Kézi és az Olimpia

Nyugodj békében Öcsi bácsi!
Köszönünk mindent!

Nyugodjék békében. Mindent köszönünk! ;-(

Nyugodjék Békében!

Sajnos a mai napi szomorú esemény miatt ebben az idõpontban az MTV megismétli a ma déli 50 perces dokumantumfilmet Öcsi bácsiról. A kéziriportok biztosan máskor kerülnek mûsorra.

Szombat,16,15. (handball.hu)

Orosz-Dán mecs hánykor lesz?

Nekem is. :( Csak olyan messzi van az a Halas! <#szomoru1>

Nyugodjék békében! <#szomoru1><#sir>

Nagyon remélem a család képviselõjének közleménye nem lesz hiábavaló. Bár ahogy a "mélyentisztelt" kereskedelmi médiát ismerem, most sem fogják meghazudtolni önmagukat. Sajnos Kulcsi temetésén volt "szerencsém" a helyszínen látni mire képesek...

Én is megyek végre, csak nem oda ;-)))

Most, hogy újra viszonylag épkézláb lettem kirándulok egyet Halasra, mert már Dunaferr meccshiányom van.

Jó bizony és sztem az oroszok behúzzák. Valahogy úgy érzem ez a dán csapat nagyon messze van a régitõl. Nincsenek igazi klasszisaik, akik összekaphatnák a csapatot és amikor kell eldönthetnék a komolyabb meccseket.

Nem bizony. Én is kívánok neki gyógyulást és ideje lenne már felnõnie...

Nemcsak neked, nekem is az.
Serdülõ koromban (húúú de régen volt...) volt szerencsém látni a pályán még a régi BS-ben az itthoni csarnokavató VB-n. Tíz és félezer ember bezsúfolódva a csarnokba, még a lépcsõkön is ültek. Ott és akkor fertõzõdtem meg a kézilabdával :-)

Édesanyám (82), most tudta meg a szomorú hírt, és teljesen összetört! Egy gyerekkori barátját veszítette el! 1936-óta lakik kispesten, és a disznóhizlalda melletti grundon, csapták neki, és még a barátnõinek a szelet a fiatal fiúk, mint Puskás, Bozsik, Budai! Remélem Bözsinéni is szivesen emlékezik vissza azokra a szép idõkre!
Elnézést mindenkitõl, hogy magánjellegû dolgokat említek, de ezek a SPORTOLÓK, tényleg a játék miatt lettek naggyá, és hagytak szép emlékeket sokakban!!!!

NYUGODJÉK BÉKÉBEN ÖCSI BÁCSI !!!!!

George Best
Az edzõ
Miután befejezõdött nálunk az 1991-92-es szezon, Denis Law meg én Ausztráliába repültünk; fiatal játékosok edzésére szerzõdtettek bennünket. Sydneytõl kicsit délre dolgoztunk, New South Walesben, a Tehetséges Futballisták Iskolájában, amely akkor vagy három éve mûködött. Az ausztrál fiatalok egy-két hetet töltöttek ott, és a munka éppúgy magában foglalta az alapok megtanítását a kisgyerekeknek és a technikai képzettség fejlesztését az idõsebbeknél.

A futball soha nem lesz annyira népszerû azokon az alsó fertályokon, mint a krikett, de azért rengetegen szeretik, sõt boldogan mondhatom, egyre többen. Amennyire meg tudom ítélni, ez három dolognak köszönhetõ: hogy jobb nevelõmunkát végeznek és buzgóbban népszerûsítik a futballt legalsó szinten; hogy nagy számban vannak futballrajongók az olyan országokból érkezett bevándorlók között, mint Olaszország, Görögország és Vietnam, akik erõs és virágzó közösségeket alkotnak; és hogy szép sikereket ért el az ausztrál nemzeti válogatott, és majdnem kijutott az 1994-es vb döntõjébe (Argentínától kaptak ki oda-visszavágón).

Denis és én négy hétre kötöttünk szerzõdést az iskolával. Az elsõ reggelen épp húztuk magunkra a melegítõt, amikor hallottuk, hogy egy csapat fiatal ausztrál teli torokból cikizi az iskola egyik edzõjét. Ki tudtuk venni a beszélgetésükbõl, hogy az illetõ, akárcsak mi magunk, épp most érkezett rövid idõre szóló szerzõdéssel. És szegény fickó rögtön a viccek céltáblája lett.

