Haditechnikai Topic

Az Sz-300-as "hibáját" már említettétek, de csórikám nem mai darab és az sem érzem a hibájának, ha úgy tudják kiütni, hogy az utolsó csavarját is ismerik. Persze ez a végeredményen nem változtat. Nem trolkodásból, de pont úgy nem ért volna semmit az AF alatt, mint a NASAMS az amik ellen.

A NASAMS előnyeiről már áradoztatok Cifuval. Nem is vonom kétségbe, de ez akkor is csak egy SHORAD, nem lesz game changer. A modern ellen pont úgy fog félni tőle, mint a MANPADOK-tól. Persze értem én, hogy combosabb, de telepíteni akkor is csak olyan helyre érdemes, ahol van valami hosszabb "kezű"SAM is. Míg a MANPAD bárhol lehet. Persze a kettő nem zárja ki egymást.

Az Sz-300 család (PVO vagy akár Sz-300V) minden erénye ellenére 105 fokos tűzívben képes dolgozni és az összes indító és a radar gyakorlatialg egy kupacban van és a rávezetés alatt végig HARM érzékeny. Az Sz-300V a TELAR-ok ellenére a 9Sz32 Grill Pan nélkül üzemképtelen, elég azt szétcincálni.

Igen, a 105 fokos tűzíven belül lelövöldözgeti a HARM-ot is, csak arra is megy a rakéta és a célcsatorna. Viszont közben a többi irányból büntetlenül kap be bármi mást. Az ellen, aki ellen tervezték, ha nem települ több egymás mellé, akkor több irányból bezavart CM-mel és gépekkel bizony elkapja ezeket. Az egész 1999-es AF-et úgy tolták le, hogy feltételezték Sz-300 jelenlétét. A SEAD kötelékek nem véletlenül 105-120 fokos irány eltéréssel repültek a célok felé, az esetleges oldalszirmokon való HARM alkalmazás miatt és nem véletlenül kezelték az ALE-50-et úgy, mint otthon a hitelkártyát, sehova nem mentek nélküle.


A NASAMS indító ehhez képest teljesen random szét van szórva és kussol. Fogalmad sincs arról, hogy hol van még akkor sem, ha a rendszer keresőradarja felkapcsol, mert semmit sem árul el arról, hogy az indítók hol vannak és a HMZ meddig terjed. És arra is csak pillanatokra van szükség, mert a cél megtalálása után - ha már sokan bele vannak pistulva az ISRT/optikai rendszerbe - ilyen módon is lehet követni a célt és mehet a rakéta. Bármerre. Annyi célra, ahány rakétád van. A rendszer a klasszikus módon gyakorlatialg SEAD-elhetetlen, mert nincs rávezető állomás, legfeljebb az infókat adó keresőradart tudod kiiktani, de az állványokat ARM-mal nem. Atomdurva.

Repülsz és az első figyelmeztetés amit kapsz, hogy bevillan egy keresőradar és akár néhány másodpreccel később meg már az AMRAAM radarja rádlockol a célra. Vagy még azt sem. Ja, és a rakéta gyakorlatialg füstmentes...

A rendszer elvileg radar nélkül is üzemképes, bár erősen (?) korlátozott képességgel.. Ha a cél vizuálisan látszik vagy bárkitől adatkapcsolaton a cél helyzete ismert, akkor maddog módon indítva az AIM-120 elindul és amit talál a radar arra lockol rá. Data linkes megoldás esetén természetesen nincs korlát, az akkor van, ha se radar, se data link.

