A 70-es és 80-as stb. évek zenéi
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
#3290
Hipnosis
HipnosisA Hipnosis (néhány lemezen Hypnosis-nek is nevezik) egy sikeres olasz techno-disco együttes volt a 80-as évek kezdetén. Paul Sears és Ugo Solenghi alapította Parma-ban és Stefano Cundari fedezte fel õket.
1982 elején Angelo Bergamini csatlakozott a csapathoz. Cundari ötlete volt, hogy a Memory Records által kiadott Vangelis komponálta „Pulstar” címû dalnak õk játsszák a zenéjét. Koto-val, (Anfrando Mailo) együtt vették fel a dalt. A "Pulstar" sikert aratott, arany és Platina lemez lett. Legfõképpen Németországban adtak el belõle sokat, ahol elsõ helyre került a slágerlistán, valamint Latin-Amerikában, Japánban de még a nemzetközi slágerlistákra is betört. A Hipnosos-nak ez az elsõ
megtestesülése további kislemezek, valamint egy album kiadásával egészen 1984-ig folytatódott, melyek jó üzleti sikereket hoztak, még ha az együttes nem is látott belõle sok pénzt. A következõ idõszakban az együttes minden egyes tagja elvetette a projektet és Angelo elutasította az üzletet hogy az új felállás zenésze és zeneszerzõje maradjon és elhatározta, hogy abbahagyja világ körüli útját, attól való félelmében, hogy soha nem fizetik meg munkáját. A Hipnosis fejlõdésével egyidejûleg Paul Sears hivatalosan is beállt a Kirlian Camera új felállásába.
1987-ben Stefano Cundari kiadott egy másik 7”/12” lemezt „Droid” néven a Hipnosis zászlaja alatt. Ezen a ponton ér véget hivatalosan a Hipnosis történet. 1991-ben kiadtak egy Hipnosis címû gyûjtemény CD-t .
1992-ben egy bizonyos Humphrey Robertson nevezetû személy a ZYX kiadó által megjelentetett egy kislemezt és egy albumot Hipnosis név alatt. Mindkét kiadáson az a logó szerepel, mely a „Hypnosis” CD-n volt látható, tehát úgy néz ki, hogy a kiadó más zenészekkel próbálta meg újra éleszteni a Hipnosis-t. Az utánzat utolsó jele egy Maxi lemez volt 1994-ben
HipnosisA Hipnosis (néhány lemezen Hypnosis-nek is nevezik) egy sikeres olasz techno-disco együttes volt a 80-as évek kezdetén. Paul Sears és Ugo Solenghi alapította Parma-ban és Stefano Cundari fedezte fel õket.
1982 elején Angelo Bergamini csatlakozott a csapathoz. Cundari ötlete volt, hogy a Memory Records által kiadott Vangelis komponálta „Pulstar” címû dalnak õk játsszák a zenéjét. Koto-val, (Anfrando Mailo) együtt vették fel a dalt. A "Pulstar" sikert aratott, arany és Platina lemez lett. Legfõképpen Németországban adtak el belõle sokat, ahol elsõ helyre került a slágerlistán, valamint Latin-Amerikában, Japánban de még a nemzetközi slágerlistákra is betört. A Hipnosos-nak ez az elsõ
megtestesülése további kislemezek, valamint egy album kiadásával egészen 1984-ig folytatódott, melyek jó üzleti sikereket hoztak, még ha az együttes nem is látott belõle sok pénzt. A következõ idõszakban az együttes minden egyes tagja elvetette a projektet és Angelo elutasította az üzletet hogy az új felállás zenésze és zeneszerzõje maradjon és elhatározta, hogy abbahagyja világ körüli útját, attól való félelmében, hogy soha nem fizetik meg munkáját. A Hipnosis fejlõdésével egyidejûleg Paul Sears hivatalosan is beállt a Kirlian Camera új felállásába.
1987-ben Stefano Cundari kiadott egy másik 7”/12” lemezt „Droid” néven a Hipnosis zászlaja alatt. Ezen a ponton ér véget hivatalosan a Hipnosis történet. 1991-ben kiadtak egy Hipnosis címû gyûjtemény CD-t .
1992-ben egy bizonyos Humphrey Robertson nevezetû személy a ZYX kiadó által megjelentetett egy kislemezt és egy albumot Hipnosis név alatt. Mindkét kiadáson az a logó szerepel, mely a „Hypnosis” CD-n volt látható, tehát úgy néz ki, hogy a kiadó más zenészekkel próbálta meg újra éleszteni a Hipnosis-t. Az utánzat utolsó jele egy Maxi lemez volt 1994-ben
#3289
Gazebo
Gazebo, eredeti neve Paul Mazzolini 1960.02.18.-án született Beyrouthban. Arra született, hogy szüleivel a nagyvilágban utazzon, különbözõ kultúrákat megismerve. Az apja, Francesko, egy ódivatú olasz diplomata volt, aki 5-8 nyelvre tanította meg Pault. Anyja Sonia, énekesnõként belsõ zenei tehetséggel ajándékozta meg.
Paul, 1975-ben Olaszországban telepedett le, 3 év múlva leérettségizett majd Londonba ment, ahol több együttest alakított, majd eldöntötte, hogy zenével fogja keresni kenyerét.
Amikor 1981-ben visszatér Rómába, megismeri Paolo Micioni DJ-t aki elhatározza, hogy bemutatja Pault. Elsõ kislemeze, a „Masterpiece” és a 12" (Maxi) változata hamar sikeres lesz az európai és ázsiai tánc parketteken.
1983-ban, Paul szerzõdést köt a Baby Records-al, és kiadja elsõ albumát a „Gazebo”-t, mely tartalmazza azt a dalt, ami meghódítja az egész világot, az eladott lemezek száma, több, mint 10 millió. A dal címe: ”I like Chopin” és számos országban a toplisták élére kerül, beleértve: Németország, Franciaország, Olaszország, Svájc, Ausztria, Dánia, Finnország, Spanyolország, Belgium, Kanada, Japán, Portugália, Hong Kong, Korea, Singapour, Törökország. Több országban a legjobb 10 között szerepel, mint pl. Angliában.
A második albumot, a „Telephone Mama”-t 1984-ben adják ki, és habár a dalok stílusa drámaian különbözik az elsõ albumétól, mindenhol, ahol megjelenik, ez az egyik legjobban eladott lemez.
1985 egy eléggé szerencsétlen év Paul számára, mivel Paul bevonul katonának és ez a leállás arra készteti, hogy egy olyan másmilyen, és erõsebb alapokon álló karriert építsen fel, ami nem függ a kereskedelmi toplista szeszélyétõl. Megalapítja a Lunatic S.r.l.-t, a saját cégét. Mivel a Lunatic sorsa közel került hozzá, ez arra ösztönzi Pault, hogy felépítsen egy
komplex hangstúdiót, és elkezdjen más beruházásokat is elõkészíteni. Még ugyanabban az évben kiadja az „Unvision”-t, az új korszak elsõ albumát, mely teljes mértékben a Lunatic tulajdona.
1988-ban a „Rainbow Tales”, az elsõ album, melyet a Lunatic komplexumban vettek föl, valamint ugyancsak elsõ lépés Paul új zenei irányzatában, egy láncszem, mely közelebb hozza Paul zenei kezdését a 70-es évek progresszív popjának területén.
1989 a „Sweet Life” az elsõ album, melynek az írója, producere, rendezõje is egyben Paul, és ez az album tartalmaz egy olyan speciális dalváltozatot is, melyet Paul, Ryan Paris-sel írt közösen és bomba sikerré vált világszerte: „Dolce Vita” címmel.
1990 a születésnapja egy másik cégnek, melyet Paul hoz össze, „Cresus Enterprises S.n.c” névvel. A cég célja, hogy egyesítse a Lunitec-et úgy, hogy az alkotások publikálása, terjesztése Olaszországban valósuljon meg.
1991-ben, osztálytársával Gustavo Romagna Manoja-val megírja a „The Tycoons” által elõadott „First” alkotást. Még ugyanabban az évben megírja a „Summit”-ot Dino Kappa-tól.
1992-ben Lunatic Records kiadja a „Sceens from the news Broadcast”-et, mely mostanáig az utolsó hivatalos albuma. Még ebben az évben megírja a „Choi in Heaven”-t Kammerton-tól.
Elsõ alkotása Ardit Gjebrea-val a „Jon” címû dal megnyeri a Tirana Dalfesztivált Tirana számára egy kritikus politikai pillanatban. A dal himnuszává válik a szenvedõ albánoknak, arra szólítván fel õket, hogy hagyják el országukat és keressék a túlélõket.
1994 - „Portrait”- egy gyûjtemény album az összes slágerével.
1996 - Paul megalkotja a „Project Jon”-t valaha írt legkedveltebb albumát.
1997 -ben a Lunatic S.r.l-bõl és a Cresus Enterprises S.n.c-bõl megalakítja a Softworks S.n.c-t, egy új céget, széles választékú katalógussal, nagyszerû felépítéssel és nagy lelkesedéssel! Még ugyanabban az évben megírja a „Viewpoint”-ot, egy gyûjtemény albumot olyan dalokkal, melyeket soha nem adtak ki, avagy nem lettek kislemezek, holott nagyon is különleges mondanivalójuk van.
2000 - A Softworks SWR kiadja a „Portrait & Viewpoint –t, egy dupla CD-ét.
Természetesen nagyon sok tervben volt része a 90-es években, de még a mai napig dolgozik producerként, rendezõként, dalíróként, studio managerként.
Az utolsó munkáját „Jakujam” Ardit Gjebrea-tól hamarosan kiadják.
2004 egy ígéretes idõszaknak néz ki, új ötletekkel (beleértve egy új albumot) és sok élõ fellépéssel.
Gazebo, eredeti neve Paul Mazzolini 1960.02.18.-án született Beyrouthban. Arra született, hogy szüleivel a nagyvilágban utazzon, különbözõ kultúrákat megismerve. Az apja, Francesko, egy ódivatú olasz diplomata volt, aki 5-8 nyelvre tanította meg Pault. Anyja Sonia, énekesnõként belsõ zenei tehetséggel ajándékozta meg.
Paul, 1975-ben Olaszországban telepedett le, 3 év múlva leérettségizett majd Londonba ment, ahol több együttest alakított, majd eldöntötte, hogy zenével fogja keresni kenyerét.
Amikor 1981-ben visszatér Rómába, megismeri Paolo Micioni DJ-t aki elhatározza, hogy bemutatja Pault. Elsõ kislemeze, a „Masterpiece” és a 12" (Maxi) változata hamar sikeres lesz az európai és ázsiai tánc parketteken.
1983-ban, Paul szerzõdést köt a Baby Records-al, és kiadja elsõ albumát a „Gazebo”-t, mely tartalmazza azt a dalt, ami meghódítja az egész világot, az eladott lemezek száma, több, mint 10 millió. A dal címe: ”I like Chopin” és számos országban a toplisták élére kerül, beleértve: Németország, Franciaország, Olaszország, Svájc, Ausztria, Dánia, Finnország, Spanyolország, Belgium, Kanada, Japán, Portugália, Hong Kong, Korea, Singapour, Törökország. Több országban a legjobb 10 között szerepel, mint pl. Angliában.
A második albumot, a „Telephone Mama”-t 1984-ben adják ki, és habár a dalok stílusa drámaian különbözik az elsõ albumétól, mindenhol, ahol megjelenik, ez az egyik legjobban eladott lemez.
1985 egy eléggé szerencsétlen év Paul számára, mivel Paul bevonul katonának és ez a leállás arra készteti, hogy egy olyan másmilyen, és erõsebb alapokon álló karriert építsen fel, ami nem függ a kereskedelmi toplista szeszélyétõl. Megalapítja a Lunatic S.r.l.-t, a saját cégét. Mivel a Lunatic sorsa közel került hozzá, ez arra ösztönzi Pault, hogy felépítsen egy
komplex hangstúdiót, és elkezdjen más beruházásokat is elõkészíteni. Még ugyanabban az évben kiadja az „Unvision”-t, az új korszak elsõ albumát, mely teljes mértékben a Lunatic tulajdona.
1988-ban a „Rainbow Tales”, az elsõ album, melyet a Lunatic komplexumban vettek föl, valamint ugyancsak elsõ lépés Paul új zenei irányzatában, egy láncszem, mely közelebb hozza Paul zenei kezdését a 70-es évek progresszív popjának területén.
1989 a „Sweet Life” az elsõ album, melynek az írója, producere, rendezõje is egyben Paul, és ez az album tartalmaz egy olyan speciális dalváltozatot is, melyet Paul, Ryan Paris-sel írt közösen és bomba sikerré vált világszerte: „Dolce Vita” címmel.
1990 a születésnapja egy másik cégnek, melyet Paul hoz össze, „Cresus Enterprises S.n.c” névvel. A cég célja, hogy egyesítse a Lunitec-et úgy, hogy az alkotások publikálása, terjesztése Olaszországban valósuljon meg.
1991-ben, osztálytársával Gustavo Romagna Manoja-val megírja a „The Tycoons” által elõadott „First” alkotást. Még ugyanabban az évben megírja a „Summit”-ot Dino Kappa-tól.
1992-ben Lunatic Records kiadja a „Sceens from the news Broadcast”-et, mely mostanáig az utolsó hivatalos albuma. Még ebben az évben megírja a „Choi in Heaven”-t Kammerton-tól.
Elsõ alkotása Ardit Gjebrea-val a „Jon” címû dal megnyeri a Tirana Dalfesztivált Tirana számára egy kritikus politikai pillanatban. A dal himnuszává válik a szenvedõ albánoknak, arra szólítván fel õket, hogy hagyják el országukat és keressék a túlélõket.
1994 - „Portrait”- egy gyûjtemény album az összes slágerével.
1996 - Paul megalkotja a „Project Jon”-t valaha írt legkedveltebb albumát.
1997 -ben a Lunatic S.r.l-bõl és a Cresus Enterprises S.n.c-bõl megalakítja a Softworks S.n.c-t, egy új céget, széles választékú katalógussal, nagyszerû felépítéssel és nagy lelkesedéssel! Még ugyanabban az évben megírja a „Viewpoint”-ot, egy gyûjtemény albumot olyan dalokkal, melyeket soha nem adtak ki, avagy nem lettek kislemezek, holott nagyon is különleges mondanivalójuk van.
2000 - A Softworks SWR kiadja a „Portrait & Viewpoint –t, egy dupla CD-ét.
Természetesen nagyon sok tervben volt része a 90-es években, de még a mai napig dolgozik producerként, rendezõként, dalíróként, studio managerként.
Az utolsó munkáját „Jakujam” Ardit Gjebrea-tól hamarosan kiadják.
2004 egy ígéretes idõszaknak néz ki, új ötletekkel (beleértve egy új albumot) és sok élõ fellépéssel.
#3288
Fancy
Fancy"Jobb, ha nem szerepelsz címlapon, mint, ha igen, de negatív hírrel."
"Semmi baj nincs azzal, ha néha aláértékeled önmagad." "Ha hirtelen leszel sikeres, ugyanolyan gyorsan vége lesz, mint amilyen gyorsan kezdõdött."
Fancy tudja, mit beszél. 1984-ben kezdõdött karrierje, mint a német disco stílus leghíresebb képviselõje, rögtön 2 alkalommal jegyezte magát a kislemez toplistán a "Slice Me Nice" és a "Chinese Eyes" címû dallal. Fancy megnyerõ színpadi tehetsége és a show bizniszbe való rátermettsége elõször a kapucinusok internátusának színházi produkcióiban nyilvánult meg (igen, szerzetesnek készült), majd középiskolás éveiben.
12 éves korában Fancy gitározni kezdett, mialatt továbbra is szerzetesnek tanult. Ted Haroldot hallgatott, elsõ megvásárolt lemeze, a "Moonlight" is tõle való. Apja, egy földhözragadt kézmûves, aki nem igazán nyugodott bele fia karrier választásába és megpróbálta õt egy sokkal hagyományosabb egzisztencia felé irányítani. Hamarosan azonban nyilvánvalóvá vált, hogy törekvése hiábavaló. Érettségi után Fancy mindent félretéve alapított egy együttest, Mountin Shadows néven (stílusára legfõképpen Cliff Richard hatott). Ugyanekkor a céltudatos, fiatal elõadó elkezdett közeledni a lemezcégekhez saját szerzeményeivel, produkcióival. Majd felkérte Todd Canedy-t, hogy írjon neki egy dalt. Teljesen felbuzdulván a sikertõl, Fancy készített egy demót "Slice Me Nice" címmel, majd azonnal Toni Monn-hoz vitte, aki már számos Amanda Lear dalt vett fel.
1985-ben Fancy-nek elõször adódott lehetõsége, hogy fellépjen a francia televízióban, és élõ adásban az USA-ban és, hogy elkezdje következõ slágerének elkészítését amelynek címe "Bolero", mellyel a szó szoros értelmében lázzal fertõzte meg Spanyolországot. Ez a dal az elsõ helyre kúszott fel a toplistán és 6 hónapon keresztül meg is tartotta helyét. A spanyol média annyira rajongott érte, hogy egy lemezbemutatón és sajtótájékoztatón Fancy legalább 50 médiumnak nyilatkozott egyidõben. Másnap, amikor Fancy bekapcsolta az autórádióját, bármelyik csatornára kapcsolt, õ volt az éterben. 1986 nyarán Fancy az országutakat járta, fellépett az Egyesült Állomok nagy táncklubjaiban, Svédországban a "People's Park"-ban, és természetesen Németország nevezetes, nagy diszkóiban.
