A 70-es és 80-as stb. évek zenéi

oks akkor viszlát Imike
ha nem tûnt volna fel elõtte is voltak idézetek

Érdekes akkor nem zavart.
Ilyen hülyeségekbe kötsz bele állandóan

És még te szólsz be másoknak.
Itt nem te fogod megszabni, hogy én mit csinálok.

Szánalmas... <#levele>

a sorozatot nem ismerem. az elõadókat sem igazán.😄

Stage woodoo-ja csak kazin van meg...😞
Mareen "Germany" viszont ott van a 98 db kívánság-felvételem között. Úgyhogy: köszönöm!😊)

Mike Mareen - Germany.mp3 (8,319,199 b)
http://www.mytempdir.com/611532

Radiorama - My Chery.mp3 (7,538,651 b)
http://www.mytempdir.com/611531

Joy - Lost in Hong Kong (remix).mp3 (11,122,482 b)
http://www.mytempdir.com/611544

Miko Mission - I Can Fly.mp3 (4,415,250 b)
http://www.mytempdir.com/611541

Ezt a sorozatot ismeritek?

DJ Salvo
Viva el Vinilo (Italo Classic Mix) Vol. 2
http://rapidshare.de/files/18525341/DJ_Salvo_-_Viva_el_Vinilo_Vol_2.mp3.html


DJ Mischen
The 80s Mix (44:32 min)
http://rapidshare.de/files/18548449/DJ_Mischen_The_80s_Mix_FULL_MIX.mp3.html

Fel tudna valaki tenni a Stage - Woodoo Dance-t?
Adok cserebe valami jo albumot. :-)

I Love Disco Diamonds

Vol. 19
http://www.sendspace.com/file/ru0xkz

Vol. 18
http://www.sendspace.com/file/132jat

Vol. 17
http://www.sendspace.com/file/mzbge5

És hogy kéréseimet ne feledjem:

Mauro: Ole, Ole
Denise Moto: Miss Demeanor (Walking Violation)

:o)

és szerinted az elõtte lévõkben meg van?


ne fárassz már kérlek

Szerintem meg a forrás véletlenül maradt le. De végül is: lényeges ez?😊)

Ellenben: a reges torrentek nyilvánosba kikötése nem sérti a torrentes honlap szabályzatát? Hogy is van ez? Mert ha bannolják érte a felhasználot, úgy nincs sok értelme... Amúgy technikailag ez a megoldás mûködõképes egyáltalán?

Csupa kérdõjel.😊)

Ne lol-ozz, hanem olvasd el a saját írásodat... sehol sincs forrás megjelölve.

lol

olvass már kicsit vissza :-)))))

Talán ez felett elsiklott a szemed: "Forrás-megjelölés nélkül nem idézgetünk!"

miért ne idézgethetnék?
lol

a többi itt nem érdekes

Forrás-megjelölés nélkül nem idézgetünk! Ráadásul önkényesen csak a cikk felét közlöd. <#ejnye1>
Forrás: http://www.gamestar.hu/kommentek.php?sid=21483

Túl népszerû a BitTorrent
<2006. április 19. @ 12:43 - Berkenye>
Elemzõk szerint a globális internetes forgalom egy harmada a BitTorrent fájlcserélõ hálózaton keresztül zajlik le. A jelenséget már nem csak a film- és zeneipari vállalatok szakértõi, hanem az internetszolgáltatók sem nézik jó szemmel, annak ellenére, hogy talán a közeljövõben pont a torrent technológia válhatna a hivatalos digitális filmletöltés alapjává is.

A fájlcserélõk virágkora néhány éve kezdõdött, gyakorlatilag a megjelenésük után azonnal. Feltalálóinak nem az illegális tartalmak támogatása volt a célja, egyszerûen csak egy alternatív megoldást kerestek a sávszélesség okozta letöltési problémákra. A kifejlesztett technológia lényegesen leveszi ugyanis a terhet azokról a letöltésekre specializált szerverekrõl, amelyek korábban egyeduralkodóként szolgáltattak tartalmat.

A BitTorrent lényege, hogy a forrásfájlt az összes letöltõ megosztja egymás között. Függetlenül attól, hogy a teljes tartalom mely részlete töltõdött már le, azonnal megkezdõdik a "visszatöltés", vagyis minél többet töltünk le egy fájlból, annál többet tudunk abból másoknak is megosztani. A dolog eddig nagyon szép, ám a kalózok is felismerték benne a lehetõségeket, és rögtön megindult az illegális fájlmegosztás, ami azóta is burjánzik

közben megvan

A temp könyvtárba kiterjesztés nélkül ott lesz "get_video" néven. Ez flv formátum, ingyenes lejátszót találsz
itt

konvertáláshoz

Meg nem probaztam, de sztem a wmrecorderrel lehetne, most rohannom kell, ha visszajottem kiprobazom, viszont mi az a youtube?

a youtube-rõl ti tudtok letölteni?

nyugodtan

<#eljen><#finom>

Sandra-t kéne még az új dolgokkal kiegészíteni.

jó de ez thepiratebay-es ezeket rakják ki az oldalukra?

Nah akkor igy reggeltajban egy kis 80-s clip-oldal, nezzetek be van sok finomsag 😊
http://www.milinkito.com/archivos/001373.php

Jo reggelt, de korankeltel Tibetilama, meg egy Ken Laci storyt nyomhatnal 😊
Merthogy nekem az a legnagyobb kedvencem.
Hol talaltal ra ezekre a dolgokra?

Igérem már többet nem rakok fel:-))
Most majd jönnek a zenék:-))

C.C. Catch
Caroline Muller története:

C.C.Catch1963. július 31-én, Oss-ban (Hollandia) született Caroline „Caro” Catherina Muller, avagy „C.C. Catch”, aki születése óta énekes sztár szeretett volna lenni. Olyannyira énekes ambícióval rendelkezett, hogy Caroline otthagyta a varrónõi tanfolyamot azért, hogy csatlakozhasson a zenei fesztiválhoz és, hogy egyre gyakrabban jelenhessen meg a színpadon. Édesanyjával együtt Hollandiában éltek. Mivel az apja német származású volt, ezért Caroline anyja úgy határozott, hogy megtalálja a módját, hogy a Mullereket összehozza. 16 éves volt Caro, amikor családjával együtt 1979-ben Németországba költöztek. Itt újra varrónõi, valamint tervezõi leckéket vett, de soha nem adta föl zene iránt érzett vágyát- Caro gitározni tanult, és táncleckéket vett. Egy évvel késõbb (1980) belép egy helyi nõi kvartettbe („Optimal”😉, majd aláírnak egy stúdiószerzõdést 2 kislemez kiadásáról Németországban. („Eg war magnetish” az egyik)

Rögtön ezután egymást érik a nagy lehetõségek Caro életében. Számos producer és menedzser segíti a zenei stílusát és olyan stúdiókat ajánlanak fel, ahol elõadhatja a zenéjét, valamint számos TV showkban való gyakori szereplést. Az egyik producer, akivel Caro felvette a kapcsolatot, Caro Dean volt. Még egy valódi szerzõdést is ígért Caro-nak. Ez nagyon jó elgondolásnak bizonyult, de sajnos, Mr Dean hazugnak bizonyult, aki soha nem akart Caro-val dolgozni. Inkább csak annyi pénzt próbált kicsavarni Caro dalaiból, amennyit csak tudott. 4 évvel késõbb az együttes egyik showján, és egy „Tehetségkutató” verseny alkalmával 1985-ben Hamburgban, az Optimalt felfedezte a német zeneszerzõ, Dieter Bohlen, aki egyben a híres pop-duó, a Modern Talking frontembere is volt. Ami számára olyan lenyûgözõvé tette az együttest, az Caroline Catherina Mullernek csodálatos vokálja volt. Ugyanezen az éjszakán Dieter felajánlott számára egy valódi szerzõdést és ezzel Dieter Caroline személyes producerévé vált. Innentõl kezdve a mûvészi hírneve egy új korszakba lép, egy olyan zenei idõszakba, mely Caro-t úgy mutatja be, mint egy legyõzhetetlen énekesnõt, Európa, Ázsia szerte (Skandinávia, Németország, Spanyolország, Belgium, Olaszország, Románia, Lengyelország, Szovjetunió, Izrael, Irán, stb., Dél-Amerika): ez a korszak, a disco zene. C. C. Catch avagy a disco királynõ nagy számú hallgatóságra talál, éveken keresztül tiszteletet ébreszt azokban a szívekben, amelyek értik, hogy hogyan szól a zene, milyen a tánc, mit jelent a szerelem. A legkézenfekvõbb magyarázata a mûvész nevének a következõ: a 2 db „C” a 2 keresztnevére utal, (Caroline, Catherina), és a „catch” (megragadás) csak egy formális szó, melybõl az érthetõ ki, hogy sok zenei elragadtatás várható.
Így tehát 1985 nyarán kiadják C.C. Catch elsõ kislemezét, „I Can Lose My Heart Tonight” címen. Sem az album borítójának elején, sem a hátsó oldalán nem jelenik meg a neve, senki nem tudja ki áll e mögött a gyönyörû hang mögött. És mégis, az „I Can Lose My Heart Tonight” Európában nagy sikerre tett szert, és minden zenei ranglistán az elsõ legjobb 10 dal között szerepelt.
1986 elején a „Cause You Are Young” jelent meg második kislemezeként. Ez alakalommal az elsõ oldalon egy gyönyörû lány fotója látható és a nagy rejtély hirtelen megoldódott: a nagyszerû hang és a fantasztikus produkció mögött egy C.C. Catch nevû lány állt. Ez a kislemez ugyancsak nagy sikerre tett szert és 1986 tavaszán elsõ albuma is meglátja a napvilágot: CATCH THE CATCH.

Ezen az albumon csak 8 dal szerepel, melybõl 7 tulajdonképpen maxi változat volt. Ez egy nagyon sikeres albummá lett világszerte (Spanyolországban arany, Németországban platinum) és az összes dalát játszották a nagy európai discókban. A CATCH THE CATCH album borítóján egy elbûvölõ fekete macska látható- C.C. Catch kedvenc háziállata. (édes kis cicájára Mortjee-re Caro nagyon vigyáz. Számára olyan õ, mintha a gyermeke lenne.)
1986-ban a Hansa Kiadó 2 kislemezt jelentetett meg: „Strangers By Night”, mely az elõzõ kettõtõl sikeresebbnek bizonyult, és novemberben a „Heartbreak Hotel”, amely dal ugyancsak szerepel a második albumon. Ezalatt a C. C Catch karrierjének felejthetetlen periódusa alatt a Modern Talkinghoz hû rajongók, úgy, mint a többi rádióhallgató valahogyan szkeptikusan fogadta a C.C. Catch hangzást. Emiatt C.C. Catch-t azzal vádolták, hogy zenéje túlságosan hasonlít a Modern Talkinghoz, és bár hátulról támadták sikerének kellõs közepén, és a Hansa Label Kiadótól sem támogatta senki, Caro megnyugtató magyarázatot tudott adni a kritikáknak: „Dieter Bohlen a producerem és a Modern Talkingé egyaránt. Mindkettõnknek ír dalokat tehát egyértelmû, hogy hatása érzõdik a dalaimban…de remélem, hogy idõvel, majd nekem is meglesz a meghatározó stílusom.”

Tehát…a „Welcom To My Heartbreak Hotel” 1986. Karácsonya tájékán jelent meg. C.C. Catch második albumából sokkal több kelt el, mint a „Catch The Catch”-bõl. A „Welcome To Heartbreak Hotel” egy sokkal jobb produkció és 10 dal szerpel az albumon..
Megérett az idõ egy új kislemez születéséhez: a „Heaven And Hell” a legjobb C.C. Catch dal, melyC.C.Catch valaha is megjelent egy német kiadó által. Ez a dal, több, mint 3 héten keresztül marad az elsõ 10 között, egyetemben az elõzõ kislemezének „Heatrbreak Hotel” címû dalával. A „Heaven And Hell” kiadásával egy idõben, forgattak egy video clipet a „Heartbreak Hotel”-re, egy fantasztikus videót, félelmetes párducok és sötétségben megbújó pókok képeivel. Másik oldalról az emberek szenvedélyesebbé váltak a személyes életével kapcsolatosan: C.C. Catch csodálatosan néz ki és még nincs férje. Ezért számítottak a „Welcome To Heartbreak Hotel” címû album harmadik dalára. A harmadik kislemez címe a „Tears Won’t Wash Away My Heartache” címû dal lett volna. Sajnos egy nem közölt ok miatt, soha nem jelent meg.

1987 nyarán, C.C. Catch új dalát játsza az összes európai rádió csatorna: „Are You Man Enough?”. Egy új dal a harmadik albumáról, mely ez idõ tájt nem jelent meg…ahogyan a nagy siker sem jött össze. A címével kapcsolatosan Caro azt állítja, hogy a dal arról szól, hogy „a férfiak csal elõadják magukat a nõk elõtt, aztán pedig semmit sem nyújtanak”. Rögtön ezután egy videó változata jelent meg a „Are You Man Enough”-nak Ez volt C.C. Catch utolsó fellépése hosszú hajjal. Ebbõl következik, hogy 3. albuma megjelenése alatt C.C. Catch levágatta a haját. Egyébként a megváltozott Caro és az új kislemez a „Soul Surviver” nagy hatással van a zenei hallgatóságra és a több ezer C.C. Catch rajongóra, akik „DISCO KIRÁLYNÕNEK” nevezik el bálványukat. Természetesen a „Soul Survivor” egyenesen az elsõ helyre kerül fel a legtöbb európai klubban és discóban. Ez idõ alatt Thomas Anders kiválik a Modern Talkingból és egyes pletykák elkezdik megtéveszteni a a sajtót olyan hírekkel, hogy C.C. Catch fogja átvenni Thomas helyét a Modern Talkingban. Végül… egy kis csend után, Dieter Bohlen megalapít egy új együttest, Blue System néven, a legjobb sleazy hi-energy bandát, egy együttest, melyet minden tinédzser, klub táncos szeret, aki valaha is hallgatta a 80-as évek Eurobeat-jét. Kihasználván a „Soul Survivor” sikerét, megjelenik a harmadik album, a „Like a Hurricane”. 9 dal szerepel rajta, melybõl 3 maxi változat. („Good Guys Only Win In Movies”, „Soul Survivor”, „Midnight Gambler”😉 Ez az album nagyobb sikert hoz számára, és megérett az idõ arra is, hogy Caro élõben is szerepeljen. 1988 tavaszán megkezdi európai turnéját és C.C. Catch olyan országokban lép fel, mint Németország, Hollandia, Spanyolország, Belgium, Luxemburg, Dánia, Svédország, Olaszország, Kelet-Európa. Májusban (1988), megjelenik a „House Of Mystic Lights”. Leforgatnak egy videó klipet is Las Vegasban, és a számban lesz egy rap rész is, melyet a híres zenész, Captain Hollywood énekel. A kislemez siker lesz és a dal táncos változata, a Diamonds is. Két bónusz dala van az albumnak, a „Don’t Shoot My Sheriff” és a „Do You Love As You Look?”, a Diamonds határozottan a legtöbbet eladott dala.

