94007
10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!


[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • traXion
    #28
    Amit a média eltitkolt...






  • Yetike
    #27
    Pontosan, a PVIB veszteségek jelentős része meghibásodás, üzemanyaghiány - ebből kifolyólag a saját személyzet megsemmisíti, vagy légitámadásnak tudható be, és ez nem csoda, mivel a német páncélosok nyugaton gyakorlatilag teljes légifedezet nélkül harcoltak - a Luftwaffe keleten volt lekötve.

    Olvastam pár visszaemlékezést, harctéri naplót a Tigris I - II harcteljesítményét illetően (szövetséges és német oldalról ! ), és igen érdekes. Ha gondoljátok begépelek párat.
  • [NST]Cifu
    #26
    Jó kis ismertető, a végén egész pofás kis topicunk lesz :)

    A JSz-2 ismertetőnél nem azt írtam, hogy elpicsázták a Tigris II.-eseket, hanem azt, hogy mindkét fél komoly veszteségeket szenvedett. Mivel 1944 végén a Német/Magyar légierő már nem állt a helyzet magaslatán (főleg üzemanyaggondok miatt), elképzelhetőnek tartom, hogy az KirályTigris veszteségek légitámadásból erednek...
  • Punker
    #25
  • Yetike
    #24
    Egy pár ritka kép : ).



    Azt hiszem egy M1A1 Abrams, még az öbölháborúban. Csúnyán elbántak vele...



    Egy büszke Sherman a normandiai partraszállás után.



    A kép magáért beszél :).
  • traXion
    #23
    Adok még párat...


    Ariete C2

    Ariete MBT

  • Yetike
    #22
    Bocsi a hosszú leírásért.
  • Yetike
    #21
    PanzerKampfwagen VI. Ausf. B Tiger II.

    A PzKpfw. VI. Tiger II. kétségkívül a II. Világháború legerősebb harckocsija volt egészen a háború befejeztéig, és a Szövetségesek nem állítottak vele szembe semmilyen harceszközt, mely hatékonyan alkalmas lett volna a megsemmisítésére. A Tiger II. kifejlesztésének tervei 1941 májusában készültek, egy évvel a Tiger gyártásának megkezdése előtt. 1942 őszén kezdtek hozzá a tervezők a tényleges munkához, egy új nehéz harckocsi kifejlesztéséhez, amely később a Tiger helyét kellett hogy átvegye. 1944 közepére a Tiger I. még mindig rendkívül hatékony harceszköz volt, de veszélyforrást jelentettek már számára a szovjet JS harckocsik, illetve a Szövetségesek által használt páncélvadász lövegek.

    Újra a Henschelt és a Porschét bízták meg a tervezéssel. A Porsche gyár két prototípus terveit készítette el, amelyek a VK4501(P)-n alapultak, és a VK4502(P) típusjelzést kapták. Az első változaton, a Typ 180 (Turm Vorne)-n a lövegtorony középen helyezkedett el, míg a Typ 181 (Turm Hinten)-n a torony páncéltest hátulján kapott helyet. A Typ 181-en ezért a motort középen kellett elhelyezni, míg a Typ 180-on a motor a páncélosban szokásos helyére, hátulra került. Az alváz a gázolaj-elektromos motorral egyetemben mindkét típusban megegyezett a VK4501(P)-ben használttal. Ezektől a különbségektől eltekintve a két típus teljesen ugyanolyan volt, csupán néhány mechanikai alkatrész különbözött. Ezekből a prototípusokból csak fa modell készült.

    A Henschel prototípusa lényegesen gyorsabban készült (mivel sok alkatrésze megegyezett a PzKpwf. V. Pantherrel illetve a Panther II.-vel), és hamar meg is kezdték a gyártását. A VK4503(H) teljen különbözött a Tiger I-től, és inkább hasonlított egy megnagyobbított Pantherre. 1943. október 30-án a fából készült utánzatát bemutatták Adolf Hitlernek. Már az előkészültetek során legyártottak 3 darabot a kasseli Henschel telephelyen, a tényleges gyártás azonban csak 1944 januárjában kezdődőtt meg.