A "Lady Of Ice" aranylemez lett Svédországban, míg a "China Blue" egy másik slágerlistás dal, elnyert egy újabb fellépést a német televízióban a nemzeti hit parádé show (ZDF- Hitparade) keretében. Elõkészületei a vadonatúj LP-jének, "Flames Of Love" 1987 õszén kezdõdtek, és ennek az évnek az elején Fancy-nek sikerült teljesen a hatalmába kerítenie a lengyel televízió hallgatóságát.(Olyan messzire mentek, hogy átírták a szombat esti mûsorprogramot, csak azért, hogy még egyszer felléphessen).
Az új album nem csak Fancy/Monn csapatának kipróbált és tesztelt friss slágereit tartalmazta, hanem Fancy saját szerzeményeinek válogatását is. Amint megjelenik az elsõ kislemez, a "Flames Of Love" tisztán megmutatja Fancy-nek, mint saját dalai szerzõjének és proucerének, hogy a fiatal hallgatóság mit vár el tõle: táncolható, mozogható nemzetközi minõségû pop dalokat. Ugyancsak õ gondolta ki, képzelte el a dal videóját, melyet már be is mutattak a Tele 5-ön (német magán TV adó), és amely tisztán felvázolja, hogy ez a müncheni ember semmilyen körülmények közt nem sorolható
a "futószalagon készült" mûvészek közé.
FancyMég 2 másik albumot adott ki a már tesztelt hangzással. Az "All Of My Loving" 1989-ben jelenik meg. Ez tartalmazta egy másik Ultra-mega hits-ét, az "Angel Eyes"-t. 1990-ben jelenik meg a "Five" címû albuma, egyszerûen, az ötödik. A "When Guardian Angels Cry" errõl az albumról ugyanolyan stílusban íródott, mint a korábban kiadott "Flames Of Love". 1990-ben Európa szerte széles körben játszották ezt a mega-hits-et. Fancy pályán akart maradni, ezért a ZYX kiadótól megjelentetett egy rap variációt, a "When Guardian Angels'Rap" címen. Ennek a felvételénél segítséget kapott Grandmaster Tess & Steve D 5-tól. Gyakorlatilag ez volt 6. albumának bemutatkozása: a "Deep In My Heart", 1991-ben jelent meg. Ez az album legfõképpen régi dalainak rap/hip-house stílusban átkomponált változatait tartalmazza. Nyugi, Fancy nem rappelt, azt Steve D5 & Grandmaster Tess tette. Én nem igazán szeretem ezt az albumot és Fancy sem írt több dalt ebben a stílusban. Hála Istennek!
Pár év múlva, 1995-ben adta ki Fancy következõ albumát: "Blue Planet Zikastar" címmel. Ezen az albumon volt új slágere, az: "Again, Again" és az "I Can Give You Love". Ez már Fancy új stílusában íródott, inkább pop, mint Hi-Energy kategóriában. De azért van még egy pár dal, mely visszahozza a
80-as évekbeli hangzást, ilyen pl. a "Prince Of Darkness".
1996 áprilisában megjelenik Fancy következõ albuma, "Colours Of Life" címmel. Hasonló a "Blue Planet Zikastar"-hoz, új stílusú, már szinte semmi sem emlékeztet arra a hangzásra, ami miatt szerettük. "Deep Blue Sky", az album kezdõ dala talán emlékeztethet a régi Fancy-re, de semmi különös, amitõl hanyatt vághatnám magam. Következõ száma, a "Road To Avalon" egy aranyos kis dal, mely inkább beszél, mint énekel kategória, kicsit olyan Enigmás. A "Way Of Freedom" egy érdekes nóta, majdnem teljesen olyan a hangzása, mint a korábbi albumán megjelent "Prince Of Darkness"-nek és ez egész jó, olyan Öreg Fancy stílusú. Említésre méltó még a címadó dal, a
"Colours Of Life" hip-energy stílusban, amilyennel a 6. albumán próbálkozott. Ez már sokkal jobb, de el kell fogadni azt a tényt, hogy még mindig van benne rap. Számomra ez az a mix, amit valahogy alig tudok elfogadni tõle. Fancy nem hagyta abba a kísérletezést. Egy reggae stílust is írt, a "Money"-ban. Az én kedvenc dalom a lemezen a "Changing My Ways". Ez egy pop-szerû dal, energy-vel fûszerezve. Azért szeretem, mert hallom benne az "én Fancy-met". Amikor úgy éreztem, hogy sajnálatos dolog volt
kiadni 34 német márkát a lemezért, ez a bizonyos dal elhitette velem, hogy mégiscsak megérte. Ne érts félre, tulajdonképpen én úgy gondolom, hogy ez nem egy rossz album. Ha nem ismerted Fancy-t korábban, akkor még hatással is lehet rád, de ha az elõzõ stílus rajongója voltál, akkor kiábrándult
leszel. Eléggé szomorú, hogy olyan zenészek, mint pl. Fancy, akik ragaszkodnak a hi-energy stílushoz, azért, hogy üzleti oldalról sikeresek legyenek, stílusváltáson kell keresztül menniük. Fancy-t én a High-Energy stílusában kedvelem, és bár szeretem az új stílusát is, akkor sem fogom tudni elfelejteni a "Bolero"-t, és a "Flames Of Love"-t. Európában és Amerikában mai napig játszák mindkét dalt (bár fõleg meleg bárok). Fancy keményen dolgozott és teljes mértékben megérdemli helyét a Hi-Energy stílusában "Hall Of Flame".
Fancy olyan, mint valamennyi Hi-Energy zenész (pl. Dieter Bohlen) olyan daloknak volt szerzõje, producere, melyeket mások adtak ki. Õ írt zenét az általa régóta pártfogolt Grant Miller-nek. A hangja soha nem közelítette meg Fancy-jét, de egy pár dalt azért érdemes megemlíteni tõle: "Lost In paradise" , "Wings Of Love", "Colder Than Ice" (ezt tulajdonképpen Fancy énekelte eredeileg). Fancy volt a producere olyan daloknak, mint pl. az olasz disco sztárjának, Mozzart-nak a "Money", és a "Jasmin China Girl" címû felvétele vagy másik nagy pártfogoltjának Tom Carabba-nak a "The Deliverance", és a "Wthout You" címü száma. Fancy-t szakmai kapcsolat fûzi olyan mûvészekhez, mint Amanda-Lear, aki a 80-as évek Euro-Dance francia mega-dívája, Linda Jo Rizzo, Robert Grace és még sokan másokhoz, többek közt a klasszikus olasz duóhoz, Albano és Romina Power-hez. Ugyancsak õ volt a szerzõje, producere az angol zenei lista fergeteges slágerének, a Coccon-nak; õ írta a Pete Waterman által vezetett (közismert írója a Stock, Aitken, Waterman alkotta csapatnak és a PWL Records-nak, Anglia), népszerû angol zenei Tv show-nak a "Hitman And Her" címû betétdalát.
Amikor Fancy dolgozik, meggyõzõ az elõadásmódja, és soha nem veszi le lábát a gázpedálról. Magánéletét nyugodtan éli. Pszichológiai, asztrológiai tanulmányai önuralomra tanították, és arra, hogy hogyan tegye a dolgokat igazi perspektívájukba. "Én a Hold gyermeke vagyok"- mondta egyszer egy interjún, és egy csillogással a szemében hozzátette, hogy ha valaki vitatkozni akar vele, ahelyett, hogy szokás szerint oldalba döfködnék egymást, inkább ad a másiknak egy könyvet.
Turnézás és a stúdió munkái között pedig meglepetésszerûen a stúdió mögött találhatod, ahol az állatok iránti szeretetbõl csinált egy kis farmot, ahol már 10 kecskére felügyel! Gyakran láthatóak Fancy tánczenei slágereinek erõs ütemére ugrálva.
Fancy"Jobb, ha nem szerepelsz címlapon, mint, ha igen, de negatív hírrel."
"Semmi baj nincs azzal, ha néha aláértékeled önmagad." "Ha hirtelen leszel sikeres, ugyanolyan gyorsan vége lesz, mint amilyen gyorsan kezdõdött."
Fancy tudja, mit beszél. 1984-ben kezdõdött karrierje, mint a német disco stílus leghíresebb képviselõje, rögtön 2 alkalommal jegyezte magát a kislemez toplistán a "Slice Me Nice" és a "Chinese Eyes" címû dallal. Fancy megnyerõ színpadi tehetsége és a show bizniszbe való rátermettsége elõször a kapucinusok internátusának színházi produkcióiban nyilvánult meg (igen, szerzetesnek készült), majd középiskolás éveiben.
12 éves korában Fancy gitározni kezdett, mialatt továbbra is szerzetesnek tanult. Ted Haroldot hallgatott, elsõ megvásárolt lemeze, a "Moonlight" is tõle való. Apja, egy földhözragadt kézmûves, aki nem igazán nyugodott bele fia karrier választásába és megpróbálta õt egy sokkal hagyományosabb egzisztencia felé irányítani. Hamarosan azonban nyilvánvalóvá vált, hogy törekvése hiábavaló. Érettségi után Fancy mindent félretéve alapított egy együttest, Mountin Shadows néven (stílusára legfõképpen Cliff Richard hatott). Ugyanekkor a céltudatos, fiatal elõadó elkezdett közeledni a lemezcégekhez saját szerzeményeivel, produkcióival. Majd felkérte Todd Canedy-t, hogy írjon neki egy dalt. Teljesen felbuzdulván a sikertõl, Fancy készített egy demót "Slice Me Nice" címmel, majd azonnal Toni Monn-hoz vitte, aki már számos Amanda Lear dalt vett fel.
1985-ben Fancy-nek elõször adódott lehetõsége, hogy fellépjen a francia televízióban, és élõ adásban az USA-ban és, hogy elkezdje következõ slágerének elkészítését amelynek címe "Bolero", mellyel a szó szoros értelmében lázzal fertõzte meg Spanyolországot. Ez a dal az elsõ helyre kúszott fel a toplistán és 6 hónapon keresztül meg is tartotta helyét. A spanyol média annyira rajongott érte, hogy egy lemezbemutatón és sajtótájékoztatón Fancy legalább 50 médiumnak nyilatkozott egyidõben. Másnap, amikor Fancy bekapcsolta az autórádióját, bármelyik csatornára kapcsolt, õ volt az éterben. 1986 nyarán Fancy az országutakat járta, fellépett az Egyesült Állomok nagy táncklubjaiban, Svédországban a "People's Park"-ban, és természetesen Németország nevezetes, nagy diszkóiban.
A "Lady Of Ice" aranylemez lett Svédországban, míg a "China Blue" egy másik slágerlistás dal, elnyert egy újabb fellépést a német televízióban a nemzeti hit parádé show (ZDF- Hitparade) keretében. Elõkészületei a vadonatúj LP-jének, "Flames Of Love" 1987 õszén kezdõdtek, és ennek az évnek az elején Fancy-nek sikerült teljesen a hatalmába kerítenie a lengyel televízió hallgatóságát.(Olyan messzire mentek, hogy átírták a szombat esti mûsorprogramot, csak azért, hogy még egyszer felléphessen).
Az új album nem csak Fancy/Monn csapatának kipróbált és tesztelt friss slágereit tartalmazta, hanem Fancy saját szerzeményeinek válogatását is. Amint megjelenik az elsõ kislemez, a "Flames Of Love" tisztán megmutatja Fancy-nek, mint saját dalai szerzõjének és proucerének, hogy a fiatal hallgatóság mit vár el tõle: táncolható, mozogható nemzetközi minõségû pop dalokat. Ugyancsak õ gondolta ki, képzelte el a dal videóját, melyet már be is mutattak a Tele 5-ön (német magán TV adó), és amely tisztán felvázolja, hogy ez a müncheni ember semmilyen körülmények közt nem sorolható
a "futószalagon készült" mûvészek közé.
FancyMég 2 másik albumot adott ki a már tesztelt hangzással. Az "All Of My Loving" 1989-ben jelenik meg. Ez tartalmazta egy másik Ultra-mega hits-ét, az "Angel Eyes"-t. 1990-ben jelenik meg a "Five" címû albuma, egyszerûen, az ötödik. A "When Guardian Angels Cry" errõl az albumról ugyanolyan stílusban íródott, mint a korábban kiadott "Flames Of Love". 1990-ben Európa szerte széles körben játszották ezt a mega-hits-et. Fancy pályán akart maradni, ezért a ZYX kiadótól megjelentetett egy rap variációt, a "When Guardian Angels'Rap" címen. Ennek a felvételénél segítséget kapott Grandmaster Tess & Steve D 5-tól. Gyakorlatilag ez volt 6. albumának bemutatkozása: a "Deep In My Heart", 1991-ben jelent meg. Ez az album legfõképpen régi dalainak rap/hip-house stílusban átkomponált változatait tartalmazza. Nyugi, Fancy nem rappelt, azt Steve D5 & Grandmaster Tess tette. Én nem igazán szeretem ezt az albumot és Fancy sem írt több dalt ebben a stílusban. Hála Istennek!
Pár év múlva, 1995-ben adta ki Fancy következõ albumát: "Blue Planet Zikastar" címmel. Ezen az albumon volt új slágere, az: "Again, Again" és az "I Can Give You Love". Ez már Fancy új stílusában íródott, inkább pop, mint Hi-Energy kategóriában. De azért van még egy pár dal, mely visszahozza a
80-as évekbeli hangzást, ilyen pl. a "Prince Of Darkness".
1996 áprilisában megjelenik Fancy következõ albuma, "Colours Of Life" címmel. Hasonló a "Blue Planet Zikastar"-hoz, új stílusú, már szinte semmi sem emlékeztet arra a hangzásra, ami miatt szerettük. "Deep Blue Sky", az album kezdõ dala talán emlékeztethet a régi Fancy-re, de semmi különös, amitõl hanyatt vághatnám magam. Következõ száma, a "Road To Avalon" egy aranyos kis dal, mely inkább beszél, mint énekel kategória, kicsit olyan Enigmás. A "Way Of Freedom" egy érdekes nóta, majdnem teljesen olyan a hangzása, mint a korábbi albumán megjelent "Prince Of Darkness"-nek és ez egész jó, olyan Öreg Fancy stílusú. Említésre méltó még a címadó dal, a
"Colours Of Life" hip-energy stílusban, amilyennel a 6. albumán próbálkozott. Ez már sokkal jobb, de el kell fogadni azt a tényt, hogy még mindig van benne rap. Számomra ez az a mix, amit valahogy alig tudok elfogadni tõle. Fancy nem hagyta abba a kísérletezést. Egy reggae stílust is írt, a "Money"-ban. Az én kedvenc dalom a lemezen a "Changing My Ways". Ez egy pop-szerû dal, energy-vel fûszerezve. Azért szeretem, mert hallom benne az "én Fancy-met". Amikor úgy éreztem, hogy sajnálatos dolog volt
kiadni 34 német márkát a lemezért, ez a bizonyos dal elhitette velem, hogy mégiscsak megérte. Ne érts félre, tulajdonképpen én úgy gondolom, hogy ez nem egy rossz album. Ha nem ismerted Fancy-t korábban, akkor még hatással is lehet rád, de ha az elõzõ stílus rajongója voltál, akkor kiábrándult
leszel. Eléggé szomorú, hogy olyan zenészek, mint pl. Fancy, akik ragaszkodnak a hi-energy stílushoz, azért, hogy üzleti oldalról sikeresek legyenek, stílusváltáson kell keresztül menniük. Fancy-t én a High-Energy stílusában kedvelem, és bár szeretem az új stílusát is, akkor sem fogom tudni elfelejteni a "Bolero"-t, és a "Flames Of Love"-t. Európában és Amerikában mai napig játszák mindkét dalt (bár fõleg meleg bárok). Fancy keményen dolgozott és teljes mértékben megérdemli helyét a Hi-Energy stílusában "Hall Of Flame".
Fancy olyan, mint valamennyi Hi-Energy zenész (pl. Dieter Bohlen) olyan daloknak volt szerzõje, producere, melyeket mások adtak ki. Õ írt zenét az általa régóta pártfogolt Grant Miller-nek. A hangja soha nem közelítette meg Fancy-jét, de egy pár dalt azért érdemes megemlíteni tõle: "Lost In paradise" , "Wings Of Love", "Colder Than Ice" (ezt tulajdonképpen Fancy énekelte eredeileg). Fancy volt a producere olyan daloknak, mint pl. az olasz disco sztárjának, Mozzart-nak a "Money", és a "Jasmin China Girl" címû felvétele vagy másik nagy pártfogoltjának Tom Carabba-nak a "The Deliverance", és a "Wthout You" címü száma. Fancy-t szakmai kapcsolat fûzi olyan mûvészekhez, mint Amanda-Lear, aki a 80-as évek Euro-Dance francia mega-dívája, Linda Jo Rizzo, Robert Grace és még sokan másokhoz, többek közt a klasszikus olasz duóhoz, Albano és Romina Power-hez. Ugyancsak õ volt a szerzõje, producere az angol zenei lista fergeteges slágerének, a Coccon-nak; õ írta a Pete Waterman által vezetett (közismert írója a Stock, Aitken, Waterman alkotta csapatnak és a PWL Records-nak, Anglia), népszerû angol zenei Tv show-nak a "Hitman And Her" címû betétdalát.
Amikor Fancy dolgozik, meggyõzõ az elõadásmódja, és soha nem veszi le lábát a gázpedálról. Magánéletét nyugodtan éli. Pszichológiai, asztrológiai tanulmányai önuralomra tanították, és arra, hogy hogyan tegye a dolgokat igazi perspektívájukba. "Én a Hold gyermeke vagyok"- mondta egyszer egy interjún, és egy csillogással a szemében hozzátette, hogy ha valaki vitatkozni akar vele, ahelyett, hogy szokás szerint oldalba döfködnék egymást, inkább ad a másiknak egy könyvet.