Aggódván a tény miatt, hogy Caro zenéje túlságosan is hasonló volt a Blue System és a Modern Talking zenéjéhez, C.C. Catch igazat adott a kritikusainak és arra kérte meg Dieter Bohlent, hogy következõ albumához õ saját maga is írhasson egy pár dalt. Dieter válasza egy nagyon rövid és rideg válasz volt: NEM. A lehetõség Caro számára, hogy saját maga is írhasson dalokat olyannyira nem volt lehetséges, hogy MINDENNEK DIETER ELLENÕRZÉSE ALATT KELLETT TÖRTÉNNIE.
Ekkor C. C. Catch minden kapcsolatot meg akar szakítani Dieterrel, de jó természetének és a BMG nemzetközi igazgatója, Mr Ariola, közremûködésével egy ötödik album is megjelenik. 1988 végén adják ki a „Backseat Of Your Cadillac”-et. Utolsó fellépése alkalmával, amikor a „Backseat Of Your Cadillac” videóját forgatják, C.C. Catch úgy néz ki, mint ha boldogabb lenne, amely annak köszönhetõ, hogy tudja, hogy a Big Fun lesz az utolsó közös albuma Dieter Bohlennel.

Az utolsó slágerlistás dal, a „Nothing But a Heartache” marad az utolsó kislemez, mely benne van az elsõ 10-ben a holland és német slágerlistán. Mindent egybevetve Dieter és Caro 1989 végéig dolgoztak együtt. 12 kislemez és 6 album jelent meg.
1989-ben, C.C. Catch azon dolgozik, hogy stílust váltson, azzal magyarázván, hogy Dieter lírái túl egyszerûek. Ez idõ tájt a C.C. Catch hangzás nagyban különbözik a korábban „Sleazy hi- energy”-ként ismert hangzástól. 1989. nyarán mialatt C.C. Catch még Londonban tartózkodik, egy dalgyûjtemény jelenik meg Németországban, valamint más európai országokban, Super 20 címen. Az egyetlen kislemez, amely megjelenik tõle, az a klasszikus „Summer Kisses”. Habár ez egy nagyszerû dal, nem lett túlságosan sikeres. Pletykák kezdenek terjengeni és a C.C. Catch rajongók kezdik átlátni, hogy valami történt, vagy Caro-val, vagy Dieterrel. Amikor C.C. Catch a „Big Time” felvételén volt Londonban, mely az elsõ dal Dieter produkciója nélkül, akkor attól félt, hogy nem használhatja a mûvész nevét, a C.C. Catch-t, mivel ez Dieter által lett regisztrálva. Végül hosszas bírósági harcok után, melyet Dieter és Caro vívott egymással, egy megállapodás alapján, engedélyezték C.C. Catch-nek, hogy újra használhatja nevét.

A Dieter Bohlen hangzás befejeztével, egy új élet kezdõdik számára New York estéjén Spanyolországban, amikor is bemutatják Simon Napier Bell-nek (ex-menedzsere a Wham-nek, George Michael-nek). Amikor egy kis idõre Londonba költözik, Caroline Muller látogatást tesz Simon-nál és megkérdezi tõle, hogy mutat-e iránta érdeklõdést. És igen. Nem sokkal ezután Caro és Simon
hozzáfognak egy új album készítéséhez, olyan producerekkel együtt dolgozva, mint Avenue, Andy Taylor, (ex Duran-Duran), Jo Dworniak, dave Clayton, aki dolgozott együtt a Trannsvision Vamp-el, stb….C.C. Catch otthagyja a Hansa&BMG-t, mellyel egyidejûleg a Polygram (Metronome) tagjává válik. Az elsõ kislemez címe: „Big Time”. A hangzás sokkal másabb, mint amilyen korábban volt. Egy video clip is készül, amelyben ismét megmutatja mûvészi szépségét…ez alkalommal tapasztaltabb módon: Caro fekete, göndör hajjal.

„Nagyon boldog vagyok. Ez az elsõ alkalom, hogy egy album elkészítésénél az elejétõl a végéig ott lehettem. Senki nem döntött anélkül, hogy ki ne kérték volna a véleményemet, és 7 dal megírásánál én is közremûködtem. Úgy érzem, hogy most jött el az én idõm.” Tehát az elsõ kislemez, melynek megalkotásában Dieter Bohlen egyáltalán nem vett részt, 1989 végén jelent meg és még ugyanekkor a BMG kiadja „Baby I Need Your Love” címû kislemezét, és a „Classic” címû gyûjteményt, mely csak Dieter Bohlen régi dalait tartalmazza. Ez lehet az egyik oka, hogy a „Big Time” nem aratott túl nagy sikert ez idõ tájt. És amikor megjelenik a második kislemez a „Midnight Hour”, a BMG kiadja a „Good Guys Only Win In Movies”, valamint Spanyolországban a „The Decade 7” remixet. Ezt nevezhetjük bojkottnak, a BMG és Dieter Bohlen részérõl, mely C.C. Catch új albuma és kislemezei ellen irányul.
Amikor már mindenki látja a BMG Kiadó és C.C. Catch új kiadója között fennálló harcot, ez egy szilárd ténnyé válik. Amikor a „Hear What I Say” ( Hallani, amit mondok) címû albumról beszélünk, mely az elsõ album Dieter Bohlen közremûködése nélkül, úgy a címe is azt akarja elmagyarázni neki, hogy Caroline Muller „azt akarja hallani, amit Õ mond”, ahelyett, hogy Dieter Bohlen szavaira figyelne, C.C. Catch teljesen másképp énekel és a hangja is más, tulajdonképpen nagyon nehezen C.C.Catchfelismerhetõ olyan dalokban pl., mint a „I’m Gonna Miss You”, vagy a „Backgirl”. Az igazság az, hogy C.C. Catch sokkal képzettebb, mint a korábbi albumoknál és a dalok is teljesen másak, mint az elõzõekben.Ez után az album után C.C. Catch egyáltalán nem adott ki semmi mást. Bár 1998-ban úgy tûnt, mint aki visszatér a színpadra. A rap énekes Krayzee-vel énekelt együtt a legtöbb Közép-Európai országban, Németországban, Spanyolországban.

Rögtön azután, hogy a Modern Talking újraéled 1998-ban, C.C. Catch is visszatér, csak, hogy énekeljen. Caro, Dieterrel való kapcsolata ugyanolyan, mint korábban volt. Nem dolgoznak együtt, de még mindig barátok. 1998-ban a BMG kiadásában megjelenik egy új C.C. Catch kollekció, Best of ’98 címen, valamint egy Megamix, mely a legjobb Dieter Bohlen által alkotott C.C. Catch dalokból áll. De továbbra sincs semmi újdonság a régi rajongók számára, csak a felfrissített régi Dieter Bohlen dalok egy minõségibb hangzással.
Caro sikere mindig volt és lesz… Dieter Bohlennel, vagy nélküle. Õ mindig ugyanaz a Caro marad és a rajongók mindig meg fogják venni a CD-it és kazettáit, úgy Németországban, Spanyolországban, Oroszországban, mint Hong Kongban, Afrikában, avagy a messzi Északon, vagy Dél-Amerikában.

Mostanság (1999) Caronak írásos anyaga van egy utolsó új albumra, mely akkor jelenik meg, amikor megérett rá az idõ. Tapasztalata, melyet a zenei életben eltöltött 15 év folyamán szerzett, arra ösztönzik a C.C. Catch rajongókat, hogy tartsák életben Caro dalait és videóit.

És azt mindannyian tudjuk, hogy a ZENE soha nem öregszik meg, csak mi, és ha hû rajongókhoz méltón hiszünk benne, és bízunk, hitelt adunk a dalainak, akkor Caroline Catherina Muller örökké a legjobb énekesnõ marad.

Szeretünk azért, ami igazán vagy….DISZKÓ KIRÁLYNÕ.

The Twins
A Twins története

1980-ban Sven Dohrow és Ronny Schreinzer miután különbözõ együttesekben játszottak gitárosként és dobosként, elhatározták, hogy egy új bandát alakítanak közösen. Eleinte olyan együttesek voltak hatással rájuk, mint a Tubeway Army, Gary Numan, OMD és a Depeche Mode.

Ronny SchreinzerA név „Twins” (ikrek) egy kissé humorosnak tûnhet az angolul beszélõ rajongóknak, hiszen Sven és Ronny határozottan nem ikrek és a név önmagában nem igazán ötletes. A név azt takarja, ahogyan összedolgoznak, amikor közösen készítik zenéjüket. Tulajdonképpen más személy nem is vett részt a Twins albumának elkészítésében. Sven és Ronny egy személyben zeneszerzõ, rendezõ, zenész, és producer, valamint õk felelnek a végsõ termék keveréséért, tökéletesítéséért is. Elsõ kislemezük a „Desert Place” bombasiker lett a német tánc parketten és a dal újra kevert hosszú változata felkerült a US-Billboard-Dance listára 1981-ben. A nagy európai áttörést a „Face To Face” címû daluk hozta meg számukra, amikor felkerültek vele az olasz toplistára és 1983-ban egyike volt a legtöbbet eladott kislemezeknek Olaszországban.

A „Fece To Face” után még egy párszor az olasz toplista élére kerültek olyan dalokkal, mint pl. a „Not The Loving Kind”, vagy a „Ballet Dancer”. Számos európai országban elért sikerei hatására néhány német rádió játszani kezdte dalaikat és hirtelen a toplista élre került a „Ballet Dancer” címû számmal. Ebben az idõben nem igazán volt megszokott egy német disco együttesnek, hogy saját országukban érjen el sikereket. Következõ daluk mellyel felkerültek a német slágerlistára a „Love System” és a „Love In The Dark” volt.

Nagy sikerüknek következtében Sven-nek és Ronny-nak alapítaniuk kellett egy élõ zenekart, ugyanis aSven Dohrow rajongóik színpadon is akarták õket látni. A Twins-nek esélyük lett, hogy bebizonyítsák, hogy õk nem egy 1 slágeres zenekar és a rajongók alapján élõ koncertjei megérték pénzüket. Európa szerte turnéztak az új 5 tagú együttessel, beleértve egy dobost, aki minden show-t egy izgalmas estté varázsolt azzal, hogy fantasztikus aláfestést adott minden Twins dalnak. Egy kicsit késõbb ismét változott a zenekar felállása. Az, hogy Ronny éveken keresztül dobolt, lehetõvé tette, hogy a Twins még több izgalamat vigyen az élõ koncertekbe, azzal, hogy 2 dobossal játszott.

1987-ben, amikor a Twins túl volt sorrendben az ötödik albumon is "Hold On To Your Dreams" (1986), felajánlottak nekik egy szovjet turnét, mely Moszkvát és Leningrádot jelentette. Ez alatt a 10 koncert alatt lehetõségük volt, 120.000 fõs hallgatóság elõtt játszani.

Miután befejezték a turnét Swen és Ronny úgy döntött, hogy leállnak egy kicsit és saját stúdiojukban más zenészeknek lettek producerei. 1991- ben a Twins visszatért, amikor kiadtak egy remix albumot a legjobb dalaikból „The Classics remixed” címmel. A CD elsöprõ sikert aratott és úgy gondolták, hogy megérett az idõ arra, hogy egy új albummal is elõrukkoljanak. Majdnem 2 évet vett igénybe, hogy befejezzék ezt az albumot, mert olyan jóra akarták csinálni, amennyire csak lehet. Az album címe a „The Impossible Dream” és a „Tonight” címû szám, mely szerepelt az albumon még egyszer lehetõvé tette számukra, hogy meghódítsák a top listákat.
A „Greatest Hits CD-k sorozatának befejezéseként 1994-ben kiadták a „12 Inch Classics”címû CD-t, melyet hosszú változatok, mixek jellemeznek a legjobb dalaikra alapozva.

A közelmúltban a Twins az új zenekarával adott egy pár koncertet Németországban.
Ronny és Swen jelenleg egy új albumon dolgozik.

Styloo

1982/83
Az együttes eredeti felállása:
Alberto Signorini (becenevén Kid) - fõ vokál, billentyûs, programozó,
Tullio Colombo (becenevén David) - vokál, gitáros, billentyûs, programozó,
Maurizio Lucci - vokál, programozó


1983
Maurizio Lucci kivált az együttesbõl, és DJ Ryn’o az új tag. Megjelenik az elsõ kislemez, a Pretty Face (szeptemberben) Roberto Turatti és Micky Chieregato rendezésében, akik producerei Den Harrow-nak és Tom Hooker-nek is.

1984
A banda tovább dolgozott egy albumon Raiders Of The Lost Charts, melyet aztán nem adtak ki. Azonban megjelent a 2. kislemez, a Miss You. A b oldalon pedig a Pretty Face nek egy élõ változata lett rögzítve a Potenzai Ray televízió showban való szerepléskor. Ez volt az utolsó kislemez így együtt: Ryn’o kivált a csapatból.