    Az első 50 Königstigert (King Tiger, Királytigris) a Porsche által tervezett lövegtoronnyal szerelték fel, a továbbiakat már a Henschel féle toronnyal (ezeket a Krupp gyártotta). A Porsche féle lövegtornyok eredetileg a VK4502(P) harckocsihoz készültek, melynek terveit elvetették, de a lövegtorony terveit elfogadták, és felhasználták a Henschel Tiger II-iben. Míg a Porsche féle torony egyöntésű 88 mm-es löveget tartalmazott, a Henschel félén a 88 mm-es löveget két darabból illesztették össze.

    A Porsche torony homlokpáncélja ívelt volt, ami egy csapdát jelentett a becsapódó lövedéknek, ezért a Henschelt megbízták egy másik lövegtorony tervezésével, amit a későbbi példányokban általánosítottak. Az új torony egyenes páncéllemezekből volt összerakva az ívelt részek helyett. A Henschel lövegtorony fél tonnával nehezebb volt a Porsche által készítettnél, így a harckocsi teljes tömege 67500 kg-ról 68000 kg-ra növekedett. A lövegtornyot 360 fokban lehetett forgatni, 19 másodperctől 77-ig terjedő idő alatt, amely a motor pillanatnyi fordulatszámától függött. A forgatást egy hidraulikus rásegítő könnyítette, melyet a motor hajtott.

    A Tiger II-t egy nagyon pontos, hosszú csövű, 88 mm-es 71 kaliberes löveggel látták el, valamint a fegyverzetéhez tartozott még három MG34 vagy MG42 géppuska közeli és légi célpontok ellen. A 88 mm-es löveg a Sherman, Cromwell, és T-34/85 típusú harckocsikat messze a lőtávukon kívülről, már 3500 m-ről képes volt megsemmisíteni. Az öt fős kezelőszemélyzetet vastag döntött páncélzat védte, amelyet csak néhány ellenséges fegyver tudott átütni nagyon közelről. Nincsen adat, illetve fotó sem látott még napvilágot olyan megsemmisült Tiger II-ről, melynek mellső- vagy homlokpáncélját harcban átszakították volna. A Tiger II. azonban messze állt a tökéletességtől, hibája elsősorban mozgékonysága, vagyis jobban mondva annak hiánya volt. Mivel tervezésekor még nem állt rendelkezésre újabb motor, a Tiger II-t is ugyanaz a motor hajtotta, mint a Tiger I-et. A motor teljesíményéhez képest a páncélos túlnehéz volt. A másik probléma az üzemanyag-fogyasztása volt. Terepen 100 km megtételéhez közel 1000 liter üzemanyagra volt szüksége, abból pedig amúgy is hiányt szenvedett a német haderő. A Tiger II. a motor miatt állandó karbantartást igényelt. 1944 végén a Krupp előállt azzal a tervvel, hogy a lövegtoronyba 105 mm-es L/68 kaliberű löveget szereljenek, de a tervet nem hagyták jóvá.




    Összehasonlításban az abban az időben használt szovjet-orosz harckocsikkal a Tiger II. a T-34/85 illetve a JS-122 páncélosoknál is sokkal jobb fegyver volt. A Tiger II. gyártása 1943 decemberében kezdődött, és 1945 májusában ért véget. Négy sorozatban gyártották, összesen 489 darab készült el az 1500-ból, amit megrendeltek. Ezek közül 150 darab szolgált a SS. nehézpéncélos-osztályokban.

    1944 novemberétől 20 Tiger II-t parancsnoki harckocsikká (Befehlswagen Tiger II. Ausf. B) alakítottak át a Wegmann gyárban, ezek további rádiós felszereléseket kaptak. Az első 1945 februárjában lépett szolgálatba. Két változata volt, melyekben a rádiós felszerelés eltérő volt. Mindkét típus csupán 63 ágyútöltényt szállíthatott.

