeskedést megint? <#levele>

Csak, nehogy kihulljanak a csontvázak a szekrényből, hogy ezt, hogyan is és mivel csinálták, ugyebár nem egyszer volt csődközelben, és vesztességgel ment az egész, miközben Te kedves Cifu erről csak évekkel később értesülhettél (ha értesültél róla...).

Óóóó... ha esetleg követnéd a topicot, feltűnt volna, hogy én eléggé reálisan kezelem a SpaceX történetét, kezdve az egész SpaceX sztori indulásától a Tesla / SpaceX / Elon Musk 2008-as majdnem-összeomláson át a tavalyi előadásig. Talán akkor esetleg nem ilyen vak gyűlölettől elhomályosult ostobaságokat hordanál össze. 😊

Én úgy látom, hogy nem stabil pénzügyi alapokon nyugszik a SpaceX hanem még mindig hazárdjáték az egész, ami vagy megszilárdítja magát 5-10 éven belül, vagy marad NASA és hadsereg kiszolgálója mint a többi ilyen cég.

Szinte senki sincs betonstabil pénzügyi alapokon, ugyebár most nemrég indult el az OrbitalATK felvásárlása a Northrop által, az ULA a dolgozóinak a negyedét kénytelen leépíteni, hogy versenyképes maradhasson, és közben vadul lobbyzik, hogy minél több pénzt sajtoljon ki a törvényhozásból. Az ArianeSpace most próbálja rávenni az ESA tagországokat, hogy évi fix 5db Ariane 6 A62 indítást vásároljanak tőle 70 millió eurós áron 2022 után...

Talán a Blue Origin az egyetlen, amely relatív stabil lehet, a világ második (de néha már első) leggazdagabb emberével kormányánál...
Utoljára szerkesztette: Cifu, 2017.10.03. 08:09:35

Attól, hogy 40 millió dollárért kínálja nem biztos, hogy annyiba is kerül, vagy tárható is. Ugyebár a biztosítással buheráltak egy keveset, hogy alacsonyan tartsák az árakat. És akkor a belső dolgokról, hogy ki dolgozott nekik hitelért, milyen biztonsági előírásokat szegtek meg, hogy tartsák az árakat, szintén nem tudunk. Szóval nem, nem látunk a színfalak mögé, de érdekes, hogy te mindent elhiszel, amit mondanak. Csak, nehogy kihulljanak a csontvázak a szekrényből, hogy ezt, hogyan is és mivel csinálták, ugyebár nem egyszer volt csődközelben, és vesztességgel ment az egész, miközben Te kedves Cifu erről csak évekkel később értesülhettél (ha értesültél róla...). Én úgy látom, hogy nem stabil pénzügyi alapokon nyugszik a SpaceX hanem még mindig hazárdjáték az egész, ami vagy megszilárdítja magát 5-10 éven belül, vagy marad NASA és hadsereg kiszolgálója mint a többi ilyen cég.
Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2017.10.02. 21:19:48

BFR terveket úgy kéne kezdeni, hogy Raptor 2 legalább dupla tolóerővel ellenben fele mennyiségben...
SSTO kissé macerásabb, mint 2 fokozat külön visszatérése...
A részleges újrahasznosítás is kísérlet fázisban van a 2 újraindított első fokozat ellenére...
Utoljára szerkesztette: gafzhu, 2017.10.02. 21:05:30

Ha a Falcon Heavy fejlesztése ha nem sürgős, akkor az új 31 hajtőműves csoda miért lenne az?

Nézd meg a Falcon Heavy teherbírását újrafelhasználható módban. ~8 tonna @ GTO. Alig több, mint az F9 egyszer használatos módban. Egyszerűen nem éri meg vele foglalkozni. Ráadásul ahhoz, hogy valóban jó hatékonyságú rendszer legyen, a második fokozatot is vissza kellene hozni. Az pedig iszonyú macerás, ezért nem is nagyon foglalkoztak vele (ugye Shotwell azt nyilatkozta, hogy most először fogják irányítottan visszahozni a tengerre, de nem leszállás lesz, csak kontrollált pályavezetés).

A BFR/S eleve megoldja a második fokozat problémáját, lévén a második fokozat egyszersmind egy űrhajó is. Abban Musknak igaza van, hogy a teljes újrahasznosítás hozhatja el az árak jelentős letörését. Ehhez ideális esetben egy SSTO kellene, hajdan arról ábrándoztak ugye (lásd X-30, DC-X /-Y vagy Venture Star). Feltehetően Bezos eredetileg SSTO-ban gondolkodott (az eredeti kísérleti járművei alapján), de adott teherbíráshoz túlságosan nagy járművet kellett volna építeni, ezért maradt a két / három fokozatnál. A BFR/S szerű megoldás egyfajta "sweet point" lehet a képességek és a megvalósíthatóság vetületében...