1986
A Time Record kiadásában megjelent a Styloo 3. kislemeze, a Why? A b oldalon egy különös kompozíciója található Alberto Signorini és Tullio Colombo-nak, a The Ghost In Me.

1988
A Discomagic kiadásában megjelent Pretty Face Re-Edit kislemez, Mauro Farina és Giuliano Crivellente által remixált változatban. A b oldalon egy új szerzemény a Radiogame.Alberto Signorini 1984

1991
Discomagic kiadó ünnepli az italo-disco korszakot és 2 arany helyezett dalt adott ki, a Pretty Face eredeti változatát és a Miss You-t.

1992
My Dreams az új kislemez. A Styloo egyetlen eredeti tagja sem szerepel ezen a lemezen.

1993
A Pretty Face ’93 Remix egy újabb Pretty Face remix. A b oldalon szerepel egy új szám, a No Words.

Silent Circle
Axel Breitung (1957.08.21.): gitár,billentyûs hangszerek,ének
Martin Tychsen (1959.01.23.): ének,billentyûs hangszerek
CC Behrens (1955.12.12.): dob

Ki ne ismerné a legnagyobb slágereit ennek a sikeres együttesnek „ Touch In The Night”, „Stop The Rain In The Night”, „Moonlight Affair” és még sorolhatnám. A 80-as évek derekán állandó szereplõi voltak a slágerlistáknak, sikert sikerre halmoztak. A Silent Circle a kezdetektõl az egyik legjobb német producerrel, kiadóval dolgozott, Bernd Dietrich-el, akinek az elsõ alkalommal sikerült a bandát slágerlistára juttatni, illetve megismertetni a közönséggel. Elsõ albumuk "No.1" címmel 1986-ban jelent meg.

Amikor DJ Bobo és vele együtt Axel Breitung, mint társ-dalszövegíró és producer ismertté vált, akkor Axel saját együttesénél a Silent Circle-nél is felvállalta a producer szerepét.
Korábban Italo Boot Mix-eket remixelt és dolgozott együtt Thomas Anders-el (Modern Talking), Fancy-vel és még sok mással. Ezen korábbi sikernek köszönhetõen, a Silent Circle 1994-ben kiadta vadonatúj albumát, a „Back”-et, melyen hallható a sikeres „2Night” és a „Every Move Every Touch”. Felléptek a Tv-ben, a dalokat játszotta a rádió, és a turnéjuk folyamán több, mint 50 városba jutottak el. Az elõbb említett két nóta heteken keresztül a legjobb 15 dal közé tartozott. 1997-ben megjelenik a "Back II" ami tulajdonképpen az 1994-es album remixelt változata.

1998 a nagy visszatérés éve Több mint három éves szünet után. Az elsõ új kislemez a „One More Night/Be My Lover" ez év tavaszán jelent meg és az új album, a „Stories'Bout love” (1998 év végén jelent meg), melynek az énekes és zeneszerzõ Martin Tychsen volt a producere és saját stúdiójában az „In The Gardens”-ben lett felvéve. A Silent Circle tovább halmozta sikereit dallamos dance floor stílusával. A zenekar megtartotta stílusát, anélkül, hogy elfelejtette volna a mai divatot. 1999 áprilisában jelenik meg a „Night train” Maxi CD, mely 35 percnyi zenét tartalmaz. A legutóbbi sikerük mely szintén egy Maxi CD-n került forgalomba az „I Need A Woman” címû dal (2000 augusztus). Szintén 2000-ben egy válogatás album is megjelenik "Their Greatest Hits Of The 90's" címmel ami tulajdonképpen a negyedik best of lemezük 1991 óta. (Best Of Vol.I. 1991), (Best Of Vol.II. 1993),(Best Of III. 1998), ("Their Greatest Hits Of The 90's" 2000)

Savage
Roberto Zanetti

Roberto Zanetti mûvésznevén SAVAGE (szül.:1956 Olaszország, Massa) aki zeneszerzõ, vokalista, producer és üzletember egy személyben. Pályakezdése a mûvészet területén a 70-es években kezdõdött, amikor tagja lett a Santaro nevû bandának (leghíresebb daluk 1978-ban a „Souvenir” volt ami 200,000 példányban kelt el).

A 80-as évek elején úgy döntött, hogy pályafutását szóló karrierként folytatja. Az elsõ olasz lemeze az általa alapított Taxi zenekar elõadásában jelent meg: „To Miami”, „Kapsi cum”. A lemeznek õ maga volt a producere, 1983-ban adta ki Stargo néven. 1983 végén vette fel a ma is ismert nevet: Savage
SLEAZY ENERGY „Don’t Cry Tonight” meghódította egész Európát és mai napig remixelik. A lemez népszerûsége olyan nagy volt, hogy elhatározta követi a sikert és még ugyanabban az évben kiadta következõ lemezét, ugyanolyan stílusban, „Only You” címmel. Ez a dal része lett a klasszikus ITALO DISCO hangzásnak és manapság minden Hi- Energy-t játszó, komoly DJ listáján szerepel. Elsõ albuma a „Tonight” ugyancsak irtózatos sikert ért el, olyan dalokkal követve, mint a „Radio”, „Time”, „A Love Again”, „Celebrate”, „Love is Death”. 1989-ben vette fel a „I Just Died In Your Arms Tonight” címû dalt (egy Hi-Nrg változata a klasszikus tecno-popnak, eredetileg a „Cutting Crew”által kiadva). 1989-ben még kiadott egy albumot a legjobb dalaiból. 1994-ben jelent meg Strangelove címû albuma. Ez az album tartalmazott remixált dalokat a régi nótáiból, és 4 dalát a „Strangelove-nak (eredetileg a Depeche Mode írta).A Savage utolsó kislemeze a „Don’t You Want Me” volt, melyet a Dance World Attack Records (DWA) adott ki 1994-ben. Ez a nóta nem szerepelt egyik elõzõ albumán sem.

Roberto Zanetti producer is egyben (mûvésznéven Robyx). Honnan ez a név? Ez tulajdonképpen egy érdekes történet. Vissza kell mennünk az iskolás éveibe, hogy megértsük. Szokása volt rajzfilm figurákat rajzolgatni, és az egyik karaktere egy rock sztár volt, akit Robyxnak hívtak. Hogy mi volt a különleges ebben az alakban, azt nem tudom, de valószínûleg van valami magyarázat arra, hogy Zonetti miért ezt a karaktert választotta. Zonetti nem csak a saját dalainak volt producere, hanem más elõadók dalainak is. E. g. Claudio Mingardi „Star” (1984), Tango „Computerised Love”(1986), avagy Lena „Run To Me”(1987). Õ írta és volta producere a kedvenc olasz dalomnak a Rose-tól a „Magic Carillon”-nak (1983 ). Ice MC az egyik leghíresebb elõadó, akinek dalokat írt, mint pl. a „It’s a Rainy Day”, „Think About The Way”, „Take Away The Colours”és még sok mást. Tulajdonképpen Zonetti énekelt együtt Ice MC-vel. A legjobb példa rá Ice MC korábbi dala, az „Easy”. Yeah! Emlékszünk még a sorra:”…easy, easy to remeber..”. Ez volt maga a Savage. Ice MC mostanában adta ki új albumát, Dreadatour címmel, melynek nem RobyX volt a szerzõje, de õ remixelte a „Give Me The Light”-ot, mely megjelent az albumon. Ez a remix több vélemény szerint nagyszerû volt a Masterboy által szerzett eredetihez. Ice MC nõi partnere majdnem minden alakalommal Alexia volt (a másik Jasmine). Amikor Ice MC kivált, szóló karrierbe kezdett és Roberto Zanetti lett a producere. 1996-ban jelent meg nagyszerû albuma a „The Summer Is Crazy”( RobyX és DJ Dado remixelésében, melyet az 1996-ban kiadott legújabb albuma, a „Number One” követett. Roberto Zanetti Raimunda Navarr részére is szerzett dalokat („Jesahel”, „C:I:A😮😊 és a Double You („Please Don’t Go”, „We All Need Love”, Part Time Lover”, „Run To Me”, „Loving You”, és még sok más). Olyan mûvészeket támogat, mint pl. Corona, akinek a DWA-val van szerzõdése és Lee Marrow a producere.

Sandra
Név: Sandra Cretu
Szül. név: Sandra Ann Lauer
Szül.hely: Saarbruecken (Németország)
Szül.idõ: 1962. május 18.
Házasság: 1988. január 07.
Férje: Michael Cretu
Gyerekek: Nikita, Sebastian (ikrek)
Szül. idõ: 1995. július 06.
Hajszín: barna
Szem szín: barna
Testagasság: 1. 70 mhttp://www.discomusic.hu/images/stories//sandra.jpg
Sandra Lauer 1985-ben vált világhírûvé a „Maria Magdalena” címû dallal, habár ebben az idõben Japánban már maga mögött tudhatta a karrierjét megasztárként.

1962. május 18. Saarbrück, Németország, közel a francia határhoz. A német Karinnak és a francia születésû Robertnek megszületik 2. gyermekük. A lány, akit „SANDRA”-nak neveztek el.
Kislányként Sandra megosztotta szobáját 2 évvel idõsebb bátyjával, Gastonnal. A falakat kedvenceik, David & Shaun Cassidy poszterei borították. Az 5 $-os zsebpénzüket kedvenc kislemezeikre költötték.
10 évesen Sandra kapott egy gitárt és - zene tanárától akivel egy utcában laktak és egyben az iskolai tanára is volt- órákat kezdett venni. 12 évesen már biztosan tudta, hogy énekesnõ akar lenni!
Egy "gyermek dalversenyen” meglepte a hallgatóságot egy Olivia Newton-John dallal.

George Roman producer fedezte fel Sandrát 1976-ban és kiadta elsõ kislemezét „Andy My Freund” címmel. Gitár leckéi mellett Sandra 10 éven keresztül járt klasszikus balett órákra heti 2 alkalommal 3 órát. Ez azt jelentette, hogy a Saarbrücker-i városi színházban is voltak fellépései.

A szülei 1979-ben aláírtak egy szerzõdést, hogy 16 éves lányuk fõ énekesként beállhat a 3 tagú lány zenekarba az „Arabesque”-be. Az „Arabesque” Japánban olyan híres volt, mint ez idõ tájt Európában az Abba. 1979 és 1985 között Japánban 15 LP, 30 kislemez és egy CD jelent meg. Habár felléptek egy pár nagy német tv showban, az „Arabesque” mégsem tudta meghódítani Németországot. De azért Németországban is kiadtak 6 LP-t, átlagban 12 dallal, és 13 kislemezt.
Sandra különösen feltûnõ jelenség volt az „Arabesque”-ben, a szûk felsõivel, rövid szoknyáival, avagy a tipikus 70-es évekbeli erotikus disco-lady ruháival.
Sandra így nyilatkozott errõl az idõszakról: "Egy lány sem érezheti jól magát, ha ilyen öltözetben kell megjelennie a színpadon, de hozzátartozik a show-hatáshoz.. De nem csinálom többé!”

Az Arabesque feloszlása után 1985-ben kiadták szóló lemezét, a „Japan Isn’t wait” (német változata az Alphaville „Big In Japan” címû dalának) Nem csügged el a dal sikertelenségén. Barátjával, Michael Cretuval az Arabesque idején ismerkedik meg. Miután Michael elhagyja szülõföldjét, Romániát, nagy tapasztalatra tesz szert. 1977 óta rendezõje, producere a Boney M-nek, Peter Kentnek, Corneliusnak, és még sok másik mûvésznek., kiépített egy erõs csapatot Sandra körül.

1985 nyarán jelenik meg az elsõ „Sandra” csapat kislemeze. Az énekes és szövegíró Hubert Kemler (a „Hubert KaH” együttesbõl) adta az ötletet, hogy a dal címe a Bibliából ismert alak „Maria Magdalena” legyen. Ugyanakkor Hubert énekli a férfi szólamát a dalnak és a késõbb megjelent lemezen pedig háttérénekesként szólal meg. A dalnak õrületes sikere lett. 21 országban, Dél-Amerikától Egyiptomig, mindenhol elsõ helyet ér el a zenei listákon és további 5 országban szerepel a legjobb dal között.http://www.discomusic.hu/images/stories//sandra01.jpg
1986-ban a japán „Tokió Dalverseny” második helyezettje a „In The Heat Of The Night” címû dallal.
Egy évvel késõbb szerepelt a Tatort (Tetthely) német krimi sorozat „Salü-Palü” címû részében, élõ koncertezett Kelet-Európában és 1989. június 17-én a német televíziós játék, a „The Pyramid” (Die Pyramide) központi szereplõje volt. Közben, 1988. január 7-én feleségül ment Michael Cretuhoz és a komplett kiadóval-stúdióval és a teljes csapattal elköltözött a spanyol szigetre, Ibizára.
És a siker még nem ért véget! 1995. július 6-án megszülettek az ikrei. 2 bájos gyermek, Nikita és Sebastian. Születésük elõtt megjelent a „Won’t Run Away”, aztán 9. albuma ”Fading Shades” címmel, valamint feltûnik a hangja Michaels „Enigma” albumán is.

1997 végén kezdtek el terjengeni az elsõ pletykák arról, hogy 1998-ban megjelenik egy új album, és egy kislemez is az év végén. Végül 1999 májusában adnak ki 2 CD-t, „My Favourites” címmel, valamint egy remix változat is megjelenik egy CD-n, „Secret Land 99” címen.

Az elsõ új Sandra dalt 2001. október 1-én adták ki, „Forever” címmel. 2002. március 22-én megjelent a „Such A Shame”, 2002. április 29-én egy teljesen új Sandra album, „The Wheel Of Time”.
2003. szeptemberében egy DVD jelent meg, „The Complete History” címmel.