Nem tudom, hogy milyen data linkje van. Ha pl. AWACS-szal van komibinálva, akkor még a keresőradar sem kell. Namármost az '80-as évek beli alap Patriot is koomunikált már az E-3 gépekkel. Ennek fényében eléggé sanszosara venném azt, NASAMS igény esetén ezt is tudja, ha megveszed hozzá a szükséges földi cuccot, ahogy a Griffhez is van ilyen. Az AWACS áttolja a célkoordinátát és számított elfogási ponot és indul az AMRAAM. A becsapódás előtt meg 4-5 másodperccel villan be az RWR-n az AIM-120. Sok szerencsét az ellenakcióhoz... Akármennyi HARM-od lehet semmit sem tudsz csinálni. Az első indítás után egy jenki szintű AWACS, JSTAR és n+1 EW gép beméregetheti az indítókat, de előtte... Hát izé. És rendszer minden eleme mobil, akár helikopter is felpakolhatja az indítót és a radart is hegytetőre, ahova út sem vezet, tehát nem biztos hogy számít rá bárki, hogy oda van telepírva SAM.

Nem véletlen választották a finnak a Buk-szal szemben annak ellenére, hogy nincs semmiféle ABM képessége (finneknek felesleges) és a HMZ-je kisebb. A túlélőképessége,flexibilitása a rendszernek eszméletlen és maga a nehéz vas része elvileg töredéke egy Buk osztálynak is, ami egy dandár negyede. Egy osztályban van 3 db Buk üteg. A dandár szintű eszközök nélkül mai áron 250 millió USD egy Buk osztály. A NASAMS esetén mega legdrább elem rakéta...

No, sikerült az új HT összefoglaló egy részét elspoilerezni... 😊

TDMA=?

De a 300-as nagyon megdolgoztatja az ellent, míg ez max felkergeti magasra. Bár ez a heliknél nem opció. A kereső radarja ennek is támadható, nem. A nélkül meg halott.

Egyébként a Finneknél a NASAMS rendszeresítésekor komoly döntési szempont volt, hogy a rendszer az F-18-asaik meglévő AMRAAM rakétáit alkalmazza.
Utoljára szerkesztette: Hpasp, 2016.06.10. 09:06:35

A Combat Tree mikor lett nyilvános infó?

Az ilyen improvizált rendszerek nem azért születnek, mert a többi SHORAD rendszerhez fogható harceszközt szeretnének fillérekért, hanem azért, mert nincs lehetőség "normális" SHORAD rendszert beszerezni. Az iraki vagy az általam mutatott boszniai és szerbiai rendszerek sem költséghatékonyság miatt születtek meg, hanem azért, mert egy működő SHORAD hasznos lehetne, és a kéznél lévő dolgokból próbáltak összerakni valamit.

Nem. Mindkét bandának volt SHORAD rendszere.
Valójában azért születtek ezek a megoldások, mert a MiG-jeik reménytelenül alulmaradtak a támadókkal szemben, és ha már fel sem szállhattak akkor legalább a fegyverzetüket alkotó, raktárban ezrével porosodó rakétákat akarták valamire használni.

Ha pl. Irakban egy HARM betalált egy KUB SzURN-ba, attól még az SzPU-k épek maradnak, vagyis más feladatot lehet találni nekik, és így találkozott az SzPU a homokba ásott MiG rakétájával.

IFF-et meg keleti légierő balhéban (az eddig elmaradt 3. VH-t leszámítva) szerintem nem nagyon használt a Combat Tree bevallása óta.

LB-II alatt is inkább átálltak a TDMA-ra.
😊
Utoljára szerkesztette: Hpasp, 2016.06.10. 08:44:34

Köszi mindenkinek!
Nekem első blikkre a régi MIM-72 Chaparral rendszer ugrott be a cikkről, amit több ország is rendszeresített.

Az általános +50% hatótávval kapcsolatban több, mint szkeptikus vagyok. Ennyi csak loftból akkor sem lehet összehozni, ha eddig nem loftolt soha. Márpedig ez tutira nem igaz...

Mi a tök van? Most meg a svájci bemutató csapat amortizált le két gépet.

Ciki. A google ferdítés sokat ront az érthetőségen, mert például azt írják, hogy az 1 vs. 1 légiharcban nem a pilóta, hanem a gép számít. Én eddig ezt fordítva tudtam.

