122
történt veletek már ilyen?
-
#41
ilyen volt nekem is!
de régebben... -
#40
mm télleg mi ez a chip a fejemben? :) -
#39
AZ lehet de attól még van ez tény.
Vagy hA nem lehet megmagyarázni akkor már nem is létezik? -
#38
ez magyarázhatná, hogy úgyéreztem mintha figyelném magam? na ez most hülye kifejezés de jobbat nemtudok.
Sok idő viszont biztos nem telt el, ezt az órámról megállapítottam utánna. -
#37
Valószínűleg a tudat alatt jöttek elő olyan gondolatok, amelyek ezt okozták.
Az én esetemet utána megpróbáltam kielemezni és többé kevésbé sikerült is. -
#36
hát arról az érzékről inkább nem írok, mert úgyse hinne nekem senki :) -
#35
Bandew: egyelőre nincs rá biológiai magyarázat -
#34
NA jó hagyjuk a mellébeszélést!
GARRETT TÉGED ELRABOLTAK AZ ŰRLÉNYEK!!!
:-D
-
#33
Ez nem paranormális dolog, mert ilyen van. :-)
EZ az úgynevezett megérzés. -
#32
a séta közben elaludtál 1 pillanatra dolog mennyire tűnik lehetségesnek? attól átkapcsolhatott egy olyan állapotra az agyad, amiből a visszazuhanás nagyon megijesztett... -
#31
DE mindenesetre köszi a sok jó tanácsot, nekiülök este tényleg átgondolom mitörtént valójában. Egyelőre ez tűnik legszimpatikusabb megoldásnak.
-
#30
hát nemtudom én változatlanul semmi ilyenben nemhiszek :/ -
#29
Ez nem olyan félelem volt, mikor a gyerek egyedülmarad otthon, vagy kiküldi az apja a kertbe éjszaka hogy zárja be a kaput és minden bokor mögött farkasokat vél látni.
Az volt a félelmetes hogy SEMMI félelmetes nem volt körülöttem. CSicseregtek a madarak, fél7 körül volt , a nap is sütött.
-
#28
Fure velem nem volt még ilyen, de valahogy el tudtam képzelni az egészet.
Szvsz csak megéreztél valami rossz vagy veszélyes dolgot, amiről nem tudod, hogy micsoda. Ez amolyan hetedik érzék ami egyes emberekben meg az állatokban meg van. Lehet, hogy csak földmozgás volt, vagy hirtelen frontváltozás. -
#27
Hmm, érdekes .
16 évesen voltam életemben először egyedül éjszakára horgászni, habár sose féltem a sötétben, meg le szoktam tojni, ha valami zörög és nemtom mi az, de akkor ott tök sötétben (viharlámpát leszámítva) azzal a tudattal, hogy 6 km-en belül még csak 1 tanya sincs eléggé be voltam fosva . Az erdőben állandóan zörögtek az állatok, azt se tudtam, hogy arra nézzek-e, vagy csak a vízre, nehogy meglássak két világító zöld szemet, mert akkor hazáig rohanok . Valamikor éjjel 2-3 közt odaszállt 1 nagy madár az egyik fára mellettem, és valahogy elmúlt minden félelmem, lehet bután meg gyerekesen hangzik, de úgy éreztem nem kell félnem ha ő ott van . Napkeltekor meg már jó mosolyogtam az egészen, azóta jópár év eltelt, nagyon sokszor voltam egyedül éjjelre, és semmi félelmem sincs, sőt élvezettel megyek egyedül ki éjjelre, tökre szeretem a csendes, nyugodt természetet . -
#26
beérem a jóöreg alkohollal ;) -
#25
Akkor olyan állapotban voltam, hogy úgy éreztem, AZONNAL csinálnom kell valamit, mert mondom kézzel foghatóan éreztem, hogy valami mindjárt lesz velem.Elkezdtem összevissza kapkodni, megpróbáltam újságot olvasni, hogy eltereljem a figyelmem(csak a betűket is alig tudtam kiolvasni, nem tudtam rá odafigyelni) utána kimentem futni az utcára meg minden baromság ami az eszembe jutott.Aztán valami 15 perc múlva rendbejöttem.
