411
Elméletek, felfogások, filozófia
  • EmThor
    #90
    szerinted mi a különbség a nem van és a nem nincs között?
  • Aquir
    #89
    tényleg érdekes, ha ez igaz akkor tényleg nem lehetünk biztosak egy pár dologban
  • PaI2tizán
    #88
    "Keleti vallások már régóta azt tartják, hogy az anyagi világ illúzió"

    egy érdekes cikk
  • PaI2tizán
    #87
    Rajz tanárunk (érdekes figura) ma mesélt Freud-ról meg a megállapításairól egy kicsit Lényegében: Minden embernek két énje van a tudatalatti és a a felettes én(ego)

    A tudatalatti tartalmazza lényegében az ösztöneinket az ember ego nélkül születik és gyereként csak a tudatalatti befolyásolja ebben a korban még nem fejlődőtt ki a realítás érzék és még élénk a fantázia emiatt a gyerekek olyan dolgokra képesek amire a felnőttek nem(pl pont az agykontroll az egész arról szól hogy vissza hozzuk olyan képeségeinket ami gyereként még természetes része az embernek szóval ezek a dolgok nem "misztikus dolgok" )

    Az ego tartalmazza az értékrendeket ami által megülönböztet társadalmi elvárásokat ami alapján visszafogja a tudatalattit
    Tapasztalatokat előítéleteket tudás halmazokat ami alapján müködik a cselekvés és a gondolkodás.

    Vannak olyan emberek ahol ez a két rész össze ütközik egymással "belső harcban állnak" az ilyen emberek vagy kifele agresszívak másokat bántanak vagy önmarcangolók és elfolytók ilyenek pl az öngyilkosok

    Említetted hogy a megkülönböztetést az eszméket az ego gyártja és hogy bizonyos módszerekel meglehet ezeket szüntetni és mint pl a meditáció a meditálásról azt tartják hogy amíg len van alfába addig megszabadul a bűntudattól rossznak gondolotoktól etc szóval csupa olyan dologtól amit az ego produkál ergo a meditálás alatt eljutunk a tudatalattinkig míg az ego-t kizárjuk

    Ezel az elmélettel meglehetősen összeál a kép.

    Volt míg egy megállapításod a keresztényes topikban hogy amit másban nem szeretsz azt magadban nem szereted pl egod értékrendje alapján van egy tulajdonság ami zavar egy másik emberben de csak akkor foglalkozol vele ha a tudatalattid horodozza ugyanezt a tulajdonságot ugyanakor ha benned nincs meg ez a zavaró tulajdonság akkor az egó nem foglalkozik vele ez is stimm

    Azzal eggyet értek hogy a jó rossz egy emberenként változó beskatulyázás de a létezik nem létezik dolog kézzel fogható hiszen pl a szekrény a szobámban létezik de kvantum számítógép még nem létezik ez kézzel fogható és nem az ember határozza meg te is szoktad használni a létezik nem létezik szót.

  • kuncika
    #86


    Ihaj, de elszaladt a ló veletek!:)

    Szabolcs: Ahogy látom, te élesen elhatárolod, mondhatni megkülönbözteted a tudatot az öntudattól. Légyszi fejtsd már ki a különbséget a kettő között, mert csak úgy értelmezhetem helyesen a mondandódat. (Most is a megkülönböztetés feleslegessége fog következni?) Amúgy talán részben át tudom érezni az életérzésedet, bennem is sokszor fölmerült, hogy így kéne értelmezni a világot. Ez olyan "van és kész" állapot, már amennyire le tudom írni szavakkal. Te szerintem úgy próbálod látni a dolgokat, hogy van egy nagy egész (világmindenség), amiből az emberek kis részeket hasítanak le a könnyebb értelmezhetőség kedvéért, és ezeket a saját síkjukon ugyan jól értelmezik, de az egyes részek összeegyeztetésénél már gondok adódhatnak.

    Na de azért van problémám ezzel az antimegkülönböztetés filozófiával. Mivel te is egy különálló megfigyelő vagy, te is csak a saját véleményedet mondod, hacsak nem sikerült eggyéolvadnod az univerzummal. Ennélfogva semmi garancia nincs arra nézve, hogy az elméleteid tükrözik a világ valódi működését.
  • sz4bolcs
    #85
    Tehát továbbra is fenntartod a megkülönböztetést.

