SG.hu·
Megkezdődhet a Vosztok-tó mintavételezése
A Föld leghidegebb kontinensének leghidegebb pontján orosz kutatók egy évtizednyi fúrás után elérték a 3,5 kilométer vastag felszíni jég alatt meghúzódó édesvizű Vosztok-tavat.
Az eredményt szerdán erősítette meg a Vosztok Kutató Állomás vezetője, A. M. Jelagin. Az Orosz Antarktisz Expedíció igazgatója, Valerij Lukin tájékoztatása szerint a fúró 3.769 méteres mélységnél érte el a vizet február 5-én, moszkvai idó szerin 20 óra 25 perckor. A terveknek megfelelően a tó vize a nyomás hatására 30-40 méteres magasságig benyomult a fúrólyukba, felnyomva a fúrófolyadékot, távol tartva az érintetlen víztől, ami immár egy jégdugót alkot, megvédve a tavat a szennyeződéstől.
Egy közös fotó az eredményes fúrás emlékére
A tudósok a következő antarktiszi szezonban térnek vissza, hogy megkezdjék a mintavételezést. A víz elérésére utaló első jeleket már szombaton észlelték, a nyomásérzékelők azonban csak vasárnap jelezték egyértelműen, hogy a fúró behatolt a tóba. A Vosztok a legnagyobb a kontinens több kilométeres jégtakarója alatt meghúzódó több mint 280 tó közül, és az első, aminek a vizét sikerült elérni. A becslések szerint a sarkkör vízi világa 15-34 millió éve lehet teljes elszigeteltségben a fénytől és a levegőtől, ennek ellenére vannak olyan hangok, melyek szerint létezhet élet a mélyben. Amennyiben ezek beigazolódnak, az hatalmas lökést adna azoknak a reményeknek, melyek szerint a hasonló körülményeket biztosító jeges égitestek egyikén végre rábukkanhatunk a régóta keresett földönkívüli életre. "Számomra ennek a tónak a felfedezése műszaki komplexitását, fontosságát, egyediségét nézve hasonló jelentőséggel bír, mint az első űrrepülés" - nyilatkozott Lukin az Interfax hírügynökségnek.
A siker különösen értékes, az antarktiszi nyár ugyanis véget ért, az időjárás egyre rosszabbodik, így gyakorlatilag heteken belül ellehetetlenítette volna munkát. "Feszültséggel teli két hét volt számomra is" - mondta John Priscu, az amerikai Montana Állami Egyetem Antarktiszra szakosodott geológusa, aki folyamatos kapcsolatban volt a terepen dolgozó orosz tudósokkal, a következő nyáron pedig maga is ellátogat a jeges kontinensre, hogy egy másik elzárt tónál kezdjen fúrásokat. "Megtapsoltam őket, úgy vélem remek munkát végeztek"
Az oroszok szándékosan időzítették szerdára, az orosz tudomány napjára a bejelentést, ezzel is tisztelegve I. Péter cár előtt, aki 1724-ben ezen a napon alapította meg a Szent Pétervári Tudományos Akadémiát.
Az 1990-es évek elején egy nemzetközi kutatócsoport kezdte meg a fúrásokat a Vosztok kutatóállomásnál, hogy a múlt éghajlatának tanulmányozásához jégmagokat nyerjen ki a mélyből. Több mint 3 kilométeres mélységben azonban egy egészen más típusú jéghez értek, melyről kiderült, hogy egy tó vizéből képződött. Maga a tó létezése nem érte váratlanul a tudósokat, bár méretét és alakját akkor még nem ismerték. Annál nagyobb megdöbbenést okozott, hogy a kiemelt jégmagban mikrobákat találtak, bár abban soha nem jutottak egyességre a tudósok, hogy ezek a mikrobák a tóból vagy a fúrófolyadékból kerültek-e a magba.
