SG.hu·
A Hold fiatalabb és földszerűbb, mint hittük
Egy svájci kutatás szerint holdunk 30 millió évvel fiatalabb, mint azt bárki gondolta volna, és sokkal inkább egy kiszakadt Föld-darab, mintsem a kialakulását elősegítő objektum maradványaiból összeállt halmaz.
A kialakulás az elméletek szerint 30 millió évvel a Naprendszer anyagainak összesűrűsödése után következett be. Ekkor még magmaóceán uralkodott a Földön, beborítva az egész bolygót. Ez az állapot tette lehetővé a vas és más fémek lesüllyedését a bolygó középpontjába, létrehozva bolygónk magját. Ugyanekkor állt össze a Hold egy olvadt törmelékkorongból, ami a Földből és egy Mars méretű "gázolóból" lökődött ki, tartja az általánosan elfogadott elmélet.
Egy új kutatás azonban azt sugallja, hogy a történet nem ilyen egyszerű. A Svájci Szövetségi Műszaki Intézet következtetése a holdkőzetben található wolfram fém egy izotópjának elemzésein alapul. A wolfram-182 izotóp két másik elem, a 9 millió év felezési idejű hafnium-182 és a tantál-182 bomlásának eredménye. A tantál-182 azonban nem eredeti összetevője a Holdnak, csupán a kozmikus sugárzás és a holdfelszín között létrejövő kölcsönhatás eredménye. A Hold korának korábbi becslései olyan wolfram méréseken alapulnak, melyek nem számították le a tantál bomlásának hatásait. "Rendkívül fontos az összes kozmikus sugárzásból származó wolfram-182 eltávolítása, máskülönben a kapott érték magasabb lesz a valósnál" - magyarázta a kutatást vezető Mathieu Touboul a New Scientistnek.
Amikor a svájciak számításba vették a tantált, rájöttek hogy a méretes ütközésnek legalább 50 millió évvel a Naprendszer kialakulásának kezdete után kellett bekövetkeznie. Azt is kikövetkeztették, hogy a Hold formálódása az ezt követő 10 millió év alatt zajlott le, nagyjából 30 millió évvel később, mint azt eddig feltételezték. A becsapódás korrigált időzítése magában foglalja, hogy a földszerű bolygóknak, mint a Föld és a Mars, tovább tartott a bolygókezdeményekkel történő ütközésekből való felépülés, mint korábban gondolták.
"A Hold kora egyben a Föld kora is, mivel a Holdat kialakító ütközés volt az utolsó nagy esemény a Föld kialakulásában" - állítja Touboul, amivel Alan Brandon, a NASA Johnson Űrközpontjának tudósa is egyetért. "Ez azt jelentheti, hogy a Földnek és a Marsnak legalább 50 millió, de inkább több százmillió év kellett, hogy elérjék végleges tömegüket".
A kutatók azt is felfedték, hogy a Hold összetétele megegyezőnek tűnik a Föld sziklás köpenyének összetételével. Touboul szerint az anyag, amiből a Hold végül kialakult, egy magmakorong volt, ami egy közös légkörrel kötődött a Földhöz. A Földből és a formálódó Holdból származó anyag kicserélődhetett a közös fémpára-légkörön keresztül, majd idővel, amikor a két világ összeállt, eltávolodtak egymástól. A legújabb szimulációk szerint végbemehet egy ilyen folyamat, összegzett tanulmányában Touboul. Ebből az következik, hogy a Hold nagy része bolygónkból származik, emelte ki Brandon.
Ez ellentmond több számítógépes modellnek, melyek azt mutatják, hogy a Hold minimum 80%-a a Mars méretű világból származik, ami összetételét tekintve elvileg különbözött a Földtől. "Szerintem a Holdat létrehozó ütközésmodelleket újra kell alkotni, hogy magyarázatot kapjunk a Föld és a Hold összetételbeli hasonlóságára" - vélekedett Brandon.
A kialakulás az elméletek szerint 30 millió évvel a Naprendszer anyagainak összesűrűsödése után következett be. Ekkor még magmaóceán uralkodott a Földön, beborítva az egész bolygót. Ez az állapot tette lehetővé a vas és más fémek lesüllyedését a bolygó középpontjába, létrehozva bolygónk magját. Ugyanekkor állt össze a Hold egy olvadt törmelékkorongból, ami a Földből és egy Mars méretű "gázolóból" lökődött ki, tartja az általánosan elfogadott elmélet.
Egy új kutatás azonban azt sugallja, hogy a történet nem ilyen egyszerű. A Svájci Szövetségi Műszaki Intézet következtetése a holdkőzetben található wolfram fém egy izotópjának elemzésein alapul. A wolfram-182 izotóp két másik elem, a 9 millió év felezési idejű hafnium-182 és a tantál-182 bomlásának eredménye. A tantál-182 azonban nem eredeti összetevője a Holdnak, csupán a kozmikus sugárzás és a holdfelszín között létrejövő kölcsönhatás eredménye. A Hold korának korábbi becslései olyan wolfram méréseken alapulnak, melyek nem számították le a tantál bomlásának hatásait. "Rendkívül fontos az összes kozmikus sugárzásból származó wolfram-182 eltávolítása, máskülönben a kapott érték magasabb lesz a valósnál" - magyarázta a kutatást vezető Mathieu Touboul a New Scientistnek.
Amikor a svájciak számításba vették a tantált, rájöttek hogy a méretes ütközésnek legalább 50 millió évvel a Naprendszer kialakulásának kezdete után kellett bekövetkeznie. Azt is kikövetkeztették, hogy a Hold formálódása az ezt követő 10 millió év alatt zajlott le, nagyjából 30 millió évvel később, mint azt eddig feltételezték. A becsapódás korrigált időzítése magában foglalja, hogy a földszerű bolygóknak, mint a Föld és a Mars, tovább tartott a bolygókezdeményekkel történő ütközésekből való felépülés, mint korábban gondolták."A Hold kora egyben a Föld kora is, mivel a Holdat kialakító ütközés volt az utolsó nagy esemény a Föld kialakulásában" - állítja Touboul, amivel Alan Brandon, a NASA Johnson Űrközpontjának tudósa is egyetért. "Ez azt jelentheti, hogy a Földnek és a Marsnak legalább 50 millió, de inkább több százmillió év kellett, hogy elérjék végleges tömegüket".
A kutatók azt is felfedték, hogy a Hold összetétele megegyezőnek tűnik a Föld sziklás köpenyének összetételével. Touboul szerint az anyag, amiből a Hold végül kialakult, egy magmakorong volt, ami egy közös légkörrel kötődött a Földhöz. A Földből és a formálódó Holdból származó anyag kicserélődhetett a közös fémpára-légkörön keresztül, majd idővel, amikor a két világ összeállt, eltávolodtak egymástól. A legújabb szimulációk szerint végbemehet egy ilyen folyamat, összegzett tanulmányában Touboul. Ebből az következik, hogy a Hold nagy része bolygónkból származik, emelte ki Brandon.
Ez ellentmond több számítógépes modellnek, melyek azt mutatják, hogy a Hold minimum 80%-a a Mars méretű világból származik, ami összetételét tekintve elvileg különbözött a Földtől. "Szerintem a Holdat létrehozó ütközésmodelleket újra kell alkotni, hogy magyarázatot kapjunk a Föld és a Hold összetételbeli hasonlóságára" - vélekedett Brandon.