Manchester United Fan Club
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
#8199
na az jóó edig 5 volt nem?
L2 | LvL 70 SPS | NobleSoul
#8198
Gyerekek mától van eurosport 2-õm 😊))
#8197
jövõ évtõl 7 cserét lehet majd nevezni a PL-ben is
football without ultras is nothing
#8196
február 9., szombat
Aston Villa-Newcastle
13.45
Bolton-Portsmouth
16.00
Derby-Tottenham
16.00
Everton-Reading
16.00
Middlesbrough-Fulham
16.00
Sunderland-Wigan
16.00
West Ham-Birmingham
16.00
február 10., vasárnap
Manchester United-Manchester City
14.30
Chelsea-Liverpool
17.00
február 11., hétfõ
Arsenal-Blackburn
21.00
Aston Villa-Newcastle
13.45
Bolton-Portsmouth
16.00
Derby-Tottenham
16.00
Everton-Reading
16.00
Middlesbrough-Fulham
16.00
Sunderland-Wigan
16.00
West Ham-Birmingham
16.00
február 10., vasárnap
Manchester United-Manchester City
14.30
Chelsea-Liverpool
17.00
február 11., hétfõ
Arsenal-Blackburn
21.00
L2 | LvL 70 SPS | NobleSoul
#8195
Wayne Rooney egyetért Bobby Charltonnal, a Manchester United legendájával: méltó tisztelgés lenne az ötven évvel ezelõtti müncheni katasztrófa áldozatai elõtt, ha a jelenlegi csapat elhódítaná a Bajnokok Ligája-serleget. Fél évszázaddal ezelõtt Sir Matt Busby fiatal csapata zsinórban másodjára jutott el a BEK elõdöntõjébe, úgy, hogy elsõ angol csapatként vett részt a sorozatban.
- Sir Bobby azt mondta, nagyszerû lenne, ha meg tudnánk nyerni a Bajnokok Ligáját - mondta Rooney, a jelenlegi együttes egyik legnagyobb sztárja -, de azt is hozzátette, hogy nem akar túl nagy terhet rakni ránk ezzel. Ha sikerülne, az fantasztikus lenne, a lehetõ legillõbb tisztelgés Matt Busby csapata elõtt.
- Sir Bobby azt mondta, nagyszerû lenne, ha meg tudnánk nyerni a Bajnokok Ligáját - mondta Rooney, a jelenlegi együttes egyik legnagyobb sztárja -, de azt is hozzátette, hogy nem akar túl nagy terhet rakni ránk ezzel. Ha sikerülne, az fantasztikus lenne, a lehetõ legillõbb tisztelgés Matt Busby csapata elõtt.
L2 | LvL 70 SPS | NobleSoul
#8194
#8193
<#rinya>
#8192
A müncheni tragédia (1958. február 6)
A csapat 1958 februárjában a Belgrádi Crvena Zvezda együttesével játszott Bajnokcsapatok Európa Kupája mérkõzést. Különgépüket, amellyel a találkozót követõ napon indultak hazafelé, közvetlenül a müncheni felszállást követõen baleset érte. Az az együtes, amelyik korábban kétszer is bajnokságot nyert, és ami az ország sportélete büszkeségének számított, gyakorlatilag megsemmisült.
Csakugyan sürgõs volt?
Akkoriban még nem volt közvetlen légi összeköttetés Jugoszlávia és Nagy-Britannia között, az átszállásokkal túlságosan sok idõt veszítettek volna, ezért a vezetõk úgy gondolták, hogy egy gépet bérelnek a British European Airways-tõl, és azzal teszik meg a mintegy hatórás utat. Visszafelé február 6-án délelõtt indultak Belgrádból, az ott elért döntetlen után bizakodva a továbbjutásban, jó hangulatban. A gépnek Münchenben le kellett szállnia, hogy feltöltsék az üzemanyagtartályokat, de mindenki úgy számolt, hogy a bajor városból mintegy háromórás utazás után kora este otthon lesznek. Mint említettem, az angol szövetség az európai szereplést csak azzal a feltétellel engedélyezte, hogy a bajnoki programot a csapatok nem bonthatják meg még abban az esetben sem, ha a rossz idõjárás vagy egyéb gond miatt netán késéssel, fáradtan érkeznek vissza. A játékosok úgy számoltak, hogy pénteken délelõtt megtarthatják a szokásos átmozgató edzést a csapat gyakorlópályáján, és a szokások szerint Busby ezt követõen jelöli ki majd a szombati kezdõ csapatot a Wolwerhampton ellen.
A müncheni repülõtér várótermébõl nem sokkal kettõ után a játékosok visszatérhettek a repülõgépükre. A fedélzeten a két kapitány, James Thain és Kenneth Rayment már ingujjban ellenõrizte a mûszereket, a légi utaskísérõk pedig régi ismerõsként üdvözölték a fiúkat, akikkel már Belgrádba tartva összebarátkoztak. A gép, a G-ALZU lajstromjelû, két, propelleres hajtómûvel felszerelt Elizabethan fél háromkor gurult a felszállópályához, majd Thain kapitány teljes gázt adott, Kenneth Rayment pedig a sebességmérõ mutatóját figyelte, hogy mikor éri el az emelkedéshez szükséges 105 csomós értéket. Mielõtt ez megtörtént volna, a jobb hajtómû felõl rezgést hallottak és teljesítménycsökkenést érzékeltek. A szabályzatban leírtaknak megfelelõen azonnal megszakították a felszállást. ,,Elnézést kérünk fiúk, egy kis mûszaki hiba van, de rövidesen felszállunk" - tájékoztatta a parancsnok a játékosokat és a velük utazó újrágírókat.
-Akkor arra gondoltunk, hogy az idõjárás miatt lehet egy kis kihagyás a hajtómûben, bár ilyesmi nem szokott elõfordulni - nyilatkozott késõbb Thain kapitány. - A jelenséggel korábban azonban találkoztam már, és mindig azt tapasztaltam, hogy némi melegedés után a fordulatszám kiegyenlítõdött.
A fejlemények látszólag a pilótát igazolták. A hajtómû ismét kiegyensúlyozottan mûködött, még magas fordulatszámon is, ezért a pilóták úgy döntöttek, újra megkísérlik a felszállást. A müncheni torony ezt engedélyezte, már csak azért is, mert az idõjárás kedvezõtlenül alakult, havazni kezdett, a kifutópálya takarítása elkerülhetetlennek látszott - ha most nem indulnak útnak, akkor esetleg az éjszakát is Münchenben kell tölteniük.
Ezúttal Kenneth nyomta elõre a gázkart. Egy ideig minden rendben ment, ám amikor a kritikus sebességet megközelítették, a jelenség megismétlõdött. Nem volt mit tenni, vissza kellett térni a forgalmi elõtérre. Az utasok kiszálltak, a pilóták pedig a légitársaság szerelõjével kinyitották a hajtómû borítólemezét. William Black nem talált semmi hibát a rendszerben, ezért közösen úgy döntöttek, hogy a gép képes lesz megtenni az utat Manchesterig, ahol aztán majd alaposan átvizsgálják.
