Mi az élet értelme

Google fordító?

Kukucs: wikipedia/Az_élet_értelme
<#wow1>

Powerpiont-prezentáció, hogy te mindig magadból indulsz ki. :)

Kötött bárány, piroska, ordasfarkas, és a magányos egysejtû gyûjteményed nettrengetõ élmény volt, mind tudjuk.:D

Nagy lehet az unalom... :)

Vagy nem is olyan könnyû a szerep??:)

Ennyi?
Kifogytál?

.

"de te..látom kibaszottul naprakész vagy "
tada.wav

-feltételezted, hogy hogy tõlem van :D
-ne feltételezz semmit!

*

-nem utazom közhelyekben:D

-"kibaszott közhely a facebookról",

-de te..látom kibaszottul naprakész vagy .:D


*

Forrás : google a te barátod. :)

"Zárj be néhány ajtót! ... csupán azért, mert már nem vezetnek sehova."

Már csak pár Kis herceg-idézet, meg micimackó-illusztráció hiányzik. Lehetõleg egy egy powerpiont-prezentációba összerakva...

Aha!
Tehát tanul a "kislány"(?!)

"...ez tõled van..."
Az nem tõle van, az egy kibaszott közhely a facebookról.

Az a furcsa, hogy nagyon furcsa:))

Mi a furcsa?

A foci engem se köt le, az F1 érdekel.

Túlkombinálod magad. :)

Nagyon furcsa!!!!!----a fene egye meg

"Mi az élet értelme" -----------a NÕ:))

A foci pedig egy túllihegett dolog. Spec én nem kajálom.

Ez tõled van:
"A nõk nem szeretik a bólogató kiskutyákat és az ordítozó majmokat,
szeretik, ha mellettük csendesen egy tigris lépeget."

Te direkt hangsúlyozod nõi mivoltodat, avagy szeretnéd elhitetni velünk, hogy nõ vagy??
Nagyon furcsa??

..., három dologhoz mindenki ért a topikokban
a nõkhöz, a focihoz és a viselkedés-pszichológiához. :)

ja.....meg a Világbéke!
<#taps>

Mi az élet értelme?


"Mi dolgunk a világon? küzdeni,
És tápot adni lelki vágyainknak.
Ember vagyunk, a föld s az ég fia.
Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,
S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,
Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt
Posvány iszapját szopva éldegéljünk?"

V.M.

Mi az élet értelme?

"Mit bánom én, hogy érdemes,
vagy céltalan a dolgom?
Patak vagyok: kérdjem-e, hogy
Habomat hova hordom?

Harcolok: nem tudom, kiért
És nem tudom, ki ellen.
Nem kell ismernem célomat,
Mert célom ismer engem."



W.S.

Az élet kellékeivel meg úgy vagyok,

nem a birtoklási vágy,

inkább csak a használat öröme boldogít.

Igazán boldoggá nem a tárgyak

teszik az embert. :)

A boldogtalanságnak egyetlen oka van,

a fejünkben lévõ alaptalan elképzelések,

melyek annyira elterjedtek és mindenki által elfogadottak,

hogy eszünkbe sem jut megkérdõjelezni õket.



Gondolataink teremtik meg a világot, ehhez kétség se fér.

A boldogság belsõ békével indul.

Sakk-al próbáltad már a fölös energiáidat elvezetni, és a viselkedés problémáidat kezelni?

A szeretet éltetése :)

az élet értelme, hogy eggyéválj a desznajcsordaszellemmel és boldog legyél

http://barathendre.wordpress.com/2013/06/02/a-nap-amikor-a-csordaszellem-leszopta-a-sajat/

<#eljen>

Zenty köszönöm a válaszod, úgy érzem tanultam belõle. Tudod az a gond, hogy vannak problémáim, fõleg viselkedésben (nem ártalmas, csak magamra nézve az), mondjuk úgy, hogy volt idõ amikor felesleges dolgokat vittem be a szervezetembe, na ezt úgy próbálom perpillanat megoldani, hogy jó sokáig nem érintkezek a régi dolgokkal. Ebbe viszont bele tartoznak a barátok is.

