92960
10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!


[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • ghost cb
    #430
    Grat. télleg Gut job soldier!
  • traXion
    #429
    Ez érdekes, jól kidolgozott, szép munka volt! Szép volt!
    Az első rész érdekes volt, mondjuk nem túl fair az ellenséggekkel szemben, de megérdemlik! :)
  • [NST]Cifu
    #428
    Jujj....

    A Stryker teljes harci díszben
  • [NST]Cifu
    #427
    NA, akkor a második fejezet:

    Szárazföldi haderők

    Kézifegyverek terén egyenlőre látványos fejlődés/fejlesztés nem várható. Hiába vannak fejlesztések akár kész fejlesztések (pl.: hüvelynélküli fegyver (HK G11K2), akár forradalmian új megoldások (MetalStorm)), azok általában nem nyújtanak akkora pluszt, mint amennyivel többe kerülnek. Az fő irányvonal jelenleg a számítógépes célzás-rásegítés, mint amilyen az M29 OICW illetve az FN F-2000-ben már megvan.

    A gyalogságnál az USA jelenleg a "Land Warrior" programra koncentrál. Ennek lényege a "digitális hadviselés", vagyis kicsit olyan, mint amit az ALIENS c. filmben már előre vetítettek. Minden katona rádió adó-vevővel rendelkezik, amely azonban nem csak hangot, hanem adatokat is közvetít, a katona kamerájának képét látják a parancsnokságon, ahol az elöljáró mindig azonnal értesül a történésekről, és személyreszabottan adhat parancsokat katonáinak, a katona szemüvegén pedig megjelennek a fontos információk, mint a környék térképe, rajta pedig bejelölve a saját valamint az ismert ellenséges egységek helyzete. A fegyverén lévő kamerát használva képes akár úgy is tüzet nyitni, hogy a fejét ki sem dugja a fedezékből, csak a fegyverét. A rendszer egyenlőre még messze nem tökéletes, de ha működni fog, akkor jelentősen javíthatja a hatékonyságot, és a remények szerint teljesen kiiktatja a baráti tűz veszélyét.


    A Land Warrior rendszer tesztelés alatt.
    A jelenlegi felszerelés még elég nagy és nehézkes, de a tervek szerint a sorozatpéldányok egyenesen a katona felszerelésébe lesznek beépítve, és tömegük is elhanyagolható lesz.


    A másik, még ennél is hihetettlenebb terv az Exoskeletonok használata (az Exo jelentése külső, kivülálló, a Skeleton a vázat jelenti itt, eddig általam hallott magyar megnevezése talán a "Harci Váz" volt). Az Exoskeleton feladat a katona erejének és állóképességének növelése lesz, segítségével a jelenleg már közel 80kg-os felszerelés súlya immár nem a katona testét nyomja, hanem annak tömegét átveszi az exoskeleton, így a katonának kisebb erőkifejtésre van szüksége a mozgásra, és ezáltal kevésbé fárad ki. Ráadásul az exoskeleton segítségével még nehezebb fegyvert, még több lőszert, még jobb kommunikációs felszerelést és még jobb páncélzatott viselhet a katona, akinek a harcértéke ezáltal jelentősen megnőne. A DARPA (Defence Advanced Research Projects Agency - Védelmi Fejlesztési és Kutatási Programok Ügynöksége) mintegy évi 50 millió $-t fordít jelenleg az ezzel kapcsolatos kutatásokra. A jelenlegi tervek szerint az Exoskeleton energiaellátásáról egy kis méretű gázturbina által hajtott generátor gondoskodik majd.


    A DARPA számára készült fantáziarajz egy Exoskeletont használó katonáról


    Továbbá tervezik olyan kis méretű robotok alkalmazását, amelyek a katonák munkáját könnyítené meg. Itt pl. kis méretű robothelikopterekről van szó, amely felderíti a környéket, gumikerekes szállítórobot, ami 1 tonnányi felszerelést/utánpótlást vihet magával és hasonlók.


