95112
-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
MuldR #14918 Koszi Cifu!
30 tonna eleg sok. Egy harckocsi annyi :) -
#14917
okok értem:) -
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#14916
A német doktrína még eléggé hagyományos, a hadműveletekben vegyes fegyverzetű egységeket használnak, dedikált páncéltörő járművel (harckocsi - Leopard 2), dedikált légvédelem (Gepard, Roland / Roland CAROL és LEFLASYS Ozelot) és dedikált szállítójármű (Marder, majd Puma).
Egyébként a PUMA egy modulszerűen felépített jármű, lehetséges másfajta tornyot is rászerelni, tervben van többek között egy pct. rakétákkal felszerelt változat is. -
#14915
Nem egészen, hiszen a gépágyú ugyanúgy tüzelhet továbbra is páncéltörő vagy hagyományos repesz-romboló lőszert. Ez a fajta lőszer viszont hatékonyabb pl. gyalogság ellen, mint a hagyományos repesz-romboló lőszer, plusz felteszem helikopterek ellen is elég hatásos. -
#14914
most jut eszembe de ez nem is fog átúszni sehol 
-
#14913
Azért egy 30 Mm-es ágyú tűzgyorsasága elég magas. nem mindegy hogy 1 2 lövéssel fellborítja az utat torlaszoló járművet vagy fel kell robbantani.
Bár nem tudom mekkora kinetikus erőt ad át a becsapódás és nem-e csak átmegy rajta...
Másrészt ha autós terroristák vannak akkor sokkal hatékonyabb lehet személy ellen akik az autóban ülnek.
Perp csak ennyi előnye jutott eszembe.. -
#14912
gondolom ez egy alap univerzális hernyótalpas alap cucc mint a hummer aztán hogy mire "specializálják" a különböző hadosztályok az már az ő dolguk 
lásd bradley
-
Cat #14911 ami mellesleg gépjármuvek ellen szvsz totál felesleges, anélkül is szétszedi. Inkább raktak volna rá rakétát/ légvédelmet. -
#14910
Magyarul tettek rá egy 30mm-es személygépjármű elleni "shotgunt"?:) -
#14909
hááát azért ha tele van afgánokkal akkor azért az a sok szőr csak felfogja annyira a lövedéket hogy ne lőjjék hosszába keresztül 
-
#14908
Jaja, de tegyük hozzá, hogy egy BMP-n oldalról egy 14.5mm-es géppuskalövedék egyszerűen keresztülmegy, és kijön a másik oldalon. :) -
#14907
Attól függ milyen téren, tengeren az Angolok és a Franciák vezetnek, utána az Olaszok, és a Spanyolok, majd jön a Német haditengerészet. Légierő terén a Franciák vezetnek, utánuk jönnek az angolok, és a németek a harmadikok. Szárazföldi erőket figyelembe véve az elsők a németek, másodikok a franciák és harmadikok az angolok. -
#14906
30T az majdnem 3 mezei BMP 
-
#14905
Tényleg azt tudja valaki, hogy Németország jelenleg Európa hányadik legerőssebb hadseregével rendelkezik? -
#14904
Tömeg: 31.45 tonna
Személyzet: 3 + 8 fő
Fegyverzet: 1db 30mm-es Mauser Mk.30-2 gépágyú és 1db 7.62mm-es MG3 géppuska
Védelem:
körkörösen 14.5mm-es géppuska illetve tüzérségi repeszek ellen
előröl 30mm-es pct. gépágyúlövedékek ellen
körkörös aktív védelem a pct. rakéták ellen (AWiSS)
Légi szállíthatónak kell lennie az Airbus A400M repülőgépeken, és a harctéren lépést kell tudjon tartani a Leopard 2 harckocsikkal.
[center]
![]()
A 30mm-es ABM lőszer, amit direkt a PUMA részére fejlesztenek.
