Fórumozók fényképei

Amúgy nem baj szerintem, ha fiatalabb a csaj, akár tíz évvel, vagy még többel (persze nem ha 20 év alatti...), mert egy férfi még 50 évesen is tetszhet a nõknek manapság, de egy 50-es nõ már nemigen... (max. a pénze...)

ok, ok, nem is szabad

Pont ez az, hogy szerintem az a kapcsolat nem ideális, ahol túl sok mindent kell feladni, vagy túl sok kompromisszumot kell kötni...
Miért? Ha én sem várom el a másiktól, hogy megváltozzon (nem is tud amúgy senki...), illetve, hogy olyan legyen, amilyen addig nem, vagy nem kérek tõle olyasmit, amihez nincs kedve stb. - akkor viszont is elvárom ugyanezt.
Kevés az összhang? Tovább kell keresgélni...vagy nem is, majd jön az magától is...(vagy nem...)

Én már leszoktam egy párkapcsolatban az állandó eszelésrõl.
Csak felemészti az embert.
Vagy mûködik valami jól magától, vagy nem...de ha nem, akkor elmélkedhetsz, gondolkodhatsz, jártathatod te is, meg a másik is a szátokat...hosszú távon nem fog mûködni...ennyi

Hát nem vagyunk egyformk. Nekem 2 hétig semmi bajom nem volt de utána... Nekem csak úgy nem megy az új nõ, talán nem találtam olyanra akivel szívesen együtt lennék hosszabb távon.

Tarós azt hittem szerelem:
15 a hölgy-18 az én -->4,9 eltöltött év
19 a hölgy 26 az én -->2 év

no problem. Olyan inget, ami nem az enyém, nem szoktam magamra venni.

ööö, ha elragadtatnám magam: a jelenlévõk mindig kivételek...

Sok dolgban egyet értünk, jó volt mástól is olvasni ezeket a sorokat.
Nem változtam sokat egyik párom kedvéért sem. Adtam magam (megpróbáltam) és kész, a nehéz a megszokásból az hogy kötödtél egy emberhez, egy idõbeo.hoz. (hétvégies kapcs.) stb. Az elején még beleestem abba hibába hogy a fél baráti körömet elvesztettem, a köv. kapcs. ezt már nem hibáztam el.

Nekem, amikor beszopósodott a drága, két hétig rendesen padlón voltam, de aztán már csajoztam, és két hónap múlva lett egy jobb, fiatalabb stb., akivel ugyan csak két hónapig voltam együtt, de arra pont jó volt a dolog, hogy helyrebillenjen a hülyeségem...

Amúgy mennyi idõsek voltak ezek a csajok (és te mennyi voltál akkor)?
Nekem egy rohadék jutott eddig osztályrészemül (remélem nem is lesz több) - egyszer volt budán kutyavásár alapon...
Ha eszembe jut, akkor az jut az eszembe, hogy de rohadt volt a gecije...

Részemrõl nem múlt el egyik sem. Az egyiket a másik váltotta és szép lassan elhalványult a kép, az utobbi (1éve volt) de eltünni az sem tünt el nem felejtettem el és az idõ sem feledtette még el.

Nem, hanem amikor elmúlt a részérõl, akkor a te részedrõl nem múlt-e el? Mert számomra az is hihetetlen, hogy 5 évig szerelmes valaki... A szerelem szerintem az a "valami", ami adott esetben összehoz két embert, de az idõ múlásával megszokássá válás miatt átalakul szeretetté (vagy nem...)
Azt kissé nevetségesnek tartom, amikor van egy trottyos papa, meg valami vén nyanya és arról beszélgetnek, hogy szerelmük még mindig él...LOL

Szerintem köze van a megszokáshoz. A gyengeséghez nem feltétlenül.
Egy párkapcsolatban evidens, hogy mindkét ember változik. Bár ez párkapcsolaton kívül is igaz. A lényeg, hogy többé kevésbé egész életünk folyamán változunk, hisz kölcsönhatásban vagyunk a környzetünkben lévõ emberekkel. Nap mint nap. Az egyik leghangsúlyosabb ember, akivel kölcsönhatásban vagy, nyilván a mindenkori párod. Megteszel a kedvéért olyan dolgokat, amiket egyébként nem kéne megtenned; többnyire mindezt azért, hogy bizonyos nézeteltéréseket, súrlódásokat elkerülj a kapcsolaton belül. Jobb esetben ez kölcsönös. Apró darabokat mindketten feladtok magatokból. Ez szerintem természetes. És persze észrevétlenül is formálódsz a másik mellett. Összeszoktok.
Azt hiszem, nincs olyan párkapcsolat, ami ne igényelne mindkét fél részérõl bizonyos kompromisszumokat. Persze, sokan beleesnek a hibába, hogy túl sok mindent adnak fel magukból. Olyan dolgokat, amik adott esetben már a személyiségüket is csorbítja, vagy elnyomja. Ez hosszú távon sehova sem vezet. Ideig óráig az ember urrá tud lenni a saját személyiségén, de hosszú távon nem. Elõbb-utóbb kibújik a szög a zsákból. Szóval mielõtt az ember meghoz egy ilyen döntést - ti. kompromisszumot köt önmagával - alaposan végig kéne gondolnia, hogy amit cselekszik, az mennyire ellentétes az õ legbelsõbb énjével, és mennyire nem. Itt persze már az is bejön a képbe, hogy milyen kevéssé ismerjük csak önmagunkat (is) - hát még a párunkat. Szóval ez a kérdés rengeteg dimenzióból áll.
Grimbusz a közel 5 éves kapcsolata utána, gondolom, azokat a dolgokat tette helyre önmagában, amiket a párja kedvéért változtatott meg korábban.

