SG.hu·
A cápáknak nem kell apa
A nőstény cápáknál működni látszik a szűznemzés képessége. A megfigyeléseket és elbeszéléseket most DNS elemzésekkel is alátámasztották, a hímállat nélkül létrejött utódoknak azonban komoly genetikai problémákkal kell szembenézniük.
A történet egy fogságban élő nőstény pörölycápáról szól, akinek úgy sikerült a szaporodás, hogy már három éve nem találkozott egyetlen hím társával sem. Ugyanakkor több másik cápafaj fogságban élő tagjairól is érkeztek már hasonló jelentések, melyből a kutatók azt szűrték le, hogy nagy valószínűséggel az összes cápa rendelkezik ezzel a szokatlan képességgel.
Maga a szűzen szülés hat évvel ezelőtt történt a nebraskai Henry Doorly Állatkertben, jókora meglepetést okozva a cápaház dolgozóinak. Az állatkert 1998 decemberében hozatott három kalapácsfejű nőstényt, majd szinte napra pontosan három év múlva egyikük egy 20 centi hosszú cápabébinek adott életet. Az azonban egyetlen napot sem élt meg, a születést követően - még mielőtt a gondozók kiemelhették volna - egy tüskés rája támadásának esett áldozatul, aki ugyanabban az akváriumban lakott mint a cápák. Az állatkert igazgatója, Lee Simmons azonnal lejegeltette az ivadékot és átadta a Guy Harvey Kutatóintézetnek. Az intézet szövetmintákat vett mind a három nőstény kalapácsfejű cápától, majd éveken át tartó DNS elemzések kezdődtek, ami végül megállapította, hogy valóban az állatkert egyik nősténye az anya.
Az ivadékon elvégzett kutatások kimutatták, hogy az újszülött nem rendelkezett apai DNS-sel, továbbá csupán anyja genetikai diverzitásának felét hordozta magában. Az adatok azt bizonyítják, hogy az anyánál a szaporodás egy nem szokványos módja, az úgynevezett parthenogenezis, azaz szűznemzés zajlott le. Ebben a folyamatban a nőstény létrehoz egy petesejtet, ami génjeinek 50%-át tartalmazza, és ezt egy parányi, genetikailag hasonló sejt olyan viselkedésre készteti, mintha meg lenne termékenyülve, magyarázta Mahmood Shivji, az intézet igazgatója a Discovery News-nak.
A létrejött utód ennek következtében kétszeresen is hátrányba került hagyományos úton világra jött társaival szemben, hiszen nem kapta meg sem az apa genetikai sokszínűségét, sem az anya teljes genetikai összetételét. Shivji spekulációja szerint ilyen szülés csak akkor alakulhat ki, amikor a nőstényeknek huzamos ideig nem áll rendelkezésükre hím - lásd az állatkerti körülményeket -, vagy természetes közegben, amikor a túlhalászás következtében vészesen megcsappan populációjuk.
Bár cápáknál első ízben dokumentáltak aszexuális szülést, mindezek mellett az állatvilágban nem egyedi az eset, több madárfaj, hüllő és kétéltű is rendelkezik ezzel a képességgel. A cápák feliratkozása a listára azonban mégis kiemelkedő jelentőséggel bír, mivel a világ legősibb gerinceseinek csoportjába tartoznak, melynek az ember is tagja. Az emberek és az emlősök azonban nem rendelkeznek ezzel a képességgel, így a kutatók azt gyanítják, hogy ez még a gerinces vonal kialakulásának korai szakaszában fejlődött ki, a csoportok többsége azonban elvesztette a képességet a közös őstől való elváláskor, ami a cápáknál körülbelül 450 millió évvel ezelőtt zajlott le.
A történet egy fogságban élő nőstény pörölycápáról szól, akinek úgy sikerült a szaporodás, hogy már három éve nem találkozott egyetlen hím társával sem. Ugyanakkor több másik cápafaj fogságban élő tagjairól is érkeztek már hasonló jelentések, melyből a kutatók azt szűrték le, hogy nagy valószínűséggel az összes cápa rendelkezik ezzel a szokatlan képességgel.
Maga a szűzen szülés hat évvel ezelőtt történt a nebraskai Henry Doorly Állatkertben, jókora meglepetést okozva a cápaház dolgozóinak. Az állatkert 1998 decemberében hozatott három kalapácsfejű nőstényt, majd szinte napra pontosan három év múlva egyikük egy 20 centi hosszú cápabébinek adott életet. Az azonban egyetlen napot sem élt meg, a születést követően - még mielőtt a gondozók kiemelhették volna - egy tüskés rája támadásának esett áldozatul, aki ugyanabban az akváriumban lakott mint a cápák. Az állatkert igazgatója, Lee Simmons azonnal lejegeltette az ivadékot és átadta a Guy Harvey Kutatóintézetnek. Az intézet szövetmintákat vett mind a három nőstény kalapácsfejű cápától, majd éveken át tartó DNS elemzések kezdődtek, ami végül megállapította, hogy valóban az állatkert egyik nősténye az anya.
Az ivadékon elvégzett kutatások kimutatták, hogy az újszülött nem rendelkezett apai DNS-sel, továbbá csupán anyja genetikai diverzitásának felét hordozta magában. Az adatok azt bizonyítják, hogy az anyánál a szaporodás egy nem szokványos módja, az úgynevezett parthenogenezis, azaz szűznemzés zajlott le. Ebben a folyamatban a nőstény létrehoz egy petesejtet, ami génjeinek 50%-át tartalmazza, és ezt egy parányi, genetikailag hasonló sejt olyan viselkedésre készteti, mintha meg lenne termékenyülve, magyarázta Mahmood Shivji, az intézet igazgatója a Discovery News-nak.
A létrejött utód ennek következtében kétszeresen is hátrányba került hagyományos úton világra jött társaival szemben, hiszen nem kapta meg sem az apa genetikai sokszínűségét, sem az anya teljes genetikai összetételét. Shivji spekulációja szerint ilyen szülés csak akkor alakulhat ki, amikor a nőstényeknek huzamos ideig nem áll rendelkezésükre hím - lásd az állatkerti körülményeket -, vagy természetes közegben, amikor a túlhalászás következtében vészesen megcsappan populációjuk.
Bár cápáknál első ízben dokumentáltak aszexuális szülést, mindezek mellett az állatvilágban nem egyedi az eset, több madárfaj, hüllő és kétéltű is rendelkezik ezzel a képességgel. A cápák feliratkozása a listára azonban mégis kiemelkedő jelentőséggel bír, mivel a világ legősibb gerinceseinek csoportjába tartoznak, melynek az ember is tagja. Az emberek és az emlősök azonban nem rendelkeznek ezzel a képességgel, így a kutatók azt gyanítják, hogy ez még a gerinces vonal kialakulásának korai szakaszában fejlődött ki, a csoportok többsége azonban elvesztette a képességet a közös őstől való elváláskor, ami a cápáknál körülbelül 450 millió évvel ezelőtt zajlott le.