1071
Ha bármi problémádvan a barátnőddel/barátoddal írd meg megbeszéljük.
  • recepcica
    #726
    Sziasztok!

    Engem a múlt héten dobott ki a barátom.

    Mindenféle kamu dumával traktált, aztán rákérdeztem, hogy van-e valakije és nem volt őszinte az a NEM amit mondott...

    Szerintem tuti van valakije, de nem tudom biztosan.

    Mondjuk nem voltunk sokat együtt, csak 3 hónapot, de azért hiányzik!

    Jó volt vele beszélgetni (többek közt az ágyban is isteni volt).

    Szerintetek felhívjam vagy ne? Csak beszélgetni szeretnék vele, semmi több.
  • Lteebee
    #723
    Ami szétesik érettségi után,az sohasem volt igazán egyben.
  • Henki
    #722
    Amugy ált. nyáron szoktam jrni kondozni, de most épp nem alkalmas, de 1hónap mulva szabad leszek, és egyedül! De megpróbálok tényleg egyedül lenni, és nem magányosan!!!
  • Henki
    #721
    Nem, szerintem nem az érettsgi a baj, hanem a tudat, hogy vége 8 évnek, és minden szétesik!
    De igazatok van, szinte csak felfogás kérdése az egész! Ha ugy állok hozzá, nekem is jobb lesz, nomeg minél kevesebbet várok el valakitől, annál kisebb calódás fog élni!
    Én azért egy lakatlan szigetet nem vállalnék be, én tuti megőrülnék, de azért jól hangzik :))
  • Dzsini
    #720
    Henki: olvasgass utána neten... kb az a lényeg, hogy egy testhelyzetben (lótuszülés vagy akármi) egy fix dologra koncentrálva kipucolod az agyad, nem hagyod hogy ide-oda csapongjanak, hanem egyetlen dologra figyelsz... utána ezt az egyet is elengeded, és hagyod, hogy teljesen üresen maradj, minden gondolat nélkül... nemtudom jól elmondani... nagyjából az a lényeg, hogy az állandó felvetődő hülyeségeket amik előjönnek azokat nem hagyod, hogy kibontakozzanak, elereszted és nem foglalkozol velük...
  • dikki*yysw
    #717
    ja, ez volt nekem is a legsértőbb. lehet, hogy estére elment a kedvem a megbeszélt bulitól, nyafogtam erre beszólt mindig vki hogy akkor ne gyere. de menni kellett, mert muszáj, mert meghal az ember ha nem megy. szal ez olyan sértő volt, kiszolgáltatottnak lenni.. :-/
    szerencsére most már nem járok bulizni, mert minek.
  • Henki
    #716
    Igen, ez a legnehezebb része, elfoglalni magam!
    Igen, ezentul megpróbálok nem ugrani, de épp ez benne a nehéz, hogyha ritkán is találkozunk, legalább amikor ők szólnak, akkor megyek, hogy együtt lehessünk, ha már rám se bagóznak...
  • Henki
    #715
    A meditáción mit értesz?
    Azt hogyan kell?
  • Lteebee
    #714
    De ha egy egyszerűbb megoldás is jó(nekem prímán bevált):

    Foglald el magad!

    Mindig csinálj valamit és lehetőleg ne passzív dolgokat(tv, video)!

    Azzokkal az emberekkel kapcsban meg, akik sosem érnek rá veled találkozni:

    Vagy nem is fognak keresni(ez fájni fog egy jó ideig),
    vagy ha keresnek, ne ugorj, csak ha tényleg ráérsz!
  • Dzsini
    #713
    úgy, hogy nem másoktól várod el, hogy boldoggá tegyenek... akkor megint szomorú/csalódott leszel amikor eltűnnek. van egy... hmm... nemtudom minek hívjam... "elv"... próbáld ezt követni valahogy...
    4x kell örülni mindennek és mindenkinek: amikor jön, amikor ott van, amikor távozik, és amikor elment... nincs senki és semmi a világon ami vagy aki örökké melletted lenne - miért tőlük függene a boldogságod? minden ami történik veled az jó. tanít, és teljesebbé tesz.
    olvass utána egy picit a buddhizmus alapelveinek, nagyon sokat segítenek ilyen gondolatok terén.
    egy fórumon találtam véletlenül: foglalkozik más dolgokkal is, de nem tartom okosnak megcsonkítani, így egyben jó leírás.

