70
Ma este meghalt Simon Tibor a Sopron labdarúgócsapatának edzője, korábban az FTC játékosa és a BVSC edzője
-
#16
Magyar Nemzet Cikke:
Utolsót dobbant a legendás Fradi-szív
Már nincs fájdalom, már nincs kín, nincs a fázós reszketés, nincs lüktetés.
Csak
nagy csönd van, ez a mély, békés, nyugodt és örök pihenés; és a sóhaj, a
néhány századmásodperc hosszú halk fuvallat, ahogyan elköltözött az élet,
kínkeservesen kiszakadva az életerős, fiatal testből, amely átlényegült. Nem
hús
és vér, hanem foszló köd; már csupán emlék, egy arc, egy mosoly, az olykor
kemény, megalkuvást nem ismerő tekinteté, és a máskor a legjobb barátok felé
a teljes lélekkel odaadott, szeretetet sugárzó, tiszta nevetésé; az
irigyelni való
tettrekészségé, a rohanó, s mégis boldog életé, a lelkesedésé, a hajtásé, a
mindenkit magával ragadó csodálatos őrjöngésé - a futballé.
A futballé, amit a maiak közül csak ő tudott úgy játszani, hogy azon
látszódjék
az alázat, a győzni akarás, mindaz, amit profizmusnak, rajongásnak,
klubhűségnek hívnak; a futballé, amiben ő volt az, aki soha nem adta fel, s
akkor
küzdött a legjobban, amikor a győzelem már mindenki mást elkényelmesített. S
akkor küzdött csak igazán, amikor a vereség a többieket már
összeomlasztotta,
de neki nem volt megállása.
Mint ahogyan most sem adta fel.
Harcolt az életért...
Harcolt az aljasság ellen, küzdött akkor is, amikor a gyáva, a brutalitás
árnya
mögé rejtező túlerő a budai utca aszfaltjára letiporta, a csontját törte. És
harcolt
immár öntudatlanul a megnyugvás előtti fájdalmas álomban, a kórházi ágyán,
küzdött azért, hogy ébredjen, és lássa azokat, akiket ebben az életben úgy
szeretett, azokat, akik most odaálltak az ágya mellé, vagy csak az ajtaja
elé
léptek, hogy ő is érezze - és elhihetjük, ő érezte is -, milyen sokan és
mennyire
szeretik őt.
Küzdött a szeretetért...
Éppen úgy küzdött, mint évekkel ezelőtt az Üllői úton a tapsért, ami a szép
szerelésnek, a mesteri passznak szólt, az ölelésért, ami a gólért, a
sikerért, a
dicsőségért, a bajnoki címért, a bravúros Bajnokok Ligája-szereplésért járt;
és ő
most csak viszonozni akarta a csókot, a simogatást, amit a szeretteitől
kapott,
akkor, amikor már testben nem volt itt, hanem lebegett a lét és a nemlét
határán,
amikor a futball és azzal együtt az ő gyönyörűséges, a labdarúgással
kitöltött
élete tűnő álommá vált. De harcolt, mert a legendaként emlegetett
Fradi-szíve
nem engedte el - az Simon Tiborral együtt küzdött az utolsó dobbanásig.
Az utolsó dobbanásig...
Hogy aztán elhalkuljon az aréna zaja, az a tompa moraj, ami mindegyik
futballista és edző álmát kíséri, hogy fokozatosan elmosódjanak az ismerős
arcok - és már nincs fájdalom, már nincs kín, nincs a fázós reszketés, nincs
lüktetés, csak nagy csönd van, ez a mély, békés, nyugodt és örök pihenés...
Hiába reménykedtek a barátok, a sporttársak, a szurkolók, Simon Tibor, a
Ferencváros volt válogatott labdarúgója, a Matáv Sopron vezetőedzője
kedd éjjel belehalt az őt ért brutális támadásba. Alább a 37 esztendős
korában elhunyt sportember tragédiájának történetét olvashatják.