    Nem van és nem nincs. Amiről beszéltem, ott egybeesik.
  • PaI2tizán
    #84
    Nem ragaszkodom semmihez de el kell döntennem hogy elfogadom e az információt amit adtál vagy nem, ha mindig mindent elfogadnék már nem is tudom hol lennék.

    "hiába mondom hogy ez sem igazság"
    Mégis csak van igazság? :)
  • sz4bolcs
    #83
    hiába mondom hogy ez sem igazság, továbbra is ragaszkodsz az eszméhez. :)
  • PaI2tizán
    #82
    Azt mondod hogy ne gondolkozzak nem létezek nincs igazság nincs jó-rossz és ne gondolkozzam azon hogy ezt elfogadom e mert ez az igazság.
    Úgy beszélsz mit egy középkori pap a hívőknek:)
    Ezt nem tudom elfogadni mert teljesen az ellenkezőjét tapasztalom.
  • sz4bolcs
    #81
    Igazam van, nincs igazam? akkor csak ismét agyalásba estél, nem fogtad föl a lényeget. :)
  • PaI2tizán
    #80
    Hát ezek olyan határozatt állító mondatok mintha törvény lenne:)
    Nehezen tudom értelmezni amit mondasz de nagyából értem csak ez a gondolat menet nálam elveszik a semmibe a nem létezésbe és a paradoxonokba.
    Zárjuk le ott hogy én nem értek eggyet de ha mégis igazad van előbb útóbb ugyis rájövök:)
  • sz4bolcs
    #79
    Az öntudat, személyiség halálkor eltűnik. A tudat amiben viszont semmi nincs megkülönböztetve az nem keletkező és nem múló, így nincs benne semmi ami létezésre vagy nem-létezésre utalna. Ezt viszont a tudatlan nem látja, így neki minden megkülönböztetve jelenik meg.

    Öntudatot a tudat megkülönböztetése generál, a tudat,ami viszont semmi mástól nem különbözik.
    Erről alkotott minden filozófia, teória, gondolat, ideologia képzelgés, mert ilyen módon megkülönböztetve a tudat nem megismerhető. Ne ess bele a globális gondolkodásba, objektívbe, szubjektívbe, meg hasonló agyalásokba.
  • PaI2tizán
    #78
    És kezdem egyre jobban elhinni ezt az elméletet mert mivel az is benne állt hogy eleinte csak egyetlen nagy lélek volt (isten) és hogy megismerhesse magát ezért szétoszlott és fizikai testet öltött(ami azzal járt hogy egyik része sem tudta hogy igazából egy lélek a többive) hogy így ismerhesse meg saját magát ez azért kellet mert egyedül volt és nem volt öszehaszonlítási alap(nézőpont) ami alapján megismerhette magát.
    Ez megint stimmm mert az ember csak úgy jut valahova gondolkodásban ha saját nézőpontjából figyeli a dolgokat ha meg próbálunk globálisan gondolkodni nézőpont nélkül akkor eredményre nem jutunk maximum paradoxonokba.
  • PaI2tizán
    #77
    Szóval azt mondod hogy létezünk csak egy illúzió? Ez eléggé ellent mond a tapasztalással mivel ha nem léteznék az az illúzióm sem lehetne hogy létezek.
    Abban senki nem lehet biztos hogy halál után megszűnik az öntudat hiszen aki megtapasztalta már nem mondhatja el.

    Erre mondjuk egyedül egy magyarázatot tudnék adni
    megint felhozom azt a feltételezést hogy az embersiég maga az isten minden ember egy része az istennek és igazából az ember alatt az anyagtalan lelket értem ami fizikailag egy testben jelenik meg és az agy felelős az öntudatért.

    Ez így eléggé logikus lenne de feltételez egy fizikai és egy anyagtalan világot is.
  • sz4bolcs
    #76
    És most megcáfolva magam más szemszögből:
    Az öntudat az ami ragaszkodik léthez és nem-léthez, enyémhez és tiédhez, kívánatos, és kellemetlenhez, így függ mindentől. Ha pedig függ ezektől, akkor nem fájdalmas az önlétezés illúzióját fenntartani?
  • sz4bolcs
    #75
    Igen, én is ezt írtam, ez paradoxon, és a filozófia ilyen, és hasonló paradoxonokba ütközik, akár a tudomány, és a logika.
    külső világ - belső világ: Ez maga a megkülönböztetés.

