Haditechnikai Topic

plusz az AK sokkal strapabíróbb

Való igaz, hogy Kalasnyikovra nagy hatást gyakorolt az MP-44 (késõbb már Sturmgewehr-44 vagyis STG-44 nevet kapta), de az oroszoknak 1943-ban volt már köztes lõszerük, a 7,62x39, amit 1945-ben az SzKSz öntöltõ puska használt, a németek is kb. ekkor készültek el a 7,92x33-as lõszerrel, amit már az MP-43, az MP-44 elõdje használt. Vagyis a lõszer meg volt, csak a megfelelõ fegyver hiányzott hozzá. Kalasnyikov átvette az STG-44 mûködési elvét, de "szovjetesítette", vagyis megbízhatóvá és könnyen gyárthatóvá tette az AK-47-el.
Viszont a "komolyabb" kidolgozás csalóka lehet - a németek ekkor már komoly gyártási problémákkal küzdöttek, hiába készült sajtolt lemezbõl a tok, ha még így is 5,22kg-ot nyomott az STG-44, míg az elsõ, még forgácsolt tokkal készült AK-47 sorozat is csak 4,3kg volt.

MP-44,MG-42=

MP-44 volt a német.

Úgy tudom hogy az AK-47 megszületését tényleg így terjesztették az oroszok, a valóság viszont teljesen más. A német M44(?) koppintása az egész, csak a német eredeti nagyságrendekkel komolyabb kidolgozással rendelkezett. Pl. a kezdetektõl sajtolt lemezbõl készítették, míg a ruszkik sokáig tömbacélból esztergálták ki.

Akarod, hogy soroljam hol bukott meg ez a gondolatmenet? 😊

Egy megszállott országban soha nem lesz béke!

A képek és a hírek alapján nekem nem úgy tünik. Bár ez inkább a jövö zenéje.

most legalább a remény megvan hogy egyszer jobb lesz...

Hmm... Azért érdemes összevetni a Saddam - féle helyzetet a jelenlegivel. Nem mintha bármiben is pártfogolnám az elozot, de ott legalább valamilyen fokú rend volt...

Most mivan ? Véget nem éro háború, felkelések, rothadó hullákkal kiterített országút...

Gondolhattam volna. Hüje agitproposok!

durva

Hát igen, ilyenek kellenének a napilapokba is...

fasza iraki képek

Jeee jönnek Osama-ék 😄

LOL rambo VS fél afganisztáni ruszki különítmény 😄

Még egy uccsó off , Rambo fõnöke magyar gyártmányú AMD-65-tel küzd ! 😊))

pont most akartam megkérdezni hogy milyen gépet nyúltak le?

Remélem a Rambo helyzetjelentésnek ezennel vége, ahogy az offtopicnak is...

