Irodalom, csak pontokban
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
#20
Portia Nelson
Önéletrajz öt rövid fejezetben
I.
Sétálok az utcán.
Egy mély lyuk van a járdán.
Beleesem, elvesztem.
Nincs segítség.
Nem az én hibám.
Egy örökkévalóság kell, hogy kitaláljak.
II.
Ugyanazon az utcán sétálok.
Egy mély lyuk van a járdán.
Úgy csinálok, mintha nem látnám.
Újra beleesem.
Nem tudom elhinni, hogy ugyanott vagyok.
De nem az én hibám!
Még nagyon hosszú idõ telik el, míg ki tudok jönni.
III.
Ugyanazon az utcán sétálok.
Egy mély lyuk van a járdán.
Látom, hogy ott van.
Mégis beleesem... ez puszta megszokás.
A szemem nyitva van. Tudom, hol vagyok.
Az én hibám!
Azonnal kijövök.
IV.
Ugyanazon az utcán sétálok végig.
Egy mély lyuk van a járdán.
Megkerülöm.
V.
Egy másik utcán sétálok végig.
(avagy lendítsünk a topikon, 3. próbálkozás - azért sem adom fel)
Önéletrajz öt rövid fejezetben
I.
Sétálok az utcán.
Egy mély lyuk van a járdán.
Beleesem, elvesztem.
Nincs segítség.
Nem az én hibám.
Egy örökkévalóság kell, hogy kitaláljak.
II.
Ugyanazon az utcán sétálok.
Egy mély lyuk van a járdán.
Úgy csinálok, mintha nem látnám.
Újra beleesem.
Nem tudom elhinni, hogy ugyanott vagyok.
De nem az én hibám!
Még nagyon hosszú idõ telik el, míg ki tudok jönni.
III.
Ugyanazon az utcán sétálok.
Egy mély lyuk van a járdán.
Látom, hogy ott van.
Mégis beleesem... ez puszta megszokás.
A szemem nyitva van. Tudom, hol vagyok.
Az én hibám!
Azonnal kijövök.
IV.
Ugyanazon az utcán sétálok végig.
Egy mély lyuk van a járdán.
Megkerülöm.
V.
Egy másik utcán sétálok végig.
(avagy lendítsünk a topikon, 3. próbálkozás - azért sem adom fel)
you are like a butterfly, a caterpillar's dream to fly
#19
Petri György: Hogy elérjek a napsütötte sávig
Szokványos nyári éjszakának indult.
Sétáltam kocsmáról kocsmára.
Talán éppen a Nylonban ittam,
a HÉV-végállomás mellett, a Margit hídnál
(vagy azt akkor már lebontották?). Nem tudom,
lehet, hogy a Boráros téren.
Ezek a séták mindig
reggelig vagy épp két napig tartottak,
és akárhová vezettek.
Mindenesetre, valahol ültem, ittam.
(Akkor még akármit - kostolódó ifjúság.)
Még nem olvastam a kocsmákban,
nem, nem, még nem temetkeztem
könyvbe-újságba, nem fixíroztam az asztal lapját.
Még nem idegesített fel, ha szóltak hozzám.
"Fizetsz valamit?" kérdezte egy dohánykarcos
nõi hang a hátam mögül. Fiatal hang volt.
"Kérjél" - mondtam felé fordulva. Ötven
körüli nõ állt rézsút mögöttem. Letapadt,
koszmós, egykor világosbarna haj;
beroskadt íny, cserepes ajkak, vérágas
kötõhártya, aquamarin szemek<*>,
megsárgult, fehér muszálas pulóver,
barna nadrág, szemétben talált fehér strandcipõ.
Kevertet kért és sört, pikolót. Ízlését nem vitattam.
"Eljövök egy huszasért" - mondta. Ezen meglepõdtem.
Az ár - árnak - képtelenül alacsony volt (már akkor is).
Ismertem a Rákóczi téri kurzust. Húsz forint az nem ár.
Másrészt a nõ nem állta volna meg a helyét
a Rákóczi téren, sõt semmilyen téren.
Az lett volna a logikus, hogy ha akar valamit, õ fizet.
De sokkal többet. Márpedig akart. "Gyere,
akarom" - mondta -, "nagyon szeretnék."
