95112
-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
#2725
A-6 "Intruder"/ EA-6 "Prowler"
A Koreai háború keserű tapasztalatokkal gyarapította a Haditengerészetett és a Tengerészgyalogságot. Egyik fegyveres erőnek sem volt minden időjárási körülmények között, akár éjjel is bevethető támadógépe, amelyre égető szüksége lett volna az ENSZ-csapatoknak - az ebben a feladatkörben rendszeresített Skyraider nem felelt meg a célnak. A haditengerészet Korea után kapott A-4 "Skyhawk" gépei ennek az igénynek nem feletek meg, az A3D "Skywarrior" pedig szinte egyetlen feladatra, nukleáris csapásmérésre volt alkalmas. A NAVY 1956-ban kiírt egy pályázatot, amelyre összesen 11 terv érkezett be, a turbólégcsavarostól a szuperszónikus sebességű gázturbinás gépen át a rövid kifutókon is le- és felszálni képes gépig. A nyertes a Grumman konvencionálisabb megoldása lett, amelyel a közvetlen munkát 1957-ben kezdték meg.
A Grumman (jelenleg Northrop Grumman) terve egy középszárnyas, kétüléses, minden időjárásban bevethető szubszónikus (hangsebesség alatti), repülőgép-hordozóról bevethető támadógép volt, amely nem rendelkezik különösebben jó manőverezőképességel, vagy figyelemreméltó teljesítményadatokkal - szigorúan a csapásmérő feladatnak rendeltek alá mindent, amelyeknél ezek nem szempontok. Az első felszállása 1960-ban történt (még A2F-1 megjelöléssel), és már 1963-ban elkezdték a 482db (új jelölés szerinti) A-6A leszállítását, és összesen 687db különféle Intruder változat került átadásra az Amerikai Haditengerészetnek. A roppant megbízható és ellenálló gép hamar a személyzet kedvencévé váltak, és tovább öregbítették a Grumman "hagyományait" - a cég gépei híresek voltak túlméretezettségükről és vaskosságukról, ami miatt "Ironworks"-nak, vagyis vasműveknek csúfolták a Grumman-t, nem is ok nélkül: gépeikben 'volt anyag bőven'. Az Intruder szolgálatba lépése után résztvett az USA minden fegyveres konfliktusában, Vietnam-tól Líbián át az első Öböl-háborúig, és bevetései során jelentősen profitált abból, hogy bármilyen időjárási körülmények között, illetve éjjel és nappal egyaránt bevethető volt.
A gép középszárnyas építésű, a törzs két oldalán, alul helyezkedett el a két Pratt&Whitney J52-P-8A (vagy -8B) hajtóműve. A szárnyai enyhén (25°-ban) hátranyilazottak, és kilépőélükön végig kitéríthető csűrőkormányok illetve ívelőlapok találhatóak, míg a belépőél csaknem egész hosszában kitéríthető - ezeknek köszönhetően a gép igen jól viselkedik alacsony sebességű repülésnél, ami nemcsak a hordozóról történő fel- és leszállásnál, de a támadások végrehajtásánál is jól jön. A pilótfülkében egymás mellett, katapultülésekben ül a pilóta (bal oldalon, kicsivel előrébb) és a navigátor/bombázótiszt (jobb oldalon).
A-6A Mk82 "Snakeye" bombákat dob le (hogy minek jó kérdés, mert úgy tünik a tenger felett készült a kép...)
Az Intruder korának legfigyelemreméltóbb tulajdonsága a rendkívűl fejlett elektronikai felszereltsége volt. Ennek gerince a minden időjárási körülmények között alkalmazható digitális navigációs és harci rendszer (Digital Integrated Attack Navigation Equipment - DIANE), ehez kapcsolódva egy Norden AN/APQ-92 keresőradar, és egy AN/APQ-112 követő radar. Egy AN/ASN-31 inerciális navigációs rendszer, egy CP-729A számítógép, egy Litton AN/APQ-61 ballisztikai számítógép, az AN/AVA-1 függőleges kijelző, az AN/APN-141 rádiómagasságmérő, az AN/ASQ-57 integrált elektronikai kontrolpanel, és az AN/APN-153 Doppler navigáció rendszer.
