Régebbi, ám annál jobb filmek

Film-noirnak mondott, emberi drámának álcázott film, ami valójában egy kemény társadalomkritika.
Kirk Douglas játsza a nagyszájú, nagyképû, cool karaktert, méghozzá zseniálisan. Aki dolgozott már Amerika összes nagyvárosi újságánál, de mindenhonnan kirúgták. Ezúttal Albuquerque kisvárosban robban le a kocsija és ittragad. Ha már így alakult, megpróbálja kihasználni a lehetõséget és elhelyezkedik a helyi kis lapnál. De õ sokkal többre vágyik, nem ehhez a pitiáner hírekhez van szokva, de a kiugrási lehetõségre még várnia kell. Sokat. Egyszer mégis "rámosolyog a szerencse", kígyóvadászat van egy közeli vársban, de odáig sose jutnak el, ugyanis út közben belebotlanak egy csapatba, akik - mint késõbb kiderül - ki akarnak menteni a bányából egy bentrekedt férfit. Tatum (Douglas) vállalkozik a feladatra, hogy felderítse a terepet, és ha már így alakult, rögtön viszi is a fényképezõt magával, jól jöhet az még. Kiderül, hogy a férfinek beszorult a lába és kõ is omlott rá, és épp csak egy kis rés van, ahol kommunikálni tud, de se ki, se be nem tud menni senki. Tatum megérzi a kínálkozó lehetõséget, hogy ebbõl címlapsztrorit csinálhatna, és ekkor elindítja a lavinát, ami még eleinte nem nagy, késõbb viszont hatalmasra dúzzad. Az irányítást teljesen átveszi az események felett, mivel a legtöbbet akar kihozni a sztoriból, így egyezséget köt a helyi sheriffel, és manipulálja a mentési akciót, ugyanis neki az az érdeke, hogy a dolog több napig is elhúzódjon, addig is ott van és folyamatosan írja a cikkeit. De ami néhány nap múlva történik, azt még õ sem gondolta volna, legmerészebb álmaiban sem. Belépõt szednek, amit késõbb megdupláznak, még késõbb újra megdupláznak, akkora tömeg özönlik Leo megmentésére, hogy a kis porfészek falucska szinte életre kel. Az étteremnek is jól jön a rengeteg turista, rengeteg bevétellel. Mellékesen a beszorult férfi felesége vezeti a "céget", és ahelyett hogy aggódna, õ is meglátja a lehetõséget a kiugrásra, és ki is használja a helyzetet, neki is jól jön a saját férje beszorulása, sõt már nem is érdekli a férje túlélése, csak az hogy minél jobban elhúzódjon a dolog. Tulajdonképpen senki nem foglalkozik a beszorult férfivel, maximum a tömeg, akik még külön dalt is írnak neki, és a megmentésére alapítványt hoznak létre, ahova várják az adományokat, de késõbb a tömeget sem érdekli már az egész, komplett cirkusz alakul, körhintával, árusokkal, mindennel... nagy karnevál van születõben. Itt van a rádió is, akik megtudják, hogy ha egy másik helyen fúrnának, akkor gyorsabban ki lehetne szabadítani az embert, de jön Tatum és elintézi az ügyet (direkt rossz helyen furat, hogy tartson legalább egy hétig a hisztéria, miközbe a férfit ki lehetett volna szabadítani pár óra alatt). Közben telnek-múlnak a napok és Leo persze egyre rosszabbul van, már-már az õrület határát súrolja, a minden másodpercben nagy zajt csapó, folyamatosan fúró berendezés a feje felett az õrületbe kergeti, miközben egyik lábát már nem érzi. Nem igazán foglalkoznak vele, hacsak azért nem hogy tartson ki még (no nem a szabadulása miatt, inkább idõhúzás miatt). Közben megjelennek az ország vezetõ napilajainak munkatársai is, de Tatum a sheriffel kötött egyezsége értelmében (aki pedig a saját újraválasztásának sikerét látja az eseményekben) a többiek munkáját ellehetetlenítik. Ekkor dönt úgy Tatum, hogy nem ír több cikket a kisvárosi lapnak, ahol eddig dolgozott, hanem átigazol egy nagyhoz. New York-ra esik a választás, ahol nem elégszik meg a csillagászati napi fizetésével, de egy asztalt is akar magának, ha az egésznek vége. Persze belemennek. Addig nincs is semmi gond, amíg Leo nincs egyre rosszabb állapotban, Tatum segíteni akar rajta, de csupán azért, hogy a sztori jól végzõdjön a számára, megmeneküléssel, szép fotókkal, újabb címlaphírekkel. De ekkor az események nem várt fordulatot vesznek és felgyorsulnak...