Ryan Paris
(Fabio Roscioli)

Ryan ParisRyan Paris (valódi nevén Fabio Roscioli) gitározni és színészkedni tanult. Színészi karrierjének fénypontja az volt, amikor a Sergio Leone rendezte, Robert De Niro, James Woods fõszereplésével készült „Once Upon A Time In America” (Volt egyszer egy Amerika (1984))címû filmben szerepelt.
Igazi áttörése a zenei színpadra 1983-ban történt, amikor Dolce Vita címû dalából több mint 5 millió példány kelt el világszerte, és az Italo-Disco zene valódi himnuszává vált. Ryan ennek a rendkívüli kislemeznek az elismeréseként 12 arany, 2 ezüst és 2 platina lemezt kapott, valamint meghívták minden fontos európai Tv Show-ba, mint pl.a „Top Of The Pops”-ba.

1996-ban az USA-ban turnézott és Ryan Paris együtt játszott egy zenei összejövetelen Al Jarreau-val, Stanley Clarke-val, a legendás progresszív jazz zenészekkel.

Mialatt Amszterdamban élt, 1989-ben Ryan társ producerként a híres DJ és producer Ben Liebrand-dal („Holiday Rap”, In The Air Tonight”😉 egyetemben remixelték a „Dolce Vita”-t.
A remix felkerült a holland Top Ten listára. Az angol „Face” magazin a legjobb kritikával jutalmazta.

Ryan dolgozott Enigma, a No Mercy, a Culture Beat producerével, és õ is volt producere pl. a Coca-Cola Inc.-nek. 2003-ban a német DJ-k társulása Ryan-nek ítélte a „Legjobb Oldi 2002” címet.

Patty Ryan


Patty RyanPatty Ryan éveken keresztül élvezhette a show-business-ben elért sikereit, úgy hazai, mint nemzetközi pályán. 18 ország slágerlistáin jelentek meg dalai, beleértve No. 1 dalokat is, Japánban, Hong-Kongban, Svájcban, Franciaországban és az USA-ban.

Legnagyobb slágere a „You are My Love, You Are My Life” több arany lemezt kapott szerte a világon. Különleges hangja van, mely könnyen felismerhetõ és hihetetlen nagy a hallgatói köre.
Ezen tulajdonsága sztáros varázsával párosítva lehetõvé tette Patty számára, hogy otthon és külföldön egyaránt, több gálaturnén sztárvendégként szerepelhessen, emlékezetes fellépésekkel pl. a Las Vegas-i Mirage-ban, Los Angeles-i Hall of Flame-ben. Showjai magukért beszélnek, úgy mint pl. a Párizsi fellépése Kylie Minogue-al. Karrierje tekintetében a japán és ázsiai szereplései ugyancsak említésre méltóak. Teltházas koncerttermek Japánban (Tokyo, Yokohama, Kyoto) Hong Kongban melyek turnéinak mérföldköveit jelentik. Számtalan fellépései gálasztárként, különbözõ tengerjáró hajókon, elõadásai ismert TV Showkban hazai és külföldi pályán (elsõ hely a ZDF hit parádéján) tovább emelték fénypontját a lelkes mûvésznek. Pár évvel ezelõtt Patty a német zenei biznisz egy új ösvényére lépett. Hála az új csapata támogatásának és a ténynek, hogy elõször életében menedzsere van, Patty Ryan egyre több nemzetközi sikernek örvendhet. Patty Ryan különbözõsége és a lehetõség, melyet a sport és a zene kombinálására kapott lehetõvé tette számára, hogy kulcs szereplõként lépjen fel több nagy méretû esten, pl. az „Americanisation-ben”; vagy az ATP döntõ teniszturnéján, a „Gerry Weber Open”, melyet a ZDF közvetített; a Bayernai Regina Halmich World Champion Fight-on ugyancsak a ZDF által közvetítve; az Ulf Kirsten által játszott, 2 millió televíziónézõ által (DSF) végigkísért döntõ futballmérkõzésen; valamint kb. 30 000 foci rajongóval a Drezdai Stadionban a WSV - Bayern Münich közötti mérkõzésen; Wuppertal-ban a teltházas Zoo Stadionban, melyet a volt német szövetségi elnök, Johannes Rau is végignézett a stadion 25 000 rajongójával együtt, valamint ezen kívül még millió tv nézõ is figyelemmel kísérte (ZDF, DSF, ARD) valamint a Steffi Graf jótékonysági gáláján (Interconti Berlin).

2004 újabb fénypontja az orosz koncert turné volt. Thomas Anders, Baccara, CC Catch, Bad Boys Blue, Lian Ross, Bananarama, Kaoma és az Opus szereplésével együtt 2 kiváló Megashown lépett fel (Moszkva😮lympic Stdion, Szentpétervár: New Ice Aréna)
Németországban megnyerte a „2005-ös év legjobb mûvésze” díjat. Mesés visszatérésekor 5-ször volt elsõ helyezett a dala a WDR4 Top13 listáján, zenei videóit gyakran adják a Goldstar Tv-n (Premiere). Ez a siker reméljük folytatódni fog.

Mr. Zivago
(Massimo Rastrelli)

Massimo Rastrelli gitárosként kezdte pályafutását, a dalszövegíró, Marco Mansini vezette együttesben. Legelsõ kislemezét, a „Little Russian”-t az Olasz „BMS” adta ki. Ezen felvétel hozzásegítette egy sokkal sikeresebb kislemezhez, a „Tell By Your Eyes” elkészítéséhez. (250 000-et adtak el belõle világszerte). 1992-ben Massimo, japán szerzõkkel fogott össze, hogy kiadja egyetlen teljes hosszúságú albumát, a „Tell By Your Eyes”-t. Ez az album az ázsiai piacon lett terítve kevésbé ismert dalokkal jellemezvén, mint pl. „Yesterday”, Sadness Is Like Snow”. Sajnálatomra ezeket a dalokat soha nem adták ki maxi lemezként. Massimo emlékezetes pillanatai közé tartozik, amikor fellépett a San Remo-i zenei fesztiválon Umberto Tozzi vokalistájaként.

Mike Mareen



Mike MareenMike Mareen 1949 november 9.-én Berlinben született, és Lüneburgban nõtt fel.
Elsõ zenei tapasztalatát a „Cemetary” nevû (nem disco) együttes dobosaként szerezte, beleértve a legendás hamburgi Star-Club-ban elõadott showkat is. Lelkes utazó, körbejárta a világot, hogy megtalálja saját zenei stílusát.
Éveken keresztül élt Amerikában, ahol számos amerikai együttesnek volt vokalistája. Hazatérvén színészetet tanult, zongoraleckéket vett azzal a céllal, hogy kibõvítse mûvészeti tudását. Extravagáns showinak köszönhetõen mûsorai a legjobban keresettek voltak Európa szerte.

1982-ben megalapította a „Night ’n’ Day Records” nevû sajaát lemezkiadóját. Fõ célja volt és célja is a fiatal mûvészek kezdésének segítése a zenei üzletben.
1984/85-ben Mike megalapítja a „Dance Control”-t, 1985-ben Chris Evans-Ironside-al koprodukcióban kiadják a „Dancing In The Dark” címû nótát, mely 27 országban állt a toplisták elsõ helyén. Show-i telt házasok voltak, melyet pl a Mexico Cityben 50.000-es hallgatóság elõtt játszott show bizonyít.

1986-ban a „Love Spy” volt a végsõ áttörés, mellyel Mike Mareen az „Olasz Disco Király” névvel beírta magát a nemzetközi zenei piacra.
Mai napig nincs olyan a „Régi Németországból” származó mûvész, aki több, mint 3000 rajongót hozott össze érkezési helyén (Mexikóban). Ebben az idõben minden hasonló stílusú mûvészt Mike Mareen-hez hasonlítottak.

Egyike azon kevés európainak, akik heteken keresztül különbözõ dalokkal rajta voltak az Amerikai Mike Mareen (1986)Billboard Charts-on. Nemzetközi sikere annak is tudható be, hogy olyan híres sztároknak dolgozott, mint Roberto Blanco,DJ’s Project, UK, és Shipra stb.

1987-ben Mike-nak ismét lett egy toplistás dala, kislemezével „Agent Of Liberty”, melynek különbözõ változatait mai napig adják a rádió csatornák.
Ez a siker hozzásegítette, hogy 1988 végén megjelenjen következõ nagylemeze „Let’s Start Now” címmel, mely mindennapossá vált az európai discókban.

1988 elején kiadta kislemezét, a „Stand Up”-ot. Mivel Mike Mareen tánczenéje olyan sikerre tett szert, hogy számos ismert klub DJ kérésére 1991-ben megjelent egy remix a klasszikus slágereibõl.

Mike Mareen engedélyezett magának egy kis pihenõt, hogy ismét lélegzethez jusson, majd 2004-ben visszatért a „Darkness and Light” címû új albumával- a legjobb újítások és sok egészen új dal- melynek barátaival együtt õ volt a producere, Chris Evans-Ironside, Holly Post, DJ-Producer-Crew-„Da Freaks”.

Mauro Farina


Mauro FarinaMauro Farina a zene megszemélyesítõje. A hét 7 napján, a nap 24 órájában zenén él, zenét eszik, iszik, lélegzik.


Brescia-ban, egy kis városban született Milano és Velence között. Gyermekként zeneileg a Beatles hatott rá legfõképpen, 6 évesen már összes számukat ismerte. Lemezgyûjteménye az „I Want To Hold Your Hand” megvásárlásával kezdõdött, és nem sokkal ezután megkapta élete elsõ gitárját és magától tanult rajta játszani. 11 évesen alapította elsõ zenekarát ALBATROS néven.

Az ALBATROS-ban Mauro ritmikus gitáron játszott és õ volt a banda fõ vokalistája. Beatles dalokat játszottak, mint a „Get Back”, „Hey Jude”, ahogyan más népszerû zenekarok is tették akkortájt. Természetesen iskolába is járt és 18 évesen egyetemre ment gépészmérnök szakra. Zene iránti szenvedélyessége viszont mindenek felett állt.

Mauro életében a következõ zenei lépés az volt, hogy 19 évesen beállt a 70-es, 80-as évek legjobb olasz zenei csoportjába, a Caravan-ba. A Caravan 15 éven keresztül szórakoztatta számtalan rajongóját nagyszerû zenei érzékükkel, stílusukkal, frissességükkel. Õk voltak az elsõ olasz csoport, akik olyan zenészeket utánoztak, mint Bobby Orlando, Sylvester, Patrick Cowley, K.C And The Sunshine Band, Giorgio Morder és még sok mást.

Aztán egy napon, amikor a Caravan 1975-ben egy veronai kastélyban 15000 rajongó elõtt játszott, összeismerkedett Giuliano Crivellente-vel, egy tehetséges fiatal virtuózzal, aki ekkor már keményen dolgozik lemezstúdiókban, együtt mûködik számos híres olasz zenésszel. Rögtön találkozásuk után nekiálltak együtt dalokat felvenni Giuliano stúdiójában, majd évek elteltével több, mint 1000 dalt írtak, 1500 dalnak voltak producerei, és több, mint 1,000,000 albumot, és jó pár millió kislemezt adtak el.

1981-ben Mauro Farina megalapította a Factory Sound Studio-t és a Saifam Group sr-t. Nem sokkal ezután, miután pár éven belül új producereket és zenészeket ismert meg, elsõ nagy slágere a Factory Sound Studio-tól a „Hey Hey Guy” volt Ken Lászlótól. Ennek a dalnak õrületesen nagy sikere volt, rengeteget adtak el belõle világszerte.

A 80-as években Mauro Farina és a Factory Sound Studio sok-sok sztár számtalan slágerét élvezhette. Zenéje az egész világon elterjedt, fõleg Japánban, Dél-Kelet Ázsiában, Európában és Észak-Amerikában. Még a japán High-Energie stílus, mely mai napig kedvelt, megalakítását is neki tulajdonítják A 80-as évek végére Mauro megkapta elsõ arany lemezét, és ez a siker az 1990-es
években is folytatódott.

Ebben az idõben Mauro több kulcs emberrel ismerkedett meg, akik segítették, hogy további sikereket érjen el, és azzal, hogy az üzleti dolgai jobban mentek, több zenét tudott eladni. Johnny Di Martino, Fabio Serra, Fabio Turatti segítségével Mauro tovább tudott lépni, hogy a következõ 10 évben is számos kislemeznek legyen szövegírója, producere. Leginkább említésre méltó a „Tell By Your Side” Dr Zivago-tól, mely 500 000 példányban kelt el, a „What’s Up” D. J. Miko-tól 1 000 000 pédányban talált gazdára világszerte. Ez az 1990-es években történt, és ez fontos volt a The Saifam Group kiadónak, amikor olyan kiadók születtek, mint a 21st Century és a One Way Records és az egész bolygó élvezhette zenéjüket évrõl évre.

Manapság Mauro továbbra is folytatja briliáns munkáját, mint a The Saifam Group Elnöke és C. E. O.-ja.Öt különbözõ cég fut a The Saifam Group név alatt, valamint tulajdonosa hat stúdiónak és menedzsel (megdöbbentõ számú) 37 kiadót. Kapcsolatot létesített az amerikai Grammy nyertes Jeff Johnson-nal, az Interhit Records-tól és a The Saifam Group zenéjének amerikai gyûjteménye már nagy sikerként jelent meg.

Lime


A Lime-ot Denis és Denyse Lepage Denise és Denyse Lepage alkotta…és nem Joy Dorris és Chris Marsh. Igen, Chris és Joy (lásd alsó két kép) turnézott világszerte Lime-ként, de a Lime igazi hangja és tehetsége mögött a kanadai férj és feleség csapata bújik meg, melyben Denis a rendezõ és a producer, felesége Denyse pedig a dalszövegíró.
Hihetetlen karrierjük 1980-ban kezdõdött. Denis neve már ismert a kanadai zenei körforgásban, Kat Mandu, France Joli, Geraldine Hun, Freddy James, csak, hogy egy párat említsünk. Slágereinek köszönhetõen, Denis elhatározta, hogy itt az idõ, hogy belefogjon egy új, teljesen független produkcióba.

