Haditechnikai Topic

Hat igen.."tudnak" ezek az elvtarsak 😉

Leszallt..szal..ennyi..de majd delutan talan meg...
Nah jolvan nem idegellek tovabb Cifu 😉

Ertettem! Rohanok, honom ala csapom a digigepet..es mar megyek is ki neked exkliziv fotokat kesziteni !!

Enmeg azon filozom, hogy ha mar ily szepen kitisztult az eg..es kisutott a nap..fel kene pattani a bringara, es kitekerni felszalloiranyra 😉)

Jaja hallottam róla. Elég rossz ómen ha az SAS is inkább az M16-ost választotta 😊

Vazzeg ne szóban, hanem képekben, ha kérhetem.

Szeretem ezt a gepet..inne meszirol is latszek ebben van ero..nem ugy mint az Albakban...
Kene nekunk ilyenbol 1-2 szazad...

Most pihi van, majd hétvégén dolgozom 😊
Csak kicsit unatkoztam, úgyhogy elvertem az idõt... De mindjárt lépek, irány a mozi (Punisher). 😊

100meteres alap...hehhhh..ugy eltunik a csik vonalaban a fak mogott mint a sicc.. 😛

Na majd akkor errõl is írok egy-két sort 1x. 😊
Amúgy tudod, hogy nagyon rossz híre van? 😊

Huuu vazze ALCA keni neki rendesen 😉)

He?...."ne legy barom" 😛

Csak nem vagtam miert ez az ismerteto aradat ma...tan csak nem szabin vagy? 😛 (illetve nem dolgozol 😉)

Rohadt mázlista! 😊

másik kedvencem

Hehe..kinezek az ablakon es mit latok? 😄
ALCA murepul eppen 😉))

Ez a Steyr nagyon jó kis puska..

Jah, csak úgy. Ha nem tetszenek, akár ki is törölhetem õket.

Remélem beírtad a vendégkönyvbe elégedetlenségedet 😄DD

Steyr AUG A1/A2



A Vietnami háború tapasztalatai nemcsak az Egyesült Államokban és Szovjetunióban, hanem a politikailag semleges Ausztriában is azt mutatták, hogy egy kis ûrméretû gépkarabély számtalan elõnnyel rendelkezik, és az osztrák Szövetségi Hadsereg (Bundseheer) kifejezte igényét egy ilyen fegyver rendszerbeállításra. Az amerikai Armalite AR15 / Colt M16 azonban megbízhatóság terén nem felelt meg a kívánalmaknak, így saját fejlesztésbe fogtak, melyet a Steyr Mannlicher fegyvergyár végezte, és Walter Stoll õrnagyot bízták meg a program vezetésével. Az õrnagy fogta a már különféle megjelent, újdonságként feltünt technológiákat és megoldásokat (beépített távcsõ, mûanyag tok, bull-pup elrendezés) és egy igen megbízható fegyver kovácsolta össze. Még 1970-ben kezdõdtek az elsõ tesztek az AUG-al, mely számtalan korát megelõzõ tulajdonsággal rendelkezett, ám ezek sok-sok hibát is hoztak elõ, és csak 1978-ban kezdték meg a sorozatgyártását, de az Osztrák hadsereg illetékesei nehezen fogadták el az alumínium ötvözetbõl és de mûanyagból készült, bull-pup (a tár a markolat mögött van elhelyezve) elrendezésû, beépített távcsöves, moduláris felépítésû gépkarabélyt. Fõleg ez utóbbit, az 1,5x nagyítású, markolatba épített távcsövet fogadták nehezen, mivel úgy vélték, hogy az könnyen elkoszolódhat, és különben sincs szükség rá, ám a tesztek bebizonyították, hogy az ilyen fegyverrel ellátott katonák sokkal hatékonyabbak, mint hagyományos fegyvereket használó társaik. Végül is az osztrák hadsereg STG77 jelöléssel rendszerbeállított 1978-ban.


Steyr AUG A1 hosszú csõvel és 42-es tárral.