Hozzátartozik a történethez, hogy olyan szövegek vannak benne, hogy elképesztõ, megemlítik itt a baseballt, a boxot, a pókert mindezeket csupán hasonlatként. Tatum folyamatosan löki a sódert, és pl. úgy gyújtja meg a gyufáját, hogy azt öröm nézni...

Azért összességében elgondolkodtató film ez, azt meg kell hagyni, miközben az elejétõl a végéig élvezhetõ és igzalmas.
9/10

elöljáróban: a suspense olyan mértékû a filmben, hogy Hitchcock filmjei döntõ többsége elbújhatna mögötte...

az alapsztori: dél-amerikában járunk valahol, ahol majdnem mindenki munkanélküli és szegény, továbbá gyakorlatilag lehetõségük sincs változtatni ezen, ide vetõdött néhány francia is, akik szintén "ittragadtak".
De egyszercsak "megütik a fõnyereményt" (legalábbis azt hiszik), ugyanis a cég eddigi "alkalmazottai" nem sokáig éltek, és ezúttal olyan emberekre van szükségük, akiknek nincsenek rokonaik, és senki sem fog siránkozni értük, ha meghalnak, mindezt nagy pénzért kínálják, (itt a kiugrási lehetõség a reményteleneknek) pontosabban összesen négy sofõrre van szükség, akik 2 teherautót elvezetnének 300 mérföldre, a probléma csak az, hogy a teherautók tele lesznek nagyon könnyen robbanó nitroglicerinnel, továbbá a hegyi út közel sem mondható ideálisnak...
persze többen jelentkeznek a munkára, de végül megszületik a négyfõs csapat, akik kénytelenek nem kevés életveszélyes akadályon keresztülmenni
pl. sár, ütközés, tolatás, tolatás másodszor, kõtorlasz, robbanás, kõesés, olaj...

mindvégig az az érzésünk filmnézés közben, hogy az eseményeket nem lehet már tovább fokozni, (de mégis) és gyakorlatilag a film 80%-át kidülledõ szemekkel "rettegve" végigizguljuk...


ezt írják róla: "A kapzsiság és a kapitalizmus romboló hatásának megsemmisítõ ábrázolása, kalandfilmnek álcázva" - egyertértek vele, sõt, tökéletes megfogalmazás

a film hosszabb elezmést is megérdemelne külön egységekre bontva: pl. amerika szerepe/ábrázolása/mit képvisel a filmben, a lány szerepe, célok, lassúság/hirtelenség ellentéte, félelem/bátorság/vakmerõség, irónia a filmben, és ez csak pár dolog ami eszembejutott hirtelen...

