1376
Mi történik?
-
Audrey #244 Halálélmény
Eljött az időm.
Meghalok.
Nem félek, hiszen tudtam, ez a sorsom, s ezzel még nem is vagyok egyedül. Nem tudom, más hogyan van ezzel, de ahogy öregedtem, egyre inkább kíváncsi lettem: milyen lesz, ha egyszer az úr magához szólít, s visszavonhatatlanul menni kell?
Nem mondom, hogy vártam a pillanatot, de amikor eljött, nem rettegtem, nem féltem, egy-szerűen tudomásul vettem: elérkezett. Ahol vagyok, innen már nincs visszaút. Lehet az orvos-tudomány bármilyen fejlett is, innen már nem lehet visszalépni.
Furcsa érzés. Nem érzem a végtagjaim, de mégis tudom, hogy vannak. Olyan az egész, mintha be lennék zárva valahova, s ha tapogatózom, akkor rugalmas, lágy valamit érzek ma-gam körül. Ez a valami teljesen körbevesz, időnként az az érzésem, hogy ha akarok, akkor körbe tudok fordulni, a fejem tetejére állhatok, de ez csak érzés... Az egész, talán az a legjobb kifejezés erre az állapotra, egy végtelen lebegés...
érzem, hamarosan vége lesz ennek is...
Nem tudom, hogy akik azt állítják, hogy lepereg a halál előtti pillanatban az élet filmje, azok vajon ugyanezt az érzést élték-e meg? Lehet, hogy ahol én vagyok, ilyen mélyre senki se jutott?
Jaj, ez butaság, hiszen mindenki eljut egyszer ide, legfeljebb nem jött még senki vissza.
Akkor, nem tehetek semmit ellene, nézzük, mi vár rám, minek nézek elébe? Persze semmi se történik. Illetve ez egy olyan állapot, hogy minden, amit eddig megéltem, az ugyanabba a pillanatba van sűrítve. Látom az életemet... Vagy az is lehet, hogy az életeimet! Mert kalmár vagyok, és színpompás ruhát hordok, azt hiszem, a hajómat várom a velencei mólón... azaz nem, mert egy rácson keresztül lesem a Boszporusz hullámait, s arra várok, hogy a szultán szólítson...
Hát, nem tudom, nem lehet az ember egyszerre férfi is meg nő is, nem lehet Velencében, s ugyanakkor Sztambulban, a szultán palotájában... Persze nem nő vagyok, hanem eunuch... ezt talán még borzasztóbb... látom az eddigi életeimet, nem tudok köztük különbséget tenni. Mamutszagot érzek, és illatos tömjénfüstöt kavargat az indiai palotában bujkáló szellő. Ki vagyok, illetve voltam?
Úgy érzem ebben a pillanatban, hogy nem tudom, ki is az, aki hamarosan meghal. Mintha nem lenne közöm hozzá. Emlékszem, de az emlékek egyre halványabbak lesznek.
Várom a megváltó halált.
Lebegek a világmindenségben. Kellemes tudat, érzem, hogy tökéletesen elváltam a testem-től, de hiába keresem, sehol se látom, pedig azt mondják, hogy aki kilép a testéből, az látja a hozzátartozóit, amint siratják...
Engem, úgy látszik, senki se sirat. Nem kellhettem senkinek az életben. Biztosan gonosz voltam, és így bűnhődöm.
Ki is voltam?
Már nem tudok visszaemlékezni. és hiába erőltetem az agyam, ami kihullott a fogyó-haló agysejtekkel együtt, sajnos, végérvényesen elveszett számomra! Remélem a teljes elmúlás kellemes lesz. Mindig úgy képzeltem, hogy lebegek, mint most, és feldereng a távolban, mint egy folyosó végén az isteni fény, s én közeledem hozzá, egészen addig, amíg teljesen körbe nem vesz. úgy képzeltem, hogy amint a fénybe érek teljesen, addigra halok meg visszavonha-tatlanul, s akkor érkezem meg a túlvilágra.
A lebegés tart, de valami kellemetlen közeleg.
Mindenki megérzi a közeledő veszélyt.
úgy érzem, valami hatalmas, soha nem történt átalakulás vár rám, és ez nem lesz kellemes.
Vajon fáj a halál?
Sose gondoltam erre.
