92957
10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!


[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • [NST]Cifu
    #184
    vazze, én ezt csinálom mikor játszok.... jelentkezzem pilotának?

    Ráfaragnál :)))
    Még a legreálisabb számítógépes repülőgépszimulátorok (IL-2, Lock-On, FS2004) sem vetekednek a valósággal.

    De példának jó az IL-2FB. Rakd a lehető legmagasabbra a realitást, és csinálj mindent kézzel. Ez annyit tesz, hogy a légcsavar állásszögétől kezdve a motor üzemanyag-levegő keverékének arányán át a trimlapok állásáig mindent neked kell kezelni folyamatosan, közben elnavigálni tereppontok és iránytű alapján, és észrevenni a közeledő ellenséges gépeket (és az esetleges földi célokat) szabad szemmel, plusz még le is küzdeni őket. Mindezután még hazanavigálni, és letteni a (talán sérült) gépet a kifutóra.

    Ha ez már sikerül, akkor lehet némi fogalmad róla, milyen összetett dolog is a repülés.

    A kétfős személyzet abból a szempontból előnyös, hogy az egyik csak a gép irányításával van elfoglalva (figyel, hogy ne menjen a földnek, közben mégis kellően takarásba legyen az ellenséges tűztől, és ha kell, akkor viszont a gép rálásson a célokra), a társa átrepülésnél a navigációval van elfoglalva (így a pilótának már csak a navigátor által megadott irányba kell fordulnia és az általa megadott sebességet és magasságot kell tartania), míg harci helyzetben ő keresi meg és azonosítja a célpontokat, majd ezután ő küzdi le azokat a gép fegyverzetével.

    Egyfős személyzetnél a pilótának egymagának kell elvégeznie mindezt (a gép vezetése, navigáció, a célok felismerése és azonosítása, majd leküzdése).
  • [NST]Cifu
    #183
    Mit vártál, kevlárt meg szénszálas erősítést ? A beszámolók azt bizonyítják, hogy a beépített páncéllemez igenis sok pilóta életét mentette meg.

    Tény, de ugyanakkor az ülés alatti benzintank nem egy pilóta életét követelte kényszerleszálláskor. Azt áttervezni persze nehezebb, mint beépíteni egy acéllemezt...

    Te mibe ültél volna, német PV+ benzinüzemű harckocsiba, vagy egy diesel üzemű ruszki tankba ?

    Ha azonos szintű kezelőszemélyzetről van szó, akkor több okból is oroszba, és az egyik ok valóban a Diesel-erőforrás (persze szó se róla, a diesel-olaj is éghet, nagyon is - egy teherautótűznél közvetlen közelről volt alkalmam látni... de messze biztonságosabb a diesel-olak, mint a benzin). De nagyban függ, pontosan milyen tipus, és annak milyen szériájáról van szó. A korai sorozatok szinte minden tipusnál katasztrófálisak voltak, legyen az Pz. V. vagy JSz-2. Ha mondjuk egy Pz VIJ és egy T-34/85 között kellene választani, akkor orosz gép, de ha egy későbbi Panther, Tiger vagy KönigTiger állna szembe egy JSz-2-vel, akkor már elgondolkoznák... :)

    Igenis kímélték, de a kor technikai színvonalának korlátaihoz képest.

    Hát nem tudom, ahogy én ismerem a különféle II. VH.-s harcjárűveket, fegyvereket, nekem az jön le, hogy elsősorban a harcérték növelése volt a cél. A harcértékbe beleszámít a legénység élete is. Viszont a legénység túlélőképességét sose helyezték a gép harci értéke elé...
  • ghost cb
    #182
    Cifu! Én tényleg nem házit akarok adni neked de lenne itt valami ami érdekelne. Mindenfajta bombát, rakétát, lövedéket (kezdve a sima kézifegyverek lövedékétől a tankágyúig) rövifítést használnak. Minek a rövidítései (angol szóval) és mit jelentenek? Ha gond nem kell megirni.
  • Guest
    #181
    Úgy értem, az ilyen jellegű helikoptereknél... :))
  • Tikal #180
    "Az egyszemélyes személyzet koncepciója kvázi megbukott. Nem csak szimplán idegenkedtek tőle, hanem egy embernek egyszerűen túlságosan komplex feladat a gép irányítása mellett még a fegyverzet kezelésével foglalkozni."

    vazze, én ezt csinálom mikor játszok.... jelentkezzem pilotának?
  • Guest
    #179
    Kis kiegészítés a Ka-50 leíráshoz (nagyrészt elhangzottak, csak hagsúlyozok :)):

    Az egyszemélyes személyzet koncepciója kvázi megbukott. Nem csak szimplán idegenkedtek tőle, hanem egy embernek egyszerűen túlságosan komplex feladat a gép irányítása mellett még a fegyverzet kezelésével foglalkozni.

    A katapultülés sem volt igazán nyerő ötlet. Egyrészt kis magasságon gyakorlatilag értelmetlen, hiszen előbb le kell robbantani a rotorlapátokat, utána a kabintetőt, és csak ezután mehet ki a pilóta, márpedig ez rengeteg idő. Ugyanakkor a szoros(abb) kötelékben való alkalmazást eleve kizárta, hiszen az esetleges katapultálás során szétrepülő rotorlapátok miatt a gépeknek jópárszáz méteres térközt kell tartaniuk.
  • Yetike
    #178
    "Én azt írtam, hogy a tervezőmérnökök nem törődtek a túlságosan a biztonsággal. Hogy a Bf-109E-nél beépítettek egy páncéllemezt a pilóta mögé, egy dolog (ami amúgy a 23mm-es gépágyúlövedék simán átvitt). Viszont a pilóta még a Konrad-ban is gyakorlatilag az üzemanyagtankon ült..."

    Mit vártál, kevlárt meg szénszálas erősítést ? A beszámolók azt bizonyítják, hogy a beépített páncéllemez igenis sok pilóta életét mentette meg.

    " németharckocsiknál a páncélvédelem valóban jó volt (legalábbis a Tigris I. és II. esetében) - viszont az összes frontvonalbéli szolgálatott teljesítő harckocsi benzinüzemű volt, ahogy az amerikai tankok is. Az oroszok viszont Diesel-motorokkal szerelték fel tankjaikat, amely kevésbé volt tűzveszélyes. "

    Te mibe ültél volna, német PV+ benzinüzemű harckocsiba, vagy egy diesel üzemű ruszki tankba ?

    "Szóval az, hogy kímélték-e az emberéletet a harcjárművek tervezésénél, szerintem túlzás. Ha valami nagyon szembetűnő hiba volt, akkor javították, de ennyi. "

    Igenis kímélték, de a kor technikai színvonalának korlátaihoz képest.
  • Tikal #177
    a grafikon számitásba veszi a két ország közti népesség kulonbséget is? mert gondolom akoriban is az orosok odavágtak mindenkit népeség terén :)

    szoval lehet hogy az arányok ugyanazok.... vagy nem? :)
  • Tikal #176
    van engedélyed?
    ha nincs akkor ne játszadozz! A fegyver nem gyerek kezébe valo!
  • Yetike
    #175
    "A képzettségről vallott nézeted se igaz. 1940-1941-re Sztálin kivégeztette az akkori vezérkar szinte minden tagját, így új, tapasztalatlan tisztek jöttek. Ezek egy részét közben még gulágra küldték, lefokozták, kivégezték, de akik 1942-1943-ra megmaradtak, azok már tapasztalt, jól képzett katonák voltak. Avagy egy Zsukovra, Vorosilovra nem hiszem, hogy azt mondanád, hogy nem voltak tehetségesek. Tudásban ekkorra a szovjet tisztikar felvette a versenyt a némettel."

