SG.hu·
Örök rejtély maradhat az észak-koreai kudarc oka
Egy szakértő szerint a közvélemény valószínűleg soha nem fogja megtudni, mi okozta Észak-Korea rakétájának április 13-i szerencsétlenségét.
A koreaiak a figyelmeztetések és a szankciók ellenére végig vitték sokat vitatott rakétakilövésüket, amit több nemzet is álcázott katonai rakétatesztként értékelt. Az Unha-3 rakétának a hivatalos jelentések szerint egy Föld-megfigyelő műholdat kellett volna pályára állítania, azonban nem sokkal a kilövést követően darabjaira hullt és az óceánba zuhant.
A rakéta törmelékeinek szétszóródása az Analytical Graphics Inc. szimulációja szerint
Brian Weeden, a Secure World Foundation műszaki tanácsadója, az Egyesült Államok Légierejének egykori orbitális elemzője szerint az amerikai hírszerzés valószínűleg tudja mi siklott félre a kilövés során, azonban nagy valószínűséggel soha nem fogjuk megismerni a teljes történetet. "Úgy vélem az Egyesült Államok hadseregének és szövetségeseinek a régióban vannak elképzelései a történtekről, talán több is mint az észak-koreaiaknak, azonban kicsi a valószínűsége, hogy ezt a közvélemény valaha is megismerje" - nyilatkozott Weeden a SPACE.com-nak. "Ez a típusú műszaki hírszerzési adat ritkán válik publikussá. Mindemellett nagyon nehéz kikövetkeztetni mi történt, mivel a jelentések is ellentmondásosak, egyesek szerint a hiba az első fokozat égésekor, mások szerint a második fokozat begyújtásakor következett be"
Az Unha-3 (Tejút-3) Észak-Korea negyedik nagy hatótávolságú rakéta kudarca volt egyhuzamban. A titkolózó, kiszámíthatatlan természetű és nukleáris fegyverzettel rendelkező nemzet több mint egy évtizede aggasztja a nyugatot. 1998-ban kísérelték meg első műhold fellövésüket egy Taepodong-1 rakétával, ami az észak-koreaiak szerint sikeres volt, a nyugati megfigyelők szerint azonban a műhold nem jutott el a földkörüli pályáig. A Taepodong-2 2006-os próbarepülése sem járt sikerrel, a rakéta 40 másodperccel a kilövő állás elhagyását követően felrobbant. 2009-ben újabb műhold feljuttatásával kísérleteztek a Taepodong-2 egy tovább fejlesztett háromfokozatú változatával, amit Unha-2 névre kereszteltek, azonban ez is kudarcba fulladt. Szakértők szerint ebben az esetben a rakéta harmadik fokozata nem indult be, így a műhold a Csendes-óceán mélyén végezte.
Az Unha-3 elméletileg nagyon hasonló lehetett az Unha-2-höz, biztosat azonban nem lehet állítani róla, annak ellenére, hogy Észak-Korea jóval készségesebb volt a mostani kilövéssel kapcsolatban, mint a korábbiakkal. Példátlan módon külföldi újságírókat hívtak az Unha-3 kilövőállásához nem sokkal a pénteki kilövés előtt, emellett néhány órával a történtek után a kilövés kudarcáról is tájékoztatást adtak ki.
Észak-Korea tehát meggyőződhetett arról, hogy mindez valóban rakétatudomány, ami koránt sem egyszerű. A rakétát a talajtól elemelő hatalmas robbanás maga nem bonyolult. A kilövellő hatalmas lángoszlopot úgy kell koncentrálni, hogy az felfelé tolja a rakétát. Az Unha-3 két folyékony hajtóanyagot kombinált, hidrazint és salétromsavat, amik a keveredéssel gyújtják be a rakétát. Innentől azonban már jóval bonyolultabbá válik a művelet. A reakció kontrollálása és a rakéta irányítása már tudomány, ez az a pont, ahol a múlt rakétái és űrhajói látványos, több esetben halálos véget értek, taglalta Scott Pace a George Washington Egyetem űrpolitikai igazgatója, egykori vezető NASA tisztségviselő.
A kilövéshez szükséges irdatlan energiát kordában kell tartani. 30 kilogramm pályára juttatásához közel 29.000 km/h sebességen körülbelül egy tonna TNT ereje kell. Egyetlen apró hiba, az eszközök egyetlen hibás illesztése, egy kommunikációs hiba, egy buborék robbanáshoz vezethet. 1986-ban a Challenger űrsiklónál egy hibás O-gyűrű szigetelés hét űrhajós életébe került. Ugyanilyen fontos az aerodinamika, a rakéta csúcsának egyenesen tartása. Ha egy rakéta túlságosan megdől darabjaira hullhat, magyarázta Jonathan McDowell, a Harvard Egyetem szakértője.
A rakétakilövésekkel először próbálkozó országok kísérleteinek fele általában kudarccal végződik, így volt ezzel a NASA is, de hogy a legfrissebb példát vegyük, a SpaceX első három kilövése is balul sült el, míg végre két sikert behúzhattak. Egy rakétánál több tízezer alkatrésznek kell tökéletesen illeszkedni és együttműködni, ezzel együtt a legtöbb hibát emberi mulasztás okozza, tette hozzá Hans Mark, a NASA egykori igazgatóhelyettese, aki az Apollo 13 majdnem végzetes robbanását okozó oxigéntartályt hozta példaként. A mérnökök és a programok vezetői közötti kommunikációs hiányosságok is gyakran vezetnek problémákhoz, ami a szakértők szerint az olyan diktatórikus nemzeteknél mint Észak-Korea különösen súlyos tényező lehet.