    Az, hogy megfigyelő és megfigyelt egymástól különböző dolgok, csak illúzió - ön-létezésbe vetett hit.
    Öntudat halálig létezik, tehát függ a léttől, és nem-léttől, élménye múlandó. Ez nem állandó, megcáfolhatatlan pont. Az utolsó mondatod érdekes. Hogy van külvilág, hogy van elme, hogy az egész csak illúzió: ezek mind az öntudatból származnak. Így öntudat tényleg csak saját magából fakadhat. Hisz saját külön létezésében, így megteremti azt, ami hisz saját külön létezésében, és mivel hisz saját külön létezésében -habozik megszüntetni képzelődését, és elkezdi kutatni, hogy melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás.
  • kuncika
    #74
    "semmi se lehetetlen"

    Szerintem ez azért paradoxon, mert az állítás azt állítja, hogy a lehetetlen létezése nem lehetséges, így viszont valamit máris kizár a lehetséges elemek köréből :). Elnézést, ha te is ezt mondtad, ez esetben nem sikerül fölfognom.

    "Megkülönböztető gondolkodás, a megfigyelő és a megfigyelt hasadása például."

    Ezt nem nagyon értem. Arra gondolsz, hogy objektív megfigyelés kéne? Hogy a külső világ ingerei a belső világunkba érkezve jelentősen eltorzul, ezért nem vonhatunk le biztos következtetéseket?

    "Mi az agyalgás? - Rájönni, hogy az életnek semmi értelme, és megtenni ezt az ideológiát az élet értelmének.
    Meglátni, hogy sehol egy fix pont, és továbbiakban -mint fix pontba -ebbe az elgondolásba kapaszkodni."

    Szvsz, az univerzumban létező megfigyelő egyedül azt tudhatja biztosan, hogy ő, mint gondolkodó lény létezik. Tehát csak az öntudat élménye az egyetlen megcáfolhatatlan pont. A külvilág lehet illúzió "meg is teremtheti az elme", de az öntudat csak magából fakadhat.
  • PaI2tizán
    #73
    Hát ez nekem magas
    Sajnos hülye vagyok ehez nem tudom megfejteni mit akarsz mondani.
    Inkább nem gondolkodom ezeken ugy se jutok sehová
  • sz4bolcs
    #72
    megjegyzem a "semmi se lehetetlen" példában épp az a paradoxon, hogy már magát azt sem tudod gondolatban fölfogni hogy semmi nem lehetetlen, így gondolatilag kizárja saját magát.
  • sz4bolcs
    #71
    Megkülönböztető gondolkodás, a megfigyelő és a megfigyelt hasadása például.
    Paradoxon olyan dolgokba kapaszkodni amik nem állandók. Mi az ami osztásból jön létre, de oszthatatlan? Ha osztható, akkor mi az? Ha minden keletkezett, akkor mi volt előtte?
    Mi az agyalgás? - Rájönni, hogy az életnek semmi értelme, és megtenni ezt az ideológiát az élet értelmének.
    Meglátni, hogy sehol egy fix pont, és továbbiakban -mint fix pontba -ebbe az elgondolásba kapaszkodni.
    A példáddal élve:
    "És ha eljutunk az alapigazságokik pl semmi sem lehetetlen ez pont saját magát zárja ki"
    -ez tipikus példája ennek. Amikor semmi sem lehetetlen, és logikailag továbbra is ragaszkodik a lehetetlenhez.

    Ha információból, és hasonló gondolatokból szeretnél magadnak várat építeni, akkor miért ragaszkodsz annyira a lélek létéhez? Számodra a lélek egyszerűen nem-létező, vagy pedig annyira létező, mint bármely más változó gondoloat.
  • PaI2tizán
    #70
    Hát Ebből nem sokat értettem
    Mi a baj a meg különböztető gondokodással egyáltalán mit értesz ez alatta?
    Milyen paradoxonba ütköztél?
    Mit értesz agyalgás alatt és mi a baj vele?