- Tudjátok, mit csináljunk? - hallottam az egyik fiú szavait. - Kérjük már meg, hogy szaladjon egy kicsit a labdával.

Hatalmas röhögés.

- Láttam, ahogy ment át a pályán ma reggel. Úgy caplatott, mint egy víziló. Ekkora pocakkal képtelenség focizni - mondta egy másik hang.

- Ja, az aztán a has - kiáltotta valaki más, és nevetett hozzá. - Én még ilyet nem is láttam - teljesen kitölti a melegítõt!

Újabb visongó nevetés.

- Na jól van, srácok - szólalt meg valamelyik. - Ma õ lesz az edzõnk, úgyhogy próbáljuk rávenni egy kis futásra a hájpacnit. Lefogadom, hogy a teste még vagy tíz percig kocogni fog, miután befejezi a futást.

Fékevesztett röhögés hallatszott a szomszédos öltözõbõl. Denis meg én áldottuk a szerencsénket. Egyikõnk sem lett volna szívesen annak a másik edzõnek a helyében - ezekkel a srácokkal. Mikor elcsitult a nevetés, egy mély, dörgõ hang hasított a levegõbe. - Ti nevethettek, de szerintem ez egyáltalán nem vicces.

Elõször azt hittük Denisszel, hogy az edzõ védelmezõre talált, de a dörgõ hang csak rátett egy lapáttal az elõzõekre.

- A szüleink szép pénzt fizettek érte, hogy idejöjjünk, és az iskola egy ilyen kövér balfácánt szerzõdtet edzõnek. Mi a frászt bír ez megtanítani nekünk a futballról?

Egyetértõ morgások.

- Tegnap is gyalázatos volt az egész - közölte Dörgõ Hang a többiekkel. - Nem is értjük, hogy mit mond, annyira rosszul beszél angolul, és kötve hiszem, hogy valaha is komoly focista volt. Egy hájpacni!

A többiek egyetértettek vele, és ami kemény, de vicces cikizésnek indult, az most kezdett komolyan eldurvulni. Féltettem azt a fickót, bárki legyen is.

Megjött az iskola egyik vezetõje, és kihívta a srácokat a pályára. Denis is kiment, hogy átvegye a csoportot, amelyet kijelöltek neki. Nekem csak késõbb kezdõdött az órám, ezért úgy döntöttem, sétálok egyet a pályák körül, hogy megérezzem a hely légkörét.

Az egész nagyon jól szervezettnek tûnt. A fiúk és lányok korcsoportok szerint tanulgatták a futballjáték legkülönfélébb elemeit. Minden gyereknek volt egy labdája, és csak arra tudtam, gondolni, hogy mennyire szerencsések. Ez aztán a csodálatos élet! Itt tanulhatják ezt a gyönyörû játékot a türkizkék ég alatt, egy olyan iskolában, amely legalább olyan jól fel van szerelve, mint a lilleshalli edzõtábor, ahol az angol válogatott szokott edzeni.

Ég és föld, ha visszagondolok rá, hogy én meg a belfasti utcákon tanultam meg focizni. Akkoriban ha valakinek akár csak egy mûbõr Frido labdája volt, már olyan népszerû lehetett a srácok között, mint különben csak a legnagyobb hõseink, mint Davey Crockett vagy Dick Barton. A labda birtokosa volt a nagyfõnök. Ha azt gondolta, hogy a lövése gól lett, pedig a többiek tisztán látták, hogy a kapufaként szolgáló kabátkupac mellé ment, akkor megadták neki a gólt. Mert ha nem, akkor fogja a labdáját és hazamegy. Mintha egy õrült diktátorral focizott volna az ember, akinek mindig a kedvében kell járni.

Akkoriban én a Wolvesnak szurkoltam, és karácsonykor új pár csukát kaptam - alig vártam, hogy fölvehessem. Sárga ingben - az hasonlított a legjobban a Wolves régi, aranysárga mezére -, fekete klottgatyában és szürke zokniban, aminek két zöld karika volt a visszahajtott részén, kirohantam a házból karácsony reggelén.