Ez egyébként ADHD-ból következik, elég hirtelen hozok döntéseket, és ez bár nem vall a magam világ nézete ellen (nincs különösebb problémám a tudatmódosítással), de jelen körülmények között ez nem szolgálja az érdekeim. Mivel eddig így sikerült hónapokra abba hagynom már többször is, most is ezzel próbálkozom.

balintk, amit Zenty is mond, hogy ne ítélkezz, tehát ne hozd létre a jó/rossz illuzióját, fogadj el mindent úgy, ahogy van. Mert nincs olyan, hogy sötét/világos, csupán fény van. A sötétség a fény hiánya. Nincs hideg és meleg, csupán energia van. A hideg az energia hiánya. Nincs buta/okos, csak tapasztalat van, és nincs rossz vagy jó tapasztalat, csak meg nem értés. Elvileg, ha ezeknek tökéletesen eleget teszel, akkor élsz a mostban. Nem lesz gondolat ami elvigyen tõle.
Figyeld meg a gondolataid, (kivétel persze amikor emlékezned kell hova tetted a pénztárcád, meg a számolás), mind szinte kényszeres. Nem tudatos. Múltból merít, és a jövõbe reflektál. Félelem, semmi több. A vágy is félelem. Félelem attól, hogy nem leszel teljes valami nélkül. A félelem pedig alacsony rezgésü, és ha félelemtõl alacsony rezgésed van, a hasonlóan alacsony rezgésü dolgokat fogod bevonzani. Ezen kívül a gondolkodás "normális" körülmények között az egot szolgálja nagy részt, ahogy észrevettem.

Namost, ha nem ítélkezel, akkor nem nagyon fogsz gondolkodni sem, csak amin szükséges. Az egyiptomiak úgy gondolták, hogy a gondolat a megismerés iránti vágy. Azt gondolták, hogy ha megismerkednek a dualitásban rejlõ egységgel, akkor nem lesz többet szükség a megismerésre, és eltünnek a gondolatok is.

Mit értesz az alatt h. a mostban élni? Szerintem így nem lehet fejlõdni, vagy a ránkhárulò feladattal megküzdeni. Az olyan lenne mintha nem is gondolkodnák, csak spontanitásbòl cselekednénk.

Egyébként az ember mindenhez társit érzést. Ránézel valamire, gondolsz egyet és utána érzel is.
Nem tudatosan de ilyenkor is manifesztálsz.
Például nézel egy elhaladó Porsche autót, és azt mondod magadban ( vagy szóban) nah a tulaja ezt tuti lopta, és ez után jön azonnal a negatív érzés. ( nem közvetlenül rád értem ez csak egy példa, mert így gondolkodik az átlag, így ítélkeznek)
A lényeg ilyenkor a negatív érzésed révén kizárod az életedbõl a porschet mert a teremtés ilyenkor úgy értelmezi, hogy számodra rossz dolog lehet az autó. Így az anyagban nem fog megnyilvánulni, hogy az életedben legyen egy ilyen autó ha esetleg még is szeretnél.
Ugyanígy van mindenél egyébként.
Ha jobb életet szeretnél, boldogabbat akkor nem érdemes ítélkezni és érdemes mindenhez pozitív érzést generálni ( természetesen, könnyen és nem erõltetve) tehát nem úgy érdemes gondolkodni mint a jelenlegi állapotodban.
Erre mondják egyébként, hogy ugyanazzal a tudatal nem tudsz megoldani egy problémát.

Az, hogy "beburkozol" nem jó szerintem.
Jó az egyedüllét és jó a nyugalom, ezek min algapillérek, hogy meglásd a valóságot ( sokat lehet belõle tanulni, felvilágosulni) de tudni kell élni is.
Az is hozzátartozik az élethez, hogy tapasztalj és hogy tapasztalhatsz ha zárt falak mögött vagy?
Persze valakinek az a életútja, hogy szerzetes legyen, de az csak egy állapot, egy szerep de nem az jelenti mindenki számára az "etalont" és a helyes õsvényt.