A fegyver Bull-pup kialakítása miatt jóval rövidebb lehetett, mint hagyományos társai, mivel a zárszerkezet jóval hátrébb lett elhelyezve, a válltámaszban, így azonos csõhossz mellet az AUG csupán 79 centiméter hosszú. Ugyanakkor az AUG-ot átalakító készletettel látták el, mivel a jobbkezesre állított fegyvernél a zár balkezes lövõnél pont az arc mellé kerül, amely komoly sérüléseket okozhat - emiatt viszont az AUG-al nem (vagy csak nagy odafigyeléssel) lehet váltott kézzel tüzelni, ami viszont szûk térben, épületekben való harcnál sokszor szükséges lenne. A moduláris felépítés következtében a fegyver könnyen átalakítható mesterlövész változattá (621mm hosszú csõ és egy teljes értékû (akár éjjellátó) célzótávcsõ segítségével), könnyû géppuskává (a fent is említett 621mm hosszú vastagabb csõ, amelyen egy kétlábú állvány is található és 42 lövedékes tár) karabélyá (egy 407mm-es cserecsõvel) illetve egyfajta géppisztollyá (egy nagyon rövid, mindössze 350mm-es csere-csõ segítségével). A csõ cseréje nagyon egyszerû: a csõhöz rögzített elsõ pisztolymarkolatot 45°-al el kell fordítani, és elõre ki lehet húzni, a cserecsövet pedig behelyezni - mivel minden csõhöz hozzá van rögzítve egy elsõ pisztolymarkolat, a csõcsere akár forró csõnél is elvégezhetõ.


A négyféle cserecsõ, fentrõl lefele: géppuska ill mesterlövész (621mm), puska (508mm), karabély (407mm) és "géppisztoly" (350mm). Megfigyelhetõ a csõhöz rögzített elsõ pisztolymarkolat.

A fegyver egy másik érdekessége az, hogy a tûzváltója csak kétállású: biztosított és tûzkész. A különbözõ tûzmódokat az elsütõ billentyû segítségével lehet elérni: ha a lövész csak egy kicsit húzza hátra az elsütõ billentyût, a fegyver egyeslövést végez, ha viszont a lövész teljesen hátrahúzza a ravaszt, akkor sorozatlövést ad le. Ugyanakkor a Steyr gyárt hagyományos tûzváltójú AUG változatokat is, sõt, készítik Luger 9mm-es ûrméretben is, elsõsorban rendvédelmi célokra. A fegyver nagyon elterjedt lett, Ausztrália, Tunézia és Új-Zéland hadserege is ezt a fegyvert rendszeresítette és amerikában is több államszerv használja (pl. vámõrség, és egyes helyi rendõrszervek).
A Steyr az 1990-es években elkészítette az Aug A2-õt, amelynél a hordfogantyúba épített optika helyett egy picatinny rögzítõsin található, amelyre szinte bármilyen optikai célzórendszer felszerelhetõ. Ezután jelent meg a csõre rögzíthetõ szereléksin, amelyre fegyverlámpát vagy lézercélzót lehet szerelni. Szintén a 90-es években megjelent az alap, 508mm-es csõhöz egy rögzítõrész, amelyel rászerelhetõ a csõ alá az M203 gránátvetõ, a korábban a fegyverhez rendszeresített puskagránátot váltotta.


Steyr AUG A2

Te Cifu!
Ezeket most hirtelen csak ugy? 😄

no voltam a National Army Museumban is Londonban. Szerintem a magyar hadtorteneti veri

Kh-31 (NATO: AS-17 "Krypton")

Hossz: 5.232 m
Törzsátmérõ: 0.36 m
Szárnyfesztáv: 0.779 m
Indulótemege: 600 kg
Robbanófej tömege: 100 kg (Kh-31A)
90 kg (Kh-31P)
Hatótávolsága: 50-70km (Kh-31A)
110km+ (Kh-31P)
Repülési magassága (Kh-31A): 9 méter
Repülési sebessége: (9 méter magasságban): Mach 2.7
(nagy magasságban): Mach 4.5
Célrávezetés: Aktív/Passzív radar