    És szerinted a példámban a szergejt a tisztikarba rakták kapásból ? Az orosz harckocsizók, hajózók köztudottan kiképzetlenek voltak (a németekkel szemben), mint ahogy a tömegszámban gyártott eszközeik is jócskán elmaradtak a kíváló minősítéstől, de ez nyílvánvaló, már ha csak a veszteségeket is nézzük. Annyiban igazad van, hogy a háború végefelé már rendelkezett az orosz hadsereg tapasztalt katonákkal. A tisztekről annyit, hogy 5x túlerőben, 3 frontos háborút viselő ellenfél ellen mekkora kunszt hatalmas veszteségekkel sikert elérni ? Rommel, meg Manstein (és még sorolhatnám), na igen, ők tudtak valamit.

    "folyamatosan vonultak vissza, az új tisztikar tehát nekifogott a hadsereg átszervezésének. Kiépítették a kiképzési rendszert, a frontális támadások helyett elkezdték a alkalmazni a légierőt és a tüzérséget az ellenség megpuhítására,"

    Ebben a németek a ruszkikat kb 10 évvel előzték meg.

    "Ajánlom, próbáld ki a Call of Duty 45. pályáját, ahol pont egy Tigrist hatástalanítanak így. Oldalról felmásznak, feltépik a bűvónyílás tetejét, és megy be a gránát. A bentlévőknek esélyük sincs."

    Ezt a helyedben gyorsan visszaszívnám : ) . Gondolom a szovjeteknek is megmutatták ezt a játékot, azért mentek neki géppisztollyal meg kézi gránáttal a Tigriseknek... :).
    Egyrészt több Tigris volt ott (ugye egyik másik fedezte a többi hátát), és a németek sem olyan hülyék, hogy gyalogsági rohamkor tárva nyitva hagyják a lőszeradagoló nyílást... Az meg hogy kézigránáttal kezdenek baszkodni a 20 mm es páncélzattal, elég nagy bátorságra és lélekjelenlétre ad tanubizonyságot, tekintve hogy mindeközben 30 géppuska szórja rá az olmot és nem tudom milyen hatásfokkal dolgozik 20 mm acélpáncélzat ellen egy egyszerű repeszgránát. Ha jól tudom akkoriban már a Tigriseket is kezelték Zimmerittel, nem ?

    "Ugye, ezt te sem hiszed. Szergej Nyikolájevicset reggel kirángatják reggel az ágyből beültetik egy Jak-9-esbe, aztán nyomás irtani a Fritzeket. Azért előtte illett minumum 50 órát reptetni kiképzőgépeken, emléleti és gyakorlati ismereteket elsajátínati, stb., mint ahogy meg is tették. Mivel a háború közepére a szovjetek is átvették az akkoriban elterjedt 2 géppáras rendszert, az ún. négyujjas kesztyű, avagy Mölders rendszert, és megjöttek a korszerű, bár csak 50-100 órás élettartamra tervezett szovjet repülők, a németek máris elvesztették a légifölényt, amit többé nem is tudtak visszaszerezni."

    A példámat butaság szó szerint venni. Amúgy ilyen esetekben ajánlom a korabeli beszámolókat illetve a veszteség mutatókat (nézz utána ki volt Erich Hartmann, Heinz Bar stb ), ők nem véletlenül lőttek le több 100 ruszki gépet (és azok többségét sem manőverező légiharcban, egyszerűen leszedték őket egy napfelöli támadással).

    A nyugati pilóták jobban képzettek voltak és jobb minőségű gépekkel repültek, ezért ott az eredményességi mutatók jóval alacsonyabbak, mint keleten (Pl Hans Joachim Marseille """csak""" 158++ nyugati gépet lőtt le manőverező légiharcban).

    "Inkább mondjuk úgy, hogy amint megláttak egy Tigrist, azonnal ráküldték a vadászbombázóikat, akik folyamatosan járőröztek a levegőben."

    Némely esetben biztos így volt, viszont a korabeli beszámolókból forrásokból és parancsokból nem ez derül ki :). Pl mivan, ha az M4ek pl egy erdőben találkoznak a Tigrisekkel ? És ez csak 1 gyakorlati példa.

    "ennek ellenére elvesztettek belőlük jó 3 milliót katonát"

    Egy aprócskát érzik a németellenesség és az egyoldalúság a kommentjeidben, remélem észrevetted : ). No persze ezt nem sértésnek szántam.

    Vedd figyelembe az alábbi ábrát:



    A veszteségekből kiviláglik, hogy míg a németek 3.9 millió embert veszítettek, addig az emberbarát szovjetek 13.6 milliót ismertek el (és ha jól tudom ez csak töredéke a valós adatoknak).

    A szörnyűséges német veszteségeket úgy érdemes értelmezni, hogy Japánon és Mo.n kívül minden fél szemben állt vele.

    "Mint ahogy megtett;k ezt minden szovjet, angol és amerikai vadász és vadászbombázó repülőnél"

    PL az Il - 2 Sturmovikra gondolsz ? :). Hány lövész jutott 1 pilótára ? 5 ?

    "Akkor azért ne hagyjuk ki a T-34 zseniális döntött páncélzatát, ami 90 mm-es páncélzatnak felelt meg szemből, bár csak 45 mm vastag volt. Ugyanígy a KV-1 is messze páncélvédettebb volt minden akkori német harckocsinál, mint ahogy fennáll ez pl. az M3 Grantekre is.
    A JS2 páncélvédettség szerint jobb volt, mint a Tigris 1, gyengébb volt, mint a Tigris 2, de cserébe tudott közlekedni.
    Oké, hogy a Tigris 2 sokkal páncélvédettebb volt, de cserébe nem nagyon hagyhatta el a fő közlekedési utakat, mert a földes, sáros talajon menthetetlenül elakadt."

    A T34-ről annyit, hogy igen, az első találkozások alkalmával meglepték a német csapatokat (jobbára csak a 88 mm -es légvédelmi löveg volt képes ócskavasat csinálni belőle), de gondolom tisztában vagy az adatokkal, hogy a későbbi PIV szériák simán überelték a T34 változatait, a PV és PVI PVIB pedig egyenesen letaposta (persze egy 1 PVI vs 200 T34/85 küzdelemben nem kétséges hogy ki győz). Ismételten érdemes áttekinteni a korabeli beszámolókat (mindkét oldalról), illetve a veszteség listákat.

    Hogy a JS 2 jobb páncélvédettségi mutatókkal rendelkezett... Ez még nem jelent mindent. A Tigris I - II nek sokkal jobb optikai célzórendszere volt, mi a jobb, 3at mellélőni vagy 1el telibebaszni ? Amúgy ha a páncélvédelem alapján rendszerezzük a harckocsikat eredményesség szempontjából, ebben a tekintetben a MAUS volt a pálmavivő (még ha nem is került bevetésre).

    Az hogy a PVIB nem hagyhatta el az utakat... Inkább ferdítése a dolognak. Elhagyhatta, csak nem volt tanácsos vele belemenni a sártengerbe.