    Nagyobb bajban vannak viszont a "hagyományos" száraföldi járművek terén, több, mint 10 különböző program foglalkozik a jövő katonai igényeit kielégítő járműveivel. Egységes terv nincs, még az sincs eldöntve, hogy gumikerekes, avagy lánctalpas jármű legyen az. A legtöbb tervezet szem elött tartja azt, hogy a jövő járművei minél könnyebbek legyenek, hiszen a légi szállíthatóság szinte minden tervnél követelmény.
    Jelenleg a legálltalánosabb elv a gumikerekes gyalogsági harcjárművek fejlesztése, szinte minden hadsereg tervezi ilyen eszközök nagyobb számú rendszeresítését. Ezek jellemzően 10-20 tonna közötti tömeg mellett képesek 8-12 fő szállítására, és elég tűzerővel rendelkeznek ahoz, hogy kellően támogathassák őket harchelyzetben (jellemzően nehézgéppuskákról, gépágyúkról illetve páncéltörő rakétákról van szó). Jellemzően igyekeznek ezen járművek bázisán egyébb támogató járműveket is létrehozni, mint pl. közvetlen tűztámogató (páncéltörő rakétákkal vagy ágyúval felszerelve), közvetett tűztámogató (aknavetővel vagy 155m-es tarackal felszerelve) ill. légvédelmi feladatkörben (gépágyúkkal és/vagy légvédelmi rakétákkal felszerelve), komplett családdá fejlesztve azokat.



    Az MRAV Boxer, egy Európai közös IFV (Gyalogsági Harcjármű)


    Egy Boxer, és elötte az, amit el kell szállítani...


    Az USA jelenleg a STRYKER harcjárműcsaládot rendszeresíti, erről már írtam bővebben a #91-es hozzászólásnál. Jelenleg fojnak a kisérletek, hogy a harckocsikat hogyan váltsák le. Az egyik elv szerint kis méretű, torony nélküli harckocsikat kellene gyártani, amelyek légi szállításra is alkalmasak. Ugyanakkor vannak tervek az M1 Abrams család további fejlesztésére, elsősorban a városi harc körülményeire való felkészítésére.


    Egy változat a könnyű, torony nélküli harckocsira. A képen nem látni, de igen kis méretű, alig 2,4 méter magas.
  • [NST]Cifu
    #426
    Bármilyen hihetettlen, de a modern páncéltörő rakéták már képesek akár a legjobban védett harckocsi semlegesítésére is. Éppen ezért kezdtek el olyan fejlesztésekbe, amelyek a rakéták semlegesítésére szolgálnak majd. Egyenlőre az orosz Arena és Sthora rendszerek vannak rendszerben, de egyre újabb és újjab rendszerek fejlesztéséről vannak hírek. A legtöbbnél valamiféle elhárítólövedékkel vagy rakétával semlegesítenék a közeledő páncéltörő rakétát.
  • [NST]Cifu
    #425
    Na ez megér egy misét, megpróbálok egy is ismertetőt összedobni a főbb irányvonalakról.

    Légierők

    Az egyik legkomolyabb irányvonal a teljesen automata, vagy távolról irányított pilóta nélküli repülőgépek. Az F-35-re mondogatják, hogy az utolsó embervezette vadászgép lesz valószinüleg, mivel a vadászgépek manőverezőképességének egy ideje már a személyzet tűrőképessége szab határt. Hiába lenne képes egy vadászgép 20G-s fordulókra, ha a pilóta legjobb esetben is 12-14G-ig bírja (azt is csak igen rövid ideig), ezt is már speciális ruhában, utána elájul. A pilóta "eltávolításának" további előnye, hogy sokkal egyszerűbb és könyebb lehet a gép, mivel a egy átlag vadászgépben bizony a pilóta és az őt kiszolgáló eszközök (műszerfal, katapultülés, légkondicionáló-rendszer, stb.) akár egy tonnát is nyomhatnak. Jah, és azt is hozzá kell tenni, hogy nem kell számolni emberi veszteségekkel, ha egy gépet lelőnek az ellenséges vonalak mögött, nem kell mentőakciót szervezni, és egyebek. Jelenleg az USAF az X-45 jelzésű, kis méretű lopakodó csapásmérő gépet teszteli, ez kb. egy tonnányi fegyverzetett tud magával vinni, és olyan kicsit, hogy egy nagyobb ládába bepakolva lehet szállítani, és egy C-17A 6db, egy C-5A 12db ilyen ládát szállíthat a cél közelébe lévő reptérre, ahol szépen kicsomagolják őket, felállítják az irányítóközpontott (ami lehet, hogy egy konténerben el fog férni), és már indulhat is a bevetés. A NAVY az X-47 Pegasus gépet teszteli, ez hasonló az X-45-re, de kifejezetten arra készül, hogy anyahajókról induljon, és oda is érkezzen vissza. Nemrég az Európai EADS is neki kezdett a saját UCAV programjának (Unmanned Combat Air Vehicle - Személyzet nélküli Támadó Légi Jármű).