A gép nem rendelkezik beépített fegyverzettel, de szárnyai és törzse alatt lévő 5 pillonon széles fegyverválasztékot vihet magával. Fegyverterhelése lehet Hydra vagy Zuni irányítattlan rakéták (10 konténer), 28db Mk81 (113kg) vagy Mk82 (227kg) légibomba, 13db Mk83 (454kg) légibomba, 5db Mk84 (907kg) légibomba. Vihet Mk-77 Napalmbombát, GBU-10E, GBU-12D vagyGBU-16B lézer-irányítású légibombát, AGM-123A Skipper II, AGM-45 Shrike vagy AGM-62 Walleyes irányított rakétát, illetve önvédelemre AIM-9 Sidewinder levegő-levegő rakétát. A 80-as években készített fegyverfelesztési program keretében pedig a további fegyverek került fel még a repertoárba: AGM-88 HARM radargyilkos rakéta, AGM-84E Harpoon SLAM irányított rakéta, AGM-65 Maverick hajó elleni változatai illetve az AIM-120A AMRAAM légiharc rakéta.
Érdekességként meg kell említeni, hogy a haditengerészet A-6-osai több bombát dobtak le Vietnami küldetéseik folyamán (több, mint 32.000 bevetése volt a tipusnak), mint a légierő B-52-es bombázói.
A-6A(?) Mk81-es bombákkal megpakolva.
Főbb változatai:
A-6A: Az első sorozat-széira, amit még A2F-1 néven kezdtek gyártani, majd 1962-ben igazodva a védelmi minisztérium új jelölési rendszeréhez, A-6A-ra változtatták a megjelölést. Csökkentett hasznos teherrel a gép képes kiépítettlen reptekről is üzemelni, közvetlen légi támogatást nyújtva a frontvonalon tevékenykedő csapatoknak.
.jpg)
EA-6A
EA-6A: Eredeti jelölése A2F-1Q. elektronikai hadviselére szánt változat a tengerészgyalogság számára. 28db gépet készítettek A-6A gépek átalakításával. A törzset meghosszabították és ide, valamint a függőleges vezérsík tetejére épített antennaházba telepítették az elektromos rendszereket, illetve a navigációs és bombavető eszközök egy részének helyére kerültek a plusz antennák. A gép korlátozottan képes volt bombák és irányítattlan rakéták hordozására is.
A-6B: Az A-6A különlegesen átalakított változata, amelyek kifejezetten a légvédelmi rakétaütegek elleni harcra lettek felkészítve. Fegyverzetébe bekerült a "Standard Anti-Radiation Missil"e (ARM) és elláták a földi radarok beméréséhez szükséges érzékelőrendszerrel.
A-6C: Egy másik speciális feladatközű A-6A átalakítás, amelyet infravörös érzékelőkkel és éjjelátó kamerával láttak el, és a "TRIM" (Trails, Roads Interdiction Multi-sensor - Többféle érzékelővel végzett Ösvény és Út Felülegyelet) jelöléssel illetett feladatkörben dolgozott - az ellenséges erők utánpótlásvonalainak felderítése volt a feladata.
Egy KA-6D éppen egy F/A-18-at "tankol".
KA-6D Módosított A-6A, amelyet a haditengerészet tankergépévé alakítottak. Az 1970-es években végzett átalakítás folyamán kivették az eredeti gépből az összes fegyverrendszerhez és digitális navigációhoz való rendszert és a törzs hátuljába egy hajlékonytömlős utántöltő rendszert építettek. A szárnyak és törzs alatti 5 pillonra üzemanyag-póttartályok kerültek, amelyek a gép által átadható üzemanyagmennyiséget növelik meg.