Ez a film egy szóval jellemezve: zseniális (nem csak azoknak, akik szeretik a FF film-noirokat/krimiket)
Bõvebben kifejtve a történet nagyvonalakban a következõ:
Tony nemrég szabadult a börtönbõl, mikor társai épp egy betörést terveznek, Tony elõször nincs benne, majd találkozik a volt barátnõjével (Madoval) aki már mással van, majd ezután úgy dönt, hogy mégis benne van, de akkor már csinálják nagyba, beszerveznek még egy embert, így négyen szándékoznak végrehajtani a tökéletes bûntényt... (és ez csak a film elsõ negyede...) tovább nem akarom részletezni, csak még annyit, hogy láthatjuk magát a rablás folyamatát nem kevesebb mint fél órába "sûrítve" beszéd nélkül - mondanom sem kell, hogy minden idõk egyik legjobb párbeszéd nélküli félórája...
úgy jelenítik meg, hogy mi sem tudjuk pontosan, hogy hogy fogják csinálni (pl. az esernyõ minek kell? 😊) de rájövünk, hogy összeségében tökéletesen kitervelték
és miután végeztek, akkor kezdõdnek csak a bonyodalmak igazán...

a filmben van egy éneklõs jelenet, (amikor többek között megpróbálják elmagyarázni, hogy mit is jelenthet az hogy Rififi), ami szintén ragyogóra sikerült, mindezt megspékelve azzal, hogy szinte végig feszültségfokozó zene hallható
(természetesen rengeteg késõbbi rablásos film, ennek a filmnek az ötletébõl merített (pl. Killing, Thomas Crown Affair, Mission Impossible, Score, Ocean's Eleven, Reservoir Dogs, stb.)

a végére csak még ennyit:
"Rififi" was called by Francois Truffaut the best film noir he'd ever seen

Szergej Eisenstein elsõ komoly mûve, még A Potyemkin Páncélos elõttrõl. A fekete-fehér némafilm egy gyár elnyomott munkásainak történetét dolgozza fel. A dolgozók felkelnek a testi-lelki kizsákmányolás ellen, valóságos háborút indítva az ellenük kivezényelt milícia ellen. A film karakterisztikus mozzanata a végkifejlet, mikoris a sztrájk vérbefojtásának képeit egy szarvasmarha leölésének képeivel keverik

Fritz Lang olyat tudott nyújtani ezzel a filmjével, ami sok késõbbi sci-fi alapja is lett (és ez még csak egy a sok erénye közül...)
a sztori: a jövõben járunk, ahol az emberek két részre vannak osztva, a munkásokra, (akik a föld alatt dolgoznak, ahova lift viszi õket le) és a metropolis többi lakójára, Maria (aki mindig a béke híve volt) ráébreszti az emberek a valóságra, miközben elkészül egy nõi robot az õrült mérnöknek köszönhetõen, aki aztán átalakítja Maria hasonmásává, majd rászabadítja azt a városra, ahol ezek után "elszabadul a pokol"
Lang korát meghazudtoló hatalmas díszletekkel, jelmezekkel, statiszták ezreivel, látványtervvel, különleges effektusokkal, trükkökkel él, mindezt úgy, hogy a film alatt végig zene szól (méghozzá milyen...) tökéletesen eltalált zenei párosítás a film hangulatához illõen. Nemcsak híressé vált jelenetek sokaságával találkozhatunk, hanem nagy színészi alakításokkal is egyben.
A saját korában nem ismerték fel a film jelentõségét és magas költségei miatt gyakorlatilag csõdnek tekinthetõ bevételi szempontból, de mûvészi szempontból mérföldkõnek...
"A néma korszak legjelentõsebb filmutópiája"

Whaddya hear? Whaddya say?" 😄D

szóval van benne jócskán szleng "duma", nehezen is értettem meg mindent magyar felirat hiányában, de azért nem vészes