A cél távolsága alapján a csőtorkolatnál a lövedék időzítőjét beállítják, így a cél elött a lövedék szétválik, és kiengedi a 135db wolfram golyót. Ideális gyalogság és könnyen páncélzot célok ellen. -
MuldR #14903 Valami techinfo nincs rola? Pl az a tetejen az egy 30 mm gepagyu lenne? Hatotav, pancelvastagsag, sebesseg es mennyibe kerul? Na nem mintha venni akarnek egyet a kertvegebe, csak szeretem a nemet vasakat (Leo2 forever!) :) -
#14902
2010-ben áll elvileg rendszerbe, a Bundeswehr 410db-ra tart igényt. -
Cnut #14901 Azt, hogy "ki" azt nem tudom miért írtam oda... -
Cnut #14900 Korrektül néz ki, reaktív páncélzattal ki rendszeresíteném is :) Mikor lesz sorozatgyártás? -
#14899
aha -
#14898
Elöl van a motor és a meghajtás, tehát a súly, valószinüleg tehát így jön ki egyeletesre a súlyelosztás. ;) -
#14897
nem igazan ertem hogy elol miert surun 3 hatul miert ritkan 2 futogorgo?! -
#14896
A német PUMA lövészpáncélos prototípusa:
![]()
![]()
-
#14895
Elég LoL. ;)
De mintha pirotechnikai eszközök azért bevetésre kerülnének, nem? :) -
neuro #14894 pirosak vs kékek az örök ellentét :) -
Cat #14893 200 focihulligán verekedése valahol oroszországban, fegyverek és rendőrők nélkül, valahogy igy nézhetett ki a középkorban is -
MuldR #14892 A Marui AK-47 Beta Specnazt kemenyen biraljak kulfoldi forumokon, mert nem egy letezo tipus AS verzioja, hanem egy fantazia csuzli. Ugyanilyen a G3 SAS. Az sem letezik. -
#14891
![]()
Jo cikk! Boprakivankozik![]()
-
#14890
mint minden film :) -
#14889
Nem azt mondtam, hogy rossz film, csak azt, hogy sok téren hadilábon áll a valósággal. ;) -
#14888
Roppant egyszerű, a hadihajók építése sok időbe és pénzbe kerül, márpedig a fejlődés nem áll meg ezen idő alatt. Ezért aztán az építés alatt folyamatosan építik be az újabb és újabb tapasztalatokat a következő hajóegységbe, hogy annak harcértéke minél magasabb legyen.
Azonos hajóosztályba tartoznak a változtatások ellenére, főbb jegyeik általában megegyeznek pl. a Nimitz-osztály összes tagja nagyjából ugyanúgy néz ki, de pl. az USS J.F.Kennedy-be és az utána következő hajók elektronikus rendszerét a korábbi hajók tapasztalatai alapján áttervezték, illetve új rendszereket építettek be, amelyek a Nimitz tervezésekor még nem is léteztek. USS Ronald Reagen esetén már nemcsak a hajó felépítménye (szigete) új, hanem kapott egy un. bulbaorrott is, amely csökkenti a hajóorr ellenállását.
De ha belegondolsz szinte mindenhol így van. A repülőgépeknél is vannak különféle gyártási szériák, amelyek álltalában egyre jobbak és jobbak, és beleépítik a korábbi szériák tapasztalait, illetve azokat a rendszereket, amelyek időközben lettek kifejlesztve. Sőt, elég ha az autóiparra gondolsz, ahol az egyes modellek időnként kisebb változásokon esnek át. -
#14887
Mindig is rondanak taltam ezt a gepet....mar olyamn ronmda hogy ha jol megnezed "szep" :D -
#14886
"Ez az álomvilág nagyban köszönhető a "Sebesen, mint a nyíl" c. TV-filmnek, ami egy dramatizált változat, és kb. annyi köze van a valósághoz, mint a K-19 Widowmaker-nek."
ettől függetlenül jó kis film érdemes megnézzni :) -
#14885
Hehe, szerencsétlen Pentagon már sír-rí, hogy adjon nekik a kongresszus pénzt, mert lassan már nem tudnak honnan elvonni, hiába építenek le lassan minden nagyobb programot. :) -
#14884
Na, az Arrow többször is felmerült mostanság, úgyhogy egy kis szemezet róla:
CF 105 Arrow
[/b]![]()
A 204-es oldalszámú példány felszálláshoz készülődve
Kanada repülőgépipara a II.világháború alatt alaposan felfejlődött, és a háború után is szépen folytatódott története, először is az Avro gyár leányvállalatát a kanadai állam megvásárolta, létrehozva az Avro Canada céget, amely első saját, komolyabb gépe a CF-100 Canuck vadászgép igen szépen is teljesített. Az 1950-es évek azonban már többről szólt, egyfelől az egyre inkább elterjedő félelemtől a Szovjet légierő bombázóitól, továbbá a repülőgépeknél a hangsebesség átlépéséről és az ezzel kapcsolatos problémák megoldásáról szólt.
