SG.hu·2013. június 29.

Olcsó és egyszerű lehet a sótalanítás

Egy kis elektromosság alkalmazásával német és amerikai tudósok új módszert dolgoztak ki a só eltávolítására a tengervízből. Találmányuk sokkal kevesebb energiát igényel és meglepően egyszerű a hagyományos sótalanítási technikákhoz viszonyítva.

Az úgynevezett elektrokémiai sótalanításhoz a kutatók 3 Volt elektromosságot és egy műanyag chipet használtak, melyet egy elágazással rendelkező mikrocsatornával láttak el. Az elágazásnál egy beágyazott elektróda semlegesíti a tengervíz kloridjainak egy részét, létrehozva egy "ion kiürítési zónát", ami megnöveli a helyi elektromos mező erősségét a csatorna többi részéhez viszonyítva. Ez a változás az elektromos mezőben elegendő a sók egyik ágba történő tereléséhez, lehetővé téve a sótalanított víz másik ágon történő áthaladást.

A kutatóknak eddig 25 százalékos sótalanítást sikerült elérniük. Bár az ivóvízhez 99 százalék szükséges, ezt a célt is elérhetőnek tartják. "Ez az alapelv működésének a demonstrációja" - magyarázta Kyle Knist, a Texas Egyetem kutatója. "Jelentős teljesítménynövekedést értünk el más, az ion kiürítési zónán alapuló alkalmazások fejlesztése során, ami arra utal, hogy a 99 százalékos sótalanítás nem elérhetetlen"

A másik nagy kihívás a folyamat felnagyítása. Jelenleg a hajszálvékony mikrocsatornák percenként megközelítőleg 40 nanoliter sótalanított vizet képesek előállítani. A technika mind egyéni, mind kommunális célú gyakorlati alkalmazása érdekében az eszköznek naponta több liter vizet kellene előállítania. A kutatók ennek elérésében is biztosak és egy olyan megoldást vizionálnak, ami különböző méreteken alkalmazható a különböző igények kiszolgálásához. Véleményük szerint egy italautomata méretű kis rendszer képes lesz egy kisebb falut ellátni ivóvízzel.

Az új módszer, melyet az Okeanos Technologies szabadalmaztatott, különösen a vízhiányos területek számára lehet reményteli, ami a bolygó lakóinak közel harmadának az élőhelyét jelenti. Ezeknek a területeknek a többsége bővelkedik tengervízben, de nincs energia infrastruktúrája, vagy elegendő pénze a víz hagyományos technikákkal történő sótalanításához. "A jelenlegi membrán szeparációs sótalanítási módszerek költségesek és a membránok könnyen szennyeződnek. Az általunk kifejlesztett membránmentes módszer még finomításra szorul és fel kell nagyítanunk, de egy nap nagy mennyiségű friss vizet biztosíthat egy egyszerű, akár hordozható rendszer alkalmazásával" - összegzett a kutatás vezetője Richard Crooks.

Hozzászólások

Jelentkezz be a hozzászóláshoz.

Amikor már mindenhol napelemek, szélerõmûvek, meg jópár fúziós erõmû lesz, akkor talán lesz olyan nagy gond a lepárlásos módszer energiaigénye (manapság már ott tartunk, hogy gazdaságosabb a napelemes energiatermelés, mint a maghasadásos, ha új telepitésrõl van szó). Esetleg még meg lehetne próbálni vizbontásos módszert, melynél hidrogénre és oxigénre bontják a vizet, melynek során aztán elégetik a hidrogén és oxigén keverékét, ami újból vizzé alakul, és habár nem túl jó hatásfokkal, de az energia egy részét vissza lehet forgatni a rendszerbe. Az már más dolog, hogy könnyen hordozható formában ezeket nehéz lenne összeállitani. A plusz energia meg szintén ehet zöld energiából. Összeségében nézve nagyüzemileg elég jól elõállitható lenne a tiszta ivóviz, de ezzel még nem oldódott meg a szegényebb országok vizügye.

