Szerelemről és szeretetről..

akár egy pillanat is elég ahoz, hogy önmagadból mûködjél, csak nem engedjük önmagunknak, ha azt akarod elhitetni magaddal hogy két élet kell, akkor úgy is lesz

ha vmelyik érdekel, emailben konkrétabban tudok válaszolni

sokféle meditáció létezik. van imagináció(amikor képzelsz vmilyen helyet, ilyenbõl tudok nagyon sokatÖ, van kiüresítés(ezt mostanság is alkalmazom, ez amolyan zen meditáció), és van olyan ahol mantrázni kell(ilyennkkel révült állapotba lehet kerülni, 1x 2x megtapasztalatam de sztem nincs rá szükség)

ha még nem meditáltál akkor miért oltottál azzal hogy mekkora dolog ez? most nem fölé emelkedni akarok mert, nincsenek szintek úgy ahogy azt a fejünkkel gondoljuk 😊 de én már meditáltam és igencsak sokat, úgyhogy nekem megvan a tapasztalat ahoz hogy azt mondjam hogy ezen át kellett lépnem

pontosan ez a lényeg, csínálj mindent úgy ahogy belõled jön

ja az egy fantasztikus könyv. Meg van még egy nagyon jó könyve a Tao Te King

nem kizárni akarom magamat a világból mint egy koldus vagy egy barlangban élõ szerzetes, hanem élni azt ami belõlem jön. és ebben bõven benne van az hogy családom lesz, munkám, stb. Minden ami az életben létezik(minden) lehet akadály és lehet segítség számunkra, rajtunk múlik csakis.

abban igazad van, hogy a világot az tenné jobbá, ha mindenki a saját életével foglalkozna(és most nem az önzõségre gondolok), és ezáltal ugye ár a kertedben rendbe teszed a dolgokat, akkor a közvetlen környezeted és jobban érzi magát. De mondhatnám azt a hasonlatot is amikor az ember rendet tesz a szobájában rend lesz a fejében is.

Mária Magdolnára gondolok, bár errõl sokan másképpen vélekednek

jézusom mennyi új üzenet, mikor lesz idõm ezeket átnézni?

tehát akármennyire akarom tisztán látni a tényt, az emlékeim és a tapasztalataim alapján tudok dönteni. csak mert volt egy ilyen téma korábban 😊

Én is tudom több féle képp értelmezni, és azt írom le, amelyik nekem a legszimpatikusabb. Ez valami külsõ/belsõ befolyás 😊

Na igen, az a probléma ezekkel a dolgokkal, hogy mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja 😊.

Miért beszélünk ilyenekrõl, amikor 3an 3 féle képpen értelmezzük és látjuk? 😊

Van szabad akarat, csak más kérdés, hogy milyen szintû.

Megteheted, hogy elõveszel egy pisztolyt (amennyiben van ilyened), és egy erõsen gombásodó lövedékkel véget vetsz az életednek, megteheted, hogy fogsz egy kõdarabot, és kitörsz vele egy ablakot, mert van szabad akaratod.

Persze, erre rá lehet mondani, hogy ez elõre meg volt írva, a bizonyításra nincs mód 😊. De ettõl függetlenül és továbbra is úgy gondolom, hogy nekem van szabad akaratom, pl hallgathatok magamra kényszerítve popzenét éjjel nappal, de ez nem változtat azon hogy mennyire rühellem és hogy én a hard metált szeretem 😊.

Ahogy mondtam, szerintem egyfajta kompromisszum van. Van szabad akarat (tehát a mindennapjainkat úgy élhetjük meg, ahogy akarjuk, pl lophatunk kocsit, stb), de ezzel nem tehetünk magunk ellen (tehát olyan nincs, hogy én akkor most a popzenét szeretem és azt hallgatom, amikor hard heavy rocker vagyok).

Elég bonyolultan írtam le, de remélem érthetõ.

te éltél 26 évet én éltem 19-et. Én nem mondtam olyat, hogy jobban ismerem az életet mint te! Most pedig az életrõl van szó.

az operaház fantomja...
de lám, máris elõbbre léptünk

ez 245-re biztos nem válasz.

már elég régen voltam benne, de a fantom elõadásra elmennénk, csak drága

nincsen szabad akarat értsd meg
kicsit foglalkoztam asztrológiával és szerintem eléggé mûködik a dolog, de ha lenne szabad akarat úgy dõlne össze egy horoszkóp, mint a kártyavár
és nostradamust sem kellene értelmeznünk, mert ha lenne szabad akarat akkor egy jóslata sem vált volna be

nyilván azok miatt a tapasztalatok miatt amit kint szereztél jöttél rá hol a helyed
ehhez semmi köze a szabad akaratnak, be KELLETT járnod az az utat

ismerem a válasz gombot, és te ismered az operat ? 😊

minden ember azt hiszi, hogy (valamiben) jobb mint a másik
ezt nevezik egonak és a fizikai síkon egy erõs hajtóerõ

Na igen, ebben tényleg ellentmondásban vagyok. Én inkább egyfajta kompromisszumra szavazok, tehát van szabad akarata az embernek, de nem olyan mértékû, hogy a teljes valóját megtagadja. Pl ott az út, nem kell rajta mennie de követnie kell, és nem mehet teljesen más irányba. Bocsi, ha idétlenek a hasonlataim 😊.

