56
The Wild Boys
-
#56
Danse Macabre - hallgatja valaki? Úúúúú, mennyire jó lett! És Andy Taylor ismét penget, ott van Warren Cuccurullo is. :) -
Stockbauer33 #55 -
#54
Egyéves a Paper Gods, ebből az alkalomból kijött a Last Night in the City-hez egy új klip:
-
#53
Hát remélem, elhozzák ide a Paper Gods-t egy koncert erejéig. :-)
-
#52
Idén ősszel jön az új album. :-) -
Etelkozi Vata #49 20 fiatalból 18-nak fogalma sincs, kik a Duran Duran.
A többiek ennyien maradtak.
Ez van. -
#48
én is voltam, bár nagyobb közönségre számítottam -
Etelkozi Vata #47 Én voltam...
Kiváló koncert volt. Remélem, nem felejtenek el minket, és jönnek még Budapestre.
Lényegében 79-ben alakultak, 88-ban jöttek először.
Aztán 05-ben. Az 17 év. Aztán 12-ben, az 7 év.
Van remény. -
galizsu #46 Igenigen, gyertek legyünk minél többen, annyira imádom őket! Ifjúságom boldogságát hozzák vissza nekem:) -
#45
Június 28-án Duran Duran-koncert Budapesten, a Sportarénában! :-)))
Duran-koncert lesz Budapesten -
Regiujzenek #44 Ha már itt járok épp ma írtam a Vad Fiúkról is, az a kedvenc számom tőlük (The wild boys) a synthpop történelmét bemutató sorozatom (bevezető részt leszámítva) 5. részében:
Synthpop 5 - 1984-1985 - Bombasikerek -
#41
febr. 1.-én koncert lesz pozsonyban. valaki megy? -
#40
Nemrég kaptam meg szülinapomra a 15 dalt és egy DVD-t tartalmazó kiadást, a Lemezkuckóban beszerezhető vagy megrendelhető (Király utca), de máshol is lehet.
Nagyon jó album. :-) -
medix #39 tetszik az új album,(all you need is love)és hogy letölthető a 9 számos változat.de ha jól figyeltek sajnos sok fájlhiba van.pontosabban négy dalban:2,3,6,7, dalokban.talán a hivatalos 12 számos album mejelenése után ezek kicserélhetők lesznek.(remélem) -
#38
Olvastam! 
-
Etelkozi Vata #37 Az én három kedvencemet most linkeltem a new wave, synth pop topikba... -
#36
Hi, Tagok!
Top of the top - legalábbis számomra:
-
#35
Duran Duran foreva' - itt (is)! 
-
#34
Meglátszik rajta Timbaland és Timberlake keze nyoma, az elektronikus hangzás teljesen más hangulatot teremt, mint a régi nagy slágerek. Ennek ellenére szerintem az anyagnak van néhány csúcspontja és eszméletlenül jól szólnak a dalok.
De tényleg kár, hogy ilyen kevesen ismerik őket itthon - nemsokára Bécsben fognak koncertezni... -
Etelkozi Vata #33 Na ide se írt senki egy éve...
Pedig van új lemez, Red Carpet Massacre...
Vélemények???
Nekem tetszik, bár ez már nem AZ a Duran, dehát elsszáltak az évek... -
#32
Év végén az amerikai turné közepén Andy Taylor ismét elhagyta a csapatot.
Jó hír viszont, hogy készül az új stúdióalbum és sorban állnak a sztárok, hogy beszálljanak. Néhány dal producere Justin Timberlake lesz. -
#31
Vasárnapig itt van a Duran budapesti koncertjének első része!!!
Duran koncert Budapesten - part 1 -
#30
Sirály :-) -
#29
baszki, olvastam, és végig rázott a hideg:) -
Etelkozi Vata #28 Én csak annyit tennék hozzá:
- K**va nagy koncert volt!!!!!!!!!!!!
Életembe nem voltam ilyen jó bulin, sose feljetem el, minden számot végigénekeltem Simonnal a küzdőtérről :).
Be is rekedtem. A Wild boys alatt majdnem elájultam.
