Haditechnikai Topic
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
#2759
Így igaz, és örülök hogy ki lett javítva.
Dieu me pardonnera, c\'est son métier! (Heinrich Heine) ja meg: http://spaces.msn.com/placehq/photos/
#2758
ÁZ... akkor is kurva nehéz..😊
Nekem is gyanús volt. Aztán meg néztem.. THX
Nekem is gyanús volt. Aztán meg néztem.. THX
Dieu me pardonnera, c\'est son métier! (Heinrich Heine) ja meg: http://spaces.msn.com/placehq/photos/
#2757
#2756
http://www.waffenhq.de/potw/m109_shilka.jpg
#2755
ahh, csak kapásbol kikivánkozott belõlem, nem a pontosságra mentem mert alattam nagyságrendnyi tévedés volt
#2754
1 font nem 0,45 kiló?
A Föld IQ szintje állandó, csak mi vagyunk egyre többen.
#2753
2000 font az ezer kiló
#2752
Ami majd hogynem 2tonna. Ekkora skulót elreptetni 20-30 km-re nem semmi mennyiségû puskapor kell.
Nem túl gazdaságos dolog ekkora ûrméretet alkalmazni mert a csõ kb. 100 lövés után már cserére szorul ami ha jól sejtem és számolom max. 0,2mp használati idõt jelent.. ehh
De a Tûzerõ az tûzerõ vazze...
Nem túl gazdaságos dolog ekkora ûrméretet alkalmazni mert a csõ kb. 100 lövés után már cserére szorul ami ha jól sejtem és számolom max. 0,2mp használati idõt jelent.. ehh
De a Tûzerõ az tûzerõ vazze...
Dieu me pardonnera, c\'est son métier! (Heinrich Heine) ja meg: http://spaces.msn.com/placehq/photos/
#2751
A Missouri az Iowa - osztály egyik tagja. Ismert lehet a 2. világháború japán megadásának aláírásának helyszíneként.
Azért 9x 406 mm-es egész korrekt tûzerõt jelent. Ráadásul egy lövedék az nagyjából 2000 fontot nyom.
Azért 9x 406 mm-es egész korrekt tûzerõt jelent. Ráadásul egy lövedék az nagyjából 2000 fontot nyom.
#2750
Majd a magyar pilóták is kb így fognak vele bánni!
#2749
Én agépet sajnálom.
#2748
nem véletlen hogy senki nincs a fedélzeten ilyenkor 😊
ha nem is ég meg, mert távol van, a légnyomás + megsüketülés garantált 😊
ha nem is ég meg, mert távol van, a légnyomás + megsüketülés garantált 😊
#2747
Brut
#2746
Én is láttam ezeket a képeket. Ez az Iowa tüzelése. (de nem értek hozzá, szoval lehet hogy Missouri osztályú, vagy Iowa osztályu v nemtom, a NAVY nagyon távol áll tölem.)
De itt van egy pár kép a tüzelésrõl, hátulról:
De itt van egy pár kép a tüzelésrõl, hátulról:
Intel™ Pentium™ 8 @ 7388 MHz | 8192 MB™ 1200 MHz Samsung™ RAM™ | ATI™ Radeon™ X4400 XT @ 4096MB RAM™ [™]™ (levédve)
#2745
Ezt semmi nem tudja elnyelni...
#2744
A Missouri meg van 1/350-ben,elég monumentális
Még gyerekkoromban építettem.csak fel kéne ujjitani...😞
Még gyerekkoromban építettem.csak fel kéne ujjitani...😞
#2743
Torkolattûz-elnyelõre nem tellik? 
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png)
#2742
Látványos...
A Missouri tüzelés közbeni fölülnézeti képe már 2x is volt a fórumban - ime, most elõrõl 😊
A csapatmunka roppant fontos: rajtad kívül másra is l?hetnek!
#2741
Szekény. 😞
#2740
Jaj😞((
#2739
A gép orrában van a radar (ez látható a második képen), és maga a gép orra mûanyagból, míg a géptörzse viszont aluminiumból készült. Annyi történt, hogy a becsapódás ereje által a szerencsétlen madár maradványai a gép orrkúpja és törzs közötti résen keresztülpréselõdtek...
A csapatmunka roppant fontos: rajtad kívül másra is l?hetnek!
#2738
1999-es Gripen-baleset (sajnos nincs meg nagyobban...)
A csapatmunka roppant fontos: rajtad kívül másra is l?hetnek!
#2737
Azok a szemei? 😄
Egyébként a gép orra körül mért tollas? 😄
Egyébként a gép orra körül mért tollas? 😄
#2736
Szegény. 😞
#2735
A következõ képeket 12 éven aluli nézõink csak szûlõi felügyelettel tekinthetik meg!
