Humoros-aranyos képek/videók

2012-01-31 11:00
A sors élete indulásakor sem halmozta el kegyeivel. Sok-sok mûtéten esett át, míg kommunikálni tudott társaival. Ez a tény egész életét meghatározta. Mindig arra törekedett, tudatosan és ösztönösen is, hogy bebizonyítsa, semmivel sem értéktelenebb az õ élete, mint az ép testtel született társaié.


Ez a bizonyítás fényesen sikerült!

A természet ugyan elvette tõle a tisztán artikulált beszéd képességét, de megajándékozta azzal a lehetõséggel, hogy ne csak a szemével, hanem az ujjaival is lássa a világot.
Szobrásznak indult, és õ is vallja Michelangelo igazát, mi szerint a márványban ott volt Mózes, csak a felesleget kellett leszedni.
Ha agyag kerül a kezébe, ujjai ma is mindjárt formázni kezdik. Mégse lett szobrász. Az orvosegyetemet végezte el.
Medikusként is rajzolt. Oktatóit is elkápráztatta keze munkájával. Jobban szerette, tudta a vonalak harmóniájával kifejezni magát, mint beszéddel. Különleges értékû lenne, ha egyszer összeállítaná anatómiai vázlatait.
Radnót Magda, nagyhatalmú szemész professzor asszony mindent elkövetett, hogy lekösse a szemészetnél, õ azonban sebészként indult az orvosi pályán.

Ez az indulás nem volt minden nehézségnélküli.
Baloldali gondolkodását a szülõi házból hozta magával, csakúgy mint kritikus látásmódját. Szülei a Magyar Szociáldemokrata Párt tagjai voltak. Érthetõ, hogy a dorogi születésû fiatalember az õ példájukat követte. A III. Bányakerület ifjúsági titkárának feladatait látta el. Ez egy jelentõs pozíció volt abban az idõben.
Nézeteit soha nem tagadta meg.
1948-ban, az MKP és az SZDP egyesülésekor szülei visszahúzódtak, õ azonban egy Pallace-szállóbeli egyesülés elõtti tanácskozáson -ahol a két párt legfelsõbb vezetõi is jelen voltak - hozzászólt. Gerõ Ernõ kifejtette azon véleményét, hogy a szocializmust minden eszközzel meg kell valósítani.

Az ifjú Till József hozzászólásában merészen azt próbálta elmondani, hogy mindezt úgy kell elérni, megvalósítani, hogy mindeközben a bányászok ne utalják meg a célt.

Ettõl kezdve meg volt bélyegezve. Az egyetemet még elvégezhette, de amikor hazakerült Dorogra, a város összes kulturális és szórakozóhelyérõl kizárták.
Keserûen emlékszik vissza, hogy amikor feleségével moziba ment, a híradó után kivezették az elõadásról. Azóta sem járt filmszínházban.
Vagy a Mosoly presszóban egy sakkpartit kellett félbehagyni hasonló okok miatt.
1956. szeptember 23-án a megyei pártbizottság rehabilitálta a volt orvos párttagokat, de róla elfeledkeztek.
Till József szakmai pályakezdése azonban mégis szerencsésnek mondható. Olyan emberekkel dolgozhatott együtt cselédkönyves orvostanhallgatóként és kezdõ orvosként, mint Janáky Gyula egyetemi magántanár, vagy Sõrés Bálint és Dubay Miklós fõorvosok.

Minden idejét a dorogi járási kórházban töltötte. Kevés szabadidejében birkózott és ökölvívó tréningekre járt. A kórház sebészetén az ügyeletekben gyomorperforációkat, kizárt sérveket operált, számos appendektómiát végzett el, és a traumatológiai ellátásba is belekóstolt, claviculát és femurt szegecselt.

Mégis válaszút elé került: Kesztölc, vagy a nõgyógyászat. Az utóbbit választotta, így került Dr. Perényi Istvánhoz.
1956-ban távollétében a Dorogi Nagyközségi Munkástanács elnökhelyettesévé választották.

„Akiket védtem 56-ban, azok eltanácsoltak 57-ben” - írja egy visszaemlékezésében.
„Nemcsak Robespierre volt megvesztegethetetlen, hanem Öcsi doktor is, és a sorsuk is hasonló!. Õt ténylegesen, engem jelképesen fejeztek le” - írja ugyanott.

Till József nem szívesen beszél ezekrõl az évekrõl, de az tudott, hogy élettörténetét papírra vetette. Ebbõl idézhetek egy mottót:

„Azok vertek meg,
és azok köptek szemen,
akikért harcoltam és
akiket szerettem”.

A birkózáson és az ökölvíváson kívül számos más területen is kipróbálta magát. Képzõmûvészeti adottsága, tehetsége egyre szélesebb körben ismert. Az önmegvalósítás eszköze számára a betû is. Verseket ír, melyekbõl a Kór-Lapban is olvashattak néhányat az olvasók.