Turnézás és a stúdió munkái között pedig meglepetésszerûen a stúdió mögött találhatod, ahol az állatok iránti szeretetbõl csinált egy kis farmot, ahol már 10 kecskére felügyel! Gyakran láthatóak Fancy tánczenei slágereinek erõs ütemére ugrálva.
#3287
Eddy Huntington
Eddy Guntington
Én Eddy Huntington (vagy Eddie, Edward) 1965.10.29.-én Anglia Északkeleti részén egy szénbányász és egy háziasszony fiaként láttam meg a napvilágot. Három nõvérem van, Anne, Enid és Sheila. Általános iskolámat Peterlee-ben végeztem, majd a helyi gimnázium tanulója lettem. 18 évesen elhagytam otthonom és Londonba mentem. Ez volt életem nagy változása. A Pineapple Tánc studióban kezdtem el dolgozni, modellkedtem és videóztam. Ez alatt az idõ alatt vettem fel a kapcsolatot az olasz Baby Records-al. Meghallgattam a "USSR" demo-t és eldöntöttem, hogy megcsinálom. Milánóban sok új barátra tettem szert mint: Den Harrow, Tom Hooker, Jennifer Munday, Sharon, Baltimora és még sokan mások. A 80-as évek fantasztikusak voltak, jó zenékkel, sok szórakozással, és egy kis õrültséggel. Emlékszem, amikor Den-nel a kora reggeli órákban szaladgáltunk körbe Verona utcáin hangosan kiabálva, énekelve! Megismerhettem sok nagy hírességet és kiváltságosként nagy szaktudású emberekkel dolgozhattam együtt. A kedvenc olasz dalaim azokból az idõkbõl a következõk voltak: Spagna-Easy Lady; Tom Hooker-Looking for Love; Swiss Boy; Sabrina-Boys,Boys,Boys. Akkoriban (manapság is) talán a "kommersz" ízlésemnek köszönhetõen lett olyan szórakoztató és közkedvelt minden dalom. A 90-es években Amerikában és Japánban dolgoztam egy sokkal jellegzetesebb HI-NGR hangzással, mint pl. "Meet my Friend" és a "May Day." Valamint megismertem Paris-t, aki késõbb a feleségem lett, és született egy közös babánk is.
James Huntington (született 1991.05.03.) a fiam, egy új kezdete volt az életem hátralévõ részének. Feladtam a zenélést és tanár lettem, annak érdekében, hogy egy normális családi életem legyen. Soha nem bántam meg ezt a döntésemet, hiszen van egy csodálatos fiam, és bár már nem élek együtt az édesanyjával, de "ezt" a fantasztikus ajándékot hagyta hátra nekem. Mint képzett tanár, jelenleg kisgyermekekkel foglalkozom (pillanatnyilag 5 és 6 évesek) és imádom õket! A gyerekek szórakoztatóak és kollegáimmal is nagyon jól kijövök.
A zene a hobbim és most egy kicsit összekapcsolhatom a zenét a munkámmal. Realisztikusnak is kell lennem. Ezek már nem a 80-as évek és én sem leszek fiatalabb, szóval jobb, ha elfogadom, ami van, mint ahogyan ti is!
Nem lehetne teljes az önéletrajz, ha nem tennénk említést Cliff Richard-ról. Õ volt az, aki nagymértékben lelkesített és habár a zenénk nagyon távol áll egymástól, én mindkettõt kedvelem és továbbra is együtt fogom játszani Cliff dalait az én kedvenc tánczenéimmel.
De a fénypontja az életemnek mégiscsak a feleségem, Lois. 2001-ben pár hónap után eljegyeztük egymást, majd összeházasodtunk. Nagyon szerelmes vagyok és továbbá is azon vagyok, hogy vele folytassam ezt a csodálatos életet Anglia Északkeleti részén. Mindíg énekelni fogok, még ha csak Lois-nak és James-nek is (tulajdonképpen mindenkinek, aki hallgatni akarja). De akármit is teszek mostantól kezdve, ugyanúgy teszem Lois-ért, James-ért, mint magamért.
Eddy Guntington
Én Eddy Huntington (vagy Eddie, Edward) 1965.10.29.-én Anglia Északkeleti részén egy szénbányász és egy háziasszony fiaként láttam meg a napvilágot. Három nõvérem van, Anne, Enid és Sheila. Általános iskolámat Peterlee-ben végeztem, majd a helyi gimnázium tanulója lettem. 18 évesen elhagytam otthonom és Londonba mentem. Ez volt életem nagy változása. A Pineapple Tánc studióban kezdtem el dolgozni, modellkedtem és videóztam. Ez alatt az idõ alatt vettem fel a kapcsolatot az olasz Baby Records-al. Meghallgattam a "USSR" demo-t és eldöntöttem, hogy megcsinálom. Milánóban sok új barátra tettem szert mint: Den Harrow, Tom Hooker, Jennifer Munday, Sharon, Baltimora és még sokan mások. A 80-as évek fantasztikusak voltak, jó zenékkel, sok szórakozással, és egy kis õrültséggel. Emlékszem, amikor Den-nel a kora reggeli órákban szaladgáltunk körbe Verona utcáin hangosan kiabálva, énekelve! Megismerhettem sok nagy hírességet és kiváltságosként nagy szaktudású emberekkel dolgozhattam együtt. A kedvenc olasz dalaim azokból az idõkbõl a következõk voltak: Spagna-Easy Lady; Tom Hooker-Looking for Love; Swiss Boy; Sabrina-Boys,Boys,Boys. Akkoriban (manapság is) talán a "kommersz" ízlésemnek köszönhetõen lett olyan szórakoztató és közkedvelt minden dalom. A 90-es években Amerikában és Japánban dolgoztam egy sokkal jellegzetesebb HI-NGR hangzással, mint pl. "Meet my Friend" és a "May Day." Valamint megismertem Paris-t, aki késõbb a feleségem lett, és született egy közös babánk is.
James Huntington (született 1991.05.03.) a fiam, egy új kezdete volt az életem hátralévõ részének. Feladtam a zenélést és tanár lettem, annak érdekében, hogy egy normális családi életem legyen. Soha nem bántam meg ezt a döntésemet, hiszen van egy csodálatos fiam, és bár már nem élek együtt az édesanyjával, de "ezt" a fantasztikus ajándékot hagyta hátra nekem. Mint képzett tanár, jelenleg kisgyermekekkel foglalkozom (pillanatnyilag 5 és 6 évesek) és imádom õket! A gyerekek szórakoztatóak és kollegáimmal is nagyon jól kijövök.
A zene a hobbim és most egy kicsit összekapcsolhatom a zenét a munkámmal. Realisztikusnak is kell lennem. Ezek már nem a 80-as évek és én sem leszek fiatalabb, szóval jobb, ha elfogadom, ami van, mint ahogyan ti is!
Nem lehetne teljes az önéletrajz, ha nem tennénk említést Cliff Richard-ról. Õ volt az, aki nagymértékben lelkesített és habár a zenénk nagyon távol áll egymástól, én mindkettõt kedvelem és továbbra is együtt fogom játszani Cliff dalait az én kedvenc tánczenéimmel.
De a fénypontja az életemnek mégiscsak a feleségem, Lois. 2001-ben pár hónap után eljegyeztük egymást, majd összeházasodtunk. Nagyon szerelmes vagyok és továbbá is azon vagyok, hogy vele folytassam ezt a csodálatos életet Anglia Északkeleti részén. Mindíg énekelni fogok, még ha csak Lois-nak és James-nek is (tulajdonképpen mindenkinek, aki hallgatni akarja). De akármit is teszek mostantól kezdve, ugyanúgy teszem Lois-ért, James-ért, mint magamért.
#3286
Den Harrow (Manuel Stefano Carry)
Manuel Stefano Carry 1962.06.04.-én született Bostonban, Massachusetts-ben (USA), apja építészként dolgozott. 7 évesen megtanult zongorázni és gitározni. 4-5 éves volt, amikor Olaszországba költöztek. A szülei elváltak, õ (ahogyan nõvére és fiú testvére is) az anyjuknál maradtak. Otthon mindig olaszul beszéltek, tehát annak ellenére, hogy az USÁ-ban született, az iskolában problémái voltak az angollal. Középiskolás éveiben, (Milánó, Olaszország) e zene iránti érdeklõdése tovább nõtt. Ebben az idõben kezdett el egy judo testépítõ klubba is járni a „Club Sportivo”-ba. 18 éves diákként meg egy break tánciskolának is tagja volt.
Gyerekkorától kezdve tudta, hogy részese kíván lenni a show business-nek. A sármos kinézete és a sport klubban elért kidolgozott teste kifizetõdõvé vált. Modellként fedezték fel és ez volt az elsõ lépés, hogy valóra váljanak álmai. Nem sokkal ezután megismerte Roberto Turatti-t, aki ebben az idõben DJ volt az „American Disaster”-ben, egy milánói discóban.
Turatti és Chieregato lett Manuel producere és az volt a tervük, hogy sztárt faragjanak belõle. Ekkor választották mûvész nevét : DEN HARROW. Ez a név olasz szavakból lett alkotva:
Arra készült, hogy meghódítsa a tánc parkettet. Alapos ének leckéket vett. Az elsõ 2 dala: „To Meet Me” és a „A Taste Of Love” meglehetõsen népszerûvé vált a Dél-Európai országokban, de az igazi sikerre 1984-ig várni kellett. Ez az év mérföldkõ volt karrierjében. Kiadta elsõ kislemezét „Mad Desire” címmel, kb. 1 milliót adtak el belõle, és 3 aranylemezt nyert. 1985-ben kiadja „Future Brain”-t, mellyel megnyeri a „Festivalbar”-t és a „Vota La Voce”-t. Következõ kislemezét 1986-ban adták ki: a ”Bad Boy”, a „Charleston”, és a „Catch The Fox” Európa egyik legkedveltebb disco sztárjává tették. Ezek a lemezek kb. 1,5 millió példányban keltek el, Franciaországban arany lemezt nyert. Ugyancsak 1986-ban SILVER OTTO-t kapott egy tekintélyes grammy díjat a legnagyobb és legismertebb német zenei magazintól, a Bravótól.
1987-ben 2 kislemezt adott ki a 2. albumáról „Day By Day”.Az elsõvel „Born To Love” Den megnyerte 2. „Festivalbar”-ját, a 2. kislemezével, ami eddig a legnagyobb sikerének látszik „Don’t Break My Heart”, Németországban az elsõ helyre került, a „Top Five”-ban volt Olaszországban, Spanyolországban, Görögországban, és a Benelux Államokban. Franciaországban Aranyéremmel tüntették ki , Kanadában Platinummal. A Peters Popshown Westfalenhalle-ben (Dortmund, Németország) masszív hisztérikus rohamot okozott dala éneklésekor. Ez a dal napjainkbann része a Classic Italo-Disco hangzásnak. Ugyancsak ebben az évben kapta meg a GOLDEN OTTO díjat.
1988 egy ismételten sikeres év volt számára. Németországban, Angliában Den 12 hónapon át folyamatosan vezette a listákat, megkapta 2. grammy-jét, megelõzte Michael Jacksont és Golden Record-ot nyert. A BRAVO-val a 4. helyen állt, majd 1989-ben a 9. helyen.
1989-ben kiadta 3. albumát a „Lies”-t, mely felkeltette a német BMG/Ariola érdeklõdését, több, mint 19 millió német márkát keresett. 2 cég, az „ADIDAS” és a „COCA-COLA” felkérte reklámjukhoz.
1992-ben szerzõdést kötött a német Polydor kiadóval és kiadta 4. albumát a „All I Want Is You”,melynek Jennifer Rush és Natalie Cole volt a producere. Az album hamar a 4. helyre került Németországban, 800 ezret adtak el belõle.
1993-ban megjelent 5. albuma a „Real Big Love”, melynek Natalie volt a producere.
Számos tényezõ játszott szerepet Den sikerességében: a zenéje, a kinézete, az öltözködése. A Den Harrowleghíresebb ruhatervezõk alkották divatos, érdekes fellépõ ruháit. És mi a helyzet a hangjával, kérdezhetitek. Tulajdonképpen soha nem volt egy erõs hangja. 4 dal mintát mutatok be. Amikor az elsõ kettõt hallgatod, egy relative gyenge hangot fogsz hallani, amikor a másik kettõt hallgatod, úgy fog tûnni, mintha nem is õ énekelné. Tulajdonkáppen igazad van. Legtöbbször a dalait Tom Hooker énekelte, melynek a Turatti/Chieregato duo volt a producere. Ha elég információm lesz errõl a mûvészrõl egy külön oldalt fogok neki készíteni. Den Harrow’elsõ igazi élõ turnéja 1987-ben indult Olaszországban. Ez a turné, valamint az albuma ”Lies”, melyben Den Harrow egy másik hangon kezdett el énekelni, indította el a pletykát, hogy nem õ énekli dalait. Ez nem az elsõ és nem az utolsó alkalom a zene történetében, hogy a hang és a kinézet nem törvényszerûen ugyanahhoz az elõadóhoz tartozik. Õ még mindig hisz abban, hogy tud énekelni, és azért ment Angliába, hogy tovább tökéletesítse hangképzését. A „Lies”-on kívül3 másik albumot adott ki: „Owerpower” (1985), „Day By Day” (1987), és mostanában (1996) az „I, Den”, mely korábban kiadott dalait tartalmazza mai hangzással.
1996-ban Mauro Farina-val kezdett el dolgozni a SAIFAM-nál, az egyik kiadójuknál, a ON WAY Records-nál. Számos új dalt vett fel: ”Take Me”, „The Univerese of Love”, „Taste of Love”, „I Feel You”, „Future Brain 2000” és Don’t Break My Heart 2000”. A Farina’s Factory Team is remixelt valamennyit a régi produkcióiból.(pl.”To Meet Me”😉.A One Way Reccords által adta ki 6. albumát, ”I Den”.
1999-ben otthagyta a S.A.I.F.A.M.-et és kiadta 7. albumát, a „Back From The Future-t a Niteline Records kiadótól.
Manuel Stefano Carry 1962.06.04.-én született Bostonban, Massachusetts-ben (USA), apja építészként dolgozott. 7 évesen megtanult zongorázni és gitározni. 4-5 éves volt, amikor Olaszországba költöztek. A szülei elváltak, õ (ahogyan nõvére és fiú testvére is) az anyjuknál maradtak. Otthon mindig olaszul beszéltek, tehát annak ellenére, hogy az USÁ-ban született, az iskolában problémái voltak az angollal. Középiskolás éveiben, (Milánó, Olaszország) e zene iránti érdeklõdése tovább nõtt. Ebben az idõben kezdett el egy judo testépítõ klubba is járni a „Club Sportivo”-ba. 18 éves diákként meg egy break tánciskolának is tagja volt.
Gyerekkorától kezdve tudta, hogy részese kíván lenni a show business-nek. A sármos kinézete és a sport klubban elért kidolgozott teste kifizetõdõvé vált. Modellként fedezték fel és ez volt az elsõ lépés, hogy valóra váljanak álmai. Nem sokkal ezután megismerte Roberto Turatti-t, aki ebben az idõben DJ volt az „American Disaster”-ben, egy milánói discóban.
Turatti és Chieregato lett Manuel producere és az volt a tervük, hogy sztárt faragjanak belõle. Ekkor választották mûvész nevét : DEN HARROW. Ez a név olasz szavakból lett alkotva:
Arra készült, hogy meghódítsa a tánc parkettet. Alapos ének leckéket vett. Az elsõ 2 dala: „To Meet Me” és a „A Taste Of Love” meglehetõsen népszerûvé vált a Dél-Európai országokban, de az igazi sikerre 1984-ig várni kellett. Ez az év mérföldkõ volt karrierjében. Kiadta elsõ kislemezét „Mad Desire” címmel, kb. 1 milliót adtak el belõle, és 3 aranylemezt nyert. 1985-ben kiadja „Future Brain”-t, mellyel megnyeri a „Festivalbar”-t és a „Vota La Voce”-t. Következõ kislemezét 1986-ban adták ki: a ”Bad Boy”, a „Charleston”, és a „Catch The Fox” Európa egyik legkedveltebb disco sztárjává tették. Ezek a lemezek kb. 1,5 millió példányban keltek el, Franciaországban arany lemezt nyert. Ugyancsak 1986-ban SILVER OTTO-t kapott egy tekintélyes grammy díjat a legnagyobb és legismertebb német zenei magazintól, a Bravótól.
1987-ben 2 kislemezt adott ki a 2. albumáról „Day By Day”.Az elsõvel „Born To Love” Den megnyerte 2. „Festivalbar”-ját, a 2. kislemezével, ami eddig a legnagyobb sikerének látszik „Don’t Break My Heart”, Németországban az elsõ helyre került, a „Top Five”-ban volt Olaszországban, Spanyolországban, Görögországban, és a Benelux Államokban. Franciaországban Aranyéremmel tüntették ki , Kanadában Platinummal. A Peters Popshown Westfalenhalle-ben (Dortmund, Németország) masszív hisztérikus rohamot okozott dala éneklésekor. Ez a dal napjainkbann része a Classic Italo-Disco hangzásnak. Ugyancsak ebben az évben kapta meg a GOLDEN OTTO díjat.
1988 egy ismételten sikeres év volt számára. Németországban, Angliában Den 12 hónapon át folyamatosan vezette a listákat, megkapta 2. grammy-jét, megelõzte Michael Jacksont és Golden Record-ot nyert. A BRAVO-val a 4. helyen állt, majd 1989-ben a 9. helyen.