tehát adott 2 kölyök, akik csínytevésekkel múlattják a anpjukat, míg egyszer egy nagyobbacska szeszcsempész "buli" után a nyomukba erednek a rendõrök és egyiküket elkapják, másikuk megmenekül
a srácot tizenöt évre lecsukják, majd a történet innen folytatódik
visszatér gyerekkora helyszínére, ahol kiderül, hogy a barátjából közben pap lett, és megváltoztak a dolgok, de nem minden változott, ugyanis most is vannak olyan típusú kölykök, mint õ volt, csak õk már bandába verõdve "csinálják", elõször "hõsünket" is kirabolják a gyerekek, amit nem hagy annyiban és odáig "fajul" a dolog, hogy összehaverkodik velük, akik csodálják õt... közben Rocky (James Cagney, aki játszott többek között az 1931-es közellenségben, a Fehér hõségben, az Egy, kettõ, háromban, stb.) ügyvédje meg akarja öletni, ami nem úgy sül el ahogy azt tervezték, ezután fordul a kocka és Rocky nagyban kezd el "játszani", beavatva a kölyköket is...
a dolgok kezdenek elszabadulni egy nagyobb pénzhezjutás után, ugyanis a barátja azt látja, hogy a kölykök rossz irányba "mennek", és ezt meg akarja akadályozni, úgy hogy a régi barátját "leleplezi"... innentõl kezdve egy ténylegesen dráma alakul ki, fõleg a film vége felé is, emberi dráma...
remek kis film, ahol Humphrey Bogart nem épp jófiút játszik...

Whaddya hear? Whaddya say?"

egy klasszikus film-noir-ral van dolgunk, ami szokatlanul kezdõdik: egy férfi kezét látjuk, egy pisztolyt és egy lövés hangját halljuk - öngyilkosság, vagy nem? majd egy nõ odasiet és egy hátrahagyott levelet olvas, majd elrejti azt - így indul a történet, ami ezek után gyors tempóban folytatódik és bonyolódik tovább, megtudhatjuk, hogy az egész város a maffia kezében van, és ezt az ügyben nyomozó rendõr tudtára is adják, ami odáig fajul, hogy meg akarják ölni, de pechjére a felesége hal meg a neki szánt autóbaba rejtett bombarobbanásba, innentõl kezdve hõsünket a bosszú élteti és megoldani ezt a rejtélyes ügyet, ugyanakkor a gengszterekkel is megismerkedhetünk, vagy éppen annak barátnõjével, akinek egy kis affért követõen elcsúfítják az arcát, így átáll, és segít a nyomozónak felgöngyölíteni a szálakat és elkapni a tetteseket, a film vége érdekes, ugyanis a nyomozónak "csak" meg kellene fojtania a maffiát valójában sakkban tartó asszsonyt, és nyilvánosságra kerülne minden, de ezt nem tudja megtenni...

aki meg akarja nézni ezt a filmet, az ne olvassa tovább,
mivel aki elolvassa, az nem biztos hogy ezek után meg akarja nézni...
ugyanis ez a film nekem nem tetszett (persze ez csak az én véleményem)

a szereposztás elsõre ragyogónak tûnik: Charlton Heston, Janet Leigh, Orson Welles, Marlene Dietrich... másodikra is, de nem is ezzel vannak a gondok...
nézzük elõször a negatív dolgokat, hogy a végére valami pozitívat is írhassak:
személy szerint se Vargas, se Susie, se Captain Quinlan, se Grandi, se Pancho figurája nem tetszett, se a moteles félénkfiúé, igazából egy jó alak sincs benne (ok, eddig ez még simán magánvélemény)(mondjuk a többi is, de nem baj, azért folytatom)
elvileg egy film-noir klasszikussal van dolgunk, én már ebbe belekötnék: se nem klasszikus, (max csak félig) se nem film-noir, csak ha nagyon megerõltetem magam akkor esetleg, nézzük: van benne femme fatale? - nincs (ezt a barátnõ tyúkot nem nevezném a végzet asszonyának), van benne illúziók nélküli hõs? - nem mondanám, van benne kontrasztgazdagság? nem igazán, van benne árnyékokkal teli fényvezetés - nincs (legalábbis nem úgy, mint ahogy kéne), van áttekinthetetlen cselekménymenet? - na az van (illetve a cselekmény nem lenne annyira áttekinthetetlen csak itt úgy van tálalva...), pesszimizmus? - talán (nem úgy ahogy az elvárható lenne)
mondjuk most tekintsünk el attól, hogy nekem Orson Welleses is bajom van (szerintem túlságosan fel van fújva, hogy õ milyen nagy rendezõ volt (Aranypolgár anyone?), mondjuk nekem az se tetszett különösebben, vagyis tetszett, de nem annyira mint a legtöbb kritikusnak, hogy minden idõk legjobbja, na azért az túlzás) de térjünk vissza ide; ok, elismerem, hogy Welles nem rossz rendezõ, de valljuk be, hogy színésznek nem a legjobb...
továbbá spanyolul beszélnek benne egy csomót, ami kissé zavaró, (ok, Mexikóiak... de akkor is)
valahogy olyan érzésem van hogy vicces is próbál lenni a film egyben, de csak próbál... (nem sikerül, legalábbis szerintem)