Mert akkor a válaszom a 4,9re nem, õt magasan überelte az utobbi. Az utobbira viszont gondolok néha viszont mára már elég ritkán jut eszembe. Szerencsére.

Arra gondolsz hogy gondolok e még rájuk?

No és a te részedrõl vajon nem múlt el?

4,9 -esnek? hát elmúl a hölgy részérõl a szerelem (új pasi rám egy hónapra). Sõt a köv hosszabb távúnak szintén ez lett a vége. Amit hozzá tennék mindkettõ fiatal volt, bár ez az én bajom és én is ittam meg a levét.

#27271 kérdidbõl kiindulva.
Nem tudom mihez. Talán semmihez, legalábbis hozzám nem.
Mivel nekem címezted a kérdést gondoltam nekem írod és minden bizonnyal így is van. De én nem érzem hogy rosszúl bírnám az egyedüllétet, csak néha hiányérzetem van ennyi.

és hogy lett vége, ha nem titok?

Hát mihez van köze? Ezért kérdeztem, hogy tudjam!

Nem volt baj a 4,9év.
Az elvesztésrõl: -ezzel nem vitatkozom, valamilyen szineten újra önmagamra kellett találnom.
De ennek semmi köze sincs a megszokáshoz & gyengeséghez.

akkor megnyugodtam...

Haha, hát látod ez volt a baj, hogy a 4.9 év alatt elvesztetted saját magadat...

Ki mondta hogy nincs teljes életem egyedül?
[//mit jelent egyébként is az olyan ember aki nem tud egyedül lenni? mit értesz ez alatt, bár gondolom mit, csak furin kérdezted.//]

Mondjuk 4,9 év után kicsit furi volt nem egyedül, hanem barátnõ nélkül lenni, igen. De megtaláltam magam.

na, azért ennyire nem... 😊

dehogy! Brabusból nem engedek.

Ok, asszitem má' Fordos letté'

Csakhogy a férfi és a nõ nem véletlenül két különbözõ nem. Általában a két különbözõ nemnek, különbözõ érdeklõdési köre van. Ha egy párnak ugyanolyan, az valamelyikükre nézve nem feltétlenül normál...
Ezenkívül én nem tudom komolyan venni az olyan embert, aki egy találkozóra, megbeszélésre a csajával érkezik (az meg már a csúcsok csúcsa, amikor a csaj tátott szája elõtt kell beszélni...és még bele is hemzseg...)

Valami ilyesmira céloztam én is...

Ó, nem pártoltam át, csak kaptam egy rakat képet, gondoltam megosztom az autófanokkal. 😊
Találtam azóta egy Brabus SV12 és egy McLaren Mercedes SLR kisvidejót. Eszméletlen motorhangjuk van!

Sosem értettem az olyan embereket, akik nem tudnak egyedül lenni. Miért? Gyengeség, vagy megszokás, vagy mi?

Mustang...

ohh egy felvilágosult gondolkodó 😊
Nem a boldogságot keresem másban hanem a párt akivel ezt megosztahtom.

Márpedig a boldogság benned lakozik. Önmagadban kell megtalálnod - ne egy másik emberben keresd.

Bár én még csak 1 éve pár napja vagyok egyedül már többször voltam mély ponton amibõl inkább magam és barátaim erejével sikerrel kiugrottam, nekem annyira nem köti le az idõm amunka.

Talán jobb is, ha nem tudod...

ahhoz képest elég jól bírod...

Én azért szeretek pótkerékként ott lógni, amilyen gyakran csak lehet. 😊

ahamm 1értünk

Hmmm, láttam az AUTÓmánia topikban a hatalmas árulásodat...

Az én véleményem szerint, az, hogy két ember együtt van (most mindegy, hogy házasság, vagy élettársi kapcsolat) még nem azt jelenti, hogy sülve-fõve, sziámi ikerként együtt kell tölteni minden percet.
Ha az ember hosszú távra tervez, akkor belátható, hogy a hosszú évek alatt még akkor is már unni fogják egymás pofáját, ha mégoly keveset is vannak együtt nap, mint nap...
...és az idõ sem fog visszafelé forogni...

ejj, hát miféle pár az olyan?

hehe, én sem, ráadásul idõmilliomos vagyok, a párom mégis állandóan panaszkodik, hogy kevés idõt fordítok rá...

reh megvok _DDD

nem vagyok sztár, ebben nem tudok megnyilatkozni.

Jah, ok, már rájöttem, hogy ez a szó a "bennfentes" szlenges fajtája. csak fura volt...

Amúgy én is jártam már énekes csajjal. Szerintem az ún. "sztárok" sem mások... (hehe, nem a nemi identitásra gondoltam, mert ebbõl a szempontból a sztárok között talán több a más...)
Egy tényezõ van: az idõ. Az pedig mindenki számára ugyanannyi...és mindenki maga dönti el, hogyan, mire tölti el...
Ha egy sztár a párod, és kevés idõt tölt rád (vagy te úgy érzed), az annyit tesz, fontosabb a karrierje, mint te...
De nyilván aki sztárságra adja a fejét, az számol ezzel (meg annak is kéne, aki egysztárral kezd)...

pedig az elsõ különösen megnyerõ 😊
nehéz felülmúlni vagy talán sikerült? 😊

elnézést a késõi válaszért, csak közben ebédeltem. 😊

az nem bennfentes?