1989-ben kiadta 3. albumát a „Lies”-t, mely felkeltette a német BMG/Ariola érdeklõdését, több, mint 19 millió német márkát keresett. 2 cég, az „ADIDAS” és a „COCA-COLA” felkérte reklámjukhoz.
1992-ben szerzõdést kötött a német Polydor kiadóval és kiadta 4. albumát a „All I Want Is You”,melynek Jennifer Rush és Natalie Cole volt a producere. Az album hamar a 4. helyre került Németországban, 800 ezret adtak el belõle.
1993-ban megjelent 5. albuma a „Real Big Love”, melynek Natalie volt a producere.
Számos tényezõ játszott szerepet Den sikerességében: a zenéje, a kinézete, az öltözködése. A Den Harrowleghíresebb ruhatervezõk alkották divatos, érdekes fellépõ ruháit. És mi a helyzet a hangjával, kérdezhetitek. Tulajdonképpen soha nem volt egy erõs hangja. 4 dal mintát mutatok be. Amikor az elsõ kettõt hallgatod, egy relative gyenge hangot fogsz hallani, amikor a másik kettõt hallgatod, úgy fog tûnni, mintha nem is õ énekelné. Tulajdonkáppen igazad van. Legtöbbször a dalait Tom Hooker énekelte, melynek a Turatti/Chieregato duo volt a producere. Ha elég információm lesz errõl a mûvészrõl egy külön oldalt fogok neki készíteni. Den Harrow’elsõ igazi élõ turnéja 1987-ben indult Olaszországban. Ez a turné, valamint az albuma ”Lies”, melyben Den Harrow egy másik hangon kezdett el énekelni, indította el a pletykát, hogy nem õ énekli dalait. Ez nem az elsõ és nem az utolsó alkalom a zene történetében, hogy a hang és a kinézet nem törvényszerûen ugyanahhoz az elõadóhoz tartozik. Õ még mindig hisz abban, hogy tud énekelni, és azért ment Angliába, hogy tovább tökéletesítse hangképzését. A „Lies”-on kívül3 másik albumot adott ki: „Owerpower” (1985), „Day By Day” (1987), és mostanában (1996) az „I, Den”, mely korábban kiadott dalait tartalmazza mai hangzással.
1996-ban Mauro Farina-val kezdett el dolgozni a SAIFAM-nál, az egyik kiadójuknál, a ON WAY Records-nál. Számos új dalt vett fel: ”Take Me”, „The Univerese of Love”, „Taste of Love”, „I Feel You”, „Future Brain 2000” és Don’t Break My Heart 2000”. A Farina’s Factory Team is remixelt valamennyit a régi produkcióiból.(pl.”To Meet Me”😉.A One Way Reccords által adta ki 6. albumát, ”I Den”.
1999-ben otthagyta a S.A.I.F.A.M.-et és kiadta 7. albumát, a „Back From The Future-t a Niteline Records kiadótól.
#3285
Dead Or Alive
Több mint egy együttes, több mint egy szórakoztató jelenség.
Egy Melody Maker kritikus, miután megnézte az együttes élõ fellépését 1982-ben, azt publikálta, hogy az elõadásnak titokzatos prófétai jellege van: „Az üreges hang betölti a sötétséget, aztán megvetéssel beleveti magát egy elmúlt korszak idézeteibe. Amikor Pete Burns kinyitja a száját, hihetõvé válik az, hogy Õ egy mozdulattal képes lenne lenyelni az egész halucinativ ujjászületést. Ez az együttes még hódítani fog."
A Dead Or Alive legfontosabb és nélkülözhetetlen tagjai Pete Burns és Steve Coy, aki Liverpoolból származik, de mostanság Londonban dolgozik. Az õ egyesített kreatív zsenialitásuknak köszönhetõen tudtak producerei lenni 20 év érdemleges slágerlistás kislemezeinek, 8 albumnak, melyek arany illetve multi-platinium lemezek lettek világszerte, valamint egy jelképnek, melynek hatására közel 2 évtizeden át nyújtogatták az emberek a nyelveiket. Japánban, egyik legnagyobb vevõjüknek piacán, egyszer egy 1 millió dolláros szerzõdésük volt 3 show-ra vonatkozóan és arra kényszerítették Michael Jackonst, hogy újra ütemezze a Japánban való fellépésének idõpontját, hogy ne kerüljön össze az ugyancsak nagy népszerûségnek örvendõ DOA turnéval. Egyszer még ki is hirdették: FELEJTSD EL MADONNÁT, VAN NEKÜNK PETER BURNS.
Az együttes erõssége a szilárd, állandó, odaadó, örökké terjeszkedõ rajongói táborán nyugszik. Nem úgy, mint az egy számos csodák, melyek berekesztik a slágerlistákat, míg csak el nem mossa õket az áradat, a Dead Or Alive örökké fejlõdik és halad. A mûvészi filozófiájuk talán a „Been There And Done That, Now Let’s Move On ” (Ott voltam és megcsináltam, de most már lépjunk tovább) címû számban foglalható össze. Mostanság Burns és Coy újabb magasságokba helyezik magukat, a világ egyetlen Glam Rock együtteseként, valamint annak köszönhetõen, hogy Pete bizonyos publikus bonyodalmak okozója, mely az image váltásainak és szellemes idézeteinek soha véget nem érõ sikerének következménye. Madonna fantasztikusnak tartja, Victoria Beckhem pedig a jobbjára ültette a fantázia vacsorájának ülésrendjében.
A Dead Or Alive-ot 1980-ban alapította pete Burns, akinek a lemezén hallható volt a „Mystery Girls” és Dead Or Alivea „Nightmare In Wax”. Az együttes jelentõs sikereknek örvendhetett az Egyesült Királyság független körzetében 3 éven keresztül, és végül 1983-ban szerzõdést kötöttek az Epic Records-al. Debutáló albumuk, a „Sophisticated Boom-Boom” tartalmazza a DOA 4 legjobb dalát, és egy újra feldolgozott változatát egy 70-es évekbeli slágernek, a „That’s The Way I Like It”-nak. A sajtó és az általános érdeklõdés is nagy volt a banda iránt, amikor 1984. nyarán bemerészkedtek a stúdióba, hogy kidolgozzák a „Youthquake”-et, az albumot, mely még mindig tánczenei alapú. Az új produkciós csapat, a Stock-Aitken-Waterman (SAW) azért csatlakozott Pete-hez és Steve-hez, hogy egy tánc csodát alkossanak. Az elsõ kislemez, a „You Spin Me Around” (Like A Record) elsõ helyre került a legtöbb országban és még az amerikai lista elsõ 10 helyezettje közé is feljutott. Késõbbi Youthquake-rõl kiadott kislemezek és maxik: „Lover Come Back To Me”, „In Too Deep”, „My Heart Goes Bang” kritikus sikerekre tett szert, valamint a disco clubokban is aratott.
DOA kiadott egy harmadik albumot is „Mad, Bad And Dangerous To Know” címmel 1986-ban. A „Brand New Lover”, „Hooked On Love”, „Something In My House” címû számok az albumról megnövelték az igényét egy világ körüli turnénak, melynek az együttes eleget is tett. Jelentõsebb helyszínek, mint pl. a Jo Hall és a Budokan , valamint Amerika úgy üdvözölték a Dead Or Alive-ot, mint az egyik legjobb tánczenei együttest , mely olyan sikereket ért el az Egyesült Államok partjain, amilyen már régóta nem volt.
1988-ban az együttes karrierjük fordulóponthoz érkezett. SAW, akinek a sikere a DOA-val való együttes munkájára lett építve, ebben az idõben olyan dallamokat kezdett keverni egyiket, a másik után, melyek nyomasztóan hasonlóak voltak. Pete és Steve elõre látták a végleges következményét. Elhatározták, hogy saját útra térnek és saját maguknak lesznek producerei. A függetlenné válásuk híre arra késztette a cinikus producereket, hogy jóslatokba bocsátkozzanak, sõt még a bukásukban is reménykedtek.Nude, a következõ album, óriási gyõzelem volt a Dead Or Alive részére.megalkotta a slágerlistás kislemezt, a „Turn Around And Count To Ten” címen, mely Japánban elfoglalta a slágerlista elsõ helyét, 17 elképesztõ héten keresztül. 2 másik dal, a „Come Home
With Me Baby” és a „Baby Don’t Say Goodbye” tûzbe hozta a tánczenei slágerlistákat és hozzávezetett egy széles körû japán turnéhoz. Még a 45 000 férõhelyes Tokyo Dome is tele lett lelkes rajongókkal. Japán azzal ismerte el a DOA tömeges népszerûségét , hogy neki adományozta a Japan Grand Prix Award-ot (Japán Nagy Díj) az év albumáért.
Dead Or Alive1990-ben Pete és Steve kiadtak egy másik albumot, „Fan The Flame Part One”, és kivettek egy kis szabadságot 6 évnyi turnézás, felvételkészítés után. De a kreatív tehetségük mégsem hagyja õket teljesen pihenni ez alatt a viszonylag nyugodt periódus alatt: 1994-ben megjelenik a „Nukleopatra”.
Ez az utolsó albumuk magasabb és energikusabb szintre helyezte a tánczenét és az igazság az, hogy tele volt potenciális slágerekkel. Az album tartalmazott egy klasszikus Bowie dal változatot, a „Rebel, Rebel”-t, a felfrissített „You Spin Me Around”-ot, a klub siker „sex Drive”-ot, és a Blondie slágert a „Picture This”-t.Dead Or Alive milleneumi ajánlata, a „Fragile” (Japánban adta ki az Avex Trax), újra felevelenített számos 80-as évekbeli slágert és egy újraírt, felfrissített változatban mutatta be a fiatal táncos rajongóknak. Persze volt egy pár új dal is: az agresszív „Hit And Run Lover”, a félelmetes „I Paralyze”-ot, és a szuggesztív, reménnyel telt „Isn’t It a Pity”-t. A Dead Or Alive régi követõi, valamint az újabb rajongók, akik felfedezték a múltat és akik megérezték a jövõt, mindannyian hisztériával válaszoltak, amikor a „Fragile” szakmai bemutató hírei elérték a közönséget, az elõvételi rendelések száma elérte a több ezres nagyságot. Egy remix album, az „Unbreakable” –t az Avex kiadásában jelent meg, a „Fragile” 2001-es sikerének nyomában. A 2001-es japán Avex Rave-en a Dead Or Alive sikeresen szerepelt, majd Pete Burns felejthetetlen élõ és televízió szerepléseken alakított 2001-ben és 2002-ben agyaránt.
Õ volt a tárgya egy éljenzett fotó kiállításnak, a „Manmade”-nek, mely igen sikeres lett Londonban.
2002 tavaszán a Dead Or Alive szerzõdést írt alá a Sonyval, majd 2003 tavaszán kiadták a „Greatest Hits”-t., Evolution”-t és egy 2003-as változatát a „Spin Me Round”-nak. 2003. július 07-én pedig a Sony kiadásában megjelent egy, a videó és tv fellépéseit tartalmazó DVD.
Pete továbbra is eleget tesz a színpad és a televízióban való szereplésnek egyaránt 2004 elején egy színpadon lépett fel a felháborító Scissor Sisters-el, , és felvett egy dalt a Pet Shop Boys-sal közösen, a „Jack And Jill Party”-t. 2006-os fellépése a Híres Big Brother-ben felbõszítette a közönséget és a médiát egyaránt: a Net Imperative, digitális weboldalon , a webkeresõ megerõsíti, hogy a keresés a múlt héten a „Pete Burns” névre közel kétszer annyi volt, mint a „Traci Bingham”-re , aki a második legjobban keresett résztvevõ.
A DOA számos sikere Pete Burns megjelenésének tulajdonítható. Az õ agresszív, titokzatos, kétnemûsége inspirálta és sokkolta a közönséget a 80-as évek elején. Õ volt az egyike azon mûvészeknek, aki élvezte a videó erejét, és nincs még egy olyan elõadó, aki Madonna és Marilyn Manson-on kívül ilyen vitát okozott volna az MTV körforgásában. Õ volt az írója az egyik leggonoszabb humorú líráknak, amely valaha is a tánczenébe tartozott és az õ színpadi személyisége maga a show. Számos oldalról Pete, Madonna párja. A hosszú karrierje folyamán keresztülment sorozatos, sikeres átváltozásokon, soha el nem vesztvén a legáskálódóbb elemét: misztérikusságát, titkolt szexualitását, fekete humorát. Steve Coy, egy nagy teljesítményû billentyûs, dobos, producer, dalszöveg író stabilitást és profizmust hoz a Dead Or Alive számára. Pete és Steve érzik, hogy a java még csak most jön. Ha a FRAGILE messze áll a céljaiknak a csúcsától, akkor egy hosszú karriert ígérnek, mely továbbra is tûzbe hozza a slágerlistákat.
Több mint egy együttes, több mint egy szórakoztató jelenség.
Egy Melody Maker kritikus, miután megnézte az együttes élõ fellépését 1982-ben, azt publikálta, hogy az elõadásnak titokzatos prófétai jellege van: „Az üreges hang betölti a sötétséget, aztán megvetéssel beleveti magát egy elmúlt korszak idézeteibe. Amikor Pete Burns kinyitja a száját, hihetõvé válik az, hogy Õ egy mozdulattal képes lenne lenyelni az egész halucinativ ujjászületést. Ez az együttes még hódítani fog."
A Dead Or Alive legfontosabb és nélkülözhetetlen tagjai Pete Burns és Steve Coy, aki Liverpoolból származik, de mostanság Londonban dolgozik. Az õ egyesített kreatív zsenialitásuknak köszönhetõen tudtak producerei lenni 20 év érdemleges slágerlistás kislemezeinek, 8 albumnak, melyek arany illetve multi-platinium lemezek lettek világszerte, valamint egy jelképnek, melynek hatására közel 2 évtizeden át nyújtogatták az emberek a nyelveiket. Japánban, egyik legnagyobb vevõjüknek piacán, egyszer egy 1 millió dolláros szerzõdésük volt 3 show-ra vonatkozóan és arra kényszerítették Michael Jackonst, hogy újra ütemezze a Japánban való fellépésének idõpontját, hogy ne kerüljön össze az ugyancsak nagy népszerûségnek örvendõ DOA turnéval. Egyszer még ki is hirdették: FELEJTSD EL MADONNÁT, VAN NEKÜNK PETER BURNS.
Az együttes erõssége a szilárd, állandó, odaadó, örökké terjeszkedõ rajongói táborán nyugszik. Nem úgy, mint az egy számos csodák, melyek berekesztik a slágerlistákat, míg csak el nem mossa õket az áradat, a Dead Or Alive örökké fejlõdik és halad. A mûvészi filozófiájuk talán a „Been There And Done That, Now Let’s Move On ” (Ott voltam és megcsináltam, de most már lépjunk tovább) címû számban foglalható össze. Mostanság Burns és Coy újabb magasságokba helyezik magukat, a világ egyetlen Glam Rock együtteseként, valamint annak köszönhetõen, hogy Pete bizonyos publikus bonyodalmak okozója, mely az image váltásainak és szellemes idézeteinek soha véget nem érõ sikerének következménye. Madonna fantasztikusnak tartja, Victoria Beckhem pedig a jobbjára ültette a fantázia vacsorájának ülésrendjében.
A Dead Or Alive-ot 1980-ban alapította pete Burns, akinek a lemezén hallható volt a „Mystery Girls” és Dead Or Alivea „Nightmare In Wax”. Az együttes jelentõs sikereknek örvendhetett az Egyesült Királyság független körzetében 3 éven keresztül, és végül 1983-ban szerzõdést kötöttek az Epic Records-al. Debutáló albumuk, a „Sophisticated Boom-Boom” tartalmazza a DOA 4 legjobb dalát, és egy újra feldolgozott változatát egy 70-es évekbeli slágernek, a „That’s The Way I Like It”-nak. A sajtó és az általános érdeklõdés is nagy volt a banda iránt, amikor 1984. nyarán bemerészkedtek a stúdióba, hogy kidolgozzák a „Youthquake”-et, az albumot, mely még mindig tánczenei alapú. Az új produkciós csapat, a Stock-Aitken-Waterman (SAW) azért csatlakozott Pete-hez és Steve-hez, hogy egy tánc csodát alkossanak. Az elsõ kislemez, a „You Spin Me Around” (Like A Record) elsõ helyre került a legtöbb országban és még az amerikai lista elsõ 10 helyezettje közé is feljutott. Késõbbi Youthquake-rõl kiadott kislemezek és maxik: „Lover Come Back To Me”, „In Too Deep”, „My Heart Goes Bang” kritikus sikerekre tett szert, valamint a disco clubokban is aratott.
DOA kiadott egy harmadik albumot is „Mad, Bad And Dangerous To Know” címmel 1986-ban. A „Brand New Lover”, „Hooked On Love”, „Something In My House” címû számok az albumról megnövelték az igényét egy világ körüli turnénak, melynek az együttes eleget is tett. Jelentõsebb helyszínek, mint pl. a Jo Hall és a Budokan , valamint Amerika úgy üdvözölték a Dead Or Alive-ot, mint az egyik legjobb tánczenei együttest , mely olyan sikereket ért el az Egyesült Államok partjain, amilyen már régóta nem volt.