    "A kettősségektől mentes tudat elérése, amely a buddhizmus célja, magába foglalja azt is, hogy úgy érzem magam teljesen nyugodtnak, indulatmentesnek és boldognak, hogy ezt az állapotot nem befolyásolják a külvilág változásai. Igazából minden bölcs azt mondta, hogy az igazi boldogság belülről fakad, és örökké megmarad attól függetlenül, hogy mi történik a külvilágban az ember körül. Szerintem ennél magasabb, ennél boldogabb tudatállapot nem létezik.
    Meditáció által is ilyen állapotba juthatunk, ha elég sokat gyakoroljuk. Ez az állapot azt jelenti, hogy olyan megingathatatlan a nyugalom, a belső tartás, hogy semmi nem tud kirángatni ebből a tudatból. Ez az állapot a nirvána. Ilyenkor nem kötődik az ember semmilyen vágyhoz, elfogadja a dolgokat úgy, ahogy vannak. Ezt nevezik a dolgok békés szemlélésének. Elfogadok mindent: örülök neki, ha jó dolgok történnek velem, de ha nem történik semmi jó, akkor sem mérgelődöm, csupán tudomásul veszem az adott eseményt. Egyébként szerintem a rossz dolgok is azért történnek, mert valamit tanulnia kell belőlük az embernek. Szenvedés nélkül nincs fejlődés. Ezt ahhoz tudnám hasonlítani, hogy pl. gondolom sokmindenkiben összeomlott egy világ, amikor bebizonyították, hogy gömbölyű a föld. De ha ez a felfedezés nem történt volna meg, akkor megrekedt volna a tudomány azon az alacsony szinten.
    Ráadásul mivel polaritásokból áll a világ, és állandó változásból, ezért a jó dolgokat rosszak követik, a rosszakat pedig jók - el kell fogadnunk ezt a tényt, ez a világ rendje. Ha mérgelődünk és gyűlöljük egymást, attól nem leszünk boldogabbak.
    A meditáció olyan dolog, hogy szavakkal igazából nem lehet átadni a lényegét. Olyan, minthogy a szerelem érzését sem tudjuk szavakkal visszaadni olyan embernek, aki még nem élte át ezt az érzést.
    Mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki a meditációt, amikor van hozzá kedve és ideje, végülis nincs benne semmi veszítenivaló, csak nyerni lehet vele."
  • Henki
    #712
    Ja, csak tudjátok, ez már szerintem nem normális, hogy például azért vártam már a tavaszt, hogy majd jó idő lesz, és lehet sétálni, vagy leülünk a városba egy padra, és beszélgetünk, elvagyunk, és mindenki boldog, szinte mintha "járnánk".
    De ugye mostmár kezdem érteni, hogy igy senki sem lesz boldog. És azzal sem megyek semmire, ha kedves-aranyos maradok, mert visszaélek vele!
    De valaki irja már le, Hogyan lehet boldogan, egyedül élni, és nem magányosan!
  • mateos
    #711
    Asszem, én is jártam hasonló cipőben.

    Túl sokat vártam el másoktól, meg kerestem a társaságukat, aztán persze csalódnom kellett


    -velem is pont ez volt , igaz , hogy csak 3 hónapig.De 3 hónap után rájöttem, hogy semmi értelme magamat sajnáltatni és váltottam, vagyis nem én váltottam hanem elfelejtetem minden rosszat ami velem történt és csak a jó dolgokra gondoltam.Most már tök jó, heppi vagyok igaz, hogy van még egy kis meló magamon , de ez idővel rendbejön...
  • dikki*yysw
    #710
    Kúl
    dettó

    yysw powah!
  • Dzsini
    #709
    ami nem tör össze, erősebbé tesz.

    (olyan régen írtam már ilyesmit :)) )
  • Lteebee
    #708
    Asszem, én is jártam hasonló cipőben.

    Túl sokat vártam el másoktól, meg kerestem a társaságukat, aztán persze csalódnom kellett.

    Túl lettem rajta kb. fél év alatt és mostmár mindenki bekaphatja.

    Asszem vannak barátaim, de ha elhagynak, kifordulnak nem fog különösebben földhözvágni és megint csak erősebb leszek.
  • Dzsini
    #707
    no comment :) jó látni ezt a két beírást. nagyonnagyon jó úton haladtok.
    és Henki: dehogynem összejött. pont azzal, hogy kinyílt a szemed, és látod a saját (felesleges) kötődéseidet. És igenis meg tudsz lenni nélkülük, csak átmenetileg picit többet kell odafigyelni, és amikor előjön a "magányosvagyokengemsenkiseszeret" stílusú gondolat akkor azt elkapni, és megszabadulni tőle. Ezt eleinte erőltetni kell, később rutinná tud válni, és egy idő után elő se fog jönni a rossz érzés.
  • dikki*yysw
    #706
    Nem nyálas :) meg semmi gáz vele.