Soha nõt nõiességében megbántani nem tudtam
(hacsak nem kifejezetten ez volt a célom).
No de hogy... Mentem; úgy éreztem: muszáj.
Hiszen uzött voltam és zavaros,
mint a fölkavart iszap akkoriban, és
csak ezekben az "Eszpresszókban", "Büfékben"
érezhettem némi álfölényt
a nélkülözés és hajléktalanság valódi nyomorultjai között.
Sokáig vonszolt egy hosszú utcán, hozzám bújt.
Ez kínos volt, de szerves része a törlesztésnek.
Átöleltem,
egy pincében kötöttünk ki, nagyon sok lépcsõt
mehettünk lefelé valami nem tudni honnan
derengésfélében.
Az ágy. Befilcesedett vatelindarabokból összekotort alom.
Nem vetkõzött, csak megoldotta, lejjebb tolta magárol a nadrágját.
"Így szoktam meg, ha bokor alatt dugok"
- mondta közvetlenül. Nem volt ellenemre,
magam is csak a legszükségesebb mértékben,
meg a zakómat dobtam le - inkább legyen koszos, mint gyurött.
"Csókolj meg." Hát igen, ez elkerülhetetlen.
Avas szájszaga volt, ajka pikkelyes, nyelve,
szájpadlása száraz, mintha egy üres szardíniásdobozban
kotorászna a nyelvem - mindjárt fölvérzi az éles perem.
Rettegtem, hogy menten a szájába hányok,
ettõl viszont röhöghetnékem támadt,
ömlöttek durva bõrére a könnyeim, amíg
ura lettem a perisztaltikának. A lába köze
szuk, száraz. Alig tágul, alig se nedvesedik.
"Várjál" - mondta, és belevájt ujjaival
egy megkezdett margarinba, magába maszírozta,
aztán még egy adagot.
"ENNI is fog még ebbõl?"
"Meg tudom mosni valahol magam?" - kérdeztem késõbb.
Egy csõcsonkra mutatott. A víz kilövellt, merõ
lucsok lett a nadrágom, mintha behugyoztam volna.
"Ez is hozzátartozik" - mormoltam. Egy ötvenesem
volt még. A fejét rázta: "Mondtam, hogy egy
huszas, és ez nem az ára. Én akartam, a huszas
meg egyszeruen kell." "Akkor adj vissza" - mondtam -,
"értsd meg, nincs huszasom." "Hülye vagy"
- mondta - "ha vissza tudnék adni ötvenbõl,
nem kéne a huszasod" - mondta logikusan.
És a következõ pillanatban elaludt nyitott szájjal.
Vállat vontam. ("ha ilyen büszke vagy"),
zsebre gyurtem az ötvenest, megtaláltam a zakóm,
és botorkáltam fel a lépcsõn.
Hogy elérjek a napsütötte sávig,
hol drapp ruhám, fehér ingem világít,
csorba lépcsõkön föl a tisztaságig,
oda, hol szél zúg, fehér tajték sistereg,
komoran feloldoz, közömbösen fenyeget,
émelygés lépcsei, fogyni nem akaró mínusz-emeletek,
nyári hajnal, kilencszázhatvanegy.
<*>Hülyeség. Aquamarin szemed neked van.
A nõnek? Mit tudom én.
Mint gálicos kádban a víz?
Csak akarok valamit ajándékozni annak a szerencsétlen párának,
mondjuk a szemed színet, meg egy ritka szót,
hogy ne legyen olyan undorítóan elesett,
magam pedig legyek valamivel megérthetõbb.
Szokványos nyári éjszakának indult.
Sétáltam kocsmáról kocsmára.
Talán éppen a Nylonban ittam,
a HÉV-végállomás mellett, a Margit hídnál
(vagy azt akkor már lebontották?). Nem tudom,
lehet, hogy a Boráros téren.
Ezek a séták mindig
reggelig vagy épp két napig tartottak,
és akárhová vezettek.
Mindenesetre, valahol ültem, ittam.
(Akkor még akármit - kostolódó ifjúság.)
Még nem olvastam a kocsmákban,
nem, nem, még nem temetkeztem
könyvbe-újságba, nem fixíroztam az asztal lapját.