- Ma ki vagy? - kérdezte apám.

- Johnny Hancocks - feleltem, elképzelve, hogy én vagyok a trükkös Wolves-szélsõ, és rohantam megnézni, kapott-e új labdát Napóleon karácsonyra.

Ahogy sétálgattam a pazar pályák körül, összeszámoltam, hogy összesen hat csoportnak van éppen foglalkozása. A legtávolabbi csoport két részre oszlott. Amikor közelebb értem, azt is láttam, hogy mi okozta ezt a szakadást. Egy csapat fiú rá se hederített az edzõre, és céltalanul rugdosta a labdát egymás között.

Az edzõ egy labdát tartott a hóna alatt, és próbált elmagyarázni valamit a toporgó kölyköknek. Nem sok sikerrel.

Tény és való, nem volt valami sportos alkat: nagydarab, majdhogynem hájas fickó, hátrafésült haján több az olaj, mint egy autószerelõ törlõrongyán. Az arca petyhüdt és szürke, éles ellentétben tanítványainak napbarnított, friss ábrázatával. A jókora pocaktól majd' szétpattan rajta a melegítõalsó gumija.

Ahogy közelebb mentem, kis zúgás támadt a fiúk között, és hallottam, amint valaki a nevemet mondja, miközben már mindannyian rám figyeltek, nem az edzõjükre. Rámosolyogtam, és a labdákkal teli háló felé biccentettem, hogy szabad-e használnom õket. Visszamosolygott, amiben egyszerre volt bosszúság és megkönnyebbülés, mindenesetre jelezte, hogy csak tessék, bátran.

Kiszórtam a labdákat a smaragdzöld gyepre, és magamhoz hívtam a rebellis csoportot. Miután megint együtt volt az osztály, felállítottam tíz labdát egymás mellé, a kaputól körülbelül huszonöt méterre. - Meg fogom kérni az edzõtöket, hogy ilyen távolságról lõjön kapura, és próbálja eltalálni a felsõ kapufát. Mit gondoltok, hányszor fog sikerülni neki? - kérdeztem a fiúktól.

Vonogatták a vállukat, toporogtak, s végül Dörgõ Hang szólalt meg: - Egyszer! Ha szerencséje van - mondta, vádló ujjal az edzõre mutatva.

Aztán megkértem az edzõt a mutatványra. Odacaplatott a labdához. Fölpillantott, bemérte a távolságot, ballal fürgén kitámasztott, jobbal pedig finoman alányesett a labdának. A röppálya tökéletes parabola volt. A labda halk csattanással pattant meg a keresztléc tetején.

Miután így bemérte a távolságot, a második labdát már erõvel rúgta meg. A labda még a röppálya emelkedõ szakaszán volt, amikor a keresztlécnek csapódott, mintha csak egy hangvillát rezegtetne meg. A köpcös edzõ következõ nyolc lövése is mind eltalálta a felsõ kapufát. A srácok leesett állal bámulták.

Elszaladtam az egyik labdáért, és odanyestem az edzõnek. Mellel levette, s a labda azonnal a varázshatalmába került. Jobbal-ballal dekázott, a legkisebb erõfeszítés nélkül csinálta ezt vagy fél percig, aztán elindult a kapu felé. Odafelé jobb lábbal dekázott, visszafelé ballal, és egyszer sem érte a labda a gyepet.

Mikor az edzõ visszaért hozzánk, jobb kezemet felemelve jeleztem neki, hogy folytassa csak, ahogy neki tetszik.

Biccentett, még egy kicsit dekázott jobb lábbal, aztán felrúgta a labdát a levegõbe. Elõrehajolt, és a labda megpihent a tarkóján. Megfeszítette nyakizmait, amivel megint fölpattintotta a labdát a levegõbe, és elkezdett fejelgetni magában.

Mikor ezt megunta, enyhén hátradöntötte a fejét, és a labda most a homlokán pihent meg néhány másodpercre. Aztán megint megfeszítette nyakizmait, és a labda fölszökkent a levegõbe.

A srácok elismerõen ujjongtak és fütyültek, miközben az edzõ elõször a térdével pattintott egyet a labdán, aztán elõbb a cipõje külsõ élével, majd a sarkával kezdett dekázni, s végül megint fölrúgta magasra.