Upsz, valaki orbavágta szegény gépet... hmm.. mik azok a tollak?
Ahh... szegény szárnyas frontális ütközés áldozata lett...
Upsz, valaki orbavágta szegény gépet... hmm.. mik azok a tollak?
Ahh... szegény szárnyas frontális ütközés áldozata lett...
A csapatmunka roppant fontos: rajtad kívül másra is l?hetnek!
#2734
Nem az 😊
A csapatmunka roppant fontos: rajtad kívül másra is l?hetnek!
#2733
Nem hinném...
#2732
#2731
loller 😄
Ez fake nem? 😄
Ez fake nem? 😄
#2730
Gólya viszi... izé... Mi-26 viszi a (C/M)H-47 Chinook-ot.
A csapatmunka roppant fontos: rajtad kívül másra is l?hetnek!
#2729
nagyon szép kép 😊
''Egy probléma nem oldható meg azzal a gondolkodással, amely magát a problémát létrehozta''
#2728
#2727
Szuper duper leírás köszi!
Nagyon szép gép ugye? Mint egy szitakötõ 😊
Vikinget ne felejtsd! 😊
#2726
Szép!
Ez olyan, mint egy fecske. 😄
Ez olyan, mint egy fecske. 😄
#2725
A-6 "Intruder"/ EA-6 "Prowler"
A Koreai háború keserû tapasztalatokkal gyarapította a Haditengerészetett és a Tengerészgyalogságot. Egyik fegyveres erõnek sem volt minden idõjárási körülmények között, akár éjjel is bevethetõ támadógépe, amelyre égetõ szüksége lett volna az ENSZ-csapatoknak - az ebben a feladatkörben rendszeresített Skyraider nem felelt meg a célnak. A haditengerészet Korea után kapott A-4 "Skyhawk" gépei ennek az igénynek nem feletek meg, az A3D "Skywarrior" pedig szinte egyetlen feladatra, nukleáris csapásmérésre volt alkalmas. A NAVY 1956-ban kiírt egy pályázatot, amelyre összesen 11 terv érkezett be, a turbólégcsavarostól a szuperszónikus sebességû gázturbinás gépen át a rövid kifutókon is le- és felszálni képes gépig. A nyertes a Grumman konvencionálisabb megoldása lett, amelyel a közvetlen munkát 1957-ben kezdték meg.
A Grumman (jelenleg Northrop Grumman) terve egy középszárnyas, kétüléses, minden idõjárásban bevethetõ szubszónikus (hangsebesség alatti), repülõgép-hordozóról bevethetõ támadógép volt, amely nem rendelkezik különösebben jó manõverezõképességel, vagy figyelemreméltó teljesítményadatokkal - szigorúan a csapásmérõ feladatnak rendeltek alá mindent, amelyeknél ezek nem szempontok. Az elsõ felszállása 1960-ban történt (még A2F-1 megjelöléssel), és már 1963-ban elkezdték a 482db (új jelölés szerinti) A-6A leszállítását, és összesen 687db különféle Intruder változat került átadásra az Amerikai Haditengerészetnek. A roppant megbízható és ellenálló gép hamar a személyzet kedvencévé váltak, és tovább öregbítették a Grumman "hagyományait" - a cég gépei híresek voltak túlméretezettségükrõl és vaskosságukról, ami miatt "Ironworks"-nak, vagyis vasmûveknek csúfolták a Grumman-t, nem is ok nélkül: gépeikben 'volt anyag bõven'. Az Intruder szolgálatba lépése után résztvett az USA minden fegyveres konfliktusában, Vietnam-tól Líbián át az elsõ Öböl-háborúig, és bevetései során jelentõsen profitált abból, hogy bármilyen idõjárási körülmények között, illetve éjjel és nappal egyaránt bevethetõ volt.
A gép középszárnyas építésû, a törzs két oldalán, alul helyezkedett el a két Pratt&Whitney J52-P-8A (vagy -8😎 hajtómûve. A szárnyai enyhén (25°-ban) hátranyilazottak, és kilépõélükön végig kitéríthetõ csûrõkormányok illetve ívelõlapok találhatóak, míg a belépõél csaknem egész hosszában kitéríthetõ - ezeknek köszönhetõen a gép igen jól viselkedik alacsony sebességû repülésnél, ami nemcsak a hordozóról történõ fel- és leszállásnál, de a támadások végrehajtásánál is jól jön. A pilótfülkében egymás mellett, katapultülésekben ül a pilóta (bal oldalon, kicsivel elõrébb) és a navigátor/bombázótiszt (jobb oldalon).