na jó, térjünk át a pozitív dolgokra: a film egy olyan jelenettel kezdõdik, amit a mai napig emlegetnek: egy legalább 3 perces vágás nélküli jelenet, amit daruskamerával oldottak meg (minden bizonnyal), na az valóban jó (ekkor még azt lehetne hinni, hogy tényleg jó film lesz...)
ezen kívül van benne még pár jobb jelenet, de kb. ennyi az össz pozitívum...

valahol ezt írják róla: "A gonosz érintése a technika, a képzelet és a vakmerõség fenségesen csavaros remekmûve"
ezzel nem teljesen értek egyet, de nem baj (az a baj, hogy tudom mihez hasonlítani, mert önmagában nem lenne olyan rossz...)

ok, befejeztem, mára elég volt ennyi... (bár lehet, hogy csak meg kéne néznem mégegyszer, hátha találok benne valami jót, bár valahogy nincs kedvem újra látni...

a Humphrey Bogart-Lauren Bacall páros újra egy filmben John Huston rendezésében
a helyszín ezúttal Key Largo szigete, Bogart egy hazatérõ õrnagyot játszik, aki nem is hazatér, hanem a háborúban elesett katonája rokonaihoz megy, akik egy hotelt üzemeltetnek, csakhogy ott épp egy maffiacsapat tanyázik, akik pont készülnek egy üzletre, de közbejön a nagy vihar...
a film 90%-a a hotelben játszódik és nem is mondanám klasszikus értelembe vett film-noirnak, bár nemcsak a sztorira kell figyelni (ami ezúttal sokkal egyszerûbb, mint a megszokott)
összegezve egy élvezhetõ filmet hozott össze Huston (bár ettõl vannak lényegesen jobb filmek is, szerintem)

egy klasszikus film-noirral van dolgunk? azzal bizony
bár nincs meg benne minden "kellék", de pl. a fény-árnyék rész egyedülálló még a mûfajon belül is
szóval a sztori: a helyszín Bécs, amerikából érkezik egy férfi (író), mikor megérkezik akkor tudja meg, hogy a barátja meghalt és már éppen temetik, megpróbálja kideríteni, hogy mi történt (csak nehézségekbe ütközik, ugyanis ez itt Ausztria, ahol németül beszél szinte mindenki), egy idõ után rájön, hogy valamiféle baleset történt, elütötte egy autó, eddig rendben is lenne, de akik éppen vele voltak az esetnél, azok gyanúsan viselkednek, hazudnak, titkolnak valamit, közben kiderül hogy egy öregúr látta az egészet (illetve csak hallotta), de látta amint a férfit a balesetet követõen 3-an segítik egy szoborhoz, majd jött a doktor, de az állítólagos 3 férfi közül csak kettõ van meg, akik mindketten azt állítják, hogy nem volt 3. férfi, az orvos is azt állítja, hogy nem volt 3., (mind hazudnának?) egyedül az öreg mondja, hogy volt, akivel ezekután történik egy kis "baleset"... így még gyanúsabbá válik a barát halála és felmerül, hogy gyilkosság történt, közben az öreg halálát is megpróbálják az amerikai idegen nyakába varrni, mindeközben kiderül hogy a férfinek volt egy barátnõje, aki hamis igazolvánnyal jár-kel, mindezek mellett a rendõrség is elkezd nyomozni az ügyben... közben Holly a harmadik férfi után kutat...