-A ,,teljes gázra" amúgyis csak a felszálláskor van szükség - mondta késõbb Black, a szerelõ, akinek a tevékenységét a német hatóságok kulcsfontosságúnak tartották a vizsgálat során, ám õt késõbb felmentették. - Ha a gép eléri az utazómagasságot, a pilóták csökkenthetik a fordulatszámot. A jelenség egyébként más Elizabethan gépen is elõfordul néha, aztán bizonyos magasságban a hajtómûvek ismét jól teljesítettek. A döntést minden esetben a parancsnok hozza meg, így történt ez most is. Befolyásolhatta az elhatározásukat az is, amit a rádión hallottak, hogy a repülõteret fél négykor ,,meghatározatlan idõre lezárják". De az sem kétséges, hogy ebben közrejátszott Matt Busby-nak az a kérése, hogy ,,lehetõleg még ma érjünk haza".
Az idézett ,,kérés"-t késõbb minden érdekelt tagadta. A balesetet túlélõ Thain azonban az egyik vizsgálóbizottság elõtt azt mondta, ,,erõs nyomás alatt volt, hogy a gépet bérlõ együttest még az aznap vissza kell juttatni Manchesterbe". Busby tagadta, hogy ilyet mondott volna, ám a játékosok késõbb mind úgy emlékeztek, hogy edzõjük a váróteremben is említést tett arról a beszélgetésrõl, amelyet a pilótákkal ennek érdekében folytatott.
- Csak megkérdeztem õket, hogy mik az esélyeink, mert erõsen havazott - nyilatkozta Matt Busby sok évvel késõbb egy televíziós interjúban. - Csakugyan tartottam attól, hogy ott ragadunk Münchenben, és csak pénteken érünk haza. A szövetség vezetõi így is ellenségesen figyelték az európai mûködésünket, és ezért nem tartottam kizártnak, hogy esetleg meg is tiltják a szereplésünket.
A gép 15:03-kor ismét a felszállópályára gurult. A pilótafülkében is volt némi feszültség, az utastérben pedig már nyoma sem volt annak a jó hangulatnak, ami Belgrád után jellemezte a fiúkat. Nem vívtak kártyacsatákat, nem olvastak, komoran ültek, és az egyre erõsebb havazást nézték a kis ablakon át. A müncheni repülõtér forgalmi naplója szerint 15:11-kor a G-AlZU lajstromú gép megkapta a felszállási engedélyt.
Thain így emlékszik a végzetes pillanatokra:
A pályára fordultunk és gázt adtunk. Én nyomtam a kart, Kenneth figyelte a mûszereket. Amikor elértük a 105 csomót, a felszállási sebességet, kissé megemeltem a gép orrát, de abban a pillanatban éreztem, hogy kihagy a jobb oldali hajtómû, csökken a teljesítmény, úgy, ahogy a megelõzõ két kísérletünk alkalmával. Ekkor azonban már átléptük a 117 csomós sebességet, ami azt jelentette, hogy nem tudjuk megszakítani a felszállást, tehát mindenképpen a levegõben kell tartani a gépet. Én is a mûszerfalra néztem, hogy ellenõrizzem mennyi a fordulatszám, mire a tekintetemet újra az ablak felé fordítottam, azt láttam, és éreztem is, hogy a gép tartja valamelyest a magasságot, de erõsen jobbra húz. Hallottam, amint Kenneth azt kiabálja, hogy ,,nem fog menni, nem fog menni", és ezek volt az utolsó szavai. Hiába volt minden, a szárny vége beakadt egy épületbe és lerántotta a tetejét. Aztán már csak azt hallottam, ahogy a gép darabokra szakadt. Biztosra vettem, hogy mindnyájan meghalunk…
Nem haltak meg mindnyájan. Thain csodával határos módon élte túl a szerencsétlenséget, akárcsak a két légi utaskísérõ, de a helyszínen odaveszett a United hét játékosa, hét újságíró, és Rayment, a másodpilóta. Nyolcan súlyos sérülésekkel kerültek kórházba, közöttük Matt Busby és Bobby Charlton.
Duncan Edwards és John Barry életveszélyes állapotban volt. A BBC még aznap délután adását megszakítva közölte a hírt. Anglia gyászolt. Nemcsak a nemzeti légitársaságot ért katasztrófa sújtotta le az országot, hanem a fiatal, tehetséges labdarúgók elvesztése is.
Jimmy Murhpy másodedzõ, aki egyúttal Wales válogatottjának szövetségi kapitánya is volt, nem tartott a csapattal, mert saját szövetségének ülésén kellett részt venni Cardiffban. Csütörtökön este kocsival hajtott vissza Manchesterbe, egyenesen az Old Traffordra, hogy beszéljen Busby-val, érdeklõdjön arról, hogyan utaztak. A stadion környéke kihalt volt, az autóbusz, amelyiknek a repülõtérrõl kellett volna a csapatot szállítani, nem állt a megszokott helyen.
Mi történhetett?
Alma George, a klub titkárnõje közölte vele a hírt. Akkor már biztosan tudták, hogy hét játékost elveszítettek, és ketten életveszélyes állapotban vannak..
Murphy leült az asztalához és elsírta magát.
A holttesteket másnap egy katonai repülõgép szállította Manchesterbe, ahol a pálya edzõtermében ravatalozták fel õket.
Jimmy Murphy tudta, hét játékosuk meghalt, hogy a fõnök is szörnyû állapotban van, de az egész akkor vált valósággá, amikor meglátta õt. A háborúban a légierõnél szolgált, látott egy-két szörnyûséget. De most nem szégyellte, hogy a könnyeit nyelte. A fõnök kinyitotta a szemét, látta rajta, hogy megismerte. Murphy megfogta a lélegezni alig tudó Busby kezét, õ talán szorítani akarta a kollégájáét, de nem volt szorítás, még símogatás is alig. A Fõnök ránézett és azt mondta: "Tartsd magasra a zászlót!"
Abban a pillanatban dõlt el, hogy a Manchester United a pótolhatatlan veszteségek ellenére is újra nagy csapat lesz. Erre a pillantásra, kézszorításra gondolt akkor is, amikor a Man United tíz évvel késõbb a Wembleyben, a Benfica elleni BEK-döntõben elnyerte Európa legrangosabb klibkupáját.
Jimmy Murphy nevét manapság méltatlanul kevesen emlegetik, pedig az 1989-ben meghalt, Mo-n szinte ismeretlen walesi építette gyakorlatilag újjá Matt Busby csapatát.
A csapat két hétig nem lépett pályára. Az ország szinte kábulatban élt. A többi bajnoki mérkõzést ugyan megtartották, a közönség megtöltötte a lelátókat, a játékosok azonban nem tudtak örülni az elért góloknak és a kivívott gyõzelemnek. Mindenki Münchenrõl beszélt és mindenki Münchenre gondolt. Valamennyi áldozatot illõen eltemették. A szertartásokat a sportéletben addig soha nem látott mélységes részvét kísérte. Aztán elkövetkezett az a nap, amikor a Manchester United ,,új" csapatának is pályára kellett lépnie. A Sheffield Wednesday elleni kupamérkõzésen természetesen telt ház, hatvanezer nézõ biztatta a csapatot. De nem is biztatás volt ez, hanem valamiféle szellemi-érzelmi egyesülés a játékosokkal.
