SG.hu·
A "jó" baktériumokat kutatja az űrtintahal
Ha minden a tervek szerint zajlik, hétfőn egy tintahal is eljuthat az űrbe az Endeavour űrsikló fedélzetén. A jószág nem az űrhajósok étrendjének változatosabbá tétele, hanem egy tudományos kutatás céljából kapott helyet az űrsiklón.
A fiatal tintahal segít megismerni a "jó" baktériumok viselkedését a világűr súlytalanságában. "A jó baktériumok rosszá válnak?" - tette fel a kérdést Jamie Foster, a Florida Egyetem kutatója, a kísérlet vezetője, akinek nem alaptalanok az aggályai.
Azt már tudjuk, hogy a kórokozó mikrobák gyorsabban fejlődnek és sokkal ártalmasabbá válnak az űrben. 2006-ban szalmonella baktériumokat juttattak fel az egyik űrsiklóval, amik visszatérve a Földre, közel háromszoros hatékonysággal pusztítottak az egerek körében, mint a földi környezetben kifejlődött társaik, de más baktériumok, köztük az egyik leggyakoribb, az E. coli is hasonlóan viselkedett. A tanulmányok kizárólag ártalmas baktériumokra összpontosultak. "Ez lesz az első alkalom, hogy egy hasznos baktériumot vizsgálunk" - tette hozzá Foster.
A tintahalak a fejlábúak, egy viszonylag intelligens állatcsoport tagjai, ide tartoznak a polipok és a szépiák is. Eddig még nem járt fejlábú az űrben. Foster választása a Csendes-óceánban honos kurtafarkú tintahalra (Eupymna scolopes) esett, ami egy Vibrio fischeri névre keresztelt baktériumot hordoz a testében. A mikrobák nem sokkal a tintahal születése után, a fénykibocsátó szerveik kifejlődésekor telepednek meg a fiatal egyedekben. A tintahal a fénytermeléshez használja a baktériumot, amit lefelé irányítva árnyéka eltüntetésére használ.
Ez a szimbiózis egy klasszikus példája, a két faj együttműködéséből mindketten kamatoztatnak. Az embereknek is vannak hasonló kapcsolatai, esetünkben a mikrobák immun- és emésztőrendszerünk a környezeti viszontagságokkal szembeni felkészítésében segédkeznek. Az emberi testben azonban nem egy, hanem több ezer ilyen lény dolgozik. "Az emberek túl összetettek" - mondta Foster, aki éppen ezért választotta a jóval egyszerűbb szimbiózissal rendelkező tintahalat.
A kísérlet egyszerű. Egy frissen kikelt tintahalat küldenek fel földkörüli pályára egy tengervízzel feltöltött tartályban, ami még nem találkozott bakteriális társával, majd 14 órával a kilövést követően egy asztronauta bejuttatja a baktériumot a vízbe, ami 28 órát kap, hogy megtelepedjen a tintahalban. A lábfejűt ezután megölik, tartósítják és további vizsgálatok céljából visszahozzák a Földre.
Foster már rendelkezik néhány előzetes eredménnyel a mesterséges súlytalanságban elvégzett földi kísérletekből, ezek azonban arra utalnak, hogy gondot okozhat a tintahalnak a baktérium befogadása. Ha az űrsikló-tanulmány is ugyanezt az eredményt hozza, az azt jelezné, hogy az űrhajósok és mikrobáik kapcsolatára ugyancsak hatással lehet a világűr. "Biztosak szeretnénk lenni abban, hogy asztronautáink egészségesek" - mondta Foster.
A fiatal tintahal segít megismerni a "jó" baktériumok viselkedését a világűr súlytalanságában. "A jó baktériumok rosszá válnak?" - tette fel a kérdést Jamie Foster, a Florida Egyetem kutatója, a kísérlet vezetője, akinek nem alaptalanok az aggályai.
Azt már tudjuk, hogy a kórokozó mikrobák gyorsabban fejlődnek és sokkal ártalmasabbá válnak az űrben. 2006-ban szalmonella baktériumokat juttattak fel az egyik űrsiklóval, amik visszatérve a Földre, közel háromszoros hatékonysággal pusztítottak az egerek körében, mint a földi környezetben kifejlődött társaik, de más baktériumok, köztük az egyik leggyakoribb, az E. coli is hasonlóan viselkedett. A tanulmányok kizárólag ártalmas baktériumokra összpontosultak. "Ez lesz az első alkalom, hogy egy hasznos baktériumot vizsgálunk" - tette hozzá Foster.
A tintahalak a fejlábúak, egy viszonylag intelligens állatcsoport tagjai, ide tartoznak a polipok és a szépiák is. Eddig még nem járt fejlábú az űrben. Foster választása a Csendes-óceánban honos kurtafarkú tintahalra (Eupymna scolopes) esett, ami egy Vibrio fischeri névre keresztelt baktériumot hordoz a testében. A mikrobák nem sokkal a tintahal születése után, a fénykibocsátó szerveik kifejlődésekor telepednek meg a fiatal egyedekben. A tintahal a fénytermeléshez használja a baktériumot, amit lefelé irányítva árnyéka eltüntetésére használ.Ez a szimbiózis egy klasszikus példája, a két faj együttműködéséből mindketten kamatoztatnak. Az embereknek is vannak hasonló kapcsolatai, esetünkben a mikrobák immun- és emésztőrendszerünk a környezeti viszontagságokkal szembeni felkészítésében segédkeznek. Az emberi testben azonban nem egy, hanem több ezer ilyen lény dolgozik. "Az emberek túl összetettek" - mondta Foster, aki éppen ezért választotta a jóval egyszerűbb szimbiózissal rendelkező tintahalat.
A kísérlet egyszerű. Egy frissen kikelt tintahalat küldenek fel földkörüli pályára egy tengervízzel feltöltött tartályban, ami még nem találkozott bakteriális társával, majd 14 órával a kilövést követően egy asztronauta bejuttatja a baktériumot a vízbe, ami 28 órát kap, hogy megtelepedjen a tintahalban. A lábfejűt ezután megölik, tartósítják és további vizsgálatok céljából visszahozzák a Földre.
Foster már rendelkezik néhány előzetes eredménnyel a mesterséges súlytalanságban elvégzett földi kísérletekből, ezek azonban arra utalnak, hogy gondot okozhat a tintahalnak a baktérium befogadása. Ha az űrsikló-tanulmány is ugyanezt az eredményt hozza, az azt jelezné, hogy az űrhajósok és mikrobáik kapcsolatára ugyancsak hatással lehet a világűr. "Biztosak szeretnénk lenni abban, hogy asztronautáink egészségesek" - mondta Foster.