Még nem idegesített fel, ha szóltak hozzám.
"Fizetsz valamit?" kérdezte egy dohánykarcos
nõi hang a hátam mögül. Fiatal hang volt.
"Kérjél" - mondtam felé fordulva. Ötven
körüli nõ állt rézsút mögöttem. Letapadt,
koszmós, egykor világosbarna haj;
beroskadt íny, cserepes ajkak, vérágas
kötõhártya, aquamarin szemek<*>,
megsárgult, fehér muszálas pulóver,
barna nadrág, szemétben talált fehér strandcipõ.
Kevertet kért és sört, pikolót. Ízlését nem vitattam.
"Eljövök egy huszasért" - mondta. Ezen meglepõdtem.
Az ár - árnak - képtelenül alacsony volt (már akkor is).
Ismertem a Rákóczi téri kurzust. Húsz forint az nem ár.
Másrészt a nõ nem állta volna meg a helyét
a Rákóczi téren, sõt semmilyen téren.
Az lett volna a logikus, hogy ha akar valamit, õ fizet.
De sokkal többet. Márpedig akart. "Gyere,
akarom" - mondta -, "nagyon szeretnék."
Soha nõt nõiességében megbántani nem tudtam
(hacsak nem kifejezetten ez volt a célom).
No de hogy... Mentem; úgy éreztem: muszáj.
Hiszen uzött voltam és zavaros,
mint a fölkavart iszap akkoriban, és
csak ezekben az "Eszpresszókban", "Büfékben"
érezhettem némi álfölényt
a nélkülözés és hajléktalanság valódi nyomorultjai között.
Sokáig vonszolt egy hosszú utcán, hozzám bújt.
Ez kínos volt, de szerves része a törlesztésnek.
Átöleltem,
egy pincében kötöttünk ki, nagyon sok lépcsõt
mehettünk lefelé valami nem tudni honnan
derengésfélében.
Az ágy. Befilcesedett vatelindarabokból összekotort alom.
Nem vetkõzött, csak megoldotta, lejjebb tolta magárol a nadrágját.
"Így szoktam meg, ha bokor alatt dugok"
- mondta közvetlenül. Nem volt ellenemre,
magam is csak a legszükségesebb mértékben,
meg a zakómat dobtam le - inkább legyen koszos, mint gyurött.
"Csókolj meg." Hát igen, ez elkerülhetetlen.
Avas szájszaga volt, ajka pikkelyes, nyelve,
szájpadlása száraz, mintha egy üres szardíniásdobozban
kotorászna a nyelvem - mindjárt fölvérzi az éles perem.
Rettegtem, hogy menten a szájába hányok,
ettõl viszont röhöghetnékem támadt,
ömlöttek durva bõrére a könnyeim, amíg
ura lettem a perisztaltikának. A lába köze
szuk, száraz. Alig tágul, alig se nedvesedik.
"Várjál" - mondta, és belevájt ujjaival
egy megkezdett margarinba, magába maszírozta,
aztán még egy adagot.
"ENNI is fog még ebbõl?"
"Meg tudom mosni valahol magam?" - kérdeztem késõbb.
Egy csõcsonkra mutatott. A víz kilövellt, merõ
lucsok lett a nadrágom, mintha behugyoztam volna.
"Ez is hozzátartozik" - mormoltam. Egy ötvenesem
volt még. A fejét rázta: "Mondtam, hogy egy
huszas, és ez nem az ára. Én akartam, a huszas
meg egyszeruen kell." "Akkor adj vissza" - mondtam -,
"értsd meg, nincs huszasom." "Hülye vagy"
- mondta - "ha vissza tudnék adni ötvenbõl,
nem kéne a huszasod" - mondta logikusan.
És a következõ pillanatban elaludt nyitott szájjal.
Vállat vontam. ("ha ilyen büszke vagy"),
zsebre gyurtem az ötvenest, megtaláltam a zakóm,
és botorkáltam fel a lépcsõn.
Hogy elérjek a napsütötte sávig,
hol drapp ruhám, fehér ingem világít,
csorba lépcsõkön föl a tisztaságig,
oda, hol szél zúg, fehér tajték sistereg,
komoran feloldoz, közömbösen fenyeget,
émelygés lépcsei, fogyni nem akaró mínusz-emeletek,
nyári hajnal, kilencszázhatvanegy.