    A KV-1ről annyit, hogy egy aprócskát magas volt, és ugye ez nem egy nagy előny a harckocsiknál (ahogy ez a gyakorlatban is megmutatkozott : ). Amúgy szerinted miért hagyták abba a sorozatgyártását ?
  • Punker
    #174
    milyet?
  • ricsi1
    #173
    nem tud vki szerezni stukkert?
  • ghost cb
    #172
    király a leírás. Thx
  • harcu
    #171
    Lehet,hogy igazad van, bár csodálkoznék, ha egy Tigris tetőpáncélzata vastagabb lenne 20 mm-nél. A rendszeresített szovjet tankelhárító kézigránátok ezt a páncélzatot még átütötték.
  • [NST]Cifu
    #170
    Egy Páncéltörő gránát valóban képes volt átütni a aTigris tetőpáncélját, de a sima kézigránát kizárt....
  • ghost cb
    #169
    ezt és az elözöt kitörölheted. plz
  • ghost cb
    #168
    ugynéz ki yetike beirása nem keltett nagy lelkesedést senkiben, essetleg csak a flémelés és kioktatás irányában (ami meg kell hogy mondjam ebben a topicban kötelező sztem).
    Cifu lesz Howitzer ismertető?
  • [NST]Cifu
    #167
    M109 155mm-es önjáró tarack

    Az M109 története igen messzire, egészen 1952-ig nyúl vissza, mikor is katonai vezetés sűrgősen kérvényezte, hogy új önjáró lövegre van szüksége, hogy leválthassa a 155mm-es M44-et. 1952 Augusztusában el is készültek az első tervek, még 156mm-es ágyúval, de ezt elvetteték, és újat kértek. Ezt 1953 Szeptemberében mutatták be a T196-ot, és végül 1954 Májusán fogadták el.
    Eközben T195 néven egy 110mm-es ágyúval felszerelt változat is készült, azonos testel és felépítménnyel, mint a T196. 1956 nyarán azonban mindkét tervet átdolgozták, mivel a NATO-szabványosítás miatt a 110mm és 156mm-es lövegek nem kerültek rendszeresítésre, így a T195 egy 105mm-es, a T196 pedig egy 155mm-es tarackot kapott. 1959-ben újra áttervezték a két önjáró löveget, benzin üzemű motorjukat Diesel-motorra cserélték le, ezt a változatott T196E1-nek keresztelték. 1961-ben két proto-példány sikeresen teljesítette a teszteket, és a hadsereg rendszeresítésre ajánlotta a T196E1-et, M109 jelöléssel.

    Az M109 1963-ban állt szolgálatba, még a viszonylag rövid csövű 155mm-es tarackkal, amely maximális lőtávolsága 14,600 méter volt. Feladata a frontvonali csapatoknak közvetett irányzású (ballisztikus pályán való tüzelés) vagy szükség esetén közvetlen irányzású (lapos szögben való tüzelés) tűztámogatást nyújtani. Légi szállításra alkalmas (C-141, C-5 gépekkel), és jó terepjáró képességének köszönhetően gyorsan a frontvonalra jutattható, és ott a harcoló csapatok mozgását képes követni.
    360°-os tűzívvel rendelkezik, de csak álló helyzetben tüzelhet, önvédelmére egy M2 12,7mm-es géppuska szolgál, amely a torony tetjén kapott helyet. Személyzete hat fő, melyek a parancsnok, a tüzér, a sofőr és három töltő-kezelő. A jármű teste és tornya aluminium ötvözetből készült, hegesztett kivitelben. A viszonylag vékony páncélzat csak a kézi lőfegyverek ellen (7,62mm-es géppuskáig) illetve a repeszek ellen nyújt védelmet. A sofőr a test elején, bal oldalon kapott helyet, és három periszkóppal rendelkezik (éjjelátóval nem), a parancsnok a torony jobb oldalán ül, és 360°-os látást biztosító periszkópot kapott (éjjelátóval), míg a tüzér a torony bal oldalán ül.
    A torony hátulján, oldalt egy-egy, valamint a hátsó felén két ajtó található, amelyeken keresztül a lőszert a toronyba, onnan pedig a lövegbe lehet juttatni.
    A meghajtásról egy Detroit Diesel gyártmányú 8 hengeres, kétütemű turbódiesel-motor a test elején kapott helyet az erőátviteli egységgel egyetemben. A jármű belső tere nem zárható légmentesen (egészen az M109A4-ig), előkészítés nélkül 1,828 méteres gázlóképességel rendelkezik. Ellátható úszó-szettel, amely 4-4 légzsákot jelent a jármű oldalán, és egyet az orrán (a légzsákon alaphelyzetben nincsenek a járművön, azt külön szállítják), vízben 6km/h haladási sebességre képes, amelyet a lánctalpak mozgásával ér el. Szárazföldön 360km megtételére képes egy feltankolással, maximális sebessége műúton 54km/h.

    Mielőtt tovább mennék, szót kell ejteni az M992 FAASV (Field Artillery Ammunition Supply Vehicle - kb. Harctéri Tüzérség Lőszerszállító Jármű) ról, amelyek az M109-esek lőszerutánpótlását szállították. Ez gyakrolatileg egy olyan M109, amelyen nincs torony, hanem annak helyére egy hegesztett felépítmény került, amelyben 93db 155 mm-es lövedék és 99db meghajtótöltet, valamint 104db gyújtószerkezet került (az ágyú töltése úgy kezdődik, hogy a gyújtókat becsavarják a lövedékbe, az immár éles lövedéket betöltik, behejezik a meghajtótöltett és végül zárják a zárszerkezett). Az M992-nek kétfős személyzete van, és képes 105mm-es, 120mm-es, 155m-es, 185mm-es és 203mm-es lőszerek szállítására is. Az Öböl-háború tapasztalatai alapján mind a 125db M992/M992A1-et átalakították M992A2-vé, amely új motort kapott, valamint átalakították a lőszerek átpakolására szolgáló berendezéseket, amelyekkel sok gond volt az Iraki körülmények között. 1999-ig további 802db-ot gyártottak le ebből a változatból. Az M992A2 96db 155mm-es lövedéket és négy "Copperhead" rakétát szállít.

    Viszonylag rövid idő alatt kiderült, hogy a sereg számára nem elegendő az M109 lövegének hatótávolsága, ezért egy hosszabb cső beépítését kérték a meglévő M109-esekbe. Az átalakított példányok lettek az M109A1-esek, amely gyakorlatilag annyit tett, hogy némileg hosszabb lövegcsővel látták el az M178 tarackot, így az 18.100 méteres hatótávolságot biztosított.

    Az üzemeltetési és harctéri tapasztalatok alapján azonban további változtatásokra tartottak igényt, elsősorban a löveg visszarugást elnyelő- és helyretoló rendszerét, a motor egyes elemeit, az ajtókat, a hidraulikus berendezéseket alakították át, valamint egy kisegítő tároló került a toronyra, amelyel 22 további lőszert vihetett magával a személyzet.
    A fő változás azonban az M185-ös hosszúcsövű tarack volt, amelyel 18.000 méteres lőtávval rendelkezett. Az első M109A2 1979-ben lett leszállítva, és összesen 103db-ot gyártottak az US Army-nak, és további 36db-ot a Nemzetőrségnek, 1982-ben.
    Az M109A3 gyakorlatilag megegyezik az M109A2-vel, ám ezek nem legyártott példányok, hanem az M109A1-esek átalakításával lettek létrehozva.

    Az M109A4 az M109A2/A3 további átalakítását jelentette, elsősorban a Nukleáris, Biológiai és Vegyi fegyverek (NBV)elleni védelemmel foglalkoztak, légmentesen lezárhatóvá tették a teljes belső teret, és légszűrőket szereltek be a tiszta levegő biztosítására. A harctér alján kifolyókat alakítottak ki, hogy egy esetleg NBV támadás után alkalmazott lemosófolyadékok illetve víz könnyen eltávolítható legyen a harctérből. Lecserélték továbbá a töltők üléseit, és átalakították a lőszertárolókat, mivel ezekre sok panasz érkezett a személyzettektől.