Az Avro Canada gyár a CF-100 után belevágott egy szuperszonikus elfogó vadászgép megtervezésébe, amely képes megvédeni az országot az északi sarkkör felöl érkező szovjet bombázók (feltételezett) hadától. A szuperszonikus sebesség átlépését először a CF-100 áttervezésével igyekeztek megoldani, az eredetileg egyenes szárnyakat nyilazot szárnyakra cserélték, de később az "új divat", a deltaszárny mellett döntöttek inkább. A Kanadai Légierő (RCAF) a komoly amerikai és európai programok láttán úgy döntött, hogy ő is egy saját szuperszonikus elfogó vadászgépet kér - nem is akár milyet. Az elvárások egy nagy méretű, két hajtóműves, két fős személyzettel ellátott, a hang sebességénél két és félszer gyorsabb vadászgépet vázoltak fel, amely 18.3km-es szolgálati csúcsmagassággal rendelkezik, és a harci hatósugara 370km. Ezek a számok 1953-ban még legalábbis a fantasztikum szóval voltak leírhatóak, viszonyításul a Bell X-1A kisérleti gép 1953 December 12.-én Chuck Yeager (akkor) őrnaggyal a pilótaülésben új sebességrekordott álított fel: 2.44 Mach-ot ért el...
![]()
Felszálláshoz készülődik az egyik első példány, érdemes megfigyelni a méreteit az alatta álló emberekhez viszonyítva...
A gép sárkányszerkezete dobozszerű volt, nagy méretű deltaszárnyakkal, amelyeketet vállszárnyas elrendezésben helyeztek el. A gép úgynevezett farok nélküli elrendezésű, tehát nincsenek hátsó vezérsíkjai, a magassági kormány funkcióját a kilépőélen elhelyezett többfeladatú vezérsíkok (elevonok) látták el. Ez a kiképzési forma nem volt új, és igazából a második világháborúban feltünt Me-163-as rakétahajtású vadászgép feltünése volt az áttörés, ahol szintén ezen megoldással oldották meg a nagy sebességű repüléskor fellépő káros jelenségeket. Az 1950-es években sorozatban jelentek meg a deltaszárnyú, faroknélküli gépek, mint a francia Mirage vadászgépek, az amerikai F-106 Delta Dart vadászgép, vagy a britek Vulcan bombázója. A deltaszárny ugyanakkor nem volt túl kedvező a kis sebességű le- és felszállásoknál, mivel magas volt az átesési sebessége a gépnek, ezért a nagy leszállósebesség ellensúlyozására a gép farokrészébe fékezőernyő került beépítésre. A vállszárnyas kiképzés sem volt túl szerencsés, mivel szárnyakba elhelyezett főfutóknak igen hosszú futószárra volt szükségük. A sárkányszerkezet magnéziumötvözetből, illetve titániumból készült, hogy a nagy sebességű repülésnél a légellenállás miatt fellépő hőhatásokat jobban elviseljék. Hajtóműnek az Orenda PS-13 Iroquois erőforrást választották, amely amellett, hogy kanadai eredetű volt, igen impresszív tulajdonságokkal rendelkezett papíron. A mintegy 2.6 tonnás hajtómű 115.8kN tolóerőt ad(na) majd le utánégetővel, ami az akkori időben hihetettlen 5:1-es tolóerő/tömeg arányt jelentett (a hajtómű tömegét figyelembe véve).