Április 20., szombat, 21.15
Simon Tibor nehezen nyugodott bele a vereségbe, és nehezen emésztette meg,
hogy csapata, a Sopron kikapott a Kispesttől. Elköszönt soproni
játékosaitól, s
azt mondta, kicsit kiereszti a gőzt - születésnapi buliba indult.
Április 21., vasárnap, 3.50
Édes élet. Pezsgősüvegek pukkantak, a hangulat tetőfokára hágott. A kis
társaság egy budai bevásárlóközpont némileg újnak számító szórakozóhelyén
mulatott. A Café Allure zsúfolt volt, csinibabák és budapesti aranyifjak
múlatták
az időt, költötték a pénzt, és öntötték magukban a tequilát meg a
koktélokat.
Dübörgött a zene, a huszonegyedik század ott vibrált a furcsa fények között.
Modern idők, modern lányok, modern macsók - az új generáció.
Április 21., vasárnap, 4.50
Valami történt, valami, ami felpörgette, szinte felturbózta az eseményeket.
Annyi
bizonyos, hogy Simon Tiborék társasága feltűnően jól érezte magát, talán
túlságosan is feltűnően. Pezsgőt locsoltak egymásra és talán arra is, akire
nem
kellett volna. Valaki riasztotta a biztonsági embereket, s megkezdődött a
mészárlás. Simi enyhén kapatos állapotban, az első kíméletlen ütéstől
megszédülve elindult a klubból a friss levegőre, hogy magához térjen, hogy
tisztázza a történteket. Az ajtónál azonban már várták, négyen estek neki.
Nekilódult a Széna tér felé, azt gondolta, futni hagyják. Tévedett.
Április 21., vasárnap, 5.00
Futott. Nem úgy, mint annak idején zöld-fehér mezben, amikor az ajaxos
Overmars vagy Kluivert után loholt, és nem is úgy, mintha valamelyik újpesti
csatárt kergetné. Futott, mert akkor már érezte a veszélyt, kábán,
szédelegve is.
Ám a falka pillanatok alatt körbevette és a földre vitte. Rúgták, ütötték,
de szinte
csak a fejét. Előkerült a gyilkos szerszám, a vipera, s akkor már ömlött a
vér a
volt fradista fejéből.
Április 21., vasárnap, 5.10
Egy szemtanú, egy baseballsapkás fiatalember, no meg két ifjú hölgy próbálta
ápolni az akkor már mozdulatlan és erősen vérző Simon Tibort. A srác hívta
ki a
mentőt, és rémülten figyelte, ahogyan ömlik a vér az általa jól ismert és
tisztelt
Simi fejéből. A mentő megérkezése után az orvos beszélt Simonhoz, aki
egészen megdöbbentő módon magához tért, és megpróbált válaszolni. Nem
tudta, hogy hol van, nem tudta, hogy mi történt vele. A mentőben veszítette
el az
eszméletét.
Április 21., vasárnap, 10.00
Műtét a Szent János Kórházban. A súlyos agyzúzódásokat és koponyaalapi
törést szenvedett beteget operálni kell, de az orvosok nem sok jóval
biztatták a
barátokat, családtagokat és érdeklődöket. Az már ezen a reggelen is
kiderült,
hogy Simon Tibor állapota életveszélyes.
Április 21., vasárnap, 18.00
Kómában volt. A kórház intenzív osztályán külön szobában helyezték el, és
megállás nélkül jöttek hozzá ismerősök és ismeretlenek. Késő délutánra
rosszabbodott az állapota, s újabb CT-vizsgálatot végeztek el rajta. Amikor
az
intenzív osztályból bekötött fejjel hordágyon kitolták a mentőig, akkor
láthatta
mindenki, mit is műveltek vele a verőlegények. Nemcsak a nők, a férfiak is
sírni
kezdtek a sokkoló látványtól.
Április 21., vasárnap, 18.30
Újabb műtét. A CT-felvétel megtekintése után az orvosi team ismét operálni
kezdett. Eközben idősebb Simon Tibor a kórház folyosóján váratlanul rosszul
lett. Az újabb beavatkozás után Simon Tibort visszaszállították az intenzív
osztályra, de az orvosok továbbra sem tudtak biztató mondatokkal
előrukkolni.
