SG.hu·
Nobel: fókuszban a sötét energia és az immunrendszer
Három kozmológus és három immunológus osztozik az idei fizikai és orvosi-élettani Nobel-díjon. "A megfigyelés megváltoztatta a világegyetemről alkotott képet" - utalt a gyorsuló ütemben történő tágulás felfedezésére Olga Botner fizikus, a Nobel bizottság tagja a stockholmi sajtótájékoztatón. "Ez az alapvető felfedezés a kozmológia egyik mérföldköve"
A gyorsuló tágulást a tér-idő energiájának tulajdonítják, ami megfoghatatlansága miatt a sötét energia nevet kapta. A természetét tekintve mind a mai napig homályba burkolózott sötét energia egy taszító erőt hoz létre, ami ellenszegül a gravitációnak és jelenleg darabokra szaggatja a tér-időt. Az idei fizikai díj fele részben a kaliforniai Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratórium tudósát, Saul Perlmuttert illeti, míg a másik felén Brian Schmidt, a Weston Creeki Ausztrál Nemzeti Egyetem, és Adam Riess, az amerikai Johns Hopkins Egyetem tudósai osztoznak.
Az 1990-es évek végén Perlmutter csapata, valamint a Schmidt és Riess által vezetett csoport egymástól függetlenül tanulmányozta a távoli felrobbanó csillagokat, az Ia típusú szupernóvákat, amikkel megmérték, hogyan változik a világegyetem tágulása az idővel. A tudósok azt várták, hogy az ősrobbanás után évmilliárdokkal a tágulás lelassul, azonban ennek pontosan az ellentétét állapították meg. "Túlságosan őrültnek tűnt, hogy helytálló legyen" - mondta Schmidt a díjátadás utáni sajtótájékoztatón. A megfigyelések azonban nagyon is valósak voltak, a sötét energia jelenlétét azóta számos független mérés igazolta.
A díjazottak: Saul Perlmutter, Brian P. Schmidt és Adam G. Riess
A sajtótájékoztatón felmerült a kérdés, hogy ha a Nobel bizottság egy olyasvalamit díjazott, amit nem teljesen értünk, akkor miért nem vette fontolóra az ugyanilyen rejtélyes és a kozmológiában ugyancsak fontos szerepet játszó sötét anyag díjazását. Vera Rubin már az 1970-es évek elején több olyan megfigyelést végzett a csillagok sebességéről, ami maga után vonta a sötét anyag létezését. "Vera Rubinnal kapcsolatban, igen, ő egyike volt azoknak, akik elvileg felfedezték a sötét anyagot" - mondta Botner. "Azonban nem ő az egyetlen. Ezen felül igen hosszú történelme van ennek a felfedezésnek, amit még meg kell vizsgálnunk. Ez nem olyan egyértelmű, mint a mai díj"
Az orvosi díj az immunrendszer működésének megismerésével kapcsolatos felfedezéseket jutalmazza, amik kikövezték az utat a gyógyszerek új generációi előtt, illetve segítettek megmagyarázni a rák és az autoimmun betegségek kialakulását.
A test első védelmi vonala, a velünk született immunitás működésével kapcsolatos felfedezésért az idei díj felén egyenlő arányban osztozik Bruce Beutler, a kaliforniai Scripss Kutató Intézet és Jules Hoffmann, a franciaországi Molekuláris- és Sejtbiológiai Intézet egykori igazgatója. A díj másik felét Ralph Steinman, a New Yorki Rockefeller Egyetem tudósa nyerte el, aki felfedezte, hogyan fedezik fel a betolakodókat és hogyan tanítják meg az immunrendszert a védekezésre a dendrites sejteknek nevezett fehérvérsejtek, ezt nevezzük adaptív immunrendszernek.
1996-ban a muslicákkal kísérletező Hoffmann felfedezte, hogy a rovarok tehetetlenné válnak a fertőzésekkel szembeni küzdelemben, ha az embriói fejlődésben is kulcsszerepet játszó Toll nevű génjükben mutáció alakul ki. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a Toll által előállított fehérje létfontosságú szerepet tölthet be a betolakodó organizmusok felismerésében és megtámadásában.
Az élettani díjjal elismertek: Bruce A. Beutler, Jules A. Hoffmann és Ralph M. Steinman
Két évvel később Beutler felfedezte a Toll protein egy receptorát a fehérvérsejteken. A receptor, ami maga is egy protein, ugyancsak felismeri a lipopoliszacharidokat (LPS), amiket a baktériumok termelnek. A receptor proteint "Toll-szerű receptornak", röviden TLR-nek nevezte el és megállapította, hogy az nélkülözhetetlen a baktériumok elleni eredményes küzdelemhez. Amikor egy receptor egy LPS-hez kapcsolódik gyulladást gerjeszt, ami megtisztítja a fertőzést. Ha azonban túl sok LPS jut be a testbe akkor akár végzetes gyulladást is előidézhet, amit szeptikus sokknak neveznek. Beutler és Hoffmann felfedezései bebizonyították, hogy a muslicától az emberig minden lény immunvédelme a TLR-től függ.