    Egy X-45 UCAV bevetés fantáziarajza


    A másik irányvonal az irányított energiafegyverek, elsősorban a lézerek fejlesztése. Az energiafegyverek fő erénye az, hogy fénysebességel haladnak, ami földi viszonylatban azt jelenti, hogy a lövés pillanatában máris eltalálja a célt - ezáltal minimalizálódik a reakcióidő, vagyis az ellenfél egyszerűen nem tehet ekkor már semmit. Persze ez így nem teljesen igaz, hogy még a legerősebb lézereknek is kell (akár) pár másodperc, amíg átégetik a rakéta vagy repülőgép burkolatát, és ez idő alatt a lézernek pontosan ugyanazt a területett kell megvilágítania. További probléma, hogy az időjárás jelentősen befolyásolja a működését, vagyis egy felhőbe elbújt repülőget ilyen módszerrel egyszerűen nem képesek lelőni. Ettől függetlenül komoly előnyei vannak, mivel egyfelől igen nagy távolságból is tüzet lehet nyitni (megfelelő repülési magasság esetén akár 100km-nél is messzebbről), másfelől a rövid reakció idő miatt akár arra is lehet használni, hogy rakétákat lőjennek le vele. Az USA jelenleg két irányba kutakodik, egyfelől egy Boeing 747-esbe szerelt kémiai lézerrel, amely az ellenséges terület határán cirkálva képes lesz majd arra, hogy az onnan kilőtt Föld-Föld rakétákat (mint amilyen a SCUD) megsemmisítse még a gyorsítási fázisban, az ellenséges terület fölött. A másik irányvonal a kisebb gépekre szerelhető fegyverek, beszélnek már olyanról, hogy a vadászgépek egy-egy nagy méretű konténert vinnének a szárnyuk alatt, az egyikben maga a lézer, a másikban az energiaforrást szállítva. A lézerrel képesek lennének akár 50-60 km-re (kellő magasságból akár még messzebb) lévő célokat is leküzdeni.


    Fantáziarajz a YAL-1A-ról, amint lézerével Föld-Földrakétát semmisít meg.
    A rajz azonban hibás - a lézersugarat szabad szemmel nem lehet látni, mivel Infravörös tartományban sugároz.


    A csapásmérésre azonban továbbra is használnának ember vezette gépet - csakhogy az olyan gyorsan kell, hogy repüljön, hogy a hagyományos légvédelem semmit sem képes ellene tenni. Ennek az 1999 óta futó, "Long-Range Strike Aircraft" néven futó fejlesztés lényege egy olyan bombázó kifejlesztése, amely a jelenlegi B-1B és a B-52-es bombázókat váltaná le. A repülőgép csúcssebessége akár a Mach 4-et is elérheti, és képesnek kell lennie arra, hogy légi utántöltés nélkül képes legyen a repterétől 4500km-re lévő célpontot megsemmisíteni.


    Fantáziarajz egy szuperszónikus bombázóról


    Persze a világ más részein is vannak fejlesztések, de azok messze nem rendelkeznek akkora anyagi háttérel, mint az amerikai fejlesztések. Oroszországban pl. állítólag egy "plazma-álcázást" fejlesztenek, amelynek lényege, hogy a gép teste körül plazmaállapotú anyagot hoznak létre, amely elnyeli a radarhullámokat, így téve láthatattlanná a repülőgépet a radarok számára. Az ilyen, és eféle programokról azonban keveset hallani, és az is lehetséges, hogy félrevezetés vagy hazugság az egész.
  • Yetike
    #424
    És mivan, ha egy modernebb mbt-t, pl egy Leopard2 A6ot kapnak el ilyen rakétával ? Vagy egy M1a2 Abramsot ?
  • [HUN]PAStheLoD
    #423
    ja.. hosszútávon 100 %
  • disgust
    #422
    akkor a kínaiak jelenlegi harci taktikája a legcélravezetőbb: együk meg a világot
  • [HUN]PAStheLoD
    #421
    az se rossz taktika... de nem vezet túl sok eredményre
  • disgust
    #420
    visszatérünk a legősibb harci taktikához: a futáshoz
  • [HUN]PAStheLoD
    #419
    és mi lesz a jövő ? haditechnikája ?
  • [NST]Cifu
    #418
    Hát igen, a harckocsizók élete a jelenlegi fejlett páncélehárító fegyverek mellett nem habostorta :)