A légierő a magas elvárási szint mellé még egy komoly hibát is elkövetett: a vélt veszély vélten sürgető mivolta miatt ki akarták hagyni a hagyományos prototípus-tesztelési fázist, és rögtön egy elő-sorozatgyártást igényeltek, ahol a felmerülő problémákat folyamatosan orvosolnák majd. A fejlesztőgárdára ez hihetettlen nyomást helyezett, hiszen azt sem tudták igazán, hogy is fog viselkedni a gép. Hogy a prototípus-fázis kihagyása illetve beépítése a szériagépekbe ne okozzon azért túl nagy törtést, mindenféle trükköket vetettek be az alapvető tesztelések pótlására. Ilyen volt az intenzív szélcsatornatesztelés, illetve a gép méretarányos modelljének Nike rakétákkal való kilövése, és a repülésének megfigyelése, hogy minél több adatot tudjanak szerezni arról, várhatóan hogy fog viselkedni a más kész gép. Az első két ilyen kilövésre a NACA (a NASA elödje) Langley-i bázisán került sor, ahol igen fejlett követő és kiértékelőberendezések voltak az X-szériás kisérleti gépek követésére, a később 9 kilövés pedig átkerült Kanadába, az Ontario-tó mellé.
Az Iroquois hajtómű fejlesztése néhány problémába ütközött, ami csúszást okozott, de az Orenda szakemberei úgy vélték, hogy meg tudják oldani ezeket a problémákat. 1955-ben kezdődtek meg a földi tesztek, majd 1957-ben a kanadai kormány egy B-47E bombázógépet bérelt az USAF-tól, hogy annak törzsének oldalára rászerelve a levegőben is letesztelhessék az Iroquoist (ez az egyetlen példa arra a második világháború után, hogy egy amerikai bombázót átadtak egy másik országnak). A bombázó a tesztek után visszakerült az USA-ba, de az asszimetrikus erőhatások miatt megrongálódott sárkányszerkezetű gépet végülis leselejtezték.
A legénység két különálló fülkében ült, Martin-Baker katapultülésekbe, és a kis méretű ablakok miatt a kilátás nem volt különösebben jó - főleg a hátul ülő lokátorkezelőnek, akinek csak két apró kis oldalablaka volt. A gép el volt látva egy analóg repülésirányító rendszerrel, amely a pilóta munkáját könnyítette nagyban meg. Elvileg arra is képes volt, hogy a gép sérülésekor, vagy hajtóműhibából fakadóan fellépő bármilyen irányba történő húzást automatikusan kompenzálja. Érdekesség, hogy a hidraulikus kormányszerveket elektronikusan működtették - az Arrow volt az egyik első "fly-by-wire" irányítású repülőgép.
![]()
A gép fegyverzetét a törzsben kiképzett 5.5 méter hosszú fegyvertérben lehetett elhelyezni, de lehetőség volt ide pótüzamanyagtartály beépítésére is. A gép fejlesztői úgy döntöttek, hogy a minél kisebb légellenállás miatt a gép semmiféle külső függesztménnyel nem fog rendelkezni, sem fegyverzet, sem üzemanyagtartály terén. Az első fegyverzeti elképzelés szerint az American Hughes MX-1179 tűzvezető rendszer és radar kerül a gép orrába (ugyanaz, mint az F-106 Delta Dart-ba), a fegyvertérbe pedig nyolc darab AIM-4 Falcon rakéta. Az AIM-4 később a vietnami háborúban bebizonyította, hogy igazából csak a lassan repülő bombázók ellen van némi harcértéke, lévén a lassú rendszerei miatt hosszú másodpercek teltek el az indítógomb megnyomása, és a rakéta valódi indítás között. 1955-ben az RCAF úgy döntött, hogy egy korát megelőző vadázgéphez korát megelőző fegyverzet is dukál. Ezért beszáltak az US NAVY Sparrow II. programjába, ami gyakorlatilag a még csak éppen élezedő, félaktív radarirányítású (tehát a rakétában csak egy érzékelő van, amely a repülőgép radarjának a célról visszaverődő rádióhullámait érzékeli) Sparrow légiharc rakéta aktív radaros önirányítású (ahol az indító repülőgép radarjának (elvileg) nem kell az indítás után a célt követnie) változata, amely a Sparrow rakétatestét, hajtóművét és harci fejét örökölte volna "csak" az irányítórendszere lett volna új. A Sparrow II.-höz az RCA Victor Astra radart és tűzvezető rendszert tervezték használni, amely szintén fejlesztés alatt volt. Az Arrow a fegyverterében így négy Sparrow II. és nyolc Falcon rakétát vitt volna - impresszív tűzerő, meg kell hagyni.