Jézusom! Ez őrület! Sikítani szeretnék a kíntól, de nem tudok. Nincs szám, amit tágra nyis-sak, nincs öklöm, amit összeszorítsak, csak a mindent betöltő fájdalom van. Megpróbálok menekülni, összegömbölyödöm, rúgni próbálok, de minden hiába.
Sikoltanék a rémülettől, mert valami középkori kín vár rám! Tudom!
Embertelen halálnem volt, amikor a bűnöst elevenen bevarrták egy frissen megnyúzott ló bőrébe. A szerencsétlent nemcsak a nyüvek rágták, hanem a rászáradó, s egyre zsugorodó lóbőr halálra szorította, kipréselte belőle a lelket.
Rettegek, hogy ilyen vég vár rám!
De miért, Istenem, miért?
Semmi rosszat nem tettem! Hiába akarok emlékezni, már semmi se jut az eszembe abból, amit életemben, vagy bármelyik életemben tettem. úgy érzem, mintha egy feneketlen, sötét szakadék választana el az életemtől, az emlékeim a túloldalon maradtak, teljesen üres az agyam, már semmit se tudok! Tökéletes nihil van az agyam helyén!
Miért ilyen borzalmas a halál?
Miért veszi el az összes emléket?
Miért nem vihetem magammal a túlvilágra?
Miért... miért... miért...
Talán azért, hogy ne vágyjak vissza az eddigi életbe? De akkor nem tudom a másvilágról segíteni az itt maradottakat! Istenem, miért ilyen kegyetlen az elmúlás?
és miért nem múlik el legalább a rettegés is az emlékekkel?
A félelmet miért kell magammal cipelnem a túlvilágra?
Jézus-Mária! őrület! Elviselhetetlenül fáj!
Mintha abroncs szorítaná a fejem!
Mintha a lóbőr már teljesen a testemre zsugorodott volna! Miért nincs lábam, hogy leg-alább megpróbálnék menekülni, kievickélni innen.
De hol vagyok? Ez már nem az űrbeli kellemes lebegés! Talán csak nem a pokolra jutok? Nem, azt nem érdemeltem meg!
Akkor hova?
és miért ilyen kínok között?
Tudom, már csak pár pillanat, és megérkezem a túlvilágra. Ott majd megbékélek, meg-nyugszom, úgy látszik, át kell esnem ezen a megpróbáltatáson. Ott biztosan jobb lesz!
Hirtelen, mintha valami robbanna, mintha engedne az észtveszejtő szorítás, megszűnik minden kín. Mint a villám siklom előre.
Borzalmas!
Nem!
Nem akarok itt maradni! Ez nem lehet a túlvilág!
Pedig minden jel arra mutat, hogy ott vagyok. Már teljesen megszűnt a tudatom. Már semmit se tudok, tökéletesen üres az agyam. Csak az érzékszerveim működnek. Lehet, hogy azok halnak meg utoljára? Hisz a halott körme és haja még sokáig növekszik...
Azt hiszem, a szemem felfogja a fény és árnyék különbözőségét.
Hihetetlenül vakít minden. Utálok itt lenni.
A bőröm érzi a fertelmes hideget. Gyűlölöm ezt a közeget.
Vaskapocsként szorítják össze a bokám. Hiszen ez rosszabb, mint az inkvizíció börtöne!
Istenem, a lábamnál fogva felakasztanak! Nem bír ki egy ember ennyi szenvedést!
Vissza! Vissza akarok menni! Nem akarok meghalni! Nem!
Innen valóban nincs visszaút? Üvölteni kell! Hangosan, hogy az egész világ meghallja: Vissza akarok menni! Vissza! Vissza!
A hangszálaim megfeszülnek, a fejem vörös lesz, s érzem, hogy tüdőmbe levegő áramlik.
Megmenekülhetek?
A fülem hangokat érzékel.
Nem tudom, ki és mit mond, mert nem tudok különbséget tenni hangok és zörejek között, valami ilyesmit hallok:
- Gratulálok, anyuka! Egészséges, és kislány... -
Audrey #243 De jó, hogy megértettél... 
Annak idején senki nem hitt nekem, teljesen hülyének néztek. Csak 7 évvel később döbbentem rá, hogy tkp. mi is történt velem akkor. -
#242
megtapasztaltad a megnyilvánulatlant...közel jártál a megvilágosodáshoz :) -
#241
ez sem teljesen helyénvaló...mi van, ha nem temetnek el? :) -
Vlala #240 ha az én "babanyelv" topicom tudományosnak találtatott, amely azzal foglalkozik, kinek milyen vicceset mondott kiskorú ismerőse, akkor ez is idefér... -
Audrey #239 
Igazad van, az, amit én leírtam, semmi esetre sem nevezhető a szó szoros értelmében vett tudományosnak. Ám éppen ezért fel is merül bennem a kérdés, hogy ez a topik, amelynek címe Halál után, hogyan tudja magát tudományos véleményekkel feltölteni?