A lelátón sokan zokogtak, mások énekeltek, hogy lelket öntsenek a fiúkba. Nem is volt ez igazi összecsapás, inkább afféle ,,ezen-túl-kell-lenni" mérkõzés. A United 2:0-ra gyõzött, az eredmény azonban senkit sem érdekelt. Nem sokkal a találkozó megkezdése elõtt érkezett a hír Németországból arról, hogy Edwards és Barry aznap meghalt.
A tragédia ezzel teljessé vált.
Az addig hagyományosan piros-fehér színösszeállítás most kiegészült a feketével. Az Old Trafford épületének falán emléktábla és egy óra is található, ami mindig ugyanazt az idõt mutatja: azt a percet, amikor a G-ALZU a földbe csapódott Münchenben.
Manchester soha nem felejt.
A vizsgálat
Thain kapitányt és elhunyt pilótatársát a brit légügyi hatóság felelõsnek találta a müncheni balesetért. A bizottság úgy találta, hogy a két tapasztalt repülõgép-vezetõnek nem lett volna szabad megkísérelni a felszállást. A késõbb kiadott jegyzõkönyvben nem esik szó arról a nyomásról, amelyet Busby gyakorolt a pilótákra a korai hazatérés érdekében, ám Thain ügyében a bíróság mégsem szabott ki szabadságvesztést, ,,csak" eltiltotta a parancsnokot hivatása gyakorlásától.
Az angol labdarúgó szövetség viszont nem sokkal késõbb alapszabály-módosítást vezetett be, amelyben lehetõséget adott az európai kupákban szereplõ csapatoknak arra, hogy mérkõzéseik idõpontját megváltoztassák.
Valami azért mégis csak történhetett ott, Münchenben…
A veszteség
A játékosok
Roger Byrne, Geoff Bent, Eddie Colman,
Duncan Edwards, Mark Jone, David Pegg,
Tommy Taylor, Billy Whelan.
(És John Barry)
A további áldozatok:
Walter Crickmer A klub titkára, veterán szervezõ
Bert Whalley Pályaedzõ
Tom Curry Pályaedzõ. ,,Nélküle semmire sem mennénk" - mondta róla Bobby Charlton.
Bela Miklos A csapat magyar származású ,,utazási szervezõje".
Alf Clarke Újságíró
Don Davies Újságíró
George Follows Újságíró
Tom Jackson Újságíró
Archie Ledbrooke Újságíró
Henry Rose Újságíró
Eric Thompson Újságíró
Frank Swift Újságíró, korábbi MU-játékos
Kenneth Rayment Pilóta
Willie Satinoff Nézõ, akit jutalmul vittek erre az útra.
Tom Cable Utas
Az elhúnyt játékosokról röviden:
Geoff Bent
1932. szeptember 27-én született, Staffordban, 25 éves volt. Balhátvéd, többnyire Byrne és Foulkes cseréje. Csak vésztartalékként utazott Belgrádba, mert Byrne kisebb sérüléssel bajlódott. 1951-tõl 12 bajnoki meccsen játszott a MU-ban. A manchesteri St. John templomban van eltemetve.
Roger Byrne
1929. szeptember 8-án született, Manchesterben, 28 éves volt. Hátvéd, 33-szor volt tagja Walter Winterbottom által irányított angol válogatottnak, a MU csapatkapitánya. A Unitedben 1949-tõl 245 bajnoki meccsen játszott és 17 gólt lõtt, 3-szoros angol bajnok. Úgy halt meg, hogy nem is tudta, hogy felesége elsõ gyermeküket várja, aki nyolc hónappal a tragédia után született meg. Byrne-t halála után elhamvasztották.
Eddie Colman
1936. november 1-én született, Salfordban, 21 éves volt. A United utánpótlás csapatában nevelkedett és a gárda legalacsonyabb játékosa volt, 174 centijével. Halála után University of Salford épület-blokkot nevezett el róla. Jobb oldali középpályásként 85 bajnoki meccsen szerepelt a felnõtt csapatban, 1 gólt rúgott. A salfordi Weast temetõben nyugszik.
Duncan Edwards
1936. október 1-én született, Dudley-ban, 21 éves volt. A középpályást az angol foci egyik legnagyobb ígéretének tartották. 1953-tól 153 bajnokin 20 gólt szerzett. 1955. április 2-án, az angol válogatott akkori történetének legfiatalabbjaként, 18 évesen és 183 naposan (az újabb rekordot, 43 évvel késõbb Michael Owen döntötte meg) Skócia ellen mutatkozott be. 18 mérkõzésen játszott és 5 gólt ért el. Az orvosok 15 napig küzdöttek az életéért, súlyos csonttörései mellett a veséje is súlyosan károsodott. Mûvesét kapott, amelyet a szervezete nem fogadott be, állapota rosszabbodott és február 21-én hunyt el a Rechts der Isar kórházban. Dudleyban helyezték örök nyugalomra. 2002-ben az angol futball halhatatlanjai közé választották.
Mark Jones
1933. június 15-én született, Wombwellben, 24 éves volt. Középhátvádként 1950-tõl 103 mérkõzésen szolgálta a MU elsõ csapatát, 1 gólt rúgott. Egy gyermeke és öt hónapos terhes felesége várta haza hiába. Szülõfalujában, az azóta Barnsley-hez került kis település temetõjében nyugszik.
David Pegg
1935. szeptember 20-án született Highfieldsben, Doncasterben, 22 éves volt. A balszélsõ már 17 évesen bemutatkozott a Manchester felnõtt csapatában, 127 meccsig és 24 gólig jutott. 3 alkalommal szerepelt az angol U23-as válogatottban. 1957-ben Írország ellen a nemzeti csapatban is bemutatkozott. Doncasterben , a Redhouse temetõben nyugszik.
Tommy Taylor
1932. január 29-én született Barnsleyban, 26 éves volt. 1949-ben kezdõdött a karrierje az FC Barnsley csapatában. A középcsatár 44 bajnokin 26 gólt rúgott. 1953-ban 29 999 fontért vette meg a MU (azért nem 30 ezerért, mert Busby nem akarta, hogy az a lelki teher nehezedjen rá, hogy õ a világ legtöbbet érõ játékosa, egy fontot ezért a manchesteri teahölgyeknek adott). A Unitedben 166 mérkõzésen lépett pályára és 112 alkalommal volt eredményes. 1957-ben az Inter szerette volna leigazolni, de visszautasították az olaszok 65 ezer fontos ajánlatát. 19 alkalommal jutott szóhoz a válogatottban és 16 gólt szerzett. Barnsleyban a Monk Breton temetõben helyezték örök nyugalomra.
