SG.hu·

Nem lehetséges az időutazás

Az időutazás lehetősége 10 évvel ezelőtt merült fel, amikor a tudósok speciális közegekben felfedezték az optikai impulzusok szuperluminális, vagyis a fénynél gyorsabb mozgását. Később kiderült, ez csak egy vizuális hatás, a kutatók azonban még mindig lehetségesnek tartották, hogy egyetlen, különálló foton képes átlépni a fénysebességet. Egy hongkongi fizikus úgy véli sikerült pontot tennie a vita végére, az időutazás pedig lehetetlen.

A Hongkongi Tudományos és Műszaki Egyetem Tu Seng-vang által vezetett csapata megmérte a foton sebességét, és arra az eredményre jutott, hogy a "magányos" foton is engedelmeskedik Einstein azon elméletének, ami szerint semmi sem haladhat gyorsabban a fénynél. "Einstein a fény sebességét az univerzum 'közlekedési szabályának' nevezte, vagyis kimondta, hogy a fénynél semmi sem haladhat gyorsabban" - taglalja az egyetem weboldala. "Tu professzor tanulmányában demonstrálja, hogy a fény alapegysége, a foton, akárcsak a klasszikus EM (elektromágneses) hullámok, szintén aláveti magát az univerzum közlekedési szabályának."

Tu biztos volt abban, hogy Einstein nem tévedett, és úgy gondolta, véget vet a vitának azzal, hogy megméri az egyetlen foton által elérhető legnagyobb sebességet, amit meglepő módon ezidáig senki nem tett meg. "A tanulmány megerősíti Einstein okviszonyát" - írja az egyetem.

A kísérlethez a kutatók egy fotonpárt állítottak elő, majd az egyiket az úgynevezett elektromágnesességgel indukált transzparencia (EIT) hatással átküldték egy lézerrel lehűtött rubídiumatomokból álló felhőn. A kísérlet során első alkalommal sikerült észlelni egyetlen foton optikai előfutárát, a prekurzor-hullámot, ami minden esetben a foton előtt halad. A mérések szerint ez a hullám mindig fénysebességgel halad a vákuumban, a fenti okok miatt pedig a foton fő hullámai sem képesek ennél nagyobb sebesség elérésére. Még a szuperluminális közegekben is, ahol a csoport-sebesség gyorsabbnak tűnik, mint a fény vákuumban elérhető legnagyobb sebessége, a foton főrészének nincs lehetősége arra, hogy gyorsabban haladjon az optikai prekurzornál.

"Azzal, hogy bizonyítottuk, egy foton nem képes a fény sebességénél gyorsabban haladni, pontot tettünk a foton által szállított információ valós sebességével kapcsolatos vitákra" - mondta Tu. "Felfedezésünknek valószínűleg több potenciális alkalmazása is lesz, pontosabb képet adva a tudósoknak a kvantuminformáció-átvitelről."

A tanulmány az amerikai Physical Review Letters lektorált tudományos folyóiratban jelent meg.

Hozzászólások

Jelentkezz be a hozzászóláshoz.