    Anno egy éve volt olyan, hogy egy Merkava tornya mellé valahogy 150kg (!!!) TNT-t sikerült felrakniuk valahogy a palesztinoknak. Tán nem meglepő, hogy a legénységnek írmagja sem maradt...
  • Yetike
    #417
    Ehhhehhehh... Minden harckocsival ezt csinálják a pct. rakéták ? Lósz.ar nem maradt szegénykémből... :(

    Bár azt lehetett látni, hogy a harckocsit egy másodlagos detonáció vetette szét, ami a küzdőtérben ment végbe (szerintem is a bent tárolt tartalék gránátok, illetve ha fel volt töltve akkor az üzemanyag), de azért... Ehh...
  • [HUN]PAStheLoD
    #416
    lol ;]]]
  • [NST]Cifu
    #415
    Jujj, ez nagyon király felvétel :)

    Anno nagyon sokáig volt téma ez a felvétel, mivel nehezen hihető, hogy egy üres T-72-őt ennyire szétvisz egy pct. rakéta. Arra jutottunk, hogy a tank teljes lőszerkészlettel rendelkezhetett, és az automata töltőberendezésben lévő meghajtótöltetek berobbantak - a robbanás pedig begyújtotta a torony alatt lévő többi töltetett. Az eredmény pedig magáért beszél...

    Ezek után érthető, hogy miért eröltetik a NATO-harckocsiknál az elszeparált, biztonsági lőszertárolórekeszeket :D
  • Reaper
    #414
    Nesztek kis ajándék:

    http://www.rob.com/matt/videos/JavelinLiveFireVsT72.mpg
  • ghost cb
    #413
    Hitler's secret weapons
  • Lacc
    #412
    Emmeg mi a V5? :D
  • I.C.ram
    #411
  • traXion
    #410
  • ghost cb
    #409
    te debil
  • cifuatwork
    #408
    A Globalsecurity.org és a FAS.org csaknem ugyanaz, a FAS.org volt anno, csak aztán pár ember kivált belőle (nem részletezték miért) és megalakították a Globalsecurity.org-ot, és mivel a FAS.org tipusismertetői az ő munkájuk volt, azt is magukkal vitték - ha megnézed a két oldalt kisérteties hasonlóságok vannak bennük. Csak éppen amíg a FAS.org teszthalott állapotban van, addig a Globalsecurity él és virul, elég ha megnézed az ismertetőit, mivel azok frissitve vannak, míg a FAS.org-osok olyan 2000-2001 körül megálltak, akkor kezdődött a mizéria ugyanis.
    A lenti linkem csak az USA része a fegyverismertetőknek, de ez alapján nem nehéz megtalálni a többi országot sem.
  • traXion
    #407
    Ez jobb, itt a világ összes harci cucca fenn van! MAN
  • cifuatwork
    #406
    Khmm...

    Na az ilyen oldalakat javaslom inkább kerüld el :)
    Pontatlan és felületes...

    Akkor már inkább javaslom a Globalsecurity.org-ot.
  • traXion
    #405
    Gihi :D
  • cifuatwork
    #404
    Egy kicsit bővebben arról, mi is a hüvely nélküli lőszer értelme.

    Ehez viszont vissza kell menni a II. Világháborúig. Mind a nyugati, mind a keleti fronton egyértelművé vált, hogy milyen előnyei lennének egy olyan sorozatlövő fegyvernek, amely a géppisztoly és puska közötti űrt töltené be. A német STG-44 (STurmGewehr-44 - de nevezték MP-44-nek is) volt az első, amely végülis az első (magyar nyelvben) Gépkarabélynak nevezett fegyver. Elég könnyű volt ahoz, hogy ne jelentsen komoly megterhelést a cipelése, erősebb volt, mint az akkori géppisztolyok és sorozatlövés közben a visszarugó erő nem volt olyan nagy, hogy a katona ne tudta volna kellően kontrolálni. Ehez viszont egy, a pisztoly és a puskalőszer közötti lőszertipusra volt szükség, a 7,62mm-es Kurz lőszerre (amely a Szovjet 7,62x39 alapja is egyben).