A problémák itt kezdtek el jelentkezni. Egyfelől volt egy forradalmi hajtóművűk, amely még fejlesztésre várt. Volt egy radar/tűzvezető rendszerük, amely igen összetett és bonyolult - szintén nem volt még kész. Volt egy légiharc rakétájuk, amelynek fejlesztése szinte éppen, hogy elkezdődött, de máris rengeteg problémával szembesült. A Sparrow II. programból az amerikai haditengerészet 1956-ban kiszált, mivel úgy vélte, hogy nem lehet az adott technikai szinten megvalósítani a célkitűzéseket. Ugyan egy erre képes rakétájuk mégis lett, mintegy másfél évtized múlve: az AIM-54 Phoenix, amelynek fejlesztése szintén eléggé göröngyös utat járt be, és amely darabjának ára egy kisebb harci gép árát kóstálta. Gyakorlatilag a Sparrow II. az volt, amit három évtizeddel később az amúgy szintén nem éppen problémamentes fejlesztést megélt AIM-120 AMRAAM megvalósított. Csakhogy már a digitális technika minden vívmányát bevetve.
![]()
Az első prototípus kigördül a szerelőcsarnokból...
1957-ben újabb csapás érte a programot: az új konzervatív kormányzat 100-ra csökkentette a megrendelt gépek számát, mivel a jelentős fejlesztési költségek és a meredeken emelkedő várható vételár már a teljes védelmi büdzsét is kitöltötte. Gyakorlatilag az 1950-es évek második felében a kanadai fegyveres erők kénytelenek voltak minden komolyabb fejlesztési programjukat leállítani, hogy elég pénz juthasson az Arrow program feneketlen bendőjébe. További csapást jelentett, hogy az új hírszerzési adatok szerint a szovjet bombázóerők messze nem voltak olyan hatalmasak, mint azt korábban feltételezték. Még komolyabb veszélyt jelentett a légvédelmi rakéták robbanásszerű fejlődése, és egyre nagyobb hatékonysága. A végső csapást viszont az interkontinentális ballisztikus rakéták (ICBM) megjelenése okozta. Szinte azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy a ballisztikus rakéták rövid úton át fogják venni a stratégiai csapásmérés feladatát a bombázóktól. Márpedig az ICBM-ek ellen védekezni nem nagyon lehet...
![]()
Az első két prototípus
További gondokat jelentett, hogy az Iroquois egyértelműen nem fog rendelkezésre állni az első CF-105 sárkányszerkezett elkészültekor, ezért az Avro Canada más hajtómű után nézet, először az angol Rolls-Royce RB.106-ost nézték ki, amely azonban szintén még fejlesztés alatt állt, és a fejlesztés csúszása miatt le kellett mondaniuk róla. Alternatívaként már csak a Pratt & Whitney J75-ös hajtómű maradt, amely az F-105 és F-106-os amerikai vadászgépekbe is be lett építve. Az első CF-105-ösök, amelyek J75-ös hajtóművel repültek a Mark 1. jelzést kapták, az Iroquois-hajtóművel szerelt, elvileg Mach 2.5 képes elő-széria gépek a Mark 2.-est, a végleges sorozatváltozat pedig a Mark 3.-as lett volna.
Az első elkészült Arrow, a 201-es oldalszámú gép 1957 október 4.-én az összes negatív előjel és probléma ellenére kigördült a szerelőcsarnokból, mintegy rossz ómenként, ezen a napon jutatta a Szovjetunió az első műholdat, a Szputnyik-1-et a világűrbe. A 201-es gép 1958 március 15.-én tette meg első felszállását, és a hetedik tesztrepülésen elérte a hangsebesség másfélszeresét. A tizenegyedik tesztrepülésen a futóműve meghibásodott, és a gép kénytelen volt hasraszállni, de a sérülések nem voltak komolyak, a kijavításuk után, 1958 októberében újra folytatta a repüléseket.