<*>Hülyeség. Aquamarin szemed neked van.
A nõnek? Mit tudom én.
Mint gálicos kádban a víz?
Csak akarok valamit ajándékozni annak a szerencsétlen párának,
mondjuk a szemed színet, meg egy ritka szót,
hogy ne legyen olyan undorítóan elesett,
magam pedig legyek valamivel megérthetõbb.
you are like a butterfly, a caterpillar's dream to fly
#18
Örkény: Ki a gyilkos?
A bíró, aki a bûnügyben ítélkezett gyönyörû dámlapátosokat lõtt a gyulaji vadrezervátumban. Miután a vergõdõ dámvadnak megadta a kegyelemdöfést így szólt:
- A vadászat a legnemesebb szenvedély.
Az ügyész lepkét gyûjtött. Gombostûvel átszúrta potrohukat, s ha már nagy szárnycsattogtatva kimúltak azt gondolta:
Ilyen a tudásszomj.
E sorok írója, aki a gyilkossági ügyrõl a tudósítást írja lelkes vizilabdaszurkoló. Ha csapatának valamelyik játékosa a víz alatt hasba rúgja ellenfelét, még bíztatja is a tribûnrõl.
- A vizilabda kemény sport – szokta mondani
És mit mondott a gyilkos?
Õ nem köntörfalazott. Töredfelmesen beismerte, hogy megölte a feleségét, aki fûvel- fával megcsalta, leányukat züllésbe taszította, mindnyájukat tönkretette. Megtörten mondta:
- Gyilkos vagyok.
Õt felkötötték.
(lendítsünk kicsit a topikon. :] )
A bíró, aki a bûnügyben ítélkezett gyönyörû dámlapátosokat lõtt a gyulaji vadrezervátumban. Miután a vergõdõ dámvadnak megadta a kegyelemdöfést így szólt:
- A vadászat a legnemesebb szenvedély.
Az ügyész lepkét gyûjtött. Gombostûvel átszúrta potrohukat, s ha már nagy szárnycsattogtatva kimúltak azt gondolta:
Ilyen a tudásszomj.
E sorok írója, aki a gyilkossági ügyrõl a tudósítást írja lelkes vizilabdaszurkoló. Ha csapatának valamelyik játékosa a víz alatt hasba rúgja ellenfelét, még bíztatja is a tribûnrõl.
- A vizilabda kemény sport – szokta mondani
És mit mondott a gyilkos?
Õ nem köntörfalazott. Töredfelmesen beismerte, hogy megölte a feleségét, aki fûvel- fával megcsalta, leányukat züllésbe taszította, mindnyájukat tönkretette. Megtörten mondta:
- Gyilkos vagyok.
Õt felkötötték.
(lendítsünk kicsit a topikon. :] )
you are like a butterfly, a caterpillar's dream to fly
#17
Sziasztok! Egy barátomnak szüksége lenne, egy olyan versre vagy prózára, ami kb 2-3 perces, ha felolvassák és jól meg lehet benne mutatni a szép artikulációt stb... Várom a tippeket 😊
#16
De tényleg.
Talicskát mindenkinek, neked is nekem is másoknak is pirosat kéket feketét.Talicska mert menő:D \"SHADOWEYES7: pár kis tini pöcs nem fog szét kúrni 1 fórumot\"
#15
na jó basszátok teherbe magatokat.
Talicskát mindenkinek, neked is nekem is másoknak is pirosat kéket feketét.Talicska mert menő:D \"SHADOWEYES7: pár kis tini pöcs nem fog szét kúrni 1 fórumot\"
#14
Na ennyire ne legyetek segítõkészek.
Talicskát mindenkinek, neked is nekem is másoknak is pirosat kéket feketét.Talicska mert menő:D \"SHADOWEYES7: pár kis tini pöcs nem fog szét kúrni 1 fórumot\"
#13
Na embertársaim segítség kéne.
Csokonainak a Tihanyi echo címû versét kéne elemeznem valaki nem tud ezzel kapcsolatban segíteni.
Bármi jó.