    Az STG-44


    Keleten a háború után az AK-47 indult hóditó útjára, amely az STG-44 egyenesági leszármazottja, csak éppen a német precizitást megbolondította Kalasnyikov az orosz "egyszerű, megbízható, olcsó" elvel, így az STG-44-nél egy minden téren jobb fegyvert tervezve.
    Nyugaton kicsit zűrösebb volt a helyzet. A frissiben alakult NATO első kihívása nem is annyira a Szovjetúnio volt, mint inkább a saját tagjai közötti együttműködés. A II. VH-ban az amerikai és brit csapatok különböző fegyvereket és lőszereket használtak. Logisztikai szempontból ez nem volt túl kedvező, mivel más-más alkatrészeket és lőszereket kellett biztosítani, ami jelentősen bonyolította az ellátást. Ideális esetben az azonos oldalon harcolók ugyanolyan fegyverrel küzdenek, amely ugyanolyan lőszert használ - így hihetettlenül legyeszerűsödne az ellátás, mivel teljesen mindegy, hogy milyen országból jöttek, milyen egységbe tartoznak, bármely közelben lévő raktárban lesz olyan fegyver, alkatrész és lőszer, ami a csapatoknak kell. Ez lett volna a NATO szabványosítási elv lényege. Ám az elvek mit sem érnek megfelelő hozzáállás nélkül. Az USA szorgalmazta egy egységes gépfegyver rendszeresítését, arra a megállapításra alapozva, miszerint a II. VH-ban 40000, kézifegyverekből leadott lövésre jutott egy találat. Hiába volt a kezükben az STG-44, és a tervezőcsapat nagy része, egyszerűen elvették e fegyver továbbfejlesztését, ahogy az angolok javaslatát egy kisebb űrméretű lőszer bevezetésére is. Az USA tüzön-vizen keresztülvitte a .308 Winchester puskalőszer rendszeresítését, még akkor is, amikor minden észérve egy köztes lőszerért kiáltott, a .308 azonban győzött és 7,62x51 jelzéssel mind a mai napig a NATO egyik fontos puskalőszere. A problémák a közös fegyver terén kezdődtek, az amerikaiak az M1 Garand továbbfejlesztett változatát, az M14-et eröltették, míg a Belgák kifejlesztették az FN FAL-t, amelyet az európai tagországok jobbnak találtak. Tény, hogy az M14 sorozatlövésre szinte alkalmatlan volt, egyes lövés esetén viszont igen pontos volt - kissé módosított változatát a mai napig használják mesterlövészfegyverként, M21 néven. Az FN FAL is csak korlátozottan volt alkalmas sorozatlövésre, mert a puskalőszer egyszerűen túl erős visszarugást produkált, és alig lehetett a célon tartani a fegyvert. A nyugat-németek az FN FAL-t nem kaphatták meg, mivel a Belgák azt visszatartották (az emlékek még élénken éltek ugye...), így az STG tervezőgárdájból néhányan a Spanyol CETME vállalatnál készítették el a saját verziójukat a 7,62x51mm-es lőszerre - ez lett a G3, amely a Spanyol, majd a Német seregben jelent meg.

    Már ekkor voltak kisérletek arra, hogy leváltsák a hagyományos, egybeszerelt lőszert egy hüvely nélküli változatra, ugyanis rájöttek, hogy a sorozatlövés lőszerepocsékló, mivel az első két-három lövés után a cső már annyira elmozdul a visszarugás miatt a célról, hogy esély sincs a találatra. Ezen elgondolás szülte a rögzített sorozatott, ami végülis egy olyan sorozatlövés, amely a 3. lövés után leáll, és újabb tűzkiváltás csak az elsütőbillentyú előreengedésével és újra meghúzásával érhető el - közben pedig a katona ösztönösen újra célra tarthat, javítva a találat esélyét. Ezzel azonban csak az volt a gond, hogy az átlag gépfegyverek tűzgyorsaság 600-700 lövés/perc, és amire a 3. lövedék elhagyja a csőtorkolatott, az első lövés visszarugási ereje már bőven realizálódott, és a cső elmozdul a célról. A megoldás az lenne, hogy a fegyver tűzgyorsaságát kellene annyira megemeleni, hogy a 3. lövedék még az elött hagyja el a csövet, mielött az első lövés reakcióereje realizálódik a fegyvertartó katonán és ezáltal a fegyveren. Ehez olyan 2000 lövés/perc tűzgyorsaságot kellene elérni, amely a hagyományos megoldásokkal nem, vagy csak nagyon nehezen, kompromisszumokkal érhető el.