    Még az 1980-as évek végén újabb fejlesztés következett: új, M284 jelű löveggel cserélték le a régit, amely már 22.000 méteres lőtávot biztosított, és természetesen az M109A4 fejlesztéseit is tartalmazta. Azokat az M109A2/A3-akat, amelyeket nem újítottak fel az M109A6 "Paladin" szintre, M109A5-é alakították át.

    Nemzetközi szinten meg kell említeni a németeknél az M109A3G (German) található meg (ezeket most váltják éppen le), amely német 155m-es tarackot kapott. Az olaszoknál az M109L, amely az FH-70 lövegét kapta meg, az Izraeli M109AL-t, amelyen több változtatást eszközöltek az alkalmazási körülmények miatt (pl.: plusz géppuska). Dél-Korea az M109A2-őt licencben gyártotta K-55 jelöléssel, gyártása 1997-ben fejeződött be, nem kevesebb, mint 1.040db elkészülte után.

    Az M109 család utolsó tagja az M109A6, amely igen komoly fejlesztés után került ki, elsősorban az első Iraki háború tapasztalatai alapján. Elláták modern navigációs és kommunikációs berendezésekkel (ezzel sok gond volt az első Iraki háborúban, mivel navigációs berendezésük egyálltalán nem volt, és csak egy sima rádióval voltak ellátva), a harckocsitestet kevlár-erősítéssel látták el, a tornyát egy-az-egyben lecserélték. Személyzetét négy főre csökkentették, és a lőszer átpakolása jelentősen leegyszerűsítették, az M992A2-ből immár nem kézzel, hanem futószallagon történik. A harctérben 37 db lőszert és két "Copperhead" rakéta (erről később). Az átalakítások jelentősen megnövelték a tömegét, míg az M109 még csupán 25 tonna volt harckészen, és az M109A5 is csak 27,2 tonna, az M109A6 már 32 tonna.
    A Paladin legnagyobb újítása azonban a digitális kommunikáció és tűzvezetés, amelyel egymástól távol lévő önjáró lövegek is nyithatnak tüzet azonos célra úgy, hogy a tűzcsapás egyszerre realizálódjon a célon. A korábbi változatoknál akár 20 percre is szükség volt, hogy egy 6 járműből álló üteg harckésszé legyen, és a tűzvezetést egyszerű rádiós parancsokkal vezényelték. Az új jármű esetén a GPS-nek köszönhetően a tank személyete és a tűzvezető rendszer mindig tudja, pontosan hol van a célhoz és a többi járműhöz képest, digitális számítógépek számolják ki a lőelemeket, és mindezt egységesen lehet levezetni.
    2001-ben 950db M109A6 Paladin volt az Egyesült Államok Szárazföldi Hadseregében, ebből 174db M109A2/A3 átalakításából, míg 786db újként legyártva.
    Az M284 155m-es L/44-es tarack lőtávolsága 22km hagyományos lőszerrel és 30km pórhajtású lőszerrel.

    Egy kicsit kitérnék a lőszerekre is, a 155mm-es tarackhoz a következő fajta lövedékek voltak/vannak használatban:

    M104 - "H" vagy "HD" jelölésű vegyi gáztöltetű (kivonva, a készleteket megsemmisítették).
    M107 - Szabvány Repesz-Romboló lőszer
    M110A1/A2 - "H" vagy "HD" jelölésű vegyi gáztöltetű (kivonva, a készleteket megsemmisítették).
    M116A1/B1 - Fehér füstgránát, álcázási, megjelőlési céllal
    M121/A1 - "GB" vagy "VX" jelölésű ideggáz-töltelű (kivonva, a készleteket megsemmisítették).
    M122 - "GB" jelölésű ideggáz-töltetű (kivonva, a készleteket megsemmisítették).
    M549A1 RAP - Rakéta Póthajtású Repesz-Romboló lövedék
    M687 - Kétkomponensű "GB" ideggáz-töltetű (kivonva)
    M795 - Az M107 leváltására készült nagy repeszhatású repesz-romboló lövedék
    M825 WP - Fehérfoszfor töltetű füstgránát

    XM231 MACS - Fejlesztés alatt álló többtöltetű gránát
    XM232 MACS - Fejlesztés alatt álló többtöltetű gránát
    M449A1 - Gyalogság elleni akna-szóró gránát
    M483A1 FASCAM - 88db M46 résztöltetett jutatt a célterületre, amelyek a könnyen páncélzott és élő célpontok leküzdésére szolgálnak.
    M485A1/A2 - Résztöltetes világítógránát
    M692 ADAM - Gyalogság elleni akna-szóró
    M718A1 RAAM - Tankelhárító akna-szóró
    M731 ADAM - Gyalogság elleni akna-szóró
    M741A1 RAAM - Tankelhárító akna-szóró
    M825A1 - Nagy területett lefedő résztöltetes füstgránát.
    M864 DPICM - Megnövelt hatótávolságú M483A1 FASCAM gránát
    XM867 - Fejlesztés alatt álló rádiózavaró gránát (EMP-gránát?)
    M1023 RADAM - Tankelhárító és területfoglaló akna-szóró gránát

    M712 Copperhead - 155mm-es tarackból kilőhető lézervezérlésű tankelhárító rakéta. A rávezetést végezheti földi csapat, vagy légi egység (AH-64, OH-58D, Predator, stb.)
    M898 SADARM - két öníránytó tankelhárító résztöltetet juttat a célterületre
    XM982 Excalibur - Fejlesztés alatt álló Rakétapóthajtásos M483A1 FASCAM gránát.
    Trajectory Correctable Munition (TCM) - Fejlesztés alatt álló irányítható lövedék

    M109A6 Képek:





  • Punker
    #166
    be lehetett zárni, de a gyakorlatban nem szokták becsukni mert meneküléskor hátráltató tényező lenne.
  • Punker
    #165
    akkor miért mondja, a fegyverzet kezelő?
  • harcu
    #164
    Jó, ha belülről le is lehetett zárni, azért egy-két gránát a tetőlemezen akkor is elég volt, pláne hogy az oroszoknál volt páncéltörő kézigránát rendszeresítve. De ugyanígy a futómű és sérülékeny volt, nem is beszélve a vezető nyilásába dobott gránátról. A géppuskák amúgy is csak előlről voltak hatásosak, így a Tigrisek mögé került gyalogság azt csinált, amit akart.
    A Jak-9 nem csak az elején készült iszonyú szar minőségben, de arra jó volt, hogy felszálljon 20-szor, majd lelőjék. Egy gép nem nagyon ért meg több bevetést.
    Német pilóták szerint a legjobb Messzer 109-esek a Fritzek voltak, ezek manővereztek a legjobban. Ezek csak 1942-ben váltották fel az E szériát. Mondjuk az igaz, hogy a Jak-9 / La-7 inkább 1944-re jellemző, de az akkor már nagyszámú Jak-3, Mig-1/3, La-5 is alig maradt el a Messerschmittektől.
  • [NST]Cifu
    #163
    ...Me-109F/G széria ellen a Jak-9-esek avagy az La-7-esek partiban voltak mind fegyverzet, mind manőverezőképesség szempontjából.