A-6E-k kötelékben
A-6E:_Az 1960-as ével végén kezdték fejleszteni. Az A-6A két radarját egyetlen AN/APQ-148 többfeladatú radarral cserélték le, modernebb számítógépek kerültek a gépbe. Az új radar lehetővé tette a földi célpontok radarral való felderítését, és az északa, alacsonyan végrehajtott repülést. Az orr alá egy kis toronyba infravörös kamera, lézeres célmegjelölő és lézeres távolságmérő került. A 70-es években a még megmaradt A-6A gépek mindegyikét A-6E szintre alakították át.
1979-ben a Célfelismerő Támadási Multiszenzor (Target Recognition Attack Multisensor -TRAM) rendszert került a gépekre, amelyeknél a kis orrtoronyban lévő érzékelő eszközöket modernebbekre cserélték. Jobb minőségű infravörös és látható fény tartományban működő kamera, új lézeres távolságmérő és jobb lézeres célmegjelölő kapott helyet a kis toronyban. A gépet továbbá ellátták Automatikus Hordozóra-leszállító Rendszerrel (Automatic Carrier Landing System - ACLS) is, jelentősen könnyítve a nehéz körülmének közötti leszállást.
Az 1980-as években kezdődött az Intruderek hatyúdala, a gépek szárnyain fárdás nyomai jelentkeztek, és ezt teljesen csak a szárnyak lecserélése kompozit alapanyaguakra. A 90-es években pár gépnél elvégezték az új szárnyak felszerelését, de végülis a 90-es évek közepére döntés született a gépek kivonására. A A-6E gépeket (vagyis a támadó feladatkörű Intrudereket) 1997-ben végleg leszerelték, és feladataikat az F/A-18 gépek vették át.
EA-6B "Prowler":
Őróla kicsival bővebben kell beszélni, ugyanis nem egyszerűen csak egy átalakított, célspecifikus változata a Intruder-nek. Az EA-6B-t (ebben a feladatkörben elsőként) már a tervezőasztalon az rádióelektronikai hadviselésre készítették, kifejezetten az ellenség radarjainak és rádióberendezéseinek zavarására és az ellenség hasonló célú tevékenységeinek megakadályozására. Elődje, az EA-6A utólagosan átalakított A-6A gépek voltak, amelyekbe utólag szereltek rádióelektronikai érzékelőket és zavarókat. Az első EA-6B gépet 1971-ben állították hadrendbe, és hamarosan leváltotta az összes EA-6A gépet.
Az eredeti A-6 gép törzsék megnyújtották és megerősítették, így az első, kétfős pilótafülke mögé egy szintén két fő számára helyet adó második fülke került, a személyzet pedig a pilótából és három rádióelektronikai tisztből áll.
Az EA-6B szive az AN/ALQ-99 Taktikai Zavaró Rendszer, amelyeket a pillonokra függeszthető konténerekben visz magával a gép. A gép 5 pillonjára (1 a törzs alatt és kettő-kettő a félszárnyak alatt) a küldetésnek megfelelő arányban lehet zavarókonténereket, üzemanyagtartályokat és HARM radarelhárító rakétákat függeszteni. A zavarókonténerek, amelyek (kis propellerek által hajtot generátorok által) önellátóak energiából, és két zavaróadót tartalmaznak, amelyek a hét rádióhullám-sávból egyet képesek teljesen lefogni.
A függőleges vezérsík tetején helyet foglaló antennaház képes a működő radarok jeleinek érzékelésére már nagy távolságból, és a fedélzeti számítógép segítségével képes annak azonosítására, és szükség esetén a legénység az adott radartipus elleni zavarást meg tudja kezdeni.
EA-6B, a pillonokon (balról jobbra):
AN/ALQ-99 zavarókonténer, pótüzemanyagtarály, HARM "radargyilkos" rakéta, még egy AN/ALQ-99
Az EA-6B az átalakítások miatt mintegy 4,5 tonnával lett nehezebb, mint az A-6E, és mivel a hajtóművek ugyanazok, az EA-6B manőverezőképessége nagyságrendel romlott (az amúgy sem műrepülésre tervezett) támadó változathoz képest.