-
Vlala #238 eddig ebbe a topicba 237 rossz megfejtés érkezett.
A helyes válasz "temetés" lett volna. -
Zsoldos #237 :) Azert en azt mondom, van nemi kulonbseg a ketto kozott. Bar szerintem ez a topic nem a tudomanyos temakorbe tartozik. Bar maga a "tudomanyos" fogalom is nehezen definialhato, (vagy csak en nem ismerem), en azt erzem tudomanyosnak, ami szilard alapokbol helyes, meggyozo kovetkeztetesekbol epul fel. Es ez a kovetkeztetes, hogy ezek az elmenyek a halal utani eletet bizonyitjak, roppant ingatag. Hisz a 'klinikai halal' alatt el az ember agya (extrem pelda a regi guillotine -os fejezesek), gondolkodhat, erezhet, tehat meg nem halott.. -
Audrey #236 Elfogadom,amit írtál, nincs kizárva a lehetősége. Éppen úgy,ahogy annak sem,amit én írtam.
-
Zsoldos #235 Nem ketlem, hogy atelted, es nagy hatassal volt rad. De szerinted kizarhato a lehetosege annak, hogy hibas kovetkeztetest vontal le belole? Szerintem hasonlo tapasztalatok meg nem bizonyitjak a tulvilag letezeset. Mivel az agyad vegig aktiv volt(ezert is erzekelhettel minden esemyent, mint pl koma eseten), lehetett az egesz egy kulonleges tudatallapot is, ami csoppet sem lenne meglepo a korulmenyek ismereteben. Arra ez nem bizonyitek, hogy a test pusztulasa utan letezhet-e az ember barmilyen formaban. -
Audrey #234 Nem akartam még elküldeni az előbb, de elszállt...hm..ez nem az én napom. 
Igen, megkóstoltam az "odaátot", bár túlzottan nem szeretek erről beszélni, azért azt szívesen elmondom, hogy csudaszép dolog. Műtét közben állt le a szívem még gyermekkoromban, és végignéztem, ahogy megpróbálnak visszarángatni az életbe, én pedig beszéltem hozzájuk, hogy ébren vagyok, nem kell engem felébreszteni, de hát nem hallottak semmit sem.
Aztán a műtőajtó kinyílt, de senki nem látta, nem is néztek oda, csak én...csodálatos fénykoszorú áradt be rajta, ezt nagyon nehéz szavakba ölteni.
Nem is lehet...
Ami igazán fura volt, hogy miután valóban ébren voltam, senki neem hitt nekem, még a saját szüleim sem. Ez nagyon fájt, sokáig nem tudtam feldolgozni magamban. Végül is elhittem, hogy csak álom volt az egész, egészen addig, amíg bizonyítékként meg nem mutattam egy helyet, ahol xy éppen akkor tartózkodott
Kicsit bonyolult voltam talán, de ez az egész nagyon leírhatatlan, kevés a szó, és kicsi a szókincs. Mindegy...a lényeg, hogy aki egyszer átélte, annak számára nincs tovább kétség a túlvilág létezésében. -
Audrey #233 Na..hát napokig nem tudtam gép elé kerülni, vagyis inkább fórumozásra nem volt időm...fene a sok melót! -
OPM #232 
ez jó!
Audrey: kicsit részletesebben is leírhatnád, pontosan mi történt veled? :) -
Zsoldos #231 Konkretan milyen lehetosegnek? Voltal klinikai halal allapotaban? Min keresztul fogunk taplalkozni? :) -
Audrey #230 Hogy érted azt, hogy "akkori emberkék" ? -
M2 #229 Az a legszebb ebben a topikban, hogy mind megtudjuk az igazságot, és akkor beírnak ide akkori emberkék és kérdik: hol vannak akik a halálon gondolkoztak... :-) -
#228
Igen, hasonlóra gondoltam... A történetnek mindenki tudja a végét, tehát ismeri a "hívő" csemete vélekedésén felüli igazságot. Már láttam olyan érvelést, ami ezzel a történettel akarja hitének az igazát bizonyítani. Egészen önigazolás szagu a dolog.. -
#227
Moderátornak, vagy a házigazdának. St-t ne zavard ilyenekkel. -
Audrey #226 Értem...adminnak kell szólni, nyilván... 