A-6A Mk82 "Snakeye" bombákat dob le (hogy minek jó kérdés, mert úgy tünik a tenger felett készült a kép...)
Az Intruder korának legfigyelemreméltóbb tulajdonsága a rendkívûl fejlett elektronikai felszereltsége volt. Ennek gerince a minden idõjárási körülmények között alkalmazható digitális navigációs és harci rendszer (Digital Integrated Attack Navigation Equipment - DIANE), ehez kapcsolódva egy Norden AN/APQ-92 keresõradar, és egy AN/APQ-112 követõ radar. Egy AN/ASN-31 inerciális navigációs rendszer, egy CP-729A számítógép, egy Litton AN/APQ-61 ballisztikai számítógép, az AN/AVA-1 függõleges kijelzõ, az AN/APN-141 rádiómagasságmérõ, az AN/ASQ-57 integrált elektronikai kontrolpanel, és az AN/APN-153 Doppler navigáció rendszer.
A gép nem rendelkezik beépített fegyverzettel, de szárnyai és törzse alatt lévõ 5 pillonon széles fegyverválasztékot vihet magával. Fegyverterhelése lehet Hydra vagy Zuni irányítattlan rakéták (10 konténer), 28db Mk81 (113kg) vagy Mk82 (227kg) légibomba, 13db Mk83 (454kg) légibomba, 5db Mk84 (907kg) légibomba. Vihet Mk-77 Napalmbombát, GBU-10E, GBU-12D vagyGBU-16B lézer-irányítású légibombát, AGM-123A Skipper II, AGM-45 Shrike vagy AGM-62 Walleyes irányított rakétát, illetve önvédelemre AIM-9 Sidewinder levegõ-levegõ rakétát. A 80-as években készített fegyverfelesztési program keretében pedig a további fegyverek került fel még a repertoárba: AGM-88 HARM radargyilkos rakéta, AGM-84E Harpoon SLAM irányított rakéta, AGM-65 Maverick hajó elleni változatai illetve az AIM-120A AMRAAM légiharc rakéta.
Érdekességként meg kell említeni, hogy a haditengerészet A-6-osai több bombát dobtak le Vietnami küldetéseik folyamán (több, mint 32.000 bevetése volt a tipusnak), mint a légierõ B-52-es bombázói.
A-6A(?) Mk81-es bombákkal megpakolva.
Fõbb változatai:
A-6A: Az elsõ sorozat-széira, amit még A2F-1 néven kezdtek gyártani, majd 1962-ben igazodva a védelmi minisztérium új jelölési rendszeréhez, A-6A-ra változtatták a megjelölést. Csökkentett hasznos teherrel a gép képes kiépítettlen reptekrõl is üzemelni, közvetlen légi támogatást nyújtva a frontvonalon tevékenykedõ csapatoknak.
.jpg)
EA-6A
EA-6A: Eredeti jelölése A2F-1Q. elektronikai hadviselére szánt változat a tengerészgyalogság számára. 28db gépet készítettek A-6A gépek átalakításával. A törzset meghosszabították és ide, valamint a függõleges vezérsík tetejére épített antennaházba telepítették az elektromos rendszereket, illetve a navigációs és bombavetõ eszközök egy részének helyére kerültek a plusz antennák. A gép korlátozottan képes volt bombák és irányítattlan rakéták hordozására is.
A-6B: Az A-6A különlegesen átalakított változata, amelyek kifejezetten a légvédelmi rakétaütegek elleni harcra lettek felkészítve. Fegyverzetébe bekerült a "Standard Anti-Radiation Missil"e (ARM) és elláták a földi radarok beméréséhez szükséges érzékelõrendszerrel.
A-6C: Egy másik speciális feladatközû A-6A átalakítás, amelyet infravörös érzékelõkkel és éjjelátó kamerával láttak el, és a "TRIM" (Trails, Roads Interdiction Multi-sensor - Többféle érzékelõvel végzett Ösvény és Út Felülegyelet) jelöléssel illetett feladatkörben dolgozott - az ellenséges erõk utánpótlásvonalainak felderítése volt a feladata.
Egy KA-6D éppen egy F/A-18-at "tankol".
KA-6D Módosított A-6A, amelyet a haditengerészet tankergépévé alakítottak. Az 1970-es években végzett átalakítás folyamán kivették az eredeti gépbõl az összes fegyverrendszerhez és digitális navigációhoz való rendszert és a törzs hátuljába egy hajlékonytömlõs utántöltõ rendszert építettek. A szárnyak és törzs alatti 5 pillonra üzemanyag-póttartályok kerültek, amelyek a gép által átadható üzemanyagmennyiséget növelik meg.