FH nem azért nem csináljak, mert nincs rá kereslet, hanem egyszerűen nincs felesleges pár 100 millió dollárjuk, hogy csak úgy elszórakozzák.

A BFR/S-re Musk szerint mégis lesz...

Új tervekre nagyobb kereslet lesz?

Az SLS tervezett ára 2012-ben 500 millió dollár volt, ennél ugye biztosan több lesz, és ugye egyáltalán nem újrafelhasználható. Ha a BFR/S megvalósul, és azt mondja a SpaceX, hogy indításonként 100 millió dollárért a NASA rendelkezésére áll, akkor szerinted mi lesz?

Igen, az SLS-nek erős politikai hátszele volt és van. Meg lesz is, de ugyanúgy erős hátszele volt az ULA-nak az EELV terén. Oszt most mégis ott van az EELV keretében a SpaceX is...

Az újrahasznosítás egyenlőre egy kiforratlan technológia,

Miért is? A Falcon 9 már két sikeres első fokozat újrahasznosításon van túl. Az STS-nél az SRB-ket dettó újrahasznosították.

és nem látni, hogy tényleg megéri-e,

Tehát ha a SpaceX ~40 millió dollárért kínál egy már egyszer repült első fokozattal induló Falcon 9-est 60 millió helyett, akkor azt nem látjuk? <#rolleyes>

, de talán még fontosabb kérdés, hogy milyen limit indítástól/tehertől lesz gazdaságos, és az tudják-e majd tartani!?

Eddig amennyire látni lehet tudják...

És ha jól tudom, a BO-nak nincs űrrakétája, (vagy ami még húzósabb űrhajója), csak egy űrugrója. Ami szép, de nagyon nem ugyanaz, és talán neked is evidens, hogy csak marketingduma a céldátumuk, mert csak pénzből nem lesz rakéta, szükség van fejlesztési időre is.

Az űrrakéta fejlesztés szempontjából legnehezebb része a hajtómű. A Be-4 első példánya már tesztelés alatt van, és a hírek szerint jól haladnak vele...

Egyenlőre a BO még nem tettek le semmit az asztalra, velük példálózni felesleges.

Ezt mentsd le, és rakd ki a falra. Szerintem később érdemes lesz felidézni. 😄

Szerintem meg csak egyszerűen rájöttek, hogy a Falcon Heavy egy zsákutca.

Rögtön tegyük hozzá, hogy az USA-ban nagy baj van a csillagászati megfigyelőhelyek finanszírozásával. Gyakorlatilag a most épülő gigaberuházások elszívják a pénzt, és majd az összes óriástávcső gondban van, illetve bezárt. Gyakorlatilag már ott tartanak, hogy a képzéseket sem tudják hol megejteni, mert a kisebbekre még annyi pénz sincs. Ez nem egyedi, elszigetelt eset, hanem rendszerszintű probléma.

Az Arecibo lehet, hogy véglegesen bezár. Az elmúlt években folyamatosan problémás volt az éves működéshez a pénz biztosítása - az évi kb. 12 millió USD (ami az utóbbi években az amerikai National Science Foundationtől (8m) és a NASA földközeli aszteroidákat kutató osztályától (4m) jött) a működtetéshez épphogy elég volt, de most Puerto Ricoban olyan helyreállítási költségek vannak, hogy kicsit fontosabb pl. áramot juttatni a városoknak, mint egy böhöm nagy teleszkópot üzemeltetni. Ráadásképpen bár nem kritikusan, de megsérült a sok dolog, és a javítási költségeket valószínűleg senki nem fogja csak úgy elvállalni - az NSF egyedül biztosan nem (folyamatosan csökkentik az Areciboba tolt pénzt, amit eddig a NASA mindig kipótolt - nem biztos, hogy ez így megy tovább).
Előtte:

Utána:

A hosszú lelógó antennarész leszakadt és lent összetört pár dolgot.

Utoljára szerkesztette: Dzsini, 2017.10.02. 19:17:00

Ha a Falcon Heavy fejlesztése ha nem sürgős, akkor az új 31 hajtőműves csoda miért lenne az?

FH nem azért nem csináljak, mert nincs rá kereslet, hanem egyszerűen nincs felesleges pár 100 millió dollárjuk, hogy csak úgy elszórakozzák.

