Digitális és analóg fotográfia

lehet h nemrégiben járt arrafelé valami oláh család azt a hátulját zsigulira rakták és leadták a MÉHbe 😄

napjainkra eltûnt a hátulja???

Nem lakom a közelében.. csak ha ezt tudom lehet hamarabb kitûzöm célul hogy eljussak a kanári szigetekre. (/me iy hajóroncs puzi)

Kozeleben laksz vagy mi ebben olyan meglepo? 😊

Ez de kemény... 12 éve ott van, überbrutál fotótéma, mégsem hallottam eddig róla.

SS America

1994-ben
Pár évvel ezelõtt
Napjainkban :CC

igen, de a lomozás szándékos, ellenben...

Sokan tükörreflexessel lomóznak, ez a kis tanfolyamunkon is látszik <#wilting>

Én még úgy sem látnám értelmét. Akkor már inkább fotózza le az ember, amit akar full auto beállításon.

Így van.

Visszatérve a lomo-hoz: akkor látnám értelmét, ha nem minden ilyen technikával készült kép kerülne nyilvánosságra, vagyis csak a jobbak, amik valóban ki is néznek valahogy. A jelenlegi formában baromságnak tartom, olyan baromságnak, ami csak növeli a digitális/analóg vizuális hulladék mennyiségét.

miez?
(jó szinek)

fake 😄

Nos, az alábbi képet a Photo.net-en találtam.
Igazából nem is én, hanem a Kedves és csak magát a képet küldte el nekem, nem ismerem a kép szerzõjét.
Bocs a teljes méretért, de ezt a tökélyt nem volt szívem lekicsinyíteni. Szóval ettõl a mestermûtõl kész vagyok.

Neked véged!
Kezünkben az aduász, hogy kicsináljunk.
Ha akarunk 😊)

Gihi 😄DDD
Tegyük még szépen hozzá, hogy Szécsi Palibácsi sem tud róla, hogy feldolgoztam az "Én édes Katinkám"-at (Size does matter) és Wacsovszkiéktól sem kértem engedélyt a Mátrix pár sorának felhasználásáról. <#hehe>
Ja, és az EA-nak is lógok kis mannával a Mohaa-ból kiollózott mesterlövészpuska hangért, továbbá Májkroszoft Sam is kopogtathatna az ajtómon a "SZNÁJPÖR" hang jogdíjaiért. 😊
Válaszoltam-e a kérdésedre? 😄
(és jópont jár amiért felismerted)

<#hehe><#finom><#bdead>

PLÁGIUM!!!!!!!

Máglyára vele! 😄D

megha'gattam a sznájpörszóndot 😊
monnya csak blasztamester, craig armstrong tud róla, hogy fel teccett használni a romeo+juliet ost egyik trackjét? ;-)
(ha már az orrvérzésig hangoztatott szerzõi jogoknál tartunk)

*en is

En jobban szeretem ha baratnom szaxizik 😊
Minden szar teret bir hoditani maganak, annyi barom ember van.

Pont úgy jártam, mint Falco. 😄DD
Amúgy én csak azt nem értem, hogy ez a szar, hogyan tudott teret hódítani magának. :C

(Ha belefújsz egy szaxofonba, és még azelõtt nem volt ilyesmi a kezedben, nem fog megszólalni. 😊 Múltkor próbáltam barátnõmébõl hangot kicsikarni, eléggé megszenvedtem vele. 😄DD)

En is gorgetem felfele, mondom mik ezek a szarok? o.O
Aztan utana olvastam a szoveget 😄

"Véletlenek nincsenek, csak walaki annak nevezte el õket véletlenül." !!! <#bohoc>

Elõször a képeket néztem meg és nem értettem, hogy miért nem értem õket. Mostmár legalább azt értem, hogy miért nem értettem.
Mikor legutóbb felmerült ez a téma, megnéztem egy-két lomo képet, de nem tudtam eldönteni, hogy mit esznek rajtuk az emberek. Kezdtem félni attól, hogy esetleg bennem van a hiba, hogy nem bírom felfogni a mögöttes tartalmukat. Ezek szerint mégis csak bennem volt a hiba, meg nem is. <#zavart2> <#wink>

én is egyetértek 100%ig!

Miva, agyadra ment a RANDOM ART. 😄d

szívembõl szóltál...

nálunk van egy LOMO-buzi kiscsaj, aki egy colorsplash géppel nyomja, ennek az a lényege, hogy a vaku elé színszûrõket lehet tenni és ha pofánvakuznak kék/sárga/akármi lesz a fejed...

tegnap büszkén megmutatta a tanárnak, mire az: "ilyen szart pillanatok alatt lehet PS-ben csinálni, minek ehhez gép?"😊

egyetértek

Miért van az, hogy ezt a lomográfiát egy szerencsétlen humbugnak tartom?