Csokonainak a Tihanyi echo címû versét kéne elemeznem valaki nem tud ezzel kapcsolatban segíteni.
Bármi jó.
Talicskát mindenkinek, neked is nekem is másoknak is pirosat kéket feketét.Talicska mert menő:D \"SHADOWEYES7: pár kis tini pöcs nem fog szét kúrni 1 fórumot\"
#12
Hali
"Ment-e a könyvek által elébb a világ" címû fogalmazást kell írnom!
Valahonnan lehet letölteni ezzel kapcsolatosan fogalmazást?
"Ment-e a könyvek által elébb a világ" címû fogalmazást kell írnom!
Valahonnan lehet letölteni ezzel kapcsolatosan fogalmazást?
#11
Nem tudtok valami olyan oldalt, ahol verselemzések vannak?
thx
thx
\"Lehetetlen, hogy igazságtalanság, szószegés és hazugság tartósan hatalomra jussanak. Ilyen hazugságépületek csak egy ideig ámíthatnak. De idővel összeomolnak\" Démosztenész megmondta! :)
#10
.....
Irodalom, pontokban.
:-)
Irodalom, pontokban.
:-)
#9
Üdv!
Nincs meg valakinek gépen vagy nem tud linket Shakespeare III. Richárd c. drámájának magyar fordításához?
Két megjegyzés:
1. A "könyvesbolt" mint olyan nem megoldás, mert begépelve kéne.
2. MEK-en voltam, a kupacnyi Shakespeare-dráma közül pont ez nincs fent.
Nincs meg valakinek gépen vagy nem tud linket Shakespeare III. Richárd c. drámájának magyar fordításához?
Két megjegyzés:
1. A "könyvesbolt" mint olyan nem megoldás, mert begépelve kéne.
2. MEK-en voltam, a kupacnyi Shakespeare-dráma közül pont ez nincs fent.
Depending on the chatter, the definition of "lol" may vary. For example: "I have nothing worthwhile to contribute to this conversation."
#8
Helo! Szeretném figyelmetekbe ajánlani egy kedves ismerõsöm új, irodalmi -különösképpen fantasy és scifi- oldalát és a hozzá kapcsolódó fórumot. A cím: .http://adriandarco.atw.hu Jó szórakozást, az admin egyébiránt vállalja az egyének novelláinak és egyéb írásainak publikálását a site-on
Isten szeret tégedet, az egyház meg a pénzedet. -- Oi! -- 'Ember küzdj és bízva bízzál!' ..de ha nem megy, legalább engem hagyjál!
#7
A munka jobban megy, ha általa közöset építünk, és a világra szóló tett is többet ér, ha utána közösen énekelhetjük a Himnuszt.
#6
LOL... zárható 😄DDDDD
#5
gl hf nm pu htx gm
sazl : c
#4
Tyû, köszi.
#3
talán mert rosszul írtad a nevét...
http://www.imagi-nation.com/moonstruck/clsc69.html
http://www.screenonline.org.uk/people/id/521947/
http://dir.yahoo.com/Arts/Humanities/Literature/Authors/Playwrights/Shaffer__Peter/
http://www.bookrags.com/biography/peter-levin-shaffer/
...meg amit még a google talál
http://www.imagi-nation.com/moonstruck/clsc69.html
http://www.screenonline.org.uk/people/id/521947/
http://dir.yahoo.com/Arts/Humanities/Literature/Authors/Playwrights/Shaffer__Peter/
http://www.bookrags.com/biography/peter-levin-shaffer/
...meg amit még a google talál
If your idea of "beauty" is narrow, you will rarely see it unless you live a sheltered life and avoid new experiences. The moment I stop having fun with it, I'll be done with it.
#2
www.palya.hu?
#1
Huj.
Információ kellene egy bizonyos Peter Schaffer nevû íróról (Equus, Amadeus), fõképp az életrajz érdekelne. Pár keresõt már kifüstöltem, de ha azt mondom sémmit nem találtam róla, akkor szerény voltam.
Yeti
Információ kellene egy bizonyos Peter Schaffer nevû íróról (Equus, Amadeus), fõképp az életrajz érdekelne. Pár keresõt már kifüstöltem, de ha azt mondom sémmit nem találtam róla, akkor szerény voltam.
Yeti