A-6E-k kötelékben
A-6E:_Az 1960-as ével végén kezdték fejleszteni. Az A-6A két radarját egyetlen AN/APQ-148 többfeladatú radarral cserélték le, modernebb számítógépek kerültek a gépbe. Az új radar lehetõvé tette a földi célpontok radarral való felderítését, és az északa, alacsonyan végrehajtott repülést. Az orr alá egy kis toronyba infravörös kamera, lézeres célmegjelölõ és lézeres távolságmérõ került. A 70-es években a még megmaradt A-6A gépek mindegyikét A-6E szintre alakították át.
1979-ben a Célfelismerõ Támadási Multiszenzor (Target Recognition Attack Multisensor -TRAM) rendszert került a gépekre, amelyeknél a kis orrtoronyban lévõ érzékelõ eszközöket modernebbekre cserélték. Jobb minõségû infravörös és látható fény tartományban mûködõ kamera, új lézeres távolságmérõ és jobb lézeres célmegjelölõ kapott helyet a kis toronyban. A gépet továbbá ellátták Automatikus Hordozóra-leszállító Rendszerrel (Automatic Carrier Landing System - ACLS) is, jelentõsen könnyítve a nehéz körülmének közötti leszállást.
Az 1980-as években kezdõdött az Intruderek hatyúdala, a gépek szárnyain fárdás nyomai jelentkeztek, és ezt teljesen csak a szárnyak lecserélése kompozit alapanyaguakra. A 90-es években pár gépnél elvégezték az új szárnyak felszerelését, de végülis a 90-es évek közepére döntés született a gépek kivonására. A A-6E gépeket (vagyis a támadó feladatkörû Intrudereket) 1997-ben végleg leszerelték, és feladataikat az F/A-18 gépek vették át.
EA-6B "Prowler":
Õróla kicsival bõvebben kell beszélni, ugyanis nem egyszerûen csak egy átalakított, célspecifikus változata a Intruder-nek. Az EA-6B-t (ebben a feladatkörben elsõként) már a tervezõasztalon az rádióelektronikai hadviselésre készítették, kifejezetten az ellenség radarjainak és rádióberendezéseinek zavarására és az ellenség hasonló célú tevékenységeinek megakadályozására. Elõdje, az EA-6A utólagosan átalakított A-6A gépek voltak, amelyekbe utólag szereltek rádióelektronikai érzékelõket és zavarókat. Az elsõ EA-6B gépet 1971-ben állították hadrendbe, és hamarosan leváltotta az összes EA-6A gépet.
Az eredeti A-6 gép törzsék megnyújtották és megerõsítették, így az elsõ, kétfõs pilótafülke mögé egy szintén két fõ számára helyet adó második fülke került, a személyzet pedig a pilótából és három rádióelektronikai tisztbõl áll.
Az EA-6B szive az AN/ALQ-99 Taktikai Zavaró Rendszer, amelyeket a pillonokra függeszthetõ konténerekben visz magával a gép. A gép 5 pillonjára (1 a törzs alatt és kettõ-kettõ a félszárnyak alatt) a küldetésnek megfelelõ arányban lehet zavarókonténereket, üzemanyagtartályokat és HARM radarelhárító rakétákat függeszteni. A zavarókonténerek, amelyek (kis propellerek által hajtot generátorok által) önellátóak energiából, és két zavaróadót tartalmaznak, amelyek a hét rádióhullám-sávból egyet képesek teljesen lefogni.
A függõleges vezérsík tetején helyet foglaló antennaház képes a mûködõ radarok jeleinek érzékelésére már nagy távolságból, és a fedélzeti számítógép segítségével képes annak azonosítására, és szükség esetén a legénység az adott radartipus elleni zavarást meg tudja kezdeni.
EA-6B, a pillonokon (balról jobbra):
AN/ALQ-99 zavarókonténer, pótüzemanyagtarály, HARM "radargyilkos" rakéta, még egy AN/ALQ-99
Az EA-6B az átalakítások miatt mintegy 4,5 tonnával lett nehezebb, mint az A-6E, és mivel a hajtómûvek ugyanazok, az EA-6B manõverezõképessége nagyságrendel romlott (az amúgy sem mûrepülésre tervezett) támadó változathoz képest.
1995-ben, mikor a légierõ EF-111 "Raven" gépei nyugdíjba vonultak, az USA egyetlen ilyen feladatkörû gépe az EA-6B maradt, ezért az US NAVY mellett USAF és US MARINES egységeiben is ilyen gépek látják el a rádióelektronkai hadviselést.