Ezzel együtt fordulóharcban a JAS-39C jó, anno én is azt hallottam a magyar pilótáktól, mikor kirepültek olaszba, hogy először megverték az F-16-osokat, aztán utána az Eurofightereket is. Jól kezelhető kis gép a Griff, vannak hibái, de a fordulóharc nem tartozik közéjük.

AIM-120C-8 -> AIM-120D, sorry. Régen így hívták, nekem csak a plusz 50%-os hatótávolság rémlett, és a C-8 jelölés, ami hozzá tartozott. Azóta ugyebár meg ez már AIM-120D néven fut...

Az ESSM-nél én 50+ km hatótávolságot tudok. Neked van valami jobb forrásod?

AIM-120-C8? Az mi...? Nincs olyan AMRAAM-aminél 20-25 km-nél nagyob HMZ elépzelhető és ott is szubszonikus végfázis lesz... Az ESSM-re ránéztem, de ott sem nagyon realizálható ez csak akkor, ha közeledő cél esetén a HMZ-t összekeverik az indítási távolsággal.
Utoljára szerkesztette: molnibalage83, 2016.06.09. 16:55:20

Nekem a NASAMS-ban a modularitása tetszik. Jön egy új radar. Segond, beintegrálják, és hajrá. Jön egy új rakéta? Segond, ha befér az indító konténerbe, akkor még csak az indító járműveken se kell semmit változtatni, IRIS-T SL, AIM-9X, AIM-120A/B/C/D AMRAAM, ESSM... még válogathatsz is, milyen rakétát használsz...

Az egyedüli hátulütője, hogy ugyebár a hosszú távú képessége per pillanat korlátozott. mivel mind az AIM-120C-8, mind az ESSM esetében ~50-60km-es max. lőtávolsággal lehet számolni.

Ez a kérdés megint koncepcionális. A Pantsirnál van olyan, hogy tűzcsatorna és tűzív, amin belül dolgozik a rendszer. A NASAMS-nál, meg ahány rakétád van, annyi célra mehet és nincs sem célmegvilágító radar sem rávezető állomás. A NASAMS valami irtózatosan köcsög rendszer. A Sz-300 HMZ-je lehet akármekkora, de rugalmassában és túlélőképességben labdába nem rúg a NASAMS mellett.

A norvég NASAMS (ami a földi indítás AMRAAM) jó példa arra, hogy működhet a dolog. Ilyen az IRIS-T SL is, ami detto beépült egy SAM rendszerbe. Szóval igen, működhet.

A Pantsir-al való összevetés nem egészen korrekt, a két rendszer ugyanis alapvetően eltérő. Az AMRAAM aktív RF rávezetéses, és a NASAMS egy komplex légvédelmi rendszer. A Pantsir egy önálló SHORAD egység, a 57E6 rakétája viszont parancsközlős.
Utoljára szerkesztette: Cifu, 2016.06.09. 16:43:30

Nem így nézett ki a dolog, hanem valahogy így:

-Az ügyfél az 1990-es évek közepén egy össz-nato fregatt/romboló fejlesztésében vett részt (NFR-90), ami azonban széthullott. Majd csatlakozott a Francia-Olasz Horizon-osztályú romboló programhoz, ahonnan nézetkülönbségek miatt 1999-ben kiszállt.
-Az ügyfél azt mondta, hogy neki kell egy hadihajó ilyen és ilyen képességekkel, nagyságrendileg milyen árért tudnátok megcsinálni?
-A gyártó összeállít egy tervet, és készít egy pénzügyi tervet mellé, hogy kb. mire számíthat.
-Az ügyfél és a gyártó leül, és megírnak egy szerződést, amiben általában oldalakon keresztül részletesen dokumentálják mire kell képesnek lennie, és ezért mennyi pénzt fizetnek, ha elkészül. A tényekhez jó tudni, hogy eredetileg 12db rombolót szeretett volna az RN, ezzel írták alá a szerződést. 2004-ben ezt levitték nyolcra, majd 2006-ban már mindössze 6 egységről volt szó.
-Az adott esetben a gyártó már eleve csúszni kezdett, a terveket átdolgozták, miközben megpróbálnak megfelelni az igényeknek.
-A fejlesztés közben kiderül, hogy több rendszer sem képes teljesíteni azt, amit elvártak tőle. Emiatt az eredeti szerződést újra és újra módosítani kell. Példa a Sea Viper rendszer (a hozzá való két radar és az ASTER rakétákkal együtt) csúszása, amelyhez a hajógyártónak közvetlenül nem volt köze.
-A csúszás egyben magasabb költséget is jelent, hovatovább ha a szerelők nem azért nem képesek beépíteni az ütemterv szerinti rendszereket, mert azok egyszerűen nem érkeztek meg, attól még a bérüket ki kell fizetni. Ezt folyamatosan lehet tovább vetíteni a többi hasonló témára (raktározás, szállítás, speciális daruk, szállító járművek bérleti és várakozási díja, stb.).
-A módosítások egy része olyan jellegű, ami miatt újra és újra át kell tervezni a hajót, például miután már az első kettő építése megkezdődött, az RN előállt azzal, hogy 155mm-es löveget szeretne a következő (akkor még 6, később 4) egységre. Mikor a BAe kidolgozza a terveket, és a költségeket is leteszi az asztalra, fél éves huzavona után kiderül, hogy nincs erre pénz. Mindegyik egység a 4,5 hüvelykes ágyúkkal épül meg.
-A tervezéskor és az igénylistában szerepel a hajó elleni és a tengeralattjáró elleni fegyverzet, de ahogy emelkednek a költségek, az RN ezektől eláll, a hajó elleni rakéta / robotrepülőgép később telepíthető a szabadon maradt VLS térben, ám torpedóvető csöveket utólag már nehézkesen lehet a fedélzeten elhelyezni.
-Mivel eleve 3 évet késtek az első hajó elkészültével, az RN és a BAe megegyezett, hogy az RN úgy fogja hadrendbe állítani a HMS Daring-ot, hogy még nincs kész - például a Skynet 5 nevű katonai adatkapcsolatot nélkülözi és nem kerültek fel a Phalanx CIWS-ek sem. Az RN mégis átvette és rendszerbe állította őket, mivel már így is nagy volt a program körül a córesz.
-Az ügyfél kérte, hogy folyamatosan fejlődő igényeknek is megfeleljen a hajó, és legyen hely az új rendszerek beépítésére, ám ezekre a rendszerekre a kezdetektől fogva nem különített el több pénzt. Erre pedig a gyártó nem hívta fel az ügyfél figyelmét, nem építette be a saját pénzügyi tervébe...

Jaa. Én az utolsó hsz.-at arra írtam, hogy a nem barkácdsolt, szükség megoldás, hanem alapból AA rakétából tervezett (pl: AMRAM) rendszer megérheti-e mondjuk egy Pantsirral összevetve. Nem pedig a szükségmegoldás iraki mókolásról. Az szerintem max bohóckodni jó, hogy legyen valami vas a katona alatt ami nem jó semmire.

Szerintem itt már nagyon nagy a keverés, tisztázni kellene mire is gondolsz.

Lacusch eredetileg azt kérdezte, hogy mennyire életképes lehetett az adott rendszer.

Erre röviden úgy válaszolt Molni, hogy egy alacsony tech-szintű, de működőképes, improvizált SHORAD rendszer lehetett volna, ha befejezik. Ennyi.

Az ilyen improvizált rendszerek nem azért születnek, mert a többi SHORAD rendszerhez fogható harceszközt szeretnének fillérekért, hanem azért, mert nincs lehetőség "normális" SHORAD rendszert beszerezni. Az iraki vagy az általam mutatott boszniai és szerbiai rendszerek sem költséghatékonyság miatt születtek meg, hanem azért, mert egy működő SHORAD hasznos lehetne, és a kéznél lévő dolgokból próbáltak összerakni valamit.