1995-ben, mikor a légierő EF-111 "Raven" gépei nyugdíjba vonultak, az USA egyetlen ilyen feladatkörű gépe az EA-6B maradt, ezért az US NAVY mellett USAF és US MARINES egységeiben is ilyen gépek látják el a rádióelektronkai hadviselést.
Az EA-6B gépek a rádióelektronika folyamatos fejlődésének hála állandó fejlesztéseken esnek át, ezeket Fejlesztett Képesség Átalakításoknak (Improved Capability Modification I./II./III. - ICAP I./II./III.) nevezik, ezek legtöbbje a rádióelektronikai érzékelő és zavaró berendezések illetve a fedélzeti számítógépek modernizálásában merülnek ki, új, hatékonyabb eszközök, valamint a HARM radarelháritó rakéták újabb verzióhoz szükséges csatlakozók és adatbuszok beépítésével.
Ez alól kilóg a Haditengerészet "ICAP II Block 89/Block 89A" programja, amelyek a repülésbiztonságát érintő átalakításokat takarnak, úgy mint új tűzérzékelő és halonnal oltó berendezések, plusz visszajelző berendezések a pilóta műszerfalán, a hajtóművek új kiömlőnyílást kaptak, stb.
Jelenleg 123db EA-6B van hadrendben az USA fegyveres erőinél, a tervek szerint az F/A-18E/F gépek bázisán jelenleg fejlesztés alatt lévő F/A-18G "Growler" 2010 körül váltaná az EA-6B gépeket. -
Cat #2724 Multimédiás CD a Magyar Honvédségről
A Honvédelmi Minisztérium tizenegyezer példányban készítette el a Magyar Honvédség fegyverzetét, haditechnikai eszközeit, szervezetét és feladatait bemutató multimédiás CD-lemezt - közölte Matyucz Péter, a tárca kommunikációs főigazgatója. Ilyen átfogó kiadvány eddig még nyomtatott formában sem jelent meg a Magyar Honvédségről. -
#2723
:DD
(Barrett powwa...) -
#2722
loller:
-
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#2721
Ok, de lehet, hogy egy-két nap múlva lesz belőle valami :) -
riviera #2720 Cifu!
Ne csak a high techről legyen megint szó, engem érdekelnének ezek a klasszikus gépek mint pl: S-3B Viking, EA-6B Prowler.
A-6 Intruder.
Remélem megtiszteled a közönséget ezen típusok leírásával :) -
#2719
#2707: Oks, csak anno úgy rémlett, hogy az AIM-120-ra valami durva exportkorlátozás van. :) -
#2718
részletbe vágom? Ja, mint bálnafasz az iszapot! :D -
#2717
hátmég a gép!! :D -
#2716
nehéz szó! -
#2715
eurofighter - bonyolult leirni... -
#2714
Jah 1/10-ed gép... Lasssan meglesz 1 eurofighrter... 2 eurofighrter. Persze csak apránként. A honvédség elsőnek a szárnyakat veszi meg, szóval részletbe. Vágod. -
#2713
és tört gépre? :) -
#2712
Köszi Cifu. 
Köszi Yetike.
Jah szerintem egy tized eurofighterre nem lenne pénzünk. És most a tört számra gondoltam
...