- Ottagól! - kiáltotta, mikor a labda esett lefelé. Elõredõlve, jó harminc méterrõl rárúgta. A lövés majdnem kiszakította a hálót. A srácok lelkesen ujjongtak és tapsoltak.

Az edzõre mosolyogtam, és felemeltem a kezem, jelezve, hogy most már magára hagyom. Méltóságteljes mosollyal megdöntötte a fejét, és egyetlen finom biccentéssel megköszönte a segítségemet. Már indultam tovább, amikor ismerõs hangot hallottam. - Ez fantasztikus volt! - mondta Dörgõ Hang. - Mondja, ki maga? Még a nevét se tudjuk.

Megfordultam. - Csak hogy tudd - mondtam szigorúan, fölemelve a mutatóujjamat. - Õ Mr. Puskás.

Igen, a köpcös edzõ nem más volt, mint Puskás Ferenc, annak a csodálatos magyar válogatottnak az esze, amelyik 6:3-ra megverte Angliát 1953-ban, a Wembleyben, ami az angol válogatott elsõ hazai pályán elszenvedett veresége volt. Aztán játszott a fantasztikus Real Madridban, amelyik ötször nyerte meg a Bajnokcsapatok Európa Kupáját 1956 és 1960 között, és úgy gondolom, ma is meg kell hajolnunk elõtte, mert a futball igazi géniusza volt.

Isten nyugosztaljon Öcsi bácsi!!!

ÉLetének 79. évében elhunyt a hosszabb ideje betegeskedõ Puskás Ferenc, mindenki Öcsi bácsija. Erre sajnos már régóta számítani lehetett, mégis mindenkit váratlanul ért a hír. Öcsi bácsi reggel 7-kor csatlakozott az égi pályákon játszó remek társakhoz.
Gyászolja õt az egész futballvilág... nyugodjék békében

ELHUNYT PUSKÁS FERENC !!

Köszi pont akartam kérdezni


MOst akkor mégse Anja irányítja a szerb válogatottat?

:)))))) kód: 1234 majd a mehet gomb ;))))

Nna ezt jól megaszontad! :DD Egyébként mit akartál írni? Ha nem küldöd el a kódot, az életben nem fejtem meg... :)))

"(Már tegnap este is örültem, de valamiért nem tudtam bejönni a fórumba.)"

Írtam ma du.

Úgy tûnik, igen.

Szombat? jössz?

csak Te :DDDDDDD illetve remélem az van, aki igazán megérdemli...szóval nálad csak rendetlenkedik a rendszer ;)))

Nálam mûködik!!!

Csak nekem van bajom itt a fórumon, vagy másnak is? Tegnap sokáig nem tudtam bejelentkezni, ma meg nem tudok válaszolni az üzeneteimre, mert egy hibaüzenet szerint "Engedély megtagadva a tulajdonság lekérdezéséhez...". Csak én vagyok büntiben, vagy más is?

Dán-Román 24-25
Így a Dánok, az Oroszokat kapják!! Az egy jó derbi lessz!!!

Haha, kikaptak a dánok.. <#taps> Hm.. Azért egy-két jó csaj volt a pályán.. <#nevetes1>

Persze, szorít a nemzet, csak nem tudom nem lenne-e már jobb Öcsi bácsinak a megváltó halál.. Brutálisan hangzik, de talán igaz.. <#nemtudom><#rinya>

Találtam egy hasznos oldalt az EB-re.

EB menetred

Bár lehet, hogy csak nekem új.:))

Egyébként érdekes! Az Eurosport riporterei egészen jól közvetítenek kézit!! Hogy is van ez?

Remélem, nem felejtem el nézni. <#wink>



Beszéltem Szemivel.:) Mondta, hogy 10 percet tudott beszélgetni az Amállal, aki nagyon aranyos volt. <#wink>

Szerintem Vasárnap 12.20-kor kezdõdõ Telesportot érdemes lesz nézni, mert Gulyásék elég sokat forgattak a Vasas meccsen. Riport Tréfivel, Nagy Krisztával, Mocsaival, és a halasi lányokkal! Az Amál kitüntetését is vették!