    Hát azért a La-7 egy kicsit sántit itt, mivel az csak 1944 második felében jelent meg, de a La-5/La-5FN is már partiban volt az akkori német gépekkel. Úgy tudom, hogy a Jak-9-esek is inkább csak 1944-re jutottak olyan szintre, hogy valóban jó gépek legyenek, a korai szériák iszonyú rossz minőségben készültek.

    Ajánlom, próbáld ki a Call of Duty 45. pályáját, ahol pont egy Tigrist hatástalanítanak így. Oldalról felmásznak, feltépik a bűvónyílás tetejét, és megy be a gránát. A bentlévőknek esélyük sincs.

    Khmm...
    Azért egy arcade számítógépes játékot inkább ne hozzunk fel példának
    A Tiger I. és II. búvónyilásainak ajtaját amúgy emlékeim szerint belülről be lehetett zárni...
  • harcu
    #162
    Ja, még egy megjegyzés. A Pz4 páncélvédettsége, ha nem is volt nevetséges, de elmaradott volt. A függőleges páncélzat minden, csak nem iskolapéldája a jól megtervezett tanknak. Amint meglátták a T-34-et, hirtelen rá is döbbentek erre.
  • harcu
    #161
    Nincsenek lőtávolon kívül. Bár leadnak 5 lövést (látszik a lőszerszámlálón), de a csö nem a megfelelő irányba néz, ezért nem látszanak a becsapódások sem.
  • harcu
    #160
    "Olvastam egyszer ilyet, hogy 2 PVI védett egy szorost a Kárpátoknál valahol, és kifogtak egy ruszki gyalogsági rohamot. A ruszkik jobbhíján felmászták a harckocsikra és valahogy úgy próbálták őket " hatástalanítani " - már aki, mert a társaság felét futás közben legéppuskázták a tankokból. Szóval áll a két Tigris, teli ruszkival, úgy géppuskázták le egymásról a szergejeket... "

    Ajánlom, próbáld ki a Call of Duty 45. pályáját, ahol pont egy Tigrist hatástalanítanak így. Oldalról felmásznak, feltépik a bűvónyílás tetejét, és megy be a gránát. A bentlévőknek esélyük sincs.

    " Talán még annyit, hogy míg a németek és az amik angolok a harckocsizóikat légi hajózóikat normálisan kiképezték, addig a ruszkik kb elkapták a munkából hazaigyekvő parasztot, berakták a T34 - be, elmutogatták neki mivel lő vagy hogy ad gázt meghogy merre van a front aztán szevasz."

    Ugye, ezt te sem hiszed. Szergej Nyikolájevicset reggel kirángatják reggel az ágyből beültetik egy Jak-9-esbe, aztán nyomás irtani a Fritzeket. Azért előtte illett minumum 50 órát reptetni kiképzőgépeken, emléleti és gyakorlati ismereteket elsajátínati, stb., mint ahogy meg is tették. Mivel a háború közepére a szovjetek is átvették az akkoriban elterjedt 2 géppáras rendszert, az ún. négyujjas kesztyű, avagy Mölders rendszert, és megjöttek a korszerű, bár csak 50-100 órás élettartamra tervezett szovjet repülők, a németek máris elvesztették a légifölényt, amit többé nem is tudtak visszaszerezni.

    "Az amik még azt mondom vigyáztak a soldatjaikra, a ruszkiknál legalábbis jobban. "

    Az amerikai veszteségekről talán annyit, hogy kevesebb embert vesztettek az első és a második világháborúban együttvéve (700.000 ember), mint a polgárháborúban egyedül.

    "Azt tudjátok miért hívták a német harckocsizók az M4 Shermant Tommy kuktának ? Mert magas oktánszámú benzinnel működött, ami miatt rendkívül nagy esély volt arra hogy találat esetén pillanatok alatt kiég a páncélos, és a kialakítása nem is nagyon tette lehetővé, hogy a személyzet gyorsan elhagyja a küzdőteret, így bennégtek mindahányan. A Sherman vs Tigris küzdelem még kifejezőbb volt, ott a taktika az volt, hogy ha meglátnak egy Tigrist kapásból 8 Shermant irányítanak rá és alapból 7 elvesztésével számolnak."

    Inkább mondjuk úgy, hogy amint megláttak egy Tigrist, azonnal ráküldték a vadászbombázóikat, akik folyamatosan járőröztek a levegőben.

    "A németek viszont igenis vigyáztak a katonáikra (mivel egyrészt nem is volt belőlük sok,"
    ennek ellenére elvesztettek belőlük jó 3 milliót katonát.
    "másrészt egy gyakorlott katona többet ér minden harckeszköznél)"

    lsd. atombomba :)

    "pl a Bf Emil szériájánál a Dorkával ellentétben már a pilótafülke üvegjét vastag plexi üvegekből készítették, illetve a pilóta ülés mögé egy páncéllemezt is beépítettek, aminek meg is lett a hatása."

    Mint ahogy megtett;k ezt minden szovjet, angol és amerikai vadász és vadászbombázó repülőnél.

    "A PV szériákra építettek egy kibúvó nyílást, amin vészesetben pillanatok alatt el lehet hagyni a páncélost, és a német páncélosok nagyszerű páncél védelméről ne is beszéljünk. "

    Akkor azért ne hagyjuk ki a T-34 zseniális döntött páncélzatát, ami 90 mm-es páncélzatnak felelt meg szemből, bár csak 45 mm vastag volt. Ugyanígy a KV-1 is messze páncélvédettebb volt minden akkori német harckocsinál, mint ahogy fennáll ez pl. az M3 Grantekre is.
    A JS2 páncélvédettség szerint jobb volt, mint a Tigris 1, gyengébb volt, mint a Tigris 2, de cserébe tudott közlekedni.
    Oké, hogy a Tigris 2 sokkal páncélvédettebb volt, de cserébe nem nagyon hagyhatta el a fő közlekedési utakat, mert a földes, sáros talajon menthetetlenül elakadt.
  • harcu
    #159
    "A Második Világháborúban azért igencsak törődtek az emberekkel, már akik. A ruszkikat ahogy mondtam nemigen érdekelte hány ezer ember veszteségük van, ha Sztálin elvtárs azt mondta hogy holnapra sarlókalapácsot akar látni Harkovon akkor semmi nem számít, elő 2 millió embert baltát a kezükbe és losgehen. Pl azt tudod, hogy kb 5 gyalogosnak adtak 1 puskát 1-2 tár tölténnyel, az első ment a puskával, lelőtték a második átvette tőle és így tovább. Meg gondolom azt is hallottad már ahogy a ruszkik bátorították a saját katonáikat, vagyis a tisztek beálltak a katonák mögé puskával és aki hátranézett vagy nem futott elég gyorsan annak kicakkozták a hátát... tudod, mindent a népért. "


