SG.hu·
Mágneses "fonatok" hevítik a Nap koronáját
A tudósok számára régi kérdés, hogy vajon miért hűvösebb a Nap felszíne a koronánál. Most egy méretét tekintve kicsi, felbontásában azonban annál nagyobb ultraibolya tartományban dolgozó távcső 5 perces tevékenységének köszönhetően végre vannak válaszok - és ahogy az lenni szokott, újabb kérdések.
Már a Hi-C (Nagy Felbontású Korona Leképező) 2012. júliusi kilövése előtt is gyanították, hogy a Nap mágneses mezői felelnek a korona akár 4 millió Celsius fokot is elérő hőmérsékletéért, miközben a látható napfelszíné 10 000 fok környékén mozog. A Hi-C, amit egy szuborbitális rakétával lőttek fel, hogy a Föld légkörének zavaró hatását kiküszöbölve tanulmányozhassák a Napot, hajfonatra emlékeztető, egymásba fonódó mágneses mezőket tárt a tudósok elé. Amikor a fonatok nyugalmi állapotba kerülnek, energiát bocsátanak ki. "Nem gondoltam, hogy ilyen szerkezeteket látunk a koronában. Ezeknek a fonatoknak a látványa teljesen új volt számomra" - nyilatkozott Jonathan Cirtain, a NASA Marshall Űrrepülési Központjának asztrofizikusa.
A Hi-C műszer
Az elméletek szerint a "mágneses fonat" akkor alakul ki, amikor a mágneses mezők kis nyalábjai elkezdenek feltekeredni egymás körül a napfelszín plazmája mozgásának hatására. A jelenség gyakoriságának és jelentőségének megismeréséhez további megfigyelésekre lesz szükség. "Vajon mindenhol előfordulnak feltekeredett mágneses mezővonalak, vagy csak az 'inverziós rétegek' közelében jelennek meg? Mennyire uralkodó ez a szerkezet a Nap összességét tekintve, és milyen fontos ez a Nap légkörének hevítése szempontjából?" - sorolta a kutatás által felvetett új kérdéseket Cirtain.
"Egy problémát nem lehet ötpercnyi adattal megoldani" - tette hozzá Peter Cargill, az Imperial College London űrtudósa és fizikusa, aki nem vett részt a kutatásban. "Az ilyen rakéta repülés elsősorban egy új technológia demonstrálására szolgál. Reménykedünk benne, hogy a tudomány is hasznot húzhat belőle, ahogy ez most is történt, és kijelöl egy követendő utat."
A Hi-C felbontásban ötszöröse a jelenlegi legjobb műszer, a NASA SDO (Nap Dinamikai Obszervatórium) fedélzetén szolgálatot teljesítő kamerának. Az észlelés rövid és trükkös volt: Cirtain távirányítással működtette a repülés alatt a távcsövet, ráközelítve a Nap egy különösen aktív területére. A White Sands rakétatámaszpontról fellőtt Hi-C ezután ejtőernyővel tért vissza a felszínre, hogy fedélzeti adatait kinyerjék és elemezhessék. A teljes küldetés mindössze 10 percig tartott.
A visszatérés után, a helikopterrel elszálíltás előtt készített fotó
A korona fizikájának aprólékos leképezése mellett a kutatók az űridőjárás előrejelzési modelljeinek fejlődését is várják a kutatástól. "A korona alakítja leginkább az űridőjárást. Ha meg akarjuk érteni hogyan működnek általánosságban a Nap és a csillagok, nagyon fontos megismernünk, hogyan áll össze az univerzum, azonban a mindennapi életünket tekintve ennél is fontosabb az űridőjárás bolygónkra gyakorolt hatása. Az űridőjárásnak vannak gazdasági hatásai, melyeket csak most kezdünk felismerni" - összegzett Cirtain.
Már a Hi-C (Nagy Felbontású Korona Leképező) 2012. júliusi kilövése előtt is gyanították, hogy a Nap mágneses mezői felelnek a korona akár 4 millió Celsius fokot is elérő hőmérsékletéért, miközben a látható napfelszíné 10 000 fok környékén mozog. A Hi-C, amit egy szuborbitális rakétával lőttek fel, hogy a Föld légkörének zavaró hatását kiküszöbölve tanulmányozhassák a Napot, hajfonatra emlékeztető, egymásba fonódó mágneses mezőket tárt a tudósok elé. Amikor a fonatok nyugalmi állapotba kerülnek, energiát bocsátanak ki. "Nem gondoltam, hogy ilyen szerkezeteket látunk a koronában. Ezeknek a fonatoknak a látványa teljesen új volt számomra" - nyilatkozott Jonathan Cirtain, a NASA Marshall Űrrepülési Központjának asztrofizikusa.
A Hi-C műszer
Az elméletek szerint a "mágneses fonat" akkor alakul ki, amikor a mágneses mezők kis nyalábjai elkezdenek feltekeredni egymás körül a napfelszín plazmája mozgásának hatására. A jelenség gyakoriságának és jelentőségének megismeréséhez további megfigyelésekre lesz szükség. "Vajon mindenhol előfordulnak feltekeredett mágneses mezővonalak, vagy csak az 'inverziós rétegek' közelében jelennek meg? Mennyire uralkodó ez a szerkezet a Nap összességét tekintve, és milyen fontos ez a Nap légkörének hevítése szempontjából?" - sorolta a kutatás által felvetett új kérdéseket Cirtain.
"Egy problémát nem lehet ötpercnyi adattal megoldani" - tette hozzá Peter Cargill, az Imperial College London űrtudósa és fizikusa, aki nem vett részt a kutatásban. "Az ilyen rakéta repülés elsősorban egy új technológia demonstrálására szolgál. Reménykedünk benne, hogy a tudomány is hasznot húzhat belőle, ahogy ez most is történt, és kijelöl egy követendő utat."
A Hi-C felbontásban ötszöröse a jelenlegi legjobb műszer, a NASA SDO (Nap Dinamikai Obszervatórium) fedélzetén szolgálatot teljesítő kamerának. Az észlelés rövid és trükkös volt: Cirtain távirányítással működtette a repülés alatt a távcsövet, ráközelítve a Nap egy különösen aktív területére. A White Sands rakétatámaszpontról fellőtt Hi-C ezután ejtőernyővel tért vissza a felszínre, hogy fedélzeti adatait kinyerjék és elemezhessék. A teljes küldetés mindössze 10 percig tartott.
A visszatérés után, a helikopterrel elszálíltás előtt készített fotó
A korona fizikájának aprólékos leképezése mellett a kutatók az űridőjárás előrejelzési modelljeinek fejlődését is várják a kutatástól. "A korona alakítja leginkább az űridőjárást. Ha meg akarjuk érteni hogyan működnek általánosságban a Nap és a csillagok, nagyon fontos megismernünk, hogyan áll össze az univerzum, azonban a mindennapi életünket tekintve ennél is fontosabb az űridőjárás bolygónkra gyakorolt hatása. Az űridőjárásnak vannak gazdasági hatásai, melyeket csak most kezdünk felismerni" - összegzett Cirtain.