és hogy mi köze van Orson Welles-nek a filmhez? az ki fog derülni...

összeségében egy remek film-noir, amiben annyi árnyék van, hogy az már-már eszelõs... mindezt egy olyan utolsó képsorral, amit méltán emlegetnek a egyik legjobbként

elvileg az egyik legjobb film-noirral van dolgunk, nézzük igaz-e?
tulajdonképpen ez egy feldolgozás, mert már volt ilyen film, amiben Sam Spade volt a fõszereplõ magándetektív, de most Humphrey Bogart kapta a fõszerepet. A filmben sorakoznak a hazugságok, kezdve azzal hogy az alapszituáció sem igaz (amit a nõ mond), ezután csak tovább fokozódik a dolog, és megismerkedhetünk a mesés értékû madárszobor iránti hajsza szereplõivel, Mr. Cairo figuája kifejetzetten tetszett, nemkülönben Wilmeré (az örök vesztes) na jó, a folyamatosan (vagy nem mindig?) hazudozó nõ is üt... A film fordulatokban gazdag, csattanós csúcspontjával együtt (bár több csattanója is van... de mindent nem akarok elárulni...)
összeségében A máltai sólyom tényleg a film-noir mérföldköve

Humphrey Bogart és Lauren Bacall sokadik közös filmje, a helyszín ezúttal Martinique szigete, és Bogart a saját hajóján juttat a szigetre francia ellenállókat, akik közül az egyik persze megsebesül, majd nagy erõkkel keresni is kezdik õket, miközben a Bogart-Bacall páros között kialakul valami
összeségében egy nézhetõ, jó film-noir született

(próbáljunk objektívek maradni és felejtsük el, hogy Billy Wilder az egyik személyes kedvencem, pedig Lubitsch tanítványa elvileg vígjátékrendezõ, de az õ film-noirjai a mûfaj legjobbjai közé tartoznak)
a szereplõk: egy mindenre elszánt nõ és egy mohó férfi
a kettõs kárigény cím nekem jobban tetszik, mert benne van ,hoyg mire is megy ki a játék, ugyanis az említett szereplõk megpróbálják kijátszani az életbiztosítás nyújtotta lehetõségeket, úgy hogy megölik azt az embert aki után komoly összeget csikarhatnak ki a biztosítótól, a halálesetet nagyon megtervezik, minden részletre figyelve, csakhogy nem számítanak rá, hogy a férfi halála gyanús lesz a biztosítónak és nyomozásba kezdenek
továbbá nem számolnak egy szemtanúval... tovább hogy öngyilkosság gyanúja is felmerül, amikoris nem fizet a biztosító, de legnagyobb gandjuk mégis Keyes nyomozása lesz (aki mellékesen Neff munkatársa

az egész film kezdete is a film-noirra jellemzõ, visszaemlékezés, narrátor, egy titok, sötét árnyékok stb.

pazar jelenetek sokaságával találkozhatunk, pl. a film eleje, mikor eltervezik, mikor végrehajtják, mikor megjelenik a szemtanú, mikor a nõ az ajtó mögé bújik, a film vége... ---> tehát gyakorlatilag az egész film (ok, elismerem hogy elfogult vagyok, de szerintem minden idõk egyik legjobb film-noir-ját hozták össze az alkotók, köszönjük)