1980 nyarán Denis, Denyse segítségével összeállított egy listát azokból a dalokból, melyeket fel akart venni. Stúdióbeli társával, Joe La Greca-val (Carol Jiani mestere, producere) és George Cucuzella-val bevonultak a Montreal Sound Studios-ba, hogy a számos albumuk közül megalkossák az elsõt. Az elsõ 12” lemez a manapság klasszikusnak mondott „Your Love” volt. Egy energikus, felgyorsult lemez, mely azonnal elkezdett hódítani a slágerlistákon, az eredeti a Matra Records nyomásában. Kiadása utáni hetekben, valamint az amerikai klubok slágerlistáin való megjelenésekor, egyDenise és Denyse Lepage független kiadó, a Prism felvállalta a hazai pályán való megjelentetést. Egy erõs bemutató után, remixelték és újra kiadták, elõsegítvén ezzel a slágerlistán való életét. Az „Your Love” album összes dala megjelent kislemezeken, történetesen a Matra és a Prism között megosztva. Olyan slágereket hátrahagyva, mint a „Your My Magician”, „(Baby) I’ll Be Yours”, „It’s You”, „Agent 406”. Ez az album azért is volt különleges, mert ez az egyetlen album, melynek borítóján Denyse alakja szerepel. Az összes késõbbi albumon festmények, rajzok láthatóak.

Miután elsõ albumuk sikerét maximálisan kiélvezték, 1982 júliusában kiadták második albumukat a „Lime 2”-õt. Mivel ismét a Matra Records kiadásában jelent meg, a szövegnek, producernek és a keverés szabályainak ugyanaz volt a formulája. És még egyszer az összes dala megjelent 12” maxin, legyen az, az A avagy a B oldalon szereplõ. A 12” kislemezek a „Babe We’re Gonna Love Tonight”, „Wake Dream”és a „Come And Get Your Love” mindegyikére azonnal rávetette magát a falánk, high energy dance hallgatóság és azonnal a toplisták 10-es listáján szerepelt. Még egyszer a Prism kapta meg a számokat, az amerikai kiadásra. Ekkorra a Lime lett a pénzügyi fejõstehenük, és a szó szoros értelemében õk tartották felszínen a kiadót. Mivel az összes Maxi a Matra által lett kiadva és általuk vált slágerré, a Prism beállt a sorba és kiadott egy remixált változatot, mely garantálta a klub listákon való uralmát egész éven át. Ez az album volt az elsõ, melynek a borítóján mûvészi kép jelent meg a Graffiti Studiótól, mely a késõbbi összes borítót készítette. A nem megszokott képek a csapat egyik védjegyévé váltak.

Denise és Denyse Lepage1983-ra a Lime világsikerük csúcsára jutott. „Lime 3” ez év tavaszán jelent meg, mely a leguniverzálisabb albumuk. A siker az elsõ Maxival kezdõdött. A „Guilty” annak komor és sötét hangzásával egészen eltérõ volt a korábbi pezsgõ, rugalmas számoktól. A következõ 12"-es az „Angel Eyes” kevésbé volt sötét és levert hangulatú és a legromantikusabb szám a durva, szintetikus albumon. A harmadik lemez volt világszerte a legismertebb, mely áttört mindenféle etnikai, racionális szex klub vonalat. Az „On The Grid” sokakat késztetett elmélkedésre a mondanivalójával kapcsolatosan, az igazság nagyon tiszta és egyszerû, az akkori video õrületrõl szól. Ez az elsõ album, mely teljes egészében Roland Juno és Jupiter szintetizátorral készült, Denis által kezelve. Denis magára vállalta a producer szerepét is és még a keverési procedúrába is belekóstolt. Ugyancsak az egyetlen album volt, melyben az összes vokált Denis-nek és Denyse-nek nyilvánítottak, a korábbi és a késõbbi albumok nem tesznek említést a vokálról. A vegyesen kevert 12” a „Guilty/Angel Eyes” soha nem jelent meg egyetlen albumon sem. Valamikor 1982 és 1983 körül a Lime olyannyira sikeressé vált, hogy a személyes fellépésére valóJoy Dorris és Chris Marsh igény rendkívüli lett. Denis és Denyse azon választásának, hogy nem turnéznak számtalan oka volt. A koruk volt az egyik tényezõ, egyikük sem akarta a fárasztó utazást a világ körül, az egy estés fellépésekkel. A másik, a gondolat, hogy vajon elég vonzóak-e a korosztályuknak, a külsõ megjelenésük nem igazán volt szinkronban a hallgatóságukkal. Hosszú meghallgatások után 2 hasonló szintû vokállal rendelkezõ szõkét bíztak meg a Lime-ként való turnézással. Joy Dorris és Chris Marsh beváltak és bár nekem volt szerencsém 1984-ben megismerni illetve együtt dolgozni velük, nem tudok róluk külsõ információt mondani. Világkörüli turnéjuk ellenére az együttes 1984-es albuma, a „Sensual Sensation” nem hozott bombasikerû dalt. Csak a „I Don’t Wanna Lose You” és a „My Love” volt sikeres 1983-ban és 1984-ben az együttes világszerte turnézott, számos díjat kaptak. Az amerikai rajongók elragadtatottak voltak a klubokban való fellépéseiktõl. A DJ-ék bár tudták az igazságot, örömmel fogadták Joy-t és Chris-t, még az éves Billboard Disco Forum-on is szívesen fogadták. Amikor a duó élõben lépett fel, élõben énekelték az elõzetesen rögzített dalokat és nagyon sokan azt hitték, hogy õk az eredeti énekese.k Becsületüknek köszönhetõen, õk nem voltak olyanok, mint más híres 1980-as duó.(Milli Vanilli) 1985 volt az év, amikor a férj és feleségbõl álló csapat visszatért és mialatt egy új anyagot raktak össze, Matra felbérelte a New York-i ügyeletes tehetségeket Morales-t és Munzibai-t ( M&M), hogy az eddigi zenéket remixeljék egy új albumként, „Lime-The Greatest Hits”.
A „Greatest Hits” album a slágerlisták élére került és felfrissítette a csapat iránti érdeklõdést.1985-en megjelent egy új album, egy kissé új hangzással és egy nagyon más hangulattal. A Matra remix kiadása klubokban szerepelt, de gyorsan megkapta az engedélyt a TSR Records-tól az amerikai terjesztésre. Ezután a Matra és a TSR-tõl is a „Do Your Time On The Planet” következett, bár ez a slágerlisták alsóbb helyén szerepelt csak. Miközben a Matra és a TSR is kiadja az albumot és a 12”
dalt, a Matra úgy dönt, hogy megjelentet egy harmadik kis lemezt „Alive And Well” a háttérben „ I Am Falling In Love”, 1986 elején. Mindkét dal sikeresen szerepelt a klubokban és hozzásegítette az albumot, hogy aranylemez legyen. 1986-ban a csapat készen állt a 7. album kiadására, melynek címe a „Take That Love” és az elsõ 12"-es Matra kislemez mely Különbözõ reakciót váltott ki és nem volt egy bölcs választás címadó dalnak. A második 12” „Goldnigger”, mely ugyancsak lassú tempójú, a legnagyobb slágerükké vált az „Unexpected Lovers” óta. Ennek köszönhetõen a TSR Kiadó és a Both Kiadó is megjelentette a 2 oldalas „Cutie Pie”-t és a „Did You See That Girl”-t.

Joy Dorris és Chris MarshAz 1989-es „Brand New Day” kiadására a férj és feleség csapat megalkotott egy birodalmat, melynek saját élete volt. Denis és Denyse hozzásegítettek az albumhoz, de már elhatárolták magukat az egész színpadtól és Richard Buck-hoz irányították a produkciót. A vokálok ugyancsak kettéváltak Joy-tól és Chris-tõl az ominózus felvételre. Azt lehet mondani, hogy Joy-nak és Chris-nek ez volt pályaútjuk vége, ugyszintén a Lime slágergyártóinak számára is. A „Please Say You Will”, „Brand New Day”,
„Sentimentally Yours” a Karisma Kiadó által lettek kiadva és a slágerlistán elõkelõ helyre kerültek, ahogyan a klubok listáin is. Az album nem keltett fel ugyanilyen érdeklõdést és nem kereste meg egy amerikai kiadással. Talán a LePage anyagi kötelezettségének hiánya, vagy az anyag, illetve énekesek rendszertelensége okozta de bárhogyan is történt, gyorsan a süllyesztõbe csúszott. Ez idõ alatt Jeff Stregel és számos hölgy turnézott Lime-ként. Az elsõ hölgy, Kim Cermank Art Garfunkel felesége. Szilárd sláger hiányában, a rosszul elsült turnék okán a Lime hamarosan kikerült a körforgásból.

1991-ben Denis és Denyse õszinte buzgalommal tért vissza az íráshoz, szerepléshez, hogy megcsinálják az együttes 9. albumát, a „Caroline”-t. A különös hangzású „Caroline” az akkori New-Jack hangzással lett készítve. Ízléses választások, mint a „Never Say Never” és a „Web Of Desire” növelte az album eladási számát. De az ízlések és a stílusok megváltoztak és a Lime nem volt többé a régi.

2002-ben kiadtak egy új albumot a „Love Fury”-t. Denis tovább folytatja rendezését és munkáját más elõadókkal, a leg említésre méltóbb Los Del Mar és Ouba.

Joy

JoyA csapat egy kis ausztriai, 7500 lakosú városban, Bad Aussee-ben alakult. Freddy Jacklitsch (1960.01.22.), Manfred Temmel (1959.02.25.),Andy Schweitzer iskolatársak voltak,de érettségi után mindhárman más karriert építettek. Freddy német tanár lett, Mannfred DJ, Andy pedig a rendõrségnél szolgált. Aztán valahogyan mégiscsak összeröffentek és 1984-ben megalapították a Joy nevû együttest. Az elsõ kislemezük "Lost in Hong Kong" címmel, 1985 februárjában jelent meg. Ez nem volt túl nagy szám, de az új bandát említésre méltónak találta a sajtó. És ez nem volt hiábavaló, hiszen a következõ kislemezük a "Touch by Touch" (1985.szeptember) azonnal az Europai Top 20 Dance Charts-ban találta magát. Ennek a dalnak megvolt minden sajátossága, mely az együttes jellemzõjévé vált. A banda elsõ albumát "Hello"-ként adták ki és 5 héten keresztül vezetett számos slágerlistát. Ez nemzetközi sikereket hozott az együttes számára, több, mint 30 országban adták el albumaikat.

1986 nyarán ismét studióba vonulnak és felveszik második albumukat "Joy And Tears". A két album alapján a Joy egy sorozat koncertet adott amerikában, majd visszatérvén Európába, turnézott Németországban, Portugáliában, Olaszországban. Nemsokkal ezután (1989-ben), a Joy legtöbb daljának társ producere és billentyûse, Andy Schweitzer kiválik az együttesbõl, hogy szóló karrierbe kezdjen.Bár megkapta az engedélyt, hogy használja az eredeti "Joy" nevet a teljes album felvételére, ezt az albumot különbözõ kiadók, más-más címekkel adták ki, mint pl. "She's dancing Alone", vagy "Joy-3rd".Stílusa eléggé különbözik az eredeti albumétól, a zene határozottan békésebb, kevésbé groove-os.

A következõ években a rap és a tecno Európába való betörése, kiszorítja a színpadról a Joy-t, bár visszatérnek a színre az 1992-ben újra kiadott melodikus dalaikkal a "Best of Joy"-al. 1994-ben a csapat 2 eredeti tagja a MBG által megjelentet egy új kislemezt "Hello, Mrs Johnson" címmel. Majd miután egy új billentyûssel bõvülnek, még egy kislemezt adnak ki 1995-ben,"Felicidad" néven. Az együttes új tagjának neve Johannes Groebl (1960.01.30.) Bár nem olyan magas, mint a banda többi tagja,de személysége nem kevésbé kiváló. A "hobbiai" közé tartozik többek között a buddhizmus, és nem hivatalos értesülések szerint külöleges gyógyító erõvel rendelkezik.

1996-ban "Full of Joy" címmel egy teljes albumot vesznek fel a BMG közremûködésével, mely 12 dalt tartalmaz. Sajnálatos módon ,nyilvánosságra nem hozott okok miatt a CD-ket soha nem nyomták ki és a BMG-vel kötött szerzõdés hirtelen lejárt.Úgy néz ki, hogy jelenleg senkinek nincs meg a dalok kiadási joga

Hipnosis

HipnosisA Hipnosis (néhány lemezen Hypnosis-nek is nevezik) egy sikeres olasz techno-disco együttes volt a 80-as évek kezdetén. Paul Sears és Ugo Solenghi alapította Parma-ban és Stefano Cundari fedezte fel õket.
1982 elején Angelo Bergamini csatlakozott a csapathoz. Cundari ötlete volt, hogy a Memory Records által kiadott Vangelis komponálta „Pulstar” címû dalnak õk játsszák a zenéjét. Koto-val, (Anfrando Mailo) együtt vették fel a dalt. A "Pulstar" sikert aratott, arany és Platina lemez lett. Legfõképpen Németországban adtak el belõle sokat, ahol elsõ helyre került a slágerlistán, valamint Latin-Amerikában, Japánban de még a nemzetközi slágerlistákra is betört. A Hipnosos-nak ez az elsõ

megtestesülése további kislemezek, valamint egy album kiadásával egészen 1984-ig folytatódott, melyek jó üzleti sikereket hoztak, még ha az együttes nem is látott belõle sok pénzt. A következõ idõszakban az együttes minden egyes tagja elvetette a projektet és Angelo elutasította az üzletet hogy az új felállás zenésze és zeneszerzõje maradjon és elhatározta, hogy abbahagyja világ körüli útját, attól való félelmében, hogy soha nem fizetik meg munkáját. A Hipnosis fejlõdésével egyidejûleg Paul Sears hivatalosan is beállt a Kirlian Camera új felállásába.