Ha megoldható lett volna, hogy valami nyugati vagy keleti, teljes értékű SHORAD rendszert vásároljanak rövid szállítási idővel, akkor nyilván nem állnak neki ilyen szörnyeket alkotni...
Utoljára szerkesztette: Cifu, 2016.06.09. 14:55:29

Valószínűleg ha a Royce-Rolls képviselője (CEO-ja?) nem reagálja le olyan hülyén az egészet, mely szerint rácsodálkozik, hogy az Arab-öbölben forróság van, ami (szerinte) nem felel meg az eredetileg támasztott elvárásoknak, akkor itt se lett volna ekkora hír az egészből. Fullba tolta a kretént, és most a fél világ címlapjáról a Type-45 és az "ostoba brittek" szlogen szivárog a köztudatba.

Itt kellett volna egy kis gerinc, hogy kihúzva magát annyit mondjon, hogy Sajnáljuk, ezt bizony benéztük. Már eleve elszaladt költségek és megcsúszott ütemterv miatt egy olyan döntést hoztunk, amellyel azt hittük, hogy jót teszünk és levágunk egy kanyart, ám tévedtünk, és ez most roppant kellemetlen helyzetbe hozott mindenkit. Kérem értsék meg, hogy nem a rossz szándék vezetett minket. Ennyi, és akkor talán nem nézi mindenki hülyének most.

Nem tudom. Én is eladok dolgokat, csak sajnos nem milliárd fontokért. Ha az ügyfél hülyeséget kér, akkor jelzem neki, ha ő ragaszkodik hozzá akkor eladom. Mindenkinek joga van hülyének lenni és kidobni a pénzt az ablakon.

A többi SHORAD szereplőhöz mérten mennyiért és mit tud. Szerintem pl helyből szűk keresztmetszet, hogy csak annak adhatod, akiknek az amik engednék az AMRAM-ot. Ráadásul nekem innen a fotelból nem tűnik buta dolognak, hogy valami cső(vek) is legyenek a rakéták mellett.

Szovjet lérak rendszereknél mindig megadták a környezeti viszonyokat ahol az üzemképes:
(ez pl az Osza-AK)
hőmérséklet: -40C ... +50C
max páratartalom: 98%
szél: 20m/s

A kts. hatékonyságot hogyan érted?

Azért itt nem egy hibás van. A Royal Navy is hibáztatható, de a BAe és a Royce-Rolls magyarázkodása is csúnya eset.

Ha így van, akkor teljesen igaza van a BAE-nak, a Royal Navy meg ott rohadjon meg a lerohadt hajóival. Nem hogy foga, de már szőre sincs ennek az oroszlánnak.

A kérdés az életképességre vonatkozott. Szerintem az, kérdés ktg hatékony-e.

Nyilván te is találkoztál már olyan megrendelővel, aki kötötte az ebet a karóhoz, hogy X eredményt vár el, Y költség árán, ha törik, ha szakad.

Ha pedig a költség elkezd növekedni, és egyre több felhő gyűlik az egész program felett (ahogy a Type-45 esetében is történt), akkor feltehetően a BAe úgy döntött, hogy nem fog az Intercooler-ek alaposabb tesztelése és az elektromos rendszer forró égövi tesztjei miatt újabb költségeket és csúszást bevállalni.

Nem mondom, én is arcleszakadósnak vélem az esetet, ám ha eljátszok a gondolattal, hogy nekem kéne egy ilyen programot ilyen háttérrel, ilyen költségekkel megoldani, akkor mit tennék... hát azért még a végén lehet, hogy én is a kisebb ellenállás fele mozdulnék el, és nem vállalok be plusz egy konfliktusforrást, csak azért, hogy esetleg az derül ki, hogy semmi gondja se az Intercoolernek, se az elektromos rendszernek. Persze a másik oldalról nézve pedig ha kiderül még a fejlesztés/építés fázisban, hogy mégiscsak rossz a rendszer, és emiatt újabb csúszás, és újabb költségek jönnek... Hát, ez nyilván egy olyan forgatókönyv, amit egy projektvezető se szeretne.