Szerencsére ez totál nem így mûködik 😊 ez konkrétan egy TDK publikáció volt, és bárki beülhetett megtekinteni az elõadást. Sõt le volt írva az összes fizikai összefüggés, bemutatva a részletes CGI terveket, a kész eszközrõl képeket stb. Ilyenekbõl elég sok van, és már második, harmadik évben lehet csatlakozni. Sõt ennél sokkal érdekesebbek is voltak. (Pl mély agyi stimulátor elektróda, amivel gyógyszereket is be lehet vinni, és realtime figyelni mi történik, ultrahangos cuccok stb...) Tény, hogy ilyenekbõl spin-off cégeket csinálnak, és az egyetemrõl sok ilyen is keletkezett, ami világelsõ a témájában. Azokba persze már nem látunk bele diákként, de ez így is van rendjén. Meg azok már csak félig-meddig köthetõek az egyetemhez, ezért komoly titoktartási szerzõdések vannak.

Azért egy TDK téma az nyitott, hiszen ez is a lényege. Minden részfolyamatot nagyon részletesen be kell mutatni a zsûrinek és a közönségnek.

A mikrocsatorna gyartas technologiaja mar nem eppen uj vagy a jovoben szabadalmaztathato eljaras. Viszont amire senki nem figyel az az elektrodak jelenlete. Mivel fem elektrodakrol van szo, amik sos vizben mukodnek, ezert kopni fognak. A technologia nem teszi lehetove az elektrodak egyszeru cserejet, ezert ahogy elnezem a megoldas kozel sem kesz az ipari meretu hasznalatra.

Na most meséltél el egy lehetséges szabadalmat. 😊 Nézd meg a munkaszerzõdésed mit ír a titoktartásról. Manapság már nem vicc ez. Akkor nincs nagy gond ha már szabadalmaztatva van, mivel egyetemen dolgozol ott ez most kutatási téma lehet amit még feltehetõleg nem szabadalmaztattak vagy nem publikáltak hivatalosan.
Úgyhogy bajban vagy. 😉

Elhiszem, hogy olcsó egyet legyártani, de ha egymilliárd ilyen eszköz kell ahhoz, hogy percenként 40 liter vizet sótalanitson, akkor az ugyanúgy méregdrága, és kapsz egy összességében nagyon bonyolult dolog mikrocsõhállózatot, ami ránézésre ugyanolyan érzékeny mint a membrán. Én csak azt látom, hogy kiküszöbölték a drága könnyen szennyezõdõ membránt, egy hasonlóan drága szintén könnyen szennyezõdõ mikrocsõlabirintusra.

Szerintem úgy fogják felnagyítani, hogy sok ilyen kis eszközt egymás után sorba kapcsolnak. A mikrofluidikai eszközöket nem lehet csak úgy felnagyítani, mert pont elvesznének a speciális áramlástani hatások, ahogy írtad is ez esetben.

Viszont baromi egyszerûen gyárthatóak, csak ki kell maratni a mûanyagból a csatornákat. Pont ez benne a zseniális, hogy nincs benne semmi bonyolult vagy drága alkatrész. Szóval megfelelõ gyártósorral szerintem simán lehet nagy tételben gyártani.

Nálunk nem a sótalanítás miatt szokták szûrni a vizet, hanem inkább a biológiai és egyéb ásványi szennyezõdések miatt. Például az Alföld jelentõs részén túl sok arzént tartalmaz az artézi-kutak egy része, ami veszélyes, fõleg a kisgyerekere.

A lepárlás kifejezetten energiaigényes, mostanában inkább ozmotikus szûrést használnak, ahogy te is írtad. Így gazdaságosabb.

Nézd, a sótalanítás pénzbe kerül, méghozzá elég sokba. Itt, Mo.-n, szerencsére könnyû más forrásból iható vizet elõállítani, olcsón.
Ráadásul ahogy fszrtkvltzttni is írta, ha elpazarlod a rétegvizet, az egész termálréteget tönkreteszed, egyszer s mindenkorra. Helyrehozhatatlanul. Sajnos ezt már többször is megtapasztalták, nálunk is, de máshol is.

Hõcserélõvel most is megoldják a fûtést, és hosszabb távon nagyon is jó, hogy visszasajtolják, különben elfogy.

Az igaz, hogy ivásra ott más kútból nyerik a vizet, de egy olcsó sótalanítási eljárás lehetõvé tenné az erre alapvetõen alkalmatlan (merthogy kicsapódik a só és tönkreteszi a vezetékeket) hévizek fûtésre (is) használását, illetve szükségtelenné tenné a szintén nem olcsó visszasajtolási kötelezettséget. Merthogy ezek a vizek a magas sótartalom miatt nem engedhetõk csak úgy el a folyókba vagy öntözésre, vissza kell õket préselni a kõzetbe.

További bejegyzések a fórumban...