... -
#27
Szépen benéztem 
. Akkor kössz hogy beidézted :)
És gratulálok ennek a szerencsés ismeretlennek
-
#26
Ez igazából az Astronaut CD speciál kiadása, amihez egy DVD-t is adnak és eleve DVD-méretű tokban jelent meg. A DVD-n a Sunrise klipje van és 5-6 szám egy angol koncertről (Manchester?). Itthon elég jól lehet kapni, és - LOL! - ugyanannyiba kerül, mint a szimpla Astronaut CD... -
#25
Ezt a koncert DVD-t hol lehet beszerezni? -
#24
Ezt tegnap reggel írtamaz élmény hatása alatt. A dalok sorrendjét itt-ott megkevertem kissé, talán ki is felejtettem valamit, de a hangulatot remélem sikerült átadnom.
Duran Duran 2005.06.08.
Élménybeszámoló
Az alig másfél éve újból teljes létszámban összeállt Duran Duran 2005. június 8.-án lépett fel a budapesti Papp László Sportarénában. Nagy adósságot törlesztettek ezzel, hiszen a legendás ötös még soha nem volt együtt Magyarországon.
Este háromnegyed hétre érkeztem az Aréna elé. Az ég felhős volt és hűlt a levegő, de nem esett. Jegyemmel a bejárat felé vettem az irányt. Miután a bejárathoz értem, megmotoztak és ellenőrizték a jegyem hitelességét. Ezután egy körfolyosóra jutottam, ahol büfék tucatjai kínálták áruikat és innét lehetett a mintegy húsz kapun keresztül megközelíteni a fedett stadion magját.
A jegyem a 119-es VIP szektorba szólt, erre vettem tehát az irányt, és kb. 19.15-kor beültem a helyemre. Ekkor még csak néhány száz ember lézengett a lelátókon, a küzdőtéren viszont már el voltak foglalva az első sorok.
Nyolc óráig a terem kb. 50 %-ban megtelt. Óramű pontossággal kapcsolták le a villanyokat, és egy Green Dayre hajazó csapat nyomni kezdett egy számomra ismeretlen angol dalt. A szám után az énekesnő bemutatta zenekarát – magyarul. Ők voltak a Neo (életemben nem hallottam róla, de nem is kísérem figyelemmel a magyar könnyűzenét), és nagyon jó bulit csináltak. Előzenekarnak ideális választás volt, de igazából senkit nem érdekeltek szegények, hiszen a Duran Duran akkora formátumú zenekar, hogy a tagok puszta megjelenése is képes hisztériás hangulatot kiváltani.
A Neo 20.35-kor fejezte be, ezután megkezdték a színpad átalakítását. Közben a terem már bő 75 %-ban megtelt. Érdekesség, hogy a látogatók átlagéletkora 25-35 év körül mozgott. Ennek oka lehetett a 8-11 ezer forintos belépő is, amit a tinik nem tudtak megfizetni, de talán még inkább az, hogy a Duran igazi rajongótábora azokból áll, akik a 80-as években szerették meg a zenekart. Félelmetes volt látni az 50-60 éveseket csillogó szemmel érkezni, a feszültség tapintható volt.
Este kilenc óra felé már én is enyhe szédülést éreztem, ugyanakkor eufórikus hangulatot is. A terem beállt a 90 %-os telítettségre (kb. tízezer ember), és ez a létszám nagyjából már nem is nőtt. 21.15-kor a villanyokat újra leoltották. Sikítani kezdtünk és tapsoltunk. Ekkor mély, egyenletes hang hallatszott, és egyre hangosabb lett. Rázkódott, vibrált a levegő. Egy percig tarthatott ez, de nagyon élveztük. A színpadon sötét volt, nem láttuk, amikor a zenészek felosontak. Hirtelen kivilágosodott a világot jelentő deszka, és a Duran belecsapott aktuális slágerükbe, a Sunrise-ba. Teljes hangerővel.
Két tinilány ezt a pillanatot választotta, hogy berohanjon elénk a korláthoz, semmit nem lehetett látni tőlük. Hamar megkérték őket, hogy üljenek vissza a helyükre. Ekkor én is elgondolkoztam azon, hogy talán a küzdőtéren volna a helyem, de aztán az előadásra koncentráltam.
A második dal a Hungry Like The Wolf volt, egy igazi klasszikus. Simon Le Bon üdvözölte a magyarokat és megköszönte, hogy itt vagyunk. Kicsit szójátékozott a hungry és Hungary szavakkal, mielőtt ebbe a dalba belemásztak. A húszéves nóta eszméletlenül jól szólt most is. Azon kaptam magam, hogy tapsolok és üvöltök, mint az állat.