Akkor már előrevetítette árnyékát a bármikor bekövetkezhető tragédia. Abban
bízott mindenki a csodán kívül, hogy Siminek ritka erős a szervezete, és
hátha...
Április 22., hétfő, 17.00
A Café Allure bejárata előtt mécsesek gyúltak, idős férfiak, fiatal
fradisták álltak
némán, a gyertyák lángját nézve.
Április 22., hétfő, 18.30
Edina, Simon Tibor barátnője ott állt mozdulatlanul kedvese ágyánál, s a
kezét
simogatta. Szinte könyörgött neki, hogy gyógyuljon meg. S mintha a beteg
érezte, hallotta volna kedvese közeledését, váratlanul megmozdította a másik
kezét. Ez volt az ő válasza és ez volt az ő utolsó mozdulata.
Április 23., kedd, 10.00
A harmadik operáció. Simi állapota még tovább rosszabbodott, agyhalál közeli
állapotba került. Az orvosok a műtét során jobb és bal oldalon is
felnyitották a
koponyáját, hogy az agyduzzanatnak teret adjanak. A két hű barát, Kutasi
Róbert és Bodnár József akkor már gyakorlatilag kisebb-nagyobb
megszakításokkal három napja ült és virrasztott Simi ágyánál. Vártak. Akkor
már nem a csodára, hanem a szörnyű pillanatra, amikor Simon Tibor bivalyerős
szervezete feladja a harcot.
Április 23., kedd, 22.45
Az utolsó szívdobbanás. Az ember tragédiája egy eldurvult világban.
Ég veled, Simi!
Aki törött karral is hajtott, küzdött
Simon Tibor tizenkilenc évesen, 1985 őszén a Pécs-Ferencváros bajnoki
mérkőzésen mutatkozott be az élvonalban, ahol összesen kétszáznégy
mérkőzésen lépett pályára. Pályafutása alatt két gólt lőtt a legfelsőbb
osztályban, mindkettőt Fradi-mezben. Először 1989 októberében, a 3-3-ra
végződött Csepel elleni bajnokin talált a kapuba. Akkor a Nemzeti Sport így
tudósított erről a találatról: "...a 78. percben Simon kisegítette a vergődő
társait.
Bánkitól kapott jó átadást a jobb oldalon, egy ügyes csellel betört a
tizenhatoson belülre, majd 15 méterről a bal sarokba lőtt."
Második bajnoki találatát a Vác FC-Samsung ellen a bajnoki címért vívott
1993-as tavaszi párharcban, éppen a legnagyobb rivális otthonában érte el
egy
3-1-es zöld-fehér siker során. A Koszta Jánosnak lőtt gólját azóta is sűrűn
emlegetik az Üllői úti B-közép tagjai: "Simon nem akármilyen góllal növelte
a
vendégek amúgy is tekintélyes előnyét. A védő a felezővonalat alig túllépve
olyan mozdulatot tett, mintha támadásba akarná dobni egyik társát, a váci
védelem pedig, ahogy az ilyenkor illik, egyszerre lépett ki. Csakhogy ekkor
jött a
furfang: Simon saját magát szöktette, maga mögött hagyva mindenkit 25
méterről át akart emelni az eléfutó Koszta felett, a labda lecsúszott a
lábáról, de
így is a bal sarokba vágódott" - tudósított lapunk a jobbhátvéd második
találatáról.
A csupaszív védő pályafutásának legemlékezetesebb időszaka 1995 őszéhez, a
Ferencváros Bajnokok Ligája-szerepléséhez fűződik. Simon Tibor végig a
pályán
volt a belga Anderlecht elleni BL-selejtezőkön. Rengeteg szerelésével,
illetve
blokkolásával oroszlánrésze volt abban, hogy a belga lila-fehérek nagy
offenzívája
ellenére két meccsen egyetlen gólt kapott, s bejutott az FTC a BL
csoportkörbe.