1987-ben Stefano Cundari kiadott egy másik 7”/12” lemezt „Droid” néven a Hipnosis zászlaja alatt. Ezen a ponton ér véget hivatalosan a Hipnosis történet. 1991-ben kiadtak egy Hipnosis címû gyûjtemény CD-t .
1992-ben egy bizonyos Humphrey Robertson nevezetû személy a ZYX kiadó által megjelentetett egy kislemezt és egy albumot Hipnosis név alatt. Mindkét kiadáson az a logó szerepel, mely a „Hypnosis” CD-n volt látható, tehát úgy néz ki, hogy a kiadó más zenészekkel próbálta meg újra éleszteni a Hipnosis-t. Az utánzat utolsó jele egy Maxi lemez volt 1994-ben

Gazebo

Gazebo, eredeti neve Paul Mazzolini 1960.02.18.-án született Beyrouthban. Arra született, hogy szüleivel a nagyvilágban utazzon, különbözõ kultúrákat megismerve. Az apja, Francesko, egy ódivatú olasz diplomata volt, aki 5-8 nyelvre tanította meg Pault. Anyja Sonia, énekesnõként belsõ zenei tehetséggel ajándékozta meg.

Paul, 1975-ben Olaszországban telepedett le, 3 év múlva leérettségizett majd Londonba ment, ahol több együttest alakított, majd eldöntötte, hogy zenével fogja keresni kenyerét.
Amikor 1981-ben visszatér Rómába, megismeri Paolo Micioni DJ-t aki elhatározza, hogy bemutatja Pault. Elsõ kislemeze, a „Masterpiece” és a 12" (Maxi) változata hamar sikeres lesz az európai és ázsiai tánc parketteken.

1983-ban, Paul szerzõdést köt a Baby Records-al, és kiadja elsõ albumát a „Gazebo”-t, mely tartalmazza azt a dalt, ami meghódítja az egész világot, az eladott lemezek száma, több, mint 10 millió. A dal címe: ”I like Chopin” és számos országban a toplisták élére kerül, beleértve: Németország, Franciaország, Olaszország, Svájc, Ausztria, Dánia, Finnország, Spanyolország, Belgium, Kanada, Japán, Portugália, Hong Kong, Korea, Singapour, Törökország. Több országban a legjobb 10 között szerepel, mint pl. Angliában.
A második albumot, a „Telephone Mama”-t 1984-ben adják ki, és habár a dalok stílusa drámaian különbözik az elsõ albumétól, mindenhol, ahol megjelenik, ez az egyik legjobban eladott lemez.

1985 egy eléggé szerencsétlen év Paul számára, mivel Paul bevonul katonának és ez a leállás arra készteti, hogy egy olyan másmilyen, és erõsebb alapokon álló karriert építsen fel, ami nem függ a kereskedelmi toplista szeszélyétõl. Megalapítja a Lunatic S.r.l.-t, a saját cégét. Mivel a Lunatic sorsa közel került hozzá, ez arra ösztönzi Pault, hogy felépítsen egy
komplex hangstúdiót, és elkezdjen más beruházásokat is elõkészíteni. Még ugyanabban az évben kiadja az „Unvision”-t, az új korszak elsõ albumát, mely teljes mértékben a Lunatic tulajdona.

1988-ban a „Rainbow Tales”, az elsõ album, melyet a Lunatic komplexumban vettek föl, valamint ugyancsak elsõ lépés Paul új zenei irányzatában, egy láncszem, mely közelebb hozza Paul zenei kezdését a 70-es évek progresszív popjának területén.
1989 a „Sweet Life” az elsõ album, melynek az írója, producere, rendezõje is egyben Paul, és ez az album tartalmaz egy olyan speciális dalváltozatot is, melyet Paul, Ryan Paris-sel írt közösen és bomba sikerré vált világszerte: „Dolce Vita” címmel.

1990 a születésnapja egy másik cégnek, melyet Paul hoz össze, „Cresus Enterprises S.n.c” névvel. A cég célja, hogy egyesítse a Lunitec-et úgy, hogy az alkotások publikálása, terjesztése Olaszországban valósuljon meg.

1991-ben, osztálytársával Gustavo Romagna Manoja-val megírja a „The Tycoons” által elõadott „First” alkotást. Még ugyanabban az évben megírja a „Summit”-ot Dino Kappa-tól.

1992-ben Lunatic Records kiadja a „Sceens from the news Broadcast”-et, mely mostanáig az utolsó hivatalos albuma. Még ebben az évben megírja a „Choi in Heaven”-t Kammerton-tól.
Elsõ alkotása Ardit Gjebrea-val a „Jon” címû dal megnyeri a Tirana Dalfesztivált Tirana számára egy kritikus politikai pillanatban. A dal himnuszává válik a szenvedõ albánoknak, arra szólítván fel õket, hogy hagyják el országukat és keressék a túlélõket.

1994 - „Portrait”- egy gyûjtemény album az összes slágerével.
1996 - Paul megalkotja a „Project Jon”-t valaha írt legkedveltebb albumát.
1997 -ben a Lunatic S.r.l-bõl és a Cresus Enterprises S.n.c-bõl megalakítja a Softworks S.n.c-t, egy új céget, széles választékú katalógussal, nagyszerû felépítéssel és nagy lelkesedéssel! Még ugyanabban az évben megírja a „Viewpoint”-ot, egy gyûjtemény albumot olyan dalokkal, melyeket soha nem adtak ki, avagy nem lettek kislemezek, holott nagyon is különleges mondanivalójuk van.
2000 - A Softworks SWR kiadja a „Portrait & Viewpoint –t, egy dupla CD-ét.
Természetesen nagyon sok tervben volt része a 90-es években, de még a mai napig dolgozik producerként, rendezõként, dalíróként, studio managerként.
Az utolsó munkáját „Jakujam” Ardit Gjebrea-tól hamarosan kiadják.
2004 egy ígéretes idõszaknak néz ki, új ötletekkel (beleértve egy új albumot) és sok élõ fellépéssel.

Fancy



Fancy"Jobb, ha nem szerepelsz címlapon, mint, ha igen, de negatív hírrel."
"Semmi baj nincs azzal, ha néha aláértékeled önmagad." "Ha hirtelen leszel sikeres, ugyanolyan gyorsan vége lesz, mint amilyen gyorsan kezdõdött."

Fancy tudja, mit beszél. 1984-ben kezdõdött karrierje, mint a német disco stílus leghíresebb képviselõje, rögtön 2 alkalommal jegyezte magát a kislemez toplistán a "Slice Me Nice" és a "Chinese Eyes" címû dallal. Fancy megnyerõ színpadi tehetsége és a show bizniszbe való rátermettsége elõször a kapucinusok internátusának színházi produkcióiban nyilvánult meg (igen, szerzetesnek készült), majd középiskolás éveiben.
12 éves korában Fancy gitározni kezdett, mialatt továbbra is szerzetesnek tanult. Ted Haroldot hallgatott, elsõ megvásárolt lemeze, a "Moonlight" is tõle való. Apja, egy földhözragadt kézmûves, aki nem igazán nyugodott bele fia karrier választásába és megpróbálta õt egy sokkal hagyományosabb egzisztencia felé irányítani. Hamarosan azonban nyilvánvalóvá vált, hogy törekvése hiábavaló. Érettségi után Fancy mindent félretéve alapított egy együttest, Mountin Shadows néven (stílusára legfõképpen Cliff Richard hatott). Ugyanekkor a céltudatos, fiatal elõadó elkezdett közeledni a lemezcégekhez saját szerzeményeivel, produkcióival. Majd felkérte Todd Canedy-t, hogy írjon neki egy dalt. Teljesen felbuzdulván a sikertõl, Fancy készített egy demót "Slice Me Nice" címmel, majd azonnal Toni Monn-hoz vitte, aki már számos Amanda Lear dalt vett fel.

1985-ben Fancy-nek elõször adódott lehetõsége, hogy fellépjen a francia televízióban, és élõ adásban az USA-ban és, hogy elkezdje következõ slágerének elkészítését amelynek címe "Bolero", mellyel a szó szoros értelmében lázzal fertõzte meg Spanyolországot. Ez a dal az elsõ helyre kúszott fel a toplistán és 6 hónapon keresztül meg is tartotta helyét. A spanyol média annyira rajongott érte, hogy egy lemezbemutatón és sajtótájékoztatón Fancy legalább 50 médiumnak nyilatkozott egyidõben. Másnap, amikor Fancy bekapcsolta az autórádióját, bármelyik csatornára kapcsolt, õ volt az éterben. 1986 nyarán Fancy az országutakat járta, fellépett az Egyesült Állomok nagy táncklubjaiban, Svédországban a "People's Park"-ban, és természetesen Németország nevezetes, nagy diszkóiban.

A "Lady Of Ice" aranylemez lett Svédországban, míg a "China Blue" egy másik slágerlistás dal, elnyert egy újabb fellépést a német televízióban a nemzeti hit parádé show (ZDF- Hitparade) keretében. Elõkészületei a vadonatúj LP-jének, "Flames Of Love" 1987 õszén kezdõdtek, és ennek az évnek az elején Fancy-nek sikerült teljesen a hatalmába kerítenie a lengyel televízió hallgatóságát.(Olyan messzire mentek, hogy átírták a szombat esti mûsorprogramot, csak azért, hogy még egyszer felléphessen).

Az új album nem csak Fancy/Monn csapatának kipróbált és tesztelt friss slágereit tartalmazta, hanem Fancy saját szerzeményeinek válogatását is. Amint megjelenik az elsõ kislemez, a "Flames Of Love" tisztán megmutatja Fancy-nek, mint saját dalai szerzõjének és proucerének, hogy a fiatal hallgatóság mit vár el tõle: táncolható, mozogható nemzetközi minõségû pop dalokat. Ugyancsak õ gondolta ki, képzelte el a dal videóját, melyet már be is mutattak a Tele 5-ön (német magán TV adó), és amely tisztán felvázolja, hogy ez a müncheni ember semmilyen körülmények közt nem sorolható
a "futószalagon készült" mûvészek közé.

FancyMég 2 másik albumot adott ki a már tesztelt hangzással. Az "All Of My Loving" 1989-ben jelenik meg. Ez tartalmazta egy másik Ultra-mega hits-ét, az "Angel Eyes"-t. 1990-ben jelenik meg a "Five" címû albuma, egyszerûen, az ötödik. A "When Guardian Angels Cry" errõl az albumról ugyanolyan stílusban íródott, mint a korábban kiadott "Flames Of Love". 1990-ben Európa szerte széles körben játszották ezt a mega-hits-et. Fancy pályán akart maradni, ezért a ZYX kiadótól megjelentetett egy rap variációt, a "When Guardian Angels'Rap" címen. Ennek a felvételénél segítséget kapott Grandmaster Tess & Steve D 5-tól. Gyakorlatilag ez volt 6. albumának bemutatkozása: a "Deep In My Heart", 1991-ben jelent meg. Ez az album legfõképpen régi dalainak rap/hip-house stílusban átkomponált változatait tartalmazza. Nyugi, Fancy nem rappelt, azt Steve D5 & Grandmaster Tess tette. Én nem igazán szeretem ezt az albumot és Fancy sem írt több dalt ebben a stílusban. Hála Istennek!

Pár év múlva, 1995-ben adta ki Fancy következõ albumát: "Blue Planet Zikastar" címmel. Ezen az albumon volt új slágere, az: "Again, Again" és az "I Can Give You Love". Ez már Fancy új stílusában íródott, inkább pop, mint Hi-Energy kategóriában. De azért van még egy pár dal, mely visszahozza a
80-as évekbeli hangzást, ilyen pl. a "Prince Of Darkness".

1996 áprilisában megjelenik Fancy következõ albuma, "Colours Of Life" címmel. Hasonló a "Blue Planet Zikastar"-hoz, új stílusú, már szinte semmi sem emlékeztet arra a hangzásra, ami miatt szerettük. "Deep Blue Sky", az album kezdõ dala talán emlékeztethet a régi Fancy-re, de semmi különös, amitõl hanyatt vághatnám magam. Következõ száma, a "Road To Avalon" egy aranyos kis dal, mely inkább beszél, mint énekel kategória, kicsit olyan Enigmás. A "Way Of Freedom" egy érdekes nóta, majdnem teljesen olyan a hangzása, mint a korábbi albumán megjelent "Prince Of Darkness"-nek és ez egész jó, olyan Öreg Fancy stílusú. Említésre méltó még a címadó dal, a
"Colours Of Life" hip-energy stílusban, amilyennel a 6. albumán próbálkozott. Ez már sokkal jobb, de el kell fogadni azt a tényt, hogy még mindig van benne rap. Számomra ez az a mix, amit valahogy alig tudok elfogadni tõle. Fancy nem hagyta abba a kísérletezést. Egy reggae stílust is írt, a "Money"-ban. Az én kedvenc dalom a lemezen a "Changing My Ways". Ez egy pop-szerû dal, energy-vel fûszerezve. Azért szeretem, mert hallom benne az "én Fancy-met". Amikor úgy éreztem, hogy sajnálatos dolog volt
kiadni 34 német márkát a lemezért, ez a bizonyos dal elhitette velem, hogy mégiscsak megérte. Ne érts félre, tulajdonképpen én úgy gondolom, hogy ez nem egy rossz album. Ha nem ismerted Fancy-t korábban, akkor még hatással is lehet rád, de ha az elõzõ stílus rajongója voltál, akkor kiábrándult
leszel. Eléggé szomorú, hogy olyan zenészek, mint pl. Fancy, akik ragaszkodnak a hi-energy stílushoz, azért, hogy üzleti oldalról sikeresek legyenek, stílusváltáson kell keresztül menniük. Fancy-t én a High-Energy stílusában kedvelem, és bár szeretem az új stílusát is, akkor sem fogom tudni elfelejteni a "Bolero"-t, és a "Flames Of Love"-t. Európában és Amerikában mai napig játszák mindkét dalt (bár fõleg meleg bárok). Fancy keményen dolgozott és teljes mértékben megérdemli helyét a Hi-Energy stílusában "Hall Of Flame".