A koreaiak a figyelmeztetések és a szankciók ellenére végig vitték sokat vitatott rakétakilövésüket, amit több nemzet is álcázott katonai rakétatesztként értékelt. Az Unha-3 rakétának a hivatalos jelentések szerint egy Föld-megfigyelő műholdat kellett volna pályára állítania, azonban nem sokkal a kilövést követően darabjaira hullt és az óceánba zuhant.
A rakéta törmelékeinek szétszóródása az Analytical Graphics Inc. szimulációja szerint
Brian Weeden, a Secure World Foundation műszaki tanácsadója, az Egyesült Államok Légierejének egykori orbitális elemzője szerint az amerikai hírszerzés valószínűleg tudja mi siklott félre a kilövés során, azonban nagy valószínűséggel soha nem fogjuk megismerni a teljes történetet. "Úgy vélem az Egyesült Államok hadseregének és szövetségeseinek a régióban vannak elképzelései a történtekről, talán több is mint az észak-koreaiaknak, azonban kicsi a valószínűsége, hogy ezt a közvélemény valaha is megismerje" - nyilatkozott Weeden a SPACE.com-nak. "Ez a típusú műszaki hírszerzési adat ritkán válik publikussá. Mindemellett nagyon nehéz kikövetkeztetni mi történt, mivel a jelentések is ellentmondásosak, egyesek szerint a hiba az első fokozat égésekor, mások szerint a második fokozat begyújtásakor következett be"
Az Unha-3 (Tejút-3) Észak-Korea negyedik nagy hatótávolságú rakéta kudarca volt egyhuzamban. A titkolózó, kiszámíthatatlan természetű és nukleáris fegyverzettel rendelkező nemzet több mint egy évtizede aggasztja a nyugatot. 1998-ban kísérelték meg első műhold fellövésüket egy Taepodong-1 rakétával, ami az észak-koreaiak szerint sikeres volt, a nyugati megfigyelők szerint azonban a műhold nem jutott el a földkörüli pályáig. A Taepodong-2 2006-os próbarepülése sem járt sikerrel, a rakéta 40 másodperccel a kilövő állás elhagyását követően felrobbant. 2009-ben újabb műhold feljuttatásával kísérleteztek a Taepodong-2 egy tovább fejlesztett háromfokozatú változatával, amit Unha-2 névre kereszteltek, azonban ez is kudarcba fulladt. Szakértők szerint ebben az esetben a rakéta harmadik fokozata nem indult be, így a műhold a Csendes-óceán mélyén végezte.
Az Unha-3 elméletileg nagyon hasonló lehetett az Unha-2-höz, biztosat azonban nem lehet állítani róla, annak ellenére, hogy Észak-Korea jóval készségesebb volt a mostani kilövéssel kapcsolatban, mint a korábbiakkal. Példátlan módon külföldi újságírókat hívtak az Unha-3 kilövőállásához nem sokkal a pénteki kilövés előtt, emellett néhány órával a történtek után a kilövés kudarcáról is tájékoztatást adtak ki.Észak-Korea tehát meggyőződhetett arról, hogy mindez valóban rakétatudomány, ami koránt sem egyszerű. A rakétát a talajtól elemelő hatalmas robbanás maga nem bonyolult. A kilövellő hatalmas lángoszlopot úgy kell koncentrálni, hogy az felfelé tolja a rakétát. Az Unha-3 két folyékony hajtóanyagot kombinált, hidrazint és salétromsavat, amik a keveredéssel gyújtják be a rakétát. Innentől azonban már jóval bonyolultabbá válik a művelet. A reakció kontrollálása és a rakéta irányítása már tudomány, ez az a pont, ahol a múlt rakétái és űrhajói látványos, több esetben halálos véget értek, taglalta Scott Pace a George Washington Egyetem űrpolitikai igazgatója, egykori vezető NASA tisztségviselő.
A kilövéshez szükséges irdatlan energiát kordában kell tartani. 30 kilogramm pályára juttatásához közel 29.000 km/h sebességen körülbelül egy tonna TNT ereje kell. Egyetlen apró hiba, az eszközök egyetlen hibás illesztése, egy kommunikációs hiba, egy buborék robbanáshoz vezethet. 1986-ban a Challenger űrsiklónál egy hibás O-gyűrű szigetelés hét űrhajós életébe került. Ugyanilyen fontos az aerodinamika, a rakéta csúcsának egyenesen tartása. Ha egy rakéta túlságosan megdől darabjaira hullhat, magyarázta Jonathan McDowell, a Harvard Egyetem szakértője.
A rakétakilövésekkel először próbálkozó országok kísérleteinek fele általában kudarccal végződik, így volt ezzel a NASA is, de hogy a legfrissebb példát vegyük, a SpaceX első három kilövése is balul sült el, míg végre két sikert behúzhattak. Egy rakétánál több tízezer alkatrésznek kell tökéletesen illeszkedni és együttműködni, ezzel együtt a legtöbb hibát emberi mulasztás okozza, tette hozzá Hans Mark, a NASA egykori igazgatóhelyettese, aki az Apollo 13 majdnem végzetes robbanását okozó oxigéntartályt hozta példaként. A mérnökök és a programok vezetői közötti kommunikációs hiányosságok is gyakran vezetnek problémákhoz, ami a szakértők szerint az olyan diktatórikus nemzeteknél mint Észak-Korea különösen súlyos tényező lehet.