Sztálin halálakor például, 1953. március 7-én ezt vetette papírra:

„Egy nagy szív megszûnt dobogni, kis nemzetek szíve most kezd el dobogni” .

40 év múlva túl az infarktusán - 1993. november 16-án írta a következõ verset:

Laudatio Funebris

„De mortuis nil nisi bene!”
„Halottakról
semmit, vagy jót!
„Úgy hazudik, mint a sírfelirat”

„Nem temetni, dicsérni jöttem”
Sírodhoz, Te földi Élet.
Dicsérni a fájó zokogásokat
És a percnyi örömöket.

Õseim álmai és vágyai
Messze tekeregnek
Hõs Csaba királyfi
Alig-székelynek születtem.

Felneveltek, tanítottak
Hogy életben maradjak
Hogy hét évtized multán
is csendben maradjak.

Szerelmem is volt,
Nem csak életem
Átöleltem az ûrt
És majdnem ördög lettem.

Istennek sohasem
Éreztem magam
Élni, ha szerettem:
Vágytam csillagokba.

Valamicske hasznot
Tán tettem e Földön
Ha mást nem is:
De vittem a göröngyöt.

Ki felettem állsz, jól gondold meg:
Érdemes-e szólni értem
Az Egek Uránál, vagy köpjél nagyot
És boldogan tovább léphetsz.

Vajon lesz-e ideje, hogy összegyûjtse verseit, hogy azok közkinccsé váljanak?

De térjünk vissza életútjához.
„1956 miatt” átkerült az esztergomi kórház laboratóriumába, de Gartner tanár úr nem fogadta szívesen. Schwarcz Pál rendelõintézeti igazgató és párttitkár helyezte el az esztergomi rendelõintézet szülész szakfõorvosi állásába.
Major György a kórház korábbi igazgatója és a szülészet osztályvezetõ fõorvosa hívta meg „külsõ-belsõ” helyetteséül.
Hányadtatásában Major Györgyben élete legigazibb orvos-emberét találta meg. A fõorvos helyettese lett, aki rendkívüli bizalmával és elismerésével ajándékozta meg.

Különlegesen jó orvos-csapat volt ebben az idõben Esztergomban. Ebbe a csapatba kitûnõen be tudott illeszkedni. Marczell István urológus fõorvossal - aki maga is kiváló rajzkészséggel rendelkezett - sokszor forgatták együtt a ceruzát és az ecsetet. Néhány megmaradt anatómiai vázlatuk ma is elismerést érdemel.
Rajner Jánost, a legendás Muki bácsit becsülte emberségéért, segítõkészségéért.
Patonai János, Oravecz István is tagjai voltak ennek a csapatnak. Együtt vacsoráztak, söröztek, kártyáztak és muzsikáltak. Nehéz ma már elképzelni azt a focicsapatot, melyben együtt kergette a labdát a fõorvosi kar, és a kapuban Oravecz Pista bácsi állt.


Mélyen megrendítette Major fõorvos hirtelen halála 1966-ben. Átmenetileg õ vezette az osztályt. Mégsem lett osztályvezetõ fõorvos. Ezt a címet egykori évfolyamtársa a Bajáról Esztergomba került Kárpáthy László nyerte el.
Mivel dr. Holló Miklós rendelõintézeti állása ekkortájt megüresedett Dorogon, õt nevezték ki a helyére. 1975-tõl 1980-ig töltötte be ezt a posztot. Az új kórházigazgató Erdõs Zsigmond mozdította el állásából.

Birkózás, bokszolás, ecset, ceruza, vers, zene - mindez az eredeti hivatása mellett. Azokban az években, amikor õ gyakorló nõgyógyász volt, kollegái kiemelt egzisztenciális helyzetbe kerültek.
Anyagilag az orvostársadalom legjobban keresõ részét alkották.

Till József - a mindenki által csak Öcsi doktornak nevezett fõorvos - azonban nem lett vagyonos orvos. Pedig „megvesztegethetõ” volt. Sokan hoztak neki sárisápi agyagot, amibõl kerámiákat készített, elfogadott olajfestékeket és rajzlapokat is. A bennfentesek tudták, hogy az igazi gyengéje a madártej.
Máig tartó népszerûsége a bizonyíték rá, hogy tudott kapcsolatot teremteni, tartani a betegeivel. Az Anya szót mindig nagybetûvel értette és értelmezte.

Amikor élettörténetét gondoltam végig, - bocsásson meg az olvasó - Andersen Rút Kiskacsája jutott az eszembe. Till Józsefnek azonban a sors azonban elég késõn hozta meg a hattyúi létet. Nehéz lenne felsorolni mi mindent csinált életében. Az igazi siker végül 2003-ban érte el.
Nyomtatásban láthatta több évtizedes vajúdás után legnagyobb szellemi gyermekét, a „Magyarország halai” címû könyvét.