1988-ban az együttes karrierjük fordulóponthoz érkezett. SAW, akinek a sikere a DOA-val való együttes munkájára lett építve, ebben az idõben olyan dallamokat kezdett keverni egyiket, a másik után, melyek nyomasztóan hasonlóak voltak. Pete és Steve elõre látták a végleges következményét. Elhatározták, hogy saját útra térnek és saját maguknak lesznek producerei. A függetlenné válásuk híre arra késztette a cinikus producereket, hogy jóslatokba bocsátkozzanak, sõt még a bukásukban is reménykedtek.Nude, a következõ album, óriási gyõzelem volt a Dead Or Alive részére.megalkotta a slágerlistás kislemezt, a „Turn Around And Count To Ten” címen, mely Japánban elfoglalta a slágerlista elsõ helyét, 17 elképesztõ héten keresztül. 2 másik dal, a „Come Home
With Me Baby” és a „Baby Don’t Say Goodbye” tûzbe hozta a tánczenei slágerlistákat és hozzávezetett egy széles körû japán turnéhoz. Még a 45 000 férõhelyes Tokyo Dome is tele lett lelkes rajongókkal. Japán azzal ismerte el a DOA tömeges népszerûségét , hogy neki adományozta a Japan Grand Prix Award-ot (Japán Nagy Díj) az év albumáért.
Dead Or Alive1990-ben Pete és Steve kiadtak egy másik albumot, „Fan The Flame Part One”, és kivettek egy kis szabadságot 6 évnyi turnézás, felvételkészítés után. De a kreatív tehetségük mégsem hagyja õket teljesen pihenni ez alatt a viszonylag nyugodt periódus alatt: 1994-ben megjelenik a „Nukleopatra”.
Ez az utolsó albumuk magasabb és energikusabb szintre helyezte a tánczenét és az igazság az, hogy tele volt potenciális slágerekkel. Az album tartalmazott egy klasszikus Bowie dal változatot, a „Rebel, Rebel”-t, a felfrissített „You Spin Me Around”-ot, a klub siker „sex Drive”-ot, és a Blondie slágert a „Picture This”-t.Dead Or Alive milleneumi ajánlata, a „Fragile” (Japánban adta ki az Avex Trax), újra felevelenített számos 80-as évekbeli slágert és egy újraírt, felfrissített változatban mutatta be a fiatal táncos rajongóknak. Persze volt egy pár új dal is: az agresszív „Hit And Run Lover”, a félelmetes „I Paralyze”-ot, és a szuggesztív, reménnyel telt „Isn’t It a Pity”-t. A Dead Or Alive régi követõi, valamint az újabb rajongók, akik felfedezték a múltat és akik megérezték a jövõt, mindannyian hisztériával válaszoltak, amikor a „Fragile” szakmai bemutató hírei elérték a közönséget, az elõvételi rendelések száma elérte a több ezres nagyságot. Egy remix album, az „Unbreakable” –t az Avex kiadásában jelent meg, a „Fragile” 2001-es sikerének nyomában. A 2001-es japán Avex Rave-en a Dead Or Alive sikeresen szerepelt, majd Pete Burns felejthetetlen élõ és televízió szerepléseken alakított 2001-ben és 2002-ben agyaránt.
Õ volt a tárgya egy éljenzett fotó kiállításnak, a „Manmade”-nek, mely igen sikeres lett Londonban.
2002 tavaszán a Dead Or Alive szerzõdést írt alá a Sonyval, majd 2003 tavaszán kiadták a „Greatest Hits”-t., Evolution”-t és egy 2003-as változatát a „Spin Me Round”-nak. 2003. július 07-én pedig a Sony kiadásában megjelent egy, a videó és tv fellépéseit tartalmazó DVD.
Pete továbbra is eleget tesz a színpad és a televízióban való szereplésnek egyaránt 2004 elején egy színpadon lépett fel a felháborító Scissor Sisters-el, , és felvett egy dalt a Pet Shop Boys-sal közösen, a „Jack And Jill Party”-t. 2006-os fellépése a Híres Big Brother-ben felbõszítette a közönséget és a médiát egyaránt: a Net Imperative, digitális weboldalon , a webkeresõ megerõsíti, hogy a keresés a múlt héten a „Pete Burns” névre közel kétszer annyi volt, mint a „Traci Bingham”-re , aki a második legjobban keresett résztvevõ.
A DOA számos sikere Pete Burns megjelenésének tulajdonítható. Az õ agresszív, titokzatos, kétnemûsége inspirálta és sokkolta a közönséget a 80-as évek elején. Õ volt az egyike azon mûvészeknek, aki élvezte a videó erejét, és nincs még egy olyan elõadó, aki Madonna és Marilyn Manson-on kívül ilyen vitát okozott volna az MTV körforgásában. Õ volt az írója az egyik leggonoszabb humorú líráknak, amely valaha is a tánczenébe tartozott és az õ színpadi személyisége maga a show. Számos oldalról Pete, Madonna párja. A hosszú karrierje folyamán keresztülment sorozatos, sikeres átváltozásokon, soha el nem vesztvén a legáskálódóbb elemét: misztérikusságát, titkolt szexualitását, fekete humorát. Steve Coy, egy nagy teljesítményû billentyûs, dobos, producer, dalszöveg író stabilitást és profizmust hoz a Dead Or Alive számára. Pete és Steve érzik, hogy a java még csak most jön. Ha a FRAGILE messze áll a céljaiknak a csúcsától, akkor egy hosszú karriert ígérnek, mely továbbra is tûzbe hozza a slágerlistákat.
#3284
David Lyme
David Lyme valódi nevén Jordi Cubino az Italo disco stílus egyik legfontosabb képviselõje Spanyolországban. Néhány lemezen olyan zenésszel alkotott együtt, mint Silver Pozzoli és Olaszországban is vett fel dalokat. Eredetileg operát énekelt és az Italo mûfajt véletlenül fedezte fel. Japánban néhány dalával a slágerlistákon elsõ helyre került. Fellépett japán zenei Tv show-kban is. Minden lemezét a Max Music adta ki ( Blanco y Negro Music-cal), mely egyike Spanyolország 2 legnagyobb tánczenei kiadójának. David (Jordi) egyben modellként is dolgozott.
Ma már saját kiadóval rendelkezik és azon dolgozik, hogy más elõadóknak írjon zenét, és legyen producere. Az elmúlt idõszakban Európa szerte, több mint 3 millió lemezt adott ki, melyek számos mûvésznéven futottak. Tv reklámoknak és olyan cégeknek is írt zenét, mint pl. a COCA-COLA és a CHUPA CHUPS, és még számos másnak.
David Lyme valódi nevén Jordi Cubino az Italo disco stílus egyik legfontosabb képviselõje Spanyolországban. Néhány lemezen olyan zenésszel alkotott együtt, mint Silver Pozzoli és Olaszországban is vett fel dalokat. Eredetileg operát énekelt és az Italo mûfajt véletlenül fedezte fel. Japánban néhány dalával a slágerlistákon elsõ helyre került. Fellépett japán zenei Tv show-kban is. Minden lemezét a Max Music adta ki ( Blanco y Negro Music-cal), mely egyike Spanyolország 2 legnagyobb tánczenei kiadójának. David (Jordi) egyben modellként is dolgozott.
Ma már saját kiadóval rendelkezik és azon dolgozik, hogy más elõadóknak írjon zenét, és legyen producere. Az elmúlt idõszakban Európa szerte, több mint 3 millió lemezt adott ki, melyek számos mûvésznéven futottak. Tv reklámoknak és olyan cégeknek is írt zenét, mint pl. a COCA-COLA és a CHUPA CHUPS, és még számos másnak.
#3283
Aleph
Valódi neve:
Giancarlo Pasquini
Ismert karrierjét a 80-as években kezdte, nagy népszerûségre fõleg Japánban tett szert, ahol a mai napig közkedvelt. Elsõ dalát, mely nemzetközileg is sikeressé tette, 1985-ben adták ki, "Fly to me" címmel, melynek szerzõje Mauro Farina, M. Manzi és D. Bellini, producere Giacomo Maiolini volt a Time Recordtól. Ez a bizonyos dal járult hozzá a Time Record sikeréhez, a névhez, mely nem csak Japánban, de az egész világon ismertté vált. Aleph 1990-ben létrehozta saját lemezkiadóját ABeatC néven. Ezekben az idõkben Európában kevésbé ismert, mert legfõképpen az ázsiai és Japán piacra adja ki lemezeit. Ez elég sajnálatos, hiszen ez a mûfaj maga az európai dance alapja.
Pasquini a szerzõje a legtöbb felvételnek, melyet az ABeatC ad ki.Az egyik legismertebb énekes, aki az AbeatC-vel dolgozik Norma Sheffield és Virginelle.
Pasquini számos mûvésznevet használ. Legfõképpen Aleph néven ismerjük, de Dave Rogers nevet is viseli. A mai napig fellép élõben. Az elõadásait Japánban láthatjuk (sajnos, csak ott ). 1977-ben Aleph néven 2 kislemezt adott ki: ("Let the Music play" és "Generation of love"). Dave Rogers néven kislemezeket, mint pl."Milan, Milan, Milan", "Boom boom Japan" és még számos másikat.
Valódi neve:
Giancarlo Pasquini
Ismert karrierjét a 80-as években kezdte, nagy népszerûségre fõleg Japánban tett szert, ahol a mai napig közkedvelt. Elsõ dalát, mely nemzetközileg is sikeressé tette, 1985-ben adták ki, "Fly to me" címmel, melynek szerzõje Mauro Farina, M. Manzi és D. Bellini, producere Giacomo Maiolini volt a Time Recordtól. Ez a bizonyos dal járult hozzá a Time Record sikeréhez, a névhez, mely nem csak Japánban, de az egész világon ismertté vált. Aleph 1990-ben létrehozta saját lemezkiadóját ABeatC néven. Ezekben az idõkben Európában kevésbé ismert, mert legfõképpen az ázsiai és Japán piacra adja ki lemezeit. Ez elég sajnálatos, hiszen ez a mûfaj maga az európai dance alapja.
Pasquini a szerzõje a legtöbb felvételnek, melyet az ABeatC ad ki.Az egyik legismertebb énekes, aki az AbeatC-vel dolgozik Norma Sheffield és Virginelle.
Pasquini számos mûvésznevet használ. Legfõképpen Aleph néven ismerjük, de Dave Rogers nevet is viseli. A mai napig fellép élõben. Az elõadásait Japánban láthatjuk (sajnos, csak ott ). 1977-ben Aleph néven 2 kislemezt adott ki: ("Let the Music play" és "Generation of love"). Dave Rogers néven kislemezeket, mint pl."Milan, Milan, Milan", "Boom boom Japan" és még számos másikat.
#3282
Valerie Dore
1962. május 28-án született Monte Carlo-ban (Monaco). Néhány adat: magassága:174 cm, Szemszín: barna, hajszín: eredetileg szõke, késõbb barna, Család: apja-Enrico, anyja-Liliana, fiú testvére-Georgio, lány testvére-Paola.
1978-ban, 15 évesen egy csoport tagjaként amerikai folk dalokat énekelt a barátaival. Ebben az idõben helyi bárokban is fellépett Milanóban.
1984-ben adják ki elsõ kislemezét, a „The Night”-ot. Ez a dal hamar magas helyre kerül az európai top listákon.
1985-ben, a második kislemeze jelenik meg a „Get Closer”. Hasonlóan az elsõ kislemezéhez, a „Get Closer” is Európa szerte sikeressé válik. Stílusa elnevezést talált és „Romantic Dance”-nek, mások „Sleazy-Enegie”-nek hívják Az év végén megjelenik harmadik kislemeze, a „It’s So Easy”.
1986-ban a „Lancelot” címû kislemeze a 36. helyre kerül Németországban. Az õ elmondása szerint egy Milan melletti kastélyban vették fel a lemezt és ez adta az ötletet, hogy felvegyék elsõ albumát, a „The Legend”-et. Az album Artur király legendáit hozza vissza. Az album zenéjét Marco Tansini szerezte, szövegét a korábban Aldo Martinelli-vel dolgozó Simona Zanini írta.
1987-ben problémái adódtak producerével, Roberto Gasparini-vel. Terveket mutatott be az új Valerie Valerie Dorealbumra. Monika-nak nem tetszett az ötlet, hogy Pop/House stílusra váltson, mert ez nem igazán az az irányzat volt, amilyet õ szeretett volna. Londonban megismerte a német producert, Ralph Ruppert-et. A férfi nagy sikereknek örvend Németországban. Ralph olyan zenészekkel dolgozott együtt, mint pl.:Jennifer Rush, Terence Trent D’Arby, Mike Oldfield.
1988-ban az elõzõ producerétõl, Roberto Gasparini-tõl rajta maradt problémái befolyásolják karrierjét. A rádióval és a televízióval való szerzõdése felbomlik. Férjhez ment új produceréhez, menedzseréhez, Mauro Zavalli-hez, akivel 1986 óta járt.
1991-ben 7 teljes hónapot töltött Madagaszkáron. Az volt az álma, hogy kiad egy albumot egy itteni csapattal.
1962. május 28-án született Monte Carlo-ban (Monaco). Néhány adat: magassága:174 cm, Szemszín: barna, hajszín: eredetileg szõke, késõbb barna, Család: apja-Enrico, anyja-Liliana, fiú testvére-Georgio, lány testvére-Paola.
1978-ban, 15 évesen egy csoport tagjaként amerikai folk dalokat énekelt a barátaival. Ebben az idõben helyi bárokban is fellépett Milanóban.
1984-ben adják ki elsõ kislemezét, a „The Night”-ot. Ez a dal hamar magas helyre kerül az európai top listákon.
1985-ben, a második kislemeze jelenik meg a „Get Closer”. Hasonlóan az elsõ kislemezéhez, a „Get Closer” is Európa szerte sikeressé válik. Stílusa elnevezést talált és „Romantic Dance”-nek, mások „Sleazy-Enegie”-nek hívják Az év végén megjelenik harmadik kislemeze, a „It’s So Easy”.
1986-ban a „Lancelot” címû kislemeze a 36. helyre kerül Németországban. Az õ elmondása szerint egy Milan melletti kastélyban vették fel a lemezt és ez adta az ötletet, hogy felvegyék elsõ albumát, a „The Legend”-et. Az album Artur király legendáit hozza vissza. Az album zenéjét Marco Tansini szerezte, szövegét a korábban Aldo Martinelli-vel dolgozó Simona Zanini írta.
1987-ben problémái adódtak producerével, Roberto Gasparini-vel. Terveket mutatott be az új Valerie Valerie Dorealbumra. Monika-nak nem tetszett az ötlet, hogy Pop/House stílusra váltson, mert ez nem igazán az az irányzat volt, amilyet õ szeretett volna. Londonban megismerte a német producert, Ralph Ruppert-et. A férfi nagy sikereknek örvend Németországban. Ralph olyan zenészekkel dolgozott együtt, mint pl.:Jennifer Rush, Terence Trent D’Arby, Mike Oldfield.
1988-ban az elõzõ producerétõl, Roberto Gasparini-tõl rajta maradt problémái befolyásolják karrierjét. A rádióval és a televízióval való szerzõdése felbomlik. Férjhez ment új produceréhez, menedzseréhez, Mauro Zavalli-hez, akivel 1986 óta járt.
1991-ben 7 teljes hónapot töltött Madagaszkáron. Az volt az álma, hogy kiad egy albumot egy itteni csapattal.
#3281
Hali! Még új vagyok, próbáljatok egy-két dolgot elnézni nekem!
A linkek beszúrásában kicsit láma vagyok. Remélem így jó lesz:
Laserdance - Full album
A linkek beszúrásában kicsit láma vagyok. Remélem így jó lesz:
Laserdance - Full album
#3280
Ezek már megvannak, de ha valaki leszedi a borítókat külön kilinkelhetné
köszi
köszi
#3279
I love Disco
Vol. 23
http://www.sendspace.com/file/hfk4im
Vol. 22
http://www.sendspace.com/file/go6q2o
Vol. 21
http://www.sendspace.com/file/csl4r2
Vol. 20
http://www.sendspace.com/file/8sbkwd
Vol. 23
http://www.sendspace.com/file/hfk4im
Vol. 22
http://www.sendspace.com/file/go6q2o
Vol. 21
http://www.sendspace.com/file/csl4r2
Vol. 20
http://www.sendspace.com/file/8sbkwd
#3278
esti kedvenceim egyike
nõõõõõõõõõÕÕÕÕÕÕÕÕÕÕ, a takarríttónõõõõõÕÕÕÕÕ!!
<#hamm>
ugye ismerõs az alapritmus?!
<#nyes>
jungle
best of the best allofmusic
nõõõõõõõõõÕÕÕÕÕÕÕÕÕÕ, a takarríttónõõõõõÕÕÕÕÕ!!
<#hamm>
ugye ismerõs az alapritmus?!
<#nyes>
jungle
best of the best allofmusic
#3277
vagy rakja ki a torrent linket
#3276
Akkor kuldj meghivot lecci 😊
#3275
Sziasztok! Új vagyok ezen a fórumon, de nagyon örülök, hogy ilyen sokan szeretik a 80-as évek zenéit. Én fõleg az italodisco zenéket kedvelem és köszönöm azt a jó pár számot amit itt az elmúlt 2 hétben innen sikerült megszereznem.