    Naszóval ez jellemző volt 1942-1943-ig. Akkoriban nem számított az élet, és egy rosszul sikerült akció után könnyedén kivégezték a tisztet is. Így, védve a saját életét, inkább elvesztette minden beosztottját, de akkor is elérte a kívánt célt.
    Az, hogy 5 embernek volt 1 fegyvere, ez baromság. Az 1. világháborús Bruszilov offenzívára még rá lehet ezt mondani, a 2. világháborúra már nem. Fegyverzet terén az oroszok nagyon jól el voltak látva. Mindenkinek jutott fegyver, a végén már a többséget géppisztollyal látták el, nem puskával, mert felismerték, hogy az öntöltő fegyvereké a jövő.
    A képzettségről vallott nézeted se igaz. 1940-1941-re Sztálin kivégeztette az akkori vezérkar szinte minden tagját, így új, tapasztalatlan tisztek jöttek. Ezek egy részét közben még gulágra küldték, lefokozták, kivégezték, de akik 1942-1943-ra megmaradtak, azok már tapasztalt, jól képzett katonák voltak. Avagy egy Zsukovra, Vorosilovra nem hiszem, hogy azt mondanád, hogy nem voltak tehetségesek. Tudásban ekkorra a szovjet tisztikar felvette a versenyt a némettel.
    Képzettség: 1943-ra kialakították a gárdahadosztályokat, így lettek gárda repülőezredek. Az itt szolgáló pilóták voltak az ún. "elit". Aszovjet vadászgépek ekkorra már felvették a versenyt a németekkel, az Me-109F/G széria ellen a Jak-9-esek avagy az La-7-esek partiban voltak mind fegyverzet, mind manőverezőképesség szempontjából. Ekkorra már eldőlt, hogy a németek elveszítik a háborút, folyamatosan vonultak vissza, az új tisztikar tehát nekifogott a hadsereg átszervezésének. Kiépítették a kiképzési rendszert, a frontális támadások helyett elkezdték a alkalmazni a légierőt és a tüzérséget az ellenség megpuhítására, majd tankokkal bementek a védelmi vonalakba, és a gyalogság csak ezután jött. Ezen intézkedések hatására a veszteségeik drasztikusan csökkentek, igaz, jelentős mennyiségű tankot és repülőt vesztettek. Kérdés, hogy számított-e ez valamit. Nos, semmit.
    T-34-ből gyártottak a háború alatt kb. 50.000-et. Tigris 1-ből meg 1350-et, Párducból kb. 4.000-et. Pz4-ből kb. 10.000-et. A legnagyobb példányszámban megépített vadászrepülő szintén a szovjet Jak család volt, míg a csatarepülőknél ugyanekkora számban épültek az IL-2 különböző változatai. A szovjetek ekkorra már akkora fülényben voltak, hogy nem az emberi túlerőre támaszkodta, hanem az anyagira.
  • [NST]Cifu
    #156
    Én azt írtam, hogy a tervezőmérnökök nem törődtek a túlságosan a biztonsággal. Hogy a Bf-109E-nél beépítettek egy páncéllemezt a pilóta mögé, egy dolog (ami amúgy a 23mm-es gépágyúlövedék simán átvitt). Viszont a pilóta még a Konrad-ban is gyakorlatilag az üzemanyagtankon ült...

    A németharckocsiknál a páncélvédelem valóban jó volt (legalábbis a Tigris I. és II. esetében) - viszont az összes frontvonalbéli szolgálatott teljesítő harckocsi benzinüzemű volt, ahogy az amerikai tankok is. Az oroszok viszont Diesel-motorokkal szerelték fel tankjaikat, amely kevésbé volt tűzveszélyes.

    Szóval az, hogy kímélték-e az emberéletet a harcjárművek tervezésénél, szerintem túlzás. Ha valami nagyon szembetűnő hiba volt, akkor javították, de ennyi.

    Viszont a szovjet tervezőérnökök a második világháború után azért óvták annyira a katonák életétt, mint a NATO-ban dolgozó társaik. Hangsúlyozom, itt a tervezéskori/kivitelezéskori gondolkodásmódról van szó...
  • steweee
    #155
    már várom hogy lelőjék a következő amcsi gépet. ipi-apache 1-2-3, na ki lesz a hunyó?
  • Punker
    #154
    megnéztem újra az apache videt, az elején lőtávolságon kivül vannak.....
  • Yetike
    #153
    A Ka-50 eshez sehogy, ellenben az ember kímélet - nem kímélet témához nagyon is.

    A Második Világháborúban azért igencsak törődtek az emberekkel, már akik. A ruszkikat ahogy mondtam nemigen érdekelte hány ezer ember veszteségük van, ha Sztálin elvtárs azt mondta hogy holnapra sarlókalapácsot akar látni Harkovon akkor semmi nem számít, elő 2 millió embert baltát a kezükbe és losgehen. Pl azt tudod, hogy kb 5 gyalogosnak adtak 1 puskát 1-2 tár tölténnyel, az első ment a puskával, lelőtték a második átvette tőle és így tovább. Meg gondolom azt is hallottad már ahogy a ruszkik bátorították a saját katonáikat, vagyis a tisztek beálltak a katonák mögé puskával és aki hátranézett vagy nem futott elég gyorsan annak kicakkozták a hátát... tudod, mindent a népért. Olvastam egyszer ilyet, hogy 2 PVI védett egy szorost a Kárpátoknál valahol, és kifogtak egy ruszki gyalogsági rohamot. A ruszkik jobbhíján felmászták a harckocsikra és valahogy úgy próbálták őket " hatástalanítani " - már aki, mert a társaság felét futás közben legéppuskázták a tankokból. Szóval áll a két Tigris, teli ruszkival, úgy géppuskázták le egymásról a szergejeket... No mindegy, nem ecsetelem ezt tovább, a veszteségek (már amennyit a Szovjetunió jóváhagyott ) mindent elárul. Talán még annyit, hogy míg a németek és az amik angolok a harckocsizóikat légi hajózóikat normálisan kiképezték, addig a ruszkik kb elkapták a munkából hazaigyekvő parasztot, berakták a T34 - be, elmutogatták neki mivel lő vagy hogy ad gázt meghogy merre van a front aztán szevasz.

    Az amik még azt mondom vigyáztak a soldatjaikra, a ruszkiknál legalábbis jobban. Azt tudjátok miért hívták a német harckocsizók az M4 Shermant Tommy kuktának ? Mert magas oktánszámú benzinnel működött, ami miatt rendkívül nagy esély volt arra hogy találat esetén pillanatok alatt kiég a páncélos, és a kialakítása nem is nagyon tette lehetővé, hogy a személyzet gyorsan elhagyja a küzdőteret, így bennégtek mindahányan. A Sherman vs Tigris küzdelem még kifejezőbb volt, ott a taktika az volt, hogy ha meglátnak egy Tigrist kapásból 8 Shermant irányítanak rá és alapból 7 elvesztésével számolnak.

    A németek viszont igenis vigyáztak a katonáikra (mivel egyrészt nem is volt belőlük sok, másrészt egy gyakorlott katona többet ér minden harckeszköznél), pl a Bf Emil szériájánál a Dorkával ellentétben már a pilótafülke üvegjét vastag plexi üvegekből készítették, illetve a pilóta ülés mögé egy páncéllemezt is beépítettek, aminek meg is lett a hatása. A PV szériákra építettek egy kibúvó nyílást, amin vészesetben pillanatok alatt el lehet hagyni a páncélost, és a német páncélosok nagyszerű páncél védelméről ne is beszéljünk.

    Hát így dióhéjban ennyit, mindenesetre remélem kiviláglik a kommentből hogy igenis védték az embereket (az más kérdés hogy melyik oldal és mennyire).
  • [NST]Cifu
    #152
    Khmm...
    A második világháborúban egyik fél tervezőmérnökei sem törödtek túlzottan az emberéletekkel. Hogy a politikusok és/vagy a tábornokok illetve tisztek hogy viszonyultak ehez, ez már más tészta.