Az a baj, hogy pontosan tudom, hogy mit éreztem és miért, de nem igazán tudom szavakba önteni, hogy hitelesen visszaadjam. -
#24
figyelj ez az "okozhatott volna" ez olyan, hogy akkor mostantól azon is parázhatsz, hogy bármikor szívrohamot kaphatsz vagy elpattan egy ér a fejedben, és kampó... és akkor mindegy, hogy a ház körül sétálsz, vagy a gép előtt ülsz. ne hagyd, hogy egy ilyen élmény (ami egyszeri, és lehet, hogy megismételhetetlen - nekem 25 év alatt 2 volt ami talán hasonló lehetett - és közvetlen utána rendesen megijedtem én is, pedig az ágyamban feküdtem...) befolyásoljon bármiben. ezért mondtam, hogy gondold át, idézd fel, és lásd meg benne, hogy egy pillanatig nem voltál veszélyben. -
#23
Egyrészt nem megoldható, másrészt sokkal jobban szeretek magamban kóborolni meg ha egyedül van az ember el tud gondolkodni nyugodtan ugy, hogy semmi nem zavarja. ÉS ezt eddig nagyon szerettem. Valószínűleg ezután is fogom, csak ezentul körültekintőbb leszek és minimum valami telefont magammal viszek. -
#22
az alvás és ébrenlét határálól van mit mesélni... fura dolgok vannak ott, amit nemnagyon tudok máig sem magyarázni "biológiai" úton - erről jut eszembe nem lehet, hogy séta közben féligmeddig ilyen meditációs állapotba kerültél? (nyugalom, bejárt út, nincs zavar, és lekapcsolt félig alvósra az agyad)... -
#21
És szívjál kevesebbet! D: -
#20
Akkor menj vissza 'kísérővel' -
#19
de okozhatott volna, nem is kicsit. ÉS igazából már csak ez az ami megrémíszt. Elég "elhagyatott" egy hely, nem valószínű hogy egyhamar rámtaláltak volna. DE mondhatom hogy " szerencsém" volt. -
#18
abban egyetértünk, hogy emiatt nem kell megijedni - csak hirtelen 2x is felhoztad, amikor semmi köze sincs a jelenlegi helyzethez. -
#17
Nekem ellenkezőleg, elalváskor szoktak előjönni ilyen dolgok(bár szerencsére nem olyan erősen, mint az előző hsz-omban).Félig éber és félig alvó állapotban sokkal intenzívebben és hihetőbben élem át a dolgokat.Tehát részben fenn vagyok, érzékelem a valóságot, de érdekes módon a valóságban nem annyira negatív dolgot is jóval tragikusabbnak érzékelem akkor abban a "félhülye" állapotban. -
#16
Egy kurva szóval nem mondtam hogy az.
Erre reagáltam mert szerintem fasság:
"mindenesetre asszem ezentul csak a házkörül sétálgatok ha mehetnékem van" -
#15
Pempő de ez NEM pánikbetegség. semmi köze hozzá, ne keverjük bele. ezt biztosan tudom (és nem fogok róla mesélni). -
#14
ez lesz az, amit Dynamic írt, csak szokás szerint nem tudom megfogalmazni :)) csak nekem közvetlen ébredés után volt - sok egyéb mellett emiatt is kezdtem a tudatos álmodással foglalkozni, hogy kiderítsem a forrását :) aztán nem lett meg, de sok másra jó lett a dolog.
szerintem ne változtass a sétálási szokásaidon egy ilyen miatt, azzal pont megerősítenéd azt, hogy ez egy kerülendő dolog. szerintem inkább természetes, fogadd el, és ne félj tőle, nem okozott semmi bajt. -
#13
Emiatt mondom az orvost. Pánikbetegek (nem rád mondom, neked nem tudom mi bajod) elég rendesen bekorlátozzák az életterüket, van aki a lakásából többet nem mozdul ki és ez nemjóak... -
#12
Nemtudom nemigazán hiszek a szellemekben, természetfeletti dolgokban. Tuti van rá valami "biológiai" magyarázat. -
#11
Asszem ez írja le legjobban. ÉS elmult magától? Vagy tettél ellene valamit? -
#10
azért mondom, hogy ha rendszeres lenne, akkor mindenképp dokihoz kell menni vele. de egy ilyen alkalom még nem számít igazán... vizsgáld át magad belülről (meditáció vagy ilyesmi, elég ha csak csendben felidézed hogy pontosan mi és hogy történt), és rájössz, hogy igazából csak egy új élmény volt, de valószínüleg semmi rossz nem történt. (ha mondjuk kicsit el lehet rugaszkodni azt mondanám, hogy esetleg egy szellem csapott át rajtad, és az állított le egy pillanatra) -
#9
Nekem is volt hasonló, bár nem tudom ugyanarról beszélünk-e.Egy megmagyarázhatatlanul erős félelem érzet, ami olyan nagy volt hiszen szinte fizikai fájdalomként éltem meg.Szinte határozottan éreztem, hogy perceken belül megőrülök vagy meghalok.A legrosszabb az volt, hogy miután "megismertem", újra és újra elő tudtam ezt a hülye érzetet hozni magamból.Szerencsére csak 3-4* fordult elő(kb.8 éve), azóta nem. -
#8
Ja hmár viszonylag lenyugodtam, csak gondoltam valaki tud okosat mondani rá :)
mindenesetre asszem ezentul csak a házkörül sétálgatok ha mehetnékem van
-
#7
Csak vigyázz nehogy túlreagáld magadban a dolgot és esetleg emiatt tüneteket produkálj. Sazlé nopara. -
#6
Szerintem mindenképpen, anélkül súlyosbodhat, bár nem értek a témához. Elég sokféle parára van már gyógyszeres vagy terápiás kezelés. -
#5
ha gyakori és rendszeres lesz, akkor esetleg. de addig felesleges, úgyse nagyon lehet visszamenőleg semmit kideríteni róla. -
#4
olyasmiféle. "érdemes" ezzel orvoshoz fordulni? Ugyértem tudnak vele valamit kezdeni? -
#3
neem, az teljesen más - ez csak valami roham volt, nekem ébredés után volt idáig kb 2x, nem tudom mi a forrása és miért akkor történt... -
#2
Pánikbetegség?