    Az első Tiger II-k 1944 februárjában érkeztek meg a nehézpáncélos-osztályokhoz. Első bevetésük az 501. nehézpáncélos-osztály kötelékeiben, Minsknél volt 1944 májusában, majd ezt a sandomierzi bevetés követte Lengyelország területén 1944 májusában. Sandomierznél Koborow őrnagy 53. gárda páncéloshadoszálya zsámkánya lett három Tiger II. harckocsi. Az 503. nehézpáncélos-osztályt a normandiai "Wacht am Rhein" hadművelethez átvezényelték a Nyugati Frontra, ahol azonban az összes megsemmisült technikai hibái miatt. Ezt követően a Tiger II-k mindkét fronton jelen voltak, és mindenütt hatékony fegyvernek bizonyultak az ellenséges csapatokkal szemben, ha tapasztalt kezelőszemélyzet irányitotta őket. Néhány Tiger II. még Berlint is védte 1945 májusáig, amikor az szovjet-orosz kézre került. Az utolsó megsemmisített német harckocsi is Királytigris volt, melyet 1945 május 10-én robbantott fel saját kezelőszemélyzete. Jelenleg egy újrafestett példány található a belgiumi St. Vith-ben, de más példányokkal is találkozhatunk több ardenneki faluban Franciaországban.

    1944 decemberében a Henschel a Tiger II. 33 tonnás, könnyű változatának (Klein Tiger) terveivel állt elő. A harckocsiba Maybach HL 230 P 30 motort szántak, melynek teljesítménye 630 LE volt. Mellső páncélzata döntött volt, szélessége 80 mm volt, míg oldalsó páncélzatát még fejlesztés alatt álló rétegezett páncélzattal akarták megoldani. A Klein Tiger fegyverzete egy 100 mm-es Krupp által készített PWK (Panzerwurfkanone) volt, mely 200 mm-nyi páncél átütésére volt képes. A Klein Tiger papíron maradt.

    Konverziók :

    Befehlswagen Tiger II. Ausf. B - parancsnoki harckocsi
    Bergewagen - mentő páncélos (18 darabot gyártottak belőle)
    Jagdpanzer VI. Jagdtiger - páncélvadász
    Grille 17/21/30/42 - rohamtarack (csak prototípus)

    PanzerKampfwagen VI. Ausf. B Tiger II. műszaki adatai

    Tömege: 68000 kg
    Kezelőszemélyzet: 5 fő
    Motor: Maybach HL 230 P 30 / 12 hengeres / 700 LE
    Sebessége: Úton: 35-38 km/h
    Terepen: 17 km/h
    Hatótáva: Úton: 170-120 km
    Terepen: 80 km
    Üzemanyag tartálya: 860 liter
    Hossza: 7,26 m (löveg nélkül)
    10,28 m (löveggel)
    Szélessége: 3,65 m (páncélkötény nélkül)
    3,75 m (páncélköténnyel)
    Magassága: 3,09 m
    Fegyverzete: 88 mm KwK 43 L/71 & 3 x 7,92 mm MG34/42
    Lőszer: 88 mm-es lőszer - 80 (Porsche)/ 86 (Krupp)
    7,92 mm - 5850 töltény
    Páncélzata: 40-180 mm

    Képek :








    Henschel tornyos PVIB, jól látható a Zimmerit paszta.

    A Király Tigrisek magyarországi bevetéseikhez régebben volt egy jó linkem, most azonban nem találom, viszont ilyet hogy a JS2-k elpicsázták volna a PVIB - ket... Esetleg 1 PVIB vs 100 JSII esetén (mondjuk kb ez volt a helyzet, + a szovjeteknek volt üzemanyaguk lőszerük személyzetük alkatrészük és sok sok tartalék páncélosuk, a németeknek nem).

    A PVI - ról is berakok egy ismertetőt, az sem volt ám papírtigris : ).