Az oké, hogy sosem voltam az a nagyon lázadó tipus, legyen szó zenérõl vagy fotózásról. Talán nem tartom elég tehetségesnek magam ahhoz, hogy új dolgokon törjem a fejem, inkább járok a "nagyok" kitaposott ösvényein, ígyis rengeteg alkotásra, kreatívkodásra alkalmas területet találok, amin jól lehet érvényesülni.

De ez a lomo...
Mivel régebben sokat zenéltem, így abba próbálom behelyezni.
Sztem ha a zenében valaki a lomográfiához hasonlatos "mûveket" szeretne komponálni, akkor elindítja a felvevõt, egyszerûen RÁTENYEREL a zongorára, kalimpál rajta kicsit, tökmindegy mit és mennyi ideig, milyen rotmusban, lehetõség szerint háttal, de ez szabadon választott. Majd egybõl 3 méterrõl tigrisbukfencet hányva beugrik a dobok közé, amik feldõlve remek hangot adnak, végül belefúj egy szaxofonba csak úgy találomra.
DEJÓ, máris leutánoztuk a lomográfiát, mekkora ZENEI MÛ született. NEM ÉRTED? Akkor csokker vagy.

De akár elektronikus zenei vonalon is megközelíthetem a dolgot.
Zeneprogram elindít, találomra mindenféle note-okat berajzolunk a szerkesztõbe, a ritmustól, a hangzástól, az akkordoktól és úgy egyébként MINDENTÕL FÜGGETLENÜL, lehetõleg úgy, hogy szerencsétlen Kodály forogjon a sírjában, majd az egészet elmentve örülünk, hogy LOMÓZTUNK egy jót, mekkorát alkottunk!!! Nem hallod? Áhhh, béna vagy, pedig ez az igazi mûvészet!!!

Mielõtt nekiálltunk, senki nem tudta, hogy mi fog kisülni belõle, egyszerûen a vakvilágba nyomkodtunk a billentyûzeten mindent, majd a végén kijelentettük, hogy MÛVÉSZEK VAGYUNK ÉS AKI EZT NEM ÉRTI, AZ HÜLYE.

Persze, hogy mûvészek vagyunk, saját magát mindenki mûvésznek gondolhatja, és senki sem kérdõjelezheti meg, hogy ilyen zenemûveket elkészíteni mekkora teljesítmény már. Ha valaki ezt annak tartja, ám legyen. De könyörgöm, mi az értelme??? A lázadás??? Miért??? És mér kell ennek nevet adni???

A zenében aki lázadt, azok nem az általam említett példákat követve lettek nagyok, sikeresek, befutottak. Nem azért alkottak olyan meghatározó zenemûveket, mert tehetségtelenségüket azzal próbálták palástolni, hogy mûvészi szintre vitték a nemodafigyelést, a határok tökéletes leszarását. Mi értelme van olyan fotókat készíteni, amin azt sem tudjuk, hogy mi van? Mi értelme olyan képeket csinálni, amikre oda sem figyelünk készítésük alatt, hisz ha odafigyelünk akkor már nem lomóról beszélünk. Miért kell ezt a dolgot erõltetni?

Összefoglalva: biztos bennem van a hiba, de a lomográfiát egy olyan dolognak tartom, ami a tehetségtelenséget, a fotózás totális körbeszarását próbálja palástolni azzal, hogy nevet adnak neki és különféle készülékeket gyártanak a frencsájz alá. Sztem olyan emberek lomóznak, akiket totálisan hidegen hagynak a fotózás alapelvei, és nem vezérli õket semmi más, csak a lázadás, és reménykednek benne, hogy talán kisül vmi a végén. Ha nem, az sem baj, de egy fogpiszkálót sem tesznek odébb azért, hogy a dolog megváltozzon. És azért mert fotózni olyan "egyszerû" -lényegében egyetlen gombot kell csak megnyomni- máris vegyen mindenki a kezébe gépet és kattintgasson, majd kijelenthetjük a totális odanemfigyelésre és a tudatos alkotás leszarására, hogy LOMOGRÁFIA, MÛVÉSZET. Persze, mûvészet, de ha lehet akkor a világ leghaszontalanabb, legutolsó mûvészete, amihez nem kell semmiféle tehetség, alázat, odafigyelés vagy bármi egyéb. Csak kattogjon a gép, levan szarva milesz a képeken... 😞

"Don't think just shoot" <#gun>

Pár kép a Lomographic World Archiveból:

Taz-zal találkoztál már? vagy Új-Zélandon nincs, csak Tazmániában?😄

Vááájeee, htx. 😮))))

Meg elek, Deli sziget allatsag... brrr

Jano megvan apokos fotod... 😊

Majd leszek de nemtom mikor!

Paz mindenkinek Lake Tekapobol

Kakitiano!