    Szerintem van pár hülyeség amit az ember átvesz a tömegtől. Persze ez nem minden esetben rossz. Pl. hogy felöltözöl ha kimész a lakásból, meg hogy fürdesz.

    De az hogy mindenképpen keresni kell vkinek a társaságát szerintem nem olyan létfontosságú. Mármint alapból az lenne, mert az ember társaslény, de minek erőltetni?

    Én egy évig szenvedtem, aztán úgy elmúlt. Most kurvára nem érdekel, hogy nincs nőm (bár van, de ez más kérdés) meg ha amit te is mondtál:

    "Eddig mindig a társaságot/vki. társaságát kerestem,
    és ugy éreztem, ha éppen nem ér rá/nincs kedve, az ellenem van, és igy képes
    voltam elrontani az egész napom, hetem."

    Havernak lelkendezve mesélek valamiről. Jó kedve van: vigyorog, ő is mondja ami eszébe jut. Rossz kedve van: "aha, aha, jó.." Eddig rosszul esett volna a második, most le van szarva. Felette állok.

    Basszus pár embernek ez a sors jut, lehet hogy felesleges ellene kapálózni?

    De az meg, hogy életed végéig így kéne élned, megint hülyeség. Boldogulj egyedül, de ha levetkőzöl pár tanult társadalmi szokást, leszarod a felesleges dolgokat, nem másoknak hanem magadnak szeretnél tetszeni: szebb lesz a világ.

    És ha szebb a világ, mosolyogva szállsz fel a buszra, mert vigyorogsz magadban hogy "mit nézel te fasz mindjárt fejberúglak :D" de aki kintről néz, azt hiszi csak simán jó a kedved. És ha csaj lehet visszamosolyog. Meg ilyenek.

    Én így látom :D Komolyan.
  • Henki
    #705
    Sziasztok!

    Már megint én vagyok januárban írtam már, hogy mi a
    bajom, meg ilyenek, és pár hónap elteltével ugy gondoltam irok megint.
    A lényeg, hogy változtatni akartam, meg mindennap ugy kelek fel, hogy
    heppi leszek, változtatok az életemen de egyszerűen nem jött össze.
    Arra talán jó volt, hogy most már mondjuk tisztán látok, és rájöttem,
    a barátságot nem lehet erőltetni, akármennyire is szerettem volna.
    Volt 1-2 ember, akiről azt hittem, barátok vagyunk, de csalódtam,
    de végül beláttam, jobb ez igy. De végülis averok maradtunk.
    Most már ugy érzem, képes lennék a változásra, értem ezalatt,
    meg kellene tanulnom egyedül, és nem magányosan élnem, mert ez eddig
    nem sikerült. Eddig mindig a társaságot/vki. társaságát kerestem,
    és ugy éreztem, ha éppen nem ér rá/nincs kedve, az ellenem van, és igy képes
    voltam elrontani az egész napom, hetem. Lassan már komolyan kinyílik a szemem,
    hogy boldogulni egyedül is tudnom kell, ez egyre inkább tudatosul bennem.
    De én mindig is ilyen voltam, főleg a lányok társaságát kerestem, lány
    barátaim voltak/vannak (én fiu vagyok:). ÉS mindig sokat vártam el tőlük,
    még ha szerelmes sem voltam, és igy persze mindig csalódtam.
    Igy, már tényleg kezdek rájönni, nem lehet meglenni. Most ugy érzem,
    képes lennék "visszafogni" magam, nem keresem senkinek sem a társaságát,
    de persze össze sem szeretnék veszni senkivel. Megpróbálok egyedül lenni,
    és főleg, hogy ne függjek senkitől, mivel eddig ez is jellemző volt,
    ha hívott valaki, ugrottam, mivel igy is legalább addig "vele" voltam.
    Ezetúl csak azt kéne csinálnom, amit szeretek. Ez nagyrészt azért
    fakadt igy ki belőlem, mivel idén lesz az érettségi, és 1 hónap
    múlva megy, ki merre lát, ez nagyon rossz lesz. Ilyen gondolatok
    mellett persze a tanulás sem igazán megy, de ez már kevésbé izgat...
    És az önsajnálatot is megpróbálom redukálni.
    De mit csináljak, ha nem tudok nélkülük meglenni???