    A megoldás a lövés folyamatának gyorsítása lehet. A lövés alaphelyzetben a következő fázisokból áll: Töltés-Reteszelés (a csőfar lezárása)-Elsütés-Kireteszelés-Űrités. A legtöbb automata fegyveren a töltés/reteszelés és a kireteszelés/űrités egy folyamatban megy végbe. Ebből igazából csak az űrítést lehet kivenni, mégpedig úgy, hogy a fegyver elsütése után nem marad olyan anyag, amit el kellene távolítani. Erre két módszer ismeretes jelenleg, mindkettő lényege, hogy a töltényűrbe csak a lövedék és a hajtóanyag kerül:

    I.: Hüvely nélküli fegyver: A lövedék egy olyan meghajtótöltetbe van beleszerelve, amelynek külseje elég kemény ahoz, hogy ellenálljon a külső behatásoknak. Elsütéskor a meghajtótöltet maradéktalanul elég. Elsütéséhez vagy elektromos gyújtást használnának, vagy olyan csappantyúval szerelik a lőszert, amely vagy elég, vagy azh elsütés után, a töltési fázisban könnyen eltávolítható.

    II.: Folyékony hajtóanyagú fegyver: Egyenlőre csak kisérleti szintig jutott megoldás, a lényeg az, hogy a lövedéket betöltik a csőfarba, a töltényűrbe egy folyékony meghajtótöltett töltenek, és ezt elektromosan meggyújták. Ezzel a megoldással az a baj, hogy a lövedéket és a hajtóanyagot külön-külön kell bejutattni, és ez elég bonyolult.

    A kézi lőfegyverek terén a Vietnami háború hozta meg a változás szelét, és az 5,56x45-ös NATO lőszert. Az Európai tagországok továbbra is inkább a saját gyártású fegyverek mellett döntöttek (FN FNC, FAMAS, L85, stb.), kivéve Németországot, ahol úgy vélték, hogy a G3 leváltása nem időszerű. A válasz keleten sem váratott sokat magára, és létrehozta a Szovjetúnió az AK-74 családot és hozzá az 5.45x39mm-es lőszert.
    Németországban úgy gondolták, hogy a jelenlegi kézifegyverek elérték technikai képességeik határát, és új megoldások felé kell fordulni - Mindezt még a 60-as évek végén. A HK feladata volt egy, a G3-nál sokkal jobb hatásfokú fegyver megtervezése és kivitelezése. 1970-ben a következő kritériumokat támasztották a fegyverrel kapcsolatban:

    Max. hossza: Kevesebb, mint 75cm
    Max. tömege 100 lőszerrel: Kevesebb, mint 4.5kg
    Egy tárban lévő lőszerek száma: Legalább 50db
    Nagy találati pontosság 3.-as rövid sorozat alkalmazásakor
    300m-es lőtáv nyilt irányzék alkalmazásakor (ami lapos röppályát feltételez)

    A program lényege az, hogy olyan fegyver szülessen, amelyel nehéz harci körülmények között, erős stresszhelyzetben lévő katona is igen jó teljesítményt érhet el. A HK két utat kezdett vizsgálni:

    "Sörétespuska-elv": Sok lövedék egyszerre való kilövése. Hátránya, hogy nagy a visszarugás, kicsi a hatótávolság, és nagy a lőszerfogyasztás. (A STEYR cég a 80-as években ezen az elven készítette el az ACR jelű kisérleti fegyverét)

    "Sorozattűz-elv": Nagyon rövid idő alatt adott számú lövedék kilövése.

    A HK a második változaton kezdett el dolgozni, ehez viszont minimum 2000 lövés/perc tűzgyorsaságra lenne szükség, amit viszont hüveélynélküli fegyverrel lehet reálisan elérni. A G11 program azonban nem csupán (sőt, inkább egyálltalán) nem a HK érdeme, hanem az általa, valamint a Dynamite Nobel (lőszer) és a Hensoldt (távcső) által alkotott GHGS konzorcium terméke.

    A működési elv lényege, hogy egy hengeres test, benne a tölténűrrel a zárszerkezet, amely két állást vehet fel (függőleges és vizszintes), függőleges állásban fentről töltik be a lőszert, miközben alul kipotyoghatnak az esetleges maradékok, illetve eltávolítható a lőszer besült lőszernél. A zár vizszintes pozicióba fordul ezután, és megtörténik az elsütés, majd ismét függőleges poziciót vesz fel.


    A G11 hüvely nélküli lőszert tüzelő fegyver működési elve.

    A fő gond a lőszer volt, ugyanis ilyesmivel nem nagyon volt akkor még tapasztalat, a Dynamite Nobel-nek nem kis nehézséget okozott a megfelelő megoldás kikisérletezése.