Nyilván utólag könnyedén teszünk olyan kijelentéseket, hogy ne már, ekkora balf@szságot..., no de azért tegyük mellé, hogy ehhez kellett egy ilyen kultúra kialakulása is. Ha a Royal Navy az ilyen helyzetekben az utólagos hiba miatt kötbérezne vagy büntetés kiszabását lengetné be, feltehetően a BAe is úgy állna hozzá, hogy az átadott hajó már az Armageddon közepén se robbanjon le - még akkor is, ha az építéskor még a mostaninál is több extra költséget és csúszást jelentett volna. Feltehetően nem így volt, és a minél kisebb költség, minél gyorsabb átadás volt a fontos a Royal Navy és a BAe döntéshozói számára is...

Az ilyen történeteknél fogom kicsit a fejem... Az intercooler spórolás a teljes költség töredéke, a fogyasztás néhány %-kal magasabbon tartásával az ilyen helyzetek elkerülhetőek.

A Zumwalt osztály jelenlegi haszonságga és harcértéke az árához képest egy vicc. Ha egyszer lesz hozzá railgun PGM-mel, akkor talán fog érni valamit.

Sokkal jobb hatásfokot és alacsonyabb hőkibocsátást akartak. Ezért kellett a WR-21-es gázturbinára az amúgy Northrop Grumman intercooler. A másik pályázó a Lockheed Marton LM-2500 volt, hasonló technikai megoldással. Az rendszert úgy állították össze, hogy az adott külső levegő hőmérséklét és vízhőmérséklet mellett jó hatásfokkal dolgozzon. Értelemszerűen a forró égövi működésnél ez nem megy ilyen simán. Csakhogy a gázturbina automata rendszere alkalmazkodik a körülményekhez, és egyre alacsonyabb fokozatba kapcsol, hogy megóvja a turbinát a túlmelegedéstől, szélsőséges esetben le is állítja. Itt jön a gebasz, mert az elektromos rendszer nincs erre felkészítve, a fogyasztókat a két 2MW-os diesel-motor kellene, hogy ellássa, amire ők nem képesek, a rendszer itt tehát lekapcsol, hogy megóvja a diesel-generátorokat, és a hajó áram nélkül marad.

Amúgy a dolog ismét elvárás és teljesítés problémákra vezethető vissza. A Royal Navy azt várta, hogy az üzemanyag-fogyasztása az előd Type-42 osztályhoz képest fele legyen. A BAe és a Royce-Rolls ezt meg is csinálta - ezen az áron. Hozzá kell tenni, hogy a rendszerek tesztelésén és az előzetes terveken spóroltak, mivel a Type-45 így is harmadával került többe, mint ahogy eredetileg tervezték.

Ilyen és ehhez hasonló problémák egyébként korábban is voltak és vannak. A Zumwalt-osztály például úgy lett átadva, hogy továbbra sincs rajta a két 35mm-es Bushmaster gépágyútorony, amit az 57mm-es Mk.110-esek helyett kapott volna végül, és ilyen formán nincs semmiféle CIWS-e illetve közelvédelmi fegyverei maximum kézzel kezelt géppuskákban merülnek ki. Ami egy picit ciki egy ilyen hajónál...

Amit tudtommal nem állított rendszerbe senki, csak egy ötlet volt. Ezen felül aktív radaros és terveztek hozzá ütegszinten keresőradart és data linke is.

Ezek a járművek gyakorlatilag IR SHORAD-ok, csak igen, de igen alacsony technológiai színvonalon annak ellenére, hogy az R-73 viszonylag korszerű rakéta.

Nem volt felesleges, mert az IFF-ről például egy szót se szóltam, és nagyon is fontos kritérium...
Ahogy az R-60 család hatótávolságáról szóló rész is...

Na látom fölöslegesen koptattam a billentyűket, CIFU gyorsabb volt.