-
#2711
Nézd, ha arról lenne szó, hogy mit szeretnénk, akkor azt mondom, hogy jó lenne két ezred Eurofighter, két ezred Szu-35, meg két szállítóezred An-124-esekkel. Helikopterek terén meg egy ezred Ka-52, valamint szállítóegységnek két ezred MH-60 és MH-47 :)))
Ejj, 'be szép is volna... :)) -
#2710
végulis megfelel nekunk bármi, csak nato kompatibilis legyen :)
nekem személyszerint nem tetszik a gép, meg a körülötte folyo kavarás sem.... -
Yetike #2709 Ha csak ennyi elírás van, az még belefér. Ettől függetlenül egy percig sem mondtam, hogy melyik az összeszedettebb és pontosabb leírás... -
#2708
Cifu megmondja a frankót! :D -
#2707
No meg az, hogy az adott esetben a politikai viszonyok ne legyenek feszültek. De lásd miféle országoknak adtak még el "meleg" árút:
M1A1 "Abrams": Egyiptom 555db-ot kapott ill. licencben gyártott
AH-64A/D "Apache": Egyiptom (AH-64A/D, ezek közül 35db "Apache Longbow"), Egyesült Arab Emirátusok (AH-64D, ebből 30db "Apache Longbow"), Szingapúr (20db AH-64D "Apache Longbow"), Szaud-Arábia (AH-64A)
F-16C/D "Falcon": Egyesült Arab Emirátusok (80db legújabb F-16C/D Block 60), Szingapúr (20db F-16C/D Block 40), Omán (12db F-16C/D Block 40)
És a fenti országoknál az ehez szükséges fegyverek is ott vannak (AGM-114 "Hellfire Longbow", AIM-120C, stb.). Szóval ezek után az, hogy Magyarország vesz kb. 40-50db AIM-120C-5 rakétát, nem igazán fog akadályba ütközni :) -
#2706
#2704: Tuti, hogy csak ennyi a követelmény hozzá? -
#2705
Írj jobbat, szebbet, kerekebbet munka közbeni szabad perceidben csak a netes adatforrásokra támaszkodva, és fejet hajtok elötted 
-
#2704
Miután NATO tagország vagyunk, nincs megkötés az eladásra. :) -
#2703
Mint le is írtam, maga a gép nekünk tökéletesen megfelelne. Ami ez esetben erősen kifogásolható, az az összeg, ami a végár rublikában olvasható... -
#2702
Nagyon is szép leírás! :D -
#2701
tré 
-
#2700
#2698: ÁZ, az F-16-okkal valószínűleg jobban jártunk volna... -
#2699
Szerintem nálunk jobban szituált, nagyobb és "megbízhatóbb" országok sem kapnak AIM-120-at... :) -
#2698
szánalmas hogy ezt a gépet vesszuk, szvsz.... -
#2697
Miaza mosolypofi a cockpit mellet? :D -
#2696
A 14db gép, illetve a földi kiszolgáló eszközök, és a hajózó valamint a földi személyzet kiképzése. A fegyverzet külön tétel, amennyire hallotam, AIM-120C-5 és AIM-9M légiharcrakéták, AGM-65D Maverick rakéták valamint GBU-10 vagy GBU-12 lézerirányítású légibombák, és hozzá Litening konténerek lesznek a repertoárban. Persze mindenből minimális mennyiség, vagyis elvileg két garnitúra gépenként. -
#2695
ŐŐőőőőő....
Csúnya dolog a kritika, de a 8,5 tonnás fegyverterhelés, vagy a "...radarirányítású 27 mm-es Mauser gépágyú..." némi mosolyt csalt az arcomra. Ám be kell látnom, hogy az én ismertetőmhöz képest sokkal összeszedettebb, átláthatób. :) -
#2694
Ez a nyolcvankétmillió (gépenként) csak a 14 gép, vagy minden egyéb felszerelés is benne van? És az ötvenötmillió?
(Mondjuk mindenképpen soknak tűnik...) -
#2693
A svédektől mi csak lizingeljük a Gripeneket (12db együléses és 2db kétüléses JAS-39EBS HU változatot, amely a JAS-39A és B változat C/D szintre "feljavított" verziója), majd tíz év lizing után (elvileg 2016-ban) maradékáron megvesszük őket.