Ekkor következett a nevezetes Grasshoppers elleni idegenbeli 3-0-s siker,
amely
a parádés Fradi-attakok mellett arról marad örökké emlékezetes, hogy Simon
törött karral, gipsszel, fáslival futballozta végig - hiba nélkül - a
kilencven percet.
A zürichi fellépés előtt a Ferencváros vezetőedzője, Novák Dezső a
következőket nyilatkozta kőkemény védőjéről a Nemzeti Sportban: "Csupaszív
játékosomnak csavarokkal fogták össze a csontjait, és bár mindenféleképpen
pályára akar lépni, sorsa a játékvezető kezében van... Nagy szükségünk lenne
a Grasshoppers ellen az ő küzdőszellemére." Nos, Simon speciális gipszét a
játékvezető nem minősítette sérülésveszélyesnek, így fordulhatott elő, hogy
a
védelem jobb oldalán a svájciak nem tudtak veszélyes akciót vezetni. Lapunk
a
teljesítményéért hetes osztályzattal jutalmazta, s a következőket írta
játékáról:
"...másfél órán át szinte önkívületi állapotban vitte-hajtotta előre a
Fradi-szív.
Hallatlanul nagy futómennyiséget >tett a pályára<, nagyon sokat szerelt. A
legtöbbet azonban azzal tette a sikerért, hogy egyetlen percre sem engedte
megállni, kiengedni, lazítani a társait."
Simon Tibor a kilencvenes évek válogatottjának meghatározó tagja volt,
tizenhat
alkalommal ölthette magára a címeres mezt: elsőként Bicskei Bertalan, majd
Mészöly Kálmán, Glázer Róbert, Jenei Imre, Puskás Ferenc és Verebes József
egyaránt küldött neki meghívót. A nemzeti csapatban 1989 novemberében
Spanyolországban, világbajnoki selejtezőn debütált, s rögtön első
válogatottságán végigjátszotta a kilencven percet. Tizenhat válogatott
mérkőzéséből tizennégyet végig a pályán töltött, egyszer csereként állt be,
s
egyetlen alkalommal hívták le idő előtt a gyepről. Simon Tibor a kapitányok
közül
Jenei Imrénél számított elsősorban alapembernek, a romániai szakember
irányítása alatt 1991 decemberétől 1992 júniusáig megszakítás nélkül hét
válogatott mérkőzésen szerepelt. A legjobb teljesítményt a válogatott
védelmének jobb oldalán ez idő alatt nyújtotta: kiemelkedően futballozott az
Ausztria elleni 2-1-es népstadionbeli siker, az ukrán válogatott idegenbeli
3-1-es
legyőzése, valamint az Angliától hazai pályán elszenvedett 1-0-s vereség
alkalmával. Balszerencséjére hiába nyújtott egyenletes teljesítményt
válogatottságai alatt, s hiába küzdött olykor több társa helyett is a
pályán, a
nemzeti csapat gyengélkedése miatt nem érhetett el komoly eredményt a
nemzetközi színtéren.
Simon Tibor
Születési helye és ideje: Budapest, 1965. 09. 01.
Játékos-pályafutása: Pénzügyőr, KSI, Ferencváros (1985-1996), BVSC (1997
tavasz), Ferencváros (1997-1998), BVSC (1999-2000), REAC (2001 ősz)
Sikerei játékosként: bajnoki cím (1992-93, 1994-95, 1995-96), Magyar Kupa
győztes (1991)
NB I-es mérkőzéseinek/góljainak száma: 204/2
Válogatott mérkőzéseinek/góljainak száma: 16/-
Pályafutása edzőként: BVSC játékos-edző (1999-2001), REAC játékosedző
(2001 ősz), Matáv-Sopron (2001 december-2002 április)
Élvonalbeli mérkőzései: 9
-
#15
Én is szeretném részvétemet kifejezni Simon Tibor családjának.
Sajnos ez tényleg megtörtént, akármilyen hihetetlen is...