<#eljen>

nézzetek képeket: Horváth Dávid

Tényleg szemfájdító.
Fõleg egy ilyen szép fekete paripánál. :-|

Lehet az én monitorom rossz, de én nem látok semmi a motorháztetõbõl, és ez engem idegesít 😊

Szvsz a reklámnak mindíg meg kell ujulnia.
Ez is egy ilyen eset. Mondjuk nekem kvázi ezzel a képpel semmi bajom.

Szvsz a reklámnak mindíg meg kell ujulnia.
Ez is egy ilyen eset. Mondjuk nekem kvázi ezzel a képpel semmi bajom.

Picit talán off:

Újabban az a divat, hogy sz@rrá kell égetni a képeket? Most komolyan, a Hamann marketingesei komolyan gondolták a cikkhez tartozó fotósorozatot?

A kedvenc képem külön be is linkelem:

BVÁÁÁHHHÁÁÁ 😄

Ez zseniális! O.O

Most van a kiállításuk szegeden. 😊

én ezt vettem

Erre keress rá az elérhetõ letöltõs források között.
Én ezzel kicsinyítek, ez fraktállal kicsinyít (és nagyít is), nagyon baró cucc

Köszi! #17985/86 Azt tudom, hogy részletvesztéssel jár, csak halottam valami progiról aminek jobb az algoritmusa mint a ps-nek, azt gondlotam megkérdem😉 (tölthetõ a cs3 beta)

Robert Capa is laid to rest, 1954.

In the last week of June 1954, I graduated from Bedford Hills High School in New York state. In the preceding two years, I used photography as a way to create an identity for myself. I wound up being editor of the high school yearbook and also created a job for myself with the local newspaper chain; they needed photos--I worked cheap.

There was a strange rush in the last month of my high school experience. I had covered Rita Hayworth leaving a court building in White Plains, N.Y., after she had filed suit against her husband, Prince Aly Khan. I shot it with a 4x5 Speed Graphic, and the New York Daily Mirror used the picture on the front page.

A week later, I took a train to Washington and covered the Army-McCarthy hearings, in which Sen. Joe McCarthy held the collective lives of a lot of good, decent people in extreme jeopardy. These photographs - along with a photo of Joseph Welsh, the Army counsel who said, "Have you no sense of decency, sir, at long last?" - were used on the front page of the Patent Trader, the newspaper I worked for.

It also inspired me to write an editorial for the Bedford Hills High School newspaper. It called into question McCarthy's tactics. There was a furor surrounding the publication of my editorial. When I graduated, there was no mention that I had ever been the editor of the school paper.

So, here I am, graduating, driving my '41 Chevy down the hill from the high school, and wondering what I am going to do next.

I was listening to WNEW's "Make-Believe Ballroom" when a news bulletin broke in: photographer Robert Capa has been killed in Vietnam.

Robert Capa dead? Robert Capa was my hero.

Why? Well, first off, he was the epitome of a war photographer... handsome... brave... had an affair with Ingrid Bergman...

What was really fascinating about him, though, was that he had CREATED HIMSELF. Robert Capa was really a struggling photographer named Andre Friedman. While covering the Spanish Civil War, he invented the American war photographer, Robert Capa, in order to sell his photographs. A photograph of a Spanish Loyalist militiaman being struck by a bullet at the moment of his death became an instant classic. The newly created Capa quickly became a legend in the new field of photojournalism.

When I was growing up, I wanted to be a cowboy. Somewhere in my teens, I decided that being a photojournalist was better.

As I listened to the WNEW broadcast, I heard that Capa was being brought home for burial in a cemetery in Amawalk, N.Y., within my "coverage" territory. On the day of the ceremony, I arrived at the Quaker Cemetery early. I wandered inside, looking for the site. Meanwhile, unbeknownst to me, a bunch of photographers from the New York dailies had shown up at the front gate of the cemetery, waiting for the body to arrive. A few minutes before the burial was supposed to take place, John Morris, who was then the head of Magnum Photos, came up and asked me to leave.

At this point, a rough, wooden casket, almost like a shipping box, was ushered into the cemetery. Stenciled on it were the words ROBERT CAPA, PHOTOGRAPHE, MORT EN INDOCHINE, 24 JUIN, 1954.

To this day, I don't know why, but I began to cry.

John Morris suddenly looked stricken, and he asked me to wait. A moment later he came back to me and said, "You know, you are a photographer, he would have wanted you here."

So, I photographed the burial, and that week I wrote a story for the Patent Trader about what Robert Capa meant to me. A week later, I called John Morris at his Chappaqua, N.Y., home and delivered a set of prints to him.

As I was leaving he said, "What are you doing this summer?" Well, I had no really important plans. I was supposed to enter Haverford College in the fall. Morris said, "We have a story that's been suggested to us at Magnum, but we don't know what to with it ...."

A kicsinyítés eleve részletvesztés. Általánosan a bicubic jó lesz.