Liam „Billy” Whelan
1935. április 1-jén született, Írország fõvárosában, Dublinban egy mélyen vallásos családban, 22 éves volt. Neki tulajdonítják azt a mondást, amit haláltusájakor mondott: „Ha ez a vég, én készen állok rá”. Írországban, a Home Farm FC-ben kezdõdött pályafutása, 1953-ben csatlakozott a Manchester Unitedhez. Jobbösszekötõ poszton szerepelt, 79 bajnokin lépett pályára és 43 gólt rúgott. 4-szeres ír válogatott volt. 2006-ban, Dublinban utcát neveztek el róla.
Hogyan tovább?
A gyász és a részvét középpontjában a Manchester United állt. A szurkolókon túl szinte mindenki a szívébe zárta nemcsak a halottakat, de azokat is, akik átélték a borzalmakat. Talán innen számíthatjuk azt a különleges szerepet, amit a United az angol futballéletben játszik. Ez a csapat most már mindenki szívügye. És Busby nem adta fel. Ugyanolyan makacs kitartással kezdte újraépíteni a csapatot, amellyel a pályán is hajtotta õket elõre, a gyõzelem felé.
Úgy döntött, hogy újabb és újabb játékosokat nevel a csapatnak, akikbõl új meg új klasszisok születtek.
Az õ nagy álma a Bajnokcsapatok Európa Kupájának megnyerése volt, de a müncheni tragédia miatt ez most egy idõre a bizonytalanság távlataiba veszett. Aztán mégis felcsillant a remény: a csapat, amelyiknek erõssége Brennan Stiles, Best, Charlton és Law volt, 1964-ben újra bajnokságot nyert. Ez már igazi visszatérés volt, nemcsak szakmai, hanem emberi értelemben is. A nagy áttörés azonban 1968. május 29-én következett be, amikor a csapat 4:1-re gyõzött a BEK döntõjében a Benfica ellen. Ez volt az elsõ angol gyõzelem nemzetközi kupákban és azon az estén az egész brit nemzet szorított nekik, a csapat pedig azokért is játszott, akik Münchenben az életüket veszítették. Tulajdonképpen innen kezdve számítják a Manchester szurkoló táborának állandó növekedését és azt az érzelmi kapcsolatot, ami a hívek és a csapat között az elmúlt évtizedekben kialakult
Busby visszavonul
Történelme során elõször, 1966-ban Anglia világbajnokságot nyert. Nem kis részben azokkal a játékosokkal, akiket Busby nevelt. Ennek is köszönhetõen 1968-ban a királynõ lovaggá ütötte.
1971-ben Busby az Igazgatótanács tagja lett, mert úgy látta helyesnek, hogy átadja a csapatot egy fiatalabb szakembernek. A döntés nem bizonyult helyesnek, a Manchester addigi történetének mélypontjára süllyedt, ahonnan 1986-ban egy másik skót, Ferguson (késõbb Sir Alex) emelte fel õket soha nem látott magasságokba.
A csapat 1958 februárjában a Belgrádi Crvena Zvezda együttesével játszott Bajnokcsapatok Európa Kupája mérkõzést. Különgépüket, amellyel a találkozót követõ napon indultak hazafelé, közvetlenül a müncheni felszállást követõen baleset érte. Az az együtes, amelyik korábban kétszer is bajnokságot nyert, és ami az ország sportélete büszkeségének számított, gyakorlatilag megsemmisült.
Csakugyan sürgõs volt?
Akkoriban még nem volt közvetlen légi összeköttetés Jugoszlávia és Nagy-Britannia között, az átszállásokkal túlságosan sok idõt veszítettek volna, ezért a vezetõk úgy gondolták, hogy egy gépet bérelnek a British European Airways-tõl, és azzal teszik meg a mintegy hatórás utat. Visszafelé február 6-án délelõtt indultak Belgrádból, az ott elért döntetlen után bizakodva a továbbjutásban, jó hangulatban. A gépnek Münchenben le kellett szállnia, hogy feltöltsék az üzemanyagtartályokat, de mindenki úgy számolt, hogy a bajor városból mintegy háromórás utazás után kora este otthon lesznek. Mint említettem, az angol szövetség az európai szereplést csak azzal a feltétellel engedélyezte, hogy a bajnoki programot a csapatok nem bonthatják meg még abban az esetben sem, ha a rossz idõjárás vagy egyéb gond miatt netán késéssel, fáradtan érkeznek vissza. A játékosok úgy számoltak, hogy pénteken délelõtt megtarthatják a szokásos átmozgató edzést a csapat gyakorlópályáján, és a szokások szerint Busby ezt követõen jelöli ki majd a szombati kezdõ csapatot a Wolwerhampton ellen.
A müncheni repülõtér várótermébõl nem sokkal kettõ után a játékosok visszatérhettek a repülõgépükre. A fedélzeten a két kapitány, James Thain és Kenneth Rayment már ingujjban ellenõrizte a mûszereket, a légi utaskísérõk pedig régi ismerõsként üdvözölték a fiúkat, akikkel már Belgrádba tartva összebarátkoztak. A gép, a G-ALZU lajstromjelû, két, propelleres hajtómûvel felszerelt Elizabethan fél háromkor gurult a felszállópályához, majd Thain kapitány teljes gázt adott, Kenneth Rayment pedig a sebességmérõ mutatóját figyelte, hogy mikor éri el az emelkedéshez szükséges 105 csomós értéket. Mielõtt ez megtörtént volna, a jobb hajtómû felõl rezgést hallottak és teljesítménycsökkenést érzékeltek. A szabályzatban leírtaknak megfelelõen azonnal megszakították a felszállást. ,,Elnézést kérünk fiúk, egy kis mûszaki hiba van, de rövidesen felszállunk" - tájékoztatta a parancsnok a játékosokat és a velük utazó újrágírókat.
-Akkor arra gondoltunk, hogy az idõjárás miatt lehet egy kis kihagyás a hajtómûben, bár ilyesmi nem szokott elõfordulni - nyilatkozott késõbb Thain kapitány. - A jelenséggel korábban azonban találkoztam már, és mindig azt tapasztaltam, hogy némi melegedés után a fordulatszám kiegyenlítõdött.
A fejlemények látszólag a pilótát igazolták. A hajtómû ismét kiegyensúlyozottan mûködött, még magas fordulatszámon is, ezért a pilóták úgy döntöttek, újra megkísérlik a felszállást. A müncheni torony ezt engedélyezte, már csak azért is, mert az idõjárás kedvezõtlenül alakult, havazni kezdett, a kifutópálya takarítása elkerülhetetlennek látszott - ha most nem indulnak útnak, akkor esetleg az éjszakát is Münchenben kell tölteniük.
Ezúttal Kenneth nyomta elõre a gázkart. Egy ideig minden rendben ment, ám amikor a kritikus sebességet megközelítették, a jelenség megismétlõdött. Nem volt mit tenni, vissza kellett térni a forgalmi elõtérre. Az utasok kiszálltak, a pilóták pedig a légitársaság szerelõjével kinyitották a hajtómû borítólemezét. William Black nem talált semmi hibát a rendszerben, ezért közösen úgy döntöttek, hogy a gép képes lesz megtenni az utat Manchesterig, ahol aztán majd alaposan átvizsgálják.
