1942 júliusa, Toccoa kiképzőtábor, Georgia állam: Amerika minden szegletéből önkéntesek özönlenek a toborzó felhívások hatására. Az új, kísérleti elit alakulat első katonái szeretnének lenni.Különlegesen intenzív kiképzés vár rájuk. A kiképzőparancsnok kegyetlenül bánik velük: Herbert Sobel neve félelmetes fogalom. Az újoncokat hamar összekovácsolja parancsnokuk iránti gyűlöletük és a
hazaszeretet. Nem mellékesen a külsőségek is: a dicső ejtőernyős overall a csapatjelvényekkel és a híresen kényelmes Corcoran ugróbakancs. Néhányan elbízzák magukat és késve érnek vissza a
karácsonyi eltávozásról. Nincs kegyelem, feletteseik példát statuálnak általuk és kirúgják őket az elit alakulatból.
Winters felfelé kúszik a ranglétrán és mindenki számára egyre nyilvánvalóbb, hogy Sobel nem a megfelelő ember a vezetésükre. A feszültség egyre növekszik, főleg az alakulat Angliába vezénylésével. Érzik, hogy közelednek a frontvonalhoz, megcsapja őket a valódi háború szele: bármikor bevethetik őket. Az alakulat elszenvedi első veszteségét, egy ember meghal kiképzés közben. Sobel Wintersre akarja kenni a dolgot, hadbírósággal fenyegetőzik. A katonák fenyegetőleg lépnek fel Winters védelmében, ami felér szinte egy zendüléssel. Az ezredparancsnok a hír hallatán kikel magából, majd mégis megérti katonái elégedetlenségének valódi okát. Sobelt áthelyezik egy másik bázisra. Az Easy Company megkapja legelső megbízatását: a szövetségesek Overlord-hadműveletének első hullámaként vissza kell foglalniuk a németektől a St.e Marie Du Mont garnizont a francia tengerparton és folyamatos, összefüggő partszakaszt kell létrehozniuk. A partszakaszok a titkos üzenetekben Omaha Beach és Utah Beach fedőnéven szerepeltek. 1944 június 5-én az alakulat utolsó „békebeli” estéjét tölti a bázison. Megjön a feszülten várt parancs: holnap felvirrad a D-nap, a normandiai partraszállás napja…

1944 június 6-án hajnaltájt a normandiai partvidék időjárása labilis, pár órára kedvez talán a nagyszabású, többször elhalasztott partraszállási akciónak, az Overlord-hadműveletnek. Eisenhowertábornok vezetésével óriási hadigépezet indul meg a németek ellen. Az újoncok számára eljött a tűzkeresztség ideje, az ugrás az ismeretlenbe…
Az óceán partján bebunkerezett német légvédelem megzavarja a tapasztalatlan amerikai pilóták egy részét, akik elvétik a kijelölt pontokat és terhüket túl alacsonyan, vagy túl magasan oldják ki. A nehéznek ígérkező ugrás így még nehezebb. A szeszélyes szelek messze sodorják a deszantosok felszereléseit, ezért Winters hadnagy földet ér, de csupán egy késsel a kezében. Hall közlegény mellett
landol és ketten keresik egységeiket az ellenséges tűzzápor közepette. Néhány órával később néhány más alakulatbéli emberre bukkannak és kiderül számukra, hogy milyen szétszórt lett az akció kivitelezése. St. Mere Eglise-ben vannak, hét kilométerre az elit alakulat kijelölt célpontjától. Amint közelednek, egyre többen csatlakoznak hozzájuk. A fiatal Guarnere az első németekre felszólítás és tűzparancs nélkül tüzel, ezzel mindannyiuk életét kockáztatva. Halott bajtársaik fegyvereit begyűjtik útközben.
Az akció H-órájában csatlakoznak főerőikhez és rádión megkapják a parancsot: négy német ágyúállást kell megsemmisíteniük, hogy szabaddá tegyék a Utah Beach vonalát. Winters és Compton tizenhárom ember élén nekilátnak a feladatnak. Az első két ágyú közelébe tudnak férkőzni és TNT-vel felrobbantják. Compton beveszi a harmadikat, de Winters rájön, hogy milyen óriási ára van mindennek, amikor Hall golyóktól szaggatott testét felfedezi a közelben. A semmiből ugrik elő Speirs
hadnagy és néhány ember a D-századból, beveszik a negyedik ágyút is.
H-óra plusz 16 óra: Winters és Nixon reflektálnak a nap eseményeire. Wintersről tudják bajtársai, hogy nem iszik, de most felejteni akar és igazán berúgni. Hirtelen érkezik a hír: az elit alakulat parancsnoki gépét lelőtték. Winters a rangidős parancsnok. Maradék erejével megköszöni társai helytállását és megfogadja, hogy örök békében akar élni, ha vége lesz ennek a mocskos háborúnak…