Torrentezõk figyelmébe ajánlanám az Endless-t ahol pár napja feltöltötték a Laserdance összes albumát és az Area 51 2 albumát! (sajnos onnan csak regisztráltak tudják letölteni)
Torrentezõk figyelmébe ajánlanám az Endless-t ahol pár napja feltöltötték a Laserdance összes albumát és az Area 51 2 albumát! (sajnos onnan csak regisztráltak tudják letölteni)
#3274
Végre ez is elõkerült..., de sajna csak 128-as
Evelyn Champagne King - Give It Up (Fright Night Soundtrack)
J. Geils Band - Fright Night (Fright Night Soundtrack)
Fright Night.zip
http://rapidshare.de/files/18512905/Fright_Night.zip.html
Evelyn Champagne King - Give It Up (Fright Night Soundtrack)
J. Geils Band - Fright Night (Fright Night Soundtrack)
Fright Night.zip
http://rapidshare.de/files/18512905/Fright_Night.zip.html
#3273
PASS : ra72okidoki
#3272
SANDRA - MY FAVOURYTES - ORIGINALS CD 2
http://www.easy-sharing.com/390253/2000 - Sandra - My Favourites CD 2 - Originals.rar.html
http://www.easy-sharing.com/390253/2000 - Sandra - My Favourites CD 2 - Originals.rar.html
#3271
Felraktam a legutóbbi 10 DVD-m az advanceddel
Illetve nem teljesen így van mert egyrészt sokat nem tudtam, mert csak mp3-akat lát illetve beleraktam az 1000 legjobb számos válogatást is.
italo.amc (871,109 b) has been successfully uploaded.
Link to the file:
http://www.mytempdir.com/610316
Ez fõleg Zakikának szól, de hátha másokat is érdekel ez a 45 giga
Illetve nem teljesen így van mert egyrészt sokat nem tudtam, mert csak mp3-akat lát illetve beleraktam az 1000 legjobb számos válogatást is.
italo.amc (871,109 b) has been successfully uploaded.
Link to the file:
http://www.mytempdir.com/610316
Ez fõleg Zakikának szól, de hátha másokat is érdekel ez a 45 giga
#3270
ma még elfogadom, ha kapok ajándékot P
#3269
Jaj Breki telleg most olvasgatok visszafele, bocs nemnagyon voltam gepkozelben,
Boldog Szulinapot!!
Boldog Szulinapot!!
#3268
MIXED UP VOL. 4. B. (160kbs/s) 73:55
http://rapidshare.de/files/18499575/MIXED_UP_VOL.4.B.mp3.html
http://rapidshare.de/files/18499575/MIXED_UP_VOL.4.B.mp3.html
#3267
Happy Birthday Breki!
Bocs, hogy így utólag...
Bocs, hogy így utólag...
#3266
Falco tracklist:
01. Rock Me Amadeus.mp3
02. Der Kommissar.mp3
03. Junge Roemer.mp3
04. Vienna Calling.mp3
05. Jeanny.mp3
06. Auf Der Flucht.mp3
07. Maschine Brennt.mp3
08. Ganz Wien.mp3
09. Zuviel Hitze.mp3
10. Brilliantin' Brutal.mp3
11. Helden Von Heute.mp3
12. Hoch Wie Nie.mp3
13. Mutter Der Mann Mit Dem Koks Ist Da.mp3
14. Der Kommissar (Jason Nevins Radio Mix).mp3
15. Der Kommissar (Club 69 Radio Mix).mp3
01. Rock Me Amadeus.mp3
02. Der Kommissar.mp3
03. Junge Roemer.mp3
04. Vienna Calling.mp3
05. Jeanny.mp3
06. Auf Der Flucht.mp3
07. Maschine Brennt.mp3
08. Ganz Wien.mp3
09. Zuviel Hitze.mp3
10. Brilliantin' Brutal.mp3
11. Helden Von Heute.mp3
12. Hoch Wie Nie.mp3
13. Mutter Der Mann Mit Dem Koks Ist Da.mp3
14. Der Kommissar (Jason Nevins Radio Mix).mp3
15. Der Kommissar (Club 69 Radio Mix).mp3
#3265
mérne
#3264
#3263
Látom itt aztán van mozgás. Nem hiába nem értek rá, <#rinya> (#3202)
http://kromek.hu/blog/ -apu-
#3262
#3261
Ez az Italo Boot mix
#3260
😞
Teljesen más téma:
Szinti zenei elõadók:
http://www.spacesynth.net/Artist
Laserdance torrentek
http://www.mininova.org/tor/170836
Teljesen más téma:
Szinti zenei elõadók:
http://www.spacesynth.net/Artist
Laserdance torrentek
http://www.mininova.org/tor/170836
#3259
ja es koszi 😊
#3258
bazzeg kiket hagytam ki...... szegyellem magam
#3257
hozza adnam meg Radics Belat, Mate Petert, Steve Bartont es Hofit
Sokan emberekben hisznek, Soknak kell a pénz, a név, Soknak tudás kell, és sejtés, Szerelem és dicsõség
#3256
Hm hamar igy beirtad.. en nem olyan regen osszeirtam egy szomoru listat ..... 😞
Laura Branigan 2004 augusztus 26.-án 47 évesen agyértágulat
Divine (Harris Glenn Milstead) 1988 Marcius 7.-en 42 évesen AIDS-be
Ofra Haza (Im In Alu) 2000 Február 23.-án 40 évesen AIDS-ben (Izraelben)
Baltimora (Jimmy McShane ) 1995 Március 29-en 37 évesen AIDS-ben
Falco (Amadeus) 1998 Február 6.-án kb: 16:00 40 évesen autóbalesetbe(Dominikán)
Jermaine Stewart (I Wanna Get Lucky) 1997 Március 17-en 41 évesen
Londonboys (Harlem Desire) 1995 január 1. 2 tagja autobalesetben (Ausztria)
Rob Pilatus (Milli Vanilin) 1998 Április 2-án Drogtuladagolásban (Németországban , Franfurtban)
Scatman John 1999 december 3-án 57 évesen Tüdõrákban (Los Angelesben )
Torsten Fenslau (Culture Beat) 1993-ban Autobalesetben
Boytronic (Peter Sawatzki) 1998-ban Öngyilkosság (autobaleset következtében.. már tudta hogy rákos)
Melanie Thornton (La Bouche énekesnoje) 2001 November 24-én 34 évesen (Switzerland Bassersdorf )
Elvis Presley 1977. augusztus 16.-án Drogtuladagolásban (Memphis, Tennessee)
George Harrison 2001. 57 évesen csütörtökön 13:30-kor (Los Angelesben)
Michael Hutchence (INXS), 1997 november 22.-én rejtélyes körülmények között (öngyilkosság!?)
Freddie Mercury 1991.November 24.-én l8 óra 48 perc AIDS-ben (Londonban)
Patrick Cowley 1982 november 12-én AIDS-ben barátja lelötte!? (San Francisco , California)
John Lennon 1980 Dec 8.-án merénylet , lelötték (New Yorkaban)
Carlo Karges (Nena Band ) 50 évesen
Denniz PoP (Ace Of Base manager) 90(!) évesen 1998 Augusztus 30. 35 évesen
Joachim Witt (Boytronic) 1998-ban rákban
Andy Gibb (Bee Gees) 30 évesen Március 10 vírus okozta szívizomgyulladásban.
Dan Hartman 42 évesen AIDS-ben 1994 Március 22
Del Shannon 55 évesen 1990 Február 3 (Santa Clarita Valley, California)
Janis (Lyn) Joplins 1970 oktober 4 (heroin .. alcohol)
Aaliyah 2001 Augusztus 25.-én 22 évesen (repülõgépszerencsétlenség)
Melanie Thorntonnal (repülõgépszerencsétlenség)
Louis Potgieter (Dschinghis Khan)1993. AIDS ( Dél-Afrikában élt)
Jam Master Jay 2002.oktober 30-án Merénylet
Morrys Gibb
David Cole (C+C Music Factory) 1995
Cserháti Zsuzsa 2003
Robert Palmer 54 éves-en Szivinfarktusban Párizsban
Edwin Starr 2003. Április 2-án
Stefano Cundari Rákos daganat.
Gino Caria AIDS-ben
Claudio Cattafesta 1987-ben Daganat
Patrick Cowley és zenész társai: Musician-Producer)
Sylvester 1988 AIDS-ben December 16
Frank Loverde 1990 AIDS-ben
Marty blackman 1991 AIDS-ben
Paul Parker?? .
Peter Slaghuis, 1991. szeptember 5.en
Darrell (Dimebag) Abbott (Pantera) 2004 December 8.-án
Pásztory Zoltán, 2005 május 1. 10:43
Videokids férfi tagja 1991-ben autóbalesetben halt meg
Captain Jack (Francesco Gutierrez) 2005 10 25.-én 43 évesen Agyvérzésben
1981 Bob Marley Május 11 Betegség (Miami ,Florida )
Don Addrisi (Addrisi Brothers) 1984 11 11.-én
Ron Baker (B-H-Y) 1990 Augusztusán
Ronaldo "obie" benson (Four Tops) 2005 7 1.-én
Jim Burgess (DJ-Remixer) 1988-ban AIDS-ben
Odia Coates (Singer) 1991 5 19.-én
Ray David 2005 07 05.-én
Gregg Diamond (Musician-Producer) 1999 03 14.-én 49éves volt.
"Big" Al Downing (Singer) 2005 07 04.-én ( leukémia )
Bernard Edwards (Chic) 1996 04 18.-án (pneumonia)
Yvonne Fair (Singer) 1994 03 06.-án 51 éves volt
Marvin Gaye (Singer) 1984 04 01.-án
Maurice gibb (bee gees) 2003 01 12.-én
Shirley Goodman (Shirley & Co.) 2005 07 5.-én
Bobby "DJ" Guttadaro (DJ-Remixer) 1989 december 26.-án
Norman Harris (B-H-Y) 1987 03 21.-én
Glenn Hughes (The Village People) 2001 03 04.-én 50 évesen
Phyllis Hyman (Actress-Singer) 1995 06 30.-án 45 éves volt
Paul Jabara (Actor-Singer) 1992 szeptember 29
Izora Rhodes Armstead (Two Tons O' Fun/Weathergirls) 2004 09 16.-ám
Keith Barrow (Singer) 1983 10 22.-án (AIDS)
Jo-Carol Block (Patrick Cowley Singers-JO-LO) 2003 06 04.-én
Johnny Bristol (Singer) Died: 2004 03 21.-én 65 évesen
Jim Capaldi (Musician-Singer)2005 01 28.-án
Lyn Collins (Singer) 2005 03 13.-án
Roy Davies (Gonzalez) 1986-ban
Tyrone Davis (Singer) 2005 02 09.-én
Ronnie Dyson(Singer) 1990 11 10.-én
Eria Fachin (Singer)1996 05 09.-én
Andy Gibb (Singer) 1988 03 10.-én
Walter Gibbons (DJ-Remixer)Died 1994 09 23.-án
Gwen Guthrie (Singer)1992 02 23.-án 48 éves volt
Curtis Hairston (Singer) 1996 01 18.-én
Cleveland Horne (Fantastic Four) 200 04 12.-én
Barbara Ingram (Sweethearts Of Sigma Sound) 1994 10.-e környékén
Larry James (Fat Larry's Band)
Rick James (Musician-Singer) 2004 08 06.-án
Valerie Jones (The Jones Girls)2001 12 02.-én 45 éves volt
Eddie Kendricks(Singer 1992 10 05.-én
Larry Levan (DJ-Remixer) (Lawrence Philpot) 1992 11 08.-án 38 évesen
Herbie Mann (Musician)2003 07 01.-én
Curtis Mayfield (Musician-Singer) 1999 12 26 (cukorbeteg)
Ralph Middlebrooks (Ohio Players) 1996 10 15.-én
Jacques Morali (Producer)1991 környékén 44 évesen (AIDS).
Robert Palmer (Singer)2003 09 26.-án
Edward Patten (Gladys Knight & The Pips) Died: 2005 02 25.-én
Lawrence Payton (Four Tops) Died: 1997 06 20.-án
Jacques Fred Petrus (Producer) 1986 környékén...
Eugene Record (Singer-Chi-Lites)2005 07 22.-én
Bertram "Bert" Reid (Crown Heights Affair) 2004 12 12.-én
Steve Rubell (Studio 54 ) 1989 07 25.-én (AIDS)
Tee Scott (DJ-Remixer 1995 12 12.-én 47 évesen
Margaret Singana (Singer)2000 körül 62 évesen
Sylvester (James) (Singer) 1988 12 16.-án 41 évesen (AIDS)
Herb Jimmerson (Paradise Express) 1998 07 21.-én
Richie Kaczor (Studio 54 DJ) 1993 04.-e környékén
Ron "Have Mercy" Kersey (Trammps) 2005 01 25.-én
Frank Loverde (Singer-Loverde) 1990 12 20.-án (AIDS)
Johnny Martin (Mighty Clouds Of Joy) 1987 februárjában
Van McCoy (Musician-Producer)1979 07 06.-án 39 évesen.
Phyllis Nelson (Singer) 1998-ban
Gene Page (Musician-Singer)1998 04 28.-án
Dennis Parker (Actor-Singer) 1985 03.-a környékén (AIDS)
Brenda Payton (Brenda & The Tabulations) 1992 06 14.-én 46 évesen
Freddie Perren (Writer-Producer) Died: 2004 12 16.-án
Esther Phillips (Singer)Died: 1984 08 07.-án 48 évesen
Arthur Prysock (Musician)1997 06 21.-én
Sharon Redd (Singer-Harlettes) 1992 05 01.-én 46 évesen (AIDS)
Vicki Sue Robinson (Singer)Died: 2000 april 27.-én 45 évesen
Clarence Satchell (Ohio Players) 1995 12 30.-án
Bebu Silvetti (Musician-Producer)2003 Julius 25.-én 59 évesen (phenumonia)
Edmund Sylvers (Sylvers) 2004 03 11.-én 47 évesen
Johnnie Taylor (SingerDied 2000 05 31.-én 62évesen .(Dallas, Texas)
Tasha Thomas (Actress-Singer) 1984 11 .. környékén 33 évesen
Ron Townson (5th Dimenson)2001 08 02.-án
Luther Vandross (Singer) 2005 julius 1.-én
Delores Warren (Alton McClain & Destiny) 1985 02 22.-én
Grover Washington Jr. (Musician)1999 12 17.-én
Barry White (Musician-Conducter-Singer) 2003 07 04.-én
Phillipe Wynne (Spinners) 1987 07 14.-én
Roy Thode (DJ-Remixer) 1982 01 27.-én
Domenic Troiano (Guitarist-Singer) 2005 05 25.-én
Doreen Waddell (Soul To Soul)) 2002 03 01.-én
Lalomie Washburn (Singer)2004 09 18.-án
Mary Wells (Singer)1992 07 26.-án
John Whitehead (McFadden & Whitehead)2004 05 12.-én
Karen Young (Singer) 1991 01 26.-án 39 évesen
Esetleges hibakert elore bocs.. aki tudja potolja..
koszonom
Falco (Disco Fever)
Laura Branigan 2004 augusztus 26.-án 47 évesen agyértágulat
Divine (Harris Glenn Milstead) 1988 Marcius 7.-en 42 évesen AIDS-be
Ofra Haza (Im In Alu) 2000 Február 23.-án 40 évesen AIDS-ben (Izraelben)
Baltimora (Jimmy McShane ) 1995 Március 29-en 37 évesen AIDS-ben
Falco (Amadeus) 1998 Február 6.-án kb: 16:00 40 évesen autóbalesetbe(Dominikán)
Jermaine Stewart (I Wanna Get Lucky) 1997 Március 17-en 41 évesen
Londonboys (Harlem Desire) 1995 január 1. 2 tagja autobalesetben (Ausztria)
Rob Pilatus (Milli Vanilin) 1998 Április 2-án Drogtuladagolásban (Németországban , Franfurtban)
Scatman John 1999 december 3-án 57 évesen Tüdõrákban (Los Angelesben )
Torsten Fenslau (Culture Beat) 1993-ban Autobalesetben
Boytronic (Peter Sawatzki) 1998-ban Öngyilkosság (autobaleset következtében.. már tudta hogy rákos)
Melanie Thornton (La Bouche énekesnoje) 2001 November 24-én 34 évesen (Switzerland Bassersdorf )
Elvis Presley 1977. augusztus 16.-án Drogtuladagolásban (Memphis, Tennessee)
George Harrison 2001. 57 évesen csütörtökön 13:30-kor (Los Angelesben)
Michael Hutchence (INXS), 1997 november 22.-én rejtélyes körülmények között (öngyilkosság!?)
Freddie Mercury 1991.November 24.-én l8 óra 48 perc AIDS-ben (Londonban)
Patrick Cowley 1982 november 12-én AIDS-ben barátja lelötte!? (San Francisco , California)
John Lennon 1980 Dec 8.-án merénylet , lelötték (New Yorkaban)
Carlo Karges (Nena Band ) 50 évesen
Denniz PoP (Ace Of Base manager) 90(!) évesen 1998 Augusztus 30. 35 évesen
Joachim Witt (Boytronic) 1998-ban rákban
Andy Gibb (Bee Gees) 30 évesen Március 10 vírus okozta szívizomgyulladásban.
Dan Hartman 42 évesen AIDS-ben 1994 Március 22
Del Shannon 55 évesen 1990 Február 3 (Santa Clarita Valley, California)
Janis (Lyn) Joplins 1970 oktober 4 (heroin .. alcohol)
Aaliyah 2001 Augusztus 25.-én 22 évesen (repülõgépszerencsétlenség)
Melanie Thorntonnal (repülõgépszerencsétlenség)
Louis Potgieter (Dschinghis Khan)1993. AIDS ( Dél-Afrikában élt)
Jam Master Jay 2002.oktober 30-án Merénylet
Morrys Gibb
David Cole (C+C Music Factory) 1995
Cserháti Zsuzsa 2003
Robert Palmer 54 éves-en Szivinfarktusban Párizsban
Edwin Starr 2003. Április 2-án
Stefano Cundari Rákos daganat.
Gino Caria AIDS-ben
Claudio Cattafesta 1987-ben Daganat
Patrick Cowley és zenész társai: Musician-Producer)
Sylvester 1988 AIDS-ben December 16
Frank Loverde 1990 AIDS-ben
Marty blackman 1991 AIDS-ben
Paul Parker?? .
