SG.hu·
Lehetséges geoglifákat azonosítottak Peruban
Egy olasz kutató a Google műholdtérképei és saját fejlesztésű szoftvere segítségével hatalmas földmű-hálózatokat fedezett fel Peruban, amik szerinte madarakat, kígyókat és egyéb állatokat ábrázolnak.
Amelia Carolina Sparavigna, a Torinoi Műszaki Egyetem fizika tanszékének professzora saját csillagászati képfeldolgozó szoftverével, az AstroFracTool-lal vizsgálta a perui Titicaca-tó 1200 négyzetkilométeres körzetét. Úgy véli az általa azonosított alakzatokat az andoki társadalmak hozták létre évszázadokkal ezelőtt. "Ezt a területet teraszos falak és megemelt szántóföldek borítják, hatalmas termőterületet eredményezve, amit csatornák tagolnak. A földművek egy szinte elképzelhetetlen mezőgazdasági erőfeszítésről tanúskodnak a talaj, a hőmérséklet és a nedvességi körülmények javítása érdekében" - nyilatkozott Sparavigna a Discovery News-nak.
Egy madár?
A feljavított műholdfelvételeken kivehető, hogy egyes talajformák nem pusztán egy kiterjedt ősi mezőgazdasági rendszer maradványai, hanem különböző állatokat megmintázó szerkezetek. "Geoglifáknak tűnnek" - mondta Sparavigna, bár a külső szemlélő valószínűleg vitába szállna a kutatóval.
Az állatokat ábrázoló geometriai vonalak és képek, azaz a geoglifák, melyek leginkább a levegőből tanulmányozhatók, jól ismertek Dél-Amerikában. A leghíresebbek a Peru déli partjainál megtalálható Nazca-vonalak, melyek megdöbbentő köröket, oválisokat, négyzeteket és D-alakú mintákat tárnak a szemlélő elé.
"A múlt andoki és amazóniai társadalmai tudatos tervezéssel, építői munkával és mindennapi tevékenységeikkel is rendet, szerkezetet és esztétikát vittek a természetbe" - magyarázta Clark Erickson, a Pennsylvania Egyetem antropológusa. "Mezőgazdasági területeikből, az utakból, csatornákból, temetkezési helyeikből, szertartási központjaikból és településeikből egy komplex közeget hoztak létre. A táj átalakításának egyik kifejeződése a geoglifák megalkotása volt"
Akár egy flamingó is lehet, mindez csak fantázia kérdése
Erickson, aki könyvet is írt a témában, átfogó kutatást végzett az 1980-as években azon a területen, amit most Sparavigna megvizsgált. A földművek, ahogy a helyiek nevezik "waru waruk", illetve "suka kollusok" tökéletesen alkalmasak voltak a mezőgazdaság számára. A beültetett megemelt területek között meghúzódó csatornák egy helyi mikro-környezetet biztosítottak, amivel a gazdálkodók csökkenteni tudták a termények elfagyásának kockázatát, ugyanakkor a csatornákban és tavakban levő vizet vízi növények termesztéséhez, halgazdálkodáshoz és a tavi madarak odacsalogatására is használták. "Ezek a földművek a pre-kolumbiai időkben itt élők műszaki fejlettségének bizonyítékai" - tette hozzá Sparavigna.
A párhuzamos csatornák kiásásával és a föld felhalmozásával keletkezett hosszú és alacsony dombok számos különböző alakzatban és méretben léteztek, szélességük 4 és 10 méter között, hosszúságuk 10-100 méter között mozgott, és jellemzően 1 méter magasak voltak. Sparavigna szerint ezeket a bonyolult földműveket úgy tervezték, hogy kövessék a terület természetes lejtését, miközben szimbolikus jelentést is vittek bele.
A kutató több madarat ábrázoló alakzatot fedezett fel, melyeknek egy-egy tavacska a szeme. Más formák kígyókat, teknősöket, halakat mintáznak, de akadnak "absztrakt rajzok" is, melyeket nem könnyű azonosítani. "A minták összetettek és egyes szerkezetek egyértelműen a csillagászat, a társadalom, a mértékrendszerek és a művészet andoki koncepcióját tükrözik vissza" - mondta Erickson, aki azonban megkérdőjelezi Sparavigna értelmezését.
"Bizonyos szimbólumok, mint a madarak, vagy kígyók azonosítása nem meggyőző. Például ami az egyik képen 'madárszárnynak' tűnik, az valójában egy modern művelésű terület, amin száradó árpa- vagy búzakazlak láthatók" - mondta, amiből egyben az is megállapítható, hogy az új növénytelepítések elpusztíthatják az ősi geoglifákat.