-
#225
Max töröltetni szeretnéd! -
Audrey #224 Izé...a pirospozsgás szmájlit törlöni szeretném....lehet?
-
Audrey #223 Megéltem, tudom, hogy van élet a halál után. Ez nekem már több, mint hit kérdése, hogy úgy mondjam, mákom volt azzal, hogy részese voltam a lehetőségnek.
Az életet nem leélni, hanem megélni kell. Megélés után pedig bátran meg lehet halni
-
Zsoldos #222 Elmondom az en kovetkeztetesemet:
A gyakorlatban a szkeptikus kisgyerek semmivel nem jar rosszabbul, mint a hivo, ugyanolyan szep elete lehet majd odaat. Viszont a hivo pedig minden egyes masodpercben amig a 'tulvilag'-rol fantazial, lemarad valamirol ebbol a vilagbol, ami megha egy sotet unalmas kis lyuk is, lehet jo. -
#221
A történet maga szép, csak ne akarja senki komolyan venni, mert hamis következtetésekre is juthat a végiggondolása után. -
Audrey #220 Ez is igaz! 
-
Zsoldos #219 Viszont szomjas marad 
-
Audrey #218 Stílusromboló, mert nagyon dialektikus a te történetedhez képest...
Szűk látókörhöz is eszembe jut egy példa a félig tele avagy félig üres pohárról(mindannyian ismerjük...). Aki el tudja képzelni a félig tele pohár állapotát akkor is, ha csupán egy csepp van benne, az az ember hittel rendelkezik: bármire képes.
-
Zsoldos #217 Stilusrombolo? :) Szerintem az egyik legjobban beleillo mondat a tortenetbe. A szovegben nem az all, hogy megis letezik hanem, hogy nincs. Az egyik leghatasosabb modja a szuk latokor kifejezesenek. ("Az kizart dolog, mert nem tudom" - ki tudja honnan van az idezet? ;) -
Audrey #216 Zsoldos, ez nagyon szép... 
Csupán analóg, és egyben roppant stílusromboló az a hasonlat, hogy 2 millió dollárt sem láttam még, mégis létezik... -
Zsoldos #215 Két kis magzat beszélget egy anya méhében:
- Te hiszel a születés utáni életben?
- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is
azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
- Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is,
hogyan nézne ki?
- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt.
Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.
- Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni - ez meg végképp
nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok
én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór
már most túlságosan rövid.
- De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínûleg minden egy kicsit
másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
- De hát onnan még soha senki nem tért vissza! A születéssel az élet
egyszerûen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság
a sötétben.
- Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre
meglátjuk a mamát, és õ majd gondoskodik rólunk.
- A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted õ mégis hol van?
- Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetoen élünk.
Nélküle egyáltalán nem lennénk.
- Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló,
hogy nincs is.
- No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is
érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt
hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk. -
#214
Hamis.Szerintm nem hallanál mást csak némi recsegést,meg zúgást. Ha szellemeket hallanál az csak tőled függne, mármint ha hinnél benne.Én ugyanis nem tudom mit hidjek.Régebb hittem, de mióta a természet tudományokkal foglalkozok... nem is tudom... -
Cicero #213 Hihető, hogy egy üres szobában felvesszük a csendet és hangosan lejátszuk akkor lehet hallani, hogy mit mondanak a szellemek? Fehér zaj? ![]()
-
#212
Tessék, ezek is hasonlók, csak ide MÉG okosabbnak kell lenned ;)
-
lakika #211 de aki TÉNYLEG okos, az le tudja hántani róla a kamut
-
#210
Ezt persze nem pont erre a cikkre értettem, hanem az újságra úgy általában!
Lehet hogy ez a cikk épp igaz lehet... -
#209
1ébkéntitt a link -
#208
Igaz!
A dolgokat máshonnan lopkodják, de nha-néha meg is toldják, hogy kapósabb legyen. -
lakika #207 ha lenne lövésed a dolgokhoz, akkor tudnád, hogy ők pedig máshonnan lopkodják a cikkeiket
de hajrá, akkor keresd meg az angol forrást -
#206
érdekes,csak kár hogy a [u]BLIKK[u/]-ből van...! -
lakika #205 érdekes cikk