    A leírás linkje : http://www.freeweb.hu/worldwar2/index.cgi?pg=jp38&bg=ger
  • [NST]Cifu
    #20
    Az Ariete a Fiat-Iveco és az Oto-Melara cégek együtműködésének gyümölcse, a Fiat gyártja a testet a hajtásláncal, az Oto-Melara pedig a toronyért és a lövegért felel. 1995-ben adták át az első példányt az Olasz haderőnek, és 2002 második felében szálították le az utolsó, 200.-adik tankot.

    Fő fegyvere az Oto-Melara által gyártott L/44-es 120mm-es simacsövű NATO-szabványnak megfelelő ágyú, amelynek csövét hőelnyelő burkolattal látták el, valamint füstelszívóval is felszerelték. Az ágyú kétirányú hidraulikus stabilizátorának köszönhetően képes mozgás közben is kellő pontosságot elérni. APFSDS (leválóköppenyes szárnystabilizált páncéltörő lövedék) és HEAT-FS (szárnystabilizált tankelhárító robbanó lövedék) lőszert rendszeresítettek hozzá. A tank tornyában 15, a testben pedig 27 lőszert tárolnak.
    Egy 7,62mm-es párhuzamisított és egy egy ugyanilyen, 7,62mm-es légvédelmi géppuska (a parancsnok buvónyilásánál) egészíti ki a fegyverzetett, ezekhez 2500 lőszert visz az Ariete.
    A védelmet szolgálja a torony két oldalán lévő ködgránátvetők (összesen 8), illetve egy RALM lézer-besugárzásjelző, amely 360°-os lefedettséget nyújt, és jelzi ha a lézer-távolságmérők vagy lézer-célzó berendezések sugároznak a tank irányában.

    A tank tűzvezető rendszerét (név szerint TURMS FCS) a Galileo Avionica készíti, és magában foglalja a parancsnok éjjellátó panoráma-periszkópját, a tüzér stabilizált periszkópját, amely infravörös keresővel is rendelkezik (ehez tartozik egy lézeres távolságmérő is), amelyhez a digitális tűzvezető számítógép tartozik. Ennek érdekessége, hogy a tankon lévő meteorológiai érzékelő adatait is figyelembe veszi. A tüzér periszkópjának képét a parancsnok egy TV-képernyőn figyelheti folyamatosan. A vezető a tank jobb oldalán, elöl foglal helyet és három periszkópja van, melyből az előre néző passzív infravörös érzékelővel van ellátva.
    Az Ariete erőforrása egy Fiat V-12 MTCA 12 hengeres turbó-diesel motor, amely 1300 lóerőt ad le, ezt egy, a német ZF gyártól licencelt automata váltómű osztja le, a váltó négy előre és két hátramenettel van ellátva.
    Maximális sebessége műúton 65km/h.
    Előkészítés nélkül 1.25 méteres, előkészítéssel 4 méteres gázlóképességel rendelkezik.

    Az Ariete bázisán készül a Palmaria önjáró löveg, amely egy 155mm-es NATO tarackkal lesz felfegyverezve. Készül a fejlesztett, C2-es változat, valószinüleg a páncélzatát erősítik meg, valamint a tűzvezető és kommunikációs rendszerét cserélik le a C1-nek.


    Ariete C1


    Ariete C1


    Ariete C2
  • [NST]Cifu
    #19
    Jó, kissé fáradnak már a kezeim, csak nézd meg milyen rosszul tördeltem a T-80 ismertető :))
  • [NST]Cifu
    #18
    Oké nekikezdek, de lehet, hogy ma már nem kerül fel (holnap meló... ).
  • Punker
    #17
    thx
  • Bandew
    #16
    Amúgy a címre vonatkozóan.
  • Bandew
    #15
    Én nagyon szeretem Ady-t, de nem tudtam, hogy technikai zseni volt.
  • [NST]Cifu
    #14
    Hmm...
    Nem egyszerű, de ezt találtam (amúgy a helyes jelzése ennek a változatnak: Sdkfz 251/10):