Tekintve hogy a légiharc-rakéták tervezésénél abból indulnak ki, hogy az indító vadászgép eleve egy kezdősebességet ad a rakétának, földi indításnál enélkül nagyon gyenge lehet a hatótávolságuk. Vonatkozik ez főleg az R-60-ra, aminél légi indításnál is az az iránymutató a pilóták számára, hogy a cél távolsága a rakéta indítási magasságának 50%-a lehet (tehát egy 5000 m-en repülő célra 2,5 km-nél nagyobb távolságból nem érdemes indítani, mert úgysem fogja utolérni a rakéta)!! Elképzelhető a földi indítás hatékonysága is ha valami gyorsító fokozatot alkalmaznak, de meg kell oldani a célfelderítést és a célzást is, plusz a cél megfelelő azonosítását, nehogy saját gépet lőjenek le (a vadászgépen ugye erre való a lokátor+IFF-rendszer).

Sajnos az adott rakéták és a pontos rendszer ismerete nélkül nem tudni. Ha valóban volt célbefogásra alkalmas rendszerrel, akkor talán. Minden estre az ilyen rendszereknél egy plusz gyorsító fokozat szükséges általában.

Boszniai R-13 alapú rendszer, nem került rendszerbe, ez csak a prototípus volt, és a gyakorlati teszteken nem ment át (?), így alkalmazva sem volt, mivel a hatótávolsága túl kicsi volt:



Kísérleteztek dupla R-60MK indítóval vontatott alvázon, de ezzel sem voltak elégedettek



A szerbek R-73E és R-60MK rakétákkal csinálták meg, a régi és elavult Praga M53/59 alvázán. A rakéták gyorsító fokozatot kaptak, feltehetően Sz-5 rakéták hajtóműveit szerelték egy fém csőbe (más források szerint Sz-28 rakéták hajtóművei). Az indító kezelője a gépágyú platformból megőrzött helyen ült, körkörösen egy fém páncéllemez védi a repeszektől és a kis kaliberű fegyverek tüzétől. A kezelőpanelen csak visszajelző fények vannak, amelyek a rakéta érzékelőfejének visszajelzését adja, mely szerint befogta-e a célt. Sem Kolsz, sem más célkereső/célbefogó rendszer nincs hozzá, csak szabad szemmel, illetve a gépágyú célkeresztje segíti az irányzó dolgát. A szerbek szerint az R-60MK alapú RL-2 hatótávolsága 7,6km, az R-73 alapú RL-4 hatótávolsága 8,6km.




Utoljára szerkesztette: Cifu, 2016.06.09. 09:22:53

Meglepődnék ha ez hatékony lett volna. Bár AMRAM-ból van hasonló SR SAM.

Kezdetben ez látszott ígéretesnek. A fölényes tárkapacitás miatt főleg. Helical magazine.



Aztán a Vitjaz-SN föllé nőtt

EZ az ötlet életképes lett volna?

Nekem az a véleményem, hogy az A-10 árát hasonlítgatni a COIN gépekhez MA MÁR nem éppen fair eljárás. Igaz, hogy az A-10 anno más miatt lett kifejlesztve és legyártva, de attól még létezik, rendszerben van, COIN gép meg az USAF-nál nincs. Tehát ha MANAPSÁG pénzben számolgatunk, akkor az A-10-nek már csak a fenntartási/üzemeltetési költségeit reális összehasonlítani egy COIN gép teljes beszerzési+rendszerbe állítási+ kiképzési+fenntartási/üzemeltetési költségével, mert az A-10 az van, csak üzemeltetni kell (csak ilyen költsége van), egy COIN gépet meg 0-ról kell betenni a rendszerbe és csak utána tudják üzemeltetni/bevetni. Ha mindkettőt párhuzamosan nem tudják/nem akarják kifizetni, akkor tartok tőle, hogy ezzel a számítási móddal az A-10-et olcsóbb harcba küldeni.