A második dal után Simon elénekeltette velünk a „Boldog szülinapot”. Sokan értetlenek voltak, de én tudtam, kinek szól. Aztán a buli haladt tovább, és következtek a további, igen ütős dalok (What Happens Tomorrow, Planet Earth, Union Of The Snake, Taste The Summer). Nagy meglepetésemre előadták a Tiger Tiger-t a Seven And The Ragged Tiger-ről, egy 1983-as teljesen instrumentális dalt is, kicsit megtuningolva. Észbontó volt. A dal alatt Simon átöltözött, és sofőrkosztümben vágott bele a következőbe, a Sing Blue Silver-be (The Chauffeur). A tömeg hisztériája egyre nőtt, a dalok között fülsiketítően tomboltunk. A Sing után egy újabb lassú, a Save A Prayer következett. Majd a tempó enyhén gyorsulni kezdett a Come Undone-val és a View To A Kill-el (Halálvágta – James Bond film főcímzenéje volt 84-ben).
Az Ordinary World leadása után már mind készek voltunk, úgy éreztük már most sokkal többet kaptunk annál, mint amit elvártunk. És akkor a Duran a Notorious-szal erősített, ezt is kicsit megcsavarva, feldobva. A Notorious alatt őrjöngtünk, fergeteges volt. Azután egy újabb dal következett az Astronaut-ról.
A következő a Careless Memories volt, egyik személyes kedvencem. Itt már mind elszálltunk érzelmileg.
És aztán... következett a Wild Boys, ami jobban szólt, mint újkorában. Tízezren énekeltük végig. A nóta után a Duran Duran lesétált a színpadról...
Aki volt már koncerten, annak nem új, ami következett. De nem jutottunk el odáig, hogy „Vissza, vissza!”, mert csak üvöltöttünk és tapsoltunk. A lelátókon az emberek a lábukkal is ütemesen dobogni kezdtek (persze beszálltam én is), csak úgy lengett az egész). A küzdőtéren a fanok igazán kitettek magukért, folyamatosan sikoltoztak és őrjöngtek. Elégedett voltam velük, mert olyan hangzavart produkáltak, hogy erre lehetetlen volt nem ráadást adni. A Duran természetesen visszajött, és belekezdett a Girls On Filmbe, egyik első slágerükbe. A dal közepén Simon bemutatta a tagokat. Először az énekesnőt, aki néhány dal erejéig besegített nekik. Azután a szaxofonost, akinek a nevére nagyot ugrottam. Ő volt Andy Hamilton, aki már az 1984-es Aréna koncertturnéjukon is a fúvósuk volt. Az ő szerepeltetése az európai turnén döbbenetes gesztus a Durantól mind Andy felé, mind a rajongók felé. Azután Roger Taylor dobos bemutatása következett, aki természetesen fergeteges dobszólóval tisztelt meg minket. Andy Taylor a szólógitárral tisztelgett, majd következett John Taylor (basszusgitár). Ezután Simon ismét elénekeltette velünk a „Happy Birthday”-t, és behozatta a tortát Nick Rhodes szintetizátorosnak. Rhodes arcát közelről mutatták, a kamerát Simon fogta.
Ezután megdöbbentő dolog következett, legalábbis ekkora formátumú koncerten ilyet még nem láttam. Simon leugrott a színpadról a küzdőtérre a mikrofonnal. Pacsizott a fanokkal, és interjuvolta őket. Egy rendező kétségbeesetten próbálta követni a kézikamerával, ami a hátsó nagy kivetítőre közvetítette a látványt. Simon a nevét kérdezte az embereknek, aztán hogy tudnak-e angolul. Megpuszilta őket és visszamászott a színpadra. Soha nem láttam ilyet ennyire közvetlen módon. Természetesen a védőkorlát Simon és a rajongók között volt, de ő teljesen áthajolt rajta. Két percig tarthatott ez, és közben a zenekar a Girls On Film alapmotívumát ismételgette.
Ahogy Simon visszamászott, ott folytatták a Girls On Filmet, ahol abbahagyták. Hihetetlen, hogy Simonnak milyen jó hangja van. Sokan élőben egyáltalán nem tudnak énekelni. Na ő nem ez a kategória. Hihetetlen, amit művelt. A koncertDVD, amit tavaly forgattak, nem teljesen adja vissza, de ott is hasonló hangzás és hangulat lehetett, mint itt.
