2214
-
#454
ráhibáztál
most képzeld el mikor elindulnak a csónakok istentiszteletre reggel
volt egy ilyen képem -
#453
Vir
![]()
-
#452
Papok számára biztos jó hely lehet. Csak meditálni, meditálni, és meditálni kell... -
#451
![]()
-
#450
főleg hogy az ezer sziget országa P -
#449
akkor 4-en?
vagy nem értem
akkor hiába 6 személyes az apartman decsak 4-en fizetitek tehát huzósabb
A sziget neve kéne kitalálni nemtom P -
#448
hát.. 6-an 2 autó, ellenben 4-en csak egy...
egy kicsi sziget
pár méterre a strand part
5 km-re "vad" part -
#447
Story foly:
06.21; Kedd
Képzeld hozzá, hogy ezt a részt halszagú ujjakkal pötyögtem be.
A tegnapi rossz hangulat reggel is megmaradt - nem kis mértékben az újabb korai kelésnek köszönhetően.
Meglepődve tapasztaltam, hogy a mellettünk lévő, durván húsz sátorban dorbézoló százegynéhány cseh fiatal valamilyen félkatonai szervezet tagja. Reggel valami ordítozó hapi - a general major megnevezést hallottam ki a jelentésből - eligazítást tartott nekik.
Végre nyitva volt a gyógyszertár, sikerült megvennünk a gyógyszert és még ezres calcium sandozt is. (A gyógyszernek is örültem, mert hatóanyaga alapjan allergia ellen való volt. Kicsit tartottam tőle, hogy bárányhimlőre kezdik kezelni a gyereket.)
A hajóindulás előtt belefért még egy fagyi is, odafent jó helyet harcoltunk ki magunknak, elég messze a mókamiki csapattól.
Kezdtünk éledezni. A hajón megkínáltak valami kerítésszaggató vegyigyümivel. Én lenyugodtam tőle, Nej viszont lekókadt. Kaptunk még valami borzasztóan rossz vörösbort is. Engem a mályinkai rettenetesre emlékeztetett. (Széleskörű haveri társasággal szoktunk régebben a Bükk-fennsík szélén erdészházat bérelni, a gőzt leeresztendő. Egyszer elszámoltuk a bort, Egerbe meg senkinek sem volt kedve elmenni, így megnéztük, van-e valakinek bora a faluban. Bárcsak ne lett volna. Az első kóstoló után én kimenekültem a pincéből, miszerint 'én vezetek!' A többiek próbáltak ugyan meglépni, de az öreg elkapta a lábukat a meredek lépcsőn és visszahúzta a szerencsétleneket, hogy 'ugyan már, fiatalemberek, igyanak még egy pohárral ebbül a borból!'. A vége az lett, hogy a fiatalemberek némelyike összerókázta magát is és a lépcsőt is. Ettől megnyugodott az öreg, imhol eleget tett a vendéglátás szíves hagyományainak.)
A Brac szigeten először Postirán kötöttünk ki. A városnézést kis híján meghiúsította, hogy a főcsapásnak számító úton egy traktor megakasztotta a túristaforgalmat. Azt mondta a melós, hogy kerüljük ki őket a sikátorokban. Én meg meg voltam győződve, hogy már eddig is sikátorban járunk.
A város szép volt, a templom is, de nekem megint előjött a túristafóbiám: túl sok ember igényeit kell összehangolni egyszerre és ezen mindenki veszít. Mi pl. nem mentünk fel a templomtoronyba, pedig szerettem volna - de a sok ember beszorult, a csoport meg nem tudott várni. A hajót pár ember így is csak futva érte el.
Utána átmentünk egy öbölbe és mindenki jól érezte magát, eltekintve a hajó mindenesétől, akinek körülbelül száztizenhét makrélát kellett kibeleznie és megsütnie. Búvárkodtunk, úsztunk, fürödtunk... remek volt - bár Barna egyre újabb területein vettünk észre kiütéseket. Meggyőztük magunkat, hogy még nem hat a gyógyszer. A gyereknek meg semmi baja nem volt,. vidám volt, élettel teli, elrágta volna a hajó vasrudait is.