Peter Slaghuis, 1991. szeptember 5.en
Darrell (Dimebag) Abbott (Pantera) 2004 December 8.-án
Pásztory Zoltán, 2005 május 1. 10:43
Videokids férfi tagja 1991-ben autóbalesetben halt meg
Captain Jack (Francesco Gutierrez) 2005 10 25.-én 43 évesen Agyvérzésben
1981 Bob Marley Május 11 Betegség (Miami ,Florida )
Don Addrisi (Addrisi Brothers) 1984 11 11.-én
Ron Baker (B-H-Y) 1990 Augusztusán
Ronaldo "obie" benson (Four Tops) 2005 7 1.-én
Jim Burgess (DJ-Remixer) 1988-ban AIDS-ben
Odia Coates (Singer) 1991 5 19.-én
Ray David 2005 07 05.-én
Gregg Diamond (Musician-Producer) 1999 03 14.-én 49éves volt.
"Big" Al Downing (Singer) 2005 07 04.-én ( leukémia )
Bernard Edwards (Chic) 1996 04 18.-án (pneumonia)
Yvonne Fair (Singer) 1994 03 06.-án 51 éves volt
Marvin Gaye (Singer) 1984 04 01.-án
Maurice gibb (bee gees) 2003 01 12.-én
Shirley Goodman (Shirley & Co.) 2005 07 5.-én
Bobby "DJ" Guttadaro (DJ-Remixer) 1989 december 26.-án
Norman Harris (B-H-Y) 1987 03 21.-én
Glenn Hughes (The Village People) 2001 03 04.-én 50 évesen
Phyllis Hyman (Actress-Singer) 1995 06 30.-án 45 éves volt
Paul Jabara (Actor-Singer) 1992 szeptember 29
Izora Rhodes Armstead (Two Tons O' Fun/Weathergirls) 2004 09 16.-ám
Keith Barrow (Singer) 1983 10 22.-án (AIDS)
Jo-Carol Block (Patrick Cowley Singers-JO-LO) 2003 06 04.-én
Johnny Bristol (Singer) Died: 2004 03 21.-én 65 évesen
Jim Capaldi (Musician-Singer)2005 01 28.-án
Lyn Collins (Singer) 2005 03 13.-án
Roy Davies (Gonzalez) 1986-ban
Tyrone Davis (Singer) 2005 02 09.-én
Ronnie Dyson(Singer) 1990 11 10.-én
Eria Fachin (Singer)1996 05 09.-én
Andy Gibb (Singer) 1988 03 10.-én
Walter Gibbons (DJ-Remixer)Died 1994 09 23.-án
Gwen Guthrie (Singer)1992 02 23.-án 48 éves volt
Curtis Hairston (Singer) 1996 01 18.-én
Cleveland Horne (Fantastic Four) 200 04 12.-én
Barbara Ingram (Sweethearts Of Sigma Sound) 1994 10.-e környékén
Larry James (Fat Larry's Band)
Rick James (Musician-Singer) 2004 08 06.-án
Valerie Jones (The Jones Girls)2001 12 02.-én 45 éves volt
Eddie Kendricks(Singer 1992 10 05.-én
Larry Levan (DJ-Remixer) (Lawrence Philpot) 1992 11 08.-án 38 évesen
Herbie Mann (Musician)2003 07 01.-én
Curtis Mayfield (Musician-Singer) 1999 12 26 (cukorbeteg)
Ralph Middlebrooks (Ohio Players) 1996 10 15.-én
Jacques Morali (Producer)1991 környékén 44 évesen (AIDS).
Robert Palmer (Singer)2003 09 26.-án
Edward Patten (Gladys Knight & The Pips) Died: 2005 02 25.-én
Lawrence Payton (Four Tops) Died: 1997 06 20.-án
Jacques Fred Petrus (Producer) 1986 környékén...
Eugene Record (Singer-Chi-Lites)2005 07 22.-én
Bertram "Bert" Reid (Crown Heights Affair) 2004 12 12.-én
Steve Rubell (Studio 54 ) 1989 07 25.-én (AIDS)
Tee Scott (DJ-Remixer 1995 12 12.-én 47 évesen
Margaret Singana (Singer)2000 körül 62 évesen
Sylvester (James) (Singer) 1988 12 16.-án 41 évesen (AIDS)
Herb Jimmerson (Paradise Express) 1998 07 21.-én
Richie Kaczor (Studio 54 DJ) 1993 04.-e környékén
Ron "Have Mercy" Kersey (Trammps) 2005 01 25.-én
Frank Loverde (Singer-Loverde) 1990 12 20.-án (AIDS)
Johnny Martin (Mighty Clouds Of Joy) 1987 februárjában
Van McCoy (Musician-Producer)1979 07 06.-án 39 évesen.
Phyllis Nelson (Singer) 1998-ban
Gene Page (Musician-Singer)1998 04 28.-án
Dennis Parker (Actor-Singer) 1985 03.-a környékén (AIDS)
Brenda Payton (Brenda & The Tabulations) 1992 06 14.-én 46 évesen
Freddie Perren (Writer-Producer) Died: 2004 12 16.-án
Esther Phillips (Singer)Died: 1984 08 07.-án 48 évesen
Arthur Prysock (Musician)1997 06 21.-én
Sharon Redd (Singer-Harlettes) 1992 05 01.-én 46 évesen (AIDS)
Vicki Sue Robinson (Singer)Died: 2000 april 27.-én 45 évesen
Clarence Satchell (Ohio Players) 1995 12 30.-án
Bebu Silvetti (Musician-Producer)2003 Julius 25.-én 59 évesen (phenumonia)
Edmund Sylvers (Sylvers) 2004 03 11.-én 47 évesen
Johnnie Taylor (SingerDied 2000 05 31.-én 62évesen .(Dallas, Texas)
Tasha Thomas (Actress-Singer) 1984 11 .. környékén 33 évesen
Ron Townson (5th Dimenson)2001 08 02.-án
Luther Vandross (Singer) 2005 julius 1.-én
Delores Warren (Alton McClain & Destiny) 1985 02 22.-én
Grover Washington Jr. (Musician)1999 12 17.-én
Barry White (Musician-Conducter-Singer) 2003 07 04.-én
Phillipe Wynne (Spinners) 1987 07 14.-én
Roy Thode (DJ-Remixer) 1982 01 27.-én
Domenic Troiano (Guitarist-Singer) 2005 05 25.-én
Doreen Waddell (Soul To Soul)) 2002 03 01.-én
Lalomie Washburn (Singer)2004 09 18.-án
Mary Wells (Singer)1992 07 26.-án
John Whitehead (McFadden & Whitehead)2004 05 12.-én
Karen Young (Singer) 1991 01 26.-án 39 évesen
Esetleges hibakert elore bocs.. aki tudja potolja..
koszonom
Falco (Disco Fever)
#3255
Laura
Branigan
Born: 7-3-1957 Died: 8-26-2004....
of a brain aneurysm
Singer/actress Laura Branigan was born on July 3, 1957, in the upstate New York town of Brewster. Her childhood in a upper-middle income family was rather uneventful until her senior year in high school. While a student at Brewster High School Laura won the lead role in the school musical that year....it would change her life and eventually make her a footnote in disco history. Singing around the house was something she never gave much thought to, but after that musical she seriously began considering a career in the entertainment industry.
After graduation Laura, in pursuit of a new dream, moved to Manhattan and enrolled in The Academy Of Dramatic Arts. After several years there she landed a job as backing vocalist for Leonard Cohen. She toured the world with the renowned singer/songwriter throughout 1978-1979.
With a naturally talented voice and a resume with Mr. Cohen listed on it Laura landed an audition with Atlantic Records in 1980. This led to a contract that nearly destroyed her career before it began.
Laura began recording for Atlantic records and her actual first release was the 1981 12" single "Looking Out For Number One." The record bombed out at it's release and is a rare collector's item. During it's release and the subsequent recording sessions Laura decided a management change was needed to best suit her career. A breach-of-contract lawsuit resulted, which held up work commencing on her solo debut album.
In the interim it was decided that "Number One" would not be included on the album, perhaps because of it's poor chart showing? With all legal issues settled and new management in place, recording sessions resumed and the completed album hit the stores in early 1982.
Laura became an international name with the release of the 12" single "Gloria" from this album. That remake of an Italian pop hit entrenched itself in Billboard's Top Ten, peaking at number two and securing itself as a pop/disco classic.
Club music was set for a high-energy revival after the alleged death of disco two years earlier. Rap was in it's infancy and club music had taken a down tempo spiral in the last few years. "Gloria" with it's bright, crisp horns and whirling synthesizers was made-to-order for the dance hungry clubgoers. As a D.J. at the time I remember just a few years earlier playing long sets of music ranging from the 90's to over 200 b.p.m.'s. By the summer of 1982 there was just a handful of new songs above 130 b.p.m's and this climate insured that "Gloria" was played in heavy rotation.
The second 7" single release, "All Night With Me," almost put her back into obscurity, as America proved it wasn't ready for Laura to do ballads just yet. The rest of "Branigan" is less solid and more fluff and failed to produce another disco hit.
Laura's 1983 release, "Branigan 2," shows a more solid cohesive collecton of songs. The first and only 12" single from the album was a wise choice. "Solitaire" was obviously aimed at her disco-based following, particularly the gay male dancers. The high energy number starts out slowly and builds a theatrical crescendo that spotlights her vocals perfectly. Her remake of the Who classic "Squeeze Box" also received club play as did her version of "Deep In The Dark." Although After The Fire's version ("Der Komissar") is the version everyone remembers.
She does a far superior version of Michael Bolton's "How Am I Supposed To Live Without You," though his version was a much bigger hit years later. While Bolton went over the top with his vocals and production, Branigan's take is simpler, prettier, and shows shades of emotion at which Bolton could only hint. It received Adult Contemporary airplay and proved America was finally ready for Laura to do ballads.
With two hits under her belt Laura was urged to spread her creative wings. Her first professional acting gig was a small part on the t.v. show "CHiPs." She played Sarah on an episode entitled "Fox Trap" which aired early in 1983. Other notable television apperances throughout her career include: playing Jessie Cole on an episode of "Automan" entitled "Murder MTV" (1984) and an episode of "Monsters" entitled "A Face For Radio" (1991).
Her film affiliation began not with acting, but with the inclusion of songs on the soundtracks to the wildly successful fims "Flashdance" (1983) and "Ghostbusters" (1984). The songs "Imagination" and "Hot Night" are NOT featured on her own albums.
She did begin acting in movies in 1985. Her role as Monica in "Mugsy's Girls" (a.k.a. "Delta Pi") showed she had a great comedic talent. And she played Kate Lawrence in "Backstage" (1988). The latter was about a pop star that wants to be an actress.....ironic...Laura was a pop star that wanted to be an actress....what a stretch!
Her affiliation with movie soundtracks continued throughout the 1980's. Her songs: "Sharpshooter" from "Body Rock" (1984), "Your Love" from "Salsa" (1988) and "Come Into My Life" (a duet with Joe Espisito of "Brooklyn Dreams") from "Coming To America" (1988) are all available only on the soundtracks.
Her next album, 1984's "Self Control" is her most Euro-dance-pop effort to date. Producer Jack White uses heavy synthesizers to accentuate her gritty vocals to a stunning result. The first 12" single was the title track. A down tempo number about sex on the seedy side of town. The second 12" single was another masterpiece. "The Lucky One" cemented her club fan based thanks to an import remix that is far superior to the American release. "Ti Amo" is the album's theatrical ballad, which works well with breathy, dramatic vocals. And she even pulls off a graceful cover of "Will You Still Love Me Tomorrow" that is clear and simple. However covering "Every Beat Of My Heart" is not as successful. Nor is "Silent Partners," both suffer from over production and seem to bog down. There are two more excellent dance tracks that could have been remixed into 12" singles, "Breaking Out" and "Take Me." All in all her most even album at that point.
Laura began to falter in her quest to be the white, 1980's Donna Summer with her fourth album, which failed to scale the sales heights of her first three, despite another clutch of dramatic, heavily produced Eurodisco tracks, three of which found their way onto the singles charts. The first 12" single was another down-tempo number that suffered from a rival recording. Menudo (featuring Ricky Martin) had more success with "Hold Me" than Gloria did, her version is more than adequate. The second 12" single was the smash hit from the album. "Spanish Eddie" was an uptempo number with an odd street-life lyric that made reference to Bob Dylan's "Desolation Row." For her power ballad single Laura again turned to singer/songwriter Michael Bolton for "I Found Someone," and as she had with "How Am I Supposed To Live Without You," did it much better than Bolton did. A decent album overall but her "sound" was starting to wear thin by this point as sales for the album showed. Dance music was morphing into yet another style and sound and her style of dance music was on it's way out.
By the time of her fifth release in 1987 dance music had shifted to the Stock-Aitken-Waterman "sound." With their mega-success with Kylie Minogue, Jason Donovan, Rick Astley, Hazel Dean, Mel & Kim and Bananarama to name a few, they had the "midas touch." Laura was wise to get them to produce two tracks for "Touch." They gave her the second biggest club song of her career with "Shattered Glass" and revitalized her sagging career. A trick they would do later for Donna Summer in 1989. They also recorded Laura on the Hazell Dean classic "Whatever I Do, Wherever I Go." Atlantic records missed the opportunity to have another hit with Branigan by not remixing and releasing her version.
Her big, boomy voice is perfect on the moody ballads on this collection, such as "Over Love," "Meaning Of The Word," and "Spirit Of Love," but there are so many of those successfully evocative cuts that the dance songs don't fit as seamlessly as they should. An all S.A.W. dance album would have been more sales successful.
In 1987 the name Branigan popped up a second time when Laura's baby brother jumped on the band wagon. Billy proves that musical talent certainly ran through the family. His 1987 release for Polygram is long out of print. On "Make A Move" the music is irresistibly catchy with its light AOR sound, solid vocals and huge choruses. If you haven't heard this album, you're missing out on one of the best melodic rock gems in the genre!
Though Billy would not have another solo album on his own he did produce tracks for his sister a few years later and can be heard on the soundtrack of "Jumping Jack Flash." Even if I hadn't told you you'd have guessed they were related by their similar looks.
Her 1990 release simply titled "Laura Branigan" was her sixth and least successful album ever. After a three-year hiatus Branigan sounded better than ever. The problem lies in the material and it's drum machine rhythm tracks. The album spawned two 12" singles. A dreadful remake of the Vicki Sue Robinson classic "Turn The Beat Around." Thankfully Gloria Estefan knew that in order to cover a classic disco hit you need to stay faithfull to it's original sound. The second single was "Moonlight On Water" another lackluster offering that never cracked the charts and quickly hit the cut-out bins. Another cover, of the Bryan Adams hit "The Best Was Yet To Come" goes unnoticed as well. Branigan sings with her usual gusto, but even slick producers like Richard Perry and Peter Wolf couldn't animate the material. When you hear this album it makes you wonder...what were they thinking?
Her seventh and final release of new material was 1993's "Over My Heart." A collection of soft rock/ adult contemporary numbers that revealed a more serious artist. No catchy dance numbers here, it's passion, pain and love that she sings strongly about. The album despite being very good failed to find a market and received little or no air-play.
In 1994, Branigan dueted with David Hasselhoff on the track "I Believe" for the Baywatch soundtrack, and a year later, the singer's first hits compilation, the 13-track "The Best Of Branigan," was issued. The 1995 compilation featured her best hit singles and album tracks plus one new number. The new number was a remake of the Donna Summer classic "Dim All The Lights." A 12" single of remixes was issued for it and it received mediocre club play.
In a People Magazine interview in April 2002 Laura finally talked about her marriage and the death of her husband. Branigan, at the time 44, quit the music business in 1994 when her husband, Larry Kruteck, was diagnosed with colon cancer. For two years she nursed him full-time until he died in 1996 at age 58. "That's what I lived for," she says. "It was not even a choice." Paralyzing grief kept her away from a music career for years. But now Branigan is dipping her toes back into the pop scene with a dance remake of ABBA's "The Winner Takes It All," a single that Billboard Magazine editor Chuck Taylor calls a "satisfying high-energy thumper."
While the new single may not stir the same kind of fervor "Gloria" did, Branigan sees her comeback attempt as an emergence from years of mourning. As a 24-year-old in 1981, when she met Kruteck at a Manhattan party, Branigan was on the way up. But Kruteck, a lawyer 20 years her senior, was "not at all threatened" by her career, she says. They married nine months later and, when she wasn't touring, hunkered down at their New York City apartment. "I'd cook. We'd rent movies," Branigan recalls. "We were just great friends."
Then, in 1994, doctors found a grapefruit-size tumor in Kruteck's colon. After surgery and chemotherapy, he was given two months to live -- a prognosis Branigan refused to accept. Branigan put him on herbal treatments; they began spending more time at a beach cottage in the Hamptons, and Kruteck survived for another two and a half years. Says close friend Vicki DePasquale, 52: "A piece of her died with Larry."
For the next five years Branigan did the occasional concert to supplement her royalty income but mostly spent time alone or with close friends, slowly coming to terms with her grief. "It's something you never really get over," she says, "but you put it in a place inside you and deal with it in the way you have to." In early 2001 she finally went back to the studio. But a freak accident in June of that year -- she broke both femurs when she fell 10 feet from a ladder while hanging wisteria outside her three-bedroom lakeside home in Westchester County, N.Y. -- landed her in physical therapy for six months. She still has rods and pins in both legs, but she's back in the studio, recording an album she hopes to release this summer -- and more confident of her talents than ever.