    Bocs, hogy ilyen hosszú voltam, de úgy éreztem, ezt le kellett irnom,
    és bocs, ha egy kicsit nyálasra sikeredett, meg hasonlók.
  • shaba23 #704
    De persze edzésben kell maradni:DDDDD
  • see.aakogh
    #703
    :P
  • shaba23 #702
    Igazi nővel próbáld!!!:)))
    Egyszer csak összejön és akkor anyu nem fog szidni a ragadós monitor miatt!!!!!
  • see.aakogh
    #701
    Van a veszett joo csaj topikban pár bige. Menj oda, menj rá az egérkurzorral valamely szép csajra, és baszd meg a monitort, es ezaltal a csaj telepatikusan elélvez, meg te is.
  • Gladiator
    #700
    dugni kéne má'
  • shaba23 #699
    Renáta, oszdmeg velünk a problémáidat, s bízvást reménykedhetsz értetlenség mentes tanácsainkban.
  • shaba23 #698
    Írd le, mivel nem szerencsés próbálkoznod és megpróbálunk minden lehetőséggel számolva tanácsot adni.
    Ez egy nagyon komoly dilemma, amit MEG KELL oldani.
    Nekem is sikerült anno...ezért kérdeztem az alkoholt:)))
  • shaba23 #697
    Levelet ne írj neki, mert amennyiben jobban ismeri a helyesírást mint te, borzalmasan csalódott lesz!!!
    Egyébként alkoholt nem fogyaszt?
  • Klon
    #694
    egyetértek....
    én már kaptam itt hasznos tanácsot
  • Lteebee
    #693
    Szerintem próbáld meg, és ha gáz lesz, töröltetjük a bunkókat!
  • Stann
    #691
    Persze, igazatok volt, absz. nem értette félre a csaj, mivel már tökrégóta jóban vagyunk, csak egy kicsit beparáztam!
    De Köszi mindent, igy legalább biztos voltam benne!!!
  • shaba23 #690
    Mennyire sovány az az ismerős:DDDD
  • shaba23 #688
    Ugye-ugye!!
    Majd írd be a topicba az eredményt!!!
  • Stann
    #687
    Miből gondolod hogy 83-as?
    Amugy 2évvel fiatalabb....
  • Stann
    #686
    Végülis nem is egy nagy orchidea csokor, csak 1szál, meg mindenféle ilyen zöld kütyü körülötte :))
    A boltban jol nézett ki, és ugy megtetszett. Elég jóban vagyunk, és régóta is ismerjük egymást, igy belegondolva csak nem sértődik meg, csak ugye a vörös kartonpapír...
    No mindegy, igazatok van vsz., jo lesz ez!
  • Coine, The A&O
    #685
    Ha igazán a barátod, akkor min vesznétek össze ? Továbbá mindent meg lehet magyarázni ha nyitott személyiség.
    És miért ne örülne egy kedvességnek ?
  • Dzsini
    #684
    az utóbbi években már megszűntek a virággal üzengetés szabályai, gyakorlatilag a felnőtteken kívül már nem nagyon van tudatában senki a különféle színek és számok jelentésének... add oda bátran szerintem is.
  • mateos
    #683
    add oda ... ne szivasd . . . nem hinném,hogy sürün kap orchidea csokrot . . .szal add oda
  • Lylith
    #681
    Én spec örülnék neki, ha egy jó haverom orchidea csokrot venne a szülinapomra. Már csak azért is mert a barátomtól állandóan rózsát kapok. A vörös kartonpapír pláne ne zavarjon. Ha tényleg nincs köztetek több barátságnál nem fogja a lány félreérteni.
  • shaba23 #679
    Add oda!!!
  • Klon
    #678
    én mást vennék.... (egyszer én is így jártam, és elég volt kimagyarázni)
  • Stann
    #677
    Hello! Lenne egy nagyon fontos kérdésem, amire még feltétlenül ma kéne válasz!
    Szoval egy barátomnak(lány) holnap lesz a szülinapja, és vettem neki egy csokor
    Orchideát, de otthon anyám azt mondta, hogy akiki járnak, azok adnak orchideát
    Egymásnak! Szóval ezt a virágot félreértheti-e, (ráadásul a virág vörös kartonpapirban
    Van)., vagy nem?? Mert ez miatt nem akarok összeveszni vele, vegyek e holnap reggel inkább mást???