-A ,,teljes gázra" amúgyis csak a felszálláskor van szükség - mondta késõbb Black, a szerelõ, akinek a tevékenységét a német hatóságok kulcsfontosságúnak tartották a vizsgálat során, ám õt késõbb felmentették. - Ha a gép eléri az utazómagasságot, a pilóták csökkenthetik a fordulatszámot. A jelenség egyébként más Elizabethan gépen is elõfordul néha, aztán bizonyos magasságban a hajtómûvek ismét jól teljesítettek. A döntést minden esetben a parancsnok hozza meg, így történt ez most is. Befolyásolhatta az elhatározásukat az is, amit a rádión hallottak, hogy a repülõteret fél négykor ,,meghatározatlan idõre lezárják". De az sem kétséges, hogy ebben közrejátszott Matt Busby-nak az a kérése, hogy ,,lehetõleg még ma érjünk haza".
Az idézett ,,kérés"-t késõbb minden érdekelt tagadta. A balesetet túlélõ Thain azonban az egyik vizsgálóbizottság elõtt azt mondta, ,,erõs nyomás alatt volt, hogy a gépet bérlõ együttest még az aznap vissza kell juttatni Manchesterbe". Busby tagadta, hogy ilyet mondott volna, ám a játékosok késõbb mind úgy emlékeztek, hogy edzõjük a váróteremben is említést tett arról a beszélgetésrõl, amelyet a pilótákkal ennek érdekében folytatott.
- Csak megkérdeztem õket, hogy mik az esélyeink, mert erõsen havazott - nyilatkozta Matt Busby sok évvel késõbb egy televíziós interjúban. - Csakugyan tartottam attól, hogy ott ragadunk Münchenben, és csak pénteken érünk haza. A szövetség vezetõi így is ellenségesen figyelték az európai mûködésünket, és ezért nem tartottam kizártnak, hogy esetleg meg is tiltják a szereplésünket.
A gép 15:03-kor ismét a felszállópályára gurult. A pilótafülkében is volt némi feszültség, az utastérben pedig már nyoma sem volt annak a jó hangulatnak, ami Belgrád után jellemezte a fiúkat. Nem vívtak kártyacsatákat, nem olvastak, komoran ültek, és az egyre erõsebb havazást nézték a kis ablakon át. A müncheni repülõtér forgalmi naplója szerint 15:11-kor a G-AlZU lajstromú gép megkapta a felszállási engedélyt.
Thain így emlékszik a végzetes pillanatokra:
A pályára fordultunk és gázt adtunk. Én nyomtam a kart, Kenneth figyelte a mûszereket. Amikor elértük a 105 csomót, a felszállási sebességet, kissé megemeltem a gép orrát, de abban a pillanatban éreztem, hogy kihagy a jobb oldali hajtómû, csökken a teljesítmény, úgy, ahogy a megelõzõ két kísérletünk alkalmával. Ekkor azonban már átléptük a 117 csomós sebességet, ami azt jelentette, hogy nem tudjuk megszakítani a felszállást, tehát mindenképpen a levegõben kell tartani a gépet. Én is a mûszerfalra néztem, hogy ellenõrizzem mennyi a fordulatszám, mire a tekintetemet újra az ablak felé fordítottam, azt láttam, és éreztem is, hogy a gép tartja valamelyest a magasságot, de erõsen jobbra húz. Hallottam, amint Kenneth azt kiabálja, hogy ,,nem fog menni, nem fog menni", és ezek volt az utolsó szavai. Hiába volt minden, a szárny vége beakadt egy épületbe és lerántotta a tetejét. Aztán már csak azt hallottam, ahogy a gép darabokra szakadt. Biztosra vettem, hogy mindnyájan meghalunk…
Nem haltak meg mindnyájan. Thain csodával határos módon élte túl a szerencsétlenséget, akárcsak a két légi utaskísérõ, de a helyszínen odaveszett a United hét játékosa, hét újságíró, és Rayment, a másodpilóta. Nyolcan súlyos sérülésekkel kerültek kórházba, közöttük Matt Busby és Bobby Charlton.
Duncan Edwards és John Barry életveszélyes állapotban volt. A BBC még aznap délután adását megszakítva közölte a hírt. Anglia gyászolt. Nemcsak a nemzeti légitársaságot ért katasztrófa sújtotta le az országot, hanem a fiatal, tehetséges labdarúgók elvesztése is.
Jimmy Murhpy másodedzõ, aki egyúttal Wales válogatottjának szövetségi kapitánya is volt, nem tartott a csapattal, mert saját szövetségének ülésén kellett részt venni Cardiffban. Csütörtökön este kocsival hajtott vissza Manchesterbe, egyenesen az Old Traffordra, hogy beszéljen Busby-val, érdeklõdjön arról, hogyan utaztak. A stadion környéke kihalt volt, az autóbusz, amelyiknek a repülõtérrõl kellett volna a csapatot szállítani, nem állt a megszokott helyen.
Mi történhetett?
Alma George, a klub titkárnõje közölte vele a hírt. Akkor már biztosan tudták, hogy hét játékost elveszítettek, és ketten életveszélyes állapotban vannak..
Murphy leült az asztalához és elsírta magát.
A holttesteket másnap egy katonai repülõgép szállította Manchesterbe, ahol a pálya edzõtermében ravatalozták fel õket.
Jimmy Murphy tudta, hét játékosuk meghalt, hogy a fõnök is szörnyû állapotban van, de az egész akkor vált valósággá, amikor meglátta õt. A háborúban a légierõnél szolgált, látott egy-két szörnyûséget. De most nem szégyellte, hogy a könnyeit nyelte. A fõnök kinyitotta a szemét, látta rajta, hogy megismerte. Murphy megfogta a lélegezni alig tudó Busby kezét, õ talán szorítani akarta a kollégájáét, de nem volt szorítás, még símogatás is alig. A Fõnök ránézett és azt mondta: "Tartsd magasra a zászlót!"
Abban a pillanatban dõlt el, hogy a Manchester United a pótolhatatlan veszteségek ellenére is újra nagy csapat lesz. Erre a pillantásra, kézszorításra gondolt akkor is, amikor a Man United tíz évvel késõbb a Wembleyben, a Benfica elleni BEK-döntõben elnyerte Európa legrangosabb klibkupáját.
Jimmy Murphy nevét manapság méltatlanul kevesen emlegetik, pedig az 1989-ben meghalt, Mo-n szinte ismeretlen walesi építette gyakorlatilag újjá Matt Busby csapatát.
A csapat két hétig nem lépett pályára. Az ország szinte kábulatban élt. A többi bajnoki mérkõzést ugyan megtartották, a közönség megtöltötte a lelátókat, a játékosok azonban nem tudtak örülni az elért góloknak és a kivívott gyõzelemnek. Mindenki Münchenrõl beszélt és mindenki Münchenre gondolt. Valamennyi áldozatot illõen eltemették. A szertartásokat a sportéletben addig soha nem látott mélységes részvét kísérte. Aztán elkövetkezett az a nap, amikor a Manchester United ,,új" csapatának is pályára kellett lépnie. A Sheffield Wednesday elleni kupamérkõzésen természetesen telt ház, hatvanezer nézõ biztatta a csapatot. De nem is biztatás volt ez, hanem valamiféle szellemi-érzelmi egyesülés a játékosokkal.