    Egy kilőtt példány
    Oldalnézeti rajz
    Oldalnézetből
    Sdkfz 251/10 afrikában

    Ezeken kívűl csak modelképeket találtam, és gondolom nem azokat keresed :)
  • Loogan
    #13
    Tud valaki vmit arról az 5 millió 2.vh-s képről, amit feltettek a netre? (a főlapon van róla cikk)
    Nem műxik a link http://www.evidenceincamera.co.uk/.
  • ghost cb
    #12
    Légyszíves Írj egy kicsit a C1 Ariete-től! Z se rossz. Perszte csak ha nem probléma.
  • [NST]Cifu
    #11
    Akkor egy korábban megejtett T-80 család ismertető:

    A T-80 család az 1980-as évek elején lépett szintérre, és az eredeti tervek szerint a T-64-es váltotta volna a "minőségi harckocsi" feladatkörben, míg a T-72 megmaradt volna egy olcsóbb, egyszerubb, nagy tömegben gyártható "tömegharckocsinak". Az elso változatot, a "sima" T-80-at még a SG-1000 gázturbina hajtotta, amleynek megjelenésében nyilván komoly érv volt, hogy az USA a 70-es évek végén egy gázturbinás eroforrással
    hajtott harckocsi fejlesztésén dolgozott, aminek a végeredménye az M1 Abrams lett (mellkes, hogy az Abrams-ot egy teszten összehasonlították a Diesel-Motoros Leopard 2-vel, és bár az a tesztek jó részén a Leo2 jobban szerepelt, az amerikai tisztek az Abrams győzelmét hirdették ki). Az orosz fejlesztomérnökök hasonló problémával szembesültek a gázturbina beépítésénél, mint amerikai társaik: a gázturbina fogyasztása olyan nagy volt, hogy jelentosen korlátoztott hatótávolsággal rendelkezett a dizel-motoros harckocsikhoz képet (a T-72-es egy feltöltéssel külső tartályok nélkül 480km-et tehetett meg, ehez képest a T-80 csupán 335km-et). Megoldásként extra külso tartályokat szereltek rá, így 600km-re nőtt hatótávolsága (a T-72-es maximális hatótávolsága a kisebb külso tartályokkal 550km). A T-80-as ugyanakkor jelentősen fejlesztett tűzvezeto rendszerrel
    rendelkezett, lézeres távolságmérővel, (orosz viszonylatban) fejlett ballisztika számítógéppel (a T-72-esen még nincs semmi ilyesmi!), ágyúcsövét pedig hőelnyelo anyaggal burkoltál (lövés után az ágyúcső megemelkedett hőmérséklete nagyon jól láthatóvá teszi a rejtőző harckocsit infravörös érzékelők számára). Fő fegyverzete a T-64-es és a T-72-es 125mm-es ágyújának továbbfejlesztett változata, a 2A46M lett, hozzá pedig a 3VBM7 és 3VBM8 APFSDS (levállóköppenyes űrméret alatti szárnystabilizált nyillövedék) páncéltöro, 3VBK16 HEAT-FS (szárnystabilizált kumulatív páncéltöro lövedék) és a 3VOF-36 HE-FRAG-FS (szárnystabilizált repesz-romboló lövedék) löszert rendszeresítették, illetve képes volt 9M119 (NATO: AT-8) rádióvezérlésu,
    ágyúcsőből kilőhető páncéltöro rakéták indítására is (megjegyzem, a késobb kijött urániummagvas páncéltörő lövedékek ugyanúgy kilohetőek a korábbi ágyúkból is). Az ágyú töltőberendezéssel volt ellátva, akár a T-64 és a T-72, ez alaphelyzetben 28 lőszert tartalmazott, további 17 lőszer pedig a vezető mellett illetve a harctérben volt elhelyezve. Szükség esetén ez utóbbiból a személyzet kézzel is tölthette az ágyút.