    De azt én se igazán vágom, hogy a II.Vh. hogy jön bármilyen szinten is a Ka-50-eshez :)
  • HuAn82
    #151
    "második világháborús tapasztalatokra" Na ne!
  • Yetike
    #150
    Én inkább második világháborús tapasztalatokra gondolok, ott nemigen számított hány 0 - át írnak a veszteségek mögé (ha egyáltalán számon tartották). De úgy látszik a ruszkik is változnak : ).
  • [NST]Cifu
    #149
    Az azért túlzás, hogy nem jellemző, hiszen már a korai sugárhajtású vadászgépeikbe is tettek katapultülést. Az más kérdés, hogy a Mi-24 ilyen téren nem a legjobb - persze hozzá kell tenni, hogy a korai harci helikoptereken a személyzet védelme még nem kapott nagy hangsúlyt. Az AH-1 Huey Cobra első változatai pl. egyszerű plexi kabintetővel rendelkeztek. Egy Ak-47-el simán át lehetett lőni...

    A másik dolog pedig az, hogy a legálltalánosabban elfogadott nézet szerint a harci helikopterekbe felesleges a katapultülés. Harci kürülmények között ezek a gépek jellemzően igen alacsonyan repülnek, ami igen rövid reakcióidőt hagy a pilótáknak. Ha valami eltalálja a gépet, a pilótának először el kell döntenie, hogy meg-e tudja menteni a gépet vagy sem. Aztán ha úgy dönt, hogy inkább katapultál, akkor is először le kell robbantani a rotorokat, és csak utána mehet a katapultálás maga. Ez pedig idő. Jelenleg úgy van megadva, hogy a túlélésére jó esély csak 100 méter feletti katapultálás esetén van.

    A többi helikopternél inkább úgy döntöttek a tervezők, hogy megerősítik a futóművet a becsapódást energiáinak elnyelésére, az ülések is úgy készültek, hogy amennyire lehet, óvják lezuhanáskor a legénységet.

    Persze a dolgot onnan is meg lehet közelíteni, hogy ha egy AH-64 vagy Tigre/Tiger mondjuk 600 méteren kap végzetes találatott, akkor ott a személyzet maximum buzgón imádkozhat. A Ka-50-ben viszont Iván csak káromkodva meghúzza a katapult fogantyúját...
  • Nyers
    #148
    Köszi. :)
  • Tikal #147
    ááá nem jellemző, csupán ők csinálták a legjobb katapult ülést is :)
  • Yetike
    #146
    Szép jószág... és még a ruszkik csinálnak ócska fegyvereket : ). Meglep, hogy hangsúlyt fektettek a pilóta életének védelmére, ez az oroszokra nem jellemző...
  • [NST]Cifu
    #145
    Hehe, megtaláltam az anno OFP fegyveroldalhoz írt Ka-50 leírásom, kissé kibővítettem, frissitettem, és voilá - remélem elégedettek lesztek vele:

    Ka-50

    A Ka-50-et még a 1977 végén kezdték el tervezni, mivel a szovjet vezetés egy tendert írt ki a Mi-24-esek leváltására. Prototipusának jelölése V-80 volt, és 1982-ben szált föl először. A Mil gyár a Mi-28-at kezdte fejleszteni, de a Kamov tervezőiroda új játékos volt a pályán, mivel eddig főleg civil (Ka-26) illetve tengerészeti helikoptereket (Ka-25, majd Ka-27/29/32) gyártott, földi támadógépet nem. A Kamov helikopterek jellegzetessége a koaxiális elrendezésű (két, egymással ellentétes irányban forgó) főrotor, ami szükségtelenné teszi a farokrotor használatát. Ennek az elrendezésnek az előnye, hogy a főrotor(ok) átmérője kisebb lehet (ami kisebb zajszintet is jelent), a gépet pedig rövidebbre lehet építeni, illetve nincs farokrotor, ami az egyik legsérülékenyebb része a hagyományos elrendezésű járműveknek. Azonban a Ka-50 mégis talán a legradikálisabb eleme a mindössze egyfős legénysége. Ezzel egy főre hárul minden feladat (vezetés, navigáció, célok azonosítása és a fegyverzettel azok leküzdése), ami igencsak leterheli a pilótát, viszont ennek és a koaxiális elrendezésnek köszönhetően nagyon kompaktra, kis méretűre sikerült a Ka-50, ráadásul a bevetési költségek is csökkentek. Az egyfős elrendezés alaposan megzavarta a nyugati elemzőket, akik egészen a 90-es évekig úgy gondolták, hogy a Ka-50 egy helikoptervadász, és feladata az ellenséges helikopterek leküzdése, illetve a Mi-24/Mi-28 helikopterek védelme. Még egy dologban különleges a Ka-50: ez az egyetlen harci helikopter, amelyet katapultüléssel láttak el. A rotorlapátok lerobbantása után a pilóta a K-37 katapultülés juttatja ki biztonsággal. A helikopter tervezésénél a túlélőképességet alapvető fontosságúnak tartották, a gép pilótakabinját, hajtóműveit és erőátviteli egységeit többrétegű páncélzat védi, mely képes megvédeni azokat a NATO 20mm-es gépágyúlövedékektől is. A pilótafülkét duplafalú acéllemez védi, a tesztek szerint ellenáll a 100 méterről kilőtt 20mm-es NATO és a 23mm-es orosz gépágyúlőszernek is.
    A tenderben egyébként szerepelt, hogy a gépeknek legalább 2 hétig "kibírják" a frontvonali, tábori körülményeket, minden különleges karbantartó berendezés és felszerelés nélkül.
    A fegyverzet terén ismerősbe botlunk: a helikoptert ugyanazzal a 30mm-es, 2A42 jelzésű gépágyúval szerelték fel, mint a BMP-2-őt, hozzá pedig 500 db lőszer van a fedélzeten, melyből 250db páncéltörő (AP), 250db pedig robbanó-gyújtó (HEI). A 2A42 az elérhető teljesítményadatai alapján jobb, mint az Apache M230 "Chain Gun"-ja, a páncéltörő lövedékek torkolati sebessége nagyobb, röppályájuk laposabb. Érdekesség még, hogy a gépágyú függőlegesen +15 és -40 fokban, oldalirányban pedig 15 fokban kitéríthető, illetve, hogy a pilóta szabhatja meg a tűzgyorsaságot (a lehetőségek 350 és 600 lövés/perc). A Ka-50 fő fegyvere mégis a 9A4172 "Vikhr" (a NATO-ban AT-9-ként ismerik), melyből általában a külső pilonokon 6-6 darabot (vagyis összesen 12-őt) hordoz. A Vikhr egy viszonylag kis méretű és tömegű (60kg az indítótubussal együtt) páncéltörő rakéta, mely 8-10 km-es hatótávolsággal rendelkezik, az indítás után rádióvezérléssel irányítják, a cél közelébe pedig áttérnek a lézeres célmegjelölésre (ez lehet a helikopter saját lézercélzója, de lehet külső, pl. gyalogos egység általi is), relatív páncél átütőképessége mintegy 900mm. A rakéta kis távolságon belül használható légi célok ellen is, amennyiben azok maximális sebessége nem haladja meg a 800km/h-át. A jellemző fegyverterhelés a Vikhr mellet, a belső pilonokon a 2x20 db-os, 80mm-es irányítatlan rakétaindító-blokk. Hordozhat még 500kg-os légibombát (max. 4 db-ot), ikercsövű 23mm-es gépágyúkonténert (lőszerkészlet: 930db), R-73/AA-11 levegő-levegő rakétát, illetve 500 literes pótüzemanyag tartályt.
    A Ka-50 alapvetően nappali bevetésre készült, bár a műszerezettsége lehetővé teszi a minden időjárási körülményben való használatot, éjszakai bevetésekhez egy speciális konténerre van szüksége, melyben egy előre néző infravörös érzékelő (FLIR), egy milliméter hullámhosszú radar és egy elektron-optikai célzóberendezés található.
    A Ka-50 manőverező képessége rendkívüli, nemcsak olyan manőverekre képes, mint a hátraszaltó, hanem akár a hossztengelye körül is pöröghet (mint a vadászgépeknél a csűrés). Ehhez még hozzájön a fejlett fedélzeti számítógép, mely képes beavatkozni a repülésbe, és ha például a cél kilépne a gépágyú vagy a rakéták tűzmezejéből, a gépet "ráforditva" követi azt. A Ka-50 rendelkezik egy kétirányú adatátviteli rendszerrel is, vagyis képes az általa befogott célok adatait más gépeknek átküldeni, illetve külső (másik helikopter, földi vagy légi felderítő egységek) forrásból származó céladatokat felhasználni.
    Erőforrása kezdetben két Izotov TV3-117VMA gázturbina, melyek egyenként 1.660 kW-ot (2226 LE-t) adnak le, később az 1.838 kW-os (2465 Le-s) TV3-117VMA-SB3 került beszerelésre. A két fő üzemanyagtank a törzs középrészén kapott helyet, összesen mintegy 1800 liter kerozint képes befogadni, a tank belseje szivacsszerű anyaggal van feltöltve (a folyadék mozgását lassítandó), külsejét pedig többrétegű természetes gumi védi. Szükség esetén a szárnyak alá 500 literes póttartályok szerelhetőek (max. 4 db.). Az erőátviteli berendezés úgy van megtervezve, hogy ha egy esetleges találat esetén elfolyna az olaj, legalább további 30 percig üzemképes marad.
    A Ka-50 NATO elnevezése "HOKUM", a Kamov pedig először "Werewolf", majd "Black Shark" névre keresztelte, és általában látványos festéssel látta el a külföldi repülőnapokra (ez egyébként nem ismeretlen, a Szuhoj repülőgépgyár is igen látványos "törtvonalas" álcófestéssel látta el a Szu-35 és Szu-37-es gépeit). A tendert a Mi-28 ellenében a Ka-50 nyerte meg, és hivatalosan rendszerbe is állították 1992-ben, egész pontosan 28 db-ot rendelt az orosz haderő, de anyagi gondok miatt a leszállításuk késlekedik (legutóbbi információm az, hogy évi két darabot vesz át), a Ka-50 már átesett a tűzkeresztségen, Csecsenföldön több bevetésben is résztvett a 90-es évek végétől.
    A Ka-50N jelentősen különbözik az alapváltozattól, beépítették az éjszakai bevetésekhez szükséges berendezéseket, így már nincs szüksége a speciális konténerre rossz látási viszonyok között, illetve este. Pilótafülkéjét is átalakították, a pilóta sisakjára egy kijelzőt szereltek, amely a HUD adatait közli, valamint egy LCD és egy CRT képernyő vette át a legtöbb analóg műszer feladatát. Fegyverzetét is kibővítették, a "Vikhr" rakétát újabb testvére, az "Ataka-V VIKhR 9M120" (NATO: AT-16) váltja, képességei alapjában véve hasonlóak, mint elődjének, de találati pontossága jelentősen javult (az orosz adatok szerint 95%-os találati aránnyal rendelkezik), valamint robbanófejét lecserélhetőre készítették, és van hozzá Repesz-romboló illetve légi célok elleni robbanófej is. A Ka-50N ára különböző források szerint 12-15 millió $ (1999-es adat), függően a vásárlás feltételeitől.
    A fegyverpiacon a Ka-50 nem volt sikeres, a legtöbb légierő idegenkedik az egyfős legénységtől, ezért az eredetileg kiképzőváltozatnak indult Ka-52-ből kialakítottak egy teljes értékű harci változatott, melyet "Aligator"-ra kereszteltek. Ez rendelkezik a Ka-50N éjszakai bevetésekhez szükséges berendezéseivel, viszont a pilótafülkében egymás mellet két fő foglal helyet, a nagyobb felszállótömeg miatt viszont a teljesítménye valamivel rosszabb is lett.
    1997-ben a Kamov az izraeli IAI céggel közösen indult a török hadsereg harci helikopter tenderén, mely 145 gép rendszerbe állításáról szól, mintegy 3,5-4 milliárd dollár értékben. A speciális török igényekhez igazított gép a Ka-50-2 "Erdogan", mely szinte nem is emlékeztet a Ka-50-re: a pilótafülkét buborékszerű kialakításúra tervezték, melyben a kétfős személyzet egymás mögött foglal helyet, eredeti gépágyúja helyett egy kiengedhető állványon egy Giat 621-as torony kapott helyet, egy 20mm-es NATO-szabvány gépágyúval - ugyanakkor egyedülálló módon 360°-os tűzívvel rendelkezik.

    Tulajdonságok (Ka-50):

    Teljes hossz (rotorral): 16 m
    Teljes hossz (csak a törzs): 15 m
    Rotorátmérő: 14,5 m
    Szárnyfesztáv: 7,34 m
    Magasság (behúzott futóművel): 4 m

    Üres tömeg: 7.692 kg
    Normál felszálló tömeg: 9.800 kg
    Maximális felszálló tömeg: 10.800 kg
    Max. Hordozható fegyverzet tömege: 2.500 kg

    Hajtómű: 2 db 1.838 kW-os (2465 Le-s) teljesítményű Izotov TV3-117VMA-SB3 gázturbina.

    Max. vizszintes repülési sebesség: 300 km/h
    Cirkálósebesség: 270 km/h
    Max. oldalirányú sebesség: 80 km/h
    Max. sebesség hátrafele: 90 km/h

    Max. repülési magasság: 5.500 m
    Max. emelkedési sebesség: 10 m/s

    Max. hatótávolság (standard hasznos tömegnél): 460 km

    Max. "G"-erő: -3 és +3,5

    Fegyverzet:

    1 db 2A42 30mm-es gépágyú a törzs jobb oldalán, lőszerkészlete jellemzően 240db AP (páncéltörő) + 230db HEI (repesz-romboló-gyújtó)

    4 db fegyverfelfüggesztésre szolgáló pilon a két félszárnyon, összesen 2.500 kg hasznos teher részére

    Hordozható fegyverek:
    "Vikhr" páncéltörő rakéta (2x6 db)
    80 mm-es irányítatlan rakéták (2x20 db vagy 4x20 db)
    122 mm-es irányítattlan rakéták (2x5 db vag 4x5 db)
    23mm-es ikercsövű gépágyú-konténer, 930 db-os lőszerkészlettel (2 db)
    500 kg-os légibombák (2 vagy 4 db)
    R-73 levegő-levegő rakéták (2db)
    500 literes pótüzemanyag tartály (2db)

    Jellemző fegyverterhelés:
    2x20 db 80mm-es irányítatlan rakéta a belső pilonokon
    2x6 db "Vikhr" páncéltörő rakéta a külső pilonokon

    Ka-50


    Dolgozik a 2A42


    Ka-52 "Aligator"


    Ka-50-2 "Erdogan"
  • antijedi
    #144
    részemrőlis ;P
  • Yetike
    #143
    Német részről rengeteg példa akad, de had ne menjünk már át bizonygatásba. Azonfelül pedig a topic mint a címe kifejezi nem a politizálásról szól, ebből viszont az lesz.

    A TÉMA RÉSZEMRŐL LEZÁRVA.