A "Zvezda" tervezõ iroda 1977-ben kezdte meg a munkálatokat egy könnyû hajó elleni robotrepülõgépen, amely képes áthatolni az újonan megjelent NATO közellégvédelmi rendszerein (angol rövidítáéssel CIWS, pl. Phalanx, RAM) , amit úgy akartak megoldani, hogy a robotrepülõgép rendkívûl gyorsan haladjon a vízfelszin felett. A testet titániumötvözetbõl készítették, a meghajtásról pedig kerozin üzemanyagú torlósugárhajtómû gondoskodik. Indításkor a torlósugárhajtómû kiömlõnyílásában helyet foglaló szilárd rakétahajtóanyag gyorsítja a Kh-31-et Mach 1.8-ra, majd a beömlõnyílások kupakjai leválnak, és a rakétahajtóanyag kiégésével beindul a torlósugárhajtómû (hasonlóan, mint a Francia ASMP robotrepülõgép esetén). Az elsõ tesztindításokra 1982-ben került sor, a nyilvánosság elött 1991-ben jelent meg elõször a Dubai fegyvervásáron. Két fõ alváltozata létezik még, az MA-31 célgép, amelyet a hajók rakétavédelmi gyakorlatain szoktak használni, és a nemrég megjelent Kh-31P, amely levegõ-levegõ rakéta lett, és az ellenséges légtérfigyelõ repülõgépek (E-2 Hawkeye, E-3 AWACS) ellen lett kifejlesztve, a MiG-31 két darabot hordozhat belõle (elvileg a Szu-30MK és Szu-35 is képes indítani). A Kh-31A-t, amely a hajó elleni változat hordozhatják a Szu-30MK/MKI/MKK, Szu-32/34, Szu-33 és a Szu-35, valamint valószinüleg a MiG-29M/M2 vadászgépek. Elékszült a Kh-31A és a Kh-31P továbbfejlesztett változata is Kh-31AD és Kh-31PD néven, feltehetõen az elektronikai rendszert modernizálták.
1997-ben az USA haditengerészete beszerzett 4 darab MA-31 célgépet, amelyet tesztelésnek vetettek alá. Hárommal a repülési tulajdonságait tesztelték, és a megállapították, hogy a robotrepülõgép 30 láb (~9 méter) magassában a hangsebesség 2,7-szeresével közelíti meg a célhajót. A negyedik gyakorló robotrepülõgépet egy éles lövészeten használták fel, és a jelentés szerint nem voltak képesek lelõni. A tesztelésér felelõs admirális (GEORGE HUCHTING) javasolta a Pentagonnak, hogy 9 éles Kh-31A robotrepülõgéet szerezenek be a további adatgyûjtésjez (arról nem tudni, valóban megtörtént-e a beszerzés). 1998-ban az MA-31 teszteredmények felkerültek egy internetes oldalra, amely miatt azonnali hatályal menesztették Huchting admirálist a haditengerészettõl. A hírek szerint India és Kína is vásárolt a Kh-31A-ból.

A Boeing is dolgozik egy ilyenen, a neve Peilcan ULTRA (Ultra Large TRansport Aircraft). A tervek szerint 1400 tonnás lenne a teherbírása - akár 17db M1A2 harckocsit is elvihetne egyszerre...

nemrég mutattak mûködõ prototípust (NGC vagy Discovery) hasonló elvû olajtanker méretû eszközrõl - egyetlen probléma volt vele, hogy ha kb 15foknál kisebb szögbõl szembekapott egy nagyobb hullámot, az nem tett jót neki.

az elv amúgy minden hydrofoilnál megvan (szárnyashajók), és nagyobb méretben azok is jól mûködnek.

vaze ez durva

TGKB TKV-34 KM, a "Kaszpi Tengeri Szörny"

