#3
Egyetértek. Anno amerikai angoltanárom elmesélte, hogy egyszer a világ több részén oktató kollégáival készítettek egy felmérést. Első helyen (sajna) a kína, mások helyen a thai, harmadik helyen pedig a magyar végzett. Ez rendkívül jó eredmény, ha azt vesszük, hogy speciális ékezetes írásjeleinket kisebb-nagyobb magyarázattal érthetővé tehetjük, ugyanúgy latin karaktereket használunk. Mindössze a nyelvtan bonyolult kissé :)))
A távol-keleti nyelvek nehézségét az adja, hogy a kontextustól függően más hanglejtéssel, tónussal kell ejteni ugyanazt az karaktert, ami tényleg nem egyszerű. Akkor mi olyan nehéz a mi 44 írásjelből álló ábécénk megtanulásában és helyes alkalmazásában? :)))))
Gabest#2
Egyszer megkérdeztem egy kinaitól nem nehéz-e megjegyezni azt a sok irásjelet. Azt válaszolta hogy neki az angol sokkal nehezebb, mert habár kevés a betű, de ott az a rengeteg variáció...
#3