Könnyen ki lehetett találni, mikor lesz ebéd, ugyanis a hajót már előtte körbevették a jó időérzékű halak. A halakat meg a sirályok. Tanúi lehettünk, hogyan avatkozott bele az ember egy öböl élővilágába: mivel mindennap délben kiköt itt egy hajó, amelyről túristák kenyérhéjat hajigalnak a vízbe, a halak rászoktak, hogy 12.30-kor odagyűljenek. Csakhogy ezt kifigyelték a sirályok is, azok is odagyűltek - de nem ám a halért: ezeknek is a kenyér kellett. Szószerint a halak szájából kapkodtak ki a kenyeret - mely halak keserűen kiálthattak bele a puszta vízbe, hogy kizökkent a világ, óh, kárhozat.
A halhoz bőségesen szolgáltak fel innivalót - ugyanazt a bűn rossz bort, melyet idefelé már megkóstoltattak. Ugyan nyolc személyre raktak ki egy litert, de egy asztal kivételével gyakorlatilag tele üvegeket vittek vissza. A maradék alapján elmondható, hogy tényleg bőséges volt a kínálat. (Én azzal a klasszikus mondással rendeztem le a palackot, hogy túl rövid az élet és túl sok a jó bor ahhoz, hogy mindenféle lőrét megigyunk.)
Kikötés előtt persze még felerősítették a zenét, az idegenvezető hülye maszkban táncolva igyekezett feldobni a hangulatot, leszálláskor mindenkit megkértek, hogy nemi és szexuális identitásától függően kézfogással vagy puszival búcsúzzon el a mindenes matróztól - azaz azt kell mondjam, hogy az omisi kalózok unokái haladnak a korral és megtanulták, hogy dikics helyett marketinggel kell elszedni áldozataiktól javaikat. A kikötőben ugyanis szép számú tömeg állt, akik csak azt látták, hogy tombol a zene, leszálláskor a bódult és jókedvű utasok körberajongják a matrózt; mindenki túlfűtött és heppi. Nyilván rohantak ők is befizetni.
(Félre ne értsd, nem a bántó szándék beszél belőlem. Ez csak egy apró trükk és mi nagyobbrészt tényleg jól éreztük magunkat a kiránduláson. A beírás pillanatában a kezem még mindig halszagú volt, időnként diszkréten halszagúakat böffentem - ilyet utoljára 15 évvel ezelőtt csináltam a Tisza-parton. Itt megfogadtam, hogy egy hétig viziember leszek és a kezdet nem volt rossz: a hal tényleg finom volt.)
A kemping felé sétálva újabb bemutatót kaptunk a német nyelv szépségeiböl. (Tudom, oximoron.)
Ugye napok óta keresek hűtőtömítő folyadékot. A nyelvi nehézségek ellenére áttúrtam eddig egy benzinkutat meg egy autósboltot, de sehol semmi.
Erre hazafelé a Közértben rámvigyorgott egy flakkon, mely igen gyanúsan nézett ki. Viszont csak horvát és német nyelvű szöveg volt rajta. Azt mondta németül, hogy Autokühler Abdichtung. Gyanús volt, de nem mertem bevállalni, mondván, hogy a Dichter az költő - nehogymá vegyünk valami folyékony költeményt. Erre a kempingben megnéztem a szótárban; Dichtung: sűrítés, tömítés, költészet, költemény. Azannya. És még erre a nyelvre mondjuk azt, hogy nincs benne semmi költői: amikor pontosan megfogva a lényeget, ugyanazt a szót használja a sűrítésre, mint a költészetre? Gyorsan vettem is egy flakonnal.
Tulajdonképpen meg is nyugodhattam volna, de ez nem olyan hét volt. Este vacsorát sütöttem (a tegnapi kolbászt, teflonban) és egy adagot olyan szerencsétlenül tettem be, hogy egy jó evőkanálnyi forró olaj a tenyerembe loccsant. Piszok sokat szentségeltem, ingajáratban közlekedtem a mosdó és a lakókocsi között, végül egy vizes törlővel kötöttem be a kezem. Szomszédaink - akik nagytészt tanúi voltak eddigi szerencsétlenkedéseinknek - már nem is szóltak semmit. Végül megoldottam, kivettem egy dobozos sört és azt markolásztam. Azt terveztem, hogy a törlővel valahogy rögzitem a kezemhez és akkor egyfajta 'sínben' lesz a tenyerem, de az esti kártyaparti alatt meggyógyultam. (Pedig Nej már készült a fényképezőgéppel.)