The taste for grunge in the early 1990's nearly derailed her career. But Branigan blames bad management for her decline in popularity. This time she's managing her own career and so far has dates booked through the summer. She's in no hurry, however, to date other men. For now at least, music is her elixir. "Everybody's been through love and pain in their lives," she says, "and that's what music is about."
In 2002 Laura hit the stage with her powerful voice in a New York production of the hit musical tribute to Janis Joplin. She received rave reviews for her performance in "Love, Janis."
Laura was back in the studio working on a new album and performing various concert dates at the time of her passing. The album which was unfinished may still be released. We're glad that someone who has given us so many fantastic disco hits will be forever remembered by millions of fans the world over. We are deeply saddened at the loss of another great talent that is gone too soon.
Branigan
Born: 7-3-1957 Died: 8-26-2004....
of a brain aneurysm
Singer/actress Laura Branigan was born on July 3, 1957, in the upstate New York town of Brewster. Her childhood in a upper-middle income family was rather uneventful until her senior year in high school. While a student at Brewster High School Laura won the lead role in the school musical that year....it would change her life and eventually make her a footnote in disco history. Singing around the house was something she never gave much thought to, but after that musical she seriously began considering a career in the entertainment industry.
After graduation Laura, in pursuit of a new dream, moved to Manhattan and enrolled in The Academy Of Dramatic Arts. After several years there she landed a job as backing vocalist for Leonard Cohen. She toured the world with the renowned singer/songwriter throughout 1978-1979.
With a naturally talented voice and a resume with Mr. Cohen listed on it Laura landed an audition with Atlantic Records in 1980. This led to a contract that nearly destroyed her career before it began.
Laura began recording for Atlantic records and her actual first release was the 1981 12" single "Looking Out For Number One." The record bombed out at it's release and is a rare collector's item. During it's release and the subsequent recording sessions Laura decided a management change was needed to best suit her career. A breach-of-contract lawsuit resulted, which held up work commencing on her solo debut album.
In the interim it was decided that "Number One" would not be included on the album, perhaps because of it's poor chart showing? With all legal issues settled and new management in place, recording sessions resumed and the completed album hit the stores in early 1982.
Laura became an international name with the release of the 12" single "Gloria" from this album. That remake of an Italian pop hit entrenched itself in Billboard's Top Ten, peaking at number two and securing itself as a pop/disco classic.
Club music was set for a high-energy revival after the alleged death of disco two years earlier. Rap was in it's infancy and club music had taken a down tempo spiral in the last few years. "Gloria" with it's bright, crisp horns and whirling synthesizers was made-to-order for the dance hungry clubgoers. As a D.J. at the time I remember just a few years earlier playing long sets of music ranging from the 90's to over 200 b.p.m.'s. By the summer of 1982 there was just a handful of new songs above 130 b.p.m's and this climate insured that "Gloria" was played in heavy rotation.
The second 7" single release, "All Night With Me," almost put her back into obscurity, as America proved it wasn't ready for Laura to do ballads just yet. The rest of "Branigan" is less solid and more fluff and failed to produce another disco hit.
Laura's 1983 release, "Branigan 2," shows a more solid cohesive collecton of songs. The first and only 12" single from the album was a wise choice. "Solitaire" was obviously aimed at her disco-based following, particularly the gay male dancers. The high energy number starts out slowly and builds a theatrical crescendo that spotlights her vocals perfectly. Her remake of the Who classic "Squeeze Box" also received club play as did her version of "Deep In The Dark." Although After The Fire's version ("Der Komissar") is the version everyone remembers.
She does a far superior version of Michael Bolton's "How Am I Supposed To Live Without You," though his version was a much bigger hit years later. While Bolton went over the top with his vocals and production, Branigan's take is simpler, prettier, and shows shades of emotion at which Bolton could only hint. It received Adult Contemporary airplay and proved America was finally ready for Laura to do ballads.
With two hits under her belt Laura was urged to spread her creative wings. Her first professional acting gig was a small part on the t.v. show "CHiPs." She played Sarah on an episode entitled "Fox Trap" which aired early in 1983. Other notable television apperances throughout her career include: playing Jessie Cole on an episode of "Automan" entitled "Murder MTV" (1984) and an episode of "Monsters" entitled "A Face For Radio" (1991).
Her film affiliation began not with acting, but with the inclusion of songs on the soundtracks to the wildly successful fims "Flashdance" (1983) and "Ghostbusters" (1984). The songs "Imagination" and "Hot Night" are NOT featured on her own albums.
She did begin acting in movies in 1985. Her role as Monica in "Mugsy's Girls" (a.k.a. "Delta Pi") showed she had a great comedic talent. And she played Kate Lawrence in "Backstage" (1988). The latter was about a pop star that wants to be an actress.....ironic...Laura was a pop star that wanted to be an actress....what a stretch!
Her affiliation with movie soundtracks continued throughout the 1980's. Her songs: "Sharpshooter" from "Body Rock" (1984), "Your Love" from "Salsa" (1988) and "Come Into My Life" (a duet with Joe Espisito of "Brooklyn Dreams") from "Coming To America" (1988) are all available only on the soundtracks.
Her next album, 1984's "Self Control" is her most Euro-dance-pop effort to date. Producer Jack White uses heavy synthesizers to accentuate her gritty vocals to a stunning result. The first 12" single was the title track. A down tempo number about sex on the seedy side of town. The second 12" single was another masterpiece. "The Lucky One" cemented her club fan based thanks to an import remix that is far superior to the American release. "Ti Amo" is the album's theatrical ballad, which works well with breathy, dramatic vocals. And she even pulls off a graceful cover of "Will You Still Love Me Tomorrow" that is clear and simple. However covering "Every Beat Of My Heart" is not as successful. Nor is "Silent Partners," both suffer from over production and seem to bog down. There are two more excellent dance tracks that could have been remixed into 12" singles, "Breaking Out" and "Take Me." All in all her most even album at that point.
Laura began to falter in her quest to be the white, 1980's Donna Summer with her fourth album, which failed to scale the sales heights of her first three, despite another clutch of dramatic, heavily produced Eurodisco tracks, three of which found their way onto the singles charts. The first 12" single was another down-tempo number that suffered from a rival recording. Menudo (featuring Ricky Martin) had more success with "Hold Me" than Gloria did, her version is more than adequate. The second 12" single was the smash hit from the album. "Spanish Eddie" was an uptempo number with an odd street-life lyric that made reference to Bob Dylan's "Desolation Row." For her power ballad single Laura again turned to singer/songwriter Michael Bolton for "I Found Someone," and as she had with "How Am I Supposed To Live Without You," did it much better than Bolton did. A decent album overall but her "sound" was starting to wear thin by this point as sales for the album showed. Dance music was morphing into yet another style and sound and her style of dance music was on it's way out.
By the time of her fifth release in 1987 dance music had shifted to the Stock-Aitken-Waterman "sound." With their mega-success with Kylie Minogue, Jason Donovan, Rick Astley, Hazel Dean, Mel & Kim and Bananarama to name a few, they had the "midas touch." Laura was wise to get them to produce two tracks for "Touch." They gave her the second biggest club song of her career with "Shattered Glass" and revitalized her sagging career. A trick they would do later for Donna Summer in 1989. They also recorded Laura on the Hazell Dean classic "Whatever I Do, Wherever I Go." Atlantic records missed the opportunity to have another hit with Branigan by not remixing and releasing her version.
Her big, boomy voice is perfect on the moody ballads on this collection, such as "Over Love," "Meaning Of The Word," and "Spirit Of Love," but there are so many of those successfully evocative cuts that the dance songs don't fit as seamlessly as they should. An all S.A.W. dance album would have been more sales successful.
In 1987 the name Branigan popped up a second time when Laura's baby brother jumped on the band wagon. Billy proves that musical talent certainly ran through the family. His 1987 release for Polygram is long out of print. On "Make A Move" the music is irresistibly catchy with its light AOR sound, solid vocals and huge choruses. If you haven't heard this album, you're missing out on one of the best melodic rock gems in the genre!
Though Billy would not have another solo album on his own he did produce tracks for his sister a few years later and can be heard on the soundtrack of "Jumping Jack Flash." Even if I hadn't told you you'd have guessed they were related by their similar looks.
Her 1990 release simply titled "Laura Branigan" was her sixth and least successful album ever. After a three-year hiatus Branigan sounded better than ever. The problem lies in the material and it's drum machine rhythm tracks. The album spawned two 12" singles. A dreadful remake of the Vicki Sue Robinson classic "Turn The Beat Around." Thankfully Gloria Estefan knew that in order to cover a classic disco hit you need to stay faithfull to it's original sound. The second single was "Moonlight On Water" another lackluster offering that never cracked the charts and quickly hit the cut-out bins. Another cover, of the Bryan Adams hit "The Best Was Yet To Come" goes unnoticed as well. Branigan sings with her usual gusto, but even slick producers like Richard Perry and Peter Wolf couldn't animate the material. When you hear this album it makes you wonder...what were they thinking?
Her seventh and final release of new material was 1993's "Over My Heart." A collection of soft rock/ adult contemporary numbers that revealed a more serious artist. No catchy dance numbers here, it's passion, pain and love that she sings strongly about. The album despite being very good failed to find a market and received little or no air-play.
In 1994, Branigan dueted with David Hasselhoff on the track "I Believe" for the Baywatch soundtrack, and a year later, the singer's first hits compilation, the 13-track "The Best Of Branigan," was issued. The 1995 compilation featured her best hit singles and album tracks plus one new number. The new number was a remake of the Donna Summer classic "Dim All The Lights." A 12" single of remixes was issued for it and it received mediocre club play.
In a People Magazine interview in April 2002 Laura finally talked about her marriage and the death of her husband. Branigan, at the time 44, quit the music business in 1994 when her husband, Larry Kruteck, was diagnosed with colon cancer. For two years she nursed him full-time until he died in 1996 at age 58. "That's what I lived for," she says. "It was not even a choice." Paralyzing grief kept her away from a music career for years. But now Branigan is dipping her toes back into the pop scene with a dance remake of ABBA's "The Winner Takes It All," a single that Billboard Magazine editor Chuck Taylor calls a "satisfying high-energy thumper."
While the new single may not stir the same kind of fervor "Gloria" did, Branigan sees her comeback attempt as an emergence from years of mourning. As a 24-year-old in 1981, when she met Kruteck at a Manhattan party, Branigan was on the way up. But Kruteck, a lawyer 20 years her senior, was "not at all threatened" by her career, she says. They married nine months later and, when she wasn't touring, hunkered down at their New York City apartment. "I'd cook. We'd rent movies," Branigan recalls. "We were just great friends."
Then, in 1994, doctors found a grapefruit-size tumor in Kruteck's colon. After surgery and chemotherapy, he was given two months to live -- a prognosis Branigan refused to accept. Branigan put him on herbal treatments; they began spending more time at a beach cottage in the Hamptons, and Kruteck survived for another two and a half years. Says close friend Vicki DePasquale, 52: "A piece of her died with Larry."
For the next five years Branigan did the occasional concert to supplement her royalty income but mostly spent time alone or with close friends, slowly coming to terms with her grief. "It's something you never really get over," she says, "but you put it in a place inside you and deal with it in the way you have to." In early 2001 she finally went back to the studio. But a freak accident in June of that year -- she broke both femurs when she fell 10 feet from a ladder while hanging wisteria outside her three-bedroom lakeside home in Westchester County, N.Y. -- landed her in physical therapy for six months. She still has rods and pins in both legs, but she's back in the studio, recording an album she hopes to release this summer -- and more confident of her talents than ever.
The taste for grunge in the early 1990's nearly derailed her career. But Branigan blames bad management for her decline in popularity. This time she's managing her own career and so far has dates booked through the summer. She's in no hurry, however, to date other men. For now at least, music is her elixir. "Everybody's been through love and pain in their lives," she says, "and that's what music is about."
In 2002 Laura hit the stage with her powerful voice in a New York production of the hit musical tribute to Janis Joplin. She received rave reviews for her performance in "Love, Janis."
Laura was back in the studio working on a new album and performing various concert dates at the time of her passing. The album which was unfinished may still be released. We're glad that someone who has given us so many fantastic disco hits will be forever remembered by millions of fans the world over. We are deeply saddened at the loss of another great talent that is gone too soon.
#3254
#3253
meg egy talalat (video)
DJ Bobo & Sandra, Secrets Of Love
http://rapidshare.de/files/17258858/DjBobo_Sandra.zip.html
DJ Bobo & Sandra, Secrets Of Love
http://rapidshare.de/files/17258858/DjBobo_Sandra.zip.html
Sokan emberekben hisznek, Soknak kell a pénz, a név, Soknak tudás kell, és sejtés, Szerelem és dicsõség
#3252
annak mindig
tegnap megnéztem a Party-t tök jó minõség
tegnap megnéztem a Party-t tök jó minõség
#3251
ezt talaltam (video)
Sabrina -Boys on boys (live) 1988
55мб
http://rapidshare.de/files/16072758/sabrina_live_wp06.rar.html
mondjuk koszonetet az eredeti feltoltonek
Sabrina -Boys on boys (live) 1988
55мб
http://rapidshare.de/files/16072758/sabrina_live_wp06.rar.html
mondjuk koszonetet az eredeti feltoltonek
Sokan emberekben hisznek, Soknak kell a pénz, a név, Soknak tudás kell, és sejtés, Szerelem és dicsõség
#3250
Hadd halljanak valamit a mi hazai fiatalságunkból is<#vigyor3>
Italo Forever !!!!
#3249
igen azt tudom azért mondtam :-)
láttam a hungaro zenét is
láttam a hungaro zenét is
#3248
Ja! Azt a K.B.Caps-re értettem.
Italo Forever !!!!
#3247
nekem 23-ig nekem is jól jött hozzácsapom és kész a DVD
de hova raktad be??
de hova raktad be??
#3246
Jó gyerekek az biztos <#puszi>.
Nekem csak kb 10 van meg belõle,de azok pont régebbiek,így most jól jött nekem ez.
Nekem csak kb 10 van meg belõle,de azok pont régebbiek,így most jól jött nekem ez.
Italo Forever !!!!
#3245
én máshonnan szedtem így egyben de láttam külön ott is
de Ken Laci és Arnold pakolja
de Ken Laci és Arnold pakolja
#3244
Igen Breki,ahogyan az Italo Diamonds-okat is<#crazya>Oda is én raktam be
Italo Forever !!!!
#3243
VA Spaghetti Mix 2 (Radio Edit)
www.mytempdir.com/609010
www.mytempdir.com/609010
#3242
The Italo Decade Vol. 1
Mixed By Blohmbeats
Tracks 01 - 22 mixed in 1996
Tracks 23 - 40 mixed in 2002
1 Intro
2 Hot Cold Love Is Like A Game
3 Swan Don`t Talk About It
4 Styloo Pretty Face
5 Ciber People Void Vision
6 Atrium Weekend
7 Time Rider Cocoon
8 Ken Laszlo Don`t Cry
9 Eddy Huntington Up & Down
10 Jules I Want To
11 Camaro`s Gang Fuerza Major
12 Fancy Bolero (Hold Me In Your Arms Again)
13 Fun Fun Happy Station
14 Mr. Flagio Take A Chance
15 Albert One Secrets
16 Mr. Me I Go Down (Sa Sa Sa)
17 Alan Barry Come On
18 Claudio Mingardi Starman
19 Brando Rainy Day
20 Bolero I Wish
21 Coo Coo Upside Down
22 Ken Laszlo Tonight
23 Koto Visitors
24 Boney M. Happy Song
25 Ciber People Polaris
26 Fantasy Number One
27 Taffy I Love My Radio (Midnight Radio)
28 Kon Khan Beg Your Pardon
29 Nick John Lost In A Dream
30 T. Ark Count On Me
31 Sweet Connection Need Your Passion
32 Sabrina Boys
33 Fancy Get Lost Tonight
34 The Flirts Helpless (You Took My Love)
35 Aleph Fire On The Moon
36 Primero Oh Que Calor
37 Kristian Konde Dolce Vita
38 David Lyme Playboy
39 David Lyme Bambina
40 Roy Shooting Star
Mixed By Blohmbeats
Tracks 01 - 22 mixed in 1996
Tracks 23 - 40 mixed in 2002
1 Intro
2 Hot Cold Love Is Like A Game
3 Swan Don`t Talk About It
4 Styloo Pretty Face
5 Ciber People Void Vision
6 Atrium Weekend
7 Time Rider Cocoon
8 Ken Laszlo Don`t Cry
9 Eddy Huntington Up & Down
10 Jules I Want To
11 Camaro`s Gang Fuerza Major
12 Fancy Bolero (Hold Me In Your Arms Again)
13 Fun Fun Happy Station
14 Mr. Flagio Take A Chance
15 Albert One Secrets
16 Mr. Me I Go Down (Sa Sa Sa)
17 Alan Barry Come On
18 Claudio Mingardi Starman
19 Brando Rainy Day
20 Bolero I Wish
21 Coo Coo Upside Down
22 Ken Laszlo Tonight
23 Koto Visitors
24 Boney M. Happy Song
25 Ciber People Polaris
26 Fantasy Number One
27 Taffy I Love My Radio (Midnight Radio)
28 Kon Khan Beg Your Pardon
29 Nick John Lost In A Dream
30 T. Ark Count On Me
31 Sweet Connection Need Your Passion
32 Sabrina Boys
33 Fancy Get Lost Tonight
34 The Flirts Helpless (You Took My Love)
35 Aleph Fire On The Moon
36 Primero Oh Que Calor
37 Kristian Konde Dolce Vita
38 David Lyme Playboy
39 David Lyme Bambina
40 Roy Shooting Star
#3241
Italo decade vol.1
http://www.sendspace.com/file/joai45
http://www.sendspace.com/file/joai45