Mocsai ebben ártatlan!!!!!!!!<#wink><#smile>

A helyzet nem olyan egyszerû, mint amilyennek tûnik. Maradjunk annyiban, hogy mielõbbi gyógyulást kívánok Tomori Zsuzsának!

tudtommal, Kalóz javíts ki, ha tévedek de nem amiatt a bokasérülés miatt nem játszik Tomori, vagy legalábbis nem csak amiatt!!!

Egy nemzet szorít...:(

Jaj de nagyon jó! és jaj de nagyon örülök ennek a képnek! <#eljen><#eljen><#taps><#taps>

Csak tudnám, hogy tudták az Amált - végre - hazacsalogatni.<#wink><#vigyor2> Jó lenne, ha a gálára is el tudnák hívni!!!

(Már tegnap este is örültem, de valamiért nem tudtam bejönni a fórumba.)

Tudom, örömködésem korral jár, de nekem õ egy legenda.

Ez a barom Vasas a fiataljait, sohasem becsülte!!! Van rálátásom a dologra!! (Vérten Orsi, Lovi, Kenyeres Fanni), csak akik kiemelkedtek!!!!

Szegény Moszkovaját, pedig már nyugdijazni kéne, bár távol álljon tõlem a megbántás!!!!!<#ejnye1>

Nem sokat volt a pályán, feledhetõ volt a játéka, bár tegnap, még sokaknak!!!!!

A Vasas-Halas ifi 41-26

én igazából azt hiányolom Mocsaitól, hogy ott van a balátlövõ posztra a Vasas ifiben Emberovics Míra, aki az összes korosztályos válogatottat végigjárta, most is alapembere a magyar junior válogatottnak és ha már elhozták másfél éve a Pécstõl, akkor igenis kellene neki néhány perc lehetõséget adni legalább ilyen esetben! ehhez képest idén még egyszer sem került be a 14es keretbe sem (tavaly 1 meccset kapott a "bizonyításra"), pedig ragyogó felépítésû lány, még ha nem is tûnik egy Zácsikhoz hasonló tehetségnek, de jó eséllyel stabil NB1-es játékos válik belõle idõvel, és Szandránál két évvel idõsebb is, tehát 18 éves most.
a helyette erõltett szlovák Polláková pedig tegnap is lõtt kemény egy gólt, bár nem tudom mennyit játszott, errõl SZT tud majd beszámolni.

Na igen! Most már gondolkodhat Mocsai azon, hogy érdemes volt-e Tomorit sérülten is nyúzni! Lehet, hogy a doki engedte - ha igy volt, akkor ilyen dokit miért engednek dolgozni? - ezt nem tudom, de Lajos helyében biztos, hogy nem engedtem volna fel a pályára!!! A Vasasból mind támadásban, mind védekezésben nagyon hiányzik, a válogatottnak meg elsõsorban a védelmébõl! Habár amilyen féltékeny és gerinctelen Lajosunk... - azt hiszem, jobb lesz, ha inkább nem fejezem be!
Vura Józsi meg kezdi kihozni azt a Cornexibõl, amit Edina asszony visszatartott.

Ha a Vasas ezt csinálja tovább, szombaton a Cori újra gyõzelmet ünnepelhet, az biztos!
Azért HAJRÁ VASAS !!!

Sterbinszky Amália a Fáy utcában!!!

Nálam gond nélkül mûködik, mûködött, az oldal!!

Csucsu is azt írta a DVSC fórumon, hogy nem sikerült ide bejutnia <#nemtudom>

Vác-DVSC képek

Elnézést a "közvetítés elmaradása miatt, de ma egészen mostanáig nem tudtam bejelentkezni ide. Valahányszor megpróbáltam, kaptam egy üres képernyõt, és Firefox azt közölte a bal alsó sarokban, hogy: Kész. Ugyanezt tette velem az explorer és az opera is. :(
A gyõzteseknek gratulálok!
A Cornexinek végre elindult a biciklije, nem is tudom, hol lennének már, ha Edina asszony sokkal korábban eltolja a sajátját!

Dán-Lengyel 28-26
Román-Svéd 28-20 Most adja az Eurosport!

a mai világkupa meccseken mien eredmények születtek? végül nem láttam belõle egy percet sem...