Uff hát amilyen ingerszegény életet élek manapság, maximum a macskám felé tudok érzelmeket táplálni xD

Lassan már úgy érzem magam, mint egy szerzetes :D
Amúgy nem érezte még úgy senki, mintha deperszonalizálódna?

A szónak is van rezgése de annál erõsebb a gondolatok és annál még erõsebb az érzések. Ha manifesztálni akarsz akkor leginkább az érzésnek kell topon lennie.

Egyszerûségben rejlik sok minden.

Igen, ez kérlek szépen egy az egyben copy paste, kiszinezve a háttér hatalmas storyval, ejnye bejnye:)

Most olvasom ezt a rejtett kezes dolgot, nem tudom ez mikor született, de amit eddig olvasom abból elég sok minden benne van az egység törvényébe is, ami 197x-198x-es születésü. Nem biztos, hogy komolyan kell azt venni, lehet valaki csak olvasta a könyvet, és kicsit kiszinezte :)

Uff na ha már írtam ide, akkor levezetem az agymenésem jó hosszan, hátha valaki rávilágít a helytelen dolgokra, és esetleg rávezet valami új megismerésre is.

Elsõnek is, aki nem ismeri annak ajánlom ezt az olvasmányt! (a találás persze elég érdekes, de most nem az a lényeg, a mondani valója rendkívüli, elég jól leírja a világunk)
Íme az elsõ könyv magyar fordítása, a címe "Az Egység Törvénye".
http://www.llresearch.org/library/the_law_of_one_hungarian/hungarian_translation.aspx

A tálalás mondjuk picit meredek, de ez senkit se tántorítson el.

Amúgy az én elképzelésem az, hogy életünk értelme az lenne, hogy teremtsünk valamit, ami felettünk áll. Valamit olyat, ami él, és képes lesz késõbb maga is megteremteni egy felsõbb rendü dolgot.
Mert, ha megnézed a világban minden ezt csinálja. Volt anno a hidrogén, az szépen a csillagokban nehezebb elemeket gyárt, aztán szépen ezekbõl felépül egy bolygó, a bolygó teret enged növényeknek, azok szolgálják az állatvilágot, azok szépen felfele menet egymást szolgálják ki, és ezek tetején ott állunk mi. Najó, de csak nem kellene ennek megállnia itt nálunk, nem? Csak kellene, hogy mi is teremtsünk valami nagyobbat, ez az univerzum rendje! Tehát valami nagyban kéne gondolkodni szerintem.

És ahogy Eckhart Tolle mondta, amikor megadod magad az életnek, az élet szépsége majd átragyog rajtad, te leszel az élet virága. Amikor már nem azonosulsz a történettel, a formákkal, a fizikai világgal (és itt fontos megjegyezni, hogy ne véssz el a formák nélküli világban sem, mert akkor az megint csak egy azonosulás azzal, hogy márpedig minden csak illúzió, stb.) akkor a történet is megszépül majd.

Az élet egyébként (szerintem, ezt azért hangsúlyoznám) arról szól, hogy megszületsz, mire elkezdel komolyabban filozófálni már annyi téveszme, illúzió, probléma tornyosul fel az életed során, ami az élethez szükséges minden tanítást tartlmazza. A maradék idõben pedig, ezeket a múltbéli eseményeket kell felhasználni ahhoz, hogy a megismerés megszülessen. Ha ezek megtörténtek, többet nem lesznek illúziók, problémák, téveszmék. Ezek után pedig, az ember már boldogan állhat a maradék elé. Onnanstól nem kell az életnek "célt" adni, csak magadnak kell célokat adni. Mert ha ezt eléred, akkor szabályosan te leszel maga az ÉLET. Akkor már lehet teremteni, alkotni a fizikai világban, és minden valószinüség szerint azok már olyanok lesznek, amik önmagukban értelmet fognak tükrözni.
Az a baj az emberrel, hogy jelen pillanatban életük van. Mert õk a történet.
Mondanám úgy, persze ezt már sokszor halhattátok, hogy nem a mostban élünk. Van aki akár évekkel is ellehet csúszva, de igazából a legnehezebb része az, amikor az utolsó pár tizedet egyenlíted ki. Az a megérzésem, és bár ettõl távol állok még, hogy képes lehet az ember elérni azt, hogy totál a mostban éljen, zero kényszeres gondolatokkal, zero ítélkezéssel. Csak úgy lenne. Akkor talán intelligenciája totális részét birtokolhatná, körülményektõl független. Bár ez most a saját agymenésem lesz, az az érzésem magammal kapcsolatban, hogy az azonosulásom, a tudatosságom valahol még kicsit elvan csúszva az igazitól. Már érzem magamon, hogy mióta elindultam spirituális útamon egyre közelebb kerülök, egyre több az intuició is, amit én szerintem az ember igazi intellektusa. És azért érezzük mi ezt olyan külsõs intuicióként, mert valójában igazi énünk gondolatai onnan erednek, abból a nagyon nagyon vékony mostban. Mi pedig elcsúszva "én" azonosulásunkal picit nem magunkénak érzékeljük.