    Nem sokkal később jött a T-80B, amely az első igazi szériagyártású változat volt, az elso szériákban SG-1000 (1000le) majd késobb GTD-1000F (1100le) gázturbinával látták el. Ennek a parancsnoki változata volt a T-80BK, amely nagyobb teljesítményu rádióval (és egy második antennával) volt ellátva, fejletteb navigációs rendszerrel rendelkezett, viszont nem volt képes páncéltörő rakéta kilövésére. A közel-keleti hadszintereken tapasztaltak alapján kifejlesztett ERA (reaktív páncélzat, ez gyakorlatilag formázott robbanótölteteket jelent, amely akkor robban, ha egy HEAT fémsugara éri, ekkor a robbanás ereje a fémsugarat a harckocsitól eltéríti, így védve azt) felszerelhetosége miatt jött ki a T-80BV, amely csak abban tért el elodjétől, hogy a tornyon és a testen az ERA felerősítésére szolgáló tartóelemek megjelentek, az ERA-képes parancsnoki harckocsik új változata
    pedig a T-80BVK lett.

    Az első igazi változást a T-80U széria hozta meg, amely 1985-ban jelent meg. Ez már fejlettebb kétvektorú löveg-stabilizátorral rendelkezett (a lövegstabilizátor feladata, hogy az ágyú folyamatosan a célra nézzen, még akkor is, ha a harckocsi közben össze-vissza forog és dől), és a rádióirányítású páncéltörő rakétarendszert egy lézerirányításúra cserélték le (9M119M, NATO: AT-11), amely 100-5000 méteren belül alkalmazható. Elláttható továbbá a "STHORA-1" infravörös zavaróberendezéssel (amelynek feladata megtéveszteni az infravörös célravezeto berendezéseket) illetve a 3D17 "Tucsa" ködfejlesztovel, amely a lézeres bemérés ellen ködfüggönyt hoz létre a tank körül.

    Továbbfejlesztették a túzvezeto rendszerét is, bár az nem sokban tér el a T-80B-tol. Az első sorozatok a GTD-1000TF (1100le), míg a késobbi szériák a GTD-1250 (1250le) gázturbinával voltak ellátva.

    Ennek parancsnoki változata a T-80UK, amely csökkentett (összesen 30 darabos, melyből általában 6db AT-11 volt) loszerkészlettel rendelkezik, mivel a lőszerek helyére új rádió került, ugyanakkor e változat képes volt AT-11 páncéltöro rakétát indítani.
    Az T-80UD a gázturbinákkal felmerülo problémák megoldására született: ezt a 6TF jelu hathengeres dizel-motorral szerelték fel, amely 1100 lóerot adott le, ezen kívul új, erősebb páncélzattal szerelték fel.
    A T-80UM 1991-ben jelent meg, és a GTD-1250-es gázturbina hajtotta. Új, fejlettebb számitógépes tűzvezeto rendszert kapot, valamint a tűzér kapott egy infravörös képalkotó rendszert (1991-ben! mikor a nyugati tankok már több, mint 10 éve rendelkeztek ilyen berendezéssel!) Utódja (ha lesz rá vevő) a T-80UM2, amely alig pár éve jelent meg, és valószinüleg még mindig nem az utolsó T-80 változat. Új, még modernebb számítógépet kapott, és immár a vezető is rendelkezik infravörös képalkotó
    rendszert.

    A T-80 család 1990-re teljesen leváltotta a T-64-eseket. Jelenleg Oroszországban, Omszkban gyártják a T-80U/UK, és a T80-UM/UM2 harckocsikat, Ukrajnában a Kharkhov-i tankgyár pedig a T-80UD és a T-84 harckocsikat.