Akkor egy kis Rambo-kapcsolat: AK-74 család

Mihail Tyimofejevics Kalasnyikov õrmester egy komoly sérülés utáni lábadozásakor kezdett bele komolyabban a kézi fegyvertervezésbe, és harmadik próbálkozását, egy 7,62x39mm M43-as lõszert tüzelõ gépkarabély tervét el is fogadták a Vörös Hadsereg szakszolgálatánál. 1947-ben kezdték gyártani, AK-47 néven , számtalan alváltozata létezik, kezdve a behajtható válltámaszú AKSZ-47, a tömeggyártásra megfelelõbb, lemezbõl sajtolt tokkal gyártott AKM-47 és ennek deszant változata az AKMS. Maga a fegyver nagyon sikeres lett, viszonylag könnyû , mégis masszív, és legendásan megbízható: hetekig lehet a földbe temetve, onnan elõszedve elég kicsit letisztogatni, hogy a zár és az elsütõszerkezet tiszta legyen és máris harcra kész. Egyaránt jól szolgált elit egységek és kiképzetlen gerillák kezében, ráadásul hátrarúgása sem nagy - még az alacsony kelet-ázsiai katonák is könnyen kezelik. Persze az AK-47 sem tökéletes fegyver, szórása sorozatlövés esetén jelentõs, a tûzváltó kart átállítani csak egy hangos kattanás kíséretében lehet, amit még messzirõl is jól lehet hallani, és a válltámasz szöget zár be a fegyver csövével, emiatt jelentõsen felugrik a fegyver csöve lövéskor. A vietnami háború elsõ felében a Vietkong még elõnyt élvezett az AK-47 által, mivel az amerikai katonák M14-e sorozatlövésre csaknem alkalmatlan volt, és kevésbé bírta a dzsungelharc körülményeit. Azonban az M16 megjelenése után az elõny elveszett, és a szovjet hadvezetés, ha kelletlenül is, de belátta, hogy szükség van egy új , kis ûrméretû, de hatásos lõszerre, illetve az azt tüzelõ gépkarabélyra. Ezenkívül megkövetelték, hogy az új lõszer egyben egy új golyószóró lõszere is legyen, célballisztikája érje el az AK-47 által tüzelt M43 lõszerét, valamint, hogy az új gépkarabély szórása legyen kisseb, mint az M16-é. A harctéri sebesültek szenvedéseinek csökkentése érdekében a Hágai egyezmény leszögezi, hogy tilos szétváló, szétnyíló vagy robbanógolyókat használni háborúban, ezt ugyan betû szerint minden ország betartja, de az egyezmény szellemét már hosszú ideje megsértik mind a NATO, mind a Szovjet/ex-Szovjet részrõl. Az új, kis ûrméretû lõszerek ugyanis kisseb energiával csapódnak a célba, vagyis kevésbé lennének hatásosak, mint a régi lõszerek, így 7N6 jelû 5,45x39,5 mm-es lõszer különleges kiképzésû lett: a lövedék egy rézzel futatott acél burok volt, melynek az elsõ 3 mm-en része üreges, az ezt követõ, szintén 3mm-es rész ólommal van kitöltve, míg fennmaradó mintegy 12 mm-t acél tölti ki. Ennek eredményeképpen a lövedék a stabilitása alsó határán repül a cél felé, és az elsõ szilárdabb tárgyba csapódva bukdácsolni kezd, és így a méretéhez képest rendkívül súlyos sebet képes okozni. Persze az amerikai lõszer is hasonló jellemzõkkel bír: az 5,56x45 mm-es NATO lõszer lövedéke is a stabilitás határán repül a cél felé, és a célba érve szilánkosodásra hajlamos, ami újabb sebcsatornákat jelent. Tehát megvolt a szovjet kis ûrméretû lõszer, mely ballisztikai jellemzõiben jobb volt elõdjénél, és ráadásul annál komolyabb sebeket volt képes okozni, mostmárcsak a hozzávaló gépkarabélyra volt szükség. A klasszikus orosz fejlesztési séma szerint az új fegyver a már bevált elõdjére épült, olyannyira, hogy fõ részegységei közül csak azokat cserélték le, amelyeket feltétlenül szükség volt. Külsõ megjelenésében az AK-74 alig különbözik az AKM-47-tõl, mindössze a csõszájfék és a mûanyag, kevésbé ívelt tár alapján lehet megkülönböztetni a két fegyvert egymástól. A fegyver prototípusa már a 70-es évek legelején kész volt, és minden téren megfelelt az elvárásoknak, de egy "apró" problémára még nem volt megoldás: a kis ûrméretû csõbe ha víz került, az nem folyik ki magától, hanem bennmarad (fizika: hajszálcsövek), és lövéskor a csõ megrepedhet. Ugyan komoly katonai és pártvezetõk is beavatkoztak, de V.I. Karaljov dandártábornok, a kísérleti lõtér vezetõje leszögezte, hogy addig nem adja áldását az új fegyverre, amíg a Kalasnyikov-iroda meg nem oldja a problémát. Végülis egy év alatt megtalálták a megoldást, és végül 1975-ben megkezdõdhetett a sorozatgyártás.


Egy elsõ szériás AK-74

Az AK-47-hez hasonlóan tûzváltó háromállású: biztosítva, egyeslövés és sorozatlövés. A fegyver egyik érdekes újdonsága a csõszájfék, mely hivatalosan a lövés által kiváltott hátralökést jelentõsen csökkenti, de egyúttal jelentõsen hangosabb is lett a fegyver tõle. Hamarosan kijött a deszantváltozata is, az AKS-74, amelynél a váltámasz behajthatóra készült.