Steinman 1973-ban fedezte fel a dendrites sejteket, majd kutatásait tovább folytatva kidolgozta hogyan tanítják meg az immunrendszer többi fehérvérsejtjét a fertőző organizmusok felismerésére és megtámadására. Sajnos Steinman a napokban bekövetkezett halála miatt már nem vehette át személyesen a díjat.
A gyorsuló tágulást a tér-idő energiájának tulajdonítják, ami megfoghatatlansága miatt a sötét energia nevet kapta. A természetét tekintve mind a mai napig homályba burkolózott sötét energia egy taszító erőt hoz létre, ami ellenszegül a gravitációnak és jelenleg darabokra szaggatja a tér-időt. Az idei fizikai díj fele részben a kaliforniai Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratórium tudósát, Saul Perlmuttert illeti, míg a másik felén Brian Schmidt, a Weston Creeki Ausztrál Nemzeti Egyetem, és Adam Riess, az amerikai Johns Hopkins Egyetem tudósai osztoznak.
Az 1990-es évek végén Perlmutter csapata, valamint a Schmidt és Riess által vezetett csoport egymástól függetlenül tanulmányozta a távoli felrobbanó csillagokat, az Ia típusú szupernóvákat, amikkel megmérték, hogyan változik a világegyetem tágulása az idővel. A tudósok azt várták, hogy az ősrobbanás után évmilliárdokkal a tágulás lelassul, azonban ennek pontosan az ellentétét állapították meg. "Túlságosan őrültnek tűnt, hogy helytálló legyen" - mondta Schmidt a díjátadás utáni sajtótájékoztatón. A megfigyelések azonban nagyon is valósak voltak, a sötét energia jelenlétét azóta számos független mérés igazolta.
A díjazottak: Saul Perlmutter, Brian P. Schmidt és Adam G. Riess
A sajtótájékoztatón felmerült a kérdés, hogy ha a Nobel bizottság egy olyasvalamit díjazott, amit nem teljesen értünk, akkor miért nem vette fontolóra az ugyanilyen rejtélyes és a kozmológiában ugyancsak fontos szerepet játszó sötét anyag díjazását. Vera Rubin már az 1970-es évek elején több olyan megfigyelést végzett a csillagok sebességéről, ami maga után vonta a sötét anyag létezését. "Vera Rubinnal kapcsolatban, igen, ő egyike volt azoknak, akik elvileg felfedezték a sötét anyagot" - mondta Botner. "Azonban nem ő az egyetlen. Ezen felül igen hosszú történelme van ennek a felfedezésnek, amit még meg kell vizsgálnunk. Ez nem olyan egyértelmű, mint a mai díj"
Az orvosi díj az immunrendszer működésének megismerésével kapcsolatos felfedezéseket jutalmazza, amik kikövezték az utat a gyógyszerek új generációi előtt, illetve segítettek megmagyarázni a rák és az autoimmun betegségek kialakulását.
A test első védelmi vonala, a velünk született immunitás működésével kapcsolatos felfedezésért az idei díj felén egyenlő arányban osztozik Bruce Beutler, a kaliforniai Scripss Kutató Intézet és Jules Hoffmann, a franciaországi Molekuláris- és Sejtbiológiai Intézet egykori igazgatója. A díj másik felét Ralph Steinman, a New Yorki Rockefeller Egyetem tudósa nyerte el, aki felfedezte, hogyan fedezik fel a betolakodókat és hogyan tanítják meg az immunrendszert a védekezésre a dendrites sejteknek nevezett fehérvérsejtek, ezt nevezzük adaptív immunrendszernek.
1996-ban a muslicákkal kísérletező Hoffmann felfedezte, hogy a rovarok tehetetlenné válnak a fertőzésekkel szembeni küzdelemben, ha az embriói fejlődésben is kulcsszerepet játszó Toll nevű génjükben mutáció alakul ki. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a Toll által előállított fehérje létfontosságú szerepet tölthet be a betolakodó organizmusok felismerésében és megtámadásában.
Az élettani díjjal elismertek: Bruce A. Beutler, Jules A. Hoffmann és Ralph M. Steinman
Két évvel később Beutler felfedezte a Toll protein egy receptorát a fehérvérsejteken. A receptor, ami maga is egy protein, ugyancsak felismeri a lipopoliszacharidokat (LPS), amiket a baktériumok termelnek. A receptor proteint "Toll-szerű receptornak", röviden TLR-nek nevezte el és megállapította, hogy az nélkülözhetetlen a baktériumok elleni eredményes küzdelemhez. Amikor egy receptor egy LPS-hez kapcsolódik gyulladást gerjeszt, ami megtisztítja a fertőzést. Ha azonban túl sok LPS jut be a testbe akkor akár végzetes gyulladást is előidézhet, amit szeptikus sokknak neveznek. Beutler és Hoffmann felfedezései bebizonyították, hogy a muslicától az emberig minden lény immunvédelme a TLR-től függ.
Steinman 1973-ban fedezte fel a dendrites sejteket, majd kutatásait tovább folytatva kidolgozta hogyan tanítják meg az immunrendszer többi fehérvérsejtjét a fertőző organizmusok felismerésére és megtámadására. Sajnos Steinman a napokban bekövetkezett halála miatt már nem vehette át személyesen a díjat.