A tó alakját és elhelyezkedését végül 2000 és 2001 között mérte fel Dr. Robin Bell, a Columbia Egyetem Lamont-Doherty Föld Obszervatóriumának geológusa által megtervezett radar és egyéb technikákat felvonultató projektje. A fúrási tervezet azonban nem nemzetközi, hanem kizárólag orosz keretek között valósult meg, óriási kihívás elé állítva a fúráson dolgozókat, hogy a több mint 3,5 kilométeres távon megakadályozzák a mindössze bő 12 centiméteres fúrólyuk befagyását. Ehhez petróleumot használtak, az igazi nehézséget azonban a zord körülmények és az idővel történő versenyfutás jelentették. Az antarktiszi nyár végével a hőmérséklet azonnal -45 Celsius alá zuhant, -50 fok pedig rendkívül megnehezíti a kutatóállomásról egyetlen kiutat jelentő repülőgép forgalmat. Mindehhez hozzátartozik, hogy a Föld legalacsonyabb hőmérsékletét pontosan a Vostok állomásnál dokumentálták, 1983 júliusában -89,2 Celsius fok volt.
Több környezetvédelmi szervezet is igyekszik meggátolni a jégtakaró alatti tavak fúrásait a lehetséges szennyeződések miatt. Az oroszok tervezetét azért sikerült keresztül vinni, mert egy olyan megoldással álltak el, ami freonnal egy dugót képez a fúrólyukban, illetve a motoros fúró helyett az utolsó szakaszon egy hővel dolgozó fúrófejet alkalmaztak. Mindehhez megfelelő mennyiségű kerozint kellett eltávolítani a lyukból a nyomás csökkentése érdekében, hogy amikor a fúrófej eléri a tavat, a tó vize fel tudjon nyomulni a fúrólyukban, majd megfagyva egy jégdugót képezzen, ami a helyszínen dolgozó csapat jelentése szerint pontról pontra be is következett.
A szennyeződés megakadályozása rendkívüli jelentőséggel bír, a mélyben meghúzódó környezet ugyanis nagyon hasonló a Jupiter holdjain találhatóakhoz, melyek az egyik esélyesei a földönkívüli életnek otthont adó égitesteknek. Ha a Vosztok-tóban létezik élet, akkor létezhet a Jupiter Europa holdján is.
Az eredményt szerdán erősítette meg a Vosztok Kutató Állomás vezetője, A. M. Jelagin. Az Orosz Antarktisz Expedíció igazgatója, Valerij Lukin tájékoztatása szerint a fúró 3.769 méteres mélységnél érte el a vizet február 5-én, moszkvai idó szerin 20 óra 25 perckor. A terveknek megfelelően a tó vize a nyomás hatására 30-40 méteres magasságig benyomult a fúrólyukba, felnyomva a fúrófolyadékot, távol tartva az érintetlen víztől, ami immár egy jégdugót alkot, megvédve a tavat a szennyeződéstől.
Egy közös fotó az eredményes fúrás emlékére
A tudósok a következő antarktiszi szezonban térnek vissza, hogy megkezdjék a mintavételezést. A víz elérésére utaló első jeleket már szombaton észlelték, a nyomásérzékelők azonban csak vasárnap jelezték egyértelműen, hogy a fúró behatolt a tóba. A Vosztok a legnagyobb a kontinens több kilométeres jégtakarója alatt meghúzódó több mint 280 tó közül, és az első, aminek a vizét sikerült elérni. A becslések szerint a sarkkör vízi világa 15-34 millió éve lehet teljes elszigeteltségben a fénytől és a levegőtől, ennek ellenére vannak olyan hangok, melyek szerint létezhet élet a mélyben. Amennyiben ezek beigazolódnak, az hatalmas lökést adna azoknak a reményeknek, melyek szerint a hasonló körülményeket biztosító jeges égitestek egyikén végre rábukkanhatunk a régóta keresett földönkívüli életre. "Számomra ennek a tónak a felfedezése műszaki komplexitását, fontosságát, egyediségét nézve hasonló jelentőséggel bír, mint az első űrrepülés" - nyilatkozott Lukin az Interfax hírügynökségnek.