Időközben a perui Nemzeti Kulturális Intézet területi vezetője, Gary Francisco Mariscal Herrera azt nyilatkozta, hogy a szóban forgó területet hamarosan a kulturális örökség részének minősíthetik, így megőriznék a jövőnek az ősi szerkezeteket.
Amelia Carolina Sparavigna, a Torinoi Műszaki Egyetem fizika tanszékének professzora saját csillagászati képfeldolgozó szoftverével, az AstroFracTool-lal vizsgálta a perui Titicaca-tó 1200 négyzetkilométeres körzetét. Úgy véli az általa azonosított alakzatokat az andoki társadalmak hozták létre évszázadokkal ezelőtt. "Ezt a területet teraszos falak és megemelt szántóföldek borítják, hatalmas termőterületet eredményezve, amit csatornák tagolnak. A földművek egy szinte elképzelhetetlen mezőgazdasági erőfeszítésről tanúskodnak a talaj, a hőmérséklet és a nedvességi körülmények javítása érdekében" - nyilatkozott Sparavigna a Discovery News-nak.
Egy madár?
A feljavított műholdfelvételeken kivehető, hogy egyes talajformák nem pusztán egy kiterjedt ősi mezőgazdasági rendszer maradványai, hanem különböző állatokat megmintázó szerkezetek. "Geoglifáknak tűnnek" - mondta Sparavigna, bár a külső szemlélő valószínűleg vitába szállna a kutatóval.
Az állatokat ábrázoló geometriai vonalak és képek, azaz a geoglifák, melyek leginkább a levegőből tanulmányozhatók, jól ismertek Dél-Amerikában. A leghíresebbek a Peru déli partjainál megtalálható Nazca-vonalak, melyek megdöbbentő köröket, oválisokat, négyzeteket és D-alakú mintákat tárnak a szemlélő elé.
"A múlt andoki és amazóniai társadalmai tudatos tervezéssel, építői munkával és mindennapi tevékenységeikkel is rendet, szerkezetet és esztétikát vittek a természetbe" - magyarázta Clark Erickson, a Pennsylvania Egyetem antropológusa. "Mezőgazdasági területeikből, az utakból, csatornákból, temetkezési helyeikből, szertartási központjaikból és településeikből egy komplex közeget hoztak létre. A táj átalakításának egyik kifejeződése a geoglifák megalkotása volt"
Akár egy flamingó is lehet, mindez csak fantázia kérdése
Erickson, aki könyvet is írt a témában, átfogó kutatást végzett az 1980-as években azon a területen, amit most Sparavigna megvizsgált. A földművek, ahogy a helyiek nevezik "waru waruk", illetve "suka kollusok" tökéletesen alkalmasak voltak a mezőgazdaság számára. A beültetett megemelt területek között meghúzódó csatornák egy helyi mikro-környezetet biztosítottak, amivel a gazdálkodók csökkenteni tudták a termények elfagyásának kockázatát, ugyanakkor a csatornákban és tavakban levő vizet vízi növények termesztéséhez, halgazdálkodáshoz és a tavi madarak odacsalogatására is használták. "Ezek a földművek a pre-kolumbiai időkben itt élők műszaki fejlettségének bizonyítékai" - tette hozzá Sparavigna.
A párhuzamos csatornák kiásásával és a föld felhalmozásával keletkezett hosszú és alacsony dombok számos különböző alakzatban és méretben léteztek, szélességük 4 és 10 méter között, hosszúságuk 10-100 méter között mozgott, és jellemzően 1 méter magasak voltak. Sparavigna szerint ezeket a bonyolult földműveket úgy tervezték, hogy kövessék a terület természetes lejtését, miközben szimbolikus jelentést is vittek bele.
A kutató több madarat ábrázoló alakzatot fedezett fel, melyeknek egy-egy tavacska a szeme. Más formák kígyókat, teknősöket, halakat mintáznak, de akadnak "absztrakt rajzok" is, melyeket nem könnyű azonosítani. "A minták összetettek és egyes szerkezetek egyértelműen a csillagászat, a társadalom, a mértékrendszerek és a művészet andoki koncepcióját tükrözik vissza" - mondta Erickson, aki azonban megkérdőjelezi Sparavigna értelmezését.
"Bizonyos szimbólumok, mint a madarak, vagy kígyók azonosítása nem meggyőző. Például ami az egyik képen 'madárszárnynak' tűnik, az valójában egy modern művelésű terület, amin száradó árpa- vagy búzakazlak láthatók" - mondta, amiből egyben az is megállapítható, hogy az új növénytelepítések elpusztíthatják az ősi geoglifákat.
Időközben a perui Nemzeti Kulturális Intézet területi vezetője, Gary Francisco Mariscal Herrera azt nyilatkozta, hogy a szóban forgó területet hamarosan a kulturális örökség részének minősíthetik, így megőriznék a jövőnek az ősi szerkezeteket.