Új tervekre nagyobb kereslet lesz? Nem lesz, csak akkor ha sikerül a Nasa-tól minnél több pénz elszedni.
Cél egyértelműen az Állami pénzek mert ezen tervekkel nem a hadi költségvetést célozzák meg.

Pár éve is ezt mondtam, FH azért nem csináljak,,mert nincs még visszahozott fokozat, amit felhasználnanak. Magáncegnek nincs felesleges 100milliói üres Raketaindításra

Elöbb legyen bízonyíték, hogy kepesek 27 hajtőművet űzemeltetni, és nem úgy járnak mint az Oroszok 1969-1970 években.

Az újrahasznosítás egyenlőre egy kiforratlan technológia, és nem látni, hogy tényleg megéri-e, de talán még fontosabb kérdés, hogy milyen limit indítástól/tehertől lesz gazdaságos, és az tudják-e majd tartani!? Erre senki nem tudja a választ szerintem, de egyenlőre jelen formájába nem éri meg. És ha jól tudom, a BO-nak nincs űrrakétája, (vagy ami még húzósabb űrhajója), csak egy űrugrója. Ami szép, de nagyon nem ugyanaz, és talán neked is evidens, hogy csak marketingduma a céldátumuk, mert csak pénzből nem lesz rakéta, szükség van fejlesztési időre is. Egyenlőre a BO még nem tettek le semmit az asztalra, velük példálózni felesleges.

A Blue Origin-nak sincs is tervben a New Glenn-nél kisebb rakétájuk. Újrahasznosítás nélkül nehéz lesz versenyezni velük...

Űrkutató csillagászokra, rakétamérnökökre. A sajtóban és nyilatkozatokban a hangok akkoriban kétfelék voltak, hurráoptimisták és pesszimisták, de voltak a mérsékeltek is, akik nagyobból reálisan látták a dolgokat. De nem ez a lényeg, hogy mit mondtak akkor, mivel eltelt több mint egy évtized, amiből már lehet reális következtetés levonni a jövőre nézve, hogy mi a marketing duma, és mi az ami tényleg megvalósulhat. A túl nagy falat az azt jelenti nálam, hogy nem volt rá kapacitásuk. A prioritások szép dolgok, de csupán csak egy óriásrakétával nem sok mindenre lehet használni, gazságosan. Nem véletlen erőlködik, hogy majd mi mindenre lehet használni, és keresi az alternatívákat. Majd meglátjuk megtalálja-e, én kétlem mindenesetre.

Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2017.10.02. 17:54:03

Már a rögzítőkampók rajta vannak:

Spoiler (katt a megjelenítéshez)

Album erre.

mármint igazi szakértő

Azokra gondolsz, akik NASA COTS CRS eredményhirdetése után a Kistler K-1-et jobbnak tartották a SpaceX Falcon 9-nél, és úgy vélték, hogy Musk cége hamarosan végképpen összedől?

Majdnem igazuk de, de aztán mégse...

Nem lehet szóról szóra komolyan venni Muskot, én sem ezt mondom. De simán félredobni sem lehet azt, amit felvázolt, elvégre is jelenleg az a cége határozza meg az indítási piacot...

Igen, a BFR/S egy hatalmas szerencsejáték, de hát az volt a Falcon 9 fejlesztése is...

Ami valószínűbb, hogy 10 éven belül lecserélődik a F9, egy raptoros változatra, nagyobb kapacitással.

Kicsi lesz az F9, hogy "csak" hajtóműcserével bármit is kezdhessenek.

A New Glenn áramvonalazó kúpjánál nemrég döntöttek arról, hogy az 5,4 méteres helyett 7 méterrel fog megvalósulni alapból (eredetileg csak a három fokozatú verzió kapott volna 7 méterest). Mindezt a partnerek kérésére. Többé-kevésbé a BFR/S 9 méteres átmérője is az ilyen igényekre mutat rá. A SpaceX a jelenlegi infrastruktúrára nem tud nagyobb rakétát építeni, szóval ha marad az F9 alapú infrastruktúránál, akkor a versenytársak lehagyják...

az us army finanszírozza, és ez csak is akkor valósul meg, ha időközbe nem hátrálnak ki a katonák.

Az US ARMY biztos nem, inkább az USAF lesz az.

Kihátrálni nem valószínű, hogy ki fognak, hiszen a támogatást leginkább azért kapta, hogy a SpaceX párti lobby ne szedje ízekre az ULA / Aerojet Rocketdyne hajtómű-támogatást.

Ez marketing, még a F9H is kiderült, hogy túl nagy falat nekik, akkor ez?