    "A gondolatmenetekre nem mondhatom, hogy nem léteznek, mert ez hazugság, amég a dolgok meg vannak különböztetve.
    Az, hogy amit megtapasztaltál, az mind nem úgy van, ezért nem igaz - ez továbbra is agyalás."

    ezt végképp nem tudtam megfejteni :(

    Lehet hogy az a baj hogy a fizikai világ szabályaival gondolkodom a lélekvilágról.
    De valamilyen "nézőpontot" fel kell állítani mert anélkül nem megyek semmire az információkkal és a nagy semmi lesz az eredmény így legalább tudok mit kezdeni a dologal. A gondolkodás csak akkor gondolkodás ha az megkülönböztetések szerint megy. Másképp nem tudnánk feldolgozni az információkat.
  • sz4bolcs
    #69
    "Mert szerintem ezek léteznek..."
    -Lét és nemlét megkülönböztető gondolkodás. :-)

    De érdemes gondolkodni, én pl. 6 évig masszívan bölcselkedtem, és a végén mindig ugyanabba a paradoxonba ütköztem. És a kérdések is megválaszolatlanak maradtak.

    Ha arra jutsz, hogy az egésznek semmi értelme, ez is agyalgás, és megkülönböztetésből származik.

    A gondolatmenetekre nem mondhatom, hogy nem léteznek, mert ez hazugság, amég a dolgok meg vannak különböztetve.
    Az, hogy amit megtapasztaltál, az mind nem úgy van, ezért nem igaz - ez továbbra is agyalás.

    Én csak azt mondom, hogy a világ másképp is meghtapasztalható, mint ahogy most látjuk a dolgokat, nekem egyszer sikerült.
  • PaI2tizán
    #68
    Az egyetlen normális magyarázat ami megmagyarázta volna ezt az hogy az elménk teremti a valóságot és az igazságot és ezek a dolgok önmaguktól függetlenül nem léteznek. De ebben a fizika tövényei megcáfoltak :(
  • PaI2tizán
    #67
    "A gondolkodásod még mindig megkülönböztet létet és nem-létet, igazat, és hamisat."
    Mert szerintem ezek léteznek ha már ez alapján semm érdemes gondolkodni akkor mi alapján?

    az a bajom ezekel a gondolat menetekel hogy a végén oda jutok hogy az egésznek semmi értelme és ha a gondolatmenetek is igazak akkor a világon semminek sincs értelme és amit eddig megtapasztaltam az nem ugy van de az igazság nem létezik.

    Szóval ezek alapján a világ egy megfoghatatlan megtapasztalhatalan nagy semmi lenne ez nem hangzik jól
  • sz4bolcs
    #66
    Akkor jó. :-) Jó ha az ember keres. De figyelj, hogy ne tákolj újabb hiteket, mert minden gondolat megkülönböztetésből jön létre. A gondolkodásod még mindig megkülönböztet létet és nem-létet, igazat, és hamisat.

    Te a meghatározás nézőpontját még mindig szükségesnek tartod, habár rájöttél, hogy sehova nem vezet.

    Csak tapasztalj magad, ne higgy, és hogy tudd, ki tapasztal, ismerd meg.
  • HUmanEmber41st
    #65
    Most elbizonytalanodtam teljesen:) akkor azt hiszem 42... ejj ma különösen nem vagyok formában..
  • SRobert
    #64
    Direkt számoltad el? :)
  • HUmanEmber41st
    #63
    A válasz az élet a világmindenség meg minden kérdésére:
    47.. lol
  • PaI2tizán
    #62
    Érdekes dolog hogy ha két ember(vagy akár több) elkezd beszélgetni és mondjuk hzamosabb ideig teszik ezt, akkor előbb utóbb mindig filozofálásra és az élet nagy igaszságaira terelődik a téma, hiszen az minden ebből indul ki és ettől függ a dolgok nagy része. Sok dolgot olvastam a fillozofiával és az értelmezésekkel kapcsolatban de minden meg lehetett valahogy cáfolni én már eljutottam odáig hogy nincs igaz vagy hamis nem létezik lehetettlen az van amit gondolunk és amit elhiszünk. Ez sok dolgot jelenthet vagy azt hogy minden ember egy külön világ és mindegyiknek igaza van vagy azt hogy nézőpont nélkül nem lehet semmit meghatározni a világegyetemben és az ember nem elég fejlett ahoz hogy globálisan nézőpont nélkül tudja látni a világot.
    És ha eljutunk az alapigazságokik pl semmi sem lehetetlen ez pont saját magát zárja ki de semmi más nem lesz ez által igaz vagy hamis és pont az ilyen állításokat nem lehet megcáfolni. Ezek lehetnek egy fajta kiinduló vagy nézőpontok de ha magát is kizárja akkor dönteni kell épp ebből gondoltam elöször arra hogy az emberek puszta fantáziával gondolatokal megtudják határozni mi igaz vagy nem igaz. De lehet hogy ez inkább test kontra lélek próbléma (fizika vs lélek) hát ezek után már fogalmam sincs mit gondoljak :(
  • keshy
    #61
    jajj, hát pont ez a szép benne. 2000éve mondtak meg olyan dolgokat, amik ma is igazak. az új filozófusakat még nem ismerem, de a görög az nem egyszerű!
    s ebbe érdekes belegondolni. abban az ideőben nem mindenkinek adatott meg az ilyen fokú gondolkodás, s ezek a marhák (bocsánat a szóhasználatért) még értelmetlenül is fogalmaztak, hogy a földművelő paraszt még véletlenül se értse :D
  • SRobert
    #60
    De az is roppant tanulságos, ha összeveted az írásait az életével és a halálával. :)
  • Aquir
    #59
    semmi... csak betévedt :)
  • Sné Zsuzsa
    #58
    Ööööö...hmm????