Én például most voltam Vietnamban 1 hónapot, és mikor visszajöttem Magyarhonba, rájöttem, hogy gyûlölöm ezt a helyet és ezeket az embereket, és hogy az én helyem ott van, anyám mellett. Szabad akaratomból élhetek itt tovább, de boldogtalanul, mert az én helyem nem itt van.

Ha szerinted mást gondolok, mint amit írok, vagy nem értesz egyet azzal amit én helyesnek érzek, nyugodtan írd le, de én nem érzem magam különbnek vagy jobbnak nálatok, fõleg mert nem is ismerlek titeket.

tehát akkor nincs szabad akaratod, csak azt szeretnéd hinni

azt hiszem, hogy tényleg megismerkedhetnél a válasz erre gombbal

Ezen már sokat gondolkodtam, és észrevettem, hogy rengeteg szerencsés dolog történt velem, olyan dolgok, amiknek úgy kellett történniük. Úgy vettem észre, hogy voltak idõszakaim, amikor más akartam lenni, máshogy viselkedtem és mást tettem, de aztán valami belsõ motiváció hatására rájöttem, hogy ez nem én vagyok és nem ez az én helyem.

Én úgy képzeltem el ezt, mint egy nagy ösvényt, amin végig kell mennünk életünk során. Letérhetünk, mehetünk másfelé, de az már nem mi vagyunk, és idõvel visszatérünk a saját utunkra.

Ettõl függetlenül most jelentem ki, hogy van szabad akaratom, én magam vagyok, és azt teszem amit akarok (sry az ellentmondásért 😊.

most pl. engem kényszerítenek, hogy ide írjak
a saját személyiségem kényszerít rá, ezért nyilvánvaló, hogy így döntöttem

Dehogy hiszem :-) És te mit hiszel?

Én inkább úgy mondanám, hogy vannak relatív és abszolút igazságok (remélem a megfelelõ szavakat használtam).

Gondolok itt arra, hogy abszolút igazság az, hogy pl esik az esõ. Igen, esik. Vagy hogy 2+2 = 4 (miután elfogadtuk a matematika ezen elveit). Ezekbe nem lehet belekötni.

De pl mi van akkor, ha megkérdezem, hogy pl az iraki háború igazságos - e ? (szerintem nem). Nem lehet egyértelmûen eldönteni, mert 1000 tényezõt figyelembe kell venni és 1000 oldalról meg kell nézni a dolgokat, nincs fekete vagy fehér.

Hogy amit mondanék, az az igazságnak az apró töredéke lenne, az azt jelenti, hogy féligazságokat mondok, tehát csak az érem egyik oldalát nézem. Én próbálom átlátni a dolgokat, és mindkét fél álláspontját megvizsgálni (általában mindkettõnek igaza van, csak az egyiknek ebben a másiknak abban 😊.

De ha úgy nézed, piszolyt nyomnak a képedhez, kényszerítenek arra, hogy kimond, hogy IGEN, ebben a helyzetben ki akarod mondani, hogy IGEN 😊 és így már szabad akarat. Tehát akkor szabad az akarat, ha nincs külsõ körülmény? Lehet. Ez nagyon érdekes téma elgondolkodtat 😊

2. azt ironikusan írtam
lehet, hogy Mihail nagyon aggresszív, de te meg túl nagyképû vagy
azt hiszed mindig neked van igazad

ha lenne szabad akarat nem mûködne az asztrológia, a jóslás, meg egyáltalán semmi
amikor élsz már csak azt teszed, amire születésed elõtt beprogramoztak, pontosan azokat a döntéseket hozod meg, amiket kell

Te pedig használd a "Válasz" opciót a félreértések elkerülése érdekében 😊.

Yetike: mielött beleolvasok abba, amit írtál:
Ha kimondasz valamit, az már soha nem a teljes igazság, midnig csak az igazság egy apró tökéletlen töredéke :-)

Errõl egy vicc jut az eszembe.

Mi a különbség a demokrácia és a kommunizmus között ?

A kommunizmusban van szólás szabadság, a demokráciában pedig szólás utáni szabadság... 😊.