A lelátón sokan zokogtak, mások énekeltek, hogy lelket öntsenek a fiúkba. Nem is volt ez igazi összecsapás, inkább afféle ,,ezen-túl-kell-lenni" mérkõzés. A United 2:0-ra gyõzött, az eredmény azonban senkit sem érdekelt. Nem sokkal a találkozó megkezdése elõtt érkezett a hír Németországból arról, hogy Edwards és Barry aznap meghalt.
A tragédia ezzel teljessé vált.
Az addig hagyományosan piros-fehér színösszeállítás most kiegészült a feketével. Az Old Trafford épületének falán emléktábla és egy óra is található, ami mindig ugyanazt az idõt mutatja: azt a percet, amikor a G-ALZU a földbe csapódott Münchenben.
Manchester soha nem felejt.
A vizsgálat
Thain kapitányt és elhunyt pilótatársát a brit légügyi hatóság felelõsnek találta a müncheni balesetért. A bizottság úgy találta, hogy a két tapasztalt repülõgép-vezetõnek nem lett volna szabad megkísérelni a felszállást. A késõbb kiadott jegyzõkönyvben nem esik szó arról a nyomásról, amelyet Busby gyakorolt a pilótákra a korai hazatérés érdekében, ám Thain ügyében a bíróság mégsem szabott ki szabadságvesztést, ,,csak" eltiltotta a parancsnokot hivatása gyakorlásától.
Az angol labdarúgó szövetség viszont nem sokkal késõbb alapszabály-módosítást vezetett be, amelyben lehetõséget adott az európai kupákban szereplõ csapatoknak arra, hogy mérkõzéseik idõpontját megváltoztassák.
Valami azért mégis csak történhetett ott, Münchenben…
A veszteség
A játékosok
Roger Byrne, Geoff Bent, Eddie Colman,
Duncan Edwards, Mark Jone, David Pegg,
Tommy Taylor, Billy Whelan.
(És John Barry)
A további áldozatok:
Walter Crickmer A klub titkára, veterán szervezõ
Bert Whalley Pályaedzõ
Tom Curry Pályaedzõ. ,,Nélküle semmire sem mennénk" - mondta róla Bobby Charlton.
Bela Miklos A csapat magyar származású ,,utazási szervezõje".
Alf Clarke Újságíró
Don Davies Újságíró
George Follows Újságíró
Tom Jackson Újságíró
Archie Ledbrooke Újságíró
Henry Rose Újságíró
Eric Thompson Újságíró
Frank Swift Újságíró, korábbi MU-játékos
Kenneth Rayment Pilóta
Willie Satinoff Nézõ, akit jutalmul vittek erre az útra.
Tom Cable Utas
Az elhúnyt játékosokról röviden:
Geoff Bent
1932. szeptember 27-én született, Staffordban, 25 éves volt. Balhátvéd, többnyire Byrne és Foulkes cseréje. Csak vésztartalékként utazott Belgrádba, mert Byrne kisebb sérüléssel bajlódott. 1951-tõl 12 bajnoki meccsen játszott a MU-ban. A manchesteri St. John templomban van eltemetve.
Roger Byrne
1929. szeptember 8-án született, Manchesterben, 28 éves volt. Hátvéd, 33-szor volt tagja Walter Winterbottom által irányított angol válogatottnak, a MU csapatkapitánya. A Unitedben 1949-tõl 245 bajnoki meccsen játszott és 17 gólt lõtt, 3-szoros angol bajnok. Úgy halt meg, hogy nem is tudta, hogy felesége elsõ gyermeküket várja, aki nyolc hónappal a tragédia után született meg. Byrne-t halála után elhamvasztották.
Eddie Colman
1936. november 1-én született, Salfordban, 21 éves volt. A United utánpótlás csapatában nevelkedett és a gárda legalacsonyabb játékosa volt, 174 centijével. Halála után University of Salford épület-blokkot nevezett el róla. Jobb oldali középpályásként 85 bajnoki meccsen szerepelt a felnõtt csapatban, 1 gólt rúgott. A salfordi Weast temetõben nyugszik.
Duncan Edwards
1936. október 1-én született, Dudley-ban, 21 éves volt. A középpályást az angol foci egyik legnagyobb ígéretének tartották. 1953-tól 153 bajnokin 20 gólt szerzett. 1955. április 2-án, az angol válogatott akkori történetének legfiatalabbjaként, 18 évesen és 183 naposan (az újabb rekordot, 43 évvel késõbb Michael Owen döntötte meg) Skócia ellen mutatkozott be. 18 mérkõzésen játszott és 5 gólt ért el. Az orvosok 15 napig küzdöttek az életéért, súlyos csonttörései mellett a veséje is súlyosan károsodott. Mûvesét kapott, amelyet a szervezete nem fogadott be, állapota rosszabbodott és február 21-én hunyt el a Rechts der Isar kórházban. Dudleyban helyezték örök nyugalomra. 2002-ben az angol futball halhatatlanjai közé választották.
Mark Jones
1933. június 15-én született, Wombwellben, 24 éves volt. Középhátvádként 1950-tõl 103 mérkõzésen szolgálta a MU elsõ csapatát, 1 gólt rúgott. Egy gyermeke és öt hónapos terhes felesége várta haza hiába. Szülõfalujában, az azóta Barnsley-hez került kis település temetõjében nyugszik.
David Pegg
1935. szeptember 20-án született Highfieldsben, Doncasterben, 22 éves volt. A balszélsõ már 17 évesen bemutatkozott a Manchester felnõtt csapatában, 127 meccsig és 24 gólig jutott. 3 alkalommal szerepelt az angol U23-as válogatottban. 1957-ben Írország ellen a nemzeti csapatban is bemutatkozott. Doncasterben , a Redhouse temetõben nyugszik.
Tommy Taylor
1932. január 29-én született Barnsleyban, 26 éves volt. 1949-ben kezdõdött a karrierje az FC Barnsley csapatában. A középcsatár 44 bajnokin 26 gólt rúgott. 1953-ban 29 999 fontért vette meg a MU (azért nem 30 ezerért, mert Busby nem akarta, hogy az a lelki teher nehezedjen rá, hogy õ a világ legtöbbet érõ játékosa, egy fontot ezért a manchesteri teahölgyeknek adott). A Unitedben 166 mérkõzésen lépett pályára és 112 alkalommal volt eredményes. 1957-ben az Inter szerette volna leigazolni, de visszautasították az olaszok 65 ezer fontos ajánlatát. 19 alkalommal jutott szóhoz a válogatottban és 16 gólt szerzett. Barnsleyban a Monk Breton temetõben helyezték örök nyugalomra.