  • Takezó
    #57
    gratulálok...
  • kiskenus
    #56
    lenni vagy nem lenni???
  • Sné Zsuzsa
    #55
    Nekünk a Tk-ban van egy pár filozófus és ott olvastam, de amúgy nem mindig szeretem a filót. Azt szeretem, ha azért érthetően fogalmaznak, de van, aminek a nyelvezete nagyon nehéz és csak totózom, hogy mit akar mondani a filozófus. Freud-ra vagyok kiváncsi, de az sajnos nincs benne a tk-ban, de majd kihozom a könyvtárból. :) (na persze, ha nem felejtem el)
  • Takezó
    #54
    hmm, felkeltette az érdeklődésemet, pénteki vizsgám után sztem elkezdem olvansi :) sajnos nícsétől eleddig csak a zarathusrát és egy válogatott kötetet olvastam:(
  • Sné Zsuzsa
    #53
    Most olvastam Nietzsche művét.

    Nagyon felemelő érzés volt azonosulni vele...és látni, hogy más is
    hasonlóképpen látja a világot, ha még nem is ezen korban élt.

    Művének címe: Az emberfölötti emberről.
    Ennek mondanivalója, hogy álljunk ki véleményünk mellet, ha még
    ennek ára és következménye az, hogy elvesztünk vkit.
    Ha véleményünket nem fejthetjük ki vagy esetleg kifejthetjük, de ezzel
    egyet nem értő jellemeknek, embereknek alárendeljük saját
    elképzeléseinket, gondolatainkat akkor elveszettek leszünk.

    Ha végig gondolod a folyamatot helyeselni fogsz.

    Ha van vmilyen véleményed, melyet mások akaratának hatására, vagy
    csak szimplán annak érdekében elfogadsz, hogy tartozhass valahova
    attól te még ugyanaz a személy maradsz, ugyanazokkal a
    gondolatokkal. Te leszel a jó és az egyetértő, de belül mardosni fog
    jellemed, hisz te nem ugyanazt gondolog, mint mások. Ezek szerint
    vagy hasonulsz más jellemével ezzel feladva önön személyiséged vagy
    felvállalod gondolataid, de esetlegesen kiközösítenek, megharagszanak
    vagy talán távoltartják magukat tőled harcias jellemed miatt.

    Melyik a jó? Tedd és mondd mindig azt, amit gondolsz, mert az vagy
    igazán TE! Becsaphatod a másikat, de önmagad sosem fogod és
    elképzeléseid mindörökké ott lesznek benned.

    Nagyon tetszett ez a mű...a végén azt mondja légy kemény.....kemény,
    mert ezzel járhat társaságod elvesztése is...de milyen társaság az, ki
    nem olyannak fogad el milyen valójában vagy? Az akkor nem a T e
    társaságod és ahhelyett, hogy ott szorongasz, találj. Élj az
    egyéniséged adta lehetőséggel!

    Lehetsz vezető, lehetsz szolga, lehetsz csöndben élő bölcs, ki csak
    akkor szólal és cselekszik mikor az szükséges.

    "A hülye ember okoskodik, míg az okos hülyéskedik." :))


  • sz4bolcs
    #52
    Dzsini okosakat mond. Minden, amit gondolsz, mondasz, vagy teszel visszahat rád. Karma magyar módra: Amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten. :)
  • TommyC
    #51
    [sajnos még nem tanult filozófiát]