Rostislav E. Alexeev eredetileg a II VH-ban torpedóhajókat tervezett, de folyamatosan beleütközött a kavitáció problémájába, amely a nagy sebességû (~100km/h és feljebb) hajók esetén jelentõsen rontja az áramlást, és növeli a közegellenállást, 1947-ben azonban úgy döntött , hogy a "talajhatást" (azt a hatás, amikor a talaj és a nagy sebességel, alacsonyan haladó repülõgép szárnyai között erõs felhajtóerõt generál) kihasználva oldja meg a nagy sebességû vizi jármûveket súlytó problémát. Az elv végülis egyszerû: ahoz, hogy a vizi jármû gyorsabban haladhasson, ki kell emelni a vízbõl, hogy minimálisra csökkentség a közegellenállást. 1958-ban kezdett a Szovjet haditengerészetnek az Ekranoplan-ok gyakorlati tesztjein dolgozni, és 1961-ben már elis készült elsõ jármûve, az SM-I, amely egy 2,8 tonnás jármû volt, és végsebessége meghaladta a 250km/h-t - gyorsabb volt minden addigi vizi jármûnél...


A "Kaszpi Tengeri Szörny"

Az SM kisérleti jármûvek után 1965-ben készült el az elsõ "KM" (Korabl Maket - kb. Hajó modell vagy hajó prototipus), amelyre késõbb a 'kaszpi tengeri szörny' név ragadt. A gép törzse egy nagy méretû repülõhajóra emlékeztetett, csonka vállszárnyakkal, amelynek végeon lelógó "fülek" voltak, a törzs végére pedig egy nagy "T" vezérsík került. A meghajtásáról 10 db Dobrjin VD-7-es hajtómû gondoskodott, melybõl 4-4 a pilótafülke mögött, a törzs mellett volt, kettõ pedig a nagy "T" vezérsík felsõ harmadában, de 1979-ben ezt a két hajtómûvet a másik 8 hajtómûvel egy vonalban, a törzs fölött helyezték el egy állványon. Induláshoz mind a tíz hajtómû mûködésére szükség volt, de menet közben csak a két hátsó hajtómû mûködött. A gépet többször is átépítették, méretei folyamatosan változtak (hossza: 92-106m, szárnyfesztávolsága 32-40m, tömege: 495-540 tonna), és "jó orosz szokás" szerint a függõleges vezérsíkon található számot is át-át festettét (ami miatt pontosan nem tudni, hogy hány épült, a források vagy egy, vagy 8 gépet említenek, egy bizonyosan összetört és kigyuladt 1969-ben, mikor sûrû ködben a gép pilótája hibás mozdulatot tett, egy másik (?) 1980-ban egy felszállás során súlyosan megsérült, és elpusztul). A gép mintegy 3000 km-es hatótávolsággal rendelkezett, végsebessége körülbelül 550km/h volt nyugodt vízfelülett felett, és maximálisan 3,5 méteres hullámzásban repülhetett. Teherbírásáról nincs megbízható adat, de bizonyosan 100 tonna felett, és képes volt akár 1000 gyalogos katonát is elszállítani.




Project 903 "Lun" ill. "Spasatel"

A KM tapasztalati után az 1980-as években egy kicsivel kissebb, hajó elleni támadóváltozat munkálatai kezdõdtek meg, ez lett a "Lun". A KM-tõl különbözött abban, hogy csak 8 hajtómûve volt (NK-87 tipusúak, egyenként kb. 130kN tolóerõvel), nem volt külön "cirkálóhajtómûve", a szárnyak fesztávolsága némileg nagyobb volt, és a "T" vezérsík vizszintes szárnyai nem szögben, hanem tényleg vizszintesen álltak. Az orrába egy nagy méretû elõre nézõ radar, a hátsó vezérsíkra elõre és hátra nézõ radarok kerültek, a hátára pedig 2x3 db 3M20 "Moskitó" (NATO: SS-N-22 "Sunburn") hajó elleni robotrepülõgép került. 1987-ben a "Lun" a szovjet haditengerészet kötelékébe lépett. 1989-ben a "Komszomolets" tengeralatjáró balesete után az építés alatt álló második "Lun"-t átépítettésérõl döntöttek, hogy kutató-mentõ feladatkört lásson el a hasonló balesetek esetén. A tervek szerint akár 500 bajba került tengerészt is a fedélzetére vehetne. A "Spatasel" terv ugyanakkor (mint megannyi igéretes szovjet/orosz terv) pénzügyi zavarba került, 1998-ban a hírek szerint a gép 98%-osan készen volt, de azóta sem tudni róla többet - csak egy olyan kép került ki, amelyen egy szerelõcsarnokban, leponyvázva áll a gép.