JAS-39 "Gripen"
Svédország eléggé egyedi poltikai/katonai helyzetben van, mivel az ország politikailag és katonailag is semleges, és fegyverzet terén a (csaknem) teljes önellátásra rendezkedett be a II. VH. után, így a svédek saját harckocsival (Strv. 103 "S" - bár közelebb áll a rohamlövegekhez, mint a harckocsihoz :)), saját vadászgéppel (Saab 35 "Draken" majd AJ37/JA37 "Viggen"), saját tengeralatjáróval, stb. rendelkeztek, amit pedig nem maguk fejlesztettek, azt jobbára az egyesült államoktól vásárolt licencben gyártották. Egyszóval katonailag igyekeztek a nagyhatalmak szintjén mozogni (érdekesség: ez olyannyira igaz, hogy az 1940-es évek végén még svéd atomfegyver-program is indult, szuperszónikus bombázógéppel egyetemben, majd 1966-ban a svéd parlament végülis úgy határozott, hogy letesznek az atomprogramról)
Az 1970-es években kezdtek el az JA37 és az sk.60 (saab 105) leváltásán gondolkodni, és el is tervezték a "B3LA", amely a későbbi Brazil-Olasz AMX-hez hasonló könnyű támadó-vadászgép illetve kiképzőgép lett volna. E programot végülis anyagi megfontolásból elvetették, és az amerikai F-16 és F/A-18 felé fordultak. Az új géppel kapcsolatban az volt az elvárás, hogy egyaránt lehessen használni légi célok ellen, szárazföldi csapattámogásra és felszini hadihajók leküzdésére. Az F-16-os 1980-as tesztjén azt kifogásolták, hogy majdnem 3 perc kellett a riadó után a felszállás megkezdéséig, míg a svéd előírások 60 másodpercet határoztak meg, az F/A-18 pedig túl drága lett volna, mivel úgy számoltak, hogy legalább 240db gépre lenne szükség, hogy az összes "Viggen" vadász- és támadógépet leválthassák - ez pedig komoly pénzösszeg lett volna. A svéd légierő tehát egy új, szuperszónikus gépet igényelt, amely könnyebb, mint a "Viggen", de annál jobb harcértékkel bír és nagyobb a hatótávolsága. Ez lett a JAS-39 "Gripen", a JAS jelölés a Vadász, Támadó és Felderítő szavak svéd megfelelőjének rövidítéséből származnak, utalva a gép többfunkciós mivoltára.
A tervezés 1979-ben kezdődött meg, és több, egymástól jelentősen eltérő változatot is papírra vetettek, többek között egy F-16-szerű változatot és egy olyat is, amelynél a beömlőnyílás a gép hátára, a pilótafülke mögé került volna. A végső változat egy deltaszárnyú, Canard-rendszerű elrendezés volt, ahol a gép félszárnyai elött volt egy-egy vezérsík (canard-szárny). A svéd kormány 1982-ben zöld utat adott a svéd kezdeményezésnek, amelyet a Saab, az Ericsson, a Volvo és a Celsius cégek összefogásának eredménye lett. A gép első felszállása 1988-ban történt és az első tesztfázisa lezárása egészen 1996-ig tartott, ám ekkor már a svéd légierő elkezdte átvenni az első 30db gépet, az összesen megrendelt 204db-ból, amelyből 28db kétüléses változat. Az első két sorozat (batch 1: 30db + batch 2: 110db) JAS-39A és JAS-39B (kétüléses), míg a harmadik szállítmány, amelyet tavaly kezdtek átadni (batch 3: 64db) pedig a már jelentősen fejlesztett JAS-39C és JAS-39D (kétüléses) változat. A tervek szerint a svéd légierő a leépítések miatt csak a batch 2 és 3 gépeket fogja rendszerben tartani. 1998-ban Dél-Afrika 28db gép megvételét jelezte, rajtuk kívűl egyenlőre csak Magyarország és Csehország helyezi hadrendbe még a Gripent, 14-14 példány lizingelésével.
A JAS-39 többfeladatú, könnyű vadászgépnek készült, amelynek meg kellett felelnie a svéd légierő speciális igényeinek - például az autópályáról való fel- és leszállás képességének megvalósításával. A gép maga a "Viggen"-hez hasonlóan kacsa elrendezésű, a hátsó deltaszárnyak elött egy-egy canard-vezérsík található, amelyek teljesen kitéríthetőek.