A tetteseket megtalálni soha nem fogják, pedig egy életfogytiglaninak biztos örülnének ( nem tudom, börtönben mi történne a volt rendőrökkel...).
R.I.P. -
#14
A Tibi.
Jatszott a Fradiban a BL-ben. Megvertuk az Real Madridot-ot itthon 3-2-re ő és a kis Albert vezényletével.
Tibi ott volt.
Betonkemenyen, ahogy mindig.
Minden meccsen.
Volt mikor törött karral jatszott.
Nem volt tul
technikas, de mindig odaert es mindig szerelt.
Felfoghatatlan, ami a mai vilagban tortenik es tortenhet, mert le merem fogadni, hogy nem lesznek meg a valodi tettesek. Soha, soha, soha.
Ami az utobbi idoben a futtballpalya lelatoin tortenik, melto a palyan
latottakhoz. De meg annal is borzasztobb.
HIHETETLEN
NYUGODJ BÉKÉBEN TIBI NEM FELEDÜNK!!!!! -
#12
hihetetlen hogy megtörténhetett. Részvétem
:( -
#11
nem vagyok a kicsid. és a büncselekmény a mai jogrend szerint onnantól az, hogy a bíróság annak ítélte, addig nem. (félreértés ne essék, nem védek senkit, csak a fórumot attól, hogy gyalázkodás legyen itt. van elég baj amúgy is, inkább normálisan, békésen kellene emlékezni, és nem anyázni. az nem jó semmire) -
#10
Normálisan és visszafogottan reagáljanak egy gyilkosságot és esetleg bűnösök? Ébredj már fel kicsim, ez nem egy feltételezett cselekmény! -
#9
mindenki... légyszi visszafogottan és normálisan reagáljátok le a dolgot... jó? a gyalázkodás a gyanusítottak-vádlottak és (a majd bírósági tárgyalás után esetleg bünösök) irányában se elfogadható. -
#8
-
#7
hja megvan a felvételés nem adják ki meg semmi..kurva jó.. -
#6
Ja és még egy pici adalék: a kiérkező rendőrök meg akarták állítólag (de ez nem biztos) durrantani a kazettát, hogy aztán "elsüllyedjen". Hála Istennek nem sikerült behúzniuk. Mi a faszt képzelnek magukról a rendőrök? Amikor nekik kéne példát mutatni és nem statuálni és főleg nem ilyet. És a kidobók? Azok meg azt hiszik, hogy mert 50-es a karjuk, mindent megtehetnek. Lófaszt. Én meg odamegyek és lelövöm. Mindig mindenkinél van jobb/erősebb. Csak sajnos még erre nem jöttek rá. Nem baj. Majd 6 láb mélyen. A sírgödörben. -
Hahoocsi #5 Tipikus, hogy a kidobók megint azt hitték, hogy ők az istenek, és nekik mindent szabad. Nem tetszik a pofája, vagy beszólt? Agyonverjük. Én csak annak tudok "örülni", hogy a Mammut 2 biztonsági kamerája az egészet rögzítette, és tanúkból sincs hiány, így ezek a rohadt gecik a börtönben fognak megrohadni. A tetves kurva anyjukat! -
Garfield #4 Az igazán hihetetlen és megdöbbentő az, hogy miután kvázi agyonverték, a rendőri jelentés szerint 1(!) órát feküdt az utcán, mire kihívták a mentőt! -
Dante #3 Azért ez elég hihetetlen, hogy ilyen megtörténik... -
#2
Remélem az elkövetőket előbb találja meg egy csoport fradista mint a rendőrök. És nem ajánlom egy rendőrnek sem, hogy fradimeccsre ki merjenek menni, mert 10000 szurkoló lazán elbánik 4-500 rendőrrel. DÖGÖLJETEK MEG! ÉS AZ ÖSSZES ROHADT GECI KIDOBÓ IS, AKI AZT HISZI MAGÁRÓL, HOGY Ő AZ ISTEN -
#1
Nyugodj békében Simon Tibor! Örökre emlékezni fogunk Rád.