SG.hu·
Álomolvasás agyletapogatással
Hamarosan feltárulhat az álmok titkos világa. Idegtudósok már javában dolgoznak az ébren levő emberek gondolatainak kiolvasásán, most pedig felismerték, hogy egy hasonló módszerrel megcsapolhatják az álmainkat is.
Módszerük teszteléséhez a müncheni Max Planck Pszichiátriai Intézet kutatói Micheal Czish és Martin Dresler vezetésével különböző agyletapogató technikákat alkalmaztak tudatos álmodókon. "A tudatos álom egy olyan álom, amikor tudatában vagyunk annak, hogy álmodunk" - magyarázta Dresler. Az álmon belüli "felébredés" és a cselekmények irányításának ritka képessége rendkívül értékes az álomkutatók számára, a tudatos álmodók ugyanis az egyetlenek, akik megbízhatóan és valós időben képesek kommunikálni arról, amit álmodnak.
Miután sikerült találniuk hat egyént, akik állításuk szerint szinte minden éjjel tudatosan álmodnak, a csapat funkcionális MRI-t és közeli infravörös (NIR) spektroszkópiát alkalmazott az alanyok agytevékenységének megfigyeléséhez. A cél a kéz ökölbe szorításának agyban felvillanó sémáinak letapogatása volt, ezt először ébrenléti állapotban vizsgálták, majd a kutatók összehasonlították ugyanannak a kéznek a képzeletben és a tudatos álom közbeni összeszorításakor kialakuló sémákkal.
Természetesen nem volt egyértelmű, hogy a kísérleti alanyok mikor álmodnak a kutatókkal megállapodott mozdulatról. A csapat az alváslaborban az úgynevezett poliszomnográfiát alkalmazta annak ellenőrzésére, hogy a kísérletben résztvevők gyors szemmozgás (REM) állapotban vannak-e, ez az a fázis, amiben jellemzően álmodni szoktunk. Ez magába foglalta az agy elektromos tevékenységének EEG-vel történő rögzítését, a szemmozgás nyomon követését és az áll izmainak megfigyelését, amik a REM állapotban megbénulnak. Mindeközben fMRI-vel és NIR spektroszkópiával felváltva megfigyelték az álmodók agytevékenységét. A vér oxigénszintjének mérésével mindkét módszer megmutatja, mely agyterületek aktívak.
Hogy tudassák a kutatókkal a tudatos álmodásba történő belépést és kezük szándékosan ökölbe szorítását álmukban, minden egyes alannyal megállapodtak, hogy szemük bizonyos számú balról jobbra történő mozgatásával jeleznek. "Az alanyoknak el kellett aludniuk egy letapogató belsejében, el kellett érniük a REM állapotot, majd be kellett lépniük a tudatos álomba ahhoz, hogy megfelelő adatokat kapjunk" - ismertette Czisch a kísérlet nehézségeit, melynek köszönhetően csak két álmodóval sikerült a teljes kísérletet végrehajtani.
A kutatóknak mindkét esetben sikerült megtalálni a kézszorításhoz kapcsolódó agytevékenységet, ami nagyon hasonlított ahhoz, amikor elképzelték a tevékenységet. A kéz valós ökölbe szorítása is hasonló aktivitást mutatott, viszont jóval nagyobb területet mozgatott meg az agyban. "Ez egy koncepció bizonyító tanulmány, ami elsőként bizonyítja, hogy az agyletapogató technikákkal kiolvasható egy álom" - összegzett Czisch.
Daniel Erlacher a svájci Bern Egyetem kutatója elismeréssel szólt német kollégái munkájáról, mondván ha sikerül beazonosítani az agyban felvillanó sémákat, melyeknél az elképzelt és az álmodott cselekmények nagy hasonlóságot mutatnak, akkor elvileg nincs akadálya az álmok kiolvasásának. "Ha sikerül részletes letapogatást kapni az agyfunkciókról és ismerjük mindegyik jelentését, akkor az álmok valóban olvashatóvá válnak" - összegzett Erlacher.
Módszerük teszteléséhez a müncheni Max Planck Pszichiátriai Intézet kutatói Micheal Czish és Martin Dresler vezetésével különböző agyletapogató technikákat alkalmaztak tudatos álmodókon. "A tudatos álom egy olyan álom, amikor tudatában vagyunk annak, hogy álmodunk" - magyarázta Dresler. Az álmon belüli "felébredés" és a cselekmények irányításának ritka képessége rendkívül értékes az álomkutatók számára, a tudatos álmodók ugyanis az egyetlenek, akik megbízhatóan és valós időben képesek kommunikálni arról, amit álmodnak.
Miután sikerült találniuk hat egyént, akik állításuk szerint szinte minden éjjel tudatosan álmodnak, a csapat funkcionális MRI-t és közeli infravörös (NIR) spektroszkópiát alkalmazott az alanyok agytevékenységének megfigyeléséhez. A cél a kéz ökölbe szorításának agyban felvillanó sémáinak letapogatása volt, ezt először ébrenléti állapotban vizsgálták, majd a kutatók összehasonlították ugyanannak a kéznek a képzeletben és a tudatos álom közbeni összeszorításakor kialakuló sémákkal. Természetesen nem volt egyértelmű, hogy a kísérleti alanyok mikor álmodnak a kutatókkal megállapodott mozdulatról. A csapat az alváslaborban az úgynevezett poliszomnográfiát alkalmazta annak ellenőrzésére, hogy a kísérletben résztvevők gyors szemmozgás (REM) állapotban vannak-e, ez az a fázis, amiben jellemzően álmodni szoktunk. Ez magába foglalta az agy elektromos tevékenységének EEG-vel történő rögzítését, a szemmozgás nyomon követését és az áll izmainak megfigyelését, amik a REM állapotban megbénulnak. Mindeközben fMRI-vel és NIR spektroszkópiával felváltva megfigyelték az álmodók agytevékenységét. A vér oxigénszintjének mérésével mindkét módszer megmutatja, mely agyterületek aktívak.
Hogy tudassák a kutatókkal a tudatos álmodásba történő belépést és kezük szándékosan ökölbe szorítását álmukban, minden egyes alannyal megállapodtak, hogy szemük bizonyos számú balról jobbra történő mozgatásával jeleznek. "Az alanyoknak el kellett aludniuk egy letapogató belsejében, el kellett érniük a REM állapotot, majd be kellett lépniük a tudatos álomba ahhoz, hogy megfelelő adatokat kapjunk" - ismertette Czisch a kísérlet nehézségeit, melynek köszönhetően csak két álmodóval sikerült a teljes kísérletet végrehajtani.
A kutatóknak mindkét esetben sikerült megtalálni a kézszorításhoz kapcsolódó agytevékenységet, ami nagyon hasonlított ahhoz, amikor elképzelték a tevékenységet. A kéz valós ökölbe szorítása is hasonló aktivitást mutatott, viszont jóval nagyobb területet mozgatott meg az agyban. "Ez egy koncepció bizonyító tanulmány, ami elsőként bizonyítja, hogy az agyletapogató technikákkal kiolvasható egy álom" - összegzett Czisch.Daniel Erlacher a svájci Bern Egyetem kutatója elismeréssel szólt német kollégái munkájáról, mondván ha sikerül beazonosítani az agyban felvillanó sémákat, melyeknél az elképzelt és az álmodott cselekmények nagy hasonlóságot mutatnak, akkor elvileg nincs akadálya az álmok kiolvasásának. "Ha sikerül részletes letapogatást kapni az agyfunkciókról és ismerjük mindegyik jelentését, akkor az álmok valóban olvashatóvá válnak" - összegzett Erlacher.