74918
SG Fórumozók Képtára - http://tagok.sg.hu/keptar/
Nincs "Szívkirályevolúsün", képzeld oda, ha fáj!Képberakás előtt olvasd el: Gyakran Ismételt Kérdések
-
#27292
Amúgy mennyi idősek voltak ezek a csajok (és te mennyi voltál akkor)?
Nekem egy rohadék jutott eddig osztályrészemül (remélem nem is lesz több) - egyszer volt budán kutyavásár alapon...
Ha eszembe jut, akkor az jut az eszembe, hogy de rohadt volt a gecije...
-
#27291
Részemről nem múlt el egyik sem. Az egyiket a másik váltotta és szép lassan elhalványult a kép, az utobbi (1éve volt) de eltünni az sem tünt el nem felejtettem el és az idő sem feledtette még el. -
#27290
Nem, hanem amikor elmúlt a részéről, akkor a te részedről nem múlt-e el? Mert számomra az is hihetetlen, hogy 5 évig szerelmes valaki... A szerelem szerintem az a "valami", ami adott esetben összehoz két embert, de az idő múlásával megszokássá válás miatt átalakul szeretetté (vagy nem...)
Azt kissé nevetségesnek tartom, amikor van egy trottyos papa, meg valami vén nyanya és arról beszélgetnek, hogy szerelmük még mindig él...LOL -
DecenS #27289 Szerintem köze van a megszokáshoz. A gyengeséghez nem feltétlenül.
Egy párkapcsolatban evidens, hogy mindkét ember változik. Bár ez párkapcsolaton kívül is igaz. A lényeg, hogy többé kevésbé egész életünk folyamán változunk, hisz kölcsönhatásban vagyunk a környzetünkben lévő emberekkel. Nap mint nap. Az egyik leghangsúlyosabb ember, akivel kölcsönhatásban vagy, nyilván a mindenkori párod. Megteszel a kedvéért olyan dolgokat, amiket egyébként nem kéne megtenned; többnyire mindezt azért, hogy bizonyos nézeteltéréseket, súrlódásokat elkerülj a kapcsolaton belül. Jobb esetben ez kölcsönös. Apró darabokat mindketten feladtok magatokból. Ez szerintem természetes. És persze észrevétlenül is formálódsz a másik mellett. Összeszoktok.
Azt hiszem, nincs olyan párkapcsolat, ami ne igényelne mindkét fél részéről bizonyos kompromisszumokat. Persze, sokan beleesnek a hibába, hogy túl sok mindent adnak fel magukból. Olyan dolgokat, amik adott esetben már a személyiségüket is csorbítja, vagy elnyomja. Ez hosszú távon sehova sem vezet. Ideig óráig az ember urrá tud lenni a saját személyiségén, de hosszú távon nem. Előbb-utóbb kibújik a szög a zsákból. Szóval mielőtt az ember meghoz egy ilyen döntést - ti. kompromisszumot köt önmagával - alaposan végig kéne gondolnia, hogy amit cselekszik, az mennyire ellentétes az ő legbelsőbb énjével, és mennyire nem. Itt persze már az is bejön a képbe, hogy milyen kevéssé ismerjük csak önmagunkat (is) - hát még a párunkat. Szóval ez a kérdés rengeteg dimenzióból áll.
Grimbusz a közel 5 éves kapcsolata utána, gondolom, azokat a dolgokat tette helyre önmagában, amiket a párja kedvéért változtatott meg korábban. -
#27288
Mert akkor a válaszom a 4,9re nem, őt magasan überelte az utobbi. Az utobbira viszont gondolok néha viszont mára már elég ritkán jut eszembe. Szerencsére. -
#27287
Arra gondolsz hogy gondolok e még rájuk? -
#27286
No és a te részedről vajon nem múlt el? -
#27285
4,9 -esnek? hát elmúl a hölgy részéről a szerelem (új pasi rám egy hónapra). Sőt a köv hosszabb távúnak szintén ez lett a vége. Amit hozzá tennék mindkettő fiatal volt, bár ez az én bajom és én is ittam meg a levét.
-
#27284
#27271 kérdidből kiindulva.
Nem tudom mihez. Talán semmihez, legalábbis hozzám nem.
Mivel nekem címezted a kérdést gondoltam nekem írod és minden bizonnyal így is van. De én nem érzem hogy rosszúl bírnám az egyedüllétet, csak néha hiányérzetem van ennyi. -
#27283
és hogy lett vége, ha nem titok? -
#27282
Hát mihez van köze? Ezért kérdeztem, hogy tudjam! -
#27281
Nem volt baj a 4,9év.