A siker különösen értékes, az antarktiszi nyár ugyanis véget ért, az időjárás egyre rosszabbodik, így gyakorlatilag heteken belül ellehetetlenítette volna munkát. "Feszültséggel teli két hét volt számomra is" - mondta John Priscu, az amerikai Montana Állami Egyetem Antarktiszra szakosodott geológusa, aki folyamatos kapcsolatban volt a terepen dolgozó orosz tudósokkal, a következő nyáron pedig maga is ellátogat a jeges kontinensre, hogy egy másik elzárt tónál kezdjen fúrásokat. "Megtapsoltam őket, úgy vélem remek munkát végeztek"
Az oroszok szándékosan időzítették szerdára, az orosz tudomány napjára a bejelentést, ezzel is tisztelegve I. Péter cár előtt, aki 1724-ben ezen a napon alapította meg a Szent Pétervári Tudományos Akadémiát.
Az 1990-es évek elején egy nemzetközi kutatócsoport kezdte meg a fúrásokat a Vosztok kutatóállomásnál, hogy a múlt éghajlatának tanulmányozásához jégmagokat nyerjen ki a mélyből. Több mint 3 kilométeres mélységben azonban egy egészen más típusú jéghez értek, melyről kiderült, hogy egy tó vizéből képződött. Maga a tó létezése nem érte váratlanul a tudósokat, bár méretét és alakját akkor még nem ismerték. Annál nagyobb megdöbbenést okozott, hogy a kiemelt jégmagban mikrobákat találtak, bár abban soha nem jutottak egyességre a tudósok, hogy ezek a mikrobák a tóból vagy a fúrófolyadékból kerültek-e a magba.A tó alakját és elhelyezkedését végül 2000 és 2001 között mérte fel Dr. Robin Bell, a Columbia Egyetem Lamont-Doherty Föld Obszervatóriumának geológusa által megtervezett radar és egyéb technikákat felvonultató projektje. A fúrási tervezet azonban nem nemzetközi, hanem kizárólag orosz keretek között valósult meg, óriási kihívás elé állítva a fúráson dolgozókat, hogy a több mint 3,5 kilométeres távon megakadályozzák a mindössze bő 12 centiméteres fúrólyuk befagyását. Ehhez petróleumot használtak, az igazi nehézséget azonban a zord körülmények és az idővel történő versenyfutás jelentették. Az antarktiszi nyár végével a hőmérséklet azonnal -45 Celsius alá zuhant, -50 fok pedig rendkívül megnehezíti a kutatóállomásról egyetlen kiutat jelentő repülőgép forgalmat. Mindehhez hozzátartozik, hogy a Föld legalacsonyabb hőmérsékletét pontosan a Vostok állomásnál dokumentálták, 1983 júliusában -89,2 Celsius fok volt.
Több környezetvédelmi szervezet is igyekszik meggátolni a jégtakaró alatti tavak fúrásait a lehetséges szennyeződések miatt. Az oroszok tervezetét azért sikerült keresztül vinni, mert egy olyan megoldással álltak el, ami freonnal egy dugót képez a fúrólyukban, illetve a motoros fúró helyett az utolsó szakaszon egy hővel dolgozó fúrófejet alkalmaztak. Mindehhez megfelelő mennyiségű kerozint kellett eltávolítani a lyukból a nyomás csökkentése érdekében, hogy amikor a fúrófej eléri a tavat, a tó vize fel tudjon nyomulni a fúrólyukban, majd megfagyva egy jégdugót képezzen, ami a helyszínen dolgozó csapat jelentése szerint pontról pontra be is következett.
A szennyeződés megakadályozása rendkívüli jelentőséggel bír, a mélyben meghúzódó környezet ugyanis nagyon hasonló a Jupiter holdjain találhatóakhoz, melyek az egyik esélyesei a földönkívüli életnek otthont adó égitesteknek. Ha a Vosztok-tóban létezik élet, akkor létezhet a Jupiter Europa holdján is.