Hogy mi köze van egy egykor szobrásznak készülõ, majd 3 szakvizsgával is rendelkezõ orvosnak a halakhoz, annak is külön története van.

A pályakezdéskor indult. A dorogi bányászok önsegélyezõ egyesületének volt egy balatonfenyvesi nyaralója, ahol gyerekeket üdültettek. Az orvosi felügyeletet - többek mellett - rendszerességgel Till József látta el. Ilyenkor magával vitte kisfiát is.
Egy alkalommal õ is megpróbálkozott a gyerekek szórakozásával, a horgászattal. Fogott is néhány halat, de kiderült fogalma sincs még a nevükrõl sem. Ekkor kezdte el - elõször, csak kedvtelésbõl - megfigyelni és lerajzolni a halakat.
Egy alkalommal a Balatonról Budapestre utazva fiának rajzolgatott és magyarázott. Egy útitársuk figyelte õket, akirõl kiderült késõbb, hogy a tihanyi Halbiológiai Állomás vezetõje. Az õ biztatása is kellett ahhoz, hogy Esztergomba felkeresse az esztergomi Úszó Falu Szövetkezet elnökét Schalkház Ferencet, akitõl további biztatást kapott.
Zámbori János nõgyógyász kollega adta kezébe az elsõ halrendszertani albumot és rögtön tudta, annál õ sokkal értékesebb, pontosabb mûre képes.

Az elmúlt 40 év munkájaként megjelent könyvével ezt be is bizonyította!

Az 50-es évek végétõl fokozatosan terjedt el a Duna mentén a híre. Kialakult a halászok által elfogadott egyfajta rend, miszerint ha bárki Gyõrtõl Bajáig valami különleges halat fogott ki, azt élve elküldte Till Józsefnek. Õ otthoni hatalmas akváriumában figyelte meg és rajzolta le a halakat.

Sokáig mesélték azt a valós történtet, ami szerint Telavivbõl Pekingen és Moszkván keresztül küldtek neki egy különleges vörös busát.
Minden halról külön dossziét vezetett. Némelyiknek megrajzolása több száz munkaórát vett igénybe.
Rendkívüli tudományos precizitás jellemzi ezeket a képeket.
„Volt néhány olyan példányom, amelyet Hermann Ottó irt le, de még kép sem volt róla, én rajzoltam meg elõször. Ilyen a fekete võlegény. 15 vagon hal között kettõt találtunk összesen.”
„Az ezüstkárászt 20 évig figyeltük a családommal, amíg felfedeztük, hogy át tud alakulni, nemet tud változtatni. A szivárványos ökle nászruháját is 10 év után mutatta meg nekünk. És én mondtam ki elõször, hogy az angolna õshonos halunk semmi kárt nem tesz a vizeinkben”

Külön története van annak is, hogy miért ilyen sokára és nehezen lett közkinccsé ez a mû, de végül is 2003 szeptemberében a 140 oldalas album 700 példányban megjelent Kovács Lajos szerkesztésében.

Horgász sportért kitüntetést háromszor nyerte el. Ezzel ma már csak Kilényi Géza egykori alkotmánybíró dicsekedhet.

Till Józsefet 2003-ra érte el a siker, az elismerés. Akkor, amikor egész életének hü társa, két gyermekének anyja, már nem osztozhatott vele.

Ezt tekintette az életében ért számos csapás közül a legnagyobbnak.
Hihetetlen, hogy honnan vett energiával, de mégis erõre tudott kapni.
A nagysikerû könyvbemutatója után 2003. december 10-én a dorogi galériában kiállításra gyûltek össze az érdeklõdõk. Az Esztergom-Dorog- Bajót Esperesi kerület 84 templomát és 20 kápolnáját örökítette meg akvarell képein Till József. A kiállítás mottójaként saját verse volt olvasható:

„Ki belépsz, csak hittel
léphetsz be.
A reményt vesztett is
bebocsátatik.
A gyilkos indulatok itt
lecsendesednek,
Mert tudnod kell:
Templomban vagyunk!
A lélek békéje itt megtestesül.
A megbocsátás szelleme
vesz körül
És hinned kell, hogy
meghallgat az Úr,
Ha önmagad adod szüntelen.
Az emberalkotta Szépséget
Ne akard lerombolni, mert
hitetlen vagy!
Nézz önmagadba és be
fogod látni,
Hogy a templom Benned is áll
És örökké megmarad.”


Dr. Till József egész életében önmagát adta!
„Öcsi” doktor elõtt fejet hajtva köszönöm a sorsnak, hogy megismerhettem.
85. születésnapján pedig Kórházunk valamennyi dolgozója nevében tisztelettel köszöntjük!

Osvai László dr.
forrás