![]()
Az első prototípus repülés közben
1958 azonban már a vég kezdete volt a program számára. A Kanadai kormány, hogy valahogy kiutat keressen az Arrow program számára, felajánlotta az amerikai légierőnek megvételre a típust. Az USAF-ot nem érdekelte a program (nekik már ott volt a hangsebesség kétszeresére képes F-106 Delta Dart, amely 1959-ben állt rendszerbe), de a kanadai kormánynak felajánlották helyette a Boeing BOMARC-B légvédelmi rakétarendszert, amely 700km feletti hatótávolsággal rendelkezett, és elvileg ideális volt egy nagy volumenű bombázótámadás visszaverésére. Az igazsághoz hozzá kell tenni, hogy a BOMARC sem állt jobban, mint az Arrow és a Sparrow II., az irányítórendszere igen megbízhatattlan volt, üzemeltetése körülményes és meghibásodásoktól hemzsegő volt. A Kanadai kormány mégis úgy döntött, hogy inkább a BOMARC védje a légteret, mint a még mindig csak feneketlen pénznyelő kútnak tűnő Arrow program. 1958 szeptemberében leállították az Astra tűzvezető rendszer és a Sparrow II. rakéta fejlesztését, mindkét program esetén még messze volt a fény az alagút végén. Az Arrow program ekkor még vitte magát, igaz a fegyverzetének megerősítésére felvetették a nukleáris robbanótöltetű Genie bombázókötelékek elleni rakéta alkalmazását. A Kanadai kormány 1958 végén nehéz döntés elött állt, az Avro Canada mindent bedobott, hogy meggyőzze a kormányt a gép képességeiről, lóhalálában igyekeztek befejezni a Mark 2.-es gépeket, hogy bebizonyítsák, a gép valóban jobb bármely lehetséges alternatívájánál. 1959 Február 20.-án a Diefenbaker-kormány bejelentette az Arrow-program azonnali felfüggesztését. A Mark 1.-es prototípusok ez ideig összesen 77 órát töltöttek a levegőben, az első Mark 2.-es prototípus már csaknem be volt fejezve, és további Mark 2.-es volt a szerelés végső stádiumában. A gépeket szétvágták, a terveket és domukentációkat megsemmisítették. Kanada 66db F-101 Voodoo vadászgépet vásárolt az egyesült államoktól a légiereje számára. A Voodoo egy kétszeres hangsebességre képes, a maga korában viszonylag decens vadászgép volt.
A CF-105 Mark 2. (feltételezett) adatai:
Szárnyfesztáv: 15.24 m
Szárnyfelület: 113.80 m2
Hossz: 25.3 m
Magasság: 6.25 m
Üres tömege: 22.25 tonna
Max. felszállótömeg: 31.1 tonna
Csúcssebessége nagy magasságban: 3,200 km/h
Szolgálati csúcsmagasságA: 18,300 méter
Harci hatósugara: 480 km
A CF-105 Arrow körül aztán az 1980-as évek végétől kezdve elkezdett kiépülni egy szép kis álomvilág, miszerint az Arrow lett volna a világ legjobb vadászgépe az 1950-es és 60-as években, de az Egyesült Államok önös érdekből ezt megfúrta. Ez az álomvilág nagyban köszönhető a "Sebesen, mint a nyíl" c. TV-filmnek, ami egy dramatizált változat, és kb. annyi köze van a valósághoz, mint a K-19 Widowmaker-nek. A filmből kihagyták azokat a témákat, amelyek ártottak volna az álomképnek, mint például a Sparrow II. és az Astra program nehézségei, azt hogy az amúgy recesszióba csúszó Kanadai költségvetést mennyire megterhelte az Arrow program, és ugyanakkor démonizálta az egyesült államokat, kihagyva az olyan epizódokat, mint a B-47E bérlése, vagy a NACA segítségével elvégzett modelkisérletek. Az már mellékes, hogy kihagyták teljesen a Genie-féle fegyverzet lehetőségét, hiszen hogy nézne ki, hogy az istenitett gép valójában nukleáris töltetű rakétákkal repkedett volna... -
Ren #14883 Cifu: hogy van az ugy ugyanaz a hajoosztaly es megis kulonboznek valamennyire? -
Cat #14882 Újabb 50 milliárd dollárt szavazott meg az amerikai kongresszus az afganisztáni és iraki háború költségeire. -
Cat #14881 ja, én is láttam, jó film, a beüzemeléséről, hadrendbe állítás előtti tesztekről szól -
#14880
Mar lattam nem rossz film. -
#14879
Mar lattam, nem rossz film.