    Az egyik első proto-lőszer. Látható, hogy a meghajtótöltet egyszerű, préselt lőpor.
    Ez a megoldás nem vált be, mivel a lőpor túl érzékeny volt a behatásokra és a hőmérsékletre.


    Balra az egyik vég-közeli változat, illetve a végleges, DM11 jelő lőszer, teljesen bujtatott lövedékkel.

    A fegyver tűzváltója három állású volt, Biztosított, Rögzitett 3.-as Sorozat (2000 lövés/perc) és Sorozat (460 lövés/perc). A fegyver tetjén egy nagyítás nélküli célzótávcső volt, amelyel 300m-ig a tesztek szerint igen jól teljesített a fegyver. Első változatain 50-es tár volt még, de aztán a végleges, 4,73x33mm-es lőszer megjelenése után 45db-os tárakat használtak. A G11K2-nél a betöltött tár mindkét oldalán egy-egy tartaléktárnak volrt kiképzett hely.


    A G11 első prototipusa


    A G11 elég nehezen jutott el a végső változatba, csaknem 20 év volt a fejlesztése, és mikor végre elkészült, az egyesülni készülő Német állam már nem tartott igényt rá, mivel egyfelől megszünt a közvetlen fenyegetettség, másfelől a pénzre égető szükség volt az egyesülés miatt.


    A végső, sorozatgyártásra érett G11K2 változat


    Egy kis Videó a G11-reől működés közben

    Forrás: HKpro.com
  • traXion
    #403
    Te szar :D
  • ghost cb
    #402
    Jééé tényleg
  • Tomalak
    #401
    neked is thx
  • cifuatwork
    #400
    Jogos, bár inkább a sorozat szinvonalát mutatja, hogy Bell kisasszonyon kívűl más pozitívumot nem lehet elmondani róla...
  • cifuatwork
    #399
    Ghost a Centurion tankról csinált leírást, de te ugye a Crusader tankot kérdezted, na egy rövid ismertető összeütök róla:

    1936-ban Angol megfigyelők is részt vettek egy Szovjet hadgyakorlaton, és nagyon meggyőzőnek találták a BT harckocsikat. Doktrinájuk szerint viszonylag gyors, közepes páncélzattal és fegyverzettel felszerelt harckocsikra van szükség - ezt akkoriban közepes harckocsinak nevezték, az angolok azonban "Cirkáló" harckocsiként nevezték el ezeket. Néhány kisérleti jármű után a létrehozták az A15 Crusader tankot, amely 18 tonnát nyomot, egy 2 fontos (40mm-es) páncéltörő ágyú volt a tornyában, és a kiemelt helyeket 40mm-es páncélzat védte. Ezek alapján jobb volt, mint a Panzer II. (amely 1940-ben a német harckocsiegységek gerincét alkották), és a Panzer III.-asal többé-kevésbé egy szinten mozgott teljesítmény terén. 1940-ben kezdték el rendszeresítlését, és ez lett a Britt hadsereg fő harckocsitipusa addig, amíg meg nem érkezetek az USA hadbalépése után az M3 Grant és az M4 Sherman harckocsik. 1941-ben jelent meg fejlesztett változata, az MK II., amely 47mm-es homlokpáncélzattal rendelkezet, és a korábbi MK I.-ek egy részét is feljavították MK II. szintre. 1942-ben jelent meg az MK III., amelyen a kétfontos ágyút annak elégtelen teljesítménye miatt lecserélték egy 6 fontos (57mm-es) páncéltörő ágyúra, és eltávolították az MK I. és II.-n található másodlagos géppuskatornyot, amely a harckocsi bal oldalán, a torony elött volt. A Crusader-ekből összesen 5700db-ot építettek, és 1943 elejéig az angolok legfontosabb harckocsija volt.
    Bár alapjában véve nem lett volna olyan rossz harckocsi, legendásan megbízhatattlan volt - márpedig amúgy is szélsőséges körülmények között, az Észak-Afrikai harcokban kellett bizonyítania. A britt harckocsizók azonban sokkal többre tartották a megbízható amerikai harckocsikat, így nem meglepő, hogy viszonylag hamar eltüntek a frontvonali harcokból. A bázisán kialakítottak légvédelmi és utász-harckocsit (aknamezők felszámolására).

    Adatok (MK III.):

    Max. sebessége: 43.4 km/hr
    Méretei (hossz x szélesség x magasság): 5.99 x 2.64 x 2.23 m
    Tömege: 20.3 tonna
    Armament: 57 mm páncéltörő ágyú, 7.62 mm géppuska
    Személyzet: 3 fő
    Páncélvastagsága: 40 mm


    Két Crusader MK I.