    A T-84 az ukránok fejlesztése, mivel ők gyártják a T-80 család dizel-motoros változatait. A T-84 is dizel erőforrásal rendelkezik, nevezetesen egy kétütemu, hathengeres, 1200 lóerot leadó "6TD2" jelut. A
    harckocsi amúgy a T-80UM2 megfeleloje, ám egy érdekes plusszal rendekezik: az ukránok válalják 120mm-es NATO löveg beszerelését, akár töltőberendezéssel együtt, továbbá különféle (francia, orosz, sőt, akár
    német) tűzvezérlo berendezésekkel is felszerelik, a kedves vevő kivánalmai szerint.

    Ettől függetlenül inkább a "hagyományos" verziók hóditanak, Pakisztán legutóbb ukrajnától rendelet több, mint 300db T-80UD-t, és Dél-Korea (aki amúgy saját gyártású harckocsival is rendelkezik) pedig nagyobb mennyiségu T-80U vagy UM-et szándékozik vásárolni oroszországtól.

    Érdekesség: A Csecsenföldi hadjáratok alatt az orosz T-80B harckocsik komoly kellemetlenségeket okoztak, egy orosz tábornok a fáma szerint dührohamot kapott, mikor egy előrenyomulásnál az éket alkotó harckocsik sorra robbantak le. Ezek után Csecsenföldön feltüntek a T-80 dízel-motorral szerelt változatai, illetve a T-72-eseket is átvezényeltek. Ettől függetlenül nemrég készült képen is láttam Csecsenföldön gázturbinás T-80-as harckocsit.

    Pár Kép: (bocsi a modemesektol, de talán nekik is tetszeni fog):


    T-80U


    T-80UD



    T-84
  • Punker
    #10
    Sdkfz 251/1-s féllánctalpasról kéne olyan kép amin az első géppuska helyett 1 Pak 36-s ágyú van.
  • [NST]Cifu
    #9
    Az ahogy nézem főleg a kézifegyverekről szól, ez pedig inkább a harckocsiról, repülőgépekről esetleg hadihajókról, stb.
    Nem vitás, hogy a két topic bizonyos szintig üti egymást, de amikor én rákerestem, olyan szavakat adtam meg kulcsnak, mint "haditechnika" vagy "harckocsik".
  • Punker
    #8
    tudjuk, de oda főleg kézifegyverekről írunk.
  • Cat #7
    gondolom tudjátok hogy van már egy fegyveres topic
    http://www.sg.hu/listazas.php3?id=1023177706
  • Loogan
    #6
    hasznos link lőfegyverekről:
    www.fegyver.org
  • Garfield
    #5
    http://www.luftarchiv.de/
  • ranGer2
    #4
    KURVA JO LESZ EZ A TOPIC BAZZ!
  • Gandibá
    #3
    FAU2 RULEEZ :D
  • [NST]Cifu
    #2
    A JSz-2 a KV-1 nehéztank leszármazotja, eredetileg KV-13 név alatt kezdték fejleszteni, egy közepes tank, amely nehéztankokra jellemző páncélzatott kapott. Miután a német Tigris és Párduc tankok megjelentek a keleti fronton, felgyorsították a fejlesztés ütemét, és két változatban kezdték volna el gyártani, 76.2mm-es ágyúval (ez lett pártdöntés alapján a JSz-1) és 122mm-es ágyúval (JSz-2). Miután azonban 1943 közepén egy elfogott Tigrist megvizsgáltak, kiderült, hogy a 76.2mm-es ágyú szinte hatástalan a német harckocsi ellen, így a JSz-1-et áttervezték 85mm-es ágyúra (ekkor amúgy JSz-85-nek hívták ezt a verziót, és JSz-122-nek a JSz-2-őt, az ágyú űrméretére való utalásként). Számtalan tervezési problémával küzdött a tervezet, elsősorban a hajtáslánccal voltak gondok. Az első JSz-1-esek 1943 Októberében, míg az első JSz-2-esek 1943 Decemberében gördültek ki a gyártócsarnokokból. A JSz-1-esek gyártása a gyengébb fegyverzet miatt hamarosan abbamaradt, az utolsó 1944 Januárjában készült el, utána átáltak a JSz-2 majd a Jsz-3 gyártására.
    A JSz-2 első sorozata teljesen öntött testel és toronyal rendelkezett, de a harci tapasztalatok vegyesek voltak, mert bár a német 88mm-es lövedékek legtöbbször még az oldalpáncélt sem ütötték át, a páncél belső oldaláról darabok szakadtak ki, amelyek nagy pusztítást vittek végbe a harctérben. Később legalább 4 féle változat készült, különféle formájú öntött testtel, illetve egy változat hegesztett gyártástechnológiával (ezeknek főleg az orra tért el egymástól, az első két változatnak laposabb orr-része 60mm-es páncélzattal rendelkezet csupán, a későbbi változatok 120mm-es páncélzattal készültek az egész orr-részen).
    A 122mm-es ágyúval is voltak gondok, miután egy teszten a csőszájfék konkrétan szétrobbant. Ezek után többféle csőszájféket is kidolgoztak a DT-25 ágyúhoz, nevezetesen egy "T" alakút, egy olyat, amely megszólalásig hasonlított a német 88mm-es ágyúk csőszájfékére és végül az általánosan ismert kissé hosszúkás változatot.