Hosszú álom / A nagy álom (The Big Sleep) - 1946
(miért van olyan érzésem, hogy Howard Hawks filmjeit is igencsak kedvelem?...)
állítólag maga Hawks sem tudta megmondani hogy ki is a gyilkos valójában...

egy újabb Humphrey Bogart és Lauren Bacall filmmel van dolgunk, méghozzá egy igen híres és kiváló filmmel, ezúttal a film-noirra jellemzõ narrátor és flashback elmarad, femme fatale és titok viszont akad bõven...

a szálak lassan olyan kuszák és követhetetlenekké válnak hogy csak komoly odafigyeléssel lehet érteni (meg persze Bogart is próbálja értelmezni a történteket, amiben nehezítik a hazugságok, titkok, elhalálozott tanúk száma...)
mindent egybevetve ismét egy remek kis film-noirral volt dolgunk, amit egyértelmûen érdemes volt megnézni (akár 2-szer, 3-szor is érdemes lenne...)

ezúttal nem egy film-noir-ral van dolgunk, illetve nem egy klasszikus értelmbe vett film-noirral, inkább egy pergõ krimivel
a film tényleg "gyorsfolyású", amit többek között akcióközpontúsága is eredményez, a Cody szerepét megformáló Jams Cagney hitelesen alakítja a kegyetlen, szadista, senkivel nem törõdõ (kivéve az anyját), erõszakos, könyörtelen gyilkos bandavezért, a film több részbõl épül fel, az elején egy vonatrablás, késõbb az üldözésük, aztán a börtön, majd a szökés, az azt követõ balhé megszerbezése, végül a finálé... mindezt megspékelve egy beépülõ zsaruval
Cody-t a hasogató fejfájása már-már az õrületbe kergeti, és ehhez még hozzájárul legyõzhetetlennek hitt tudata...
összegezve Raoul Walsh egy akcióközpontú krimit hozott össze, amelynek a végén rájövünk, hogy miért is ez lett a címe...

ezúttal is egy John Huston mozival van dolgunk, akit szintén kedvelek...
ez a kevésbé ismert film-noir (ami valójában inkább egy gengszterkrimi) a bûnözõk szemszögébõl mutatja be az eseményeket, amint egy ékszerüzlet kirablását tervezik és véghezviszik, mindeközben a bandatagok magánéletét is megismerhetjük (Marilyn Monroe egy rövid szerepet játszik, az öregember fiatal, csinos szeretõjének szerepét...)
de a film egyik fõ erénye, hogy láthatjuk, hogy mi lesz a bûnözõk sorsa a rablás után, szinte mindegyikre ugyanaz a sors vár: börtön vagy halál... az egyik legjobb rész az, amikor a végén a terv kiötlõje megszökhetne taxin, de megállnak egy bárnál és ott idõznek, miközben az öreg végignézi egy csinõs hölgy táncát, a rendõrök is megérkeznek... de az ezutáni Dix-szel történtek is igen érdekesek, filmes szempontból is...
összegezve John huston egyik legjobb filmje, ami egy komor nagyvárosi krimi, remek jelenetekkel

Billy Wilder újabb remekmûve
igazi film-noir klasszikus
már a kezdés is: egy férfi holttestét látjuk egy medencében lebegni, majd jönnek a rendõrök...
az egész film egy flashback narrátorral - nagggyon komoly...
a történet Hollywoodban játszódik, ahol megismerkedhetünk egy forgatókönyvíróval, barátjával, annak barátnõjével, egy kiöregedett némafilmsztárral, annak inasával (Erich von Stroheim nagy alakítása), egy halott majommal, Cecil B. DeMillével személyesen és még Buster Keaton is benne van kb. 10 másodpercig...
Az Alkony sugárút egy ironikus film, kemény és cinikus Hollywooddal,
többet nem is akarok írni, mert ezt látni kell...
csak még annyit: a film vége (mint ahogy az egész is) felejthetetlen, amikor Norma õrülete drámaivá fokozódik...