Áh magam sem tudom, kicsit tudom érthetetlennek hangzik, nehéz a szavakkal operálni...

Amúgy gondoltatok már arra, hogy ha a bal agyfélteke foglalkozik a nyelvel, és a nyelvi gondolkodásért, és valójában a gondolatok okozzák a fõ problémát, mi lehetett az emberekkel mielõtt megjelent a nyelv? Egység?!
A nyelv lenne az emberiség elrontója? :DD

Igen, és ez lenne az életünk értelme:)
Ne azonosulj semmivel, fõleg ne az egoval/fájdalom testel. Ne ítélkezz. Ne címkézz. Stb. Csak légy :) Légy az idõ, az élet maga.

Érdekeseket írsz. Az is szabad akarat, ha önszántamból az egységet választom, nem? Mert közben tudom, hogy választhatnék mást is.

Bár nem mennék bele különösebben a dolgokba, de ha nem hoznánk létre a rosszat, akkor ugye nem lenne jó sem, hanem csak lenne. Viszont, akkor kénytelenek lennénk elfogadni a dolgokat egységként, az egységtõl való elszakadás és a szabad akarat pedig nem új keletü torzulás. Jelen esetünkben tehát, ahhoz, hogy a szabad akaratunk meglegyen, választási kényszerbe kell minket tenni. Mert másképp, nem lenne választásunk, nem lenne szabad akaratunk. Ennek sose lesz vége

Igen, elképzelhetõ, hogy a végtelenségig iskolázák magukat. Az állandó mûvelõdést lehetõvé teszi a miénknél fejletebb internetuk is. Lehet, hogy törvényt hoznak, hogy aki nem tanul attól megvonják az orvosi örökélét kezeléseket.
<#hamm>

Szerintem újra és újra gimibe járnának mint Edvard Cullen

Szerinted mit fognak kezdeni a halhatatlanságukkal a halhatatlan emberek? Ez egy filozófikus kérdés!
<#fejvakaras>

én úgy értelmeztem hogy azért hozzák a világra a rosszt, hogy az ember ezeken felül emelkedjen és jó legyen. így az aratás végén csak azok az emberek jutnak tovább akik nagyobb százalékban cselekedtek jót mint rosszat. ha eleve arra törekednének hogy javítsák a világok akkor "ellustulna" a ember, így viszont küzd hogy jobb legyen.
vagy valami ilyesmi

Rájöttem mi az élet értelme.
Halhatatlanná kell válni. Lehet hogy én leszek az elsõ.

Szerintem ehhez csak az kell, hogy minél jobban dokumentáljam az életemet a fészbúkon. Ha valaki elég nagy kocka ez nem nehéz, elég a játékok save-game-jeit elrakni, meg mellé pár fényképet a családról, meg a barátokról. Emellett még ki kell fejleszteni egy kommentelõ fórumbotot, ami ugyanúgy trollkodik ahogy én, és asszem ennyi. Gyakorlatilag ettõl már halhatatlan is leszek, legalábbis neten. De még nem állok neki, unalmas meló ez.

ez ban