    Érdekesség, hogy 1944 Novemberében JSz-2-esek és KirályTigrisek összecsaptak Magyarországon, nem meszze Budapestől, egyértelmű győztese ennek a csatáknak nem volt, komoly veszteségeket szenvedet mindkét oldal, de amíg az Oroszok tudták pótolni a veszteségeket, a Németek nem.

    1945-ben sok JSz-2-es tornyának oldalára hevenyészet kötény került, amely gyakorlatilag annyit tett, hogy négy csövet hegesztettek a torony mindkét oldalára, ehez pedig egy acéllapot hegesztettek. Azért döntöttek ilyen megoldás mellett, mivel elég sok tank veszett oda a HEAT lövedékek és rakéták miatt, amelyek többsége a torony oldalát találták el. Hasonlóan hevenyészet megoldás volt a gyilkos városi harcokban a nyitott búvónyilásokon bedobott kézigránátok elleni védekezésül az a parancs, hogy minden harckocsi legénységének be kell csuknia a búvónyilások ajtaját (a városi harcokban sokszor a parancsnok a tetőn lévő géppuskáját használta a bújkáló védők ellen, nem egy esetben sikerült mellette bedobni egy gránátot a harctérbe, amelynek hatása meglehetősen nagy volt).

    A JSz-2-es a német tankokhoz viszonyítva elég jól fegyverzett volt (a 122mm-es ágyú páncéltörő fegyverként a német 88m-esel egy partiban volt, viszont repesz-romboló lövedéke annál sokkal erősebb volt, és mivel a JSz-2 legtöbbször élerő ellen harcolt, ennek nagy jelentősége volt), elég komoly páncélzattal. Azonban a német harckocsik sokkal jobb optikával rendelkeztek, ami miatt nagyobb esélyük volt a találatra, valamint a legtöbb német nehézharckocsi személyzete jól kiképzett elit volt, ami miatt a jelentős fölényben lettek volna - csakhogy a német Tigrisek és KirályTigrisek nem voltak a megbízhatóság mintaképei.

    JSz-2-esek harcoltak a Koreai-konfliktusban, az 50-es években, majd a közel-keleten is, a 60-as években, sőt a 70-es években is használták őket, de immár beásva, mint egyfajta kisméretű erődítményt.

    Néhány link:
    JSz-1/JSz-2 kifejlesztése
    JSz-2 harcokban
    JSz-2 "robbantot" ábrája magyarázattal
    A JSz-2 metszete lépésekben (nyomj Next-et mindig)

    Végezetül ezen a linken található a legjobb orosz II.Vh-s Hk. oldal, erről az oldalról származnak az ismertető adatai
  • [NST]Cifu
    #1
    Ez a Topic a Haditechnika iránt érdeklődöknek lett nyitva, első hozzászólásként egy kis JSz-2 ismertető mindjárt :)