A Girls On Film után még elénekelték a Rio-t, az együttes első igazi slágerét. Ekkorra már egy folyamatos, egybefüggő ordítás volt az egész terem, még a tőlem balra ülő bácsi is teljesen extázisban volt. A dal után a Duran meghajolt előttünk és elköszönt. Utolsónak ment ki Nick, aki a mikrofonnál megköszönte, hogy eljöttünk, és azt mondta, tökéletes születésnapi vendégek voltunk és hálás nekünk.
Mi meg sírtunk az örömtől.
Miután a zenekar levonult, a rendezőség azonnal nekiállt szétkapni a színpadot. A buli Duranos része egy és háromnegyed órát tartott! Rendesen elfáradtunk mindannyian...
Életem egyik legnagyobb élménye volt ez a koncert. Hangom, torkom még mindig alig van, ráadásul folyamatosan úgy érzem, mintha gyorsvonatok száguldoznának a fülem mellett. Nem baj. Ez az élmény része, valami, ami emlékeztet arra, hogy nem csak álmodtam, ami történt.
A Duran Duran 1988 december 6.-án három taggal lépett fel nálunk. A fellépésért nem fogadtak el pénzt (noha a Népstadionba 400 Ft.- volt a belépő), ajándéknak szánták egy kommunista országnak. Egy májusi interjúból kiderült, hogy a magyar koncertre most is extrán készültek. Efelől kétségem sincs. Kedden este Bécsben léptek fel, pénteken Prágában lesznek. Mégis mindent beleadtak, nem egy rutinszerű előadás volt.
Köszönjük, Duran Duran! -
#23
Köszi de ezt nem én írtam
azért ott az idézőjel -
#22
Először is gratulálok . Ha magamról azt mondhatom el hogy szerencsés ember vagyok ,hogy ott lehettem a koncerten, akkor rád most hirtelen nem tudnék jelzőt találni.Én még a koncert után sem fogtam fel, hogy hallottam élőben játszani (és milyen jól) a Duran Durant
. Gondolom még az sem lombozta le a kedélyedet ,hogy ellopták nálad lévő pénzt. Persze ha írat is volt közte az más tészta.
Sok sikert a könyvhöz, és kössz a beszámolót
A közönségre tényleg nem lehetett panasz.Ott ahol én ültem, nagyon jó volt a hangulat, és a koncert végefelé már táncoltak a lépcsőn (de gondolom ez nem csak ebben a szektorban volt :)). Az utolsó 2 szám előtt már nem nagyon volt ugynevezett rend, mert mindenki állt és ropta. A koncerten zömmel 25 felettiek voltak. A legfiatalabb néző akit én láttam ,egy kb 8 éves kislány volt. Kiváncsi vagyok, hogy neki hogy tetszett :)
Én 2 számot hiányoltam a koncertről. A New moon on Mondayt és a The Reflexet. Főleg az utóbbit. De e 2 szám nélkül is elmondhatom, hogy egy felejthetetlen élményel lettem gazdagabb. -
#21
"Sziasztok,
én még nem irtam ide, de a blogomban szoktam Duranezni. A ma hajnali bejegyzésemet bekopizom ide, hátha sikerül örömet szerezni azoknak, akik kevésbé voltak olyan büdös mázlisták, mint én. Bár hozzáteszem, aki tegnap ott volt az mind mázlista, szerintem... :-)
ps. A bécsi koncert sokkal gyengébb volt. A különbség? A Közönség...
T plusz 1 óra
Mit tudtam én közel negyvennyolc órával ezelőtt? Azt hittem, majd hebegek-habogok a két koncert után. Bécsett majd kettesben az emlékeimmel, Budapesten pedig hármasban Renivel és Karcsival. Óriási buli lesz, a Chauffeur majd a csontomig hatol, meggyőződhetem arról, hogy Simon továbbra sem tud táncolni, és jó esélllyel teljes baromságokat fogok üvöltözni (highlightok a mai estéről: "Táncolj, Simi!", amikor elmosolyodott a tapsviharon: "Teccik, mi geci??!", hátrafordulva a közönségnek a Rio alatt: "Tapsoljatok, gecik!" és a minden koncerten kötelező "Bonóóóóó".), és a végén le fogok feküdni a sportcsarnok padlójára, amúgy eufórice.
Most pedig itt ülök bambán a monitor előtt, és küszködve keresem a szavakat, pedig még csak nem is a koncertől akarok írni. Hanem valami többről.