A Gripen meghajtásáról egy Volvo RM12 kétáramú gázturbinás sugárhajtómű gondoskodik, amely a General Electric F404 hajtóművének svéd licence, és bizonyos mértékben átalakított, Gripenre szabott változata, amlyet teljesen digitális vezérléssel láttak el. Az első sorozatok még nem rendelkeztek a légi utántöltés képességével, mert ezt elvetették a tervezés időszakában azzal, hogy a szovjetúniót bizonyosan ingerelné e hosszútávú bevetésre szolgáló képesség. A 90-es években e nézetett elavultnak tekintették (meghát ugye a szovjetúnió is megszünt), ezért a JAS-39C/D gépek már behúzható utántöltőcsonkal lettek felszerelve, képessé téve a gépeket hosszabb idejű bevetésekre.
Egy kései Gripen kitolt üzemanyagutántöltő csonkal.
A gép egyébként is teljesen "digitális", fly-by-wire rendszerű irányítással (vagyis a kormánymozdulatokat egy számítógép értékeli ki, és az adott helyzetnek megfelelően ad parancsokat a vezérsíkokat mozgató hidraulikus rendszereknek) rendelkezik, és a batch 3 (JAS-39C/D) pilótafülkéjében hagyományos műszert már alig találunk, helyüket három szines kijelző vette át, amelyeken az összes szükséges adat megjeleníthető. A légi és földi célok befogására az orrba épített Ericsson PS-05 radart használja, amely nagy méretű célokat (pl.: B-52, Boeing 747) akár 400km-ről is képes követni, szárazföldi célokat kb. 90km-ről, vadászgép méretű légi célokra kb. 120km-ről. Rendelkezik továbbá egy előrenéző infravörös érzékelővel is. A géphez kifejlesztettek egy sisakcélzót is, amely segítségével a pilótának közeli légiharcnál csak "rá kell néznie" a légi célpontra, és a számítógép azt befogja, így a célnak nem szükséges közvetlenül a gép elött lennie, elég ha a gép első 120°-os régiójában tartózkodik - már amennyiben a gép légiharcrakétája erre képes (megjegyzés: erre a jelenlegi MiG-29 gégeink is képesek az R-73 rakétával). A pilóta egy Martin-Baker MK-10L katapultülésben ül, ami 0/0 képeséggel rendelkezik, tehát akár a földön, egyhelyben álló gépből is képes biztonsággal kimenteni a pilótát. A gépet elláták egy digitális adatbusszal, amely segítségével a Gripen-ek képesek egymás között megosztani az adatokat (radar-kép, befogot célpontok adatai, stb.), illetve elvileg képesek az Ericsson Erieye tipusú AWACS-géptől adatokat fogadni. A JAS-39C/D (és a JAS-39EBS HU is) rendelkezik a Link 16 rendszerrel, amely közvetlen adatforgalmat tesz lehetővé a NATO gépek között, megoszthatják egymással a gépek által begyűjtött adatot, célokat jelölhetnek ki, stb.
A JAS-39C műszerfala, a mi JAS-39EBS HU gépeink is így fognak kinézni belülről.
