Hunter
900 000 dollárt nyert egy "űrfelvonó"
Pénzdíjjal térhetett haza egy seattle-i csapat a NASA által szponzorált Space Elevator Games (Űrfelvonó Játékok) idei felvonásáról. A versenyben olyan gépeket kell építeni, ami egy lézer segítségével minél magasabbra mászik egy égbe nyúló kábelen.
A legjobb eredménnyel a LaserMotive csapat rukkolt elő, házi készítésű robotjuk a rajta elhelyezett napelemek és egy infravörös lézer alkalmazásával 3,7-3,9 m/s átlagsebességgel mászta meg a 900 méteres kábelt, amit egy helikopterből lógattak ki. A szerdán kezdődött háromnapos eseményen a robot szerdán és csütörtökön összesen négyszer tette meg a távot, legjobb ideje 3 perc 48 másodperc volt. Miután két vetélytársa pénteken sem tudta legyőzni, a LaserMotive megkapta a 2 milliós összdíjazású verseny azon porcióját, amit a NASA a 2 m/s átlagsebességet elérők számára különített el, 900 000 dollárt. A fennmaradt 1,1 milliót az kaphatja meg, aki átlépi az 5 m/s sebességet, erre azonban úgy tűnik még várnunk kell egy évet.
A másik két nevező mind tempóban, mind megbízhatóságban alulmaradt a seattle-i csapattal szemben. A Kansas City Space Pirates szerdán a megkövetelt sebességgel maradt adós, pénteken pedig a teljes táv megtétele okozott gondot. A Saskatchewan Egyetem csapata a három nap alatt egyszer sem tudott végigmenni a kötélpályán különböző műszaki problémák miatt.
A győztes szerkezet
A 2009-es év ennek ellenére egyfajta áttörést jelent az űrfelvonó kutatásban. Ez volt az első alkalom, hogy sikerült pénzdíjat elhódítani, a NASA magánfejlesztéseket támogató Centennial Challenges kezdeményezésének igazgatója, Andy Petro szerint egy rendkívül sikeres versenyen vannak túl, különösen hogy az energiasugárzás egy ízig-vérig 21. századi technológia. A LaserMotive sikere azonban még nem jogosít fel túlzott reményekre, igen messzinek tűnik még az az idő, amikor ezzel a módszerrel embereket vagy akár nagyobb rakományokat juttathatunk az űrbe.
Maga az ötlet Arthur C. Clarke 1970-es évekbeli tudományos fantasztikus regényei nyomán lépett be a köztudatba, a világűr egyik rakéta nélküli elérési módjaként. A dolognak jelenleg számos buktatója van, kell ugyebár egy rendkívül erős, ugyanakkor könnyű anyag a kábelhez, majd valami jó megoldás az űrben való rögzítéséhez, végül pedig egy szerkezet, ami képes ezen a kábelen feljutni.
A legjobb eredménnyel a LaserMotive csapat rukkolt elő, házi készítésű robotjuk a rajta elhelyezett napelemek és egy infravörös lézer alkalmazásával 3,7-3,9 m/s átlagsebességgel mászta meg a 900 méteres kábelt, amit egy helikopterből lógattak ki. A szerdán kezdődött háromnapos eseményen a robot szerdán és csütörtökön összesen négyszer tette meg a távot, legjobb ideje 3 perc 48 másodperc volt. Miután két vetélytársa pénteken sem tudta legyőzni, a LaserMotive megkapta a 2 milliós összdíjazású verseny azon porcióját, amit a NASA a 2 m/s átlagsebességet elérők számára különített el, 900 000 dollárt. A fennmaradt 1,1 milliót az kaphatja meg, aki átlépi az 5 m/s sebességet, erre azonban úgy tűnik még várnunk kell egy évet.
A másik két nevező mind tempóban, mind megbízhatóságban alulmaradt a seattle-i csapattal szemben. A Kansas City Space Pirates szerdán a megkövetelt sebességgel maradt adós, pénteken pedig a teljes táv megtétele okozott gondot. A Saskatchewan Egyetem csapata a három nap alatt egyszer sem tudott végigmenni a kötélpályán különböző műszaki problémák miatt.
A győztes szerkezet
A 2009-es év ennek ellenére egyfajta áttörést jelent az űrfelvonó kutatásban. Ez volt az első alkalom, hogy sikerült pénzdíjat elhódítani, a NASA magánfejlesztéseket támogató Centennial Challenges kezdeményezésének igazgatója, Andy Petro szerint egy rendkívül sikeres versenyen vannak túl, különösen hogy az energiasugárzás egy ízig-vérig 21. századi technológia. A LaserMotive sikere azonban még nem jogosít fel túlzott reményekre, igen messzinek tűnik még az az idő, amikor ezzel a módszerrel embereket vagy akár nagyobb rakományokat juttathatunk az űrbe.
Maga az ötlet Arthur C. Clarke 1970-es évekbeli tudományos fantasztikus regényei nyomán lépett be a köztudatba, a világűr egyik rakéta nélküli elérési módjaként. A dolognak jelenleg számos buktatója van, kell ugyebár egy rendkívül erős, ugyanakkor könnyű anyag a kábelhez, majd valami jó megoldás az űrben való rögzítéséhez, végül pedig egy szerkezet, ami képes ezen a kábelen feljutni.