Talán a Mindenhatóról. Ha létezik, akkor most bizony lekacsintott rám. Vagy arról, hogy milyen váratlan előnyei vannak annak, ha az embernek jó nője van. A két dolog eredője végül is ugyanaz.
Konkrétan?
Ma beszélgettem a Duran Duran minden tagjával. Nem hiszem, hogy ez így kellően kifejező lenne, úgyhogy még egyszer. Ma. Beszélgettem. A. Duran Duran. Minden. Tagjával.
Zúgjatok harangok.
A történet egyszerűségében hihetetlen. Jómagam annak rendje és módja szerint lefeküdtem a Sportcsarnok kövére a koncert után, hányás, kiömlött pia, csikkek, mit bántam én, szerettem volna még megtartani a pillanatot, csak még egy kicsit. Előtte próbáltam setlistet szerezni a színpadot szerelő roadtól, de esélytelen voltam. Aztán odamentem a keverőpultos alakhoz, szép angolsággal kértem tőle setlistet, ő pedig készségesen előkapott egyet. Akkor már éreztem, hogy nem engemet küldtek ma a szopóág kellős közepibe, de ami ezután jött, az túlment mindenen. Megláttam ugyanis a Duran tourmenedzserét, akiröl a bécsi koncert során tudtam meg, hogy ő az, aki. Mutattam is a nőnek, hogy ő az, aki. Homályosan emlékszem már, összefolynak a dolgok így hajnaltájt, mindenesetre megint elindultam a bambulás útján, mire arra ocsúdok, hogy a nőm kapott a pasitól egy matricát a nadrágjára: "Duran Duran Aftershow". Hűha. Sőt, ibámeg, gondoltam. Ezután Reni meg én felváltva igyekeztünk egyrészt megfejteni, hogy mi a csuda lehet az az aftershow parti (engem leginkább az érdekelt, megküldi-e a teljes turnéstáb a virágszálamat) másrészt elérni, hogy én is bejuthassak. Mint kiderült ez azért nehéz, mert nem vagyok jó nő, sőt semmilyen nő nem vagyok tulajdonképpen. Ígéreteket kaptunk, hogy majd ő személyesen beenged, meg kemény szavakat a securitytól, hogy húzzak már el onnan, mert nincs matricám. Reni drága ellentmondást nem tűrően rámnyomta a matricát, én pedig eldöntöttem, hogy nélküle nem, és a bejutás elötti kritikus pillanatban odahívtam megamhoz, és elmagyaráztam a pasinak, hogy nélkülem a csaj nem akar bemenni, a nőm még hozzátette, hogy én vagyok az egész ország legnagyobb Duran-rajongója (ezen állítás igazságtartalmának eldöntésére itt, e helyen nem vállalkoznék) és ekkor elhangzottak a halálos ágyamig végigkisérő szavak:
"these two come with me"
Hozzátette még, hogy "no pictures and autographs" buzgón helyeseltem, és irány befelé. Eirányitottak egy terembe, ahol gyertyák voltak az asztalokon, kirakva egy halom sör, meg bor, meg ásványviz, ami igazán jól jött, kis idő leforgása alatt egy litert elfogyasztottunk. Nem nagyon tudtuk mit lehet várni, kicsit tétován álldogáltunk ott, egyszer csak megjelent John Taylor a basszusgitáros, ugyismint mindne idők legjobbképű pasija. Én a terem túloldalán álltam, dehát mit lehet tenni, odabillegtem. Odaköszöntem, bemutatkoztam, kezet ráztunk, megkérdezte hogy vagyok, asozntam vidáman, megkérdeztem milyen volt a show, aszonta "really great". Ezután a tömeghez szólt, és vagy marihuánát keresett vagy Marianne-t, ezt legjobb szándékkal sem tudom eldönteni, de az előbbire voksolok. Ennek a fele sem tréfa, gondoltam, ezek itt meg fognak jelenni, ezek itt lesznek élőben, éppen kezet ráztam a legkulabb fazonnal a földkerekségen, csapjon arcul valaki, de nagyon gyorsan.
Aztán jött Simon.