Az EA-6B gépek a rádióelektronika folyamatos fejlõdésének hála állandó fejlesztéseken esnek át, ezeket Fejlesztett Képesség Átalakításoknak (Improved Capability Modification I./II./III. - ICAP I./II./III.) nevezik, ezek legtöbbje a rádióelektronikai érzékelõ és zavaró berendezések illetve a fedélzeti számítógépek modernizálásában merülnek ki, új, hatékonyabb eszközök, valamint a HARM radarelháritó rakéták újabb verzióhoz szükséges csatlakozók és adatbuszok beépítésével.
Ez alól kilóg a Haditengerészet "ICAP II Block 89/Block 89A" programja, amelyek a repülésbiztonságát érintõ átalakításokat takarnak, úgy mint új tûzérzékelõ és halonnal oltó berendezések, plusz visszajelzõ berendezések a pilóta mûszerfalán, a hajtómûvek új kiömlõnyílást kaptak, stb.
Jelenleg 123db EA-6B van hadrendben az USA fegyveres erõinél, a tervek szerint az F/A-18E/F gépek bázisán jelenleg fejlesztés alatt lévõ F/A-18G "Growler" 2010 körül váltaná az EA-6B gépeket.
A Koreai háború keserû tapasztalatokkal gyarapította a Haditengerészetett és a Tengerészgyalogságot. Egyik fegyveres erõnek sem volt minden idõjárási körülmények között, akár éjjel is bevethetõ támadógépe, amelyre égetõ szüksége lett volna az ENSZ-csapatoknak - az ebben a feladatkörben rendszeresített Skyraider nem felelt meg a célnak. A haditengerészet Korea után kapott A-4 "Skyhawk" gépei ennek az igénynek nem feletek meg, az A3D "Skywarrior" pedig szinte egyetlen feladatra, nukleáris csapásmérésre volt alkalmas. A NAVY 1956-ban kiírt egy pályázatot, amelyre összesen 11 terv érkezett be, a turbólégcsavarostól a szuperszónikus sebességû gázturbinás gépen át a rövid kifutókon is le- és felszálni képes gépig. A nyertes a Grumman konvencionálisabb megoldása lett, amelyel a közvetlen munkát 1957-ben kezdték meg.
A Grumman (jelenleg Northrop Grumman) terve egy középszárnyas, kétüléses, minden idõjárásban bevethetõ szubszónikus (hangsebesség alatti), repülõgép-hordozóról bevethetõ támadógép volt, amely nem rendelkezik különösebben jó manõverezõképességel, vagy figyelemreméltó teljesítményadatokkal - szigorúan a csapásmérõ feladatnak rendeltek alá mindent, amelyeknél ezek nem szempontok. Az elsõ felszállása 1960-ban történt (még A2F-1 megjelöléssel), és már 1963-ban elkezdték a 482db (új jelölés szerinti) A-6A leszállítását, és összesen 687db különféle Intruder változat került átadásra az Amerikai Haditengerészetnek. A roppant megbízható és ellenálló gép hamar a személyzet kedvencévé váltak, és tovább öregbítették a Grumman "hagyományait" - a cég gépei híresek voltak túlméretezettségükrõl és vaskosságukról, ami miatt "Ironworks"-nak, vagyis vasmûveknek csúfolták a Grumman-t, nem is ok nélkül: gépeikben 'volt anyag bõven'. Az Intruder szolgálatba lépése után résztvett az USA minden fegyveres konfliktusában, Vietnam-tól Líbián át az elsõ Öböl-háborúig, és bevetései során jelentõsen profitált abból, hogy bármilyen idõjárási körülmények között, illetve éjjel és nappal egyaránt bevethetõ volt.
A gép középszárnyas építésû, a törzs két oldalán, alul helyezkedett el a két Pratt&Whitney J52-P-8A (vagy -8😎 hajtómûve. A szárnyai enyhén (25°-ban) hátranyilazottak, és kilépõélükön végig kitéríthetõ csûrõkormányok illetve ívelõlapok találhatóak, míg a belépõél csaknem egész hosszában kitéríthetõ - ezeknek köszönhetõen a gép igen jól viselkedik alacsony sebességû repülésnél, ami nemcsak a hordozóról történõ fel- és leszállásnál, de a támadások végrehajtásánál is jól jön. A pilótfülkében egymás mellett, katapultülésekben ül a pilóta (bal oldalon, kicsivel elõrébb) és a navigátor/bombázótiszt (jobb oldalon).
A-6A Mk82 "Snakeye" bombákat dob le (hogy minek jó kérdés, mert úgy tünik a tenger felett készült a kép...)