    Egy Crusader MK III. - jól látható a szegecselt páncélzat.
  • cifuatwork
    #398
    A "Ryan közlegény megmentése" ilyen téren viszonylag kevés látványos hibával rendelkezik, inkább történelmi pontatlanságok vannak benne pl.: a II.VH-ban az amerikai katonák barna bakancsot és khaki szinű rövidújjút viseltek, a filmben pedig fekete bakancs és zöld rövidújjút, vagy hogy az amerikaiak a D-Day idején, de még egy ideig utána sem találkoztak SS katonákkal, csak Wermacht egységekkel, meg ilyenek.

    Azon kívűl talán csak Miller "zoknigránátja" kritizálható, mivel ilyen trükökket nem nagyon alkalmaztak a katonák, inkább a gerillaharcot folytató ellenállók.
  • harcu
    #397
    Lehet, hogy azért annyira brit utánérzés, mert egy egy Centurion átalakítás? :)
    A Rooivalk anno igen alaposan meglepte a "fejlett" államokat, mikor feloldották Dél-Afrikával szemben az embargót. Hirtelen ott termett a Mangustának egy vetélytársa, ami a könnyű csatahelikopter kategóriában jobbnak mutatkozott.
  • harcu
    #396
    Ja, kimaradt. A G3 ugyebár az StW-44 közvetlen leszármazottja, egy 7,62 mm-es lőszerhez gyártott automata puska, avagy assault rifle. Ma már nem nagyon használják, a német hadseregben most zajlik a leváltása a G-36-osokra.
  • harcu
    #395
    Idézet a Kézi lőfegyverek típuskönyvből:

    "A G11 jelű fegyver a mikroméretű fegyverekhez tartozik, és napjainkban az egyetlen, amely hüvely nélküli lőszert tüzel.
    A G11 típusú önműködő puskában a lövésfolyamat más, mint az eddig ismertetett fegyverekben. A tölténynek nincs hüvelye, ezéert az ürítés műveletét el lehetett hagyni, így a fegyver szerkezete is egyszerűbb lett, hüvelyvonóra, kivetőre és terelőre nincs szükség, és a lövésfolyamat is gyorsabb lett.
    A hüvelynélküli (más néven elégű hüvelyű) tölténynek igen nagy előnye, hogy tüzelés után nem maradnak vissza hüvelyek. Ez különösen harcjárművekből való tüzelésnél nagy jelentőségú, ugyanis egy bizonyos idejű tüzelés után a hüvelyeket a harcjárműben össze kell gyűjteni, emellett a hüvelyben maradó lőporgázok szén-monoxid tartalma a jármű belső terének levegőjét szennyezi.
    ...
    A műanyag tár 50 töltény befogadására alkalmas. A tár a cső felett egy tokban helyezkedik el. A töltények lefelé állnak...a nyomórugó hatására lövés közben a fegyver hátsó része felé mozognak, és egyenként potyognak a töltényűrbe.A töltényűr a tölténnyel együtt fordul bea csőfurat vonalába a lövés leadásához. Mivel a tárat a fegyvertokon belül helyezték el, így teljesen védve van a szennyeződésektől...Az elsütőszerkezete egyes- és sorozatlövés, valamint 3 lövésből álló rögzített sorozatleadására egyaránt alkalmas.
    A tokra erősített optikai irányzéknak nagyítása nincs, de szálkereszttel ellátták. "
    Űrméret 4.7 mm
    Tömege 3.6 kg
    Hossza 750 mm
    Magassága 298 mm
    Vastagsága 65 mm
    Csőhossz 540 mm
    Csavarzathossz 155 mm
    A huzagolás profilja: poligonal
    Elméleti tűzgyorsaság 600 lövés / perc
    3 lövéses sorozatnál 2000 lövés / perc

    Egyébként a G-36-hoz legfeljebb annyi köze van, hogy mindkettő a Heckler und Koch cég gyártmánya, mint az MP5
    A G36 sokkal közelebb áll az AK-47-hez, mint a G11-hez. A fegyvert sohasem rendszeresítették, de a kifejlesztése sikeresen megroppantotta anyagilag a H&K-t.
  • ghost cb
    #394
  • Cat #393
    grétsi lászló sujtson le rád :>
  • Tomalak
    #392
    THX
  • ghost cb
    #391
    mondom hogy egy szar helyről szedtem. ezért irtam oda hogy nehiggyétek hogy az enyém