Fancy olyan, mint valamennyi Hi-Energy zenész (pl. Dieter Bohlen) olyan daloknak volt szerzõje, producere, melyeket mások adtak ki. Õ írt zenét az általa régóta pártfogolt Grant Miller-nek. A hangja soha nem közelítette meg Fancy-jét, de egy pár dalt azért érdemes megemlíteni tõle: "Lost In paradise" , "Wings Of Love", "Colder Than Ice" (ezt tulajdonképpen Fancy énekelte eredeileg). Fancy volt a producere olyan daloknak, mint pl. az olasz disco sztárjának, Mozzart-nak a "Money", és a "Jasmin China Girl" címû felvétele vagy másik nagy pártfogoltjának Tom Carabba-nak a "The Deliverance", és a "Wthout You" címü száma. Fancy-t szakmai kapcsolat fûzi olyan mûvészekhez, mint Amanda-Lear, aki a 80-as évek Euro-Dance francia mega-dívája, Linda Jo Rizzo, Robert Grace és még sokan másokhoz, többek közt a klasszikus olasz duóhoz, Albano és Romina Power-hez. Ugyancsak õ volt a szerzõje, producere az angol zenei lista fergeteges slágerének, a Coccon-nak; õ írta a Pete Waterman által vezetett (közismert írója a Stock, Aitken, Waterman alkotta csapatnak és a PWL Records-nak, Anglia), népszerû angol zenei Tv show-nak a "Hitman And Her" címû betétdalát.

Amikor Fancy dolgozik, meggyõzõ az elõadásmódja, és soha nem veszi le lábát a gázpedálról. Magánéletét nyugodtan éli. Pszichológiai, asztrológiai tanulmányai önuralomra tanították, és arra, hogy hogyan tegye a dolgokat igazi perspektívájukba. "Én a Hold gyermeke vagyok"- mondta egyszer egy interjún, és egy csillogással a szemében hozzátette, hogy ha valaki vitatkozni akar vele, ahelyett, hogy szokás szerint oldalba döfködnék egymást, inkább ad a másiknak egy könyvet.

Turnézás és a stúdió munkái között pedig meglepetésszerûen a stúdió mögött találhatod, ahol az állatok iránti szeretetbõl csinált egy kis farmot, ahol már 10 kecskére felügyel! Gyakran láthatóak Fancy tánczenei slágereinek erõs ütemére ugrálva.

Eddy Huntington

Eddy Guntington
Én Eddy Huntington (vagy Eddie, Edward) 1965.10.29.-én Anglia Északkeleti részén egy szénbányász és egy háziasszony fiaként láttam meg a napvilágot. Három nõvérem van, Anne, Enid és Sheila. Általános iskolámat Peterlee-ben végeztem, majd a helyi gimnázium tanulója lettem. 18 évesen elhagytam otthonom és Londonba mentem. Ez volt életem nagy változása. A Pineapple Tánc studióban kezdtem el dolgozni, modellkedtem és videóztam. Ez alatt az idõ alatt vettem fel a kapcsolatot az olasz Baby Records-al. Meghallgattam a "USSR" demo-t és eldöntöttem, hogy megcsinálom. Milánóban sok új barátra tettem szert mint: Den Harrow, Tom Hooker, Jennifer Munday, Sharon, Baltimora és még sokan mások. A 80-as évek fantasztikusak voltak, jó zenékkel, sok szórakozással, és egy kis õrültséggel. Emlékszem, amikor Den-nel a kora reggeli órákban szaladgáltunk körbe Verona utcáin hangosan kiabálva, énekelve! Megismerhettem sok nagy hírességet és kiváltságosként nagy szaktudású emberekkel dolgozhattam együtt. A kedvenc olasz dalaim azokból az idõkbõl a következõk voltak: Spagna-Easy Lady; Tom Hooker-Looking for Love; Swiss Boy; Sabrina-Boys,Boys,Boys. Akkoriban (manapság is) talán a "kommersz" ízlésemnek köszönhetõen lett olyan szórakoztató és közkedvelt minden dalom. A 90-es években Amerikában és Japánban dolgoztam egy sokkal jellegzetesebb HI-NGR hangzással, mint pl. "Meet my Friend" és a "May Day." Valamint megismertem Paris-t, aki késõbb a feleségem lett, és született egy közös babánk is.

James Huntington (született 1991.05.03.) a fiam, egy új kezdete volt az életem hátralévõ részének. Feladtam a zenélést és tanár lettem, annak érdekében, hogy egy normális családi életem legyen. Soha nem bántam meg ezt a döntésemet, hiszen van egy csodálatos fiam, és bár már nem élek együtt az édesanyjával, de "ezt" a fantasztikus ajándékot hagyta hátra nekem. Mint képzett tanár, jelenleg kisgyermekekkel foglalkozom (pillanatnyilag 5 és 6 évesek) és imádom õket! A gyerekek szórakoztatóak és kollegáimmal is nagyon jól kijövök.

A zene a hobbim és most egy kicsit összekapcsolhatom a zenét a munkámmal. Realisztikusnak is kell lennem. Ezek már nem a 80-as évek és én sem leszek fiatalabb, szóval jobb, ha elfogadom, ami van, mint ahogyan ti is!

Nem lehetne teljes az önéletrajz, ha nem tennénk említést Cliff Richard-ról. Õ volt az, aki nagymértékben lelkesített és habár a zenénk nagyon távol áll egymástól, én mindkettõt kedvelem és továbbra is együtt fogom játszani Cliff dalait az én kedvenc tánczenéimmel.

De a fénypontja az életemnek mégiscsak a feleségem, Lois. 2001-ben pár hónap után eljegyeztük egymást, majd összeházasodtunk. Nagyon szerelmes vagyok és továbbá is azon vagyok, hogy vele folytassam ezt a csodálatos életet Anglia Északkeleti részén. Mindíg énekelni fogok, még ha csak Lois-nak és James-nek is (tulajdonképpen mindenkinek, aki hallgatni akarja). De akármit is teszek mostantól kezdve, ugyanúgy teszem Lois-ért, James-ért, mint magamért.

Den Harrow (Manuel Stefano Carry)

Manuel Stefano Carry 1962.06.04.-én született Bostonban, Massachusetts-ben (USA), apja építészként dolgozott. 7 évesen megtanult zongorázni és gitározni. 4-5 éves volt, amikor Olaszországba költöztek. A szülei elváltak, õ (ahogyan nõvére és fiú testvére is) az anyjuknál maradtak. Otthon mindig olaszul beszéltek, tehát annak ellenére, hogy az USÁ-ban született, az iskolában problémái voltak az angollal. Középiskolás éveiben, (Milánó, Olaszország) e zene iránti érdeklõdése tovább nõtt. Ebben az idõben kezdett el egy judo testépítõ klubba is járni a „Club Sportivo”-ba. 18 éves diákként meg egy break tánciskolának is tagja volt.

Gyerekkorától kezdve tudta, hogy részese kíván lenni a show business-nek. A sármos kinézete és a sport klubban elért kidolgozott teste kifizetõdõvé vált. Modellként fedezték fel és ez volt az elsõ lépés, hogy valóra váljanak álmai. Nem sokkal ezután megismerte Roberto Turatti-t, aki ebben az idõben DJ volt az „American Disaster”-ben, egy milánói discóban.
Turatti és Chieregato lett Manuel producere és az volt a tervük, hogy sztárt faragjanak belõle. Ekkor választották mûvész nevét : DEN HARROW. Ez a név olasz szavakból lett alkotva:

Arra készült, hogy meghódítsa a tánc parkettet. Alapos ének leckéket vett. Az elsõ 2 dala: „To Meet Me” és a „A Taste Of Love” meglehetõsen népszerûvé vált a Dél-Európai országokban, de az igazi sikerre 1984-ig várni kellett. Ez az év mérföldkõ volt karrierjében. Kiadta elsõ kislemezét „Mad Desire” címmel, kb. 1 milliót adtak el belõle, és 3 aranylemezt nyert. 1985-ben kiadja „Future Brain”-t, mellyel megnyeri a „Festivalbar”-t és a „Vota La Voce”-t. Következõ kislemezét 1986-ban adták ki: a ”Bad Boy”, a „Charleston”, és a „Catch The Fox” Európa egyik legkedveltebb disco sztárjává tették. Ezek a lemezek kb. 1,5 millió példányban keltek el, Franciaországban arany lemezt nyert. Ugyancsak 1986-ban SILVER OTTO-t kapott egy tekintélyes grammy díjat a legnagyobb és legismertebb német zenei magazintól, a Bravótól.

1987-ben 2 kislemezt adott ki a 2. albumáról „Day By Day”.Az elsõvel „Born To Love” Den megnyerte 2. „Festivalbar”-ját, a 2. kislemezével, ami eddig a legnagyobb sikerének látszik „Don’t Break My Heart”, Németországban az elsõ helyre került, a „Top Five”-ban volt Olaszországban, Spanyolországban, Görögországban, és a Benelux Államokban. Franciaországban Aranyéremmel tüntették ki , Kanadában Platinummal. A Peters Popshown Westfalenhalle-ben (Dortmund, Németország) masszív hisztérikus rohamot okozott dala éneklésekor. Ez a dal napjainkbann része a Classic Italo-Disco hangzásnak. Ugyancsak ebben az évben kapta meg a GOLDEN OTTO díjat.

1988 egy ismételten sikeres év volt számára. Németországban, Angliában Den 12 hónapon át folyamatosan vezette a listákat, megkapta 2. grammy-jét, megelõzte Michael Jacksont és Golden Record-ot nyert. A BRAVO-val a 4. helyen állt, majd 1989-ben a 9. helyen.

1989-ben kiadta 3. albumát a „Lies”-t, mely felkeltette a német BMG/Ariola érdeklõdését, több, mint 19 millió német márkát keresett. 2 cég, az „ADIDAS” és a „COCA-COLA” felkérte reklámjukhoz.

1992-ben szerzõdést kötött a német Polydor kiadóval és kiadta 4. albumát a „All I Want Is You”,melynek Jennifer Rush és Natalie Cole volt a producere. Az album hamar a 4. helyre került Németországban, 800 ezret adtak el belõle.

1993-ban megjelent 5. albuma a „Real Big Love”, melynek Natalie volt a producere.

Számos tényezõ játszott szerepet Den sikerességében: a zenéje, a kinézete, az öltözködése. A Den Harrowleghíresebb ruhatervezõk alkották divatos, érdekes fellépõ ruháit. És mi a helyzet a hangjával, kérdezhetitek. Tulajdonképpen soha nem volt egy erõs hangja. 4 dal mintát mutatok be. Amikor az elsõ kettõt hallgatod, egy relative gyenge hangot fogsz hallani, amikor a másik kettõt hallgatod, úgy fog tûnni, mintha nem is õ énekelné. Tulajdonkáppen igazad van. Legtöbbször a dalait Tom Hooker énekelte, melynek a Turatti/Chieregato duo volt a producere. Ha elég információm lesz errõl a mûvészrõl egy külön oldalt fogok neki készíteni. Den Harrow’elsõ igazi élõ turnéja 1987-ben indult Olaszországban. Ez a turné, valamint az albuma ”Lies”, melyben Den Harrow egy másik hangon kezdett el énekelni, indította el a pletykát, hogy nem õ énekli dalait. Ez nem az elsõ és nem az utolsó alkalom a zene történetében, hogy a hang és a kinézet nem törvényszerûen ugyanahhoz az elõadóhoz tartozik. Õ még mindig hisz abban, hogy tud énekelni, és azért ment Angliába, hogy tovább tökéletesítse hangképzését. A „Lies”-on kívül3 másik albumot adott ki: „Owerpower” (1985), „Day By Day” (1987), és mostanában (1996) az „I, Den”, mely korábban kiadott dalait tartalmazza mai hangzással.

1996-ban Mauro Farina-val kezdett el dolgozni a SAIFAM-nál, az egyik kiadójuknál, a ON WAY Records-nál. Számos új dalt vett fel: ”Take Me”, „The Univerese of Love”, „Taste of Love”, „I Feel You”, „Future Brain 2000” és Don’t Break My Heart 2000”. A Farina’s Factory Team is remixelt valamennyit a régi produkcióiból.(pl.”To Meet Me”😉.A One Way Reccords által adta ki 6. albumát, ”I Den”.

1999-ben otthagyta a S.A.I.F.A.M.-et és kiadta 7. albumát, a „Back From The Future-t a Niteline Records kiadótól.

Dead Or Alive


Több mint egy együttes, több mint egy szórakoztató jelenség.

Egy Melody Maker kritikus, miután megnézte az együttes élõ fellépését 1982-ben, azt publikálta, hogy az elõadásnak titokzatos prófétai jellege van: „Az üreges hang betölti a sötétséget, aztán megvetéssel beleveti magát egy elmúlt korszak idézeteibe. Amikor Pete Burns kinyitja a száját, hihetõvé válik az, hogy Õ egy mozdulattal képes lenne lenyelni az egész halucinativ ujjászületést. Ez az együttes még hódítani fog."

A Dead Or Alive legfontosabb és nélkülözhetetlen tagjai Pete Burns és Steve Coy, aki Liverpoolból származik, de mostanság Londonban dolgozik. Az õ egyesített kreatív zsenialitásuknak köszönhetõen tudtak producerei lenni 20 év érdemleges slágerlistás kislemezeinek, 8 albumnak, melyek arany illetve multi-platinium lemezek lettek világszerte, valamint egy jelképnek, melynek hatására közel 2 évtizeden át nyújtogatták az emberek a nyelveiket. Japánban, egyik legnagyobb vevõjüknek piacán, egyszer egy 1 millió dolláros szerzõdésük volt 3 show-ra vonatkozóan és arra kényszerítették Michael Jackonst, hogy újra ütemezze a Japánban való fellépésének idõpontját, hogy ne kerüljön össze az ugyancsak nagy népszerûségnek örvendõ DOA turnéval. Egyszer még ki is hirdették: FELEJTSD EL MADONNÁT, VAN NEKÜNK PETER BURNS.