Lent írtam le: az FH leginkább azért nem haladt, mert a SpaceX-nek se nagyon volt fontos már. Két, eredetileg FH-ra szóló megbízást teljesítettek már F9-el (az Intelsat 35e és az Inmarsat 5-F4), a jelenlegi két megmaradt kereskedelmi indítás (Arabsat 6A és ViaSat-3) is teljesíthető F9-el. Innen kezdve az FH-nak igazából két teljesítendő útja van, az USAF-féle demó-repülés és a Hold-megkerülő Dragon-turistaút.
Utoljára szerkesztette: Cifu, 2017.10.02. 17:40:59

Az első Falcon Heavy fokozatai elkészültek és le lettek tesztelve Texasban.
A központi fokozat és a két booster már Floridába lett szállítva. A boosterek és a központi fokozat összakapcsolását már letesztelték.

Jelenleg az FH indítására szánt 39A indítóállás mobil indítóállásának az átalakítása folyik két indítás közötti szünetben.

Ha ez kész lesz, akkor jönnek a FH és az indítóállás összesített tesztjei, amit több üzemanyagtöltés és visszaszámlálási próba (wet dress rehersal), majd egy vagy több hajtóműteszt (hot fire) követ.

Ezután jöhet az indítás az optimisták szerint leghamarabb decemberben, mások szerint 2018 elején valamikor.

A SpaceX-nek a kereskedelmi műholdindítások jelenleg az elsődlegesek, az FH másodrangú projekt.

A legtöbb szakértő (mármint igazi szakértő) szerint ez vízió ebben a formában biztos, hogy nem fog megvalósulni, az időhatárok meg végkép. Ami valószínűbb, hogy 10 éven belül lecserélődik a F9, egy raptoros változatra, nagyobb kapacitással. Amit egyébkét - mármint a hajtóművet - az us army finanszírozza, és ez csak is akkor valósul meg, ha időközbe nem hátrálnak ki a katonák. Ez marketing, még a F9H is kiderült, hogy túl nagy falat nekik, akkor ez? Persze, tudom, hogy az internetes műholdak az aranybánya, szerintük, de azért nem eszik olyan forrón a kását. Szóval, mint mondták előttem, nézzük meg mennyi időbe telt eddig kifejleszteni bármit is, és mennyi ígéret ment a levesbe, és nézzük ilyen szűrőn át az egész tájékoztatót.

Van benne valami, amit a FH elvisz 90 milláért (8t), az szerintem a F9 is ugyanannyiért...

Óóóó... Most irkálom a kis esszémet az előadásról, ott majd bővebben.

A lényeg: azzal, hogy a BFR/S (BFR: a gyorsítórakéta, BFS: űrhajó, BFR/S: teljes rendszer) lesz az egyetlen tervezett fejlesztési csapásirány, a Falcon Heavy léte kvázi megpecsételődött. Annyira nem lehetett nehéz döntés, eszméletlenül nehéz szülés lesz, ha egyszer elindul az FH, GTO teherbírás terén egyszer használatosként még szép teljesítményt tud, de újrafelhasználhatóként alig valamivel jobb, mint egy egyszer használatos Falcon 9.

A BFR/S-re való koncentrálás megpecsételi a sorsát, mert szinte kizárt, hogy alaphelyzetben életképes legyen, miközben a fejlesztésre nem fordítanak erőforrás.

Most akkor a Falcon Heavyvel mi is van ? Hogy áll vagy elkaszálták ?

Nem vagyok én SpaceX ellenes, csak a sci-fi-be illő tervek kissé komolytalanná teszik őket...
Ha a F9 teherbírású rakétát fejlesztenék egyszerűen, olcsón, sokszor, rutinszerűen és teljesen újrahasznosíthatóvá majd ennek kiforrása után jönnének egy BFR tervvel, sokkal hihetőbb lenne...
Mellékesen honnan szereznek kipróbált, működő 200 főt befogadó Mars-bázist 2022/24-re melyet elvihetnek a Marsra?
Utoljára szerkesztette: gafzhu, 2017.10.01. 17:42:16

Nézd egy kicsit a másik oldalról...

A SpaceX 9 éve csinálta meg az első sikeres pályára állítását. Azóta rutinszerű teherűrhajó indítást és visszahozást csinál az ISS-re és már két újra felhasznált első fokozattal rendelkező rakétát is indítottak.

A fokozat visszahozás terén lényegi információ, hogy rajtuk kívül folyékony első vagy gyorsító fokozatot orbitális pályára induló rakétából még senki sem hozott vissza és hasznosított újra.