Az elvesztésről: -ezzel nem vitatkozom, valamilyen szineten újra önmagamra kellett találnom.
De ennek semmi köze sincs a megszokáshoz & gyengeséghez. -
#27280
akkor megnyugodtam... -
#27279
Haha, hát látod ez volt a baj, hogy a 4.9 év alatt elvesztetted saját magadat... -
#27278
Ki mondta hogy nincs teljes életem egyedül?
[//mit jelent egyébként is az olyan ember aki nem tud egyedül lenni? mit értesz ez alatt, bár gondolom mit, csak furin kérdezted.//]
Mondjuk 4,9 év után kicsit furi volt nem egyedül, hanem barátnő nélkül lenni, igen. De megtaláltam magam. -
#27277
na, azért ennyire nem... :) -
#27276
dehogy! Brabusból nem engedek. -
#27275
Ok, asszitem má' Fordos letté' -
#27274
Csakhogy a férfi és a nő nem véletlenül két különböző nem. Általában a két különböző nemnek, különböző érdeklődési köre van. Ha egy párnak ugyanolyan, az valamelyikükre nézve nem feltétlenül normál...
Ezenkívül én nem tudom komolyan venni az olyan embert, aki egy találkozóra, megbeszélésre a csajával érkezik (az meg már a csúcsok csúcsa, amikor a csaj tátott szája előtt kell beszélni...és még bele is hemzseg...) -
DecenS #27273 Valami ilyesmira céloztam én is... -
#27272
Ó, nem pártoltam át, csak kaptam egy rakat képet, gondoltam megosztom az autófanokkal. :)
Találtam azóta egy Brabus SV12 és egy McLaren Mercedes SLR kisvidejót. Eszméletlen motorhangjuk van! -
#27271
Sosem értettem az olyan embereket, akik nem tudnak egyedül lenni. Miért? Gyengeség, vagy megszokás, vagy mi? -
#27270
Mustang... -
#27269
ohh egy felvilágosult gondolkodó :)
Nem a boldogságot keresem másban hanem a párt akivel ezt megosztahtom. -
DecenS #27268 Márpedig a boldogság benned lakozik. Önmagadban kell megtalálnod - ne egy másik emberben keresd. -
#27267
Bár én még csak 1 éve pár napja vagyok egyedül már többször voltam mély ponton amiből inkább magam és barátaim erejével sikerrel kiugrottam, nekem annyira nem köti le az időm amunka. -
DecenS #27266 Talán jobb is, ha nem tudod... -
#27265
ahhoz képest elég jól bírod... 
-
#27264
Én azért szeretek pótkerékként ott lógni, amilyen gyakran csak lehet. :) -
#27263
ahamm 1értünk -
#27262
-
#27261
Hmmm, láttam az AUTÓmánia topikban a hatalmas árulásodat...
-
#27260
Az én véleményem szerint, az, hogy két ember együtt van (most mindegy, hogy házasság, vagy élettársi kapcsolat) még nem azt jelenti, hogy sülve-főve, sziámi ikerként együtt kell tölteni minden percet.
Ha az ember hosszú távra tervez, akkor belátható, hogy a hosszú évek alatt még akkor is már unni fogják egymás pofáját, ha mégoly keveset is vannak együtt nap, mint nap...
...és az idő sem fog visszafelé forogni... -
#27259
ejj, hát miféle pár az olyan? 
-
#27258
hehe, én sem, ráadásul időmilliomos vagyok, a párom mégis állandóan panaszkodik, hogy kevés időt fordítok rá... -
peet69 #27257 reh megvok _DDD -
#27256
nem vagyok sztár, ebben nem tudok megnyilatkozni. 
-
#27255
Jah, ok, már rájöttem, hogy ez a szó a "bennfentes" szlenges fajtája. csak fura volt...
Amúgy én is jártam már énekes csajjal. Szerintem az ún. "sztárok" sem mások... (hehe, nem a nemi identitásra gondoltam, mert ebből a szempontból a sztárok között talán több a más...)
Egy tényező van: az idő. Az pedig mindenki számára ugyanannyi...és mindenki maga dönti el, hogyan, mire tölti el...
Ha egy sztár a párod, és kevés időt tölt rád (vagy te úgy érzed), az annyit tesz, fontosabb a karrierje, mint te...
De nyilván aki sztárságra adja a fejét, az számol ezzel (meg annak is kéne, aki egysztárral kezd)... -
#27254
pedig az első különösen megnyerő :)
nehéz felülmúlni vagy talán sikerült? :) -
#27253
elnézést a késői válaszért, csak közben ebédeltem. :)
az nem bennfentes?