Az együttes erõssége a szilárd, állandó, odaadó, örökké terjeszkedõ rajongói táborán nyugszik. Nem úgy, mint az egy számos csodák, melyek berekesztik a slágerlistákat, míg csak el nem mossa õket az áradat, a Dead Or Alive örökké fejlõdik és halad. A mûvészi filozófiájuk talán a „Been There And Done That, Now Let’s Move On ” (Ott voltam és megcsináltam, de most már lépjunk tovább) címû számban foglalható össze. Mostanság Burns és Coy újabb magasságokba helyezik magukat, a világ egyetlen Glam Rock együtteseként, valamint annak köszönhetõen, hogy Pete bizonyos publikus bonyodalmak okozója, mely az image váltásainak és szellemes idézeteinek soha véget nem érõ sikerének következménye. Madonna fantasztikusnak tartja, Victoria Beckhem pedig a jobbjára ültette a fantázia vacsorájának ülésrendjében.
A Dead Or Alive-ot 1980-ban alapította pete Burns, akinek a lemezén hallható volt a „Mystery Girls” és Dead Or Alivea „Nightmare In Wax”. Az együttes jelentõs sikereknek örvendhetett az Egyesült Királyság független körzetében 3 éven keresztül, és végül 1983-ban szerzõdést kötöttek az Epic Records-al. Debutáló albumuk, a „Sophisticated Boom-Boom” tartalmazza a DOA 4 legjobb dalát, és egy újra feldolgozott változatát egy 70-es évekbeli slágernek, a „That’s The Way I Like It”-nak. A sajtó és az általános érdeklõdés is nagy volt a banda iránt, amikor 1984. nyarán bemerészkedtek a stúdióba, hogy kidolgozzák a „Youthquake”-et, az albumot, mely még mindig tánczenei alapú. Az új produkciós csapat, a Stock-Aitken-Waterman (SAW) azért csatlakozott Pete-hez és Steve-hez, hogy egy tánc csodát alkossanak. Az elsõ kislemez, a „You Spin Me Around” (Like A Record) elsõ helyre került a legtöbb országban és még az amerikai lista elsõ 10 helyezettje közé is feljutott. Késõbbi Youthquake-rõl kiadott kislemezek és maxik: „Lover Come Back To Me”, „In Too Deep”, „My Heart Goes Bang” kritikus sikerekre tett szert, valamint a disco clubokban is aratott.

DOA kiadott egy harmadik albumot is „Mad, Bad And Dangerous To Know” címmel 1986-ban. A „Brand New Lover”, „Hooked On Love”, „Something In My House” címû számok az albumról megnövelték az igényét egy világ körüli turnénak, melynek az együttes eleget is tett. Jelentõsebb helyszínek, mint pl. a Jo Hall és a Budokan , valamint Amerika úgy üdvözölték a Dead Or Alive-ot, mint az egyik legjobb tánczenei együttest , mely olyan sikereket ért el az Egyesült Államok partjain, amilyen már régóta nem volt.

1988-ban az együttes karrierjük fordulóponthoz érkezett. SAW, akinek a sikere a DOA-val való együttes munkájára lett építve, ebben az idõben olyan dallamokat kezdett keverni egyiket, a másik után, melyek nyomasztóan hasonlóak voltak. Pete és Steve elõre látták a végleges következményét. Elhatározták, hogy saját útra térnek és saját maguknak lesznek producerei. A függetlenné válásuk híre arra késztette a cinikus producereket, hogy jóslatokba bocsátkozzanak, sõt még a bukásukban is reménykedtek.Nude, a következõ album, óriási gyõzelem volt a Dead Or Alive részére.megalkotta a slágerlistás kislemezt, a „Turn Around And Count To Ten” címen, mely Japánban elfoglalta a slágerlista elsõ helyét, 17 elképesztõ héten keresztül. 2 másik dal, a „Come Home

With Me Baby” és a „Baby Don’t Say Goodbye” tûzbe hozta a tánczenei slágerlistákat és hozzávezetett egy széles körû japán turnéhoz. Még a 45 000 férõhelyes Tokyo Dome is tele lett lelkes rajongókkal. Japán azzal ismerte el a DOA tömeges népszerûségét , hogy neki adományozta a Japan Grand Prix Award-ot (Japán Nagy Díj) az év albumáért.

Dead Or Alive1990-ben Pete és Steve kiadtak egy másik albumot, „Fan The Flame Part One”, és kivettek egy kis szabadságot 6 évnyi turnézás, felvételkészítés után. De a kreatív tehetségük mégsem hagyja õket teljesen pihenni ez alatt a viszonylag nyugodt periódus alatt: 1994-ben megjelenik a „Nukleopatra”.
Ez az utolsó albumuk magasabb és energikusabb szintre helyezte a tánczenét és az igazság az, hogy tele volt potenciális slágerekkel. Az album tartalmazott egy klasszikus Bowie dal változatot, a „Rebel, Rebel”-t, a felfrissített „You Spin Me Around”-ot, a klub siker „sex Drive”-ot, és a Blondie slágert a „Picture This”-t.Dead Or Alive milleneumi ajánlata, a „Fragile” (Japánban adta ki az Avex Trax), újra felevelenített számos 80-as évekbeli slágert és egy újraírt, felfrissített változatban mutatta be a fiatal táncos rajongóknak. Persze volt egy pár új dal is: az agresszív „Hit And Run Lover”, a félelmetes „I Paralyze”-ot, és a szuggesztív, reménnyel telt „Isn’t It a Pity”-t. A Dead Or Alive régi követõi, valamint az újabb rajongók, akik felfedezték a múltat és akik megérezték a jövõt, mindannyian hisztériával válaszoltak, amikor a „Fragile” szakmai bemutató hírei elérték a közönséget, az elõvételi rendelések száma elérte a több ezres nagyságot. Egy remix album, az „Unbreakable” –t az Avex kiadásában jelent meg, a „Fragile” 2001-es sikerének nyomában. A 2001-es japán Avex Rave-en a Dead Or Alive sikeresen szerepelt, majd Pete Burns felejthetetlen élõ és televízió szerepléseken alakított 2001-ben és 2002-ben agyaránt.

Õ volt a tárgya egy éljenzett fotó kiállításnak, a „Manmade”-nek, mely igen sikeres lett Londonban.
2002 tavaszán a Dead Or Alive szerzõdést írt alá a Sonyval, majd 2003 tavaszán kiadták a „Greatest Hits”-t., Evolution”-t és egy 2003-as változatát a „Spin Me Round”-nak. 2003. július 07-én pedig a Sony kiadásában megjelent egy, a videó és tv fellépéseit tartalmazó DVD.
Pete továbbra is eleget tesz a színpad és a televízióban való szereplésnek egyaránt 2004 elején egy színpadon lépett fel a felháborító Scissor Sisters-el, , és felvett egy dalt a Pet Shop Boys-sal közösen, a „Jack And Jill Party”-t. 2006-os fellépése a Híres Big Brother-ben felbõszítette a közönséget és a médiát egyaránt: a Net Imperative, digitális weboldalon , a webkeresõ megerõsíti, hogy a keresés a múlt héten a „Pete Burns” névre közel kétszer annyi volt, mint a „Traci Bingham”-re , aki a második legjobban keresett résztvevõ.

A DOA számos sikere Pete Burns megjelenésének tulajdonítható. Az õ agresszív, titokzatos, kétnemûsége inspirálta és sokkolta a közönséget a 80-as évek elején. Õ volt az egyike azon mûvészeknek, aki élvezte a videó erejét, és nincs még egy olyan elõadó, aki Madonna és Marilyn Manson-on kívül ilyen vitát okozott volna az MTV körforgásában. Õ volt az írója az egyik leggonoszabb humorú líráknak, amely valaha is a tánczenébe tartozott és az õ színpadi személyisége maga a show. Számos oldalról Pete, Madonna párja. A hosszú karrierje folyamán keresztülment sorozatos, sikeres átváltozásokon, soha el nem vesztvén a legáskálódóbb elemét: misztérikusságát, titkolt szexualitását, fekete humorát. Steve Coy, egy nagy teljesítményû billentyûs, dobos, producer, dalszöveg író stabilitást és profizmust hoz a Dead Or Alive számára. Pete és Steve érzik, hogy a java még csak most jön. Ha a FRAGILE messze áll a céljaiknak a csúcsától, akkor egy hosszú karriert ígérnek, mely továbbra is tûzbe hozza a slágerlistákat.

David Lyme

David Lyme valódi nevén Jordi Cubino az Italo disco stílus egyik legfontosabb képviselõje Spanyolországban. Néhány lemezen olyan zenésszel alkotott együtt, mint Silver Pozzoli és Olaszországban is vett fel dalokat. Eredetileg operát énekelt és az Italo mûfajt véletlenül fedezte fel. Japánban néhány dalával a slágerlistákon elsõ helyre került. Fellépett japán zenei Tv show-kban is. Minden lemezét a Max Music adta ki ( Blanco y Negro Music-cal), mely egyike Spanyolország 2 legnagyobb tánczenei kiadójának. David (Jordi) egyben modellként is dolgozott.

Ma már saját kiadóval rendelkezik és azon dolgozik, hogy más elõadóknak írjon zenét, és legyen producere. Az elmúlt idõszakban Európa szerte, több mint 3 millió lemezt adott ki, melyek számos mûvésznéven futottak. Tv reklámoknak és olyan cégeknek is írt zenét, mint pl. a COCA-COLA és a CHUPA CHUPS, és még számos másnak.

Aleph
Valódi neve:
Giancarlo Pasquini
Ismert karrierjét a 80-as években kezdte, nagy népszerûségre fõleg Japánban tett szert, ahol a mai napig közkedvelt. Elsõ dalát, mely nemzetközileg is sikeressé tette, 1985-ben adták ki, "Fly to me" címmel, melynek szerzõje Mauro Farina, M. Manzi és D. Bellini, producere Giacomo Maiolini volt a Time Recordtól. Ez a bizonyos dal járult hozzá a Time Record sikeréhez, a névhez, mely nem csak Japánban, de az egész világon ismertté vált. Aleph 1990-ben létrehozta saját lemezkiadóját ABeatC néven. Ezekben az idõkben Európában kevésbé ismert, mert legfõképpen az ázsiai és Japán piacra adja ki lemezeit. Ez elég sajnálatos, hiszen ez a mûfaj maga az európai dance alapja.

Pasquini a szerzõje a legtöbb felvételnek, melyet az ABeatC ad ki.Az egyik legismertebb énekes, aki az AbeatC-vel dolgozik Norma Sheffield és Virginelle.

Pasquini számos mûvésznevet használ. Legfõképpen Aleph néven ismerjük, de Dave Rogers nevet is viseli. A mai napig fellép élõben. Az elõadásait Japánban láthatjuk (sajnos, csak ott ). 1977-ben Aleph néven 2 kislemezt adott ki: ("Let the Music play" és "Generation of love"). Dave Rogers néven kislemezeket, mint pl."Milan, Milan, Milan", "Boom boom Japan" és még számos másikat.

Valerie Dore


1962. május 28-án született Monte Carlo-ban (Monaco). Néhány adat: magassága:174 cm, Szemszín: barna, hajszín: eredetileg szõke, késõbb barna, Család: apja-Enrico, anyja-Liliana, fiú testvére-Georgio, lány testvére-Paola.

1978-ban, 15 évesen egy csoport tagjaként amerikai folk dalokat énekelt a barátaival. Ebben az idõben helyi bárokban is fellépett Milanóban.

1984-ben adják ki elsõ kislemezét, a „The Night”-ot. Ez a dal hamar magas helyre kerül az európai top listákon.

1985-ben, a második kislemeze jelenik meg a „Get Closer”. Hasonlóan az elsõ kislemezéhez, a „Get Closer” is Európa szerte sikeressé válik. Stílusa elnevezést talált és „Romantic Dance”-nek, mások „Sleazy-Enegie”-nek hívják Az év végén megjelenik harmadik kislemeze, a „It’s So Easy”.

1986-ban a „Lancelot” címû kislemeze a 36. helyre kerül Németországban. Az õ elmondása szerint egy Milan melletti kastélyban vették fel a lemezt és ez adta az ötletet, hogy felvegyék elsõ albumát, a „The Legend”-et. Az album Artur király legendáit hozza vissza. Az album zenéjét Marco Tansini szerezte, szövegét a korábban Aldo Martinelli-vel dolgozó Simona Zanini írta.

1987-ben problémái adódtak producerével, Roberto Gasparini-vel. Terveket mutatott be az új Valerie Valerie Dorealbumra. Monika-nak nem tetszett az ötlet, hogy Pop/House stílusra váltson, mert ez nem igazán az az irányzat volt, amilyet õ szeretett volna. Londonban megismerte a német producert, Ralph Ruppert-et. A férfi nagy sikereknek örvend Németországban. Ralph olyan zenészekkel dolgozott együtt, mint pl.:Jennifer Rush, Terence Trent D’Arby, Mike Oldfield.

1988-ban az elõzõ producerétõl, Roberto Gasparini-tõl rajta maradt problémái befolyásolják karrierjét. A rádióval és a televízióval való szerzõdése felbomlik. Férjhez ment új produceréhez, menedzseréhez, Mauro Zavalli-hez, akivel 1986 óta járt.

1991-ben 7 teljes hónapot töltött Madagaszkáron. Az volt az álma, hogy kiad egy albumot egy itteni csapattal.

Hali! Még új vagyok, próbáljatok egy-két dolgot elnézni nekem!
A linkek beszúrásában kicsit láma vagyok. Remélem így jó lesz:
Laserdance - Full album