Az Intruder korának legfigyelemreméltóbb tulajdonsága a rendkívûl fejlett elektronikai felszereltsége volt. Ennek gerince a minden idõjárási körülmények között alkalmazható digitális navigációs és harci rendszer (Digital Integrated Attack Navigation Equipment - DIANE), ehez kapcsolódva egy Norden AN/APQ-92 keresõradar, és egy AN/APQ-112 követõ radar. Egy AN/ASN-31 inerciális navigációs rendszer, egy CP-729A számítógép, egy Litton AN/APQ-61 ballisztikai számítógép, az AN/AVA-1 függõleges kijelzõ, az AN/APN-141 rádiómagasságmérõ, az AN/ASQ-57 integrált elektronikai kontrolpanel, és az AN/APN-153 Doppler navigáció rendszer.
A gép nem rendelkezik beépített fegyverzettel, de szárnyai és törzse alatt lévõ 5 pillonon széles fegyverválasztékot vihet magával. Fegyverterhelése lehet Hydra vagy Zuni irányítattlan rakéták (10 konténer), 28db Mk81 (113kg) vagy Mk82 (227kg) légibomba, 13db Mk83 (454kg) légibomba, 5db Mk84 (907kg) légibomba. Vihet Mk-77 Napalmbombát, GBU-10E, GBU-12D vagyGBU-16B lézer-irányítású légibombát, AGM-123A Skipper II, AGM-45 Shrike vagy AGM-62 Walleyes irányított rakétát, illetve önvédelemre AIM-9 Sidewinder levegõ-levegõ rakétát. A 80-as években készített fegyverfelesztési program keretében pedig a további fegyverek került fel még a repertoárba: AGM-88 HARM radargyilkos rakéta, AGM-84E Harpoon SLAM irányított rakéta, AGM-65 Maverick hajó elleni változatai illetve az AIM-120A AMRAAM légiharc rakéta.
Érdekességként meg kell említeni, hogy a haditengerészet A-6-osai több bombát dobtak le Vietnami küldetéseik folyamán (több, mint 32.000 bevetése volt a tipusnak), mint a légierõ B-52-es bombázói.
A-6A(?) Mk81-es bombákkal megpakolva.
Fõbb változatai:
A-6A: Az elsõ sorozat-széira, amit még A2F-1 néven kezdtek gyártani, majd 1962-ben igazodva a védelmi minisztérium új jelölési rendszeréhez, A-6A-ra változtatták a megjelölést. Csökkentett hasznos teherrel a gép képes kiépítettlen reptekrõl is üzemelni, közvetlen légi támogatást nyújtva a frontvonalon tevékenykedõ csapatoknak.
EA-6A
EA-6A: Eredeti jelölése A2F-1Q. elektronikai hadviselére szánt változat a tengerészgyalogság számára. 28db gépet készítettek A-6A gépek átalakításával. A törzset meghosszabították és ide, valamint a függõleges vezérsík tetejére épített antennaházba telepítették az elektromos rendszereket, illetve a navigációs és bombavetõ eszközök egy részének helyére kerültek a plusz antennák. A gép korlátozottan képes volt bombák és irányítattlan rakéták hordozására is.
A-6B: Az A-6A különlegesen átalakított változata, amelyek kifejezetten a légvédelmi rakétaütegek elleni harcra lettek felkészítve. Fegyverzetébe bekerült a "Standard Anti-Radiation Missil"e (ARM) és elláták a földi radarok beméréséhez szükséges érzékelõrendszerrel.
A-6C: Egy másik speciális feladatközû A-6A átalakítás, amelyet infravörös érzékelõkkel és éjjelátó kamerával láttak el, és a "TRIM" (Trails, Roads Interdiction Multi-sensor - Többféle érzékelõvel végzett Ösvény és Út Felülegyelet) jelöléssel illetett feladatkörben dolgozott - az ellenséges erõk utánpótlásvonalainak felderítése volt a feladata.
Egy KA-6D éppen egy F/A-18-at "tankol".
KA-6D Módosított A-6A, amelyet a haditengerészet tankergépévé alakítottak. Az 1970-es években végzett átalakítás folyamán kivették az eredeti gépbõl az összes fegyverrendszerhez és digitális navigációhoz való rendszert és a törzs hátuljába egy hajlékonytömlõs utántöltõ rendszert építettek. A szárnyak és törzs alatti 5 pillonra üzemanyag-póttartályok kerültek, amelyek a gép által átadható üzemanyagmennyiséget növelik meg.
A-6E-k kötelékben
A-6E:_Az 1960-as ével végén kezdték fejleszteni. Az A-6A két radarját egyetlen AN/APQ-148 többfeladatú radarral cserélték le, modernebb számítógépek kerültek a gépbe. Az új radar lehetõvé tette a földi célpontok radarral való felderítését, és az északa, alacsonyan végrehajtott repülést. Az orr alá egy kis toronyba infravörös kamera, lézeres célmegjelölõ és lézeres távolságmérõ került. A 70-es években a még megmaradt A-6A gépek mindegyikét A-6E szintre alakították át.
