SG.hu·
Ritka egy holdunk van
Rendkívül ritkák a katasztrofális ütközésekből létrejött holdak, állapították meg amerikai csillagászok. A NASA Spitzer űrtávcsövével készült legfrissebb megfigyelések azt sugallják, hogy a bolygórendszereknek csupán 5-10 százaléka rendelkezik a miénkhez hasonló égi kísérővel.
"Amikor egy hold egy heves ütközésből jön létre, mindenfelé por csapódik ki" - mondta Nadya Gorlova, az űrtávcső adatait kielemző Floridai Egyetem csillagásza. "Ha sok ilyen hold alakult ki, akkor sok csillag körül láttunk volna ilyen port, de nem láttunk"
Nem sokkal a Nap 4,5 milliárd évvel ezelőtti kialakulása után az elméletek szerint egy kóbor Mars-méretű bolygó nekicsapódott a fiatal Földnek és jókora darabot szakított ki izzó köpenyéből. A sziklás, poros maradványok pályára álltak a megsebzett bolygó körül, majd idővel azzá a holddá álltak össze, amit ma is láthatunk az égbolton.
Ez a forgatókönyv a Naprendszer egyetlen másik holdjára sem húzható rá, többségük a bolygóval fej-fej mellett alakult ki, vagy a gravitációnak köszönhetően ragadt meg a nagyobb égitestek mellett. A floridaiak közel 400 csillag körül kerestek hasonló becsapódásokra utaló jeleket, melyek kora megközelítőleg 30 millió év, ugyanis nagyjából ennyi lehetett a Nap kora a holdunkat létrehozó ütközéskor.
A sziklás bolygók a fiatal csillagokat övező poros törmelékhalmazból alakulnak ki, ütközések sorozatával fokozatosan válnak egyre nagyobb és nagyobb objektumokká, ami rengeteg port szór szanaszét. A csillagászok szerint ez a folyamat a csillag kialakulását követően 10-50 millió év alatt zajlik le, ezért gyakorta találnak kavargó port a fiatal csillagok körül.
Azonban mire a Hold létrejött a Nap már 30 millió éves volt, a bolygóformálódás igencsak a végéhez közeledett. Gorlova csapata az infravörös űrtávcsővel a csillagok hőjeleit kutatta, amiből megbecsülték mennyi hő származik magából a csillagból, és mennyit bocsát ki a körülötte kavargó poros anyag. A megfigyelések mindössze 4 poros objektumot találtak, azonban ezek közül csak egyetlen egyre illett rá egy holdat létrehozó ütközés összes karakterisztikája.
Figyelembe véve a bolygórendszerek gyakoriságát, az időt, amíg a pornak fenn kell maradnia, és azt az időtartományt, amíg hasonló ütközések bekövetkezhetnek, a csapat kiszámította, hogy a Holdhoz hasonló objektum legfeljebb a bolygórendszerek 5-10%-ában jöhet létre.
Az arány azonban feltehetőleg még ennél is alacsonyabb, ugyanis nincs semmi garancia arra, hogy egy-egy nagy ütközés nyomán kiszakadt törmelék holdként folytatja pályafutását, tette hozzá az Astrophysical Journalban megjelent publikáció társszerzője, Georg Rieke, a tucsoni Arizona Egyetem csillagásza.
"Amikor egy hold egy heves ütközésből jön létre, mindenfelé por csapódik ki" - mondta Nadya Gorlova, az űrtávcső adatait kielemző Floridai Egyetem csillagásza. "Ha sok ilyen hold alakult ki, akkor sok csillag körül láttunk volna ilyen port, de nem láttunk"
Nem sokkal a Nap 4,5 milliárd évvel ezelőtti kialakulása után az elméletek szerint egy kóbor Mars-méretű bolygó nekicsapódott a fiatal Földnek és jókora darabot szakított ki izzó köpenyéből. A sziklás, poros maradványok pályára álltak a megsebzett bolygó körül, majd idővel azzá a holddá álltak össze, amit ma is láthatunk az égbolton.Ez a forgatókönyv a Naprendszer egyetlen másik holdjára sem húzható rá, többségük a bolygóval fej-fej mellett alakult ki, vagy a gravitációnak köszönhetően ragadt meg a nagyobb égitestek mellett. A floridaiak közel 400 csillag körül kerestek hasonló becsapódásokra utaló jeleket, melyek kora megközelítőleg 30 millió év, ugyanis nagyjából ennyi lehetett a Nap kora a holdunkat létrehozó ütközéskor.
A sziklás bolygók a fiatal csillagokat övező poros törmelékhalmazból alakulnak ki, ütközések sorozatával fokozatosan válnak egyre nagyobb és nagyobb objektumokká, ami rengeteg port szór szanaszét. A csillagászok szerint ez a folyamat a csillag kialakulását követően 10-50 millió év alatt zajlik le, ezért gyakorta találnak kavargó port a fiatal csillagok körül.
Azonban mire a Hold létrejött a Nap már 30 millió éves volt, a bolygóformálódás igencsak a végéhez közeledett. Gorlova csapata az infravörös űrtávcsővel a csillagok hőjeleit kutatta, amiből megbecsülték mennyi hő származik magából a csillagból, és mennyit bocsát ki a körülötte kavargó poros anyag. A megfigyelések mindössze 4 poros objektumot találtak, azonban ezek közül csak egyetlen egyre illett rá egy holdat létrehozó ütközés összes karakterisztikája.
Figyelembe véve a bolygórendszerek gyakoriságát, az időt, amíg a pornak fenn kell maradnia, és azt az időtartományt, amíg hasonló ütközések bekövetkezhetnek, a csapat kiszámította, hogy a Holdhoz hasonló objektum legfeljebb a bolygórendszerek 5-10%-ában jöhet létre.
Az arány azonban feltehetőleg még ennél is alacsonyabb, ugyanis nincs semmi garancia arra, hogy egy-egy nagy ütközés nyomán kiszakadt törmelék holdként folytatja pályafutását, tette hozzá az Astrophysical Journalban megjelent publikáció társszerzője, Georg Rieke, a tucsoni Arizona Egyetem csillagásza.