A fegyverzet terén a Gripen viszonylag kis mérete értelemszerűen korlát. Az együléses változat rendelkezik egy 27mm-es BK-27 gépágyúval (ugyanilyen található az Eurofighteren), amelyhez 120db lőszert visz magával. A gép külső fegyverzetét 7 pillonra lehet felfüggeszteni, melyből kettő a félszárnyak végein kapott helyett és a légi közelharchoz szánt AIM-9L/M illetve IRIS-T rakétákat lehet rá felszerelni. Kettő-kettő található a félszárnyakon, egy pedig a törzs alatt, középen. Van még egy plusz pillon a jobb beömlőnyílás alatt, amelyre felderítőkonténert (Vinten Vicon 70 Series 72c), lézeres célmegjelelő konténert (Zeiss Optronik Litening) vagy ECM podot lehet felszerelni. A JAS-39A/B rendszerbeállításakor, a 90-es évek közepén mindössze háromféle fegyverrel lehetett felszerelni a gépet, ez pedig az Rb-74 (a már erősen korosodó AIM-9L svéd licencváltozata), az Rb-75 (AGM-65 Maverick) infravörös irányítású változata és az Rb-15F hajó elleni robotrepülőgépet. A fegyverek integrálása lassan halad, de már azóta képessé tették 227kg-os (500 fontos) légibombák hordozására (pl. Mk82, ezt akár dupla tartón is, ill. Gbu-10/12 lézerirányítású légibomba), BK m/90 kazettás bomba hordozására, AIM-120C közepes hatótávolságú légiharcrakéta indítására, KEPD350 manőverező robotrepülőgép/résztöltetszóró hordozására, Bofors ARAK 70 rakétakonténer (6db 70mm-es irányítattlan rakétával) felszerelésére és a közeljövőben képes lesz az IRIS-T rövid-hatótávolságú, infravörös önirányítású légiharcrakéta, illetve később a METEOR középhatótávolságú radar önirányítású légiharcrakéta indítására is.
Adatok:
Hossz: 14.1 m
Szárnyfesztáv 8.4 m
Magasság: 4.5 m
Üres tömeg: 5700 kg
Normális felszállósúly: 8500 kg (légiharc-fegyverzet esetén)
Max. hasznos teher: 5300 kg
Belső üzemanyagmennyiség:3000 liter
Max. felszállósúly: 14000 kg
Max. átrepülési hatótávolság: 3000 km
Max. sebesség: Mach 1.15 (1400 km/h) tengerszinten, nagy magasságban Mach 2
Max. G túlterhelés: +9/-3
Max. tolóerő: 54 kN, utánégetővel 80.5 kN
És akkor jöjjön ami itt szóba kerülhet. Magyarország ügye a Gripennel. Személyes nézetem szerint maga a gép arra, hogy hazánk légterét megvédje, tökéletesen alkalmas, bár erre értelemszerűen éppen elég a 14db gép, tehát külföldi misszióra való felajánlást ennyi gépből nem igazán ildomos. Ami kevésbé lenyelhető, az a szerződés és az ár, amin ugyan azóta finomítottak, de még mindig igen magas árat fizetünk megitélésem szerint: 220 millárd forint lizingdíj + jelenlegi árakon 30 milliárd forint vételár a lízing lejártakor, mindezt 14db gépért (ez durván 82 millió $ gépenként, jelenlegi forint/$ árfolyamon, viszonyításképpen az Eurofighter árát olyan 55 millió $-ra taksálják). De ez már politika... :((( -
Yetike #2692 Egy részletes magyar ismertető a Jas-39 ről (egy kis összehasonlítással a vita tárgyát képezett F-16al).
Jas-39 -
#2691
a te értéked tengerszinten értendő, ha jol emlékszem... -
#2690
ehhh... nyilván....
De ez az átlagérték, mintahogy a G értéke is változó, még is 9.8-cal számolunk legtöbbször. -
Cat #2689 http://www.jetfly.hu/rovatok/tipusok/jas39/ -
harcu #2688 Természetesen a hangsebesség mindig a magasságtól, azaz a légkör sűrűségétől függ, így nem állandó. Ezért vezették be a Mach (nem Gilette) métékegységet. -
#2687
Kicsit OFF:
Az a bizonyos 30db Ariane-5 rakéta megrendelés önmagában 3 milliárd euró... :) -
#2686
Tegnap láttam a Naplót és benne volt a magyaroknak a svédektől vásárolt grippenje. Nem igazán hallottam még a gépről, felépítése elég jol néz ki, de nem tetszett hogy a hajtómű végé túlmegy a farkakon, ez a hőkövető rakétáknak eléggé kedvez nem?
Egy ismertetőt szivesen olvasnék rola Cifu, vagy Cat, ha nem gond...