AKS-74

További fejlesztés volt a fõleg harckocsizóknak és különleges deszantalakulatoknak készített AKS-74U, mely mindössze 207 mm-es csõvel rendelkezik (AK-74: 415mm) és behajtott válltámasszal mindössze 497 mm hosszú (Ak-74: 937mm) - és a csõszájfék helyett egy tágulási kamrával látták el, így egyfelõl a torkolattûz majdnem teljesen eltûnt (nehezebben fedezhetõ fel a lövész, illetve északa nem vakítja el), másfelõl a lövés dörejét valamelyest csökkenti. Direkt különgeles alakulatok számára készítették a PBS-1 jelû hangtompítót, és a BS-1 hangtompítós, 30mm-es páncéltörõ gránátvetõt, amely mintegy 100 méteres hatótávolsággal rendelkezett, és a hozzá való VOG-T jelû HEAT gránáttal képes volt akár harckocsik semlegesítésére is, mivel a gránát 125mm-es RHA (ilyen vastag hengerelt szénacélal egyenértékû) páncélzat átütésére.


AKS-74U

Az Afganisztáni harcok tapasztalatai alapján hozták ki az AK-74M-et, mely már mûanyag elõágyal és tussal rendelkezik, valamint a fegyverre passzív éjjellátó készüléket lehet szerelni. Szintén az Afganisztáni harctéren tûnt fel a BG-15 Mukha jelzésû, csõ alá szerelhetõ, egylövetû 40 mm-es gránátvetõ, mely egyértelmûen az M16/M203 ellenpárja kíván lenni. Érdekességként meg kell jegyezni, hogy a BG-15-höz használt gránátok minimum 10-40 méteres lõtávval rendelkeznek, gyújtójuk csak ekkor élesíti magát, vagyis ha magunk elé lövünk vele, akkor nem halhatunk meg, mint a játékban. A gránátvetõ három leggyakrabban használt lõszere a becsapódáskor robbanó HE gránát, a "pattanó" HE gránát, mely a földhöz csapódás után 0,5-1,5 méterrel felpattanva robban, és a füstgránát, mely 3 másodperc alatt 25x25x25 méteres teret fed be az infravörös érzékelõk által is átláthatatlan füsttel, amely max. 5m/s-os szél mellet is legalább egy percig lefedi a kijelölt területet. 1985-ben ennek továbbfejlesztésekén kezdtek dolgozni, amely a harctéri tapasztalatok alapján megkivánt fejlesztések szerepeltek, mint az egyszerûbb (és megbízhatóbb) szerkezet, és nagyobb hatásosság, ez lett 1989-ben a GP-30 jelû, 40mm-es gránátvetõ. Ennek minimum hatótávolsága 200 méter, maximális (elméleti) hatótávolsága 400 méter, és töltve plusz másfél kilogrammot nyomott, jellemzõen pedig 10 gránátott vitt magával a katona, harctéren elvileg 4-5 célzott lövés tudott leadni belõle. Kétféle gránátot rendszeresítettek hozzá, a VOG-25 repesz-romboló, és VOG-25P felpattanó repesz-romboló gránátott.


AK-74M rászerelt GP-30 gránátvetõvel, felette összehasonlításúl az M16/M203

A 90-es évek elejétõl a szörnyû narancsosbarna színû tárat és elõagyat fekete színûre szinezték, további fejlesztés az célzótávcsõ-sín alaphelyzetben való felszerelése, és kisebb finomitások a tokon - ez lett az AK-74M. Ugyanakkor egy speciális változatok is, mint az északai hadmûveletekhez szánt AK-74N, amelyre egy éjjellátó távcsövet szereltek, illetve ennek rövid változata, az AKS-74UN.


AK-74N az alaptartozék éjjelátó céltávcsõvel

Még egy ilyen jelenet és bejelentkezek DrCsernushoz ...

lol a szögesdrót alatt pont annyi hely van hogy kényelmesen átférjen

most operálja magát 😊

Hagyjad már, 10 tonna miaz nekik... 😊

illetve nagyon

Azért a ruszkik se semmik , kézzel felborítami egy féllánctalpas járgányt ! Már izgulok ki fog nyerni ! 😄DD

bazzz rambo magyon kemény 😊)

hivatalos gripen közlemény, mtin volt

Bazzeg, ez tényleg egy átmaszkirozott Puma 😊))

Talán egy Lynx ?

Hmm, az a helikopter az mi amivel az afgán tábort szórták, és amit Rambó legéppuskázott ?

Akkor egy kis on.

Ranger Training