A dual érzékelő lényege, hogy tudsz vele gyakorlatilag hőmérsékletet mérni, 1 db érzékeővel nem, így az infracsapda szűrése nehéz volt. Viszont, mivel a hajtómű gázsugár és a maga a tubinalapát hőmérséklete egy tartományban van, a flare meg ezekhez képes majdnem mindig melegebb, ezért igen jól szűrhetőek. Lásd a fenti diagramon.

Mármint passzív védelmük nincs.

@Molni: Miért? Nem "csak" annyival tud többet, hogy nem csak hőforrásra megy, hanem hőképre is? A lopakodóknál meg jobban figyeltek a hőkisugárzás rejtésére, még ha nem is pont a MANPAD-ok miatt.

7.62x micsoda? Gondolom puska és nem köztes lőszer ellen. Kérdés repesz ellen ez mit ér. Bár ha ott robban ahol legjobban fáj, akkor gondolom tök mind1.

Semmiféle plusz védelme sincs a dual érzékelős MANPAD ellen egyik lopakodónak sem.

A helijk páncélja legfelebb a 7.62 acélmagvas ellen véd, vagy még talán az ellen sem. 1-2 cm vastag acéllapok vannak heliken, Ostravában láttam olyan lapokat Mi-8/17-en.

Dehogy nincs. Mint említettem, a lézer-DIRCM rendszerek, mint a Skyshield vagy a Nemesis képesek elviekben megvakítani a közeledő MANPADS rakéta érzékelőjét.


NEMESIS egy Merlin HC3-on


Skyshield egy izraeli B-707 tankergép hasán

A duál fejes MANPAD-ok ellen úgy nagy általánosságban kérdeztem. Mert amennyire tudom max a lopakodóknak van valamennyi "plusz" védelme ellenük, de az is csak melléktermék, meg ők amúgy sem ilyen magasságban játszanak. Heliken még lehet hogy van páncél, de gondolom az ekkora fejek ellen már kevés.

Ezekkel a COIN gépekkel nekem az a bajom, hogy helyi bázishoz kötöttek. Nem tudnak települni (igaz a helik sem). Ennél már egy drón is többet tud, igaz drágábban. Persze beszélhetünk költségekről, de felesleges míg egy hajó 4 milliárd dodo...

Pardon, azt még akartam írni, hogy per pillanat nincs a hadrendben sem Szu-25T, sem TM. Sima Szu-25 (~70-80db), illetve ~100db Szu-25SzM és SzM3 van. Utóbbi a Szu-24M-ben használt bombavető rendszert kapta meg pluszban, amivel pontosabban tud nem irányított bombát vetni, illetve egy GLONASS/GPS navigációs rendszer lett beépítve.

Más szóval Vikhr rakétát elviekben nem képes egy rendszerben lévő orosz Szu-25 sem indítani.
Utoljára szerkesztette: Cifu, 2016.06.08. 16:26:43

Akkor így már érthető a helyezet.

De a túlélőképessége is sokkal alacsonyabb egy Super Tucano-nak, mint egy A-10C-nek...

BTW ez a téma azért parttalan, mert jól látni, hogy az USAF inkább a Predatorok és Reaperek pártján áll a kérdéskörben...

A Szu-25T-ből 8-12db gép készült el az 1990-es évek elején, majd további 4 gép 2003-ban lett átadva. Ez a gép hadrendben volt, 4 gép a második Csecsenföldi-háborúban is részt vett. Legalább két példányt Etiópia vett meg belőle, szintén 1999-ben.

A Szu-25TM (Szu-39) mindössze négy példányban készült, kettő ebből Szu-25T átépítés. A legkomolyabb újítás a Kopjo-25 radar konténere, hogy R-27R és R-77 rakétákkal is fel lehessen szerelni, sőt, a Kh-31 és Kh-35 rakétákkal is felszerelhető (ie.: akár hajó elleni, akár SEAD feladatkörben). Amennyire én tudom, a Szu-25TM soha nem állt valódi hadrendbe, bár az elkészült gépek az orosz légierő azonosítóit viselték.