Én személy szerint nem nevezném szabad akaratnak azt, amikor valamilyen rád irányuló negatív következménye is van a döntésednek (pl agyonvernek). Szabad akarat az, amikor semmilyen befolyásoló erõ nem késztet a döntésed megválasztására (pl nem fognak rád puskát).

Addig nem tudunk beszélgetni ilyen dolgokról, mint szabad akarat, amég nem írod le, számodra mit jelent ez a fogalom, máskor írd le!

Fél igazságot mondtok mind a ketten.

Általában az esetek döntik el, hogy mikor kell és mennyire küzdeni. Például van egy humán beállítottságú ember, aki valamilyen helyzetbõl adódóan (pl családi nyomás) reálpályára készül. Otthon vért izzadva tanul, hogy teljesítse a közepes szintet, míg másképp negyedennyi tanulással lazán meglenne neki a kíváló minõsítés a humán tárgyakból. Egyszerûen nem ilyen az agya, és kár erõltetni...

"akkor ha jár neked megkapod, ha nem akkor nem"

Ezen a mondaton van a hangsúly. Példának okáért, van egy lány, akinek teljes mértékben nem vagy a zsánere. Na ott aztán megszakadhatsz úgy küzdhetsz, akkor sem lesz semmi. Egyszerûen nem vagy a zsánere és kész.

Azzal pedig, ha túlságosan elképzelünk valamit (egyetértek Mihaillal), néha ellenünk fordulhat. Gondolok itt arra, ha pl randizni akarsz valakivel, és annyira eltervezed, hogy mit mondasz, és hogy, hogy amikor oda kerül a sor egyszerûen becsõdölsz és egy értelmes mondatot nem leszel képes kinyögni. Ha pedig egyszerûen nem tervezgetsz semmit, csak adod magad és természetes vagy, akkor pedig minden megy mint a karikacsapás.

Abban viszont Sadun Trystnek van igaza, hogy amikor kell, akkor küzdeni kell, nem pedig várni a sült galambot.

1. Ha úgy értitek a szabad akaratot, hogy az életben minden dolog rajtatok múlik minden döntésetek végeredménye olyan, mint amit vártatok, akkor az nem szabad akarat, hanem Istennek születtetek. Egy embernek viszont mindig van szabad akarata, ezen azt érted, hogy õ dönti el, mit fogad be a külvilágból, és mit nem. Mondjuk ezen lehet vitatkozni, mert itt a példa, hogyha valaki ketrecbe születik, ilyen esetben nincs szabad akarat? Azt viszont hogy most élsz, ebben a világban semmiképp nem lehet úgy fölfogni, hogy ketrecben élsz, és igenis van szabad akarat. Lehet hogy a szabad akaratot mindig az határozza meg, hogy milyen világban élsz? Akkor viszont "Szabad akarat" = Adott körülmények közötti lehetõségek kihasználása, döntéshozás lehetõsége.
2. jó akkor majd következõ életünkben megbeszéljük, ha gondolod. Én még ebben az életben próbálok élni.

Éppen ezért nem értek egyet azokkal a húde ateistákkal, akik azért nem hisznek Istenben, mert ugye "hogy engedhette meg hogy ez meg ez megtörténjen...". Hát kérem, a világ olyan, amilyenné tesszük, ha valaki belénk akarja baszni a baltát, akkor ne várjuk, hogy majd Isten levillámolja a kezét, hanem segítsünk magunkon. Kár mindent Istenre kenni...

Ugyanaz, mint amikor valakik a fegyvereket okolják a szörnyûségekért. Nem a fegyver öl, hanem az ember.

1. nincsen szabad akarat
2. ahhoz, hogy fejlõdj és "tisztába jöjj magaddal" több élet kell, bár lehet, aki olyan tökéletes és kiváló mint egy szabolcs, annak nem
de talán a többi ember következõ életében szabolcsnak születik...

Ezzel egyetértek. Régebben katolikus voltam, de sosem tetszett ez az egész felfogás, azóta egyszerûen csak Istenben hiszek, és nem a vallásban.

Most komolyan, miért vagyunk mi báránykák meg egy szemét bûnös semmi akárkik ... ?

Ez nem teljesen korrekt (hacsak nem valami 'hiper vallásos' valaki vagy, akinek az elsõ elve a kõvel és kenyérrel fémjelzett szállóige).

Bárkit meglophatnak (és bárkit meggyilkolhatnak), függetlenül az öltözködésétõl, stílusától és kinézetétõl (annyiban van igazad, hogy némely esetben talán ezek is szerepet játszhatnak, de ez csak pár százalék között mozog). Elég egyszerûen csak rossz idõben rossz helyen lenni. Pl engem egyik pesti tartózkodásom alkalmával majdnem összevertek a C kategóriás állampolgárok, csak mert leálltam 2 percre nézegetni a térképet a metróban. Ha ott pl megkéselnek, az is az én hibám .. ?