Simonról annyit, számomra ő a Duran. Hogy számomra mi a Duran, azt az előző bejegyzésben megirtam, most nem önismételnék. Erre ott állt elöttem, életnagyságban, frissen zuhanyozva, farmer/pólóban és valami Fatime-t keresett. Fatime nem volt, Simon kiment a teremből, de előtte biztosította a körülötte állókat, hogy mingyá visszajön. Ez a mingyá kábé negyed óra lehetett, én addig az egyik pasival dumálgattam, akiről halottam, hogy profi az angolja, kérdeztem hova való, mondta usa, kérdeztem a Duranhoz tartozik-e mondta nem, kérdeztem hát akkor ki a zistenhez, aszongya, a GreenDay stáb több tagja itt volt megnézni a koncertet és lám, ő is. Kedvesen érdeklődtem az európai turnézás érdekességeiről, mondta, hogy lengyelben akkora hangulat volt, hogy még, de ekkor már elkezdett vibrálni a levegő: bejöttek. Mind az öten. Egy dolgot akartam: megkérdezni Simontól élete legjobb tanácsát. Egy dolgot nem akartam: bunkó rajongóként viselkedni, aki belepofázik másokkal folytatott beszélgetésébe. Ennek eredménye az lett, hogy először Andyvel (ő a gitáros, igazi rosszfijú, a klasszikus rockersrác még az ötven felé közeledve is) beszélgettem, aki mellénk sodródott, és hosszú másodperceken át nem beszélt senkivel. Mondtam, szeva Andy, mondta szeva, van-e cigink. Mondtam nincsen, mondta, pedig ebben az országban mindenki cigizik. Mondtam, ja, top 10-ben vagyunk (ha nem igy lenne, első leszek, aki megkövetem a Magyar Turizmus Rt-t az országimázs többrendbeli, aljas indokból elkövetett rombolásáért). Mondtam, hogy a nőm cigizik, de sajna neki sincsen, erre nőm is leparolázott vele. Andy el is oldalgott, én pedig ismét elkezdtem radarozni Simont. Nőm noszogat, hogy menjek már hozzá, mert mindenféle fruskákkal csevegett, de szerencséje Simon testbeszéde elég jól jelezte érdeklődésének alábbhagyását, ekkor léptem előre azzal, hogy szia Simon, lehet-e egy kérdésem.
Lehetett.
Elmondtam a könyvet, és jeleztem érdekelne az ő válasza legjobb tanács-ügyben. Azt mondja ezen gondolkodnia kell. Jóvanakkor, mondom magamban, ha nem rutinsablon választ ad, már jó vagyok, ő továbbra is gondolkodik, majd azt mondja, küldjek egy mailt az ügyben valami mexikói képü szervezőnek, talán Juannak. Kérdezem ki az, erre aszongya, hogy dehát adjam meg neki az emailcimemet és majd ö jelentkezik. Ránézek, mondom, Simon, baszisten (nem pont igy, na), az életbe nem fogsz nekem mailt küldnei, legyél má realista, mire aszongya probáljuk meg. Leirom, (csak másodszorra sikerül, mert elsőre nem elég olvasható a freemail cim - vajon ideges voltam?) és visszatipegek hozzá. Átnyujtom a cetlit, türelmesen végigolvassa, ráirtam emlékeztetöül, hogy a életem legjobb tanácsa könyv-ügyben, majd szépen elteszi a farmerébe, és aszongya, ha nem mossa valaki ki, akkor tényleg ír. Így gondolja, vagy sem, fogalmam sincs.
Valójában teljesen mindegy.
A végén még kezet nyújtok neki (ha már autogrammot nem kérek, legyen má' valami), és még egyszer elmondom, mennyire értékelem a segitségét. Megrázza a kezem, jó érzés, ha akarná, ott helyben megküldhetne. (Milyen mázli, hogy mindketten heterók vagyunk) Hagyom arrébb menni, valamikor még később futtában lágyan megsimitja a nőm felkarját, amitől csak még inkább bebetonozza a házi félisten szilárd pozicióját. Nőm kérdezi mehetünk-e, mondom ja, mingyá. Elvégre itt van a közelben Nick Rhodes, a billentyűs, a zenei lángész, a banda művésze. Tipegés mellé, bájcsevej befejezésének megvárása, majd ugyanannak a kérdésnek feltétele. Készséges. Kapásból tudja a választ: ha hiszel valamiben, körömszakadtáig ragaszkodni kell hozzá. Azt mondja, hogy ezt egy családtagja mondta neki, amikor kamasz volt, és nagyon hisz abban, hogy bármit is akarj csinálni, "békét, politikát, vagy valami kevésbé jelentős dolgot, mint például a művészet" nem szabad, hogy bármi eltántorítson. Nos, pontosan azt mondja (kedvesen, mosolyogva, őszintén) amit minden nagy elképzelés első lépése környékén álló palántának hallania kell. Megköszönöm, a végén még sok sikert kíván a könyvhöz, én pedig véglegesen meggyőződöm arról, hogy amibe belecsöppentem, az valójában nem létezik, sőt konkrétan most én részegen heverek egy árokparton valahol a Nyírségben, mert nem vagyok más, mint egy autószerelő, alig sikerült leérettségiznem, apám alkoholista és lassan magam is az vagyok, idén még nem olvastam könyvet, és kedvenc zeném a Kokó Dzsámbó. Mire felocsúdok rájövök, hogy a zsebemből kilopták a fizum maradékát, kereken kétezer forintot, pedig abból még sörikét is akartam venni, meg jegyet az Előre meccsére, mert országos cimborám a balszélső.