Liam „Billy” Whelan
1935. április 1-jén született, Írország fõvárosában, Dublinban egy mélyen vallásos családban, 22 éves volt. Neki tulajdonítják azt a mondást, amit haláltusájakor mondott: „Ha ez a vég, én készen állok rá”. Írországban, a Home Farm FC-ben kezdõdött pályafutása, 1953-ben csatlakozott a Manchester Unitedhez. Jobbösszekötõ poszton szerepelt, 79 bajnokin lépett pályára és 43 gólt rúgott. 4-szeres ír válogatott volt. 2006-ban, Dublinban utcát neveztek el róla.
Hogyan tovább?
A gyász és a részvét középpontjában a Manchester United állt. A szurkolókon túl szinte mindenki a szívébe zárta nemcsak a halottakat, de azokat is, akik átélték a borzalmakat. Talán innen számíthatjuk azt a különleges szerepet, amit a United az angol futballéletben játszik. Ez a csapat most már mindenki szívügye. És Busby nem adta fel. Ugyanolyan makacs kitartással kezdte újraépíteni a csapatot, amellyel a pályán is hajtotta õket elõre, a gyõzelem felé.
Úgy döntött, hogy újabb és újabb játékosokat nevel a csapatnak, akikbõl új meg új klasszisok születtek.
Az õ nagy álma a Bajnokcsapatok Európa Kupájának megnyerése volt, de a müncheni tragédia miatt ez most egy idõre a bizonytalanság távlataiba veszett. Aztán mégis felcsillant a remény: a csapat, amelyiknek erõssége Brennan Stiles, Best, Charlton és Law volt, 1964-ben újra bajnokságot nyert. Ez már igazi visszatérés volt, nemcsak szakmai, hanem emberi értelemben is. A nagy áttörés azonban 1968. május 29-én következett be, amikor a csapat 4:1-re gyõzött a BEK döntõjében a Benfica ellen. Ez volt az elsõ angol gyõzelem nemzetközi kupákban és azon az estén az egész brit nemzet szorított nekik, a csapat pedig azokért is játszott, akik Münchenben az életüket veszítették. Tulajdonképpen innen kezdve számítják a Manchester szurkoló táborának állandó növekedését és azt az érzelmi kapcsolatot, ami a hívek és a csapat között az elmúlt évtizedekben kialakult
Busby visszavonul
Történelme során elõször, 1966-ban Anglia világbajnokságot nyert. Nem kis részben azokkal a játékosokkal, akiket Busby nevelt. Ennek is köszönhetõen 1968-ban a királynõ lovaggá ütötte.
1971-ben Busby az Igazgatótanács tagja lett, mert úgy látta helyesnek, hogy átadja a csapatot egy fiatalabb szakembernek. A döntés nem bizonyult helyesnek, a Manchester addigi történetének mélypontjára süllyedt, ahonnan 1986-ban egy másik skót, Ferguson (késõbb Sir Alex) emelte fel õket soha nem látott magasságokba.
A GYŐZTESEK MINDIG ÚJ CÉLOKAT KERESNEK, A VESZTESEK KIFOGÁSOKAT.
#8191
szörnyû lehetett ezt megélni akkoriban MU drukkerként...
|HALA MADRID!! |-------------------------| http://www.hackthat.net/df/ddos/48897/index.hack
#8190
Glory, Glory Man. United!
#8189
hy.vki megmondaná mi is történt pontosan febr.6-án 1958ban?mert nem vágom.de szomoru az tény és való 😞(( emlékeztek ti arra a napra?
24 - Exile -Nov.23
#8188
Megvan az 1 pont! Büszkék lehetünk rá, bravúr volt. 2 pont a hátrány, és még hátra van az Arsenal elleni meccs otthon! Be kell húznunk, és akkor minden rendben lesz. Ráadásul még számos nagy meccs van hátra mindkét együttesnek, ki tudja, ki hány pontot visz haza. A Spurs nagyon erõs volt most otthon, egy pontot onnan elvinni nagyon jó eredmény. Õk voltak talán kicsivel esélyesebbek, de épphogy megvan az x.😊
Arsenal, Chelsea, Milan, Inter, Real, Barca Man Utd szurkoló
#8187
😄D
#8186
az ember jóhiszemûen beír a topicba, és egybõl elküldik a picsába:CCcc
#acm
#8185
haggyadazt, nem fér el az arca a 23col mögött se 😞 😄
football without ultras is nothing
#8184
😄DD
A valóság azoknak való, akik nem bírják a kábítószert. Túl messzire kell mennünk ahhoz, hogy megtudjuk, milyen messzire mehetünk.
#8183
-moderálva-
Glory Glory Man United!!
#8182
hát nemhisezm h mázli...akkor már tul sok lenne belõle! 😊
Fuck is easy, Fuck is funny, Many people fuck for money And if you think fuck is funny, Fuck yourself and save your money
#8181
lol😄 ez igaz!
... Mixed Martial Arts
#8180
-moderálva-
Glory Glory Man United!!
#8179
ez olyan Chelsea filling volt 😄😄😄😄😄😄 a chelsea sokott a hajrában egyenliteni avagz vezetest szerezni😄
Fuck is easy, Fuck is funny, Many people fuck for money And if you think fuck is funny, Fuck yourself and save your money
#8178
hát eza meccs eléggé durva volt a szivem majd megállt😄 94.perc...húú jol jött aza szöglet és Tevez gólra is váltotta!<#vigyor3>
... Mixed Martial Arts
#8177
2 pont nem különbség!
1-2 fordulón belül ismét a tabella élére fogunk ugrani, bár az arsenalnak most hozható meccsei lesznek, de az uccsó 8 fordulójuk elég durva 😊
nem kell megijedni!
1-2 fordulón belül ismét a tabella élére fogunk ugrani, bár az arsenalnak most hozható meccsei lesznek, de az uccsó 8 fordulójuk elég durva 😊
nem kell megijedni!
http://www.powerplaymanager.com/r57633
#8176
ááááááááá ugráltam az ágyon 😄
ez az angol foci.. hihetetlen 😊))
megérdemeltük a gólt de a 3 pontot nem, nagyon szarok voltunk
ez az angol foci.. hihetetlen 😊))
megérdemeltük a gólt de a 3 pontot nem, nagyon szarok voltunk
football without ultras is nothing
#8175
háháháháháháhá szarul játszottunk de Tevez azért a Spurs szurkolók arcára fagyasztotta a mosolyt! 😄
Glory Glory Man United!!
#8174
góóóóóóóóóól
tevez!!!!!
tevez!!!!!
http://www.powerplaymanager.com/r57633
#8173
Nagyon gyenge játék ,de 1-1 😊)
Glory, Glory Man. United!
#8172
ne ezt a szabadrugást elpazaroltátok...Csernyi nagyon durván véd!
Fuck is easy, Fuck is funny, Many people fuck for money And if you think fuck is funny, Fuck yourself and save your money
#8171
félidõben 1-0 oda. amíg Lennon azt csinál Evrával amit akar, addig nagyon nem lesz ez jó. Az arcokon is mintha látni lehetne a tanácstalanságot...jól jön a szünet, reméljük, ránk hhat majd pihentetõbben...