Ha a másik oldalát nézzük, akkor egy részével egyetértek. Még régen ellopták az igen hanyagul lezárt biciklimet, azóta 100x jobban odafigyelek hogy zárom le és mennyi idõre hagyom ott.

Az erõszakról csak annyit, hogy igen, van némely olyan eset, amikor tényleg hibás valamilyen szinten a nõ is (gondolok itt arra, ha kurvásan viselkedik, vagy túlságosan kivágott cuccokban jár stb).

#35 .: Egy picit elbeszélünk ebben a témában. Természetesen minden ember szabad akarattal rendelkezik, a volt hittantanárom egyik kedvenc hasonlata, miszerint a gályarabnak is szabad akarata van, eldöntheti, hogy evez e vagy nem. Ha nem evez akkor agyonverik. Ezt én nem nevezném 'szabad akaratnak', inkább csak 'látszólagos szabad akaratnak', mivel a halál súlyával kényszerítik arra, hogy az õ javukra 'éljen a szabad akaratával'. Hasonló ehhez a római principátusi rendszer, amikor az elméletileg köztársasági tag, gyakorlatilag császár a szenátusban nyílvános szavazáson vett részt, és õ szavazott elsõnek. Természetesen a többi szenátor is hasonlóképpen szavazott, mivel rájuk nézve negatív következményei lettek volna, ha másképp szavaz. Szavazhatott volna másra is, de nem tette, mert valamilyen szinten kényszerítették.

A manipuláció értelme épp abban rejlik, hogy látszólag nem korlátozza a szabad akaratot, de erõsen befolyásolja. Egy jó példa mindennapjainkból : A média. Minden igazságnak két oldala van, de a Média szereti csak az egyik oldalát "publikálni", erõsítve a fekete - fehér meglátást, és a kedves nézõk többsége igenis megelégszik ezzel az egy oldallal, mert nincs rá igénye, hogy mást higyjen, mint amit ezüsttálcán megetetnek vele. Sajnos sok esetben fent áll, hogy egy idõ után az emberek többsége annyira beáll egy "képzelt tényre", hogy már nem képes elfogadni az igazságot, ha szembekerülne vele. Több emberrel vitatkoztam már dolgokról, amiket a média teljesen máshogy állít be. Nem kell mondjam, õk váltig állították az igazukat. Amikor megkérdeztem, hogy milyen bizonyítékot, forrást vagy bármi mást tudna mutatni, ami aláállítaná az igazát ? A leggyakoribb válasz : "Hát a tvben ezt mondták. Meg a rádióban is..." Az ilyen embereket már én sem tudom sajnálni.

Mindkettõ lehetõség egy bizonyos 'manipuláció', mindkettõ külsõ erõ árnyalata, csak az elsõ erõszakosabb míg a másik rejtettebb.

Igen, a második eshetõségnél az emberek saját akaratukból 'dõlnek az igába', mert aki akar, az utána olvas a dolgoknak, de egy idõ utána ezeknek az embereknek már nem is nagyon lesz szabad akaratuk, mert annyira beléjük rögzül a média, hogy nem lesznek képesek (nem akarnak) mást hinni.

ilyen nincs hogy megvilágosodás, ahhoz hogy jóban légy magaddal, szerintem nem kell két élet 😊

mondtam, hogy már próbáltam de nem megy
mihail se oda jutott vele, ahova kellett volna

egyébként szerintem nekem még optimális esetben is két élet kell, hogy legyen esélyem a megvilágosodásra

vagy mihail, te úgy is csináltál már ilyet 😊 mondd el hogy kell!

Hát akkor hajrá! 😊 Majd utána oszd meg a tapasztaltakat!

én sem meditáltam még, bár már próbáltam, csak nem megy
(lehet, már ehhez is kell egy "érettségi" fok)
de úgy gondolom, ahhoz, hogy igazán megismerd és szeressed magad, erre szükség van
és ezen keresztül már utána a többi embert is tudod szeretni
mert addig nem

Meditálj, és ahogy érzed utána. Ha kell neked, csináld, ha nem jó akkor ne 😊 Én még nem meditáltam.
Nem kell mindenkit szeretni. Csak elfogadni, érezni... Ha van valaki, akit nem szeretsz, és megérted hogy gondolkodik, mit miért tesz, el tudod fogadni (ehhez kell igazából látni) akkor elfogadod. Szerintem ha magad nagyon szereted, tehát boldog vagy, akkor mást is tudsz, és viszont. Nem azt mondom, hogy önzõ módon kell, hanem ha a saját világod szereted, akkor abból tudsz adni másoknak.