Ez is alátámasztja egyik elméletemet: a fájdalmak egy része pszichés alapú; ha az ember el tudja róla terelni a figyelmét, egyszer csak elmúlik. Elégedetten vettem tudomásul, hogy az ijesztő esti gyomorfájáson is úrrá tudtam lenni egy váratlan elalvással. Majdnem azt írtam, hogy 'váratlan fájdalom', de azért az túlzás lett volna: pálinka, bor, kávé... mind-mind szigorúan tilos. Az idegeskedés is. (Sátáni kacaj.)
(Egy kis magyarázat: refluxbetegséggel kombinált gyomorfekélyem van. Ha tartom a diétát, nincs baj. De életkedv sem. Időnként, ha régóta tünetmentes vagyok, ki szoktam rúgni a hámból. Van, amikor megúszom. Van, amikor csak apró fájásaim vannak. És van amikor kiújul a fekély és valami olyan pokoli éles és csillapíthatatlan fájdalmaim vannak éjszaka hat órán keresztül, hogy legszívesebben puszta kézzel tépném ki helyéről a gyomromat.)
Ja, és időközben a cseh félkatonai alakulat egységes tömbként berúgott. Gondolom, vezényszóra.
-
#446
Viszont a szezon még tulajdonképpen nemis indult be.
Nem volt valami nagy tömeg. -
#445
Hát van benne valami, de én a Balatont is szeretem és a múltkor láttam, hogy a vízminőség jó idén :-) -
#444
jobban megéri Horváto., mint a Balaton szvsz- minden tekintetben -
#443
bár ha belegondolok, hogy van aki balatonra nem jut el -
#442
még nem lehetetlen
márcsak két ember kell P -
#441
Hát ha már úgysem mész, amkkor mindegy -
#440
mondjuk lehet nem találnám meg újra a hirdetést P -
#439
ha hatan vagytok igen P
mondjuk helytől is függ -
#438
én most megyek Horvátországba
60 Euro / nap / 6 fős apartman
ez jó ár? -
#437
Ennyi pénzért? Hát még én... -
#436
mi mindig tele kocsival számolunk és gázossal
de két személlyel lehet
Amúgy ha lenne 4 személy és beleférne az időmbe istenbíz bevállalnám P -
#435
De nagyjából ha egy személy menne, akkor 30e körül lenne. Nemde? -
#434
ja hogy a benzinköltséget hozzáadtad?
és hány emberrel számoltál? -
#433
Leutazás. Vagy olcsóbban is meg lehet úszni? -
#432
ebből hogy lett 30.000? -
#431
30000 Ft? Nem is sok. Mehetünk... :) -
#430
ja és kaját -
#429
szállást nemis rosszat
de odautat magunknak kell finanszirozni
-
#428
18000 Ft? Dzsizös Krájsz, mit adnak ezért? -
#427
Nemrossz -
#426
![]()
-
#425
![]()
-
#424
csak nincs kivel elmenni :-) -
#423
Trogir engem is érdekelne
MOst láttam egy hetes nyaralást oda 18.000-ért -
#422
Neked teccccccene a Kotori hegy biztos gondolom láttad képen -
#421
Huh! Kedves emlékek! Imádom ezeket a gyöngyszemeket! Dubrovnik, Rovinj, Plitvicei Tavak, Trogir... Meg is nézem a tavalyi Dubrovniki képeket. 
-
#420
"lefelé gatyafék
Az biztos
2864 méter. Majd este megmondom hány métert kellett ténylegesen felkapaszkodni. -
#419
hány méter?
lefelé gatyafék P -
#418
Emlékszem kiskoromból, hogy anno a Dacia-val sok gondunk volt hazafelejöhet Horváthonból. -
#417
Pár száz méteren keresztül a képen láthatón. A csúcsra már kezet is kellett használni, ha nem akart le esni az ember. Persze, annyira nem volt vészes.
![]()
-
#416
gyalogösvényen mentél fel? -
#415
jo mert elsőre unalmas utleírásnak tűnik, deha elkezded olvasni......
eszébe jut mindenkinek az Összeomlás cim film