Pedig nem.
Itt vagyok a Budapest Sportarénában, a Duran Duran aftershow partin lazulok, és azokkal az alapemberekkel, félistenekkel, konkrét szentekkel csevegek okosan, akik. Pedig nem vagyok protekciós, nincsen csudi networköm, ebben a szubkultúrában nem vagyok senki, egyszerűen csak jó a nőm, és beszélek angolul. Meg egy döbbenet mázlista, az is volnék. Nyilván nem lehet itt megállni, szép türelmesen odatipegek Rogerhez is (dobos, ő a legszolidabb srác a zenekarban, és ő hagyta ott elsőként a sztárgépezetet), megvárom, míg befejezi, egy kérdést lehet, kérdezem, „sure” mondja, és nekem kezd derengeni, hogy mégsem a nyírségi árokparton döglök. Megkérdezem. Kicsit gondolkodik, de tudja a választ, aszongya, 16 éves volt, amikor már dobolgatott („what a surprise”, viccelődök bénán, de veszi a lapot), de tönkrement a régi dobszerkója, viszont nem volt túl sok pénze, sőt autót is akart venni magának, mint minden jóravaló kamaszgyerek. Dilemmáját megosztotta Jeff Thomas-szal, aki később Simon előtt volt a Duran énekese, aki azt mondta neki, hogy az autó értéke csak romlani fog, míg a dobolással akár pénzt is kereshet. Így dobszerkót vett, a többit ismerjük. Megkérdeztem, más lenne-e az élete, ha autót vesz. Biztosan – mondja nevetve– akkor, most valószínűleg salesman lennék, és öltöny-nyakkendőben járnék. Nevetek én is, elképesztően aranyos a pasi. Még megkérdezem, hogy visszajelezte-e valaha a barátjának, mi jót tett az vele, azt mondja nem, eltűnődik, és hozzáteszi, hogy 20 éve nem beszéltek. Megköszönöm.
Mit lehet hozzátenni. Szédülten tántorgunk ki Renivel a szabadba, ugrálunk mint hüjegyerekek, az Aréna kerítésénél fázós rajongók állnak, autogramra várnak, mi ONNAN jövünk ki, mi VELÜK beszélgettünk, és nem kértünk autogramot, tudjátok miért? Mert megtehettük. Mert többet kaptunk.
Soha többé nem leszek ugyanaz az ember."
-
#20
valószínűnek tartom, hogy sok tizenéves suhanc, aki azt se tudja, mióta is létezik ez a kulturális jelenség, csak ismeri 1-2 mostani zenéjüket.
Magyarul szerintem sok lesz a divatgeci... -
#19
Hello minden Fannak.
Én el sem hittem , hogy jönnek MO-ra. Teljesen véletlenül hallottam a TV-ben még márc végén. Pár napra rá már zsebben a jegy, és azóta csak ezt a mai napot várom.
Én is kiváncsi leszek hogy milyen korosztályok lessznek a koncerten.
-
#18
duran duran odabasz -
blackgamer #17 köszi megtaláltam Ordinary World a címe -
#16
A view to kill
Wild Boys
Girls on film
Hungry like the wolf
? -
blackgamer #15 van egy jó számuk, amit a rádióban is reklámoznak, és szerintem a Corrs átdolgozta, annak a címét valaki meg tudná mondani? -
#14
Holnap buli!!! -
#13
A www.audiofind.ru-n a teljes wedding album letölthewtő mp3-ban.