1979-ben a Célfelismerõ Támadási Multiszenzor (Target Recognition Attack Multisensor -TRAM) rendszert került a gépekre, amelyeknél a kis orrtoronyban lévõ érzékelõ eszközöket modernebbekre cserélték. Jobb minõségû infravörös és látható fény tartományban mûködõ kamera, új lézeres távolságmérõ és jobb lézeres célmegjelölõ kapott helyet a kis toronyban. A gépet továbbá ellátták Automatikus Hordozóra-leszállító Rendszerrel (Automatic Carrier Landing System - ACLS) is, jelentõsen könnyítve a nehéz körülmének közötti leszállást.
Az 1980-as években kezdõdött az Intruderek hatyúdala, a gépek szárnyain fárdás nyomai jelentkeztek, és ezt teljesen csak a szárnyak lecserélése kompozit alapanyaguakra. A 90-es években pár gépnél elvégezték az új szárnyak felszerelését, de végülis a 90-es évek közepére döntés született a gépek kivonására. A A-6E gépeket (vagyis a támadó feladatkörû Intrudereket) 1997-ben végleg leszerelték, és feladataikat az F/A-18 gépek vették át.
EA-6B "Prowler":
Õróla kicsival bõvebben kell beszélni, ugyanis nem egyszerûen csak egy átalakított, célspecifikus változata a Intruder-nek. Az EA-6B-t (ebben a feladatkörben elsõként) már a tervezõasztalon az rádióelektronikai hadviselésre készítették, kifejezetten az ellenség radarjainak és rádióberendezéseinek zavarására és az ellenség hasonló célú tevékenységeinek megakadályozására. Elõdje, az EA-6A utólagosan átalakított A-6A gépek voltak, amelyekbe utólag szereltek rádióelektronikai érzékelõket és zavarókat. Az elsõ EA-6B gépet 1971-ben állították hadrendbe, és hamarosan leváltotta az összes EA-6A gépet.
Az eredeti A-6 gép törzsék megnyújtották és megerõsítették, így az elsõ, kétfõs pilótafülke mögé egy szintén két fõ számára helyet adó második fülke került, a személyzet pedig a pilótából és három rádióelektronikai tisztbõl áll.
Az EA-6B szive az AN/ALQ-99 Taktikai Zavaró Rendszer, amelyeket a pillonokra függeszthetõ konténerekben visz magával a gép. A gép 5 pillonjára (1 a törzs alatt és kettõ-kettõ a félszárnyak alatt) a küldetésnek megfelelõ arányban lehet zavarókonténereket, üzemanyagtartályokat és HARM radarelhárító rakétákat függeszteni. A zavarókonténerek, amelyek (kis propellerek által hajtot generátorok által) önellátóak energiából, és két zavaróadót tartalmaznak, amelyek a hét rádióhullám-sávból egyet képesek teljesen lefogni.
A függõleges vezérsík tetején helyet foglaló antennaház képes a mûködõ radarok jeleinek érzékelésére már nagy távolságból, és a fedélzeti számítógép segítségével képes annak azonosítására, és szükség esetén a legénység az adott radartipus elleni zavarást meg tudja kezdeni.
EA-6B, a pillonokon (balról jobbra):
AN/ALQ-99 zavarókonténer, pótüzemanyagtarály, HARM "radargyilkos" rakéta, még egy AN/ALQ-99
Az EA-6B az átalakítások miatt mintegy 4,5 tonnával lett nehezebb, mint az A-6E, és mivel a hajtómûvek ugyanazok, az EA-6B manõverezõképessége nagyságrendel romlott (az amúgy sem mûrepülésre tervezett) támadó változathoz képest.
1995-ben, mikor a légierõ EF-111 "Raven" gépei nyugdíjba vonultak, az USA egyetlen ilyen feladatkörû gépe az EA-6B maradt, ezért az US NAVY mellett USAF és US MARINES egységeiben is ilyen gépek látják el a rádióelektronkai hadviselést.
Az EA-6B gépek a rádióelektronika folyamatos fejlõdésének hála állandó fejlesztéseken esnek át, ezeket Fejlesztett Képesség Átalakításoknak (Improved Capability Modification I./II./III. - ICAP I./II./III.) nevezik, ezek legtöbbje a rádióelektronikai érzékelõ és zavaró berendezések illetve a fedélzeti számítógépek modernizálásában merülnek ki, új, hatékonyabb eszközök, valamint a HARM radarelháritó rakéták újabb verzióhoz szükséges csatlakozók és adatbuszok beépítésével.