Arsenal, Chelsea, Milan, Inter, Real, Barca Man Utd szurkoló
#8170
Na Arsenal 1-3 ra húzta be õket...nekünk is annyira kellett volna:S
Ez van, annyival változik a dolog, hogy muszály nyernünk. A Spurs nagyon jó, és nem kell messzire visszamennünk ahhoz, hogy lássuk, hogy otthon azért õk tudnak ütni...hihetetlenül nehéz feladat, de álljunk elébe.
Ez van, annyival változik a dolog, hogy muszály nyernünk. A Spurs nagyon jó, és nem kell messzire visszamennünk ahhoz, hogy lássuk, hogy otthon azért õk tudnak ütni...hihetetlenül nehéz feladat, de álljunk elébe.
Arsenal, Chelsea, Milan, Inter, Real, Barca Man Utd szurkoló
#8169
4kor meccs, nehogy vki elfelejtse 😊
football without ultras is nothing
#8168
Ez a szabadrúgás kegyetlenül jól nézett ki
L2 | LvL 70 SPS | NobleSoul
#8167
arról tuttam hogy ronaldo lött 1 gólt de hogy kettõt ember ez a gyerek nagyon tud valamit!!
L2 | LvL 70 SPS | NobleSoul
#8166
egy jó eb után övé lesz az aranylabda, nyugi 😊
meccset nem láttam, mivel vizsgafelejtõ párti volt.. ha jólemlékszem 😊
meccset nem láttam, mivel vizsgafelejtõ párti volt.. ha jólemlékszem 😊
football without ultras is nothing
#8165
de tényléeg énis ezen vagyok ki teljesen,h MIÉRT nem kaphatja már meg az aranylasztit!állandóan káká...:S
meg kell nyernünk most a BL-t és akkor tuti😄
meg kell nyernünk most a BL-t és akkor tuti😄
#8164
nagyon tartottam a Pompeytól, de hála Roninak és a csapatnak hoztuk a nehéz meccset is
"nem normális" ez a gyerek... 😊
nem is értem hogy nem kapott aranylabdát :/
"nem normális" ez a gyerek... 😊
nem is értem hogy nem kapott aranylabdát :/
http://www.powerplaymanager.com/r57633
#8163
nagyon jó meccs volt ismét! Ronaldo szabadgólja.. egyszerûen nem találok szavakat mekkora játékos ez a fiú! <#hawaii>
Gólok by United blog:
Ronaldo 1. gól
Ronaldo 2. gól
Gólok by United blog:
Ronaldo 1. gól
Ronaldo 2. gól
Glory Glory Man United!!
#8162
Megvan!
Ronaldo 2. gólja mekkora dugóó...
Behûztuk, 2-0 ra, ahogy kell.
Hétvége, White Heart Lane. Berbatovék nyílván javítani akarnak mmajd, most igyekezzük folytatni ezt a gyõzelmi sorozatot, és ne botoljunk el, mint legutóbb a West Ham ellen. Glory Man UNITED!
Ronaldo 2. gólja mekkora dugóó...
Behûztuk, 2-0 ra, ahogy kell.
Hétvége, White Heart Lane. Berbatovék nyílván javítani akarnak mmajd, most igyekezzük folytatni ezt a gyõzelmi sorozatot, és ne botoljunk el, mint legutóbb a West Ham ellen. Glory Man UNITED!
Arsenal, Chelsea, Milan, Inter, Real, Barca Man Utd szurkoló
#8161
ez egy jo meccs volt szetem<#buck>
... Mixed Martial Arts
#8160
fociban bármi megeshet😄 de igazad van! ez a Manchester!😄
... Mixed Martial Arts
#8159
sztem meglesz, nem amatõr csapat ez, hogy 2-0-ról pontot veszít 😛😄
#8158
de van még 1 félidõ:S eddig elég jok így kéne végig jáccani!
... Mixed Martial Arts
#8157
hát fiúk, amennyire nehéz meccsnek ígérkezett, olyan könnyû lett
végig mi irányítottunk
végig mi irányítottunk
#8156
eurosport2
... Mixed Martial Arts
#8155
hol nézed?
#8154
Minden kivánságom így teljesüljön!!! Ronaldo 2-0😄😄😄😄 Ejnye ejnye ROni te nagyon meg akarod kopasztani Fergiet😄
Arsenal, Chelsea, Milan, Inter, Real, Barca Man Utd szurkoló
#8153
Góóóóóóól!!
Ki más, mint Ronaldo! Rámolj még be párat Cris! Glory Glory Man United!!!
Ki más, mint Ronaldo! Rámolj még be párat Cris! Glory Glory Man United!!!
Arsenal, Chelsea, Milan, Inter, Real, Barca Man Utd szurkoló
#8152
Az angol labdarúgó-bajnokság élvonalában szereplõ Tottenem Hotspurs együttese szerzõdtette a skót Rangers védõjét, Alan Huttont. A londoni klub kilenc millió fontot adott ki a huszonhárom éves játékosért.
na õ sem lesz már a miénk
na õ sem lesz már a miénk
#8151
Na Arsenal most is elpicsázta a Newcastle-t.
Sebaj, holnap nekünk ennél is nehezebb dolgunk lesz. Egy bizonyítási vágytól fûtött, jó játékosokkal erõsített, nem mellesleg egy kirobbanó formában játszó Benjanival felálló Pompeyt fogadunk.
Legutóbb egy pontot loptak tõlünk, most nullával kell hazaküldenünk õket. Ha lehet, nem is egy góllal, de a lényeg a 3 pont.
Ki kell húznunk ezt az idõszakot, a Chelseat, a Liverpoolt is elvertük, az Arsenal is meglett volna, ha kicsit jobban koncentrálunk, csak épp a kötelezõket nem tudtuk mind hozni. Ezt a luxust mostmár abszolút nem engedhetjük meg. Gyõzni kell, hétvégén jön a Spurs, aztán meg jöhet a City büntetés, de elõtte is hozzuk a holnapi meccset!
Sebaj, holnap nekünk ennél is nehezebb dolgunk lesz. Egy bizonyítási vágytól fûtött, jó játékosokkal erõsített, nem mellesleg egy kirobbanó formában játszó Benjanival felálló Pompeyt fogadunk.
Legutóbb egy pontot loptak tõlünk, most nullával kell hazaküldenünk õket. Ha lehet, nem is egy góllal, de a lényeg a 3 pont.
Ki kell húznunk ezt az idõszakot, a Chelseat, a Liverpoolt is elvertük, az Arsenal is meglett volna, ha kicsit jobban koncentrálunk, csak épp a kötelezõket nem tudtuk mind hozni. Ezt a luxust mostmár abszolút nem engedhetjük meg. Gyõzni kell, hétvégén jön a Spurs, aztán meg jöhet a City büntetés, de elõtte is hozzuk a holnapi meccset!
Arsenal, Chelsea, Milan, Inter, Real, Barca Man Utd szurkoló