© chriskardos2011. 11. 15.. 22:06||#224
Teves. Az, hogy a fenynel nem haladhat semmi gyorsabban, az nem az univerzum kozlekedesi torvenye, hanem egy emberi teoria. Azert mert meg nem tartunk ott, az nem jelenti hogy ez a max sebesseg. Es szerintem az egesz idoutazas dolgot rosszul kozelitik meg. nem az a lenyeg, hogy valami gyorsabban menjen a fenynel. az idoutazas lehetseges, az ido pedig illuzio.
© gybfefe2011. 08. 07.. 03:14||#223
Zseniális Zenszkij lapot osztott, a hongkongi hottentotta is csak pattintotta az ötletét. A rengeteg hozzászólás annak köszönhetõ, hogy az alap fogalmak nem állnak össze a fejekben.
Mi az idõ?: - az energia és a tér aránya
Mi a tömeg?: - tér amiben a fizikusok egységet keresnek :)
Mi a sebesség?: - a megtalált egység viselkedése a térben :)
Mivel a világ végtelen, a sebességnek sincs határa, csupán egyre kisebb térben tart a végtelen felé.
Remélem ez így elég világos volt, ezért most az antianyagos koncepciót nem is firtatnám... :)
S mi következik mindebbõl, amit már rég tudhatna mindenki aki picit elgondolkodott a zidõutazás és a valódi fizika közti különbségrõl!?
A végtelenhez tartó sebesség nem utaztat vissza idõben, csupán közelít az abszolút momentumhoz, hülyén fogalmazva az idõ megállításához. Itt is meg kell küzdeni azonban a fogalmakkal, mivel minden relatív, komplexebb kifejezéseknél már egész szépen félre lehet érteni egymást. Vegyük csak az egyszerû példát ikerparadoxon és abszolút zérus elméletek között.
Amikor nagy sebességgel megteszünk egy óriási távot visszaérkezhetünk az ikertesóhoz úgy hogy az induláskor leveses kanala elindult szája felé, de még mindig nem nyelte a levest és mi már meg is érkeztünk. Ezt nevezhetjük az idõ megállításának, azonban az ikerparadoxon ennek pont ellenkezõjérõl akar szólni, vagyis hogy mivel nem saját lábán futja le a távot a tesó hanem csudarakéta üzemanyaga emésztõdik, miközben újságot olvas, kvázi a leadott energia mennyisége az õt körülvevõ világot gyorsította föl és a levesnyelõ tesó behal 100 évesen, mire rakettás bratyó elolvassa az egyik cikk elsõ mondatát.
Kitûnik a paradoxon paradoxona, aminek a megoldása az energiaarányokban rejlik.
Hogyan tudunk ilyen extrém esetekben energiaarányokat mérni? - Abszolút idõvel.
Vagyis megvárjuk azt a 90 évet amit a 10 éves ikrek a kísérletre szántak. Innen már világos, hogy a 100 éves frissen holt knorr betyár már nem láthatja amint 10 éves ikertestvére befejezi a népszabadság egyik bekezdését. Természetesen semmiféle abszolút idõ nem létezik, ahogy abszolút vákuum se, csupán megpróbáltam didaktikusan vázolni a szituációt. Ki is hagyom az abszolút zérusról szóló tanmesét mert látom így is dagályosabb voltam a kelleténél.
Befejezni azért befejezem az érvelést, még ha így nem is teljes végül is amiért a sok scifi rajongó felkapja a témát az idõutazás lehetséges. A jövõbe egyszerûen relatíve, ezen kívül -a precizitás kedvéért csak relatíve- az idõ megállítása is lehetséges, ezt is sok scifi anyag feldolgozta. Azonban a triumvirátus legáhítottabb tagját az idõben vissza utazást már csak lenyomattal érhetjük el.
Vagyis restaurálással. Sok matematika és fizika kell hozzá, de ugyan úgy relatív módszernek tekinthetjük ezt is mint a jövõbe utazást, ahol a mi anyagcserénk lassul le a körülvevõ világhoz képest.( -erre a kétféle módszer a lefagyasztás és a nagy energián történõ kis energiájú éldegélés, lásd fent rakettás iker paradoxonát) A múltba történõ utazás viszont kétszeresen relatív :) mivel a jelenben és jövõben történik. Persze a fogalmakat mindig könnyû félreérteni.
Remélem sikerült lezárni a témát... vagy épphogy nem! :)
© JMáté2011. 07. 31.. 15:12||#222
Az a baj hogy te nem érted hogy valójában tökéletesen érted a modern fizikát.
© Hugo Chavez2011. 07. 31.. 00:26||#221
Tudtam, hogy nem kellett volna hozzád szólnom.<#falbav>
© JMáté2011. 07. 31.. 00:00||#220
Nem. Mi, az emberiség. Én legalábbis még senkitõl nem hallottam olyat hogy az idõdilatáció az amikor megnõ a másodperc élettartama.
© Hugo Chavez2011. 07. 30.. 19:41||#219
Ó, mi ez a nemkirályi többes? <#nevetes1>
Úgy kell értenem, hogy "mi a tudósok"? <#vigyor2>

Közben meg úgy tûnik nincs is idõ. "Ti, tudósok", meg ezzel a szóhasználattal éltek valamire, ami nem is az idõ.
Minõ hanyagság.
-1
© JMáté2011. 07. 30.. 15:16||#218
"mert ugyanúgy lehet az, hogy a nagy sebesség megnövelte a müon élettartamát"

Pontosan errõl van szó. De mivel a tapasztalat azt mutatja hogy mindennek a relativitás elmélet által megjósolt mértékben nõ az élettartama, ezért az egyszerûség kedvéért azzal a szóhasználattal élünk hogy "lelassult az idõ".
© Higgs Bozontos2011. 07. 30.. 04:27||#217
(persze lehet hogy tévedek és ott csücsül a nagyszakállú 15 milliárd fényévnyire a nagy gömb szélén és jókat rötyög rajtunk és az egész egy nagy bummal kezdõtött, csak kedves gyerekek tudjátok ez nekem mese-mese meskete.... <#eplus2>
© Higgs Bozontos2011. 07. 30.. 04:22||#216
végül hogy még saját magamnak is adjak egy pofont: mivel még az el nem képzelhetõ dolgok is léteznek, ezért még a PONT is létezik, sõt a semmi is, sõt az univerzum vége is létezik hiszen a félegyenes is végtelen.
© Higgs Bozontos2011. 07. 30.. 04:19||#215
folytatva a gondolatmenetet: tehát bármekkora résznek látszó dolgot vizsgálva a térbõl tovább osztható a végtelenségig ezáltal a "rész" mint fogalom szintén értemlét veszíti, hiszen minden tartalmaz mindent: az univerzum minden "pontján" (tehát a pont eleve nem létezik mint olyan hiszen az elõbb PONT ezt tártam fel) ott van tehát MINDEN elképzelhetõ és el nem képzelhetõ dolog is.