Én sehol sem említettem, hogy reálisnak tartom a 2022-es Mars leszállást vagy a 2024-es emberes Mars landolást. Viszont ha tényleg áttérnek a BFR-re, akkor az több szempontból is logikus lépés lenne számukra (nem a Floridai 39A és 40 indítóállás és a Vandenbergi 4-es indítóállást használnák erre feltehetően, hanem a saját Texasi indítóállásukat).

Hogy 5 év alatt teljesen új rakéta? Nos, építést tekintve 4 év, hiszen azt mondta, hogy 2018-ban fogják elkezdeni építeni az elsőt. A hajtómű fejlesztés alatt van, ahogy Musk említette, az infrastruktúra már építés alatt és a gyártószerszámok megrendelve. Tehát ha igaz, amit említett, akkor maga a 2022-re kész rakéta akár valóság is lehet.

A Falcon Heavy kissé más tészta - ott a Falcon 9 egyszerűen kannibalizálta a fő feladatát a rakétának. Az FH ugye eredetileg arra készült, hogy 5 tonnánál nehezebb műholdakat indíthasson GTO pályára, ami az FH tervezés fázisában az Ariane 5 fő vadászterülete volt. Ezt akarta a SpaceX lenyúlni az olcsó FH indítással. Csakhogy közben jött a nagyobb teljesítményű Merlin-1D(+), a hosszított első fokozat és a mélyhűtött üzemanyag. És ma ott tartunk, hogy 5 tonnát GTO pályára már újrafelhasználható módban felvisz a Falcon 9, 5,5 tonnát pedig egyszer használatos módban. Szóval a Falcon Heavy kissé céltalan lett, pláne, hogy nem várt nehézségekbe ütköztek ugye a három fokozat összefogásával.

A BFR irányú döntést valószínűleg az FH kudarca is motiválhatta - nem szórakoznak tovább vele, hanem a még nagyobb teljesítményű BFR-el veszik át a feladatát...
Utoljára szerkesztette: Cifu, 2017.10.01. 17:04:41

A Falcon Heavy-t 8 éve fejlesztik, pedig azt elvileg csak össze kelett volna"legózni"...

Nem az elmélettel van a baj...

SpaceX
Alapítva 2002
Első kereskedemi indítás 2009 7 év
Második 2012 10 év
Első érdemi leszállási kísérlet: 2014
Első sikeres 2015
Rutinszerű 2016 második fele
Újraindítás 2017 - 15 év

Most akkor 5 év alatt teljesen új rakéta, mely rutinszerűen és egyszerűen és teljesen és olcsón újrahasznosítható (ilyen még sosem volt, az SST állt hozzá a legközelebb (~1 milliárdétr/út-ért?)) és világrekorder a teherbírása, tankolás föld körüli pályán túlhűtött üzemanyagokkal, bolygóközi küldetés beleértve a Marsra vitt 150 tonnát...
És ekkor még csak 1 éve "dől" a pénz (elméletileg) a műholdas internetből...

Kissé optimista ez az elképzelés...

Ahhoz politikai változások kellenének. Az meg nem valószínű.

Miért is számolnak rosszul? Mond, egyáltalán végignézted az előadást?

Ott volt, teljesen újratankolva a BFR űrhajó modulját, a Delta-V érték LEO pályán túl 6km/s Delta-Vt mutatott 150 tonnánál. Ugyebár tavaly is ennyivel számoltak a Mars-útnál. Konkrétan az előadásban említi is, hogy 150 tonnát tudnak egészen a Marsra vinni



Nem ők írnak sületlenségeket, hanem Te nem veszed a fáradtságot, hogy átnézd és értelmezd a leírtakat illetve végignézd rendesen a Musk-előadást... <#nezze>
Utoljára szerkesztette: Cifu, 2017.10.01. 11:18:15

A NASA-t egy picit optimalizálni kéne, az felérne a költségvetésének 2-3szorosára emelésével...

Musk bejelntése pont erre volt jó.

Prohardveren egyesek már azzal számolnak, hogy Musk rakétája 150 tonnát fog a Mars felszínére letenni.
4 indítást tervez, így 600 tonna felszerelés fog eljutni a Marsra.

Nem fogok hasonló forumokat olvasni, ha ilyen sületlenségekkel teszik nevetségessé az űrkutatás témáját.

Ha ez van nálunk, akkor mi van Amerikában? És még csodálkoztok, hogy Nasa nem kap több pénzt?
Utoljára szerkesztette: Imremagdi, 2017.10.01. 08:03:59