SG.hu·
Hawking: maradjunk csendben
Az ember kíváncsi típus, ez a kíváncsiság azonban a vesztünket is okozhatja, véli a neves fizikus, Stephen Hawking professzor, aki szerint nem kellene felhívnunk magunkra egy idegen civilizáció figyelmét.
Hawking a Discovery Channel dokumentumfilmjében adott hangot aggályainak. A földönkívüli életről alkotott véleménye egyszerű: mivel a fizika törvényei egyetemesek, így logikus a feltételezés, hogy az élet is egyetemes, kisebb-nagyobb eltérésekkel. Amennyiben van élet, akkor ugyancsak feltételezhetjük, hogy valamelyik galaxis valamelyik csillaga körül kering egy életet rejtő világ, amelynek lényei a mi példánkból kiindulva képesek lehetnek az űrutazásra és kellő mennyiségű kíváncsisággal is felruházhatta őket a természet.
Tételezzük fel, hogy hasonlítanak hozzánk, tehát az első dolog, hogy rádiójelek után kutatunk, ahogy teszi azt a SETI immár 50 éve szinte minden eredmény nélkül. Egyetlen esetről tudunk, 1977. augusztus 15-én egy erőteljes keskenysávú rádióadás bukkant fel valamivel több mint 1 percre, ami arra utalt, hogy talán mégsem vagyunk egyedül, azóta viszont csend honol.
Általánosan elfogadott, hogy a több százmilliárd galaxisból adódó számtalan lehetőség miatt nem szabad kizárni egy idegen intelligencia eshetőségét, így továbbra is kutatjuk a jeleket, sőt küldünk is jelzéseket a világűrbe. A legelső ilyen kísérletek a Voyager és a Pioneer szondákon elhelyezett információs anyag volt. Ezeknek az űrkorszakbeli "palackba zárt üzeneteknek" persze igen csekély esélyük van arra, hogy valaha is eljussanak egy idegen fajhoz, ezért idővel elkezdtük a rádiójelek kisugárzását.
A rádió és a televízió térhódítása miatt így is éppen elég zajosnak mondható a bolygónk, ezek a jelek is "kiszivároghattak" az űrbe. Utóbbi folyamat megközelítőleg 100 éve kezdődött, tehát ha valaki 100 fényév távolságon belül ilyen jelek után keresgél, akár már hallhatott is felőlünk. Mindazonáltal 100 fényév igen csekély távolság, legalábbis kozmikus mércével mérve; egy 100 000 fényév átmérőjű galaxisban jeleink mindössze a Tejút 0,1 százalékát járhatták be.
Tegyük fel azonban, hogy akad intelligens civilizáció ezen a távolságon belül. A kérdés, hogyan reagálnának a hírre, miszerint mi is létezünk. Hawking szerint igen naiv dolog azt felételezni, hogy tárt karokkal fogadnának minket. Saját evolúciónkból már rég megtanulhattuk, hogy még a legjobb szándék mellett is ritkán valósul meg a "békével jöttünk" jelmondat.
Az emberiség tele van erőforrásokkal. A Föld egy fejlett civilizáció számára leginkább kecsegtető zsákmánynak tűnhet, amit érdemes kiaknázni. Ezt a kincset jelenleg a mi civilizációnk uralja és éli fel, és ez az a pont, ahol Hawking úgy véli, jobb csendben maradni, mint kiállni a háztetőre és onnan kiabálni. Különösen, hogy mire a jeleink több száz, ezer vagy akár millió év alatt eljutnak egy intelligens fülhöz, addigra a Földön vagy a világűrben kolonizálva már egy teljesen más emberiséggel találhatja szembe magát egy idegen civilizáció. "Ha az idegenek meglátogatnak minket, a végkimenetel hasonló lehet, mint amikor Kolumbusz partot ért Amerikánál, ami nem igazán alakult jól az őslakosok szempontjából" - nyilatkozott Hawking a Discovery-n.
