SG.hu·
Eltünteti az eseményeket az időálca
Mit szólnának egy szerkezethez, ami képes egy eseményt elrejteni az időben úgy, hogy az nem csupán a külső szemlélők, de még a kamerák számára is meg nem történtnek tűnjön?
Egy ilyen eszköz lehetőségét 2010-ben vetette fel az Imperial College London Martin McCall által vezetett csapata, amit egy amerikai kutatócsoport most első alkalommal demonstrált is. Mielőtt valakit túlzott izgalom tölt el, el kell mondanunk, hogy a demonstráció tárgya egy fénysugár, amit az ithacai Cornell Egyetem csapatának mindössze egy másodperc 5 billiomod részére sikerült álcázni. Ezzel együtt az elv rendkívül érdekes, ugyanakkor lehetnek egészen hétköznapi alkalmazásai is, mint például egy száloptikai kábelen áthaladó forgalom elrejtése, megelőzendő az adatlopást. Lássuk tehát, hogyan működik az időálca?
Térjünk vissza gondolatban egy kicsit a láthatatlansági álcákhoz, amikkel jelenleg tárgyakat - igaz egészen parányiakat - rejthetünk el a térben. Ez egy metaanyagnak köszönhető, ami a tárgy körül meghajlítja a fényt, azt a hatást keltve, hogy a tárgy nincs is ott. Ha filmre veszünk egy így álcázott objektumot, akkor az minden egyes képkockán láthatatlan. Az időálca azonban olyan, mintha kivágnánk néhány kockát egy filmből, majd a filmet összetoldanánk, így akár egy egész jelenet is kimaradhat, nem csupán egy meghatározott tárgy, mivel nem a fényáram helye, hanem a sebessége változik, tehát a változás nem térben, hanem időben megy végbe.
Ennek demonstrálásához a Moti Fridman, a Cornell egyik fizikusa által vezetett csapat egy fénysugarat küldött át egy lencsén, ami képes összesűríteni, vagy elnyújtani egy fényjelet az időben. A kísérlet ügyes hangolásával, a fénysugár egyik részének felgyorsításával, illetve a másik rész lelassításával sikerült létrehozni egy időhasadékot a fénysugárban, ami elfedi a történést, így bárki aki felvételt készít az eseményről nem veszi észre, hogy valaki belepiszkált a történésekbe. "Hogy ez negatív vagy pozitív, az csupán nézőpont kérdése" - nyilatkozott Fridman a Toronto Starnak. "Ha azonban álcázásról beszélünk, az első dolog ami beugrik, hogy ha valamit el akarunk rejteni, akkor azzal vissza akarunk élni"
Az elv működését tehát sikerült bizonyítani a gyakorlatban, ahhoz azonban, hogy olyasvalamit érjenek el a technikával, ami megmozgatja az emberek fantáziáját, jelentős fejlesztésekre lesz szükség, egy másodperc 5 billiomod része ugyanis messze nem elég ahhoz, hogy például észrevétlenül eltulajdonítsunk egy értékes műtárgyat.
Egy ilyen eszköz lehetőségét 2010-ben vetette fel az Imperial College London Martin McCall által vezetett csapata, amit egy amerikai kutatócsoport most első alkalommal demonstrált is. Mielőtt valakit túlzott izgalom tölt el, el kell mondanunk, hogy a demonstráció tárgya egy fénysugár, amit az ithacai Cornell Egyetem csapatának mindössze egy másodperc 5 billiomod részére sikerült álcázni. Ezzel együtt az elv rendkívül érdekes, ugyanakkor lehetnek egészen hétköznapi alkalmazásai is, mint például egy száloptikai kábelen áthaladó forgalom elrejtése, megelőzendő az adatlopást. Lássuk tehát, hogyan működik az időálca?
Térjünk vissza gondolatban egy kicsit a láthatatlansági álcákhoz, amikkel jelenleg tárgyakat - igaz egészen parányiakat - rejthetünk el a térben. Ez egy metaanyagnak köszönhető, ami a tárgy körül meghajlítja a fényt, azt a hatást keltve, hogy a tárgy nincs is ott. Ha filmre veszünk egy így álcázott objektumot, akkor az minden egyes képkockán láthatatlan. Az időálca azonban olyan, mintha kivágnánk néhány kockát egy filmből, majd a filmet összetoldanánk, így akár egy egész jelenet is kimaradhat, nem csupán egy meghatározott tárgy, mivel nem a fényáram helye, hanem a sebessége változik, tehát a változás nem térben, hanem időben megy végbe.
Ennek demonstrálásához a Moti Fridman, a Cornell egyik fizikusa által vezetett csapat egy fénysugarat küldött át egy lencsén, ami képes összesűríteni, vagy elnyújtani egy fényjelet az időben. A kísérlet ügyes hangolásával, a fénysugár egyik részének felgyorsításával, illetve a másik rész lelassításával sikerült létrehozni egy időhasadékot a fénysugárban, ami elfedi a történést, így bárki aki felvételt készít az eseményről nem veszi észre, hogy valaki belepiszkált a történésekbe. "Hogy ez negatív vagy pozitív, az csupán nézőpont kérdése" - nyilatkozott Fridman a Toronto Starnak. "Ha azonban álcázásról beszélünk, az első dolog ami beugrik, hogy ha valamit el akarunk rejteni, akkor azzal vissza akarunk élni"Az elv működését tehát sikerült bizonyítani a gyakorlatban, ahhoz azonban, hogy olyasvalamit érjenek el a technikával, ami megmozgatja az emberek fantáziáját, jelentős fejlesztésekre lesz szükség, egy másodperc 5 billiomod része ugyanis messze nem elég ahhoz, hogy például észrevétlenül eltulajdonítsunk egy értékes műtárgyat.