Különös felfedezést tett egy holland kutató. Megfigyelései szerint hernyókban élősködő, részlegesen kifejlődött darázslárvák képesek úgy manipulálni hordozóikat, hogy azok azután is vigyázzanak rájuk és szükség esetén védelmükre keljenek, amikor a lárvák már kijutottak a szabadba és bebábozódtak.

Arne Janssen, az Amsterdam Egyetem munkatársa a brazil Viscosa Szövetségi Egyetem kutatóival átfogó laboratóriumi és tereptanulmányokat végzett megfertőzött hernyókkal, mielőtt kijelentette: megszerezte az első perdöntő erejű bizonyítékot arról, hogy egyes paraziták a táplálkozáson túl képesek a gazdatestet úgy manipulálni, hogy azzal túlélési esélyeiket növeljék. Korábban már több ilyen esetet is megfigyeltek, azt azonban eddig nem sikerült bizonyítani, hogy "tudatos" manipulációról lenne szó, ami a parazita érdekeit szolgálja.

Janssen a Glyptapanteles nevű parazita-darázs tevékenységét figyelte meg. A rovar fiatal araszoló hernyókba rakja petéit, egyszerre körülbelül nyolcvanat. A petékből kikelt lárvák a hernyó testfolyadékaiból táplálkoznak, majd amikor teljesen kifejlődtek, átrágják magukat a hernyó bőrén és egy közeli faághoz vagy levélhez rögzítik magukat egy bábban.

Ebben egészen eddig a pontig semmi szokatlan nincs, innentől kezdve azonban valami egészen példátlan, kissé ijesztő dolog következik. A hernyó, ami még él, úgy kezd viselkedni, mintha a bebábozódott lárva irányítaná. Ahelyett, hogy távozna, végezve mindennapi tevékenységét, mozdulatlanul áll a bábok felett, anélkül hogy táplálékot venne magához. A gyakorlatilag zombivá vált hernyó egészen addig marad életben, amíg a felnőtt darazsak ki nem repülnek. "Nem tudjuk pontosan mi öli meg a hernyót, elképesztő azonban hogy halálának pillanata látszólag a darázs bábozódási szakaszának végére esik" - mondta Janssen.

A kutatók megfigyelték, ha egy finom ecsettel a paraziták felett álló hernyó felé nyúlnak, az elkezd fejével hadonászni, láthatóan a bábok védelmére kelve. Mint említettük nem ez az első eset, amiben a paraziták befolyásolják hordozóik viselkedését. Egy másik parazita hangyákba fészkeli be magát, majd "meggyőzi" hogy kapaszkodjanak fel a fűszálak tetejére, ahol jóval nagyobb az esély, hogy a legelő birkák megegyék - a parazitának életciklusa beteljesítéséhez ugyanis be kell jutnia a birkába.

A manipulációs hipotézis teszteléséhez Janssen csapata laboratóriumi körülmények között hozta össze a darazsakat és a hernyókat. Amint a lárvák megjelentek és bebábozódtak, a kutatók különválasztották a bábok és a hernyók felét. Az elszeparált bábokat parazita nélküli hernyók közelében helyezték el, aminek meggátolták a mozgását egy természetes gyanta alkalmazásával.

Ezután egy darázslárvákat előszeretettel fogyasztó poloskát küldtek be a kísérleti területre. A 19 fertőzött hernyó közül 17 kezdett heves mozgásba, ami az esetek több mint felénél eredményes védekezés volt: a hernyónak sikerült lelöknie a bogarat az ágról, ami idővel visszavonulót fújt. A parazita nélküli hernyók ezzel szemben szinte fel sem figyeltek a bogárra, még akkor sem zavartatták magukat, amikor a bogár rajtuk átmászva próbált a csemegéhez jutni.

A kutatók a vadonban is megfigyelték ezt a viselkedést. Több mint 400 fertőzött hernyót helyeztek el guava fákon egy nappal a lárvák áttörése előtt. Amint a lárvák bebábozódtak, a közeli ágakon a kutatók eltávolították az őket védelmező hernyók felét és megfigyelték hogyan alakul a bábok sorsa. Az eredmény önmagáért beszélt, az "őrzött" bábok túlélési aránya kétszer akkora volt, mint a magukra hagyott példányoké.

Frédéric Thomas, a francia Kutatási és Fejlesztési Intézet szakértője szerint elképesztő a tanulmány. "Ez az első dokumentált eset, amiben a manipulatív paraziták a gazdatest viselkedését úgy alakítják, hogy az a paraziták védelmét szolgálja. A kísérletek bebizonyították, hogy a viselkedésben bekövetkező változás kizárólag a darazsaknak hasznos" - nyilatkozott Thomas a New Scientist magazinnak.

A kutatóknak nem sikerült kideríteniük hogyan veszik rá a paraziták a hernyókat viselkedésük megváltoztatására, egyes jelek azonban arra utalnak, hogy néhány lárva minden tenyészetben feláldozza magát testvérei érdekében. "Ha felboncoljuk a hernyókat, egy-két parazitát mindig találunk benne, azután is, hogy a tenyészet többi tagja kijutott a testből és bebábozódott" - mondta Janssen. Ez azt sugallja, hogy a bent maradt lárvák irányítják a gazdatest viselkedését úgy, hogy az a bábok védelmére keljen.