Ez alól kilóg a Haditengerészet "ICAP II Block 89/Block 89A" programja, amelyek a repülésbiztonságát érintõ átalakításokat takarnak, úgy mint új tûzérzékelõ és halonnal oltó berendezések, plusz visszajelzõ berendezések a pilóta mûszerfalán, a hajtómûvek új kiömlõnyílást kaptak, stb.
Jelenleg 123db EA-6B van hadrendben az USA fegyveres erõinél, a tervek szerint az F/A-18E/F gépek bázisán jelenleg fejlesztés alatt lévõ F/A-18G "Growler" 2010 körül váltaná az EA-6B gépeket.
#2724
Multimédiás CD a Magyar Honvédségrõl
A Honvédelmi Minisztérium tizenegyezer példányban készítette el a Magyar Honvédség fegyverzetét, haditechnikai eszközeit, szervezetét és feladatait bemutató multimédiás CD-lemezt - közölte Matyucz Péter, a tárca kommunikációs főigazgatója. Ilyen átfogó kiadvány eddig még nyomtatott formában sem jelent meg a Magyar Honvédségről.
A Honvédelmi Minisztérium tizenegyezer példányban készítette el a Magyar Honvédség fegyverzetét, haditechnikai eszközeit, szervezetét és feladatait bemutató multimédiás CD-lemezt - közölte Matyucz Péter, a tárca kommunikációs főigazgatója. Ilyen átfogó kiadvány eddig még nyomtatott formában sem jelent meg a Magyar Honvédségről.
#2723
😄D
(Barrett powwa...)
(Barrett powwa...)
#2722
loller:
#2721
Ok, de lehet, hogy egy-két nap múlva lesz belõle valami 😊
A csapatmunka roppant fontos: rajtad kívül másra is l?hetnek!
#2720
Cifu!
Ne csak a high techrõl legyen megint szó, engem érdekelnének ezek a klasszikus gépek mint pl: S-3B Viking, EA-6B Prowler.
A-6 Intruder.
Remélem megtiszteled a közönséget ezen típusok leírásával 😊
Ne csak a high techrõl legyen megint szó, engem érdekelnének ezek a klasszikus gépek mint pl: S-3B Viking, EA-6B Prowler.
A-6 Intruder.
Remélem megtiszteled a közönséget ezen típusok leírásával 😊
#2719
#2707: Oks, csak anno úgy rémlett, hogy az AIM-120-ra valami durva exportkorlátozás van. 😊
#2718
részletbe vágom? Ja, mint bálnafasz az iszapot! 😄
#2717
hátmég a gép!! 😄
#2716
nehéz szó!
#2715
eurofighter - bonyolult leirni...
Intel™ Pentium™ 8 @ 7388 MHz | 8192 MB™ 1200 MHz Samsung™ RAM™ | ATI™ Radeon™ X4400 XT @ 4096MB RAM™ [™]™ (levédve)
#2714
Jah 1/10-ed gép... Lasssan meglesz 1 eurofighrter... 2 eurofighrter. Persze csak apránként. A honvédség elsõnek a szárnyakat veszi meg, szóval részletbe. Vágod.
Intel™ Pentium™ 8 @ 7388 MHz | 8192 MB™ 1200 MHz Samsung™ RAM™ | ATI™ Radeon™ X4400 XT @ 4096MB RAM™ [™]™ (levédve)
#2713
és tört gépre? 😊
#2712
Köszi Cifu.
Köszi Yetike.
Jah szerintem egy tized eurofighterre nem lenne pénzünk. És most a tört számra gondoltam...
Köszi Yetike.
Jah szerintem egy tized eurofighterre nem lenne pénzünk. És most a tört számra gondoltam
...Intel™ Pentium™ 8 @ 7388 MHz | 8192 MB™ 1200 MHz Samsung™ RAM™ | ATI™ Radeon™ X4400 XT @ 4096MB RAM™ [™]™ (levédve)
#2711
Nézd, ha arról lenne szó, hogy mit szeretnénk, akkor azt mondom, hogy jó lenne két ezred Eurofighter, két ezred Szu-35, meg két szállítóezred An-124-esekkel. Helikopterek terén meg egy ezred Ka-52, valamint szállítóegységnek két ezred MH-60 és MH-47 😊))
Ejj, 'be szép is volna... 😊)
Ejj, 'be szép is volna... 😊)
#2710
végulis megfelel nekunk bármi, csak nato kompatibilis legyen 😊
nekem személyszerint nem tetszik a gép, meg a körülötte folyo kavarás sem....
nekem személyszerint nem tetszik a gép, meg a körülötte folyo kavarás sem....
''Egy probléma nem oldható meg azzal a gondolkodással, amely magát a problémát létrehozta''