A "Lun" és a "Spasatel" egyaránt 550km/h-s végsebességel rendelkezik, hatótávolságuk mintegy 3000 km, tömegük max. 400 tonna.


A "Lun", méretarányait jól mutatja a képen látható Mi-14 heli.

repüljetek F-18-al 😊

http://www.technetguru.net/host/246/

ott a pont, énis erre tippelnék 😊

Vagy csak szerencséje volt a fotósnak és elkapta . Az aknavetõknek egyébként renszerint olyan alacsony a kezdõsebességük , hogy rövidebb távon (6-800m) szabad szemmel végig követhetõ a gránát a levegõben .

Gondolom beállítják fényérzékenyre a gépet, ahogy a villámokat is fényképezik, és eléri ezt a fényességet, akkor elcsattan a gép.

tudom én gépemen is van de az nem elég gyors ehez szerintme

A profibb gepeken van olyan, hogy sorozatfelvetel, amig nyomod a kioldogombot, addig csinalja a kepeket. Aztan kivalogatod azt ami jol sikerult 😊

Tom itt vannak látta oket

szerintem meg extra kamerával vették fel mint amivel a filmesek csinálják/ták az effekteket

akkor meg az aknavetõ érintõs gyújtójához...

ez aknavetõ

Lehet, hogy csak szerencséje volt a fotósnak, vagy esteleg hozzá volt drótozva a gép a rakétaindító kapcsolóhoz.

De ugye valami speckó kamerával? Mert a képek elég élesek, és egy ilyen robbanás pillanatának megörökítéséhez szerintem a 24 kép/sec kevés.

Pl videóra veszik és kivágják azt a képkockát...

Hogy tudnak ilyen jó pillanatot elkapni? Egy gép ezredmásodpercenként csinál képeket és abból szelektálnak vagy hogy? 😊

Katonai repülõtábor Szolnokon

A katonai repülést népszerûsíti a honvédség Szolnokon. A repülõtáborban a pilótaképzés programjával ismerkedhet meg kilencven fiatal, s vitorlázógéppel a levegõbe is emelkedhetnek.

A légierõt és a katonai repülést kívánják népszerûsíteni abban a hat, ötnapos táborban, mely július 5. és augusztus 13. között zajlik Szolnokon. Édes Imre, a Légierõ Parancsnokság kiképzõ tisztje a Magyarország.hu érdeklõdésére elmondta: az ingyenes táborban hetenként 15 középiskolában vagy felsõoktatási intézményben tanuló fiatal repülhet vitorlázó, illetve motoros vitorlázó gépen, a szolnoki és a kecskeméti bázison pedig ugyancsak a földön, de katonai gépekbe is beleülhetnek. Emellett számos elõadást tartanak nekik a repüléssel, illetve a pilótaképzéssel kapcsolatban.

A Magyar Honvédség évente 14-16 pilótajelöltet vesz fel. Nekik a kiváló egészségi állapot (féldiopriás szemüveg még megengedett) mellett diplomával, középfokú angol nyelvvizsgával kell rendelkezniük. A repülõs múlt egyáltalán nem feltétel, de a jelentkezõ életkora a 26 évet nem haladhatja meg. Édes Imre elmondása szerint rendkívül nagy a túljelentkezés, az elmúlt évben több mint négyszázan kívántak a honvédség kötelékébe állni; a jelentkezõk 5-6 százaléka nõ volt. A legtöbben azonban az egészségügyi alkalmassági vizsgálaton gerincproblémák miatt mondhattak búcsút a lehetõségnek.

A felvett pilótajelöltek Magyarországon 8 hónapos felkészítésen vesznek részt, de közülük csak 7-8 válik pilótává egy kétéves kanadai képzés után.

Lehet hogy csak a fingja gyujtotta be

Hehe...elfelejt veletlen lehajolni es leporkoli a bajuszt 😄
De meg igy is a hatsojat peddzegeti 😉)