Időről időre a tudósok is megvívják a maguk csatáit a "hívni vagy nem hívni" fronton, ennek eredménye lett az úgynevezett San Marino-skála, ami az űrbe kisugárzott üzenetek kockázatát hivatott mérni. Ez egyébként egy magyar találmány, egészen pontosan Almár Iván űrkutató-csillagász fejlesztette ki 2005-ben, majd 2007-ben átvette a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia is. A skála 1 és 10 között mozog, a legnagyobb kockázatot a 10 jelzi, az értékeket pedig a jel erősségéből, időtartamából és információtartalmából kalkulálják.
Almár egyébként nem ért egyet Hawking aggályaival, rámutatva, hogy a fizikus nem SETI-specialista.
 Hawking és Obama |
Tételezzük fel, hogy hasonlítanak hozzánk, tehát az első dolog, hogy rádiójelek után kutatunk, ahogy teszi azt a SETI immár 50 éve szinte minden eredmény nélkül. Egyetlen esetről tudunk, 1977. augusztus 15-én egy erőteljes keskenysávú rádióadás bukkant fel valamivel több mint 1 percre, ami arra utalt, hogy talán mégsem vagyunk egyedül, azóta viszont csend honol.
Általánosan elfogadott, hogy a több százmilliárd galaxisból adódó számtalan lehetőség miatt nem szabad kizárni egy idegen intelligencia eshetőségét, így továbbra is kutatjuk a jeleket, sőt küldünk is jelzéseket a világűrbe. A legelső ilyen kísérletek a Voyager és a Pioneer szondákon elhelyezett információs anyag volt. Ezeknek az űrkorszakbeli "palackba zárt üzeneteknek" persze igen csekély esélyük van arra, hogy valaha is eljussanak egy idegen fajhoz, ezért idővel elkezdtük a rádiójelek kisugárzását.
A rádió és a televízió térhódítása miatt így is éppen elég zajosnak mondható a bolygónk, ezek a jelek is "kiszivároghattak" az űrbe. Utóbbi folyamat megközelítőleg 100 éve kezdődött, tehát ha valaki 100 fényév távolságon belül ilyen jelek után keresgél, akár már hallhatott is felőlünk. Mindazonáltal 100 fényév igen csekély távolság, legalábbis kozmikus mércével mérve; egy 100 000 fényév átmérőjű galaxisban jeleink mindössze a Tejút 0,1 százalékát járhatták be.
Tegyük fel azonban, hogy akad intelligens civilizáció ezen a távolságon belül. A kérdés, hogyan reagálnának a hírre, miszerint mi is létezünk. Hawking szerint igen naiv dolog azt felételezni, hogy tárt karokkal fogadnának minket. Saját evolúciónkból már rég megtanulhattuk, hogy még a legjobb szándék mellett is ritkán valósul meg a "békével jöttünk" jelmondat.
Az emberiség tele van erőforrásokkal. A Föld egy fejlett civilizáció számára leginkább kecsegtető zsákmánynak tűnhet, amit érdemes kiaknázni. Ezt a kincset jelenleg a mi civilizációnk uralja és éli fel, és ez az a pont, ahol Hawking úgy véli, jobb csendben maradni, mint kiállni a háztetőre és onnan kiabálni. Különösen, hogy mire a jeleink több száz, ezer vagy akár millió év alatt eljutnak egy intelligens fülhöz, addigra a Földön vagy a világűrben kolonizálva már egy teljesen más emberiséggel találhatja szembe magát egy idegen civilizáció. "Ha az idegenek meglátogatnak minket, a végkimenetel hasonló lehet, mint amikor Kolumbusz partot ért Amerikánál, ami nem igazán alakult jól az őslakosok szempontjából" - nyilatkozott Hawking a Discovery-n.
Időről időre a tudósok is megvívják a maguk csatáit a "hívni vagy nem hívni" fronton, ennek eredménye lett az úgynevezett San Marino-skála, ami az űrbe kisugárzott üzenetek kockázatát hivatott mérni. Ez egyébként egy magyar találmány, egészen pontosan Almár Iván űrkutató-csillagász fejlesztette ki 2005-ben, majd 2007-ben átvette a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia is. A skála 1 és 10 között mozog, a legnagyobb kockázatot a 10 jelzi, az értékeket pedig a jel erősségéből, időtartamából és információtartalmából kalkulálják.
Almár egyébként nem ért egyet Hawking aggályaival, rámutatva, hogy a fizikus nem SETI-specialista.